Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

I / „Bartók-ősbemutatók” aminél filmet forgatnak a televízió 1 -és stúdiójában. Rendező Rúitner Sándor. Képünkön: felvételen a Budapesti Leánykórus, vezényel Csányi László. (MTI foto — Benkő Imre) Változik a környezet, változnak-e az emberek ? k búcsú | 2a6 szombat délután, ille­tőleg kora este. És megszám­lálhatatlan riport, interjú, tudósítás, világhírességek és a „szürke” hétköznapok hő­sei. miniszterek és traktoris­ták, szülőotthon és temető, tavasz, nyár, ősz. tél: A te­levízió jelenti. Hat esztendőn keresztül „jelentett” a tele­vízió e kétségkívül együk leg­népszerűbb műfaja, s hat esztendőn keresztül jó ne- hány új riporter is debütált műsoraiban: nevelte munka­társait, a nézőket — becsüle­tes munkát végzett. Most bú­csúzott! Az élet megy to­vább, változik, a követelmé­nyeknek megfelelően válto­zik a televízió műsorszerke­zete. új időpontok és új szempontok. Meghalt a ki­rály, éljen y király! A kö­nyörtelen. bér hálásan em­lékező közönség, 'most mór azt várja, milyen lesz — ami ’ e műfajt pótlón, a helyette lesz!? N Pesti erkölcsök | Bevallom erkölcsösen, hogy már jómagámnak is a kö­nyökén jön ki. amikor le­írom — most. is ezt teszehi. de most más előjellel! —-, hogy a színpadi mű ugyan., de legalább módot, nyűit a színésznek, mert a szelepek ugyani«. .. Két évben, lot év­iién egyszer, —. vagy -tálán soha? — képes arra a szí­nész, hogy elegáns mozdula­tokkal, bűvész ujjakkal szí­nes léggömböt hámozzon. Molnár Ferenc műveiből ösz- szeválogatott „derűsest” még ezt a Uiftballonhámozást sem adta meg különösebben, a novellák és a belőle készí­tett jelenetek meg a két leg­fontosabbat nélkülözték: a humor újszerűségét és sajá­tos ízét, é® az újszerűség, a sajátos íz humorát. Ha a harmincas évek mú­zeumába akarok menni, ezt nem Molnár Ferenc könnyed táncléptei nyomán teszem, még égy csoszogó teremőr is jobban megfelel, mert az mélységében ismeri a kort. Ami pedig az „örök” és az „általános” emberit jelenti, úgy vélem, Molnár Terenc ezekben a novellákban tudta ezeket felmutatni. Horváth Adám rendező tehát aligha lett volna képes csodára! Egy becsületes hirdetési Á hirdetés arra való. hogy valamit „meghirdessen”, be­-t- Nem. II Egyelőre leg­alábbis nem. Erről nem tu­dok ... — Mit tudsz arról: Pearl Harbourban nincsenek össze­vonások ? — Nem tudok erről... De szerintem, ahogy én nézem a dolgokat, oda most nem­igen vonnak össze, erőket... Minek? Az csak egy japán— amerikai háború esetén len­ne érdekes... De nem hi­szem. hogy a japánoknak sok kedvük lenne velünk hábo­rúzni, amikor ennyire leköti őket a mandzsuriai front... A tengeren különben sem bírnának velünk, hacsak ... Hacsak egyszerre, egyetlen pillanatban meg nem semmi­sítenék a flottánk zömét... 1970. szeptember 29., kedd ajánljon 'a kedves vevőnek, felhívja a figyelmet ' vala­mely áruféleségre. Ha ezt íz­lésesen, igényesen, mármint a hirdetés műfaján belül igé­nyesen és .ízlésesen teszi, s nem feledkezik meg a meg­kapó' ötletről sem. akkor a hirdetés becsületes. Különö­sen akkor becsületes, ha amit hirdet, az megfelel a való­ságnak is. 'Magam részéről örömmel néztem a televízió hirdetései*, és egyre inkább elönt a megelégedettség, lám, milyen messze jutottunk az immáron klasszikus hirdetés­től: „Cipőt a cipőboltból!” Szerte a világon, és első­sorban Nyugaton a nagy konkun ancia miatt a legkü­lönbözőbb vállalatok finan­szíroznak hirdetési műsoro­kat, amelyek hovatovább igé­nyesebbek és művészibbek — például az Egyesült Álla­mokban —. mint az úgyne­vezett fő műsor. Ezek a prog­ramok . nyíltan vállalják, hogy .hirdetni akarnák, de te­szik ezt kellő mértéktartás­sal, „okos pszichológiával és Lapunk többször hangot adott mór annak, hogy szük­ség lenne a kisfilmkedvelőtí igényeinek kielégítésére. Ezért a Heves megyei Mozi- üzemi Vállalat mojt egy új műsorsorozatot indít a Bródy moziban. Október első heté­től kezdve minden szomba­ton délután fél 4-től matiné^ rendeznek a kisül mek ked­velőinek. Egy-egy alkalom­mal azonos témájú filmek kerülnek bemutatásra, me­lyek előtt egy. a témában jártas szakember mond be­vezetőt. Az első két alkarommal — október 3-án és 10-én — 10 —10 Gusztáv sokszor csodá­latos és meglepően eredeti kalandjait bemutató film ke­rül a nézők elé. Ezt követi október 17-én egy természetjárással kap­csolatos kisül msorozat vetí­tése Barangolás a kék úton Címmel. Az ország kék jel­zéssel ellátott hegyi útjain készített filmekhez a TIT egyik előadója ad bővebb is­mertetőt a természetjáró ,mozgalom szépségeiről, újabb terveiről. A két férfi így folyatta a beszélgetési. Campbell, aki szintén az ONI tisztje volt, előre elkészített szöveget mondott fel Blake-nak. pon­tosabban a mikrofon útján hallgatózó japánoknak. És nem is sejtette, sem ő, sem az ONI, hogy ez a dezinfoi- máló kémjelentés milyen ha­lálos véletlenre tapintott. Azt az ONI már tudta, hogy a japánok erősen érdeklőd­nek Pearl Hárbour és kör­nyéke iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról és annak erejéről. Azt is tudták, hogy a japánok az ál Campbelltől meg_ akarják tudni a Pennsylvánia zászlós hajó és az alája rendelt rom­bolók és cirkálók számát, tűzerejét, valamint azt, hogy melyik repülőgép-anyahajó­hoz tartoznak harci helyzet­ben. De arra gondolni sem mertek volna, hogy amikor :rz ál Campbell a japánok ér­tésére adta: csak abban az esetben lehetnek urai a Csen­ügyes i-endezésben, nem is másodvonalú színészekkel. Ezt teszi immáron kilencedik alkalommal a televízió pél­dául a Vízszintes—függőle­ges műsoraival. És jól teszi! Hogy kell-e tpvább frissíteni e műsort? Mindig és állan­dóan? Hogy nagyon kilóg a lóláb? 'Ha nem keshedt gebe csülke, hadd „lógjon ki” az a láb, miért lenne szégyen például a magyar filmfor­galmazást reklámozni? Ég mindent, afni megbír egy műsort, mindent reklámozni, ami belefér a szocialista ke­reskedelmi etikai megfonto­lásába. s npm utolsósorban beleillik a szocialista tele­víziózás képletébe, Mert a pénz beleillik! És a hirdetésért fizetnek! A vízszintes: a televízió, mert pénzt kap; .a függőle­ges: a néző. mert meggyő­zik valamiről, amiről érde­mes meggyőzetnie és kedve­sen kellemes, helyen.kijit egé­szen kitűnő műsort kap. A néző is jóllakik, a tele­vízió zsebe is megdagag. (gyurkó) ‘ A sport és sportfilmek kedvelői részére állít/ ák össze az október 24-i mati­néműsort. A vetítésre kerülő filmek* a versenyzők szorgos felkészüléséről, ez izgalmas hazai és külföldi versenyek­ről, egy-egy élvonalbeli sportolóról szólnak. Erre a bemutatóra egy ismert spor­tolóit is meghívnak a rende­zők, aki versenyekről, útiét- ményeiről és terveiről beszél a filmvetítés szünetében. Október utolsó szombatján, 3l-én a mesét kedvelő gyer­mek és ifjú nézőkre gondol­nak a műsor összeállítói. Ek­kor mutatkozik be a film­vásznon a rosszaságairól, apró csínytevéseiről ismert Peti.. „ s tíz néhány perces színes filmen keresztül ne­vetteti meg a gyerekeket, akik ezután bizonyára na­gyon várják majd a követ­kező mesemozit? A vetítések előtt az Or­szágos Szórakoztatózenei Központ egri stúdiójának énekesei, beatzenekarai szó­rakoztatják a Bródy mozi szombat délutáni látogatóit. des-óceánnak, ha az ameri­kaiak csendes-óceáni flottá­jának a zömét egyszerre sem­misítik meg — tulajdonkép­pen előre vetítették a törté­nelmet. I ■ Jó két órán át tartózkodott az ál Campbell Blake szállo­dai szobájában, majd meg­állapodtak, hogy másnap es­te .ismét találkoznak. — De hol a pénz? — Itt van. ne félj, máris átadom, ha akarod ... Másnap ismét találkoztak; Campbell meglepő mennyi­ségű információt adott át. Ezeket .nem minden nehéz­ség nélkül állították össze a tengerészeti hírszerző köz­pontban. hiszen, olyanoknak kellett .lenniük, amelyeket majd a japán tengerészeti szakértők néznek át, tehát látszólag hiteleseknek, ugyan­akkor mégis az .igazságtól tá­vol állónak, vagyis teljesen használhatatlanoknak szük­ség esetén. Hogy ügyesen dol- goao bt az ONI, azt aiáta­— Dankó-telepnek hívták a kisköreiek, de mi gyermek­korunkban csak azt mondtuk rá: cigánygödör. Kerültük is azt a részt, nemigen mer­tünk arra menni játszani. Harminckét putri volt ott, tavaly bontották le az utol­sót. Kétszáz cigány lakott benne. — Hova mentek az ottani emberek? — Kölcsönt kaplak az OTP-től. Harminc-négyén- ezer forintót. kamatmcnl e- sen, tíz-tizenöt évi* visszaírt 0 zetési határidővel. — Keresne!; rendesen? — Amelyikük dolgozik. De a legtöbb dolgozik, csak ha jön' a fizetés, akkor végük, megtelik velük a kocsma ... — ...és biCSkáznak? . — Hát azt, is. — Nem változtak semmit, amióta eljöttek a gödör mellől ? — A jó ég tudja. Nem na­gyon. • \ Egy öreg, barna arcú fér­fi ül a fal előtt a napsütés­ben. Ahogy belépünk a ros­kadozó kerítésen belül, fel­áll, kinyitja a ház nyikorgó ajtaját, beljebb tessékel. Lá- bunk előtt papírdobozok széttöredezett törmeléke, szétdobált színes ruhadara­bok. A vetettén ágyon ru- sástól, hanyatt dőlve, nyitott m ászt ja: a japánok az utolsó betűig mindent elhittek. Végre elkerülhetetlenül el­jött az idő, amikor Camp­bell, mint információs forrás, kimerült. A japánok ekkor azt ’ az utasítást adták Bla- ke-nek, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. Repülő­re is ült és San Franciscóba repült. , Blake, miután szerencsésen átesett a San Franciscó-i vámvizsgálaton, elindult a repülőtérre, ahonnan repülő­géppel ákart Los Angelesbe utazni, hogy átadja informá­cióit Konónak és Yamarho- tónak. Ugyanis ő nem „tud­hatta” hogy a japánok a Campbell-lel folytatott min­den beszélgetésüket mikrofo­non át lehallgatták. Az in­formációkat tehát formálisan is át kellett adnia nekik .. .1 Amint Blake a repülőtér felé ment. útközben észrevet­te, hogy egy fiatal amerikai követi. Nem sokkal később a fiatalember meg is szólí­totta, majd igazolta magát, hogy ő az FBI ügynöke, és felszólította Blake-et. köves­se a repülőtéri örszobára. Az őrszobán Blake tömö­ren és gyorsan elmondta,- mi­lyen feladattal bízta meg az ONI. Am a fiatalember ké­telkedve rázta a fejét, s már éppen ütésre lendült a keze, hogy pofon verje a kissé ha­zudósnak látszó Blake-et. amikor mégis meg^mdolta inasát és telefonált fr íengn­szájjal alszik egy fiatal fér­fi. Benyitunk a másik sza- bába. Az öreg a sötétben óvatosan tapogatózik előre és kinyitja az ablaktámló-- kát. A féjny vékony csíkban, bátortalanul motoszkál a le­vegőtlen szobában. Amikor újra az udvaron állunk, szétnézek Farkas József portáján. A ház .fala itt is, ott is darabokban lö­ki le magáról a vakolatot. Sötét öltöny, dupla gom­bolással. Earfia tornacipő. A bajuszos férfi, Nagy János csendesén, pontosan beszél, annyit mond el, amennyit kérdezünk. Pedig azt mond­ják, ha iszilc, nagyon is megered a nyelve. Meg úgy is hívják, hogy a borotvás Jankó. Mert állítólag borot­vával verekedett. Nem tu­dom. Szelíden beszél. —7— Mióta elkerültünk, vet­tünk bútort, meg mosógépet. Itthon dolgozom Kiskörén, az építkezésen, kétezer fo­rint körü.1 keresek. — Miért jöttek el a gö­dör mellől? — Muszáj volt. Lebontot­tak mindent. — Találkoznak-e gyakran a régi gödörmellettiekkel? — Nem, mert messze la­kunk egymástól. Mi a falu legszélső házában, azok meg bentebb. részeti hírszerzéshez. Ott per­sze azonnal tisztázták a dol­got, és igazolták Blake-et, de az már kétséges volt, vajon elkerülte-e a japán ügynökök figyelmét az incidens; ez esetben Blake'azonnal komp­romittálódott volna a japá­nok előtt. Az egykori robotember iz­gatottan utazott tovább Los Angelesbe, és sűrűn megfor­dult az agyában, vajon nem látták-e a japánok az igazol­tatását? Csak akkor nyugo­dott meg, amikor Los Ange­lesben találkozott Konóval, majd Yamamotóval, s át­nyújtotta nekik Campbell „információit”. Yamamoto szemmel láthatóan egészen izgatott lett, ami arra val­lott, hogy minden rendben van. — ^.zonnal visszaindul Ho­noluluba. utasításán a japán konzulátuson keresztül fogja megkapni,— hadarta gyor- \san Yamamoto, szóhoz sem hagyva jutni Blake-et. Blake nem tehetett' egye­bet. beleegyezett. Am kérte a pénzét, Yamamoto viszont, amilyen nagyvonalú volt ko­rábban. olyan garasos lett most: alkudozni kezdett. Blake gyanakodott. Es'nyil­ván még nagyobb lett volna az izgalma, ha tudja mind­azt, ámít. Stanley hadnagy akkor már ismert; a tervet Blake meg-emmisítésére, Hc- holuluban fFolyUUjuk) — Gyerekek járnak az !s­• kólába? — Ez a — mútat a kis­lányra — nem jár, mert fel van mentve. A fiúk közül is megbukott az egyik. — Hány gyerek van? — Hét. — Mi lesz belőlük? — Hát én még nem gon­dolkoztam rajtuk. Majd dolgozni fognak valahol. Egyelőre enni kell nekik, meg valami ruha. — Most szabadságon van? — Nem. Orvosnál voltam. Beteg vagyok. Azért vagyok «itthon. A nyers falból készült kerítés egyenes vonala vé­gigvezeti- a szemet az udvar egyik végéftl a másikig. A pillantás semmiben sem akad meg. Az udvaron rend és tisztaság. Nagy Elek és a felesége bevezetnék a szo­bába és tiszteletünkre be­kapcsolják a televíziót. — Kétszáznyolcvan forint a havi részlet a tv-re. Ki­bírjuk, Kétezer-ötszázat ke­resek a hídépítőknél. Itt dol­gozom, Kiskörén. Az asszony meg a gyerekek szeretik a televíziót, inkább azt nézik, mint a mozit. Meg ott, ahol laktunk, a gödörnél, nem volt villany, most végre le­het rádiónk, televíziónk. — Szívesen jötték el on­nan lakni ? •— Ott is rendes, piros cse­repes házunk volt, lebontot­ták. Csak a tetőzet értékét kaptuk meg, szóval, nem jártunk valami nagyon jól anyagilag, de mégis örül­tünk, hogy eljöttünk onnan, — Rosszul érezték ott ma-' gukat? — Nem, nem — tiltako­zik egyszerre a férfi és a3 asszony — csak itt valahogy más. Azóta talán rendesebb ben is megy a dolgunk. A fiam is házat vett OTP-rét Itt jobban rendet lehet tori? tani a ház körül is. — A Dankó-telepiek kő* zül szoktak ide járni tv-| nézni az ismerősök? •— Nem szoktak; Mi az, amiért jobb itt'? — Nem -tudom. Az egész jobb így, ahogy most van. — Ha lehetne, ha meglen­ne a gödör mellett a Dankó- telep, visszamenne-e oda? — Nem. Azt nem'tenném meg — válaszolt hirtelen íz asszony. — A két lányom meg a fiúk miatt se ... Sz. 4. Októbertől minden szombaton Matiné Egerben a kisfiímek kedvelőinek i Sólyom—Szabó;

Next

/
Oldalképek
Tartalom