Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-30 / 177. szám
Hegy eí rendelkezés a kötelező m u n ka közvetítésről Hazánkban több mint másfél millió ember változtatott munkahelyet az elmúlt esztendőben. Egy munkahelycsere átlagosan hatezer forintjába kerül egy-egy válla- latnak, de népgazdasági szinten ez az összeg már millió- kat jelent. A vállalatok erőfeszítése —, amely a kedvezőbb munkakörülmények kialakítására, az ösztönzőbb bérezésre, a törzsgárdák fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülésére vonatkozik — sajnos, eredménytelen a notórius munkahelyváltoztalókkal, a ..vándormadarakkal” szemben, ezért újabb intézkedést kellett hozni. Erről érdeklődtünk Lugosi Józseftől, a Heves megye Tanácsa V. B. munkaügyi osztályának vezetőjétől. — Mint ismeretes, a mun- 1 kaügyi miniszter rendelete érteimében a vállalatok ez * év januárjától növekvő létszámuk arányában adóznak. Az átlagbér-emelkedés egy reHol és hogyan'( A mezőgazdasági felső- oktatási és egyéb intézmények az 1970—71-es oktatási év folyamán több mint száz továbbképző tanfoiya- mot rendeznek a mezőgazdasági mérnökök, áilator- \ osok. termelőszövetkezeti elnökök és elnökhelyettesek, valamint más szakemberek számára. A terjedelmes lista, amely részletesen tartalmazza a lehetőségeket, ismét felhívja a figyelmet egy régi. de gyakorlatilag ma is megoldatlan problémára, a termelőszövetkezeti középvezetők képzésére, helyesebben továbbképzésére. Köztudott dolog ugyanis, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó középvezetők jelentős része nem rendelkezik a beosztásához szükséges iskolai végzettséggel. ugyanakkor olyan gyakorlati tapasztalatokkal bírnak, amelyeket nem nélkülözhetnek a közös gazdaságok. A mezőgazdaságban végbemenő műszaki. , technikai forradalom következtében azonban rendkívül hamar elavulnak a gépek, termesztési technológiák, az ismeretanyag és szükség van új ismeretek elsajátítására, új módszerek, eljárások bevezetésére. S hiába rendelkeznek a legfelső vezetők modern képzettséggel és szemlélettel, ha a középvezetők — akik összekötő kapcsot képeznek a dolgozók és a felső szakmai irányítás között — nem tudják „levinni” és megvalósítani a szükséges elképzeléseket. Éppen ezért lenne szükség, hogy valamilyen formában a középvezetők is elsajátíthassák és megismerhessék a tudomány és technika legújabb eredményeit. sőt, mi több. alkalmazzák is. Sajnos országos szintű továbbképzés — itt nem csupán egy-két napos értekezletekre gondolunk — nincs biztosítva a középvezetők számára, bár bizonyára megérné a befektetést. Az új oktatási évben a termelőszövetkezeti elnökök és elnökhelyettesek számára S hónapos továbbképzés indul, részben bentlakásos. részben levelező formában. Talán ehhez hasonló tanfolyamokat lehetne a középvezetők számára Is rendezni, persze ismeretanyagukhoz, képességeikhez igazodva. A továbbképzésnek még az a jó hatása is meglenne. hogy feloldaná, de legalábbis bizonyos mértékig tompítaná azt az ellentmondást, amely jelenleg a képzett, de gyakorlati tapasztalatokkal nem rendelkező fiatal szakmunkások. szakemberek és az idő sebb, képzetlen, de gyakorlattal bíró középvezetők tgftött megvan. (kanost,* szét pedig tiszta bérköltségként kell elszámolniuk. Bár hatásosnak tűnik a munkaügyi szabályok módosítása, mégis az a tapasztalatunk, hogy az első félévben sehol sem következett be stabilizálódás. sőt, csak elenyészően kis mértékben csökkent a fluktuáció. Indokolttá vált tehát • a munkaerő-közvetítés rendjének korszerűsítése. — Mit jelent ez? — Heves megye Tanacsa V. B. elnökének 135/1970. számú rendelkezése szerint augusztus elsejétől az Eger, Gyöngyös és Hatvan városok területén levő gazdálkodó egységek férfiakkal csak kötelező munlcaközvetítés útján létesíthetnek munkaviszonyt. Mentesülnek e kötelezettség alól olyan vállalatok, amelyeknek különösen nagy a népgazdasági jelentőségük, idényszerűen termelnek, az átlagosnál kedvezőtlenebbek a munkafeltételeik, valamint lakossági és kommunális szolgáltató tevékenységet folytatnak. így munkaközvetítés nélkül alkalmazhatnak dolgozókat a bányászati és építőanyag-ipari vállalatok, a Finomszerelvénygyár, az EIVRT gyöngyösi gyáregysége. a Heves megyei Patyolat Vállalat, az építőipari és közlekedési vállalatok, a mező- gazdasági és élelmiszeripari vállalatok (értve itt a szövetkezeti szektort is), a vendéglátóipari vállalatok, a MÉK. a lakossági és kommunális szolgátatást végző vállalatok, a közintézmények, a társadalmi szervek, valamint a magánmunkáltatók. — Az említett munkahelyekre tehát egyszerű jelentkezés alapján bárkit felvehetnek? — Korántsem. Tudniillik az, akinek munkaviszonya a „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel szűnt meg, vagy egy éven belül két, vagy több alkalommal saját elhatározásából történő felmondással vált meg munkahelyétől — csak közvetítés révén helyezkedhet el. Vagyis, csalt olyan vállalatnál, üzemnél nyerhet felvételt, ahová szakképzettségének, illetve eddigi tevékenységének alapján — irányítják ... Egyébként a megyei tanács vb-el nőkének rendelkezése lehetővé teszi, hogy minden olyan gazdálkodó egységnél, ahol javult a munkaerő-gazdálkodás, ott továbbra nem kötelező a munkaközvetítés. Ugyanakkor, ahol különösen nagy a fluktuáció, azokra a vállalatokra bármikor kiterjeszthető a közvetítési kötelezettség. — Mi a garancia arra, hogy mindenütt következetesen betartják az elnöki rendelkezést? — A szigorú ellenőrzés. Valamennyi üzemre,' vállalatra felügyelnek a tanácsi szervek. És háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthxvtják mindazokat, akik a munkaközvetítési rendelkezést megszegik. (V. Á.) W Uj őssibaraekfajta Csaknem kótevtizedes nemesítő munkával új ősziba- rackíajtát állított elő Hódi János, a Szegedi Területi Tsz Szövetség titkára és Foki István, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet íókertésze: a „Szegedi arany” az idén kapott előzetes fajtaelismerést. Sok előnyös tulajdonsága közül is kiemelkedik, hogy elobb színesedik és csak utána puhul meg. Ez főleg exports zem pontból értékes tulajdonság, mert nem félig zölden. hanem tetszetős, mutatós állapotban kerülhet majd külföldi piacra. Magvaváló, nagyszemű, a gyümölcsök súlya 25—30 deka. Szeptember 10-e táján érik, éppen abban az időszakban, amikor a legtöbb fajta már lefutott. (MTI) Meleghengerlés! próbák Székesfehérvárott, a szé- lesszalag-hengerműben megkezdték a második nagy egység, a meleghenger-áll- vány és a hozzá tartozó berendezések üzemi próbáit. A szovjet alapanyagú. 480—530 Celsius fokra feihevitett alumínium tüskökből 8—30 mm vékonyságú alumínium lemezt hengerelnek. Képünkön: Hosszú csíkban jön ki a hengerek közül az izzó alumínium lemez. (MTI foto — Szilágyi Pál félv. — KS) Ikarus-sorfal a moszkvai magyar kiáiiiSáson A MOGÜRT Gépjármükül- kereskedelmi Vállalat egész autóbuszkaravánt indított útjára Moszkvába, az augusztus 20-án nyíló magyar nép- gazdasági kiállításra. 23 autóbuszt mutat be, s az Ikarusok szinte sorfalat állnak majd a magyar pavilonnál. A bemutatott típusok között lesz az új Ikarus család első tagja, a 250-es, amelynek exportját a MOGÜRT ez évben kezdi meg. A 250-es típusú szuperluxus légkondicionált autóbuszt 180 fokban elfordítható klubfotelekkel, televíziókészülékkel, rádióadó-vevővel, írógéppel, diktafonnal, teakonyhával és ruhatárral is felszerelték. A kocsi lényegében guruló tárgyaló és rendeltetésének megfelelően a kiállítás idején is tárgyalásokra használjak fel. A MOGÜRT elküldte a csepeli Híradástechnikai Gépgyár, a Hiteka olasz li- cenc alapján gyártott autómosó berendezését, amelyet először a BKV-n állították ki és külföldön első alkalommal Moszkvában mutatnak be. A gombnyomással üzembe helyezhető berende-- zés két-három perc alatt mossa * tisztára, majd ugyanannyi idő alatt meg is szárítja a személygépkocsikat. A magyar járműbemutató egyik érdekessége lesz Moszkvában, hogy a legújabb típusok mellett felsorakoztatnak két öreg buszt is. Az egyik Ikarus 55-ös, a másik 1 táras 66-os típus, — mindkettő már egymillió kilométert futott a Szovjetunióban. (MTI) Üjra megkezdték szárazjég gyártását Répcelakon A Répcelak! Szénsavgyárban — egyelőre próbaüzem jelleggel — ismét megkezdték a szárazjég gyártását. A munka megkezdésének előfeltétele volt, hogy elkészüljön az a két tároló tartály, amelyet a felrobbantak helyett szereltek fel. E tartályokat most betonfallal vették körül, s mindenben megfelelnek a biztonsági követelményeknek. A szárazjég gyártás megkezdése egyik újabb eredménye a folyamatos helyre- állítási, rekonstrukciós munkának, ami azért is jelentős, mert élelmiszergazdaságunknak igen iiagy szüksége vau e termékre. (MTI) A megszámlált ember n. Nemek, vándorok, városok A népesség összeírásakor nem csupán az élők számának megtuüakolása a cél, hanem az is, vajon milyen e népesség összetétele? Ezerféle csoportosítás kínálkozik — iskolát végzettség, foglalkozás stb. —, de a két legfőbb, s nemzetközileg általános: a kor és a nem szerinti összetétel. Előbbitől el kell tekintenünk, mert az idevágó adatokat most dolgozzák fel, utóbbikét viszont- már publikálták. Hazánkban valamennyi népszámláláskor nőtöbbletet állapíthattak ‘meg. Igaz, a század kezdetekor — 1900- ban 1005 nő jutott ezer férfire — e többlet még mini-/ malis volt, az első világháborút követően viszont folyamatosan emelkedett. A csúcs a második világhébo- ( rút követő első népszámláláskor, 1949-ben mutatkozott, 1081 nő jutott ezer férfire. Azóta némi kiegyenlítődés megy végbe, e mutató 1960- ban 1073, 1970-ben 1067 volt. (Igaz, a múltban sok országban, hazánkban is egy időben, a női népességet nem számlálták meg, az ..ember” jelzőt meg az összéiróíven is csupán a férfiak birtokolhatták ...). Az országban Budapesten jut a legtöbb nő: ezer férfire 1165. Utána Szegeden — 1158 —, majd Kaposvárott — 1137. A fiatal, újonnan keletkezett városokban e mutató jóval szerényebb, sót öt helyen — Ajkáé, Kazincbarcikán, Oroszlányiján, Eeninvárosban, s Várpalotán — ezer férfire ezernél kevesebb no jut! Leninvá- rosban (Tiszaszederkény'ben) például mindössze 831. Igen, mint a csepp a tengert, ez is tükrözi: ‘a férfiak a honfoglalók. A megyéket tekintve valamennyiben ezer férfire 1100- nál kevesebb nő jut. A legtöbb Somogybán — 1079 —, majd Zalában — 1068 —, s Hevesben (1067). Ezzel szemben Komarom megyében mindössze 1009. Veszprémben 1016, s Hajdú-Bihar- ban 1018 nő jut ezer férfire. Az előző cikkben utaltunk arra, hogy részletesen is megismerkedniük a népesség növekedésének forrásaival. Két fő forrás létezik, s ezek a természetes szaporodás, illetve az országba máshonnét letelepültek. A természetes szaporodás 1938-ban — a „boldog békeidőben!” — nem volt túl nagy: 51.5 ezret tett ki. 1949- ben 84.6 ezret. A csúcsot 1954-ber. érte el — 223,3 ezer élve születés és 106,6 ezer halálozás egyenlegenként — 116,6 ezer fővel. A mélypont nincs túl messze, akárcsak a csúcs. 1962-ben volt a legkisebb a természetes szaporodás, mindössze 21,7 ezerre rúgott. 1966 óta lassú emelkedést állapíthatunk meg — 1966: 36,5 ezer, 1969: 37,6 ezer —, s így 1960—1969 kozott » úaayleges saapssedäs 354 553 főt tett ki, ennyivel lettünk többen a két nép- számlálás végrehajtása 'közötti évtizedben. Az egész után vegyük sorra a részleteket, hisz' akad közöttük elgondolkoztató éppúgy, mint arömteljes. 1960 és 1969 között a természetes szaporodás csak Budapesten volt negatív előjelű. (Többen haltak meg, mint amennyien születtek). Másutt erősen eltérő értékeket állapíthatunk meg. A legmagasabb Szabolcs-Szat- már megyében volt a természetes népszaporodás, a népesség 9,6 százalékára vúgott. Ezt követően Hajdú-Bihar- ban. — 7,4 —, s Miskolc városban (7,0). A legalacsonyabb — a már említett Budapesten kívül — Szegeden — 0,5 —, Somogy megyében — 0,6 —, s Csongrád megyében (0,9). A kisebb járási jogú városok közül szembetűnő •— és örömteljes — amit a fiatal települések produkálnak. A listán Le- ninváros vezet, a népesség 30.1 százalékára rúgó természetes népszaporulattal, majd Kazincbarcika — 22,3 —, s Oroszlány — 17.7 — a sorrend. Nem véletlen, hogy a továbbiakban is a városok új nemzedékének képviselői: Ajka, Dunaújváros, Komló, Ózd, Várpalota... míg a lista másik végén Gyulát, Makót, Orosházát, Szarvast, Baját, Balassagyarmatot találjuk. Amint irtuk: a természetes szaporodás az egyik tényező a tényleges népességnövekedés, illetve csökkenés összetevőjében. A másik a vándorlási különbözet. Ezzel el is érkeztünk egy újabb, s nagy témához. Évente 40—45 ezer fővel gyarapodik a városok lakossága hazánkban, az útrakelt állampolgárok célja nagy többségben a főváros, vagy valamelyik, fejlődőben levő város. (Érdekesség, hogy a vándorlás több évre terjedő, havi részletezésű adatait vizsgálva megállapíthatjuk: március és áprilisban, illetve október és novemberben mozognak a legtöbben az ország területén, nagy többségükben munkaképes korú, főként 16—34 éves férfiak, s 16—30 éves nők.) 1960 és 1969 között Budapest vándorlási különbözeié 153 ezer főre rúgott. A megyei jogú városoké 83 ezer, a többi városé 170 ezer főt tett ki. A községek lakossága ugyanez idő alatt viszont 403 ezer lélekkel csökkent’ __ Százal ékos arányban mérlegelve: a főváros népességének 8,5 százalékát tette ki a vándorlási különbözet, a megyei jogú városoknál e mutató 17 százalék — tehát itt volt a legnagyobb mértékű a gyarapodás —. u többi városnál pedig 9,4, míg a községek népességük 6,9 százalékát veszítették el a városok vonzereje következtében. Az ország 19 megyéjéből kilencben nőtt, tízben csökken a népesség. (1949 és 1960 között még csak öt olyan megye volt, amelyben mérséklődött a népesség száma!) A vándorlási különbözet mindössze három megyében pozitív előjelű — Pest, Komárom, Fejér —, a töb- blOCií topó Tölt «i úi-, mint az odavándorló. A legnagyobb vándorlási veszteséget a népesség 11.9 százalékát — Hajdú-Bihar megye szeiíved- te el. majd ezt követően Szabolcs-Szatmár (8,6 százalék). Ha most ezek után a tényleges szaporodást tekintjük — tehát a természetes szaporodás, valamint a vándorlási különbözet egyenlegét — akkor százalékosan — mert ez többet mond, mint a szám szerinti — a nagyvárosok közül Pécs lakossága növekedett a leggyorsabban: 26,6 százalékkal. A további sorrend: Miskolc, Szeged, Debrecen és Budapest, míg a illegjék közül Komarom a listavezető — 11,8 százalékos gyarapodással —, ezt követően Pest és Fejér. A lista másik végén Békés és Hajdú-Bihar megyét találjuk — népességük tényleges fogj’á- sa egj-aránt 4,5 százalék — majd Tolnát. A járási jogú varosok közül legnagyobb léptekkel Leninváros lakossága gyarapodott — 220 százalékkal —, majd Kazincbarcika és Dunaújváros. Negatív előjellel, tehát tényleges lakosságtogvással szerepel Túrkeve — 8,6 százalék — Mezőtúr, Hajdúböszörmény, Csongrád. Hajdúnánás. Hódmezővásárhely, Jászberény, Kapuvár, Karcag. Kisújszállás és Makó. A járások közül a Baranya megyei szigetvári járás szenvedte el a legnagyobb vérveszteséget: népessége 1960 és 1969 között 13 százalékkal csökkent... Mészáros Ottó (Következik: Hol és hogyan lakunk?) IwsrasEWwc? július 50., csül or tói