Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

Áz egri ex libris-kiállításról Az Egri Megyei Könyvtár földszinti középfolyosóján, otthonos és méltó környe­zetben nyílt meg az „Ex libris-művészet a két világ­háború között'’. A vitrinek­ben és a falakon elhelyezett, művészek és stílusok sze­rint összhangban felsorakoz­tatott kisgrafikák hűen tük­rözik azt a felfogást és ran­got, amelyet ez a művészeti Ä dialektikus módszer szerepe a biológiában Beszélgetés dr. Hortobágyi Tibor tanszékvezető egyetemi tanárral forma a tét világháború kö­zött kivívott magának. Első hallásra talán önké­nyesnek tűnik, hogy ez a kiállítás a két világháború közötti időt öleli fel, hiszen ennyire nem lehet elkülöní­teni sem a stílusokat, sem az egyes alkotókat attól a folyamattól, amelyben éltek és élnek. Mindjárt érthe­tőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a mű­fajban az európai szecesszió a század hajnalán hozott fel­lendülést, s ekkor hazánk­ban Haranghy Jenő minia­tűréi jelezték a műfaj fel­ső halárát. Az ő lapjain sújtásos-mentés férfiakat és pártás olvasó asszonyokat ' ábrázolt, hűen igazodva az akkori kor magyarkodó íz­léséhez. A harmincas években azonban technikailag is to­vábblépett az ex libris-mű­faj. Az eddigi klisényoma­tokat háttérbe szorította a két nemes anyag, a fa és a réz. Kialakult hazánkban az Igen gazdag fametsző tech­nika, amelynek ma is élő, nagy alkotója a Londonban megtelepedett, a tárlaton je­lentős anyaggal szereplő Buday György. Nevéhez fűződik az új magyar fa­metsző stílus megteremtése is. Buday György neve a fiatalabb nemzedék számára most válik ismertté, mert nemcsak ez a kiállítás hozza közelebb az érdeklődőkhöz az általa teremtett művészi világot, hanem az a most megjelent kötet is, amely ízelítőt ad a világhírű mes­ter egész eddigi életművé­ből. . Hasonló felfogásban, a drámai sűrítés igényével kiérlelt kisgrafikákat lát­hatunk itt Gáborjáni Szabó Kálmántól, Drahos István­tól és Menyhárt Józseftől is. Közülük talán a legsajáto­sabb egyéniségű alkotó Dra­hos István, aki a vonalak finom játékával, humorral alkotott. A harmincas évek közepén Indulók közül Varga Má­tyás, Bordás Ferenc és Vár- konyi Károly mellett Fery Antal emelkedik ki. A rézkarc-technikában Ba­jor Ágost nevét kell meg­említenünk, de ha Buday Györgyé volt az említett időszakban a fametszésben a vezető szerep, úgy a réz­karctechnikában Vadász Endre munkássága az első­rendű. Dolgozott más anyag­gal is, de a rézbe karcolt fi­nom vonalak, a grafikai és festői hatások egyszerre ér­vényesülnek alkotásain. Gyakori hétköznapi témái, faluvége, folyópart, erdő­részlet, vízimalmok, kétke­zi munkások — mind-mind eleven valóságot sugároznak. Mintha derűs filozófus raj- zolgatta volna ezeket a pil­lanatfelvételeket, annyira nyugtatóan bölcsek és eleve­nek. Horváth Endre réz- és acélmetszásei ugyancsak kü­lön világot fednek fel előt­tünk. S ha elgondolkozunk azon, hogy az ex libris a XV. századtól nagy utat tett meg, Dürertől a legújab­bakig, újabb és újabb stílu­sokat teremtve, sokszor az ex libris keretein és céljain túl jelentkező tömör mon­danivalóval, ez a kiállítás is bizonyít valamit: a népi gyökérből táplálkozó művé­szek tudnak igazán újítani és teremteni. A megyei könyvtár értő és szorgalmas kollektívájáé az érdem, hogy helyt adott ennek a könyvtárhoz és könyvekhez oly szorosan kapcsolódó kiállításnak. Ga­lambos Ferenc irta a kiál­lítás katalógusának magvas bevezetőjét, aki gyűjtemé­nyének egv részét is a kiál­lítás rendelkezésére bocsá­totta. A XIII. országos biológus­napokon nagy érdeklődést kiváltó előadást tartott dr. Hortooágyi Tibor, a biológiai tudományok doktora, a Gö­döllői Agrártudományi Egyetem növénytani és nö­vényélettani tanszékének ve­— Professzor úr, mióta foglalkozik e téma kuta­tásával? — A felszabadulás óta foglalkozom a modern filo­zófia, ezen belül a dialekti­kus módszer és a biológiai tudományok kapcsolatával. Azóta számtalan dolgoza­tomba, könyvembe és elő­adásaimba is beépítettem e kutatások eredményeit. — Röviden foglalja ösz- sze a dialektika és a bio­lógia kapcsolatát. — A dialektikát Engels az ^ egyetemes összefüggések tudományának, de minden mozgás legáltalánosabb tör­vényeiről szóló tudomány­nak nevezi. A természetben valóban minden összefügg. Az élettelen természet, az élőlényekre születésüktől halálukig hat. Az élőlények létfeltétele a megfelelő kör­nyezet. Csupán ez teszi le­hetővé az alapvető életjelen­ség: az anyagcsere kialaku­lását. Az állandó mozgás­ban levő külső és belső kör­nyezet megszabja az élőlé­nyek fejlődését. A külvilág hatásai változásokat okoz­nak az élőkben, s a bennük végbemenő folyamatos moz­gások következtében válto­zékonyak. Az élőlények kö­— A dialektikus módszer­nek milyen szerepe van termelésbiológiai szem­pontból? — A haladó biológia ku­tatási módszere, amellyel az élőlényeket, azok külső és belső tulajdonságait, környe­zeti igényeit, kialakulásukat, termelőképességüket vizsgál­zetője. A dialektikus mód­szer szerepét, alkalmazásá­nak jelentőségét elemezte a biológiai kutatásokban. E nagy jelentőségű témáról beszélgettünk a rendez­vénysorozat után dr. Hor­tobágyi Tiborral. zül csak a környezetükhöz alkalmazkodók maradnak életben. s viszik előre az élővilágot a fejlő­dés útján. A mai élővilág nyitott könyvként tárja elénk ezt a több ezer millió éves fejlődést. A biológiai mozgásforma igen magas szintű és sokrétű összefüg­géseket bizonyít. Már az ókori görög bölcs, Héraklei- tosz helyesen ismerte fel a természeti változásokat. Meglátta a világban a moz­gást, az ellentétek harcából születő fejlődést. Az élő és az élettelen természetben a dolgok nem is függhetné­nek össze egymással, ha nem mozognának, mivel össze­függésük csupán a mozgás révén lehetséges. A biológia és a dialektika tehát elvá­laszthatatlanok egymástól. A tudományok fejlődésük bizonyos fokán szükségsze­rűen összekapcsolódnak a dialektikával. A biológiai tudományok nagyarányú fejlődése és a többi tudo­mányággal való elméleti és módszertani együttműködé­se dialektika nélkül nem le­hetséges. A modern bioló­gia dialektika nélkül nem biológia. ja, a dialektikus módszer. Az e módszer alapján álló kutató, oktató a természe­tet, annak tárgyait, élőlé­nyeit szakadatlan mozgás, változás, megújúlás állapo­tában szemléli. A dolgokat, a biológiai folyamatokat külső és belső összefüggé­seik alapján térben és idő­ben — tehát történetiségük­ben — vizsgálja. A dialek­tikus módszer alkalmazásá­val megközelíthetjük azokat a célkitűzéseinket, amelyek szerint egységnyi idő alatt egységnyi területen minél többet, minél jobbat és minél olcsóbban termeljünk. Fo­lyóink, halastavaink. rét­jeink, legelőink szántóföld­jeink, gyümölcsöseink meny- nyiségileg és minőségileg nagy eltéréseket mutatnak, amiben elsősorban a talaj- viszonyok. éghajlati ténye­zők működnek közre. Az egyes területek termőképes­ségének alapfeltétele a kör­nyezet és a szervezet kö­zötti összhang. Ez a körül­mény rámutat a termőké­pesség megváltoztathatóságá­nak lehetőségeire. Vagy a környezetet hangoljuk az élőlényekhez például meg­felelő istállózással, légkon­dicionálással. talajjavítás­sal, kemizálással. öntözéssel, lecsapolással, gépesítéssel stb. Vagy az élőlényeket „hajlítjuk” biológiai tarta­lékaik révén környezetük­höz, fizikai, kémiai és bioló­giai módszerekkel. Többek között programozott etetés­sel, kémiai hatóanyagok al­kalmazásával, besugárzá­sokkal, keresztezéssel, ed­zéssel stb. Ezeknek a mód­szereknek az alkalmazásá­val a bekövetkező változá­sok mélyrehatóak az egész táplálékhálózatra — azaz a növényvilágban észlelt vál­tozások hatásukat az állat­világban Is éreztetik és ter­mészetesen rajtuk keresztül az emberre is hatnak. A ro­hamosan szaporodó emberi­ség mennyiségi és minőségi táplálékigényének, tenyész­tett állataink fokozottabb ta­karmányigényének, valamint a szerves anyagokra épülő ipar nyersanyagkészletének kielégítését, az összefüggé­sek mélyreható és egyúttal messze tekintő ismeretét kí­vánja a kutatóktól a jövő­ben is — mondotta befeje­zésül dr. Hortobágyi Tibor. Mentusz Károly (farkas) wyyjYsssss/ysyssrsvyxssjy/rjjjxssyssssjyssssssssssssssssssss/y/YSSsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ Folytonos mozgás, változás Dialektika és termelésbiológia FÉL NAP az űt Granadá­tól Madridig, ami még kon­dicionált kocsikkal közlekedő vonaton is meglehetősen hosszú, s fárasztó. De hát meg kell szokni a nagy tá­volságokat, ha már szél tű­ben-hosszában bele akar kóstolni az ember a spanyol- országi életbe. A hárommillió lakosú Mad­rid újabb keletű fővárosa az országnak. Kibontakozása, fejlődése egybeesik azokkal a harcokkal, amelyek a mór uralom miatt szétszakadozott föld tartományainak, király­ságainak újraegyesítéséért folytak. Távol á tengerparttól, s hegyvonulatok hajlatában szélesen elterülve, bizony szo­katlan itt a klíma. Pár nap­ja errefelé mértek rekordme­leget, valahol a 40 fok táján, árnyékban, s a mai este sem hozott enyhülést. Ezt a ta­xiban érezzük, mely a széles avenidikán áramló, hömpöly­gő gépkocsi-forgalomban meglehetős lassan visz ben­nünket a Santander Hotel felé, a Victoria Színház szom­szédságéba. — Egymillió gépjármű fut Madridban és közvetlen kör­nyékén — magyarázza gép­kocsivezetőnk. — Majdnem ennyi a bejegyzett telefonál­lomás! A technizálódás, a kénye­lem megteremtése fontos és halasztást nem tűrő feladata a Franco-rezsimnek. De rög­tön hozzátehetjük: amennyit javakban, lehetőségekben nyújt az állam egyik kezé­vel, a másikkal hamar visz- sza is veszi. Egyetlen példát ennek illusztrálására! A LEGÜJABB statisztikai adatok szerint a spanyol ál­lam 1969-ben kőolajból és annak származékaiból, tehát elsősorban benzinből, amely­gpjf. szeptember 10., csütörtök lyel ez az egymillió gépjár­mű is szaladgál Madrid kör­nyékén: 41 milliárd pezetát vett be, ami az államháztar­tás 15 százalélca! Ebből az összegből 17 milliárd az olaj költségeinek a térítési ára, 24 milliárd pedig az olajra, il­letve benzinre kirótt fény­űzési adó hozama. Igen, fényűzési adó. Ezt maga Tarazona úr, a Comp- sa című félállami olajbeho­zatali társaság elnöke mon­dotta így a sajtó képviselői­nek, közölve még, hogy 1989- ben Spanyolországban 23 millió tonna kőolajból rafi­nált anyagot fogyasztottak, ami ötszázszorosa a tíz év előttinek, s az ország által használt elsődleges energia 56 százalékát teszi ki... Fényűzési adóról beszélt, még akkor is, ha az eléggé elavult, de olcsó villamos­éi buszközlekedés szinte rá­kényszeríti a madridi, vagy más nagy városban élő spa­nyol munkást, tisztviselőt, hogy életének normális rit­musa végett gépkocsit ve­gyen. Ezért veszi meg. És spanyol földön előállított Re­nault, vagy Citroen kocsit kap is már 70—80 ezer peze­táért. Hanem a fenntartás, az emlegetett fényűzési adó! Az aztán megkeseríti az életét. A normál benzin litere 13— 14 pezeta, tehát majdnem 7 forint. S ehhez még fizetheti a garazsirozás költségeit, ami megintcsak tetemes összegre rúg egy hónap alatt. Egy is­merős kocsija 6 órát parkolt valami megőrzőhelyen, s öt­ven pezetát fizetett érte! A SPANYOL közvélemény egyébként most azt várja nagy érdeklődéssel, hogy a Rodo miniszter által meghir­detett akció, amely Délkelet- Spanyolország, azaz a Sagu- ra völgyének gazdasági fel­emelését célozza, valamint a Tajo folyó szabályozása, mi­féle terheket ró majd a la­kos- tra. Létfontosságú az c életében a mezőgaz­dasági termelés fakozasa, MOLDVAY GYŐZŐ: A búsképű lovag földjén 6. Szellemi táplálék este 10 után mert ilyesféle cikkekből nagy az import. A Tajót tá­ján el is térítik útjából a ha­tékonyság fokozása érdeké­ben, s ez ügyben egyetlen probléma pillanatnyilag Por­tugália állásfoglalása. A Ta­jo portugál földön átfutva ömlik a tengerbe, s a nem­zetközi jog ilyen esetben kö­telmeket tartalmaz. Persze, igen szoros kapcsolat áll fenn a két ország között. S bár Salazar, a Francóéhoz ha­sonló stílusú kormányfő idő­közben elhunyt, nem való­színű, hogy az örökébe lépett Caelano különösebb akadályt gördítene a spanyol akció útjába. Erre régi „fegyver­barátság” kötelezi! Térjünk azonban vissza Madridba. Mégpedig a Pra- dóhoz, a világ egyik legna­gyobb múzeumi képgyűjte­ményéhez, amely elsősorban hallatlanul gazdag spanyol anyagával — Velazquez, Ca- no, Goya, Murillo, Greco, Ribera, Zurbaran! — mág­nesként húzza magahoz e művészet kedvelőit. Vonja, húzza, mert vallomást tesz egv olyan Spanyolországról, mely távol esve kicsit a fő európai vonalaktól, királyok, császárok, katalánok, astu- riaiak, aragónok, kasztiliaiafc véres torzsalkodása közepette is őrizte, őrzi máig az itt el- keveredetten élő főniciaia'" ibérek, kelták, rómaiak, ci­gányok, mórok, a»kk>k kultúrájának teremtő ösztö­nét, szellemvilágát. Évezre­dek mélyéből, forrásából táp­lálkozik ez a festészet, s tör­ténelmi vásznai, vagy vallá­sos tárgyú táblaképei felér­nek Itália mestereihez. AZ OLASZ föld termé­szetvilágánál zordabb, ke­vésbé emberséges a környe­zet, amelyből Greco, Ribalta, Ribera piktúrája kinőtt. Ter­mészetesen ilyen arányban el is távolodik művészetük a másik félsziget megjelenítési módszereitől, stílusjegyeitől. De hát a művésznek mindig az adott környezetet, az ab­ból eredő impulzusokat kell visszasugároznia, hogyne len­ne hát másabb, felhősebb, színeiben, tónusaiban söté- tebb, hangvételében fájdal­masabb a spanyolok festé­szete, karaktereiben pedig árnyaltabb, dúsabb ugyan­akkor, mint az itáliai. E megállapítás, úgy érzőin, érvényes akár másfél évez­redre visszanyúlva is, ha pél­dául az ábrázolás kezdetlege­sebb dokumentumait tesszük vizsga tárgyává. Mennyivel szögletesebb, szigorúbb a nu- riai tengeristent elénk vetítő agyagszobor, ölén az emberi­séget szimbolizáló kis figu­ráival, mint az azonos idő- '■'tvabb vonal- b szemléle- y jbi Ok sok v. , '' [<Q ti' gazdagságú gyűjtemény labi­rintjait járva érti meg az em­ber igazán Gongora, Galdos líráját, epikáját, azt a szen­vedélyes hangot, amelyen Lorca szólott hazájáról, azo­kat a tízezreket, akik a ha­ladó eszmékért 34 éve elhul­lottak! S azt a kemény, ön­kínzó emigrációt is, amibe Picasso, és még annyi spa­nyol hazafi önmagát kény­szeríti napjainkig. Itt, a termekben, mérhetet­len feszültség zsúfolódik kö­rűnk, letűnt századok meg­annyi harca, küzdelme az emberibb, tisztább világért, a szabadabb, levegősebb Spa­nyolországért. Áldozatukat, azokét, kik megjelenítői, ki­fejezői voltak századok élet­érzésének ezen a földön: csak tisztelve követni le­het ... SPANYOL kultúráról be­szélve, persze, nem marad­hatunk meg csak a piktorá­nál, szobrászatnál, írók, köl­tők példáinál. Szólnunk kell a színház­ról, a spanyol színművészet­ről, amelynek megújítója 40 évvel ezelőtt — megint őt kell idéznünk! — Garda Lor­ca volt, midőn vándortársu­latával a kor szelleméhez il­lő művek tucatját segítette színpadra — a nagy tragi- ka, Margarita Xirgu tehetsége révén — döbbenetes hatású produkciókban. Hanem ez a színház: a Yerma, a Maria- na PLneda, a Vérnász komor tablói, vagy Lope de Vega szellemes, csípős vígjátékai, drámái már inkább csak a múltat jelzik, mintsem a mai spanyol színpadot. Madridban ezen a nyáron egy nálunk is évtizedekkel ezelőtt agyonjátszott limoná­dé, Duval Francia szobalá­nya a sláger. Hónapok óta, naponta két előadásban, este 7-kor és 11-kor, játssza a Victoria Színház, s igencsak rá a széksorok. / :"<»tt a cím­'1 -nőnek ginkább. A második világháború alatti Pest legnépszerűbb színész­nőjéről, a szélső jobboldali Muráti Liliről van szó, aki roppant rutinjával „kilóg” az egész társulatból, s akinek korábban, másfél évtizeden át saját színháza volt Spa­nyolországban. — Ha feltűnök, nem külö­nösebb érdem! Eléggé ala­csony színvonalon áll ma a spanyol színjátszás — mond­ja az éjféli előadás szüneté­ben, egyik nap. — Meggyő­ződésem, hogy otthon, Ma­gyarországon ez a társulat nem sok babért aratna. Itt mindenki egyik napról a má­sikra akar ünnepelt sztár len­ni, anélkül, hogy komolyan készülne a pályára. Ezt az elsekélyesedést csak segíti a film, a televízió, mely kez­dő amatőrökkel dolgozik szí­vesen, hogy minél olcsóbban állítson elő egy-egy produk­ciót ... PERSZE az állam bánik eléggé mostohán ezzel a mű­fajjal, mint a kulturális élet egyéb bázisaival is, amelyek — kiadók, filmgyárak, zene­karok! — általában magán­kézen vannak, és elsősorban a kasszára mennek. Madrid­nak például nincs stabil ope­ratársulata, hogy mást ne mondjak! Film? Mozi? Az egyházzal kooperáló művészpolitikai vezetés, a kor szavára, s ha nehezen is, meghajolt a szex előtt! Vagy pedig a borzal­mat keltő horrorfilmekre koncentrál. Jellemző, hogy legnagyobb rendezőjük, Bu­nuel is Franciaországban dol­gozik már nagyon régen ... A bárok, danzingok azonban hajnalig nyitva tartanak, s három programmal dolgozik a nemzeti televízió, amelynek legnépszerűbb műsora az is­kolaadás. Mert művelődni, tanulni azért szeret a spa­nyol, ha este 10 után, s va­csorájához tálalják a szelle­mi táplálékot. Következik: Adios, "’nyanHn1

Next

/
Oldalképek
Tartalom