Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-05 / 182. szám
Nehéz aratás Tsz-ek és háztájik Augusztus első hetében járunk és megyénkben meg e felénél tart az aratás. Más években ilyenkor mar lassanként leálltak a gépek, a gabona zöme a magtárakba került. Most pedig a munka dandárja vah a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, mindenki igyekszik, hogy valamit behozzon a késésből. Az idei nyár, sajnos, nem kedvezett a betakarítási munkáknak. A szinte naponként hulló esők gátoltak, akadályozták a folyamatos munkát, s amikor nem esett csapadék, akkor arra kellett várni, hogy szikkadjon, száradjon a talaj. A szövetkezeti, állami gazdasági vezetők, dolgozók naphosz- szat állták a táblák szélén, s aggódó szemmel lesték, hogy vajon lesz-e eső, hozza lehet-e kezdeni végre a munkához. A rendkívüli időjárás rendkívüli tetteket követelt es követel a mezőgazdaságban dolgozóktól. Hadakozni kellett a belvízzel, az árvízzel, s mindezek mellé a szeszélyes, kiszámíthatatlan időjárás. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy csak a szervezett, nagyüzemi gazdaságok képesek arra, hogy ilyen esetben is helyt álljanak, sót, eredményesen gazdálkodjanak. Aligha lehet többet mondani annál, hogy ebben a nem könnyű esztendőben az ország, hosszú évek után újra, kenyérgabonát exportált. Nem kis eredmény ez, hiszen nem is olyan régen még behozatalra szorultunk, de a céltudatos. előrelátó munka meghozta az eredményt. S ebben az eredményben alapvető része van azoknak, akik most is dolgoznak a földeken, vágják a gabonát, kazlazzák a szalmát, hordják, raktározzák a terményt. Reméljük, hogy a hátralevő időben kevesebb akadállyal kell megküzdeniük, s lesz idejük majd egy kicsit megpihenni a nehéz, | férfias munka után. (kaposi) I Országos vizsgálat kezdődik A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és a háztáji gazdaságok kapcsolatát vizsgálják majd, mind a 19 megyében a népi ellenőrök. Az országos vizsgálat indító értekezletét kedden délelőtt tartották a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság székházában. Az ellenőrzés munkabizottságának vezetői tisztségére dr. Csizmadia Ernőt, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem rektorhelyettesét kérték fel. A vizsgálat célja: felderíteni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek hogyan segítik az egyéni, háztáji gazdaságokat, milyen kedvezményeket adnak az állattenyésztéshez. Selyp nem okozott csalódást A cementgyárra számíthatnak az iparban Sok baj van a hazai ce- mentiparraL A legszembetűnőbb, s egyben a legfájóbb hibája, hogy korántsem ad annyi anyagot az építőknek, mint amennyit egyébként várnának a gyáraktól. Nem is olyan régen — egy rádióriportban — az ország nyilvánossága előtt nyugta- 1 amkodott, elégedetlenkedett a nagy vállalat vezérigazgatója, amiért szinte a termelőegységek mindegyike várakozáson alul szerepel mostanában. Július első dekádjá- ban például alig volt olyan üzem, amely időarányos tervét teljesítette. A megyénkben is kínos meglepetést keltett. hogy mindkét gyárunk — a bélapátfalvi és a selypi — „adóssággal” zárta a múlt hónap 10. napját. Altnál is inkább különösen hangzott a bejelentés, mert például a selypít már evekkel ezelőtt „A szocialista munka gyárá”-vá avatták, s különösen e megtisztelő kitüntetés óta valósággal .megszoktuk, hogy Selypen változatlanul „tartják” a jó eredményeket, egyre növelik a sikereket. Ráadásul az idén is a megkülönböztető cím megszerzésére vállalkoztak, azt ígérték az esztendő elején, hogy a nemes tradíciót megőrzik. mészetesen minduntalan megpróbáljuk elkerülni a hóközi zökkenőket is.„ ssssssssssssssssssssss* Egy kis könyvecskében — mint az iparágban másutt is — naponta nyomot hagy a termelés Selypen. A beszélgetés alkalmával előkerült ez a nyilvántartás is. Benne piros számokkal jelezték az idei pluszokat. Általában tarkálianak az oldalak. Csupán a májusi oldal ..vérszegény”. Májusban alig volt többlettermelés ... — A május rossz hónapunk volt — magyarázták — sehogy sem ,, ment” a kiin- ker... De aztán szerencsére ezen a gondon is túltettük magunkat, s június végén már nem érhette szó „a ház elejét!” Bizonyságul a féléves mérleget mutatták. A „mérleg” tényleg a selypiék felé billen: főbb gazdasági feladataikat derekasan teljesítették. Künkéiből Is, cementből is többet termeltek, mintsem tervezték, nincs adósságuk a szállításoknál, az időarányos résznél jóval nagyobb meny- nyiséget exportáltak, Ausztriába például előzetes üzletkötés nélkül is küldtek 100,2 tonna fehér cementet. A karbantartási munkák pontos elvégzésével, a lelkiismeretesen befejezett nagyjavítással számottevően csökkentették az állásidőket, a vártnál jobban kihasználták a kemencéket, s a tavalyi időszakhoz viszonyítva lényegesen kevesebb túlórára volt szükségük. Százhuszonnyolcról százöt- venkilencre növelték minden dolgozónál az egy órára jutó termelési értéket, s így ez összesen már a 40 millió forintot is meghaladta, a tervezett nyereséget ötszörösére gyarapította. Ezek után nem csoda, ha né! «íny napja a Cement- és Mészművek váci központjáén megdicsérték a selypi gyárat. S egyáltalán nem véletlen, hogy ez a dicséret most —, amikor az iparágat annyi bírálat éri — különösen jólesett a selypiéfcnék. A kapott elismerést azonban egyáltalán nem szabad teljes megelégedésként elkönyvelniük. Az átlagos jó teljesítmények között ugyanis van még néhány javítanivaló. Egyebek mellett feltétlenül jobban kell gazdálkodni a jövőben a villamos energiával, a fűtőolajjal, s illő csökkenteni a baleseteket is. Mert A szocialista munka gyára cím egyöntetűen jó eredményekre kötelez! Gyóni Gyula t EletszínvonaS-emeiés - hitelben Az életszínvonal emelkedésével évről évre nő a kiskereskedelmi forgalom. Ezen belül is mind nagyobb Hányad a tartós fogyasztási cikk. A belkereskedelem forgalma 1950 óta körülbelül három és félszeresére emelkedett. és ugyanez idő alatt az úgynevezett vegyesipar- cikkeká csaknem meghatszorozódott. A bútorvásárlások érteke 1955 óta hat és félszeresére nőtt, s tavaly már meghaladta a 3,4 milliárd forintot, hűtőszekrényből a múlt évben 191 ezer. mosógépből 188 ezer, televíziókészülékből pedig 215 ezer darabot adtak el. Ezekből a tartós fogyasztási cikkekből a magyarul. - szági ellátottság még nem érte ugyan el a legfejlettebb Országok színvonalát, de a rendkívül gyors növekedés alapján feltételezhető, hogy 4—5 éven belül a családok 80—90 százalékának lesz televíziókészüléke, hűtőszekrénye és mosógépe. A fogyasztás ilyen nagyarányú emelkedéséhez jelentős mértékben hozzájárult az áruvásárlási kölcsönakció, amely jelenleg már több mint 40 cikkcsoport több száz termékére terjed ki. Az Országos Takarékpénztár napjainkban a legkülönbözőbb árukra, így bútorra, optikai cikkekre, híradás- technikai gyártmányokra, kerékpárra. motorkerékpárra ad kölcsönt —, lényegesen megkönnyítve ezáltal a vásárolni szándékozók helyzetét. A közelmúltban reprezentációs vizsgálatot végezlek az áruvásárlási kölcsönt igénybe vevők körében, s ebből kiderült, hogy á megkérdezettek 38.8 százaléka egyáltalán nem vásárolta volna meg az adott cikket, ha nem biztosítanak számára kölcsönlehetőséget. 37.8 százalékuk csak későbbi, bizonytalan időpontban vette volna meg az árul. Csupán a megkérdezettek 23,6 százaléka válaszolta, hogy két éven belül készpénzért akkor is vásárolt volna, ha nem kap hitelt. Tavaly már több mint 550 ezren vásároltak hitelre, — hárommilliárd forint összértékben. Csak bútorból mintegy 1,3 milliárd forint értékben vettek hitelre: az összes bútorvásárlásnak több mint egyharmadát bonyolították le ilyen módon. Megközelítően 600 millió forintért vásárolták háztartási gépet, 930 millió forint értékű híradás- technikai cikket és több mint 230 millió forint értékű járművet. Az áruvásárlási kölcsönak- ciókban kezdetben csak a bérből és fizetésből élők vehettek részt. Űjabban azonban a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, továbbá nyugdíjasok, kisiparosok és kiskereskedők is. Egyetlen alapvető követelmény: a vásárlás értékétől függően a kölcsönt igénylőnek esetenként 10, de leginkább 20—30 százalék összeget készpénzben kell kifizetnie. Az 5000 forinton aluli vásárlásoknál legfeljebb 12 hónap, öüüU forint felett pedig 18 hónap a kölcsön visszafizetési határideje. A hitelre vásárolható áruk körét a Belkereskedelmi Minisztérium általában félévenként határozza meg s az áruellátás javulásával újabb és újabb termékei-, i vonnak be az akció keretűbe. Üjabban például kedv-z- ményes hitelfeltételek': 1 árusítják az olaj tüze! évi kályhát, elősegítve ezáltal a korszerűbb gazdaságosa'- j tüzelési mód bevezetését. Kiterjesztették a hitelakciót a hét végi házak vásárlására is. sőt miután esek nagyobb értéket képviselnek, az. ilyen célra felvett hitelekre hosz.- szabb törlesztési határidőt állapítottak meg. A 30 ezer iu- rint feletti vételárnál például 36 hónap a kölcsön visz- szaíizetési ideje. Az áruvásárlási hitelakció lehetőséget nyújt arra. hogy bizonyos vásárló rétegek előbb juthassanak különböző fogyasztási cikkekhez. Napjainkban például nagy segítséget jelent ez az árvízkárosult lakosság elpusztult ingóságainak pótlásánál, hiszen részükre különösen kedvezményes áruvásárlási kölcsönt állapítottak meg. A tartós fogyasztási cikkeken túl ruházati cikkeket, háztartási berendezéseket és felszereléseket is hitelben vásárolhatnak. A vételárnak csupán 10 százalékát kell készpénzben kifizetniük, a maximális törlesztési idő pedig — az általános 18 hónap helyett — az ő esetükben 24 hónap. N. L. Több mint kétszázezer új telefonelőfizető — A IV. ötéves terv időszakában a Beloiannisz-gyár másfélszeresére növeli a telefonközpontok gyártását, ezzel a hazai előfizetők számára háromszor annyi telefon- állomás bekapcsolását teszi lehetővé, mint az előző öt évben — mondotta keddi sajtó- tájékoztatóján Sellő Dénes, a vállalat vezérigazgatója. — A következő öt évben több mint kétszázezer új előfizető juthat telefonhoz, köztük magánelőfizetők és közületek. Az új ötéves terv időszakában a gyár termékeinek körülbelül 30 százalékát használják fel belföldön az eddigi 15—20 százalékkal szemben, s bár az export aránya csökken, a termelés növekedése közben számszerűen mégis többet szállítanak külföldre, mint eddig. Szarvasmarha a műtőben %%%£,$%* állatkórházában, Nagykanizsán sűrűn fordulnak meg a különböző fajú páciensek. A műtőben dr. Miklesz Tibor szak- állatorvos éppen egy szarvasmarha kezelését végzi. (MTI foto — Fehérváry Ferenc) A testvérem sem ismert meg (Maeda Masahiro beszámolója) Nos, a júliusi közlemény ugyancsak ellent mond ennek! Selypen talán megfeledkeztek a fogadalmukról... 2 \\\\\w\\\\vcy.\\\VÄV Az izgató válaszért utaztunk a napokban Selypre. A „kisiklásról”, s általában a mostanában annyira napirenden levő témáról Pásztor Miklós főmérnökkel és Bauer György műszaki osztályvezetővel, a gyári pártszervezet titkárával beszélgettünk. — A kiragadott példa sajnos valóban igaz — mondták —: július első tíz napjában 27 tonna klinkerrel és 366 tonna cementtel kevesebbet gyártottunk ... Ebben az időszakban ugyanis kemencefalazást végeztünk, a szokásosnál hosszabbra nyúltak a tmk-munkák, s ez ugyancsak hátráltatott bennünket a termelésben. Mentségünkre szolgáljon, hogy tizenkilencedikére tnár teljesen behoztuk a hátrányt, sőt a következő naptól már egyre fokozódó többletre is szert tettünk. Olyannyira, hogy a klinkernől . kereken háromszáz. cementből pedig öt száztíz tonnával túlteljesítettük havi tervünket! Ami egyébként a hó eieji lemaradást illeti: ilyenféle előfordult már máskor is, ingadozásokra talán a legjobb akarat, igyekezet mellett is számíthatunk. Arra viszont vigyázunk, hogy* a hónap, a negyedév, a félév, főként pepiig az év végéig mindig ren- iezzük az adósságunkat! TerI. Nyolcesztendős voltam akkor, a Misasa elemi iskola második osztályának tanulója. Bátyám is csak középiskolába járt még, de azért behívták egy hadiüzembe dolgozni. Nővéreim közül az idősebbik egy leánygimnáziumban tanult, a fiatalabbik az ötödik elemit végezte. Mindkét iskolát kilakoltatták. tehát: vidékre kerültek. A m: iskolánkon! is laktanya lett, az osztályunk a közeli Koorjuuzsi templomba járt tanulni. Augusztus hatodika reggelén légiriadó volt, de csakhamar lefújták, és elindulhattam a templom-iskolába. Akkor hirtelen észrevettem az égen egy nagy fehér labdacsot, még láttam, amint felcsillant, de máris elért a légnyomás és elfújt, akár a pelyhet. Eszméletemet vesztettem. Felocsúdva romokat, széttépett villanyvezetékeket láttam körülöttem, a környéket sűrű porfelhő takarta. Az országúton rohanó menekülők, rongyosan, véresen. Az én ruhám is foszlányokra szakadt. Mindez a robbanás gyújtópontjától 1700 méterre történt. Valaki a segélycsapatból megszólított: „Siess oda!” Gyorsan felszálltam a tehergépkocsira. elindultunk. Az út mentén égő házak. Fejfájást éreztem és megsimítottam a hajam: összegöndörödött a perzseléstől. Eljutottunk a Sinso-hídhoz, de átkelni már nem lehetett rajta: gyalog gázoltuk át a folyót. Amikor megérkeztünk, egy ismeretlen lány rám szólt: „Szegény gyermek! Menj abba a házba, ott kapsz kenőcsöt a fejedre”. A házban bekenték olajjal a fejem. Jaj! ismét légiriadó! dugtak a szirénák. Az ég elsötétült, mindenki rohant félelmében, én is eszemet vesztve futkostam ide-oda, míg végül beugrottam egy védősáncba. Aztán a légiriadó elmúlt, és én elindultam gyalog Nagacuka irányába. De hirtelen meggondoltam magam: aggódtam otthonunk miatt, hát visszafordultam. És íme, a rémült tömegben véletlenül összetalálkoztam bátyámmal. De fejem annyira megdagadt az égési sebektől, hogy nem isméid rám. Hiába szólítottam: Bátyám! Ö tanácstalanul meredt rám: „Te lennél az. Masahiro?” Majd kiszaladt belőle: „Micsoda öröm!” Hátára vett és menekültünk tovább. Fejem sajgott az égésektől. Bár egy katonától kaptam egy csomag kétszersültet, képtelen voltam enni. Sőt, hányinger fogott el, és éreztem, hogy egyre lázasabb vagyok. így érkeztünk meg Jasu faluba, az iskolába, ahová a sebesülteket, az összeégett embereket szállították. Nyögtek, ordítottak: Vizet, adjanak vázét! Többen már eszméletlenül fetrengtek. Az orvosok megműtötték sebeimet és bekenték kenőccsel, aztán rizsgombócot adlak, de még mindig nem volt semmi étvágyam. Ezután a falusiak elkísértek bennünket egy tanyára, és ott aludtunk. Bátyámmal és barátjával, akivel az iskolában találkoztunk, egy dombon álló házban töltöttük az éjszakát. Bátyám másnap elmondta, hogy egész éjjel hánykolódtam a láztól és vízért kiáltoztam. Már egy napja nem ettem semmit, így aztán nagyon legyengültem. Arcom teljesen bedagadt, szememet nem tudtam kinyitni. Szerencsére a házban volt egy gyógyszertár, itt kaptunk lázcsillapítót, a bátyám pedig a ház mögötti patakban benedvesített egy törülközőt, és ezzel hűsítette fejemet. Harmadnap reggel, bátyám barátja, a faluból visszatérve közölte, hogy találkozott szüleimmel. Másnap aztán ■egymás után érkeztek meg, előbb édesapám, majd anyukám, végül nagymama és nővérem. Mikor látták, hogy élek, sírni kezdtek az örömtől. Én pedig a boldogságtól egy szót sem tudtam szólni. Ők mindnyájan épek, egészségesek voltak, csak a nagymamát sebezte meg a nyakán egy üvegszilánk. De az én arcom tovább dagadt és szememet csak annyira tudtam kinyitni, hogy homályosan láttam a körülöttem levőket. Feledve fájdalmamat. elmeséltem nekik, mi történt velem. Édesanyám rámszólt: „Még így is nagy szerencséd volt! De most pihenj, nyújtózkodj ki! Még nem szabad sokáig ülnöd." Lefeküdtem, ám éjjel újra rámtört a láz. Családunk eredetileg Ja- mamoto faluba menekült, a rokonokhoz. Amikor oíl megtudták, hogy a mi utcánk lakosait Jasu faluba irányították, akkor jöttek ide, hogy engem megkeressenek. Együtt voltunk tehát, idősebb nővérem kivételével, aki a végzetes napon éppen ügyeletbe ment. Édesapám mindennap, kora reggeltől késő estig őt kereste. Mi anyámmal „otthon” maradtunk. Ö gondozott engem. A többiek a szomszéd tanyán töltötték az éjszakát. A harmadik nap késő este jött haza apa. „Ő volt. Megtaláltam őt!” — Hol van? — anyám meg én der- medten néztünk rá. De jaj! Nem láthattunk mást, mint nővérem egy kis dobozát. Apám csak ennyit tudott ■mondani: Meghalt! Ez maradt belőle... ez a doboz . . . Mi pedig nem tehettünk mást, mint sírtunk. S ma, annyi év múltán, amikor egészségesen élek, dolgozom. — kereskedelmi rajzoló vagyok Hirosimában — ezek a könnyek még újra meg újra feliakadnak. (Fordította: dr. Szerdahelyi István) Következik: A szennyesvíz íze. 1970. augusztus 5., szerda
