Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-30 / 177. szám

Hegy eí rendelkezés a kötelező m u n ka közvetítésről Hazánkban több mint más­fél millió ember változtatott munkahelyet az elmúlt esz­tendőben. Egy munkahely­csere átlagosan hatezer fo­rintjába kerül egy-egy válla- latnak, de népgazdasági szin­ten ez az összeg már millió- kat jelent. A vállalatok erőfeszítése —, amely a kedvezőbb mun­kakörülmények kialakítására, az ösztönzőbb bérezésre, a törzsgárdák fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsü­lésére vonatkozik — sajnos, eredménytelen a notórius munkahelyváltoztalókkal, a ..vándormadarakkal” szem­ben, ezért újabb intézkedést kellett hozni. Erről érdek­lődtünk Lugosi Józseftől, a Heves megye Tanácsa V. B. munkaügyi osztályának veze­tőjétől. — Mint ismeretes, a mun- 1 kaügyi miniszter rendelete érteimében a vállalatok ez * év januárjától növekvő lét­számuk arányában adóznak. Az átlagbér-emelkedés egy re­Hol és hogyan'( A mezőgazdasági felső- oktatási és egyéb intézmé­nyek az 1970—71-es oktatá­si év folyamán több mint száz továbbképző tanfoiya- mot rendeznek a mezőgaz­dasági mérnökök, áilator- \ osok. termelőszövetkezeti elnökök és elnökhelyette­sek, valamint más szakem­berek számára. A terjedelmes lista, amely részletesen tartalmazza a lehetőségeket, ismét fel­hívja a figyelmet egy régi. de gyakorlatilag ma is megoldatlan problémára, a termelőszövetkezeti közép­vezetők képzésére, helye­sebben továbbképzésére. Köztudott dolog ugyanis, hogy a termelőszövetkeze­tekben dolgozó középveze­tők jelentős része nem ren­delkezik a beosztásához szükséges iskolai végzett­séggel. ugyanakkor olyan gyakorlati tapasztalatokkal bírnak, amelyeket nem nél­külözhetnek a közös gaz­daságok. A mezőgazdaságban vég­bemenő műszaki. , techni­kai forradalom következté­ben azonban rendkívül ha­mar elavulnak a gépek, termesztési technológiák, az ismeretanyag és szükség van új ismeretek elsajá­títására, új módszerek, el­járások bevezetésére. S hiába rendelkeznek a leg­felső vezetők modern kép­zettséggel és szemlélettel, ha a középvezetők — akik összekötő kapcsot képeznek a dolgozók és a felső szak­mai irányítás között — nem tudják „levinni” és megvalósítani a szükséges elképzeléseket. Éppen ezért lenne szük­ség, hogy valamilyen for­mában a középvezetők is elsajátíthassák és megis­merhessék a tudomány és technika legújabb eredmé­nyeit. sőt, mi több. alkal­mazzák is. Sajnos országos szintű továbbképzés — itt nem csupán egy-két na­pos értekezletekre gondo­lunk — nincs biztosítva a középvezetők számára, bár bizonyára megérné a be­fektetést. Az új oktatási évben a termelőszövetkezeti elnö­kök és elnökhelyettesek számára S hónapos tovább­képzés indul, részben bent­lakásos. részben levelező formában. Talán ehhez ha­sonló tanfolyamokat lehet­ne a középvezetők számá­ra Is rendezni, persze is­meretanyagukhoz, képessé­geikhez igazodva. A továbbképzésnek még az a jó hatása is meglen­ne. hogy feloldaná, de leg­alábbis bizonyos mértékig tompítaná azt az ellent­mondást, amely jelenleg a képzett, de gyakorlati ta­pasztalatokkal nem ren­delkező fiatal szakmunká­sok. szakemberek és az idő sebb, képzetlen, de gya­korlattal bíró középvezetők tgftött megvan. (kanost,* szét pedig tiszta bérköltség­ként kell elszámolniuk. Bár hatásosnak tűnik a munka­ügyi szabályok módosítása, mégis az a tapasztalatunk, hogy az első félévben sehol sem következett be stabili­zálódás. sőt, csak elenyészően kis mértékben csökkent a fluktuáció. Indokolttá vált tehát • a munkaerő-közvetítés rendjének korszerűsítése. — Mit jelent ez? — Heves megye Tanacsa V. B. elnökének 135/1970. szá­mú rendelkezése szerint au­gusztus elsejétől az Eger, Gyöngyös és Hatvan városok területén levő gazdálkodó egységek férfiakkal csak kö­telező munlcaközvetítés útján létesíthetnek munkaviszonyt. Mentesülnek e kötelezettség alól olyan vállalatok, ame­lyeknek különösen nagy a népgazdasági jelentőségük, idényszerűen termelnek, az átlagosnál kedvezőtlenebbek a munkafeltételeik, valamint lakossági és kommunális szolgáltató tevékenységet folytatnak. így munkaközve­títés nélkül alkalmazhatnak dolgozókat a bányászati és építőanyag-ipari vállalatok, a Finomszerelvénygyár, az EIVRT gyöngyösi gyáregysé­ge. a Heves megyei Patyolat Vállalat, az építőipari és köz­lekedési vállalatok, a mező- gazdasági és élelmiszeripari vállalatok (értve itt a szö­vetkezeti szektort is), a ven­déglátóipari vállalatok, a MÉK. a lakossági és kommu­nális szolgátatást végző vál­lalatok, a közintézmények, a társadalmi szervek, valamint a magánmunkáltatók. — Az említett munkahe­lyekre tehát egyszerű jelent­kezés alapján bárkit felve­hetnek? — Korántsem. Tudniillik az, akinek munkaviszonya a „kilépett” munkakönyvi be­jegyzéssel szűnt meg, vagy egy éven belül két, vagy több alkalommal saját elha­tározásából történő felmon­dással vált meg munkahelyé­től — csak közvetítés révén helyezkedhet el. Vagyis, csalt olyan vállalatnál, üzemnél nyerhet felvételt, ahová szakképzettségének, illetve eddigi tevékenységének alap­ján — irányítják ... Egyéb­ként a megyei tanács vb-el nőkének rendelkezése lehető­vé teszi, hogy minden olyan gazdálkodó egységnél, ahol javult a munkaerő-gazdálko­dás, ott továbbra nem köte­lező a munkaközvetítés. Ugyanakkor, ahol különösen nagy a fluktuáció, azokra a vállalatokra bármikor kiter­jeszthető a közvetítési köte­lezettség. — Mi a garancia arra, hogy mindenütt következe­tesen betartják az elnöki rendelkezést? — A szigorú ellenőrzés. Valamennyi üzemre,' válla­latra felügyelnek a tanácsi szervek. És háromezer forin­tig terjedő pénzbírsággal sújthxvtják mindazokat, akik a munkaközvetítési rendelke­zést megszegik. (V. Á.) W Uj őssibaraekfajta Csaknem kótevtizedes ne­mesítő munkával új ősziba- rackíajtát állított elő Hódi János, a Szegedi Területi Tsz Szövetség titkára és Foki István, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet íókertésze: a „Szegedi arany” az idén kapott előze­tes fajtaelismerést. Sok előnyös tulajdonsága közül is kiemelkedik, hogy elobb színesedik és csak utá­na puhul meg. Ez főleg ex­ports zem pontból értékes tu­lajdonság, mert nem félig zölden. hanem tetszetős, mutatós állapotban kerülhet majd külföldi piacra. Mag­vaváló, nagyszemű, a gyü­mölcsök súlya 25—30 deka. Szeptember 10-e táján érik, éppen abban az időszakban, amikor a legtöbb fajta már lefutott. (MTI) Meleg­hengerlés! próbák Székesfehérvárott, a szé- lesszalag-hengerműben meg­kezdték a második nagy egység, a meleghenger-áll- vány és a hozzá tartozó be­rendezések üzemi próbáit. A szovjet alapanyagú. 480—530 Celsius fokra feihevitett alu­mínium tüskökből 8—30 mm vékonyságú alumínium lemezt hengerelnek. Képünkön: Hosszú csík­ban jön ki a hengerek közül az izzó alumínium lemez. (MTI foto — Szilágyi Pál félv. — KS) Ikarus-sorfal a moszkvai magyar kiáiiiSáson A MOGÜRT Gépjármükül- kereskedelmi Vállalat egész autóbuszkaravánt indított útjára Moszkvába, az augusz­tus 20-án nyíló magyar nép- gazdasági kiállításra. 23 autóbuszt mutat be, s az Ikarusok szinte sorfalat áll­nak majd a magyar pavilon­nál. A bemutatott típusok kö­zött lesz az új Ikarus család első tagja, a 250-es, amely­nek exportját a MOGÜRT ez évben kezdi meg. A 250-es típusú szuperluxus légkondicionált autóbuszt 180 fokban elfordítható klub­fotelekkel, televíziókészü­lékkel, rádióadó-vevővel, író­géppel, diktafonnal, tea­konyhával és ruhatárral is felszerelték. A kocsi lénye­gében guruló tárgyaló és rendeltetésének megfelelően a kiállítás idején is tárgya­lásokra használjak fel. A MOGÜRT elküldte a csepeli Híradástechnikai Gépgyár, a Hiteka olasz li- cenc alapján gyártott autó­mosó berendezését, amelyet először a BKV-n állították ki és külföldön első alka­lommal Moszkvában mutat­nak be. A gombnyomással üzembe helyezhető berende-- zés két-három perc alatt mossa * tisztára, majd ugyan­annyi idő alatt meg is szá­rítja a személygépkocsikat. A magyar járműbemutató egyik érdekessége lesz Moszkvában, hogy a legújabb típusok mellett felsorakoz­tatnak két öreg buszt is. Az egyik Ikarus 55-ös, a másik 1 táras 66-os típus, — mind­kettő már egymillió kilomé­tert futott a Szovjetunió­ban. (MTI) Üjra megkezdték szárazjég gyártását Répcelakon A Répcelak! Szénsavgyár­ban — egyelőre próbaüzem jelleggel — ismét megkezd­ték a szárazjég gyártását. A munka megkezdésének elő­feltétele volt, hogy elkészül­jön az a két tároló tartály, amelyet a felrobbantak he­lyett szereltek fel. E tartá­lyokat most betonfallal vet­ték körül, s mindenben meg­felelnek a biztonsági köve­telményeknek. A szárazjég gyártás meg­kezdése egyik újabb ered­ménye a folyamatos helyre- állítási, rekonstrukciós mun­kának, ami azért is jelentős, mert élelmiszergazdaságunk­nak igen iiagy szüksége vau e termékre. (MTI) A megszámlált ember n. Nemek, vándorok, városok A népesség összeírásakor nem csupán az élők számá­nak megtuüakolása a cél, hanem az is, vajon milyen e népesség összetétele? Ezer­féle csoportosítás kínálkozik — iskolát végzettség, foglal­kozás stb. —, de a két leg­főbb, s nemzetközileg általá­nos: a kor és a nem szerin­ti összetétel. Előbbitől el kell tekintenünk, mert az idevágó adatokat most dol­gozzák fel, utóbbikét viszont- már publikálták. Hazánkban valamennyi népszámláláskor nőtöbbletet állapíthattak ‘meg. Igaz, a század kezdetekor — 1900- ban 1005 nő jutott ezer fér­fire — e többlet még mini-/ malis volt, az első világhá­borút követően viszont fo­lyamatosan emelkedett. A csúcs a második világhébo- ( rút követő első népszámlá­láskor, 1949-ben mutatkozott, 1081 nő jutott ezer férfire. Azóta némi kiegyenlítődés megy végbe, e mutató 1960- ban 1073, 1970-ben 1067 volt. (Igaz, a múltban sok ország­ban, hazánkban is egy idő­ben, a női népességet nem számlálták meg, az ..ember” jelzőt meg az összéiróíven is csupán a férfiak birtokol­hatták ...). Az országban Budapesten jut a legtöbb nő: ezer férfi­re 1165. Utána Szegeden — 1158 —, majd Kaposvárott — 1137. A fiatal, újonnan keletkezett városokban e mutató jóval szerényebb, sót öt helyen — Ajkáé, Ka­zincbarcikán, Oroszlányiján, Eeninvárosban, s Várpalo­tán — ezer férfire ezernél kevesebb no jut! Leninvá- rosban (Tiszaszederkény'ben) például mindössze 831. Igen, mint a csepp a tengert, ez is tükrözi: ‘a férfiak a hon­foglalók. A megyéket tekintve vala­mennyiben ezer férfire 1100- nál kevesebb nő jut. A legtöbb Somogybán — 1079 —, majd Zalában — 1068 —, s Hevesben (1067). Ezzel szemben Komarom megyé­ben mindössze 1009. Veszp­rémben 1016, s Hajdú-Bihar- ban 1018 nő jut ezer férfi­re. Az előző cikkben utaltunk arra, hogy részletesen is megismerkedniük a népesség növekedésének forrásaival. Két fő forrás létezik, s ezek a természe­tes szaporodás, illetve az országba máshonnét letele­pültek. A természetes szaporodás 1938-ban — a „boldog bé­keidőben!” — nem volt túl nagy: 51.5 ezret tett ki. 1949- ben 84.6 ezret. A csúcsot 1954-ber. érte el — 223,3 ezer élve születés és 106,6 ezer halálozás egyenlegenként — 116,6 ezer fővel. A mélypont nincs túl messze, akárcsak a csúcs. 1962-ben volt a leg­kisebb a természetes szapo­rodás, mindössze 21,7 ezerre rúgott. 1966 óta lassú emel­kedést állapíthatunk meg — 1966: 36,5 ezer, 1969: 37,6 ezer —, s így 1960—1969 ko­zott » úaayleges saapssedäs 354 553 főt tett ki, ennyivel lettünk többen a két nép- számlálás végrehajtása 'kö­zötti évtizedben. Az egész után vegyük sor­ra a részleteket, hisz' akad közöttük elgondolkoztató éppúgy, mint arömteljes. 1960 és 1969 között a termé­szetes szaporodás csak Bu­dapesten volt negatív elője­lű. (Többen haltak meg, mint amennyien születtek). Másutt erősen eltérő értéke­ket állapíthatunk meg. A legmagasabb Szabolcs-Szat- már megyében volt a termé­szetes népszaporodás, a né­pesség 9,6 százalékára vúgott. Ezt követően Hajdú-Bihar- ban. — 7,4 —, s Miskolc vá­rosban (7,0). A legalacso­nyabb — a már említett Bu­dapesten kívül — Szegeden — 0,5 —, Somogy megyében — 0,6 —, s Csongrád megyé­ben (0,9). A kisebb járási jo­gú városok közül szembetű­nő •— és örömteljes — amit a fiatal települések produkálnak. A listán Le- ninváros vezet, a népesség 30.1 százalékára rúgó termé­szetes népszaporulattal, majd Kazincbarcika — 22,3 —, s Oroszlány — 17.7 — a sor­rend. Nem véletlen, hogy a továbbiakban is a városok új nemzedékének képviselői: Ajka, Dunaújváros, Komló, Ózd, Várpalota... míg a lis­ta másik végén Gyulát, Ma­kót, Orosházát, Szarvast, Baját, Balassagyarmatot ta­láljuk. Amint irtuk: a természetes szaporodás az egyik tényező a tényleges népességnöveke­dés, illetve csökkenés össze­tevőjében. A másik a ván­dorlási különbözet. Ezzel el is érkeztünk egy újabb, s nagy témához. Évente 40—45 ezer fővel gyarapodik a városok lakos­sága hazánkban, az útrakelt állampolgárok célja nagy többségben a főváros, vagy valamelyik, fejlődőben le­vő város. (Érdekesség, hogy a vándorlás több évre terje­dő, havi részletezésű adatait vizsgálva megállapíthatjuk: március és áprilisban, illetve október és novemberben mo­zognak a legtöbben az or­szág területén, nagy többsé­gükben munkaképes korú, főként 16—34 éves férfiak, s 16—30 éves nők.) 1960 és 1969 között Budapest ván­dorlási különbözeié 153 ezer főre rúgott. A megyei jogú városoké 83 ezer, a többi városé 170 ezer főt tett ki. A községek lakossága ugyan­ez idő alatt viszont 403 ezer lélekkel csökkent’ __ Száza­l ékos arányban mérlegelve: a főváros népességének 8,5 százalékát tette ki a ván­dorlási különbözet, a megyei jogú városoknál e mutató 17 százalék — tehát itt volt a legnagyobb mértékű a gya­rapodás —. u többi város­nál pedig 9,4, míg a közsé­gek népességük 6,9 százalé­kát veszítették el a városok vonzereje következtében. Az ország 19 megyéjéből kilencben nőtt, tízben csök­ken a népesség. (1949 és 1960 között még csak öt olyan megye volt, amelyben mér­séklődött a népesség száma!) A vándorlási különbözet mindössze három megyében pozitív előjelű — Pest, Komárom, Fejér —, a töb- blOCií topó Tölt «i úi-, mint az odavándorló. A legnagyobb vándorlási veszteséget a népesség 11.9 százalékát — Hajdú-Bihar megye szeiíved- te el. majd ezt követően Szabolcs-Szatmár (8,6 szá­zalék). Ha most ezek után a tény­leges szaporodást tekintjük — tehát a természetes sza­porodás, valamint a vándor­lási különbözet egyenlegét — akkor százalékosan — mert ez többet mond, mint a szám szerinti — a nagyvárosok közül Pécs lakossága növe­kedett a leggyorsabban: 26,6 százalékkal. A további sor­rend: Miskolc, Szeged, Deb­recen és Budapest, míg a illegjék közül Komarom a listavezető — 11,8 százalékos gyarapodással —, ezt köve­tően Pest és Fejér. A lista másik végén Békés és Haj­dú-Bihar megyét találjuk — népességük tényleges fogj’á- sa egj-aránt 4,5 százalék — majd Tolnát. A járási jogú varosok közül legnagyobb léptekkel Leninváros lakos­sága gyarapodott — 220 szá­zalékkal —, majd Kazinc­barcika és Dunaújváros. Ne­gatív előjellel, tehát tény­leges lakosságtogvással sze­repel Túrkeve — 8,6 száza­lék — Mezőtúr, Hajdúbö­szörmény, Csongrád. Hajdú­nánás. Hódmezővásárhely, Jászberény, Kapuvár, Kar­cag. Kisújszállás és Makó. A járások közül a Baranya megyei szigetvári járás szenvedte el a legnagyobb vérveszteséget: népessége 1960 és 1969 között 13 szá­zalékkal csökkent... Mészáros Ottó (Következik: Hol és hogyan lakunk?) IwsrasEWwc? július 50., csül or tói

Next

/
Oldalképek
Tartalom