Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-18 / 193. szám

KOSSUTH $.30 Verbunkosok. 9.00 Harsan a kürtszó! 9.35 Bellini-áriák. 10.05 Illyés Gyula: Mariska hazát választ. 10.25 Három kísérőzene. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiakoktél. 13.45 Törvénykönyv. 14.01 Molnár Ferenc: A Pál ut­cai fiúk. R.-változat. 15.10 Sárdy János énekel. 15.28 Kamarazene. 16.05 Kóruspódium. 16.20 A népköltészet hete. 16.35 Áriák. 17.05 Ázsia munkásmozgalma. 17.30 Népdalcsokor. 17.58 Dók.-játék. 18.28 Könnyűzenei hfradó. 19.25 A Szabó család. 19.55 Erdélyi Miklós vezényel, 21.15 István, az államalapító. 21.40 Czővek: Hortobágyi képek. 21.50 A népköltészet hete. _ 22.20 Kamarazene. 23.20 Ungaretti versei. 23.35 Zenés játékokból. PETŐFI 8.03 Kamarazene. 9.00 Táncritmusban. 12.00 Bogáncs. 12.16 Indonéz dalok. 12.26 Bizet: Rettegett Iván. Részi. 13.03 Kórusok, hangszerszólók. Randevú kettőtől — hatig . .. 18.10 Fiatalok hullámhosszán. 19.40 Jegyzet. 21.26 Corelli-művek. 21.52 Fúvószene. 22.00 Lemezgyűjtők húsz perce. 22.20 Népi zene. 23.15 Szimf. zene. MAGYAR 17.58 Hírek. 18.05 Radar. 18.35 Film a Szabadság­matinéról. 19.40 Esti mese. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Közv. a Margitszigeti Szín­padról. Verdi: Aida. Opera négy felvonásban. 23.00 Tv-híradó. POZSONYI 17.00 Riportfilm. 19.00 és 21.55 Tv-híradó. 2C.30 Zenét kérek. (Bolgár zenés film.) iFíbnl EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Mérnök veszélyes küldetésben Szovjet film EGRI BRÓDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél ß és fél 8 órakor. Fehér apácák titka Színes angol film EGRI KERT: Az előadás kezdete: fél 8 órakor. Szemtől szembe Magyar film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Dr. Syn kettős élete GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Bátor kisasszony GYÖNGYÖSI KERT: Az idő ablakai HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Dajkamesék hölgyeknek HATVANI KOSSUTH: Madarak és agxrak HEVES: Jöttem, láttam, lőttem FÜZESABONY: Az örök fiatalság birodalma MGYELET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky i cai rendelőben. (Telefon: 11-10.) -nrielés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda íeggel 7 óráig a Jókai utca 41. •aám alatti rendelőben. JTele- 17-27 J ■, . I A kutatók, a tudósok szó«' rnoní kéj>pt ‘k.-nak elénk a világ • .................áról. Becs­lésük ......... j. két és fél­m illiárd (!) embernek nin­csenek kielégítően megoldva a vízgondjai, különös tekin­tette! az ivóvízre. S miköz­ben a technika a nagyszerű vívmányok egész sorával ej­ti bámulatba a világot, éven­te sok tízezren szomjhalál következtében vesztik életü­ket. Miként lehetséges ez? Ha az emberi szervezet (víztartalma a testsúly fél százalékával csökken, szom­júságot érzünk. Amennyiben a csökkenés eléri a 15—20 százalékot, a vízveszteség halálos lehet. Márpedig ez néhány nap alatt bekövet­kezhet, ezért van az, hogy táplálék nélkül akár 2—3 hétig is elél az ember, a víz hiányában azonban — a kö­rülményektől függően — 4—6 nap alatt belepusztul. EGYENSÚLY A VÍZHÁZTARTÁSBAN A szomjúság a szerveze­tünk fontos jelzése: folya­dékra, vízre van szüksége. A felnőtt szervezetnek 60—65 százalékát teszi ki a víz, fia­talabb korban még magasabb az aránya. Testünk az el­vesztett vizet folyadékok és tápanyagok útján pótolja. A gyümölcs — általában a nö­vényi táplálék — több mint 90 százalék vizet tartalmaz, de a szilárd ételek víztartal­ma is 60—80 százalék között van. Átlagban napi 1,2 liter vi­zet veszünk magunkhoz a táplálékkal, és kb. 1 liter vizet (folyadékot) iszunk meg. A szervezet belsejében lejátszódó égési folyamatok­ból napi mintegy 0,3 liter víz keletkezik (az emberi szervezet szempontjából ez utóbbi nem valami jelentős mennyiség, a sivatagi teve számára azonban az életet jelenti a testében felhalmo­zódott zsír „elégése”, illetve az abból felszabaduló víz). Tehát összesen kb. 2,5 liter a szervezet napi folyadék­forgalma. A belső „vízháztartás” egyensúlyának érdekében a jelzett mennyiségnek el is kell távoznia a szervezetből (ha ez nem történik meg, a fel­halmozódó víz súlyos követ­kezményekhez vezetne). Na­ponta átlagban 0,5 liter víz párolog el testünk felületé­ről, a tüdőnkből távozó le­vegő 0,35 liter vizet (párát) tartalmaz, a székletben 0,15, a vizeletben pedig 1,5 liter víz távozik. Ekként egyen­súlyban marad a víz felvé­tele és leadása. Betegségek esetén a felsorolt számok na­gyon megváltozhatnak. Cu­korbetegek pl. naponta 10 li­ter vizeletet is kiválaszthat­nak, a vérhasbetegek vi­szont csupán néhány decit, viszont akár 2—3 liter vi­zet is üríthetnek a székle­tükkel. Az erős izzadáskor is rendkívüli helyzet áll elő, 1—2 litert elérhet a verej­ték mennyisége (rendkívüli forróságban dolgozóknál na­pi 6—7 liter izzadság sem ritkaság). Ha a leadásra kerülő víz mennyisége fokozott, termé­szetesen több vizet kell fo­gyasztanunk, de ugyanakkor pótolni kell az egyéb elvesz­tett anyagokat (pl. a külön­Miloslav Svandrlik: A frutbailjegif SZOMJÚSÁG féle sókat) is. Az emlős állatokban és az emberekben a szomjúság irányítja a folyadékfelvételt. Érdekes viszont, hogy pl. a kutya csak annyi vizet fo­gyaszt, amennyire a szerve­zetének szüksége van, az ember pedig igen gyakran többet iszik, mint amennyit a szomjúságérzete diktál. IDEGRENDSZER ÉS SZOMJÚSÁG Miként jelentkezik a szom­júság érzete? A kutatóknak sikerült megtalálniuk az agy­ban a szomjúság központját. Állatkísérletek során az il­lető agyterület ingerlésére a kutya testsúlya egyötödének megfelelő mennyiségű vizet ivott, mígnem vízmérgezés­ben kimúlt. Ha viszont kiir­tották az agyból ezt a köz­pontot, a vízzel telt edények mellett is szomjan pusztultak az állatok. A szomjúság központjához érkező jelzések értékelésé­ben nem egyöntetű a kutatók véleménye. Egyesek szerint a csökkent nyálelválasztás és az ehhez járuló torok- és ga­ratszárazság váltja ki a szomjúság érzését, illetve az agyba irányuló jelzést. Má­sok viszont a szervezetben helyet foglaló, a sejtekben és a sejtek között elhelyez kedő vízterek viszonyait tartják a szomjúságkeltés alapvető ingerének. A sós ételek elfogyasztása után azért szomjazunk, mert a szervezet jelzőrendszere „solcnak találja” a bekerült só mennyiségét, annak „fel­hígítását”, a koncentráció csökkentését igényli. E ma­gyarázattal egyben arra is rámutattunk, hogy miért ve­zet halálhoz a sós víz ivá- sa. A tengervizet lenyelő ha­jótörött szervezete „hígító­anyag” helyett a töménysé­get csak tovább növelő, még kínzóbb szomjúságérzetet ki­váltó anyagot kap, s a halál végeredményben a vér só­tartalmának feldúsulása kö­vetkeztében áll be, a renge­teg sót ugyanis a belső szer­vek már nem képesek kivá­lasztani. Sótartalmú víz mérhetetlen mennyiségben rendelkezésére áll az emberiségnek, hiszen köztudomású, hogy a Föld felületének kétharmadát ten­gerek, óceánok borítják. Ké­zenfekvő tehát, hogy a szom­júság elleni világméretű küz­delemben elsősorban a ten­gervíz sótalanítását kell meg­oldani. A hatalmas — újab­ban atomerőművekkel kom­binált — vízdesztilláló üze­mek egyre-másra épülnek vi­lágszerte. Ma már a hajó­törötteknek sem kell feltétle­nül szomjan halniuk, még több hetes hányódás esetén sem, a mentőcsónakoknak ugyanis elmaradhatatlan tar­tozéka egy kis készülék, amellyel a tengervíz meg­fosztható sótartalmától. A si­vatagi vándorok és az ott élő emberek számára pedig a napenergiát hasznosító vízsó- talanító berendezések készül­nek. Vízsótalanító állomás a Kászpi-tenger mellett. Egri veteránok Mezőszemerén — Rádiótelefon a mátrai erdőben — Köszönet a segítségért Egy kis iigyelmességet — Mikor lesz kész Marlonosi Mihály lakása? — Lék, lék... Jelentős eseménye volt a mezőszemerei Várnai Zseni ifjúsági klubnak, az egri ve­teránokkal való találkozás. Jól érezték magukat az egri öregek is, özv. Pethő Károly- né mindannyiük nevében mondott érte köszönetét. A klubtagok még tavasz- szal elhatározták, hogy ven­dégül látják Egerből azokat a veteránokat, akik resztvet­tek az illegális kommunista mozgalomban, a felszabadítá­sért folyó harcban és az azt követő időkben a megye ve­zetésében. Az egriek szívesen fogadták a meghívást, s mintegy ötvenen autóbusz- szal érkeztek meg Mezősze- merére. Ott megtekintették a termelőszövetkezet csibene­velő kombinátját, a délutáni órákban pedig az ifjúsági klub irodalmi együttese szó­rakoztatta őket. „Mindannyiunk nevében köszönjük a mezőszemerei kultúrotthonnak, a fiatalok­nak és a tsz-vezetőségnék, hogy életünkbe egy kis vál­tozatosságot hoztak a meg­hívással — írta többek kö­zött levélírónk. Nem lehet el­felejteni azt a kedves fogad­tatást és azt a szíves vendég­látást, amiben részesültünk. Sok sikert kívánunk a kul­túrotthon vezetőinek és a fia­taloknak”. Érdekes kísérlet színhelye volt a Mátra. Kipróbálásra hordozható rádiótelefont ka­pott az erdőgazdaság. A kí­sérletet a Nagybátony-Felső­R ettenetes lá.zban voltam: tud-e Klap­per barátom jegyet szerezni a. futball- bajnokságra, vagy nem? Az eszembe se jutott, hogy becsap, annak ellenére, hogy közös főnökünk, Kos- ticka, előttünk je­gyezte meg: — Hát, emberek! — egy tri­bünjegy nagyszerű dolog lenne! Érthető hát, hogy izgatott voltam. Klapper jelleme vizsgázik: vajon az értékes belépőjegyet nekem adja-e, a ba­rátjának, vagy a po­cakos főnökünknek? De az is foglalkoz­tatni kezdett, hogy vajon én ezt a szí­vességet hogyan tu­dom neki viszonoz­ni? Persze, Kosticka uí m°sí Be­folyásos vezető em­ber — neki szívessé­get tenni, az csak hasznos lehet! Klapper csakhamar megérkezett, és széles mosollyal átnyújtotta a jegyet. férhet hozzá kétség. — És Kosticka? — Majd otthon megnézi a tévében. Rólad tudom, hogy nagy futballrajongó vagy. Ó pedig csak sznobizmusból jár a meccsre... — Soha nem fe­lejtem el neked — mondtam ünnepélye­sen. — Megígérem, ha mindenki elhagy is, én nem... És ha — Tessék, — itt van! Harmadik sor jobbra, majdnem középen. A legjobb hely az egész sta­dionban. Könnyeztem a meg­hatottságtól. Klap­per igazi jellem, nem valaha is segíteni tu­dok neked valami­ben ... — Ugyan, hagyd! — szólt közbe Klap­per. — Csak nem fogsz egy vacak fut- balljegy miatt hálát erezni: na _ valamit megígérek a bará­tomnak, annak úgy kell lennie! Nem beszéltünk többet a dologról. Munka után Klapper odajött hozzám. — Ideje, hogy le­lépjünk ... — Még van egy kis dolgom — mondtam, papírjaimba bújva. — Akkor szervusz, jó szórakozást! — biccentett, és elment. Alig haltak el lép­tei a folyosón, össze­raktam az aktáimat, és bekopogtam az igazgató ajtaján. — Igen...! — ki­áltott bentről Kostic­ka. Beléptem. — Bocsánat a za­varásért ... — szól­tam. — De úgy tu­dom, hogy önt na­gyon érdekelné egy tribünjegy a futball­meccsre. Éngedje meg. hogy felajánl, jam az enyémet... Fordította: Antalfy István lengyend pusztán kezdték, itt volt elhelyezve az egyik ké­szülék, a másikkal Gyurkó József erdész ment az erdő­ben és állandó összeköttetés­ben voltak. A kísérletről Gyurkó József, az egyik részvevő számolt be. „Az el­ső hosszabb összeköttetés kö­rülbelül három kilométer tá­volságról történt — írta. Igen jól hallottuk egymást. Ahogy távolodtunk, mindig magasabbra kerültem, a má­sik kísérletet a Mátra tete­jén levő vöröskői kilátó mel­lől tettük. Itt még tisztább és jobb volt a vétel. Ezzel a kísérlettel bebizonyosodott, hogy az erdészetnél is lehet hasznosítani a rádiótelefont. A legtávolabb eső mátraszent- lászlói kerülettel is jó így az összeköttetés. A két készü­lék mintegy hat és fél ezer forintba kerülne és meg le­het oldani két egymástól tá­vol levő erdészeti kerület ösz- szeköttetését is olcsóbban, mint a postai telefonnal. A kis készülék kezelése is egy­szerű.” A kísérlet jól sikerült, s remélhetőleg az erdőgazda­ság illetékesei is felfigyelnek rá. Ismét egy köszönet az ár­vízkárosultaktól. Nyíregyhá­záról, az Építők Szakszerve­zetének Szabolcs megyei Bi­zottsága küldte a Heves me­gyeieknek. „Megyénkben a májusi ár­víz miatt több mint ötezer család maradt hajléktalanul, írták többek közt, és igen sok gondot okozott a gyer­mekek elhelyezése. A Heves megyei építők 43 árvízkáro­sult gyermek egyhónapos üdültetését biztosították Gyöngyösön! Gondoskodtak teljes ellátásukról, a szüksé­ges ruhaneműkről, gazdag programot biztosítottak a gyermekeknek, hogy feled­tessék kissé velük az árvíz- katasztrófa szomorú élmé­nyét. Élményekben gazda­gabban, súlyban meggyara­podva tértek vissza a gyer­mekek szüleikhez. Az építők szakszervezete és a szülők köszönik a szerető gondos­kodást”. Akadt a héten bőven bosz- szúságuk is az embereknek. Hevesi Lajosné Egerből a rendelőintézeti „élményekről” ír. Elismerve, hogy nagy a zsúfoltság, nehéz az orvosok munkája, egy nagyon egy­szerűen megvalósítható ja­vaslatot tett arra, hogyan le­hetne csökkenteni a betegek hosszúságait. Mint írja, a földszinten hatalmas tábla hirdeti a szakrendelések he­lyét, a szobaszámot, a ren­delés időpontját. Sajnos, ez a tábla már nem pontos. A szakrendelések idege válto­zott, és ezt elfelejtették fel­tüntetni. A másik javaslat: a rendelési idő mellett tün­tessék fel azt is, kell-e sor­szám, vagy nem, mert elő­fordul, hogy a beteg a máso­dik emeletről ballag vissza sorszámért. Igazán nem nagy dolog, mégis sok bosszúságot lehetne elkerülni vele. Martonosi Mihály, Gyön­gyös, Róbert Károly u. 23. szám alatti lakos panaszát Tóth Lajos tolmácsolta. A Martonosi család nagy örö­mére, 1969 szeptemberében központi fűtésű, kétszobás la­kást kapott. A téli hónapok­ban kiderült, hogy a lakás hőmérséklete a 18 fokot sem éri el, mert a radiátor sze­relése rossz. A nyári hóna­pokban próbálták az építők javítani a fűtést, a nagyszo­bában levő radiátort, szét­szedték, összerakták, közben bontottak, véstek — persze nem folyamatosan. A lakás fel van dúlva, a szerelés nem halad, a család türelme el- fogyóban. Vajon az építőipa­ri vállalat dolgozói nem tudják, vagy nem akarják befejezni ezt a munkát? A piac örök vitája: lé­keljék a dinnyét, vagy ne lé­keljék a dinnyét? K. Gyulá- né, Eger, Sas úti lakos er­ről írt. Megjelent ugyan egy cikk dinnyeügyben — írja többek közt, de lék azóta sincs, csak póruljárt vásár­lók minden mennyiségben. Az ember már lassan fölhá­borodni sem tud rajta. A na­pokban vettem egy dinnyét, teljesen éretlen volt, vissza­vittem. Volt sajnálkozás, kéz- legyintés. de a négykilós „tök” árát nem adták vissza. Végül ecsédi olvasóink megnyugtatására közöljük, a Tiszántúli Gázszolgáltató vá­laszát. „Cseretelep — gáz nélkül” című cikkünkre azt válaszolták, hogy Ecséd és környékének gázellátása va­lóban rossz volt, mert az egyre növekvő igények mi­att a hatvani cseretelep tá­rolókapacitása már szűknek bizonyult, a környéken üze­melő „mini"-telepek folya­matos ellátására. Sajnos, a szállító járművekkel is baj volt, s az AKOV a konzerv­gyári nyersanyagok szállítá­sa miatt nem tudott mindig vállalkozni a szállításra. Most már készülőben van egy beruházási terv, a hat­vani elosztó cseretelep táro­lókapacitásának bővítésére, és a szállítást is igyekeznek jobban megszervezni. 1970. augusztus 18.. kegg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom