Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

Megnyílt a vásár Zeneszóval, mozsárdurrogással... Eger •városából — 91 évig tartó megszállás után — 1687. december 17-én vonultak ki á törökök. A település az ost­rom következtében erősen le­romlott állapotban volt, a házak csaknem lakatlanul álltak. Külvárosok Egerben, ékkor sehol sem léteztek és 2z'előző évszázadokban még i rt égi evő szomszédos közsé­gek . is, mint az Alma-gyar, ‘pShumér, Cigléd stb. a fo­lyamatos háborúskodások éveiben mind elpusztultak. A város újjászületése a békésebb idők beállásával: Rákóczi szabadságharca után 'kezdődött. És ekkor ezen túl, bőgj’ megindult a belváros rekonstrukciója, a lakosság- s'/ám gyors növekedése kö­vetkeztében egymás után iöttéfc létre a városfalakon kívül a külvárosok, vagy amint egriesen mondják: a bástyák”. Á; külső területeken az építkezések természetesen először a városból kivezető Cd -útvonalak mentén történ­lek. Így a Buda, az ország fővárosa felé haladó út nyu­gati oldalán már .a XVIII. század második évtizedének elejéin kiépült a „Hatvani hóstya” déli része, amint ezt egy' 1712-ből felmaradt „íer- láljTnesteri járandóságolk! jegyzéke” is bizonyítja. Ä Hatv'ani hóstya kezdeté ben két darabból állott. így a déli részen levő „Hatvani tértül;-” a XVIII. század középén is észak felé, a mostani Szovjethadsereg útig, a „Hatvani II. fertály” pedig a mai Somogyi Béla utcáig lerjedt. A Somogyi Béla ut­cától északra ebben az idő­ben még szőlők, rétek zöl­delltek ... de már nem So­ltúig! Az egyébkent is szépen alakuló Eger fejlődésének- egyik legragyogóbb korszaka a XVIII. szazad második fe­lében következett be. Ekkor, 1762-ben történtek intézke­dések, hogy a város nyugati oldalán, az előbb említett, üres területeken is új beépí­tések jöjjenek létre, immár szeles, egyenes utakkal, ren­dezett terekkel. így keletke­zett az addigi Hatvani fer­tálytól észak felé, a jelenle­gi Kisasszony ' temetőig ter­jedő és az akkori püspök- töldesúrról elnevezett Ká- rolyváros, vagy amint akkor hivatalosan megtisztelték: a „Nova Civitas Carolina’’. A kialakuló Károlyváxos egyik nevezetessége volt ■a mostani Somogyi Béla ut­ca, Vörösmarty utca. Nagy János utca által határolt te­rületen létesített szabályos négyszög alakú, országos vá­sárok céljára szolgáló nagy­méretű vásártér. A rendezé­si munkákat itt is az 1760-as evekben kezdték meg: a víz­mosásos árkokat betemették és az egész területet elegyen­gették. De gyorsan megindul­tak a fúr szélein a .lakóház- c-pítkezések is. Ezen a terü­leten legelőször az altkor! nagy városi építkezésekhez beözönlő munkások: kőmű­vesek, ácsok, kőfaragók stb. telepedtek meg és kaptak úgynevezett „taksás telke­ket". Legalább másfél száz ■ilyen munkás építkezett itt a XVIII. század utolsó harma­dában. Az ekkor épült lakó­házakból néhány még most Is megvan, megközelítően eredeti állapotban! így pél­dául. a Felszabadulás tér 1. számú ház földszinti része igén korai: a későbbi líceumi nyomda itt kezdte meg mű­ködését már 1754-ben. Ked vés kis régi épületek tovább a Somogyi Béla u. 15., a Vö lösmarty u. 59. szám alatti barokk házacskák. A tér északi oldalán korunkról mesél még a Nagy János ut­ca 12. számú elemeletes ház, a Beloiannisz u. 4. számú, 1782-ben már Kurtzendorfer Albert kőművesmester-kocs- máros tulajdonát képezett sorházak,, végül lejjebb, Ka­csapart 14. szám alatt égy érdekes épület, amelynek egykori emeletes részén 1770. előtt már Kracker János Lukácsnak, a híres festőnek műterme létezhetett... Igen, így kapott szép kere­tet a hatalmas tér, amely­nek hamarosan bekövetke­zett az eredeti rendeltetéssze­rű használata, hiszen Eger kereskedelme a XVIII. szá­zadban különösen élénkké váll Akkoriban még itt, az Egei- völgyén át vezetett a legmegfelelőbb út az Alföld és az északi bá­nyavárosok között: kellettek tehát a vásárok is. Rendkí­vül népesek, látogatottak le­hettek ezek, messze földiről jöttek Egerbe, főleg az ipa­rosok, 1775-ben például a lő­csei szűcs céh kérelmezte, hogy rendes helyét megkap­hatná a vásárok alkalmával, mert ott ,,... mindenkor szá­mosán szoktak megjelenni és az N. Városnak nem kevés hasznot adni...” Az országos vásárok helye Hgerben eleinte a Piac (a mai Dobó István tér) és a .Barátok utcája (a mostani Kossuth Lajos utca) volt, 1766-tól azután a vásárok he­lyéül „... az fejér Barátok pásttyát az Károly várossá- ban..jelölték ki, (a fe­hér öltözetű trinitárius szer­zetesek kertjét az akkor alakuló nagyvásártér déli részén), míg ugyanakkor a „'marhavásárt kihelyezték a Rácz-hegy felé”. Az új téren eleinte kisebb mozgolódások voltak, de azután a forga­lom egyre nőtt, és így tör­tént, hogy terünkön az első háromnapos országos vásár is megnyílt 1790. szeptember 28-án, — tehát az idén száz- nyolcvan éve — „nagy ün­nepséggel. zeneszóval és mo­zsárdurrogással.. Ám a zavartalan, kedvező élet nem tartott sokáig. A minoriták „Historia Do­mus’'-a szerint 1800. augusz­tus 23-án Tájer György ka­nonok házának udvarán — a mai Széchenyi u. 10 számú telken. — tűz támadt. Á tűz hamarosan elhamvasz­totta a szemben levő házak 1*7«. juliH* 8-, srerd* tetőzetét, átcsapott a püspö­ki palotára, a Szeminárium­ra, innen pedig a Vásártér körüli kis házakra. A tűz­vész határvonalait pontosan nemigen lehet megállapítani, zaonban egyes iratokból kö­vetkeztetni tudnak arra, hogy leégett az új vásártér észa­ki oldala, a mai Rózsa utca, Csiky Sándor utca ... Az újjáépítés pedig csak lassan következett be, amit példá­ul bizonyít az is, hogy a mai Vörösmarty—Nagy János ut­cák sarkán is állhatott XVIII. századi ház helyére az újabb ház csak 1814-ben épült, amint azt a kapu kő­keretén látható évszám bizo­nyítja. A XIX. század első felé­ben a helyreállított téren a vásárok hasznosan és han­gosan zajlottak. De később, az 1860-as évektől kezdve, a vasúthálózat kiépítése idején na fry tőréé állott be a vé*os életében. A közlekedés és a szállítás gyors komzerűsödése miatta városok fontossága meg— szűnt, a tér a városok céljá­ra mindinkább feleslegessé vált és így fokozatosan meg­kezdődött a terület más célú felhasználása. Először a dohánygyárat építették: fel 1896-ban. Jó kedvvel ment a szép alkotás, munka után a dolgosók vi­dáman gyülekeztek a tér északkeleti sarkában még megvolt „Arany szőlő" vagy amint csúíolódva emlegették: ..Három strimíli" kocsmá­ban... Tíz évvel később, 1906—1908 között ' Wagner Gyula tervei szerint a „Tör­vényház”, majd az 1910-as évek végén a Wälder Gyula által tervezett (és Hevesy Sándor által megrajzolt) neo­barokk „polgári iskola”, va­lamint a „pénzügy-igazgató­ság” épületei készültek eL A modem bankpalota, va­lamint a nagy autóbusz-ál­lomás már napjaink léte­sítményed — megtelt a tér — és ezzel lezárult az egykor zeneszóval és nrozsárdurro gással megnyitott kedves vá­sártér közel két évszázados története. Hevesy Sá ndor KAVIÁR - NAGYBAN Nálunk különleges cse­megének számít a kaviár, pedig értékes tápanyagai mi­att nagyobb érdeklődést is megérdemelne. A kaviár né­hány halfajta ikrájából ké­szül, de a legjobb minőségű a különféle tokfajok ikrája. A legnagyobb növésű tokfé­le a viza, melynek legter­metesebb példányai 400 kg ikramennyiséget is adnak. Az igazán jó minőségű ka­viár készítéséhez félig érett ikra szükséges, vagyis az ikrarakás ideje előtt egy hónappal kell kiszedni a halból. A frissen fogott hal­ból kiszedett ikra fehér, vugy világosszürke színű, és halszaggal kevert tojássárgá­ja szagú. Az ikrát leválasztják az azokat tartó hártyáról, E célból olyan szemböségű szi­tára teregetik, amelyen az ikra sérülés nélkül, könnyen átnyomható. Ezután az ikrát árnyékos helyre, 2—3 napig levegőre helyezik, majd 2— 10 százalék sóval keverik, és faedénybe öntik. Az ikrasze­mek ekkor üvegesekké vál­nak. és megduzzadnak, majd ismét szitára helyezve, le­csurgatják a felesleges sós vizét. Ezután bádogdobozok­ba töltik, és maris szállítha­tó. Az eljárás végére az ikra megsötétedik, sötétszürke, vagy fekete lesz. Képünkön: szállítás előtt a kaviár. Amikor megfordult a Magashegy Érdekes feljegyzés az utolsó liazai vulkáni tevékenységről * • a Az úthálózat, a közlekedés ' "fejlődéséivel az ország egyik legszebb, de egyúttal legtá­volabbi turistaparadicsoma, a Zempléni hegység is kezd untod „divatosabbá” válni, i Egyre többen keresik fel ezt a 600—800 méteres csúcsok- tkal tagolt, ősíenyvesekkeJ, febükkíisökkel, várromokkal tarkított vízbő hegyvidéket, solkam töltik el nyári szabad­ságukat a történelmi levegőt árasztó hegyközi falvakban. A természet szerelmesein kívül az utóbbi években a tudományos világ, a gazdasá­gi szakemberek érdeklődése is a „magyar Svájc” felé fordult. Tudományos alapos­sággal vallatják e sokarcú hegyvidék földtörténeti, tör­ténelmi múltját, s mint a sokasodó publikációk is iga­zolják, van itt mit keresnie- az ásványi kincsek kutatói­nak, s a hazai folklór műve­lőinek is. Amint a földtani kutatások bizonyították, a Zempléni hegység az ország legfiata­labb vulkáni tájegysége. A ^tűzhányók aktív kitörése ..mindössze” másfél millió léve zárult le, de az úgyne­A kocsi száguld, a faluk egymás után maradoznak, de az istennek sem széliünk ki, olyan szomorú kinn az idő. Repül a táj, a szitáló eső­ben haragoszöld minden, az egész világ. Az öreg Czóbel mester is errefelé lakik va­lahol, lehet, rosszkedvébeu a Duna-kanyar palettájára ö rakta fel ezeket a vad szí­neket. A Duna is, mintha évezredes rendje bomlott volna meg, vadul. sárgán kavarogva, visszafelé fut, hömpölyög Pestnek, ahelyett, hogy bennünket kísérne Vi- segrádra. Rosszkedvében szája félelmetes, félelem a közelgő téltől. A gondolat persze képte­len. Mert a. nagymester a lágy színeket kedveli és a Dunának, amióta él, egy­hangúan mindig Pest felé túsz az útja. A kocsiban beszélgetünk. — Hollandiában leg csodá­latosabb a ■ táj. Vdiószínű a tenger teszi, a dús pára. De a városok is szépek. Tisza­fák. De a zöld, a fű, a ten­ger, az valami csodálatos. Ott élnék, szívesen ott él­nék a szabadban egy életen át. Amikor eljöttem, azt sajnáltam a legjobban, a szívem vérzett, amikor ott liellett hagynom a csodála­tos holland tájakat. Felejthe­tetlen nyaram volt. És a ro­konok nagyon kedvesek. És mennyit építkeznek! Borzal­masan gazdag az az ország. Persze, a magánosok épít­keznek. Hallgatok, hangatom a beszélőt, nézem n tájat Me­„hollandus gamban megállapítom, rossz agitátor vagyok. Szám nem nyílik szóra. Pedig valami­kor de tudtam kiabálni. Ha a feketére nem is mondtam, hogy fehér, azért a szürkére gyakran, hogy drapp. Most mit mo’tidjak? Hogy nálunk is zöld a fű és szá­molom, hogy az őszies eső­ben ötpercnyi rohanásunk alatt nyolc házat láttam építeni? Partnerem nem lát­ná, hogy zöld a fű és hogy minden ház köböl, téglából épül? Mindegyik rangosnak ígérkezik és nem is háznak, de villának? És hogy csalá­dok, egész kis hadsereg épí­tik maguknak, mert vasár­nap jobban ráérnek? Ne tudná, hogy a kőművesek nem vetkőznek fürdődressz­re hideg őszi esőben, ilyen áldozatot csak a jövendő há­ziúr hoz, sportból? — Csakugyan? — kérde­zem azért udvariasan és rá­gyújtok egy Kossuthra, mert az tényleg nem jó, sőt. bü­dös, olcsó cigaretta. Pilla­natnyilag nincs más bosz- szúm. — És a kocsik! Nemcsak a márkák. Azt ti is ismeritek, azt mi is ismerjük, itthon, de annyi van, annyi sza­ladgál odakinn, hogy egy­szerűen nem lehet átmenni az utca egyik oldaláról a másik oldalára. Hét végén ' fogják magu­kat ttz emberek, és ki * szabadba, kocsival. Kemping, rádió, tv, sőt kis frizsider a kocsikban. És a fű zöld és a lágy természet! És mindeh­hez sok pénzük van, lega­lábbis mindenre elég. — Igazán? — ezt ismét én kérdezem és bámulom az egymás hegyére-hátára cö- vekelt színes sátrak, mert eddig nem figyeltem oda, pedig a Római-parttól idáig ugyebár, az annyi, mint hogy a jóisten sem tudná meg­számolni ... Igaz, szemláto­mást dideregnek az embe­rek, a turisták, de hát mi is gazdag ország vagyunk, nálunk is van nyirkos pára, így őszidőtájt. — Az öltözködés is fillé­rekbe ... hoztam ... — a lemez nem áll meg és már azon mosolygok, hogy az életi mint mindig, most is Sztanyiszlavszkij klasszikus módszerével rendez. Az úton jó formájú, 16 éves leányzó nylonköpenyben libákat te­relget be a kiskapun. — Dolgos nép... — hal­lom távolról és nézett, ho­gyan rakják rendbe a szé­nát Pakolják hatalmasra a szekeret, mentik a parasztok, ami menthető Visegrád kör­nyékén az esős vasárnap. — Igen, a hollandok, va­lóban dolgos, szorgalmas emberek hírében állnak — válaszolom és az első presz- szónál megállunk. Egy fehér Mercedes majdnem belénk vezett poszt-vulkáni jelensé­gek hosszú ideig tartottak még. Évszáaeredekig item nyugodott meg a hegység, hol emelkedett, hol süllyedt. A megrepedezett kőzetek ha- sadékáin át féltőd ultak a mélyből a forró vizek, a gő­zök és a gázok, különböző íémvegyületekkel és fémek­kel telítve. így keletkeztek, különösen Sátoraljaújhely és Telkibánya környékén, az arany és ezüst telérek, anti- monit kristályosodások, kü­lönböző színű kalcedon és opáiféleségek. Ezek feltárásá­val már évszázadokkal eze­lőtt is foglalkozott a helybe­li lakosság, s most úgy tűnik, hogy napjainkban az ásványi kincsek kutatása ismét rene­szánszát éli. A geológiai, történeti kvü taíások kapcsán meglepő adat, sajnos meglehetősen szűkszavú feljegyzés került elő a sátoraljaújhelyi Magas­hegyről, amely az 1212-ben itt élő Mogus vitézről kapta nevét. A krónika szerint 1834. október 15-én éjszaka félelmesen megmordult a Magashegy. Ezután megráz­kódott a föld, kémények om­szalad. Barna képű fiatal­emberek szállnak ki a kocsi­ból. A kocsi C rendszámú, a fiatalemberek jólöltözöttek. tisztességtudóak, bocsána­tot kérnek tőlünk. A kávé mellett a partne­rem a következőt mondja. • — Cigányok, biztos Nyu­gaton vették a Mered. Ott kinn három hónap alatt ős szemuésikálnak egy ilyen tragacsot. 1965-ös típus. „Drei Zigäuner ...” szava­lom a német verset, Ludwig Lenautói. Barátom nem ér ti. Kérdi, mit akarok ezzel mondani. Nevetve mon­dom. — A majomból a munka csinált embert. És örülök, hogy ezek a cigányfiúk már nem a hűs fák alatt feksze­nek naphosszai a hasukon. És feltételezhető, hogy a té tel a hollandusokra is áll. Szorgalmas nép, éppen a munkával váltak ok is a majomból hollandusokká. — Jó a kávé, ez csak ide haza jó igazán — válaszol. — Nem magyar, brazil ter­més. Azért ilyen jó zarhatú. De ha véletlenül savanyú, arról a magyar kávéfőző Iá nyok lehetnek. nagyon ügyetlenek, tudod — inon dóm fapofával. A sofőrünk teli szájjal vi­gyorog, már nem bírja to­vább. — Hogy mondhatsz ilyet? — sértődik meg a „hollan­dus”, aki ké* hetet. töltött odaát, a szélmalmok orszá gában. Suha Andor lotlak' le, sok ház fala meg­repedt. Később újra morgott a föld, s a Magashegy tete­jén kevés láva szivárgott elő a sziklarepedésekből. A múlt századbeli krónikás szűkszavú feljegyzése figye­lemre méltó adat a hazai vulkáni tevékenység eddig csak földtani távlatokban nyomozható történetéből. A 136 éves esemény több mini kuriózum, megérdemli a to- vábbku tatást. " ’» titok a titok ? Hindu bölcsek tanításai szerint csak addigiamig egy ember ismeri, s az az egy — halott. Itt van, pontosabban szólva hamarosan itt lesz az eleven cáfolat. Úgy hívják: Aqua Agrie,nsis, Egri Víz. Összetétele, készítésének mű­helytitka ismeretlen. Lega­lábbis minden avatatlan előtt. Gyógyital, a „gyomro- sok” medicinája. Állítólag sikerrel kel bírókra a ma­kacs hurutokkal, fekélyekkel, bélbántalmakkal és egyéb gyomorzavarokkal. Nemzedékről nemzedékre szállt receptjének titka, s a kör nem bővült. Úgy mond­ják, a török hódoltság után betelepedett • franciaországi szerzetesrend tagjai hozták .magukkal a leírást, s maguk készítették, forgalmazták is. Az ,1700-as évekből minden­esetre már bőséggel vannak híradások az aqua-ról, ame­lyet az egi'i mecset szom­szédságában árusítottak, vé- • kony, mélykék üvegcsékben. Nemcsak agriensis-nek (egri), hanem miserabilis-nek (cso­dálatos) is titulálták — va­lószínűleg nemcsak hatásáért, hanem ízéért, aromájáért is. Joggal, mert magas alkolhol- tartalma ellenére (ereje ve1 tekszik a „legrövidebb” rövií italokéval) sem torokkaparó, illata pedig az ánizsra emlé­keztet. Még a 'háború előtt né­hány évvel is kapható volt az irgalmasrend patikájában, mintegy 1 három évtizede azonban eltűnt a gyógyszer­tári polcokról. Néhány hó­nap múlva viszont forga­lomba kerül — az egri ér­sekség ugyanis átadta a vá­rosnak a féltve őrzött recep­tet. A 16 növényből — köp­tük 5—6 Indiából származó virágból, fűből — készülő gyógyital titkáról azonban továbbra sem lebben föl a fátyol. Veheti, kaphatja min­denki —, de az ódon újdon­ság előállításának mikéntje titok marad Egei' városának titka:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom