Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

i Szovief—iraki , íárgyuiasok MOSZKVA: A TASZSZ-hírügynökség jelentése szerint szerdán a Kremlben megkezdődtek a szovjet—iraki tárgyalások. A szovjet küldöttséget Ki- rill Mazurov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökének első helyettese, az iraki delegációt Tákriti, az Iraki Forradalmi Parancs­nokság Tanácsának elnökhe­lyettese, az iraki Baath-párt főtitkárhelyettese vezeti. Az iraki küldöttség szer­dán felkereste a Lenin-mau- zóleumot, ahol elhelyezte ko­szorúját. Kártalanítás ROMA: Aldo Moro olasz külügymi­niszter megígérte, hogy az olasz kormány hazatelepíti es részlegesen kártalanítja azokat a Líbiában élő olasz állampolgárokat, akiknek va­gyonát a líbiai kormány ki­sajátította. A szenátus külügyi bizott­sága előtt mondott beszédé­ben Moro „anakronisztikus­nak és haszontalannak” ne­vezte a Líbiával szembeni eseleges erőszakhoz való fo­lyamodást, (MTI) Felmentés — kinevezés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a külügyminiszter előterjesztésére, Csatorday Károly rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, érde­meinek elismerése mellett, felmentette a Magyar Nép- köztársaság New York-i ál­landó ENSZ-képviselete ve­zetésére kapott megbízatása alól. Az Elnöki Tanács a külügyminiszter előterjeszté­sére Szarka Károly rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követet bízta meg a Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetésével. Szerda esti külpolitikai kommentárunk Mit hoz a Tripoli tanácskozás? Gyorshírben jelentette szerdán délután az MTI a szerdai nap legfontosabb eseményét: Kadhafi, a Líbiai Forradalmi Tanács elnöke, szerdán helyi idő szerint délelőtt féltizenkettőkor megnyitotta Tripoliban az arab országok kül- és had­ügyminisztereinek értekezle­tét. A tanácskozáson Líbia, Egyiptom, Szudán, Jordánia és Szíria képviselői vesznek részt. Irak és Algéria — nem fogadván el a Rogers-tervet — úgy döntött, hogy távol marad az értekezleten, amelynek egyik érdekessége, hogy Szíria viszont, jóllehet ugyancsak szembehelyez­kedett a Rogers-terwel, részt vesz rajta. Ismeretes, hogy eredetileg hétfőn kellett volna kezdőd­nie ennek a tanácskozásnak, ám Kadhafira vártak, aki időközben látogatást tett Kairóban, majd Bagdadban és Damaszkuszban. Nyilván­való, hogy e két utóbbi fővá­rosban arról tárgyalhatott Irak, illetve Szíria vezetői­vel: fogadják el Egyiptom, Jordánia és más arab orszá­gok álláspontját. Az eddigi jelek szerint azonban erről nincs szó. Az arabközi ellentétek elsimítása még nem si­került, erre vall a Kairóban meg­jelenő A1 Akhram című lap szerdai cikke is. Idézünk be­lőle: „Sajnálatos módon egyes arab elemek úgy visel­kednek, mintha szántszán­dékkal a haza kárára akar­nának tevékenykedni”. Persze, a „másik oldalon” sincs minden rendben. A Fi­garo című nagy párizsi pol­gári lap washingtoni tudósí­tója például nyíltan feltárja, hogy Golda Meir izraeli mi­niszterelnök válasza nem váltotta ki teljes mérték­ben Rogersék elégedett­ségét. Az ugyancsak párizsi Hu- manité — a Francia Kom­munista Párt lapja — pedig leszögezi: Golda Meir nyilat­kozatai jelzik, milyen nagy akadályok vannak még a va­lamennyi érintett nép érde­keinek megfelelő megoldás útjában. Mindamellett az ENSZ székhelyéről derűlátóbb hí­rek érkeztek. New Yorkban jól értesült diplomáciai körök úgy tudják, hogy Izrael, Egyiptom és Jor­dánia még e hét végén bejelenti a 90 napos tűz­szünet életbeléptetését, s a Jarring védnöksége alatt tartandó közvetett tárgyalá­sok valószínűleg augusztus közepén már elkezdődhetnek. A közeli napokban elvá­lik, csakugyan „jól értesül­tek” voltak-e ezek a New York-i körök, amelyekre a hírügynökségek hivatkoztak. Nyilvánvaló: sok függ a kö­zeli jövő eseményeit illetően a tegnap kezdődött Tripoli értekezlet határozataitól is. üára Tárják Colombo tij kormánylistájának előterjesztését R ÓMA: Emilio Colombo, kijelölt olasz miniszterelnök ha újabb, váratlan nehézségek nem merülnek fel, legkésőbb csütörtökön Saragat köztár­sasági elnök elé terjeszti az új kormány listáját. A szocialisták és republi­kánusok pozitív válasza után az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) is elfo­gadta Colombo programja­vaslatát. A szociáldemokraták „igen”- je hétórás, éjszakába nyúló vezetőségi ülés után született meg. Az MTI római tudósítója rámutat arra, hogy az Egy­séges Szocialista Párt lénye­gében vesztesen került ki a kemény politikai erőpróbá­ból, mivel minden törekvése ellenére sem sikerült jobb­oldali, konzervatív irányba terelni az ország politikai közéletét, sőt a szocialistákat sem sikerült kirekesztenie az új kormányból. szerepet játszott, meglehető­sen elszigetelődött és kisebb­ségbe szorult a párton belül. Az új kormány összetéte­lében egyébként nem lesz lé­nyeges változás. Rumor mi­niszterelnök, aki a Colombo által formálisan felajánlott miniszteri posztot visszauta­sította, kimarad az új kor­mányból. (AFP) A kereszténydemokraták Rumor-számya is, amely a válság kirobbanásában fő Brosio nyilatkozat a „nagy előrelépéséről A MOSZKVAI TÁRGYALÁSOK SZÜNETÉBEN. A második hete folyó moszkvai tárgyalások szünetében (balról jobbra): Scheel NSZK külügyminiszter, Allardt moszkvai nagykövet és Gromiko szovjet külügyminiszter beszélget. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Hirosima itzeucte Hirosima neve immár szimbólum: nincs iskolásgye­rek, aki ne tudná, ne tanulta volna a történelemből, hogy negyedszázada ennek a szerencsétlen sorsú japán városnak a lakossága lett az első atombomba-támadás eleven célpontja. Rájuk, Hirosima halottaira, s a lappangó stroncium- halál félelmét magukban hordozó túlélőkre emlékezünk ma: és arra. hogy miért kell sokuknak még mindig — elpusztulniuk. Huszonöt év múltán annyira bizonyítottan nyilván­való, hogy immár az amerikai történettudomány ismert művelői sem tagadják: a hirosimai — majd néhány nap múlva a nagasaki — atombombával az Egyesült Álla­mok trumani hadvezetése nem a háborút rövidítette meg. hanem a későbbi hidegháborút robbantotta ki. A célpont ugyan Hirosima volt, de — a politikai címzett a Szovjetunió. Azon a huszonöt év előtti augusztus 6-án az Egyesült Államok az „atomzsarolás” néven ismert kurzust nyitotta meg, s vele óhatatlanul azt a folyama­tot, amely a második világháború utáni fegyverkezési versenyhez vezetett. Hirosima ezért arra is figyelmez­tet, hogy ki kényszerítette a világra ezt a veszélyekkel terhes versenyfutást. Ezen a mai évfordulón, amikor hol helsinki, hol bécsi székhelyekkel a rakétafegyverkezés korlátozásáról tárgyal a két szuperhatalom, különösen szembeötlő, mennyire hiábavaló volt Hirosima emberáldozata. A washingtoni számításokat keresztülhúzta az idő: helye­sebben a szovjet haditechnika. A szocialista nagyhata­lom — s vele szövetségeseinek közössége — immár régóta nem áll védtelenül az amerikai atomfenyegetéssel szemben. Mi több: ereje — nukleáris ütőereje is — olyan kényszerítő körülmény, amely a békés egymás mel­lett élés elfogadására szorítja az imperialista hatalma­kat. Az „atompatt”-nak, ha szabad így mondani, ez az egyetlen jótékony hatása. Hirosima atombombázásának évfordulóján különösen időszerűnek érezzük a Szovjetunió és a többi szocialista ország által szorgalmazott leszerelési intézkedéseket, s azt a kívánságot, hogy az amerikai hadiipari nagytőke végül ne torpedózhassa meg a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között a stratégiai fegyverzet korlátozásá­nak tárgyában folyó tárgyalásokat. Hirosima 'üzeneté­nek, a „soha többé” valóra váltásának záloga, az embe­riség fennmaradásának kulcsa ma inkább, mint bármi­kor: a felelős cselekvés. Vérontás Olaszországban ROMA: A Velence melletti Porto Marghera véres események színtere volt. A tüntető gépipari munká­sok ellen kivezényelt rendőr­ség a tömeg közé tüzelt és két munkást súlyosan meg­sebesített. A rendőrség gumi­botjai és a könnygázgránátok még több munkásnak akoz­tak többé-kevésbé súlyos sé­rülést. A munkások, akik immár harmadik hónapja sztrájkol­nak, béremelést és munkafel­tételeik javítását követelik. Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága közleményt adott ki a Porto Marghera-i eseményekről. Ebben szolidaritásáról bizto­sítja a tüntető munkásokat és a leghatározottabban tilta­kozik „a rendőrségnek a munkaügyekből származó konfliktusokba való újabb provokatív beavatkozása el­len”. Az OKP Politikai Bi­zottsága követeli a vérontá­sért felelős személyek szigo­rú megbüntetését. A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség szo­lidaritást vállalt a munká­sokkal és elítélte a rendőri akciót, amely ellen Velence megye dolgozói szerdán 24 órás általános sztrájkkal tiltakoztak. (TASZSZ) Politikai vakáció nincs Párizsban BRÜSSZEL: Brüsszelben szerdán hozták nyilvánosságra Manlio Bro­sio NATO-főtitkár július 22- én mondott beszédének szö­vegét, amelyben a szocialista országok külügyminiszterei­nek budapesti memorandu­mával foglalkozott. A NATO főtitkára beszé­dében „nagy előrelépésnek” nevezte a szocialista orszá­gok újabb kezdeményezését és annak a véleményének adott hangot, hogy a politi­kai nyilatkozatok után kez­detét vette a tárgyalások kor­szaka. Kijelentette, hogy a NATO-tagállamok gondosan tanulmányozni fogják a szo­cialista külügyminiszterek ál­tal megfogalmazott budapes­ti javaslatot. Brosio ugyanakkor han­goztatta : 1. A biztonsági konferen­cia nem különíthető el a szu­perhatalmak között, illetve az európai országok között folyó tárgyalásoktól és fejle­ményektől; 2. Pontosan tisztázni kell a tárgyalások tartalmát és el­képzelhető eredményeit; 3. Bármilyen európai biz­tonsági rendszert csak a NA­TO részvételével és támoga­tásával lehet és szabad lét­rehozni. (DPA) MIKÖZBEN Franciaország 50 millió lakosából 24 millió szabadságra ment — régi ha­gyomány szerint Párizsban augusztus szinte mindenki­nek a vakációs hónapja! —, a belpolitikai harcok alig is­mernek szünetet. Pompidou elnök, aki a francia Riviérán egy középkori eredetű, ten­gerparti erődítményben tölti szabadságát, rendszeresen te­lefon-összeköttetésben van minisztereivel és a kormány­párt vezetőivel. Chaban-Del- mas miniszterelnök Bordeaux városában, amelynek régóta polgármestere is, időközi képviselőválasztásra készül, váratlanul meghalt ugyanis az a honatya, aki az ő man­dátumával került be a nem­zetgyűlésbe. (A francia al­kotmány szerint a miniszteri tárca birtoklása összeférhe­tetlen a képviselőséggel, de a kormány tagjai fellépnek a választásokon, hogy tekinté­lyükkel megszerezzék a kép­viselői megbízatást, amelyet aztán a velük együtt megvá­lasztott pótképviselőnek ad­nak át...) A jelszavaiban még gaulle- ista kormánypárt komoly gondoknak néz elébe. A francia politikai színskála kö­zepén és baloldalán egyfor­mán ostromra készülnek a hatalom bástyái ellen. AZ UTÖBBI hónapok leg­érdekesebb jelensége az új centrista próbálkozás: Jean- Jacq ues Servan-Schreiber, a radikális párt új főtitkára, aki Nancy városában a mi­nap meglepő nagy választá­si győzelmet aratott egy is­mert gaulle-ista politikus el­lenében, a burzsoá közép­pártok vezetőit és tömegeit akarja kormányképes több­séggé tömöríteni. Szeretné elszipkázni Pompidou és Chaban-Delmas táborától az úgynevezett „független köz- társaságiakat”, csoportosítani kívánja azokat a politikai erőket, amelyek a tavalyi el­nökválasztáson a jobboldali Alain Poher mögött vonul­tak fel, mindezek mellé ál­lítani a saját pártját, a radi­kálisokat, s talán még a pol­gári baloldal egyes elemeit is. A hosszú nevű politikus, volt újságíró, az Express cí­mű ismert hetilap korábbi tulajdonosa amerikai izű kampányt kezdett, s még azt sem bánja, ha két kereszt­nevének röviditésével mint „Zsizsi”-ről írnak róla. — a fő az, hogy mind többször essék róla szó sajtóban, rá­dióban. televízióban . .. A GAULLE-ISTA kormány­párt vezetői aggodalommal látják, hogy az országban az utóbbi hónapok során az árak ,,galopp”-ütemben emel­kedtek. Az élet drágulásá­nak politikai lecsapódása „az októberi randevú” idején várható: ez a hangzatos ki­fejezés korántsem romanti­kus, sokkal inkább reális tar­talmú, hiszen a szabadságról visszatérő munkások októ­berben szokták a kollektív szerződések megújítása alkal­mával előterjeszteni bérköve­teléseiket. Elutasítás esetén jön a sztrájk! A társadalmi feszültség csak növekedhet, ha — mint hírlik — a kormány hozzá­nyúl a társadalombiztosítás rendszeréhez. Ennek óriási deficitje reformot sürget, de ha a változások a dolgozók juttatásainak csökkenését eredményezik, akkor azok a várható sztrájkok még heve­sebbek lehetnek. A PÁRIZSI utca embere, aki morgásra egyébként is hajlamos, mostanában három témát talál az elégedetlenke- kedésre: az egyik a La Vil- lette-vágóhíd botránya. Pá­rizs legkorszerűbb vágóhíd - ját, amelyet egymilliárd frankos költséggel csak nem­rég építettek meg, már le akarják bontani... A másik elmarasztalás azért éri a kor­mányt, mert az új költségve­tésben az atomfegyverkezés fokozását írja eAú, 100 mil­liárdot szánnak e célra — ugyanakkor, amikor a közok­tatás fejlesztésére csak csur- ran-cseppen... Végül az sem tűntette fel rokonszenves színben a párizsi kormányt, hogy a fajüdlöző dél-afrikai kormány megrendelésére egy tengeralattjáró leszállítását határozta el. holott az ENSZ emlékezetes határozata fegy- verszállítási tilalmat mon­dott ki. A FRANCIA kommunista sajtó összefüggést lát a kor­mány gondjai és a címére el­hangzó bírálatok meg a kö­zött, hogy — nyilvánvalóan a figyelem elterelésére — újabb kommunistaellenes propagandakampány kezdő­dött a polgári sajtóban, az állami rádóban és televízió­ban. Akárcsak a „Garaudy- ügy”, a mostani „Tillon-ügy” is egy renegáttá vált, koráb­bi kommunista vezetőnek biztosít roppant publicitást. Roger Garaudy után ezek­ben a hetekben Charles Til- lon, az egykori „fekete-ten­geri lázadó matróz”, nyilat­kozik sorra-rendre a rádió­ban, televízióban, burzsoá lapokban: személy szerint tá­madja a Francia Kommunis­ta Párt vezetőit és rosszindu­latúan állítja be az FKP po­litikáját. Világos, hogy a francia burzsoáziának ezzel az a célja, hogy megossza a kommunista tömegeket és el­riassza a párttól a szimpati­zánsokat, megakadályozza a polgári baloldal és az FKP akcióegységének kialakítását Pálfy Jozsaí újpesti dözsa—komló MNK-DÖNTÖ Újpesti Dózsa—Vasas 4:2 (4:0) Szerdán délután a Fáy utcai Vasas-stadion felé rég nem lá­tott tömeg hömpölygőit a Vasas —-U. Dózsa Magyar Népköztár­sasági Kupa elődöntő mérkőzé­sére. Zsúfolásig telt lelátók előtt (22 ezer néző) kezdtek a csapa­tok és 4:0-as félidő után 4:2-re győzött az újpesti csapat. Komló—Diósgyőr 2:1 (2:1) Diósgyőr, 7 ezer néző. Vezette: Müncz. Góllövők: Solymosi, Ju­hász, illetve Gass. ^®70. augusztus 6., csütörtök EGRI DÓZSA— EGERCSEHI BÁNYÁSZ 10:0 (6:0) Előkészületi labdarúgó-mérkő­zés, Eger, 100 néző. V.: Paksi. Eger: Bulyovszky — Temes­vári, Mészáros, Czeczeli, Szon­da, Berán, Tóth M. Bánkúti, Ambrus, Kovács F., Szűcs. Egercsehi: Molnár (Kovács n.) — Barta (Csuhaj), Kovács I., Stolf, (Dorkó), Sulyok, Szabó, Halász II. (Halász I.), Erdélyi (Kovács III.) Kozma, Petrényi. A közepes Iramú mérkőzésen a nagyobb játéktudással rendel­kező lila-fehérek ilyen arányban is megérdemelten nyertek. Az egriek a második félidő­ben a következő összeállításban szerepeltek: Landi — Temesvári (Faliszek), Szonda, Czeczeli, Raj­na, Berán, Vígh, Bánkúti, Amb­rus, Kovács F., Tóth T. G.: Tóth M. kettőt, Kovács F. 2, Szűcs, Bánkúti, Vígh, Ambrus, Rajna, Bart» (önfóit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom