Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
Fiatalok a mezőgazdaságban Hogy áll az optimizmusa? Kecskemét r * u) városközpontja A tervek szerint 1971-ben fejezik be az építkezést Kecskemét új városközpontjában. Jelenleg a megyei tanács, az MSZMP megyei partbizottsága. a KISZ megyei bizottsága és az Alföldi Áruház épül etet építik. Képünkön: Az. új városközpont eddig elkészült és átadott épületei. (MTI foto — KS) SP Kongresszusra készülve Kettős kapocs —Most már a helyén van. Hanem az első években, hát tudja, ' szívesen cseréltem volna bárkivel, csak a madara bőrében ne kellett volna lennem. Sós István megsodorja tenyere között a poharat, úgy folytatja. — Ide való vagyok, Boldogra. Parasztgyerek vagyok. Nyolc éve dolgozom a termelőszövetkezetben. Hatvanháromban végeztem Hódmezővásárhelyen. Utána Debrecen következett. Levelező tagozaton az idén államvizsgáztam. Szóval, visz- szajöttém, haza azok közé az emberek közé, akiktől mindent tanultam, mindent láttam, a kapálástól a kazlazá- sig. ök tegeztek, én magáztam őket. Majd valamennyi •az apámmal egy korosztályba tartozott Nem tudtam kilábalni ebből a bűvös ketrecből. Sem ők, sem én. A napi munkámnak, a terveimnek itt volt a kulcsa. Igaztalannak éreztem a világot magam körül, elég sok .személyi összetűzésem volt. De ilyen korban az embert még viszi a természetes lendülete, az akarata, soha nem gondoltam, hogy otthagyom a termelőszövetkezetet és kényelmesebb hely után nézek. Megérte. Főállattenyésztő vagyok, szeretem amit csinálok és ez nagyon fontos, talán mindennél fontosabb. — Köszönöm, sehogy, — Miért? — Nézze, én most innen, a presszóból, kimegyek a határba. Ott már mindenki tudni fogja, hogy én a fél délelőttömet egy idegienne] elszórakoztam bent a bisztróban. Holnap, de lehet, hogy még ma délután, behívat az elnök és megkérdezi, hogy miért nem voltam kint a földeken és emberségesen azt tanácsolja, hogy ő az én helyemben előnyben részesítené a mezőgazdaságot a bisztróval szemben. Apróság, gondolja maga. Igaza van. Magának apróság, mert egy télóra múlva megy tovább, én itt vagyok három éve. Mindig akad valami megjegyeznivaló. Hát elég volt. Elmegyek. — Meghátrálás? — liehet. Nem vagyok összhangban a környezettel, így nem lehet leélni egy életet. — Én megyek a., környezetbe. Nem várhatom el, hogy a környezet igazodjék hozzám, nekem kell alkalmazkodnom és lejjebb szállítani az igényeket. — Tényleg lejjebb kell szállítani? — Igen — mondja Dorkó Sándor, zsebre vágva a kezét — tényleg. De az ember, ha a mezőgazdaságba megy, tudja, hogy körülbelül mivel Általiban ma mar nem rendkívüli esemény a szólók repülőgéppel való permetezése, porzása. Hogy ez megtörtént Gyöngyösén, mégis jelentős fordulatnak számít még ebben technikai meglepetésekkel zsúfolt világunkban is. A tsz-tagok közül sokan nem értették, miért kellett a repülőgépet is igénybe venni a peronoszpóra és más kártevők ellen való védekezéshez. Ügy gondolták, hogy mindez csak „flancolás” — az újnak minden áron való hajszolása. Még csúfolták Is a gépet és a pilótát, mert a reggeli órákban a szőlők között dolgozó embereket is beharmatozta. Micsoda dolog ez? Dobogtak meg- sértetten. Kérdezgettek: milyen eredménye lehet annak a permi- ■ rezesnek, amit olyan magasból végeznek? Hiszen a permetet a leve lekre kell Juttatni, olyan ügyesen, nehogy kárba vesz- szen. Nem képes erre a levegőben gyors siklással tovatűnő gép! Es milyen rettentő sok pénzbe kerülhet ez a tsz-nek! Pedig a tények mindennek az ellenkezőjét bizonyítják. Kiderült, a repülőgép még a kézi permetezőtől is Jobb munkát végez. Egyenletesen teríti a mérget a növényzetre, tehát hatásosabb a kártevők elleni védekezés így. Az átázott lmjaira nincs az a könnyű kell számolnia, és ezt vagy elfogadja előre vagy nem. Én elfogadtam. Több mint egy éve vagj'ok Kaiban, az egyesülés óta főállattenyésztő lettem, van munka bőven és ha ebbe beleveszi magát az ember, másra nem nagyon ér rá gondolni. — Ilyennek képzelte az életét? — Nagyjából. A fő vonal megegyezik. Szerintem fontos az, hogy valaki jó értelembe vett karriert csináljon. Hiszen ez hajtja az embert tovább. — Az, hogy minél több fizetése legyen? — Az csalt egy része a dolognak. Én úgy érzem, az a legfontosabb, hogy befelé, hogy is mondjam csak, szóval, magamnak ugyanolyan legyek, mint amilyennek a többi ember lát. Ne legyen kettős az ember. — Idevaló, Kaiba? — Nem. Albérletben lakom, havi kétszázért. — Milyen? — Mint a többi. Se nem jobb, se nem rosszabb. — Nős, nőtlen? — Nőtlen vagyok. Majd ha lesz lakásom. — És az mikor lesz? — Majd lesz. — Ügy látom, bízik magában. — Igen. Ez fontos dolog. — Mi az ami legjobban bántotta vagy bántja eddigi pályafutása során? — Talán az, hogy túl fiatal vagyok. Néha vannak ésszerű javaslataim, elképzeléseim, amit megvétóz a kor és a hely joga. No, de mindent nem lehet egyszerre. — Mindössze féléves gyakorlaton voltam termelőszövetkezetben, az Alföldön. Akkor azt mondtam, hogy én ebbe nem fogok bele. Nem érdemes, — emlékszik Janossy Gábor. — Miért nem? — Lehet, hogy rossz példával akadtam össze az induláskor. nem tudom. A faluban, ahol voltam, végignéztem esténként a kocsmában zajló életet, ami megismétlődött mindennap, ügy éreztem, be vagyok kerítve. Ha valamit akartam csinálni, nem hagyták, ha nem csináltam, az volt a baj. Két hónapig nem tudtam ebédelni a faluban. Szóval, visszavonultam. Az idei év januárjától vagyok Kompolton, a kutatóintézetben gyakornokként, nagyon jól érzem magam. — Van önálló feladata? — Több helyen is segédkezem. Részt vettem a nemzetközi kendernemesítési és termesztési konferencia előkészítésének egy részletében, jelenleg a magtisztítóban vagyok és ott figyelem a mag- tisztítás fázisait. traktor, ami rá tudna menni elakadás nélkül, de a repülőgépet a talaj teherbíró képessége nem zavarja. Miért is zavarná? Ha kell, akár az eső után egy órával, a nap első sugarainak megjelenésekor megkezdheti a munkát. És ezt olyan gyorsan el is végezheti, hogy semmi más ismert szerkezet nem képes vele versenyre kelni. További előnye: néhány ember képes kiszolgálni a gépet. Ezért is olcsó. Sokkal olcsóbb, mint a más módon való védekezés. Gyöngyösön egy katasztrális hold repülővel való permetezése harmincöt forintba került. Minden más módon, több mint száz forintba. Jobb is és olcsóbb is. Reíl-e bizonyítani, hogy a jövőben egyre többször érdemes igénybe venni a szőlők permetezésére a repülőgépet vagy a helikoptert, de ugyan- ilyeji módon érdemes akár a műtrágyázást, akar a gyümölcsösök permetezését is elvégezni. mint ahogj a vegyszeres gyomirtáshoz is a legkedvezőbb eljárást adhatja a repülőgépes technológia. Mert a gépeknek a legfőbb feladatuk, hogy kíméljék az ember erejét és yegitsék, köny- nyitsék a munkáját. A példa már ismert. urmi) — Mik a. további tervei? — Még nem tudom pontosan. — Eddig összhangban van az elképzeléseivel? — Igen, azt hiszem. — Már középiskolás koromban tudtam, hogy a mezőgazdaságban fogok dolgozni. Az egyetem előtt két évig dolgoztam a Füzesabonyi Állami Gazdaságban. Voltam fizikai munkás, brigádvezető. Szerettem a földet és szerettem a földdel való munkát. Évek óta Poroszlón dolgozom és örülök neki. Tudja, ez a mi munkánk, nem hasonlítható semmi máshoz. Az ember itt évről évre belebonyolódik egy nagyon is oi- zonytalan kimenetelű küzdelembe a természettel. Itt, Poroszlón, talán jobban kijut mindenből nekünk. Az idén hétezer holdból több mint ötöt elvitt a víz. És valahogy élni kell és el kell venni a magunk jussát a természettől. Kérem, ne haragudjon, hogy ezt mondom, még csak a harminc évhez járok közel, de úgy érzem, valami nyugodt bölcsesség ragadt rám. Az ember a maga képességeihez mértén teljességre törekszik. Fizikai és szellemi erejének legjobb kihasználására. Hát itt kijut mindegyikből. Mennek az évek, és minden év más. Nincs két egyforma esztendő. Mindig új tudást és új tapasztalatot kell gyűjteni azért, hogy jövőre újra kezdje az ember az egészet. Minden vágyam az volt, hogy termelőüzembe kerüljek. Mehetnék máshová is, de nem tudom elképzelni az életemet másképp. Nézze, miért mondanám magának, de higgye el, sokszor vasárnap se tudok meglenni anélkül, hogy ki ne mennék a földekre. Szeretem. Azt kérdezte először, hogy hogyan áll az optimizmusom, azt mondom: minden évben jobban. Az embernek mindig vannak személyes problémái, gondjai, de nem ez a lényeg. Ezt tudni kell, hogy nem ez a lényeg. Az optimizmust onnan merítse magának az ember, hogy tudja amit csinál, a legjobb tudása szerint csinálja és a legjobb meggyőződése szerint. — Maga szerint a munka kitölti az ember életét? Szalai István megsimítja szőke haját és azt mondja: — Az enyémet igen. A többi, ami hozzájön, adalék. Talán sikerült megtalálni a helyes arányt, ennyi az egész. S/.igethy András ÚTBAN WEIMAR FELÉ arról beszélgettünk: vajon Willy Brandt a bonni parlamentben meg tudja-e majd védeni a Moszkvában aláírt szerződést? Német kollégáink óva figyelmeztettek: „Reméljük, igen, de ne felejtsétek: odaát sokan írem emlékeznek már. Odaát sokan elfelejtették, ami történt...” Odaát sokan elfelejtették, ami történt. Igen. Tudunk róla. Az egész világ tud róla. Kollégáink aggódó, íi- gyebneztető szavainak súlyát akkor érezte igazán az ember, amikor átléptük a bu- ehemvaldi haláltábor kapujál. Igen, tudom. Százak, ezrek megírták mér. De mégsem elégszer. Sosem lehet eleget írni, beszélni róla. Mindig kell írni, beszélni rólg. Hogy senki se felejtsen. Hogy arai történt, mindig figyelmeztessen ... A HALOTTAK, A MEGGYILKOLTAK utolsó állomásán, a krematórium kemencéi előtt szovjet, német, lengyel turisták hallgatták A Központi Bizottság irányelvei a part: X. kong- i'esszusára a többi között megállapítják: ,.A tömegszervezetek és a tömegmozgalmak egyre inkább betöltik szerepüket, tevékenységi területükön kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgoznak”. Az irányelvekben a tények tömör sűrítéséként áll ez a mondat, a mindennapok ugyanakkor a részletek gazdag tárházát is megnyitják. A részletek olykor azonban ellentmondóak. Mint azon a beszámoló taggyűlésen is, amelyen, a pártvezetőség dicsérte ugyan a KISZ-eseket aktivitásukért, bátor kezdeményezéseikért. de el is marasztalta őket, mondván, „nem mindig támaszkodhatnak” az ifjakra. A megállapításból vita kerekedett. Voltak, akik azt is kétségbe vonták, amit a vezetőség beszámolója elismerően rögzített. mások viszont azt firtatták, .mit jelent valójában a tömegszervezetekre támaszkodás? Élvezetes és tanulságos vita volt. Élvezetes, már-már nyers őszinteségével, s tanulságos, mert kiderült belőle, hogy hol túl gyakorlatias, hol túl elvont a támaszkodás követelménye. A pártvezetőség — mondotta felszólalásában a többség derültségétől kísérve a KISZ- szervezet titkára — hol udvart takarítani küld bennünket, mert reggel látogatóba érkezik a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettes, hol. meg arra ösztökél, hogy vitatkozzunk külpolitikai kérdéseken. Nem vagyunk csoaz idegenvezető mondandóját. A csoport előtt idős, fekete kendős. szemüveges asszony állt. Szemét, tekintetét egy pillanatra sem vette le az idegenvezetőről. Pedig egy szót sem értett. Orosz asszony. Nem sokáig bírta magába fojtani érzéseit. Hangosan felsírt, sokáig zokogott ... Három fiát vitték el a nácik. Három fiát ölték meg. Ma sem tudja hol. Talán éppen Buchenwaldban ... Az udvaron német, lengyel asszonyok Karolnak az idős asszonyba. Most már a tolmács is csak neki beszél. Oroszul. A buchenwaldi esküről. A szavak lassan, szomorúan hangzanak. Az idős asszony valamennyi szót megismétel: „Jelszavunk a nácizmus gyökerestől való kiirtása. Ezzel tartozunk meggyilkolt baj társainknak és hozzátartozóinak.” MÉG EGYSZER TALÁLKOZTAM az idős asszonnyal. A kinagyított fényképeken fiait kürest*. Utoljára pedig dagyerekek — folytatta a titkár —, akik egyik pillanatban a gyűlésterembe rohangálnak a székekkel, meg a térítőkkel, a másikban meg udvartakarítástól szurtosan vitatják a kambodzsai eseményeket. A fölszólalást sokan nagy tapssal fogadták, de akadtak, akik azt mondták, a KISZ-titkár tiszteletien volt. Azért szóltunk ily részletességgel a beszámoló taggyűlések egyikén szerzett tapasztalatokról, mert rávilágítanak: a pántalapszervezetek- ben nem egységes a szemlélet a tömegszervezelek, tömegmozgalmak szerepét, feladatait illetően, s mivel a szemlélet maga ellentmondásos, nem lehet más a gyakorlat sem. Hol „segédcsapatnak” tekintik a tömegszervezeteket, melyekre ráosztható bármilyen feladat, az udvar- takarítástól a nőnapi ünnepség megrendezéséig, hol meg formális, tényleges tevékenységet alig végző valamiként fogják fel, s ítélik meg azokat. Talán éppen ez a szemléleti, gyakorlati bizonytalankodás az oka annak, hogy a beszámoló taggyűléseken majd mindenütt sok szó esett a tömegszervezelekről, azott dolgozó kommunisták eredményeiről és feladatairól. Ne kerüljük meg mi magunk sem a kérdést: miben és hogyan támaszkodjon a pártszervezet a tömegszervezetekre? A tömegszervezetek és tömegmozgalmak feladatait sajátos szerepkörük határozza meg. A szakszervezeti feladatokat nem láthatja el az egy fekete tábla előtt láttam. A táblán betűk, szamok. „Mély gyászban hajolunk meg a fasiszta barbárság áldozatai előtt. 1937. VII. hó 16-tól 1945. III. hó 31-ig a táborba érkezett 238 980 fogoly. Meghalt: 56 545. 1945. IV. hó 11-én felszabadult kb.: 21 000. Hadiipari munkára, vagy más táborba került kb.: 161 000 fogoly”. A kaputól jobbra újságot, könyveket árulnak. Egy füzet a világ valamennyi nyelvén kapható. A könyv címe: Buchenwald. Az első oldalán piros betűvel szedett négy sor áll: „Ti, akik Weimar felől az Etters-hegyre jöttök, sohase feledjétek azt, ami itt történt.’’ IGEN, TUDOM, SZÁZAK EZREK MEGÍRTÁK MÁR. Mégsem elégszer. Sohasem lehet eleget írni. beszélni róla. Mert a koncentrációs táborokból 11 millió ember számára nem volt visszatérés... Koós Jóidét ifjúsági szervezet. * nők problémáival aligha birkózna meg egymagában a Vörös- kereszt, hiszen azoknak csak speciális részét vállalhatja magára, például az egészségügyi felvilágosítást. A sajátos szerepkör egyben arra is utal, hogy a párt — a tö- megszervezetekben tevékenykedő kommunisták segítségével — a tömegszervezetek útján kapcsolódik a legszélesebb nyilvánossághoz, folytat szüntelen párbeszédet kis és nagy dolgokról, gondokról, tervekről, teendőkről. Ez a támaszkodás lényege, értelme, s felelet arra is, miben támaszkodjék a pártszervezet a tömegszervezetekre. Ugyanakkor választ ad a hogyanra is: a tömegszervezelekben tevékenykedő kommunisták útján. Az utóbbi években a munkahelyeken éppúgy, mint a településeken megélénkült, sokrétűbbé vált a tömegszervezetek élete. Jó példa erre az. amit a különböző nép- frontbizottságok nyújtottak a településfejlesztési tervek kidolgozásához. megvitatásához, s végrehajtásához adott segítséggel, vagy amit a szak- szervezeti bizottságok, vállalati szakszervezeti tanácsok, műhelybizottságok tettek. a legutóbbi két évben a dolgozók érdekvédelméért. A tömegszervezeti tevékenység élénkülése, az aktivitás hőfokának emelkedése kedvező lehetőségeket teremtett arra, hogy mind a pártszervezetek, mind a pártmegbízatásként tömegszervezéti munkát végző kommunisták gazdagítsák kapcsolataikat, ne elégedjenek meg azzal, A kedvező lehetőségekkel rosszul sáfárkodnak ott, álról még ma is csupán másodrendű teendőket bíznak a tömegszervezetekre, ahol nem tisztelik öneélúságukat, nem igénylik kezdeményezéseiket. A tömegszervezeti munka — amint ezt az egjrik taggyűlésen szellemesen megfogalmazták — nem a pártfedada- tök egy részének „albérletbe adása”, hanem olyan sajátos, önálló tevékenységi terület, mely végső eredményeiben a pórt. feladatainak, s politikájának maradéktalan teljesítését, érvényesülését szolgálja. A tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban. jelölésükhöz illően valóban tömegek tevékenykednek. Ha a munkahelyi, területi párt- szervezetek nemcsali, támaszkodnak a tömegszervezetekre, hanem igénylik az ott összegyűlt tapasztalatokat, véleményeket is, ha nem csak a politikai .munka eszközét látják azokban, hanem egyben emberformáló iskolákat is, akkor olyan kettős kapcsot hoznak létre, mely szorosan összefogja, s a közös érdekek, célok szolgálatába állítja kommunisták és pár- tonkívüliek szavait és cselekedeteit. M. O. 1970. szeptember szeré* Repülő a szőlők felett Munkatársaink külföldön Ti, akik Weimar felől az Etters-hegyre jöttök... ff
