Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

így ötlet megvalósult

Folyosóklub Hatvanban...

Az új-hatvani gimnáziumot három éve vették birtokukba a diákok. Közel 400 lány és fiú tanult itt. A modern, jól felszerelt iskolában minden lehetőség adott a tanuláshoz.

A diákok azonban az oktatási idő után is szerettek volna együtt lenni, megismerkedni egymással, közösen játszati, szórakozni. Ennek nyomán felvetődött a kérdés: de hol...? Egy remk ötlet megoldotta a problémát, s azóta működik a gimnáziumban a „Folyosó” ifjúsági klub...

o o o o

Ma több mint száz fiatal tagja a klubnak: gimnáziumi és szakmunkástanulók, új-hatvani fiatalok. A foglalkozásokat minden második héten, szombaton délután tartják meg, amelyeken rendszeresen 50—60 klubtag vesz részt. Ezekre a napokra az iskola éppen szabad berendezési tárgyaival varázsolják otthonossá az egyébként is szép, virágos folyosót, a klubot. Ebben az évben talán sikerül megvalósítani a régi vágyat; klubhoz illő berendezést akarnak vásárolni tagjai.

A klub programját közösen állítják össze: Klubvezetők,

KISZ-tagok, tanárok. Minden évben változatos, érdekes terv születik így, mert szeretnének olyan ismereteket nyújtani a tagságnak, amelyek kiegészítik az iskolai anyagot, mási-észt szélesítik az általános műveltséget, vagy pedig elősegítik a fiatalok pályaválasztását.

Ezekben a napokban éppen a következő időszak tervének összeállításán dolgoznak, ötletdús javaslatok, szép elképzelések születtek, melyek között érdemes tallózni egy kicsit: mivel is töltik el idejüket majd a folyosóklub tagjai ...?

Az első foglalkozás a nyitó klub nevet kapta, melyben ismerkedés, nyári élmény- beszámoló és sok-sok zene szrepel. A későbbiek során az iskola egyik tanára vetítettképes előadássorozatot indít görög—török—bolgár útiélményeiről, de lesz egy olaszországi útibeszámoló is. Űj irodalmi, művészeti alkotásokkal, művészekkel ismerkedhetnek meg a klubtagok. Helyet kap a klubban egy filmesztétika! sorozat is, amely szoros kapcsolatban van a már elsajátított iskolai anyaggal. Lesz egy KRESZ-vetélkedő is, fordulatos megoldásokkal. A tanulók ifjúságpolitikai kérdésekről kapnak tájékoztatást, melyek eddig minden alkalommal heves vitát váltottak ki. Érdekes előadást hallanak majd az ifjúsági bűnözés helyzetéről, s szó lesz fontos egészségügyi kérdésekről is, melyek újdonságot jelentenek a programban. A tanulók szórakozásáról sem feledkezik meg a terv. Több esetben játékos, táncos rendezvényt szerveznek; Mikulás-estet tartanak, zenés vetélkedőt hirdetnek meg.

Ezek a terv apró részletei, melyek még sok más ötletes megoldású témával, színes programmal együtt válnak teljessé.

o o o o

Egy klub többféle célt tűzhet ki önmaga elé. Az újhatvaniak sok probléma, töprengés, próbálkozás után az ötletből valóságot teremtettek, s kitűzték a célt: kulturális központtá tenni, s minden rendesen viselkedő, társaságot kedvelő fiatal számára elérhető közösséggé alakítani a folyosóklubbot.

Ez eddig sikerült...

(szilvási)

Tovább keil fejleszteni a könyvtári munkát

Ülést tartott a gyöngyösi járási népművelési tanács

A gyöngyösi járási népművelési tanács Domoszló községben tartotta meg soron következő ülését. Napirenden a járás könyvtári munkája szerepelt. Baranyi Imre, a járási könyvtár igazgatója értékelte a közkönyvtárak helyzetét, eredményeit és problémáit. Az utóbbi években a községi tanácsok egyre több segítséget adnak a községi könyvtáraknak. A nagyfügedi és a ró- zsaszentmártoni tanács modern otthont biztosított a könyvtárnak. Hasonló kezdeményezés van Detken is. Javult a könyvtárosok munkája, nőtt az olvasók száma. Az év első felében 200 különböző rendezvényt bonyolítottak le a könyvtárak, szerepelt a tervekben író— olvasó találkozók rendezése, könyvkiállítások és jubileumi vetélkedők szervezése. Tovább javult a művelődési otthonok, az általános iskolák és a községi könyvtárak kapcsolata, s fejlődött az ifjú könyvbarát mozgalom is. A községi tanácsok többsége vb-ülésen tárgyalta a könyvtár helyzetét. Problémát jelent a könyvállomány növelése, s az is. hogy a könyvek egy része elavult, selejtezésre vár. A könyvállomány pótlását a községi tanácsok is tudnák biztosítani, s ehhez a járási tanács is hozzájárul 100 ezer forinttal. A könyvtárosok az egyes községi könyvtárak problémáiról beszéltek, és szóba került a könyvtárosok anyagi megbecsülésének fokozása is. Az ülésen több jól dolgozó könyvtárost dicséretben részesítettek.

—cs—

ílmulaló a kisdiákok írásra tanításához

Az elmúlt években — az Országos Pedagógiai Intézet irányításával a fővárosban, a vidéken folytatott vizsgálatok során a szakemberek megállapították, hogy az alsó négy osztályba járó gyermekek viszonylag szépen, de lassabban írnak, írásteljesítményük több

szempontból nem kielégítő. Kiderült, hogy a tantervben előírt — szabályos — betűkhöz, alakítási módjukhoz és kötésükhöz való merev ragaszkodás a harmadik és a negyedik osztályban sok tanulónál akadályozza az írás lendületessé válását, a gyorsabb írástempó kifejlődését. Az alsó tagozatú osztályokban sok esetben nem engedtek teret az egyéni írás kibontakozásának.

Az írásoktatás említett problémájának megoldására írástanítási kísérletet foly- tatak ugyancsak az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. Ennek tapasztalatai 'alapján módszertani útmutatót állítottak össze, amelyet még az idei tanév megkezdése előtt megküldték az iskoláknak.

B B

Papp Laci" bandája

Egy farmer, egy piros ing, fekete, hegyes orrú cipő. És

egy miniember: hatodikos,

szőke hajú, keménykék szemű.

Az anyja siet utána az iskolába:

— Csak nincs valami újabb baj... ? — riad rám.

Nem úgy a gyerek. Kezét zsebre téve áll előttem. Rászólok. Unottan engedelmeskedik.

— Miért nem szeretsz otthon lenni?

— Valamit hazudok, elszököm ... Mindig ■..

Szemében konok fény villan. Anyja az iroda előtt tördeli kezét. A fiáért izgul, aki arról beszél, hogy hazudik otthon. Könnyedén, gátlástalanul.

*

K. S. az egyik a „bandából”. Vannak vagy hatan. Mindannyian általános iskolások : hatodikosok, hetedikesek, ez évben végzők.

Gyerekemberek. Minihuligánok, minigaleri tagjai.

Azt mondják: voltak.

Tekintetük másképp beszél.

Az borzaszt, hogy kék.’

gyere— Miről beszéltek?

— Semmiről. Hallgatunk.

— Lányok?- Minket még nem érdekelnek.

Hazafelé az iskolából.

Májusban „fedezték” fel őket. Söröztek a kömlői italboltban, pezsgőt ittak a presz- szó előtt, naponta kártyáztak a községi buszmegállóban. Nem passzióból, hanem pénzért. Volt, aki száz forintot vesztett csak egy alkalommal. Unatkoztak, csavarogtak. Kapták a pénzt otthonról, kölcsönbe. Mindegy, mindig volt. Viselkedésükön senki nem ütközött meg. A pedagógusok figyeltek fel rájuk.

Mi volt az indítóok?

K. J. jeles tanuló, nyolcadikos. Ártatlan képű, megnyerő fellépésű, szolid külsejű gyerek.

— Ittam, kártyáztam.

— Honnan vetted a pénzt.

— A nagymama adta. Nála szeretek leginkább lenni.

— Hogy verődtetek össze?

— A Pufi, a „Papp Laci” hozta össze a társaságot.

— Kaptatok italt a presz- szóban, kocsmában ?

— Mindig. Legtöbbször idősebb kérte.

— Hány éves?

— Tavaly végezte a nyolcadikat.

— Ki kért még?

— Az egyik ipari tanuló barátunk mestere és a felesége.

— Hány évesek voltak?

— ötvenen túl.

K. L. a „főnök”. Osztályt ismételt. Otthon szigorúak vele szemben. Sűrűn verik. Időnkint elszökik. Alszik a tsz-istállóban. Karperec a kezén, lányos öv a derekán. Tekintete a semmit kutatja.

— Unatkozol otthon?

— Mindig. A többiek is.

— Miért te vagy a vezér?

— Jönnek utánam. Meg az idősebbek is hívnak bennünket. A tavaly, vagy néhány évvel ezelőtt végzettek.

— Mit olvasol?

— Semmit,

— Mit csináltok együtt?

— Foci, fürdés. Télen korcsolya. Na meg...

Az ivásra, a kártyára céloz.

Gyerekek, s „huligánpalánták”. Nem városon, falun. „Felfedezték őket”, megregu- lázták a társaságot. Javulásra esküsznek, mégis természetesnek. tartják a hazugságot azokkal szemben, akik legtöbbet tettek értük.

De mit adtak nekik? Sze- retetet? Túlzottan forintban mérve. Szüleik? Állami gazdasági dolgozók, termelőszövetkezeti tagok. Rendszerint este érnek haza. Jó szón kívül több nem jut gyerekeiknek. Sajnc;, azt sem tudják, mivé nőnek fiaik, nem ismerik saját gyermekük egyéniségét. Zsebpénzt bőven adnak, nevelést elvétve sem. A gyerek magára marad. Megdöbbentő, de így van: az otthont nem érzi otthonnak, szökni óhajt, hazudik.

És akadtak bűntársak is. A presszóvezető, a kocsmáros, aki adott italt, ha nem is nekik, akkor az egy-két évvel idősebb fiatalkorúaknak. Mit mond erről az igazgató?

— Annyit sikerült elérnünk, hogy általános iskolásokat ne szolgáljanak ki. A tizenöt évesek már kaphatnak bármit.

És a törvény!? Akadnak felnőtt kísértők is, akik segédkeznek az első lépésben, a lejtő felé vezetőn. Adják a pénzt, adják az italt, ki tudja miért.

„Papp Laci” bandája most már csendes. Nem tudni, meddig. Beszélgettem velük. Amolyan tűzszünet hangulatban voltak. Igyekeztek tagadni mindent, közben mégis túl őszinték lettek. Arról beszéltek, hogy felnéznek a városba került iskolatársakra, követik őket. De mit tanulnak egy részüktől? Inni, kártyázni, csavarogni. Városon ez talán fel sem tűnik. Annál inkább falun, ahol mindenki ismer mindenkit.

Mégsem elég csak megütközni. Nem elég büntetni, korholni.

Több kellene. Állandó törődés, hiszen még gyerekemberek. Lesnék a felnőtteket. Láthatnának jót is.

Pécsi István

|í)70. szeptember 17., csütörtök

Szabó Sándor:

A kecskebéka

Lábaserdő által szegélyezett üde rét terül el a Forróvölgyön, szélében kristály- tiszta erecske folydogál. Feljebb, a fény es alatt, náddal telenőtt mocsaras rész foglalja el a kiszélesedett völgyet. Öz, szarvas szívesen jár errefelé, lejjebb, a tocsogókban a vaddisznó is gyakran megfürdik az iszapban. A vízben inkább csak apró cigányhalak, vízisiklók tanyáznak. A nádasban néhány szárcsa és vadkacsa költ minden esztendőben, míg a vízpart közelében kecskebékák vertek tanyát.

A környező erdőket mindenféle vad módfelett kedveli, mindez azonban semmit sem ér hiszen mindenféle vadnak, halnak megvan a gazdája, ráadásul az erdőn, vagy akár a mezőn Gacsos compó András és Bugyi toly- lyú Samu vadőrök regnálnak, míg a vizek Tatár vasláb Ignác felügyelete alatt állanak. Mindenfelé őrök állanak, puskásán, pisztolyo- san, hová legyen hát az olyan ágrólszakadt istennyomorékja, mint teszem azt Nyakó Gábor? Az erdőt őrzik, a mezőt is őrzik, a folyókat, tavakat is őrzik ... Hiába... A világ egyre romlik, lassacskán mér csak munkából lehet élni, nem úgy, mint régebben, amikor igaz, hogy nem is igen akadt munka, de hát szemesnek állt a világ, vakoknak az alamizsna. Éjjelenkét egy-két méter ölfát haza lehetett élelmeskedni, amiért az Alföldön búzával, árpával fizettek. A7 éjjeli élelmeskedések során egy-két őz, nyúl, fácán is kerülközött, egyszóval, ha nem is akadt munka, az élelmes ember azért egyenesre tudta igazítani az élet sorát.

Manapság már gazdája van vadnak, fának, csak éppen az ürgét, meg a kecskebékát nem követeli senki magának. Bár az ürgének ízletes a húsa, Gábor azért mégsem rajongott érte. Az ürgefogás hosszadalmas, pepecselő munka, így tehát csak az időmi.liomos cigányok sportja maradt időtlen idők óta. Ilymóddal nem marad más a szegény embernek csak a kecskebéka, ami úgy látszik, azért van a világon, hogy az olyan Gábor-félék- nek is legyen e földön valami kimutatható haszonhajtó foglalkozása. Mert ugyebár a fatolvajlást mégis nagy arcátlanság lenne

tó foglalkozásként beírni, teszem azt, a bejelentőlapba.

Az életviszonyok ily nagyarányú leromlása következtében Gábor utóbb már a termelőszövetkezetbe való belépést fontolgatta, csak hát előbb szoktatnia kell az embernek magát a lekötöttséghez. Előbb gondolatban kell megszokni. Igaz, a gondolatból nem lehet megélni, a szoktatási idő alatt a Tisza mellé járt a rizsföldekre, bé- kázni. Nem valami zsíros foglalatosság volt, egy hétig is eltartott, amíg háromszáz pár békacombot összehozott.

Vasárnap délután, ahogy a békacombokkal hazafelé utazott, a vonaton a Lipe gyerekkel, a Janival találkozott. Nem sokra nézte ezt a Lipét, hiszen ez a körmönfont csirkefogó legutóbb is betört a tsz magtárába, de hát ha ló nincs, szamár is jó. Senki ismerőse nem akadt a vonaton, kénytelenkelletlen szóba ereszkedett hát vele.

— Osztán ilyen messzire jár békázni? — csodálkozott rá Lipe Jani, ahogy a beszélgetés során kiderült a Uábar

— Ahol a béka, ott béká- zik az ember. Mifelénk már még talán a magja is kipusztult.

— Dehogy is pusztult. Mit fizet, ha olyan helyre vezetem, ahol millióm kecskebéka brekeg a nádasban?

— No hallod, megfizetném a jó áldomást — válaszolt Gábor hitetlenkedve. Nem sok hitele volt előtte Lipé- nek.

Nem is igen esett több szó közöttük a békáról. Hanem harmadnap beállított ám a Lipe gyerek Gáborékhoz. — No, hát akar-e sok kecskebékát fogni? — Olyan hangon kérdezte, amiből menten látszott, hogy folytatása a vonaton történt társalgásnak.

Semmi kétség, komoly a dolog, gondolta Gábor, miközben sebbel-lobbal összekapta magát. Gábor, nehogy Lipe holmi szárazpipás embernek nézze, megelőlegezte az áldomást egy-egy féldeci törkölypálinka erejéig. Ütközően keveset beszéltek. Lipe Jani inkább az egyéni gazdálkodás idejéből visszamaradt szőlőkunyhókat, présházakat mustrálgatta. Némelyikbe sok szép gerenda, szarufa volt beépítve. Egyi- ken-másikon már se ajtó, se ablak nem volt, de olyan is akadt, amelyiknek ablak és ajtófélfáit, béléseit, tetőcserepeit kevés munkával, jó pénzért hasznosítani lehetett volna. Ez a szemlélődés teljesen lekötötte a Lijpe figyelBeesteledett, mire a tett-í helyre értek. A forrás mellett letanyáztak. Megszámlálhatatlan szúnyograjok döngicséltek végtől hosszig a mocsaras völgyben, tüzet ga- balyítottak hát a szúnyogok ellen és elheverésztek a hosszú gyaloglás után.

Egyszer csak felzendült a békák kardala. Valóságos kecskebéka-koncert volt ez, saját szavukat sem hallották tőle.

— Hűűűű, azt a rezesorrú szentségit, van itt talán millióm béka is — álmélkodott Gábor a brekegéstől hangos völgyön, amint le s fel szaladgált. Talán még Kolom- bus sem örült annyira Amerikának, mint Gábor a brekegéstől visszhangzó völgynek. Nagy bőség volt itt békában, Gábor egész évben sem tudta volna kipusztítani.

Alig pitymallott, nekiállt és a kifogott békák két ná- túlsó lábát csípőben ollóval lenyikkangatta, nagy szakértelemmel. Lipe Jani dolga sem érdekelte. Az a fő, hogy bőven van béka. Háromszáz pár comb még forintjával is háromszáz forint. Közel van, az asszony mindennap piacra viheti a zsákmányt. Szívderítő gondolat volt ez, vidáman fütyörészve nyúzo- gatta a lenyírkált hátsócombokat, de hová tegye a háromszáz kecskebéka első részét? Ha a vízbe dobja, könnyen szemet szúrhat a hozzáértő embernek. Pedig akkor lenne igazán arabbá-