Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
ÉLŐ IRODALOM Uj magyar könyv a Svejk írójáról Dobossy László: Hasek világa Dobossy László, a pesti egyetem szláv tanszékének tanára, Hasek világának — de az egész cseh irodalomnak is — kitűnő ismerője, új könyvvel ajándékozta meg a Hasek tisztelő magyar olvasókat. Az Európa Könyvkiadó immár népszerű sorozatában — Írók világa a címe — megjelent könyv célja: felfedni az olvasó előtt a nagy cseh író életének számtalan, az életmű szempontjából nélkülözhetetlennek minősülő mozzanatát, hogy aztán Hasek világának tükrében teljesebb képet alkothasson ki-ki magának a derék katonáról, illetve a Ha- sek-mű számtalan szférájáról. A három nagy fejezetre osztott könyv (Hasek a világirodalomban; Élet, játék, munka; A maszk és ami mögötte van) kitűnő kalauz lesz mindazok számára akik a Hasek-életmű életanyagban gazdag világát most készülnek megismerni, akik pedig régi ismerősei már Svejknek — esetleg más Ha- sek-írásoknak is —, azoknak is mindenképpen az új élményszerzés lehetőségét ígéri. A könyv szerzője Hasek világirodalmi jelentőségének méltatása után tér át az életpálya felrajzolására. Hasek családi körülményeiről, prágai és Ceske Budejovice-i, stb. gyermekéveinek alapvető élményeiről éppúgy bőségesen szól, mint a későbbi író „prágai bohém és anarchista’* korszakáról, vagy éppen az első világháborúban, majd Szovjetorosz- országban töltött éveiről. A magyar olvasó számára' két fontos momentumra is felhívhatnánk külön a figyelmet: az egyik Hasek magyarság-élménye, a másik az újabban egyre gyakrabban emlegetett — már-már irodalomtörténetinek is nevezhető — jelenség, a monarchia-élmény. „A »magyar téma« — különféle változatokban — ... gyakori ,., Hasek műveiben — olvassuk a könyvben egyhelyütt — ... több mint félszázra tehető azoknak a karcolaténak és elbeszéléseinek a száma, amelyek magyar környezetben játszódnak, ehhez járul a Svejk-téma kétszeri regényalakú feldolgozása, mindkettőben számos magyar tematikai elemmel. Ámde ugyanígy bőven akadnak Hasek életművében lengyel, osztrák, horvát, s persze mindenekelőtt szlovák tárgyú művek, ékes bizonyságul arra, hogy az Osztrák— Magyar Monarchia későbbi leghatásosabb leleplezője egyben a legjobb ismerője is volt a kétfejű sas birodalmának ...” (41. 1.) Az olvasók javarésze bizonyára csodálkozva és érdeklődve figyel majd fel az olyan adalékokra, mint Ha/■ sek magyar nyelvtudása, a magyar dalok és magyar szólások iránti vonzódása, mi több: a magyar társadalom elesettjeinek, a népi figuráknak novellákban való ábrázolása. Egy helyütt, a Lajkó c., még 1903-ban írt elbeszélésének alábbi részletében szinte a Móricz Zsig- mond felfedezte és ábrázolta magyar paraszti világ párhuzamaira ismerhetünk: „A Tisza menti rónára ráborult az este. A vidáman lobogó pásztortüzek körül ültek a csikósok, vacsorára kukoricát sütöttek. A közeli faluból a szél szárnyán idáig szökött a régi betyárnóta szilaj dallama: „Nem loptam én életemben.” — Hangosan vannak a kocsmában — szólalt meg az első tűznél egy fiatal legény, és a hamuból egy feketére sült kukoricacsövet kapart elő. — Ki hinné, hogy ilyen messzire elhallatszik a nótaszó? — tette hozzá, a kukoricát majszolgatva. — Lakodalom van, hogy ne lenne vidámság. — A Majkapár Pista házasodik, Kovács Marist veszi el — szólalt meg az öreg számadó. — Nem búsulsz, Lajkó?... Azt se bánod, hogy elszerették a kedvesedet? Talán még nem is neheztelsz Pislára? — firtatta a számadó... — Egy ilyen semmiházira?... — Aztán teszel neki valamit? — kérdezte tovább az öreg számadó... — Hát egy kicsit agyonverem — magyarázta Lajkó, és nagyot ásított... . A falu felől harangszó hal- <’ látszott, a dalolás megszűnt. < — A lélekharang szól — > suttogta az öreg —, ki halt > meg? > — Alighanem most talál- < ták meg Majkapár Pistát a > falu kútjánál, a kertek < alatt... egy órája ott ver- ? tem szét a fejét a fejszémmel — magyarázta nyugodtan Lajkó, és a másik olda- • Iára fordulj. — Jó éjszakát.” Ez és a hasonló történetek • ’korántsem valamiféle álnépi romantika hordozói, ellenkezőleg: Hősek mindig úgy ábrázolja e novellák hőseit, hogy ......magáévá tes zi ügyüket, megérti erkölesrendjüket, igazolja az elveket, amelyek a társadalmon kívüli létet szabályozzák” és mindig ennek a lenti világnak szószólója kíván lenni...” A magyar vonatkozások! egy begy űj tése-feltérképezé- se szempontjából igen fonto- j sak aztán még „a forradal-; már” Haseket bemutató részek Dobossy László köny-j vében. Már első. 1963-ban; megjelent Hasek-monográ-; fiájában, szólt Haseknek az. J orosz forradalomban vállalt j szerepéről. Most — a cseh és J szovjet kutatások ered ményeit kamatoztatva — még teljesebbé tette ezt a képet, s tüzetesen foglalkozik Hasek akkori magyar kapcsolataival is. Az érdeklődő bőséges adatanyagot találhat itt Haseknek a magyar Tanácsköztársaság kikiáltására reflektáló oroszországi cikkeit illetően éppúgy, mint Zalka Mátéval való kapcsolatáról, aki majd később maga is gyakran emlegeti „a cseh Haseket”, a „kitűnő fiút” és „ritka tréfás embert”, aki „beszél egy kicsit magyarul is”.,. A monarchia-élmény meg- határozóérvényűségének kimutatását említettük másik fontos momentumként, mely e mostani Hasek-monográ- fia talán legizgalmasabb eredménye. A probléma megfogalmazása s a dokumentációként közbeiktatott szöveganyag nagyszerű példázata lehet annak a ténynek, melyet Bóka László így fogalmazott meg, de amely ott van — hosszabban — a horvát Krleza oeuvre-jében éppúgy, mint a román Reb- reanu nagy regényében, az Akasztottak erdejében (a minap jelent meg harmadik magyar kiadása!): „Mintha valahol mélyen nemcsak erezném, hanem tudnám, hogy ott veszett el Európa, humanizmusostól és szenvedélyeivel együtt, a monarchiában, mely mint egy fertőző góc rothasztotta Európa levegőjét...” A Krlezát, Rebreanut, vagy netán az osztrák Musilt ismerők bizonyára ráismernek majd — Dobossy László könyvét olvasva — Kelet-Középeurópa történelmi fejlődésének eme specifikumára... Lókő# István FARKAS ANDRÁS: KEPTELEN ABC A világ adagolja a hangban, Ami báj, ami lélek; a rang van, Adagolja az Á-kat, a B-ket: íme, Itt van a B, idebéget, S ha az Á a kicsinyke toronyból Csalogatva derűre kolompol, Kicsi C gyerekes, cicomázza Kicsi teste ölét, a parázna, Csapa Cs. csupa fény, csupa gondban. Ha a kis patakocska kicsobban, Fele tréfa a D-nek, azúrban, Ha a szóba csak úgy beledurran. E betűk fura-mód feleselnek, Ha a szél odafújhat a nyelvnek. Ha a sóhaj a néma tüdőből Zakatolva-zihálva előtör, Fanyalogva az F a szelekben Fuvolázik, a szép-neveletlen. Csak a gőg, csak a görcs van a G-ben Pedig oly szeles, oly vad, idétlen, Hűvösen habogó puha pára Települ le a H kosarára. Igazat igazolnak az I-ben, H a forma merev, de a mű nem. Jajokat nevelő kicsi szájak Vigaszukra, a J-re találnak, Ctóirat: Karikázik a K, ez a kappan, Kerekít, kiterít a szavakban, Lila L-lek a lázban, aléltan Lihegik a szerelmi levéltant, Morog és megy az M, ez a méreg. Ha a nap kiragyog s az ígéret, ,r Mikor álmos a csend a szobában, Dudorászik az N haloványan. Kicsi ö. csücsörítve, előre Hazudozza a bort, ami lőre, Pepecselnek a P-k, ki-kipukkan Okos álmuk a hőlyagaikban Remegő levegő van az R-bcn. Remetén rozogára kesergem. Susogó kicsi nádasok alján Somolyog csak az S, kicsi bálvány. Szeleken sziszegő sziromasszony \ Ez az Sz, szava szent, ha vigaszt mond, Temetők tujafái a T-re Lehajolva kilkérdezik: Él-e? Kutyamódra ugatnak az U-k már, Ha a hold süt az alkonyl kútnál. De a V-vel a vége vetődik Fel a Z-hez, a vétlen időkig, Zokog ám ez a Z, nem Is érti. Hogy az Ypszilon olyan puha férfi, Zsugorítva a Zs felesel még: Biza, hang csak a hang, búja kellék! Ha netán riadalmat okozna Valakikben e tétova hangtan. Viszonozhatom őket: A rosszra Ki vigyázhat a kósza szavakban? £a $iío • Halál-bctrátság-szerelem A Mártírok útján gyakran mentünk együtt — s a zsúfolt járda néptelen. A presszóban, ahol néha találkoztunk, alig lelek szabad asztalt — s a presszó kong. Szürkeség, szorongató hiány. Monomániás csökönyösség: rajta kívül senki mással nem lehet feltölteni, kiszínezni a környezetet. Mi ez? Már megéltem valami hasonlót... Mikor, miért? S lassan előbukkan a múlt egy részlete a feledésből. Hosszú Időre elutazott az a férfi, akit szerettem. Akkor és csak akkor vett körül ilyen megüresedett, kí- íakult világ. Vera nagyon közeli barátom volt, koraifjúságunk óta. Ügy látszik, a veszteségek hatása azonos. Talán a szerelem nehezebben tűri az átmeneti távolságot. De a barátság elveszítése is ugyanúgy kifoszt minket —, ha végleges. PARDI ANNA: A semmi / L HOSSZÚ ÉLET Három napból állt. Az első nap húsz esztendő. A második nap ötven esztendő. A harmadik nap hetven év legfontosabb percei csak egyetlen személlyel * osak a halálig igazolhatóan. Tudatunk csak külsőségesen képes megközelíteni a semmit. Lényege felfoghatatlan számunkra — pótszerül tartalmakat társítunk hozzá. Azért siratjuk az elhunytat, mert többé nem vehet részt az életben. Holott az 6 számára nincs kirekesztettség, se elmulasztott öröm vagy lehetőség. A nemlét fájdalommentes és sebezhetetlen. Ami nekem fáj őmiatta, az csak a halála pillanatáig érhet. A többi sajnálat. Rendkívül erős. Múlnak a hetek és nincs még olyan ébren töltött negyedórám, amikor ne gondolnék rá. Mindig így tudtam, hogy fontos a barátsága. Sohasem tudtam, hogy ennyire fontos. Csak az elmúlás méri le megbízhatóan, ki mennyi Jelentett a mi számunkra. A gyásznak is vannak titkos és könyörtelen rétegei. Mondják: sokakban jeleaUu&uá a túlélők Juttat győztes sege, lám én tovább folytathatom ... Ezt még sohasem éreztem. De már volt gyászom. amelyben a szigorú önvizsgálat megdöbbentő eredményre vezetett. A hangosabb szomorúság mögött egy halk, rejtett vonulatot kellett felfedeznem ... úgy hívták: szabadulás valami nyűgtől. Most az a döbbenetes: Vera mennyire megnő a semmiben. Oj élete kezdődik. Nagy egyéniség A kötelező nekrológstílus taszít. A felfokozott dicséret- halmaz szándéka ellenére: kiközösítő. Még egyszer megöli vagy legalább is eltávolítja tőlünk a halottat. Sokarcú személyiségét bebalzsamozott múzeumi tárggyá változtatja. Hiszen minden ép eszű felnőtt saját bőrén tanulta meg ezt a kétszerkettőt, hogy az emberszerű ember dinamikája jóik és rosszak ellentmondásából ered. Verával több mint két évtizeden át éberen figyeltünk és csípősen gúnyoltuk egymás gyengéit. Szinte nem is találkoztunk anélkül, hogy sort ne kerekítettünk volna erre a csipkelődésre. Soha nem tapasztaltam gúnyt, amelyben több lett volna a kölcsönös szeretet. A szeretet helyébe állandóan új szót kutatnék.í." A tartalma eleven és sokat foglalkoztat, a megnevezése annyira avulóban van, hogy már-már használhatatlan. Különben a tartalma is megromlik a mai korban, ha egy mákszemnyi rózsaszín vagy édeskés keveredik hozzá. Vera a gúnyosságával lette korszerűvé a szeretetet. így már áraszthatta maga körül. És nemcsak a hozzá közel állókra. Szeretet telítette a szüntelenül friss érdeklődését. Humanizmus azt a tulajdonságát, hogy nem rangsorolt. A véletlenül elévetődő postás vagy cukrászdái felszolgáló lány az adott percben ugyanolyan intenzitással érdekelte, mint baráti körének legnevesebb tagja. Pompás megfigyelő volt. Élvezetesen előadott miniatűrjei, humoros zsánerképei mögül jellemek, sorsok bontakoztak ki önkéntelenül. Páratlan megfigyelőképessége és mesélő kedve művésszé avathatta volna, ha kifejleszti az adekvát műfaj t. Családja volt a műfaja: férje, fia és lánya. Ohármu- kért fáradt. Családi és baráti környezetében kivétel nélkül mindenki több becsvággyal élt, mint ő. Becsvágy — sokártélmŰ szó, akár a harc. Előre is lendít! a világot, de menthetetlenül sebeket is üt és önsebző is. Vera nem született katonának. Talán ezért is vonzódtak hozzá az erős akaratú emberek, hogy felüdüljenek, felviduljanak mellette.
