Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

A gépkocsiállomány növelésének és kiszolgálásának ötéves programja Több mint félmillió magánautó 1975-ben Az Országos Tervhivatal a különböző tárcákkal együtt­működve elkészítette a gép­kocsiállomány bővítésének, a kocsik jobb kiszolgálásának, a közutak fejlesztésének öt­éves tervét. A nagyszabású programról az Országos Tervhivatalban tájékoztatták Somogyi Lajost, az MTI fő­imunkatársát: — A terv fő célja, hogy hazánkban a gépkocsiállo- imány jelentősen bővüljön, s lényegében megteremtődjék az összhang a forgalomban levő gépkocsit és az ellátá­sukhoz szükséges féltételek között. A lakosság tulajdoná­ban levő gépkocsik száma az 1957. évi négyezerről ez év végére mintegy' 200 ezerre nő. E jelentős fejlődés elle­nére a személygépkocsi-állo- jnányunk az igényekhez vi­szonyítva elmaradt. A múlt év végén 75 ezer olyan igénylő várt gépkocsira, aki részben vagy teljesen ki is űzette annak árát. A negye­dik ötéves terv időszakában mintegy 340 ezer személy­gépkocsit szerzünk be, ily módon is azonban csak az ötéves tervidőszak második felében kerül egyensúlyba a kínálat a kereslettel. Min­denekelőtt olcsóbb, 60 ezer forint alatti kocsik iránt ■ nagy az igény*. A KGST-or- szágcfc tervhivatalaival fo­lyamatban levő kétoldalú tervegyeztetések során eddig több mint 300 ezer személy- gépkocsi importja* tárgyal­ták meg. Kooperációs megál­lapodások nyomán még to­vábbi tételeket szerezhetünk be szocialista országokból, de importálunk kocsikat tőkés országokból is. — A gépkocsik üzemelte­tését szolgáló ágazatok mai szintjükön nem lennének al­kalmasak a megnövekvő ha­zai gépkocsipark és az ide­genforgalom nyomán csak­nem évi másfél millióra nö­vekvő külföldi gépkocsi el­futására, forgalmának lebo- .nyolítására. Fejleszteni kell többek között a gépkocsi- kereskedeknet, s javítani a pótalkatrész-ellátást. Fel kell számolni a gépkocsi- és ál-, katrész- kereskedelem buda­pesti koncentráltságát és vi­déken készletező, üzembe helyező telepeket kell építe­ni. % Öt év alatt előreláthatólag mintegy 800 ezer gépkocsive­zetőt és csaknem 50 ezer, a gépkocsikkal foglalkozó szak­munkást képeznek ki; ehhez a fővárosban és vidéken a korszerű oktató intézmények hálózatát kell létrehozni. Lehetővé kell tenni, hogy ne csak az AFOR, hanem az üzerrumyagkiftakkal rendel­kező autóközlekedési vállala­tok és egyéb intézmények is bekapcsolódjanak — esetleg az ÁFOR-ral kötött szerződés alapján — az üzemanyag- szolgáltatásba . — Egy kormányhatározat nyomán a Közlekedés- és Posíaügyi Minisztérium ki­dolgozta a gépkocsikarban­tartó- és javítóhálózat fej­lesztésének 1971—75 évre szőlő tervét. Eszerint a terv­időszak végéig az ország va­lamennyi nagyobb települé­sén korszerű szervizt hoznak létre. — A negyedik ötéves terv­időszakban az anyagi forrá­sokat elsősorban a meglévő utak fenntartására és korsze­rűsítésére, a még hiányzó - bekötő utak kiépítésére kon­centrálják. Az országos úthá- lózatból több mint 2000 ki lométeres szakaszt korszerű­sítenek, mindenekelőtt - a nagy forgalmú főutakon, másrészt a jelentősebb autó­buszforgalmat lebonyolító aL sóbbrendű vonalakon. A vi­déki városokban mintegy 260 kilométernyi utat építenek ki és 1200 kilométert korszerű­sítenek. — Összegezve: az automo­bilizmusra a negyedik öt­éves tervben minden eddigi­nél nagyobb összeget, több mint 40 milliárd forintot köl­tenek, ennek nagy részét az utak fenntartására és kor­szerűsítésére fordítják, de jó néhány milliárd forintba ke­rül a gépkocsikat kiszolgáló műszáki hálózat korszerűsí­tése, kiépítése is. Legutóbb a Gazdasági Bizottság is fog­lalkozott a tervvel, s végre­hajtása érdekében megfelelő határozatokat hozott. (MTI) Jól haladnak a Gagarin Hőerőmű építkezésével A Gagarin Hőerőmű kétszáz megawattos blokkja már hónapok óta áramot ad az országot hálózatnak. Most a harmadik és negyedik óriás blokkot szerelik, ahol kétszáz megawat­tos egységek termelik majd az áramot es megkezdték az ötös blokk épületeinek alapozását. As ország legnagyobb erőműve 1972-ben készül el teljesen. A képen az épülő erőmű. (MTI foto) A legveszélyesebb a negyedik és ötödik óra Vizsgálat az üzemi balesetekről A SZOT munkavédelmi osztálya megvizsgálta az utóbbi években bekövetke­zett üzemi baleseteket, ezek megoszlását az egyes terme­lési ágak, illetve korosztá­lyok és nemek között, a „bal­esetveszélyes'’ időpontokat és a leggyakoribb baleseti oko­kat. Két év alatt a halálos balesetek száma — a mun­káslétszámhoz viszonyítva — a könnyűiparban 33, az élel­miszeriparban 17, az építő­iparban pedig tíz százalékkal nőtt. Ez az oka annak, hogy a többi iparágban elért je­lentős javulás ellenére a ha­lálos balesetek száma mind­össze 5,3 százalékkal csök­kent. Szomorú képet mutat a balesetet szenvedettek kor szerinti megoszlása is. A leg­feltűnőbb, hogy a 19 évnél fiatalabbak szenvedik el a halálos balesetek 17 százalé­kát, ami jóval meghaladta az összes dolgozókhoz viszonyí­tott arányukat. A balesetek legnagyobb ré­sze a munkaidő negyedik és ötödik órájában' következik be. A SZOT munkavédelmi szakemberei szerint ezért cél­szerű ilyenkor rövid mun­kaszünetet beiktatni. Számos üzemben beigazolódott, hogy ez semmivel sem rontja a termelés eredményét. A hét napjai közül legveszélyesebb a hétfő, amikor a balesetek 18,7 százaléka következik be. A legtöbb baleset tovább­ra is anyagmozgatás közben történik. Utána mindjárt a különböző járművek okozta sérülések következnek. Az ilyen eredetű halálos balese­tek aránya tavaly az ipar­ban 36,4, az állami gazda­ságokban 65,4, a téeszekben pedig 57.6 százalék volt s többségükben részié volt az ittasságnak is. A SZOT munkavédelmi osztályán biztatónak tartják, hogy az új mechanizmus adta nagyobb lehetőségeiket a vállalatok általában rugal­masan használják fel a mun­kavédelem fejlesztésére. Bi­zonyítja ezt az is, hogy v dőruhára, védőeszközökre és védőitalokra évről évre na­gyobb összegeket fordítanak. (MTI) Ki politizáljon ? \ LEGUTÓBBI országos választások idején egy nem is „isten háta mögötti” falu­ban jelölő gyűlésre jöttünk össze. A gyűlés annak rend­je és módja szerint elkezdő­dött, bár az asszony, akit tánácstagnák kívántak aján­lani, nem érkezett meg. Fur­csái lőttük, de nem szólhat­tunk bele a helybéliek dol­gába. Aztán, amikor ideje volt, elhangzott az ajánlás: rendes, dolgos, okos asszony, mindenki ismeri, nagyon jó lesz tanácstagnak, szóljanak hozzá az elvtársak... Egy javakorabeli férfi kért szót. Illedelmesen bemond­ta a nevét, közölte, hogy a szóban forgó asszony férje, es felesége helyett beszél. Az asszony nem jöhetett el. mert épp a fejés ideje van. Köszöni a megtisztelő gon­dolatot, de nem fogadja el a jelöltséget, nem ér rá ilyesmivel foglalkozni. Azt hittük, hogy vihar ke­rekedik a felszólalás nyo­mában. Nem így történt. Mindössze egy bátortalan kérdés hangzott el: miért nem az asszony mondja el, hogy nem vállalja a jelölt­séget? A férj higgadtan is­mételte meg: nem ér rá, fej­nie kell, majd amolyan rá­beszélő hangsúllyal még hoz­zátette: egyébként sem nők dolga a politika. És nem lett vihar, mást jelöltek, ugyancsak alkalmas embert, de férfit. A gyűles után. nem hiva­talosan. még hosszasan be­szélgettünk. A téma kézen fekvő volt: id politizáljon? Valaki visszakérdezett: tisz­tázzuk előbb, hogy mit ér­tünk politikán. A több sze­mináriumot végzett boltve­zető jó tanuló módjára ma­gyarázta. hogy a politika, a társadalmi osztályoknak ér­dekeik érvényesítésére ki fejtett tevékenysége, a hata­lom megszerzéséért, illetve megtartásáért vívott harc eszköze. A BOLTOSBA többen gya­nakodva néztek. A többek számára érthetetlenül hang-; zott mondat miatt, vágj' mert fölmerült lelki szeműk előtt a gyakran gyanúsan táncoló mérleg nyelve?. — nem lehetett tudni. A tanító szavai már érthetőbbnek tűn­tek: a politika az állam ügyeiben való részvétel, az állam irányítása, az állam tevékenységi formáinak, fel­adatainak meghatározása. Aztán valaki a régi mon­dást is elsütötte; a politika úri huncutság. Ezt lehurrog­ták, pedig jól jött ez a meg­jegyzés. Vele vitatkozva kö­zeledtek az igazsághoz. Előbb csak tagadva: ma már nem igaz. Ma már se nem úri, se nem huncutság. De ennél tovább akkor nem jutottak. Amikor visz- szakanyarodtunk az asszo­nyok dolgára, lelohadt a vi­tatkozó kedv. Talán azért, mert a férfiak képviselték, a lúlnyomo többséget, s a né­hány asszony, aki vette ma­gának a bátorságot, hogy ott­maradjon, illedelmesen hall­gatott. A kompromisszum, ameddig az eset kapcsán el­jutottunk. nem volt- több an­nál, hogy az ilyesmi a csa­lád belügj’e, nem lehet bele­szólni. Hánjr és hány ilyen eset, így záródó eszmecsere ma- gj'arázza azt a tényt, hogy a női tanácstagok száma tíz év alatt csak (i százalékkal, a női képviselőké pedig mindössze 1 százalékkal nö­vekedett?! S mennyi erőfe­szítés kellett ahhoz, hogy a tanácstagok 18,2 százaléka, az országgyűlési képviselők­nek pedig 19,4 százaléka nő legyen! Ki politizáljon? Azt mondták abban a faluban: aki maga is dolgozik. A nő­dolgozók száma 1,9 millió. A bérből és fizetésből élők 40 százaléka nő. Százalék- arányban ma több az általá­nos és középiskolai végzett­ségű nő, mint férfi. A gim­náziumokban a tanulók több mint fele lány. Az egyete­meken ma tizenhárom—ti­zennégyszer annyi nő tanúi, mint a felszabadulás előtt. A pártoktatásban tanulók 27.8 százaléka nő, az elmé­leti konferenciákon ez az arány még magasabb. MI HAT A MAGYARÁ­ZATA annak, hogy a nők a politikában még ma is a perifériára szorulnak? Poli­tikailag közö<n bősek lenné­nek? Ilyenek is akadnak köztük, de nem.ez a, jellem­ző rájuk általában. Sok ezer nő vállal szerepet a párt po­litikájának népszerűsítésében, az időszerű feladatok meg­valósításában. Aktívan tá­mogatják a béke- és a szoli­daritási mozgalom politikai akcióit, szervezik az erköl­csi és anyagi támogatást. Po­litikai, kulturális, egészség- ügyi felvilágosító munkát, pedagógiai és egyéb isme­retterjesztést végeznek. Részt vesznek a nemzetközi nő­mozgalom munkájában, öt­venezren működtek a nőta­nácsokban! A szakszerveze­tek aktivistáinak 41,9 száza­léka. a népfrontbizottsági ta­gok 23 százaléka nő. Az ak­tivitásukban tehát nincs ill­anj". Sőt, a jelek szerint a politikai „aprómunkához” — akárcsak a házi munkához — mindenki elismeri a jo­gukat. A vezető pozíciókhoz, a közélet vezető funkciói­hoz azonban már nehezen évnek él. Az igazi ok tehát nem a rate rmet tség, isko 1 ázottsa g, vagy az aktivitás hiánya. Sokkal inkább az, amire a párt Központi Bizottságának februári ülésén előadói be­szédében Pullai Árpád is - rámutatott: a múlt ideológiá­jának maradványai, vala­mint a nők hivatásának torz felfogása, amit nemzedékek — férfiak és nők egyaránt — adnak át egymásnak, kü­lönleges makacssággal . tart­ják magukat; hatásuk még napjainkban is érezhető. A februári ülésen a Köz­ponti Bizottság számos olyan határozatot hozott, amely minden valószínűség szerint, — ha nem is gyorsan — változtatni fog ezen a hely­zeten. Egyebek között a Ha­zafias Népfront feladatává tette, hogy a lakóterületen nagyobb részt vállaljon a nők társadalmi és politikai gondjainak megoldásában. A népfront választott tes­tületéi. az országosaktól a .helyiekig, méltó komolyság- 'gal fogadták a határozatot, s illő felelősséggel készülnek azok végrehajtására. Ezt igazolja az a nagy érdeklő­dés és figyelem, amelj" a népfront nőbizottságainak megalakulását kíséri. Ezt tanúsítja a nóbizottságdk progmmj árják kialakítása: szinte mindegyikben közpon­ti helyet foglal el a hők po­litikai, közéleti • szerepének növelése, az ennek érdeké­ben alkalmazható gyakorlati módszerek kidolgozása. Jövőre újra esedékesek az országos választások. Ha a maradi nézetek elsöprésére még nem is lehet számítani, arra azonban már igen, hogj' a korábbinál sokkal többen válaszolnak majd helyesen a kérdésre: ki politizáljon? S EZ IS EGYIK jelentős eredménye lesz annak a párthatározatnak, amely a gazdasági és szociális kérdé­sek- mellett, a nők «politikai helyzetére és szerepére is felhívta a figyelmet. »irhása Hátisjl A iillaii}§xerelő- Éaiiulókéi’t Mit lehetne tenni Egerben? Meglehetősen régóta fog­lalkoztatja a Heves megyei Tanácsi Erősáramú Villany­szerelőipari Vállalat vezetőit az, hogj’ miképpen törődhet­nének a tanulókkal szaksze­rűbben, milyen módon ad­hatnának többet az utánpót­lásnak, a jövő segédjeinek, mestereinek? Próbálkozásaik már eddig is tiszteletre méltó eredmé­nyeket hoztak, ám tapaszta­lataikkal még korántsem elégedettek. A nagyobb sike­rekhez — véleményeik sze­rint — mindenekelőtt egy korszerűbb tanműhelyre len­ne szükség. Ennek azonban híján vannak, legfeljebb el­képzeléseik vannak hozzá, no meg egy háromszázezer forint körüli pénzösszeg áll rendelkezésükre. önmagukban * azonban nem sokra mennek egyikkel sem, feltétlenül megértést,* idegen támogatást is igényel­nek jó szándékú terveik va­lóra váltásához. Mint a napokban elmond­ták: megkezdték már a ..pu­hatolózást'’, az érdeklődést Egerben. Többi között felve­tették a Könnyűipari. Gép­gyártó Vállalatnak, hogy — miután értesüléseik szerint a KAEV erőteljesen mérsékli a tanulóképzést — jó lenne, ha -a Zalár utcai intézetben „birtokolt”, s a céloknak ki­tűnően megfelelő tanműhelyt átengednék a villanyszere­lőknek. S miután az „alitu­ra” nem került sor, kérték a színház Trinitárius .utcai, ke­vésbé kihasznált kellékraktá­rának átengedését, majd — hogy ez sem sikerült — a IV. számú általános iskolá­val tárgyaltak. Megtudták ugyanis, hogy az iskolának ma már lényegesen nagj’obb- bak az igényei, sokkal töb- bek a követelménj’ei, mint­sem azok kielégítésére a je­lenlegi politechnikai műhely képes. Viszont ugj-anezt a műhelyt célszerűen tudna használni a villanyszerelő- ipari vállalat, s az említett pénzösszegei; szívesen átadná az iskolának, hogy az elkép­zelései szerint építhessen újabb, nagyobb, korszerűbb poljtechnikai műhelyt. Ru aíiasul megengednek az is­kolásoknak, hogy elektro­mossággal kapcsolatos tanul­mányaik elmélyítéséhez al­kalmanként — a vállalati szakoktatókkal egjáitt — gyakorlataikhoz megkapják a korábbi, s időközben jól fel­szerelt, modemül berende­zett műhelyt. Aztán, hogy ez az ötlet sem tetszett, a testvérvállu- laltal, az ÉMÁSZ-szal be­szélgettek a régi tárnáról. Azt ajánlották, hogy az ÉMÁSZ Sas úti tanműhelyéi'e közös erővel húzzanak emeletet, közösen rendezzek is be az épületet, s a jövőben a két vállalat fiataljait — egy­más eddigi, speciális felada­taira is oktatva — együtt neveljék. Amolyan univerzá­lis villanyszerelőkké, akik a hálózatszerelést csakúgy megtanulják majd, mint az úgynevezett belső szerelési munkák végzését. Sajnos, ez- zpl az elképzeléssel csak az egriek szimpatizáltak, — a miskolci, vállalati központ már nem értett egyet. Igj" a mai napig megoldat­lan, sőt, egyelőre kilátástalan az, hogy a vállalat tanuló: jelenlegi követelményeinknek megfelelő gyakorlati képzés­ben részesülhessenek — jól­lehet pénz is, lehetőség is van a tervek meg valósi tású- floz. Kár, hogy egy-egy szakma gondjait csakis a szakma, egy-e^y vállalat érzi gond­jainak, s többen megfeled­keznek a végső soron közös érdekről. Seregnyi más mel­lett elfelejtik, hogy például az idézett villanyszerelő-ta­nulók, vagy éppen a jövő asztalosai, műszerészei stb., ha képzettebben, sokoldalúb­ban kapnák kézhez a szak­in unkas-bi zonyí tványukal, mennyivel kevesebb bajuk lenne nap nap után, meny­nyivel nyugodtabban fizet­hetnénk ki egy-egy számlát, egy-egy üzleti blokkot... Több. a mostaninál sokkal több segítségre van szükség a tanulóképzésnél, de az élet számtalan más területén is, mert csakis közös összefo­gássá! érhetünk el igazig tar­tós eredményeket. Gy. Gy. 1970. július Ä., STfrd*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom