Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

Uganda Zambia Tanzánia közös akciója? DAR ES SALAAM: Szerdán Dar es Salaamba érkezett Milton Obote Ugan­dái és Kenneth Kaunda zambiai elnök, hogy meg­beszéléseket folytasson Julius Nyerere tanzániai elnökkel, A megbeszélések homlok­terében a brit nemzetközös­ség e három tagországának közös akciója all arra az esetre, ha Nagy-Britannia úgy határozna, hogy a fegy­verszállítási embargót meg­szegve továbbra is fegyvere­ket szállít Dél-Afrikának. (Reuter) Börtönlázadás MILANO: Szerda délután ismét za­vargások kezdődlek a milá­nói San Vittore börtönben. A fegyencek szokásos napi sétájuk befejeztével megta­gadták, hogy visszatérjenek celláikba. A rabok és a fegy- őrök, majd a segítségükre érkezett csendőrök között ökölharcra került sor. A lá­zadók ezután elfoglalták a börtön nagy részét, kitörték az ablakokat, rendőrség és kormányellenes jelszavakat kiabáltak. A jelszavakat át­vette az utcán gyülekező tün­tető tömeg. A rendőrök erre az utcai tömegre támadtak. Űjabb verekedés kezdődött — ezúttal a börtönfalakon kí­vül. A közelharcokban többen megsebesültek. Kedden három vizsgálati fogságban tartott fogoly éle­tét vesztette a cellájában tisztázatlan körülmények kö­zött keletkezett tűz követ­keztében. A szerdai börtön- lááadást ennek tulajdonítják. Közel két óráig tartott, amíg a karhatalomnak sike­rült megfékezni a zendülő rabokat. Két utcai tüntetőt őrizetbe vettek (UPI) fi brazil halál­kommandó Ismét hallat magáról a volt és nemcsak volt rendőrökből ver­buválódott bra­zíliai halálkom­mandó, amely vé­res gyilkosságso­rozataival tette magát hírhedtté­Űjabb áldoza­tait a minap Sao Paulóban találták meg. (Telefoto — AP — MTI — KS) Szerda esti külpolitikai helyzetképünk Tovább mélyül az olasz kormányválság A turisták tízezrei Itáliá­ban valószínűleg nem vesz­nek észre semmi rendkívülit: a tenger ugyanolyan csábító, mint máskor és a városok patinás palotái a reneszánsz nagy mestereinek emlékét idézik, A múzeumok tele vannak messzi földről érke­zett látogatókkal, akik nem nagyon törődnek azzal, hogy Itáliában lassan muzeális fo­galommá válik — a politikai stabilitás is Az országinak ugyanis már hosszabb ideje nincs kormá­nya és a legutóbbi hírügy­nökségi jelentések alapján nem nehéz megjósolni, hogy egyelőre nem is lesz. A hír, amely alapot ad erre a kor mór jövendölésre így hang­zik: Az egységes szocialista part, vagyis a szociál­demokraták vezetői visz- szautasították Giulio Andreotti kijelölt kor­mányfő javaslatait. Ezzel a döntéssel csaknem bizonyossá vált, hogy And­reotti nem alakíthat kabine­tet. A kijelölt miniszterelnök csak hétfőn adta át nagyne­flz USA külügyi szóvivőiének sajtóértekezlete WASHINGTON: Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Carl Bartch, az amerikai külügyminisztérium szóvivő­je szerdai sajtóértekezletén hivatalos nyilatkozatban ha­tárolta el az Egyesült Álla­mokat a brit kormánynak attól a döntésétől, amelynek értelmében haditengerészeti fegyvereket és felszerelése­ket szállít Dél-Afrikának. Bartch a továbbiakban kö­zölte, hogy a kairói spanyol nagykövetség kebelében mű­ködő amerikai ügyvivő kéz­hez vette az EAK írásban át­adott válaszát a 90 napos fegyvernyugvást és a tár­gyalások megindítását szor­galmazó amerikai „békekez­deményezésre”. A szóvivő túlzottnak minő­sítette azokat a kairói lapje­lentéseket, amelyek szerint az izraeli hadseregben 20 000 amerikai állampolgár szolgál. Azt mondotta, hogy a rendel­kezésre álló adatok szerint összesen 20 000 amerikai ál­lampolgár tartózkodik Izra­elben, a kisgyermekeket és az öregeket is beleértve. A katonaköteles korban levők száma tehát jóval kisebb 20 ezernél — hangoztatta a szó­vivő, de elismerte: lehetsé­ges, hogy vannak köztük olya­nok. akik valóban az izraeli hadseregben szolgálnak. Ley;frissebb: Az elrabolt Boeing Kairó felé tart BEJRUT: Az Olimpic Airways légi- irsaság Boeing 727 típusú épe — melyet az athéni re- ülőtéren raboltak el — fe- élzetén a hat gerillával, a ép személyzetével, és a vájci Vöröskereszt (a leg- íjabb jelentések szerint ,2jrüS SSé'ÁO, július 23., csütörtök egyetlen) képviselőjével, a várakozásokkal ellentétben nem szállt le Bejrut repülő­terén. A gépnek szerda este fél hétkor (magyar idő) kel­lett volna Bejrútban földet érnie, a repülőtér irányító- tornyából azonban hamaro­san azt jelentették, hogy megszűnt a rádiókapcsolat a Boeinggel. A legfrissebb — bejrúti — hivatalos bejelentés szerint a görög légitársaság, gépe Kairó felé tart. (AFP) hezen elkészült programter­vezetét a potenciális koalíció pártjainak és az újságírók előtt ekkor fanyar iróniával jelentette ki: „Mindeneset­re nagy margót hagytam, hogy a pártok vezetői számá­ra maradjon elég hely az el­lenvetések feljegyzésére.” Arra azonban valószínűleg Andreotti maga sem számí­tott, ho'gy a szociáldemokraták még ezt a margót sem ve­szik igénybe és határozatuk egyértelműen nemleges lesz. Lépésük legfőbb okát a margóra írt jegyzet nélkül is könnyű megállapítani: a szociáldemokratáknak nem tetszik, hogy a meg­alakítandó „balközép” formáció egyik tagja, a szocialista pártváltozatla­nul a kommunistákkal való együttműködés* bi­zonyos baloldali össz­munka felé orientálódik. A szociáldemokraták ezzel a döntéssel megpróbálják az eddiginél is jobboldalibb ki­adásban újjáteremteni a bal- középformációt, vagyis a szocialisták kihagyására kényszeríteni a résztvevőket. Ha ez sikerülne, még na­gyobb lenne a lehetőség egy jobboldali kabinet megalakí­tására, amely — De Gasperi emlékezetes példája szelle­mében — legfeljebb nevé­ben lenne centrista. A kereszténydemokraták jobbszárnya láthatólag felkészült egy ilyen kí­sérletre: Fanfani köré csoportosulnak azok, akik gyanúsan gyakran hangoztatják, hogy Itáliának „erőskezű kormányra” van szüksége. Vasúti szerencsétlenség Olaszországban GTOIA TAURO: Szerdán kisiklott a Palermo— Róma—Torino között közlekedő gyorsvonat a calabriai Gioia Tauro közelében, A legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint hatan meghaltak, mintegy har­minc utas megsebesült. Többek állapota súlyos. Négy kocsi föl­borult. A kisiklást az okozta, hogy a mozdony teljes sebességgel, egyelőre még fel nem derített — akadálynak rohant. Nem tart­ják kizártnak, hogy merénylet­ről van- szó, amely’ a Reggio— Calabria—Catanzaro „városvitá- val” kapcsolatos. (MTI) Az egyiptomi forradalom útja TIZENNYOLC esztendővel ' ezelőtt, 1952. július 23-án győzött az egyiptomi nemze­ti demokratikus torradalom. Ezzel megkezdődött az a fo­lyamat, amely az Egyesült Arab Köztársaságot a nem kapitalista fejlődés útjára, a harmadik világ antiimperia- lista politikát valló országai köré vezette. Faruk reakciós királysága ellen a Szabad Tisztek titkos S7,ervezete irányította a sike­res akciót. Ez a csoport 1938- ban alakult, programjaként Egyiptom függetlenségét és korszerűsítését írta zászla­jára. 1950-ben alakították meg végrehajtó bizottságát, ennek Nasszer ezredes lett a vezetője. A következő hóna­pokban rohamosan kritikus­sá vált a helyzet Egyiptom­ban, a Szuezi-csatoma öve­zetében rendszeressé váltak a fegyveres összetűzések. 1952 januárjában a brit tit­kosszolgálat emberei, a ki­rályi udvar tudtával, hatal­mas tűzvészt idéztek elő Kairóban. Ezt használták fel ürügyként a statárium beve­zetésére, a terror példa nél­küli fokozására. BETELT A POHÄR, s a Szabad Tisztek cselekvésre határozták el magukat. 1952. július 23-án hajnalban a Nasszer és Amer vezette ka­tonai egységek letartóztat­ták a királyhű tábornoko­kat — Khaled Mohieddin (marxista politikus, jelenleg az EAK Béketanácsának el­nöke) páncélosai körülzárták Faruk palotáját. Győzött a vértelen forra­dalmi megmozdulás, nemso­kára kikiáltották a köztársa­ságot. A nem is egészen két évti­zed, amely az egyiptomi év­ezredekhez képest Valóban rövid időszak, kiemelkedő eredményeket hozott a nagy múltú ország életében. Hoz­zákezdtek a földreformhoz, az iparosításhoz, a sivatag termővé tételéhez, államosí­tották a Szuezi-csatomát. A múlt súlyos örökséget ha­gyott hátra: írástudatlansá­got, pusztító népbetegsége­ket, elképesztően alacsony életszínvonalat, a nők teljes jogfosztottságát — mindezek­nek felszámolása ugyancsak megkezdődött. A FEJ LÖD ßS bonyolult külső és belső körülmények között ment végbe. Egyipío- 'mot. kétszer érte agresszió: 1956 őszén angol—francia— izraeli támadás, • majd 1967 júniusában a?, izraeli roham. Az imperialista hatalmak többször szőttek összeeskü­véseket a kairói vezetés ellen, kihasználták a szélsőjobbol­dali Muzulmán Testvéreket; nem vetették el a gazdasági zsarolás eszközét sem. Je­lentkeztek azonban sajátosan belső problémák is. A július 23-i átalakulás végrehajtói különböző osztáiyérdekeket képviseltek, nern lehetett iíosszú távú. közös program­juk. Az ellentétek gyakran vezettek következetlenségek­hez, ellentmondásokhoz, var­gabetűkhöz, de vajon forra­dalmi fejlődési szakasz zaj­lik-e konfliktusok nélkül? Tizennyolc év múltán meg­állapíthatjuk, hogy az egyip­tomi forradalom eszméje ki­állta az idő próbáját. Az EAK ma az arab világ legte­kintélyesebb állama, amely a megrázkódtatások ellenére jelentősen megerősítette bel­ső helyzetét, megszilárdítot­ta nemzetközi tekintélyét, s az antiimperialista harc el­ső vonalában küzd a közel- keleti helyzet békés és igaz­ságos rendezéséért. Jó vi­szonyt épített ki a szocialista országokkal, amelyek a nehéz években önzetlen barátként álltak oldalára. Ennek az együttműködésnek alapvető szerepe volt és van Egyiptom védelmi képességeinek hely­reállításában, a gazdasági ne­hézségek leküzdésében. A TÖRTÉNELMI évfordu­lón szívélyes köszöntésünk száll Kairó felé, s miközben új sikereket kívánunk az Egyesült. Arab Köztársaság­nak, cselekvő szolidaritásun­kat nyilvánítjuk a haladó arab erők harcával. (-Í) Toryk a porcelánboltban Tévedhetetlen tory ösztön­nel találja meg az új brit kormány a vihart kavaró po­litikai témákat. Ha az ele­fántot, mint jelképet nem sa­játította volna ki az ameri­kai republikánus párt, az an­gol konzervatívok bízvást igényelhetnék, hiszen elefánt módjára látszanak mozogni a politikai porcelánboltban. Általában száznapos türelmi idő jár egy új kormánynak, annak lejártakor vonják meg először tevékenysége mérle­gét: a jól nevelt ellenzék is akkortól tartja illőnek a par­lamenti csaták megkezdését (kivéve az olyan hatalomhoz szokott urakat, mint'Brandt, kereszténydemokrata ellenzé­ke, amely az első naptól fog­va képtelen leplezni is mél­tatlankodását az annyira megszolgált hatalomvesztés követkéztében). Hogy most mégis alig harminc nap múl­tán már eseménydús tory kormányzási tevékenységre tekinthetünk vissza, az alig­ha válik Heath és kabinetje dicsőségére. Ritkán volt kormánynak ennyire meghökkentő nyitá­nya^ lehet, hogy a konzerva­tívok rá akartak licitálni a világszerte megrökönyödést okozó választási eredményre? Mindenesetre alig foglalták vissza a bársonyszékeket a toryk, máris börtönbe hur­colhatták Észak-Irországban az elnyomott katolikus ki­sebbség parlamenti képvise­lőjét, Bernadette Devlint. Mintha csak jelezni kívánta volna a londoni kormány, mi­ként kezeli majd a faji, val­lási és egyéb társadalmi problémákat — otthon és a világban is. Hasonló makacsságra buz­dította a konzervatív kor­mány a brit kikötők gazdáit — ennek eredményeképpen robbant ki a dokkmunkások sztrájkja, amit a kormány a szükségállapot bevezetésével akar letörni. Igaz, az ellen­zéki padsorokba került Mun­káspárt mit sem vethet a bo- ryk szemére, hiszen maga is ezzel az eszközzel élt 1966- bam. A lényeg azonban az, hogy a jórészt a dolgozók vá­lasztási passzivitása folytán hatalomba került konzervatí­vok a tőke szemében állni akarják az erőpróbát, A külpolitikában először egy viszonylag kellemesnek ígérkező közös piaci csatla­kozási tárgyalássorozat meg­nyitása várt a Heath-kor- mányra. Hiszen immár nem kell félnie Londonnak a De Gaulle-i vétótól, sőt: éppen Párizsba vezetett a kormány „legelegánsabb.jának", Doug- las-Home külügyminiszternek az első hivatalos útja. A nyu­gatnémet gazdasági túlsúly és a két polgári — konzer­vatív kormányzat gyanak­vása a bonni szociáldemokra­tákkal szemben, ösztönösen is közelítette Londont és Pá­rizst. Szóba került még a brit és a francia nukleáris együtt­működés már De Gaulle ál­tal javallott terve, amihez azonban Párizsnak még egyet kell lépnie a NATO katonai szervezete felé. Ha pedig a franciák és az angolok poli­tikailag közelednek egymás­hoz, megpidhatóbbnak látsza­nak a közös piaci csatlakozás útjában ma is ott álló, a brit gazdaságra nagy terheket ro­vó akadályok, a mezőgazda- ságiak és a nemzetközössé­giek. Bárha a toryik sem fe­lejthetik, hogy egyre nő a csatlakozás hazai ellenzéke: erre utalt a brit megbízott beszéde a brüsszeli nyitá­nyon, amikor a „túlzottan magas ár” enyhítésére intet­te a „hatokat”. Ha tehát a nyugat-európai lépéseivel nem bizonyult is elefántnak az új brit külpo­litika, annál több porcelánt ver le Afrikában és Ázsiá­ban. A toryk eleinte a wilsoni Szueztől keletre kivonulási program teljes elvetését val­lották, mostanság viszont már maguk kezdik fontolgat­ni a visszavonulást korábbi elképzeléseiktől. Hiszen az 1968-ban bejelentett brit ka­tonai kivonulásra építette terveit a Perzsa-öböl vala­mennyi állama, s ekként az angol csapatok és támaszpon­tok megmaradásának eshető­sége heves tiltakozásokat vál­tott ki olyan Nyugat-barát rendszerekben is, aminő az iráni vagy a kuwaiti, a ha­ladó irakiról nem is szólva. A toryk elérték, hog/ a per­zsa sah követelje tőlük a gyarmatosítás felszámolását az öbölben . . . Szerves része a tory kül­politikának az afrikai fehér rezsimekkel való „szótértés”. Már Wilson megpróbálta, s kiderült, hogy ez csak Lon­don engedményeivel képzel­hető el. S amitől a nemzet­közi tiltakozóhullámot félve a Munkáspárt elállt (noha suba alatt megrögzött létfon­tosságú gazdasági kapcsolato­kat), azt a konzervatívok ko­nokul vállalják. A Nemzet- közösség többségének tilta­kozása ellenére bejelentették a londoni alsóházban a fegy­verszállítást a dél-afrikai fajüldözőknek. Ráadásul a brit kormány jelezte, hogy kész megvétózni bármilyen embargót kötelezően (tehát nemcsak „ajánlva”) kimondó biztonsági tanácsi határoza­tot. Ezután aligha lesz meg­lepő, ha következik — logi­kusan — a lépés a rhodésiai lázadó fajüldözőknek a ko­rona kebelébe való vissza- csábítására. S történt mirtdez alig har­minc nap alatt. Nem hiába tartják a konzervatívokat „kormányzásra termettnek”. Avar János Még a hadseregben tiltakoznak is • • • BONN: Az NSZK igazságügyi hatóságainak az a döntése, hogy meg­szüntetik az eljárást Molinari tábornok, háborús bűnös ellen, fel­háborodást keltett még a nyugatnémet hadsereg katonái között i6, íís ez ellen a döntés ellen foglalt állást a Bundeswehr katonáinak egy csoportja, amely aláírta a Soldat—70 elnevezésű memorandu­mot. f Molinari, mint a fasiszta Wehrmacht őrnagya, 1944-ben részt vett számos ellenálló kivégzésében. A Szocialista Német Munkásifjúság országos vezetősége szintén tiltakozott az ellen, hogy Molinarival szemben megszüntették a íróság! eljáx'áe*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom