Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

Szerda esti külpolitikai kom men tárunk Emberek a „tigrisketrecekben” Lerósz. Jarosz és a fa­siszta görög junta többi ha­sonló börtönszigete után, ahol hazafiak ezreit kínoz­zák, gyötrik, a világ most újabb bortönsziget nevét is­merte meg. Con Son. Ez nem Görögországhoz tarto­zik ugyan, hanem Dél-Viet- namhoz, de rendeltetése a lercszéhoz hasonló. Emiatt mondott le Thomas R. Kar­kin. az amerikai kongresszus tisztviselője. De vegyük csak sorba a tényeket. Nemrég 12 tagú ameri­kai kongresszusi bizott­ság járt „ténymegállapí­tó” körúton Dél-Viet- namban. 75 oldalas hivatalos jelen­tést adtak ki, amely szerint lényegében „minden a leg­nagyobb rendben van”, és a bizottság elnöke, G. V. Mont­gomery Mississippi állam demokratapárti szenátora azt állította, hogy bizottsá­gának egyöntetű véleményét terjesztette a 75 oldalas je­lentésben — amely a kam­bodzsai beavatkozást is he­lyeselte, s Washington viet­nami politikáját támogatásá­ról biztosította _ az ameri­k ai törvényhozás elé. De már ez sem volt igaz. A 12 tagú bizottság 2 tagja, Anderson és Hawkins hazatérve tv-nyilatko­A Dél-Vietnamhoz tartozó Con Son szigetén épült haláltábor főépülete. zatban hangsúlyozta, hogy ellenvéleményt képvisel, s a két képviselő részletesen beszámolt a Con Son szige­tén levő börtönviszonyokról. Elmondták, milyen beton­vermekben, úgynevezett „tigrisketrecekben” tartják ott — éheztetve, kínozva — a rabokat. Szörnyűségesnek festették le a Con Son-i börtönállapotokat. Ezért mondott le Tho­mas R. Harkin. Tiltako­zását jelezte ezzel. Űjabb jelét adta annak, ami­ről egyre több jelzés érke­zik az Egyesült Államokból: arról,hogy az USA-ban ko­rántsem mindenki elégedett Washington vietnami politi­kájával és a saigoni bábre­zsim működésével. És az amerikai közvéleménynek ezt a számban folytonosan növekvő, hangban állandóan erősödő részét — nem lehet „tigrisketrecbe” zárni. Sem Con Son-ban, sem az Egye­sült Államok területén. BANGKOK: Thanom Kittikarcsom marsall, thaiföldi miniszter­elnök, szerdán bejelentette, hogy a bangkoki helyőrség és az ország nagyobb váro­sainak helyőrségei riadóké­szültségben vannak, tekin­tettel „a feszültségnek és a politikai bizonytalanságnak az egész országban tapasz­talható légkörére”. (AFP) KAIRO: Az izraeli légierő 26 gépe szerdán újabb támadást in­tézett a Szuezi-csatőrna tér­ségében levő egyiptomi állá­sok ellen — mondotta az EAK katonai szóvivője. Az egyiptomi légelhárítás akci­óba lépett és eltalálta az iz­raeli agresszorok egyik gé­pét. (UPI) OSLO: Norvégiában egyre többen ellenzik azt a tervet, hogy az ország a Közös Piachoz csatlakozzék. Több helyen akcióbizottságok létesültek, amelyek minden elérhető adatot felhasználva tájékoz­tatják a közvéleményt a be­lépés káros következménye­iről. A bizottságok szervezői — politikai pártok, ifjúsági és parasztszervezetek, szak- szervezetek képviselői. (TASZSZ) ATHÉN: Az athéni hadbíróság, amely hétfő óta tárgyalta 11 görög hazafi, köztük 3 nő ügyét, szerdán, a déli órák­ban ítéletet hirdetett. A bíróság a lomtárból elő­szedett, 1947. évi statáriális törvény értelmében „a rend­szer megdöntésére szőtt Összeesküvés” vádjával a per három fővádlottját — Niko- lasz Kaludiszt, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai bizottsá­gának tagját, Zenon Zorzo- viliszt, a Görög KP KB tag­ját és Janisz Jannariszt, a Görög KP athéni városi bi­zottságának egyik vezetőjét — élefogytiglani börtönbün­tetésre ítélte; 7 vádlottat 2 évtől 20 évig terjedő börtön­re ítélt, egy vádlottat pedig felmentett. Ugyanakkor, — az egyik védőügyvédet „a bíróság megsértésének” vádjával a tárgyalás kellős közepén 1 évi börtönbüntetésre ítélte. Brandt, Schee! és Schiller nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezlete BONN: Polgár Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Willy Brandt kancellár. Walter Scheel külügyminisz­ter és Kari Schiller gazda­ságügyi miniszter szerdán együttes sajtóértekezleten számolt be a bonni kormány kétnapos zárt tanácskozásá­nak határozatairól. Mint Brandt mondotta, a legutób­bi időben kételyek merültek fel, hogy a kormánynak lesz-e ereje programját vég­rehajtani A kétnapos mi­nisztertanács pozitív választ adott erre a kérdésre és nemcsak a legsürgősebb ten­nivalókat határozta el, ha­nem kidolgozta a perspekti­vikus terveket is mind a gaz­dasági, mind a belpolitikai, mind pedig a külpolitikai kérdésekben. A külpolitikáról szólva, a kancellár közölte, hogy a kormány teljes egészében jó­váhagyta azokat az irányel­veket, amelyeket a nyugat­német küldöttség a Moszk­vában folytatandó tárgyalá­sokon képviselni fog. A Bahr—Gromiko eszmecserén kialakult egyetértés jó alap a tárgyalásokra — mondotta. — „Nem tudjuk, milyen ne­hezek lesznek a moszkvai tárgyalások, de jó okom van hinni, hogy eredményesek lesznek” — fűzte hozzá Brandt. Scheel külügyminiszter be­számolt arról, hogy a kor­mány mostani határozata alapján a hónap közepén megtárgyalja az irányelveket a parlament vezető politiku­saival. Előreláthatólag július végén lesz abban a helyzet­ben, hogy közölheti a szovjet kormánnyal: az NSZK-kül­döttség kész a tárgyalások megkezdésére. Brandt arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió nem fog­ja-e kifogásolni a sorozatos halasztást, azt válaszolta: Olyan nagy jelentőségű do­logról van szó, hogy az nem heteken múlik és ezt a véle­ményt a szovjet kórmány is osztja. Scheel hangoztatta, hogy a bonni kormány felfogása sze­rint a Szovjetunióval köten­dő egyezmény célja a két állam kapcsolatainak azon az alapon történő kiépítése, amely, az NSZK és a nyuga­ti hatalmak között történt. Ez magába foglalja minden állam területi integritásának és határainak sérthetetlen­ségét is. Az érvényben levő nemzetközi szerződéseket a megállapodás nem érinti s ezzel a Szovjetunió is egyet­ért. Berlin kérdésében — mondotta Scheel — Bonn ál­láspontja változatlan. Remél­hető, hogy a négyhatalmi tárgyalások biztosítják Ber­lin nemzetközi státusát; úgy ahogyan az jelenleg fennáll. A külügyminiszter bejelentette: szándékában áll belevenni a Moszkvával tár­gyaló delegációba a három parlamenti frakció szakértőit is, megfigyelői minőségben. A moszkvai tárgyalások­kal kapcsolatban Brandt megcáfolta azokat a híresz­teléseket. amelyek szerint Pompidou francia elnök a tárgyalások lassítását java­solta volna. Pompidou maga is nagy meglepetéssel olvas­ta az erről szóló újságcikke­ket. Az európai biztonsági érte­kezlet kérdéséről szólva Brandt kijelentette: nagy ér­deklődéssel vette tudomásul a Varsói Szerződés» tagálla­mai külügyminisztereinek budapesti memorandumát. Az abban foglaltak által egy európai biztonsági értekezlet előkészítésének munkája gyü­mölcsözőbbé és konkrétabbá vált. Bonn konstruktívan részt akar venni a további előkészítésben. Scheel kül­ügyminiszter Moszkvában er­ről a kérdésről is tanácsko­zik Gromikóval — .mondotta. Scheel beszámolt arról is, hogy Bonii és Varsó tárgya­lásai kedvezően haladnak... Brandt bejelentette, hogy jövő heti vatikáni tárgyalása­in az európai biztonsági ér­tekezletről és a keleti politi­ka problémáiról is megbe­szélést fog folytatni. Schiller gazdaságúgyi mi­niszter ezután beszámolt azokról a gazdasági . jellegű törvényjavaslatokról, ame­lyeket a Bundestag pénte­ken fog megvitatni. E ja­vaslatok célja az áremelke­dések leküzdése és a kon­junkturális túlhevítettség le­fékezése. l\DOKhA Fokozódó harci cselekmények PHNOM PENH: Kambodzsában a partizá­nok fokozzák nyomásukat a fővárosba vezető egyik fő­útvonal mentén fekvő, stra­tégiai fontosságú Kompong Thom városára. A várost védő két zászló­aljat július 2-a óta repülő­gépekről látják el hadi­anyaggal és élelemmel. A Reuter Phnom Penh-i tudósítója szerint a főváros­tól délre és délnyugatra szintén fokozódik a partizá­nok nyomása. A kormány­csapatok három zászlóalja tartja a fővárostól 35 kilo­méterre délre levő Saang városát. Egy kambodzsai katonai szóvivő szerdán közölte, hogy a kormánycsapatok fogságába esett partizánok­nak Saangban vasárnap tör­tént meggyilkolása „elszige­telt incidensnek tekinthető és nem a főparancsnokság engedélyével történt”. Az AP tudósítója szerint a vá­rosban legalább három par­tizángyanús személyt akasz­tottak fel lábánál fogva és egyikük holtteste még hét­főn is látható volt a város főterén. (REUTER) SAIGON: Dél-Vietnam Thua Thien tartományában az amerikai ejtőernyősök 48 óra alatt négy halottat és 73 sebesül­tet vesztettek. Ebben a körzetben a par­tizánok tevékenysége a hó­nap eleje óta rendkívül meg­élénkült. A Mekong deltájának vi­dékén a saigoni kormány csapatai folytáttak kémény harcokat a partizánokkal. A harcokba tüzérség és heli­kopterek is beavatkoztak. Nasszer meghosszabbítja moszkvai tartózkodását KAIRO: Nasszer egyiptomi elnök a jelek szerint további 10 nappal — orvosi kezelésének befejezéséig — meghosszab­bítja szovjetunióbeli tartóz­kodását — jelenti az A1 Ah- ram Moszkvából. A lap közlése szerint Mahmud Riad külügymi­niszter és Mohamed Favzi hadügyminiszter a hét vé­gén tért haza Egyiptomba. Ugyancsak az A1 Ahram közli, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter Romániá­ból való visszatérése után folytatódnak a szovjet— egyiptomi katonai és politi­kai tárgyalások. (MENA) ?<Iyugat-Németországban jelenleg több bíróság is tárgyalja olyan volt SS-eknek a bűnügyeit, akik a második világhá­ború alatt tömeggyilkosságokat követtek el, azóta viszont háborítatlanul éltek az NSZK-ban. A müncheni törvényszék előtt (képünkön balról jobbra) dr. Heinrich Goerz, Fried­rich Severin és Kurt Trimbom felel most azért, hogy több száz embert, közöttük gyermekeket gyilkoltak » meg a Szovjetunió területén. (Telefoto — AP—MTI—KS) TOKIO: A Tokióban tartózkodó Rogers amerikai külügymi­niszter szerdán . tanácskozott Szato japán miniszterelnök­kel. A megbeszélésről ki­adott tájékoztatás szerint Rogers közölte Szatoval, hogy az Egyesült Államok nem szándékozik kivonulni Délkelet-Azsiából, de a jö­vőben nem kíván olyan helyzetekbe bonyolódni, mint a dél-vietnami. A Reuter Tokióban szer­zett értesülése szerint az Egyesült Államok tájékoz­tatta a szöuli rezsimet, hogy a Dél-Koreában állomásozó hatvanezer fős amerikai fegyveres erők egy kis ré­szének kivonását tervezi. (REUTER) %970. július 9., csütörtök KAIRÖ: A Jerusalem Post című izraeli lap nemrég azt írta az amerikai gyártmányú P hantomról, hogy ,,ez a repülőgép immunis min­den féle földi védelmi rendiser­rel szemben”. A legutóbbi öt izraeli Phantom megsemmisítésével kettős sikert ért el az egyiptomi légei bari tás: egyrészt öt támadó gépet vont ki a „forgalomból”, rácáfolva az izraeli dicshimnuszra, másrészt lehetővé tette, hogy megismer­kedjenek ennek a különleges ér­tékekkel felruházott- típusnak a tulajdonságaival. Az egyiptomi fegyveres erők szakértői megvizsgálták a Szue- zi-csatomától nyugatra lezuhant Phantomok ép berendezéseit, al­katrészeit — írja a A1 Ahram katonai tudósítója —, s így fel­tárultak mindazok a tudományos és technikai „titkok”, amelyek az amerikai minősítés szerint „biztonságos repülőgéppé” teszik a Phantomot. Hozzáférhetőkké váltak például azok a legmoder. nebb elektronikus berendezések, amelyeket az amerikai haditech­nikai kutatás produkált, s ame­lyeket az amerikai kormány készséggel Izrael rendelkezésére bocsátott. A vizsgálat eredmé­nyei jelentősek az egyiptomi légelhárítás további tökéletesíté­se szempontjából — állapítja meg az A1 Ahram (MTI* |]§zak-Ii*orü%ág — a polgárháború mezsgyéjén Az éppen hogy hivatalba lépett tory-kormány elérke­zett első politikai vizsgájá­hoz. Edward Heath minisz­terelnök aligha számított arra, hogy július 12. helyett már a hónap első napjaiban megkezdődik a szokásos észak-írországi „forró nyár”. Ugyanis hosszú ideje mindig az úgynevezett orániai rend július 12-i felvonulása vál­totta ki Ulsterben a katoli­kus kisebbség ellenlépéseit. Megdöbbentő, hogy ez az ország mennyire nem tud ki­lépni a középkorból. 1690. július 12-én volt az a bizo­nyos Boyne melletti csata, amelyben a protestáns Orá­niai Vilmos legyőzte a kato­likus II. Jakab királyt, s ezzel meghódította Ulstert, az ír sziget északi felét. Azóta részben az angol bevándorlók sokasága, részben az erősza­kos térítés következtében a protestánsok kerültek túl­súlyba ezen a területen. Ma 1 millió protestáns él Észak- Irországban, a katolikus ír kisebbség lélekszáma pedig alig több félmilliónál. Mivel az angolok hódítóként jöttek az országba, már a múlt szá­zad elején megszerezték a legzsírosabb földeket; az ő ellenőrzésük alatt ment vég­be Észak-Írország gyér ipa­rosítása, ők tehát a gazda­gabbak, s a katolikus írek a szegényebbek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a sziget déli felén az önálló ír Köz­társaság sohasem mondott le az északi területek vissza­szerzéséről, az ország újra­egyesítéséről. A sziget története alig-alig emlékszik nyugodt évtize­dekre. A gazdasági fellen­dülés egy-egy rövid szaka­szán a függetlenségi mozga­lom elcsendesedett, de mert a protestánsok — akik a köz-gazgatásban is „birtokon belül!’ vannak — megenged­hetetlen diszkriminációt al­kalmaznak a katolikus ki­sebbséggel szemben, újra és újra fellángol az egyenlősé­gért küzdő polgárjogi mozga­lom. 1968 előtt már úgy tűnt, az észak-írországi írek meg­elégszenek azzal, hogy a je­lenlegi határokon belül vív­ják ki a polgári egyenlősé­get. Az évek múltával azonban mind reménytele­nebbnek érezték ezt a küz­delmet, s ma — kimondat­lanul is — ismét az ír Köz­társasággal való egyesülés igénye elegyedik követelése­ikben. Különösen reménytelennek érzik az írek a helyzetüket, amióta bánét a Konzervatív Párt — az ulsteri unionisták angol megfelelői — vette kézbe a kormányrudat. Ezen a helyi reakció annyira föl­bátorodott, hogy Bernadette Devlin letartóztatásával a jó­zan észnek ellentmondó, sú­lyos provokációra ragadtatta magát. Az alig 23 éves Ber­nadette a Westminsterben a legfiatalabb képviselő. A mostani választásokon az észak-írországi munkások szavazataival csak még in­kább megszilárdította man­dátumát. Ez a fiatal, az ír nacionalizmus és britellenes gyűlölet szellemében nevel­kedett, tehetséges lány mind­össze másfél-két éves politi­kai szereplése során felül tudott emelkedni a jogos, de mégiscsak szűk és bizonyos fokig illuzionista nemzeti harc korlátain és ma az észak-írországi munkásság egészének — protestánsok­nak és katolikusoknak egy­aránt — közös érdekeit he­lyezi előtérbe. Amikor a rendőrség Lon­donderry határában letartóz­tatta és börtönbe hurcolta Bernadettet, Belfastban va­lósággal elszabadult a pokol. Az összetűzések július 4-re már csaknem polgárháborús méreteket értek el. Fegyver- {«Vufta«, könnygáz és felgyúj­tott járművek, az épületek lángjai, benzinpalackok fel­lobbanó tüze, a kőzáporral támadó fiatalok csatakiáltá­sa és a sebesültek jajveszé­kelése jellemzi a belfasti helyzetet. Mikor e sorokat írjuk, már tizenegy a halá­los áldozatok száma, sok szá­zan sebesültek meg, de meg­történhet, hogy mire e soro­kat kinyomtatják, az áldoza­tok száma lényegesen na­gyobb lesz. Különösen nyug­talanító, hogy mind a ki­rendelt katonaság, mind az ír tüntetők lőfegyvereket, sőt géppuskákat is használnak. A sebesültek közül hatvanan lőtt sebbel kerültek kórház­ba. A nemzeti gyűlölködés lángjai oly magasra csaptak, s az események olyan irányt vettek, amilyent a magát szocialistának valló Berna­dette sohasem akart. A bör­tönből is azt üzente eszme­társainak: ne engedjék, hogy megosszák és egymás ellen uszítsák a katolikus és pro­testáns munkásokat, a szegé­nyeket. Az új angol kor­mány azonban semmiféle más megoldást nem tud ki­találni erre a rettenetes helyzetre, mint azt, hogy újabb és újabb csapatokat küld Észak-Irországba, min­dig több és több fegyver dördül el és semmi sem tör­ténik az írek tényleges prob­lémáinak orvoslására. sz. L. r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom