Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
LÉQYFOQÓ Lengyel film A légy előbb-utóbb fennakad az egyik mézesszalagon. Ebben a zsúfolt, szűk lakásban elég sok a légyfogó, de van hozzá légy is elegendő. A film címe természetesen szimbolikusan értendő. A légyfogó a különböző előjelű kispolgári magatartás, a légy pedig ez alkalommal egy jobb sorsra érdemes férfiú, akire a történet során többen is vadásznak. Mindaddig, míg fent nem akad az egyik „légyfogón". Andrzej Wajda filmje tulajdonképpen egy végig nem mondott filozofikus értelmű, izgalmas párbeszéd az egyéniségről és az érvényesülésről, A történet hőse Wlodek, akit a pénzkeresés, a család gondja tart fogva. A férfi olykor lázadni szeretne ugyan, kitörni a családi perpatvarok unalmából, de mindehhez túl ingatag, mondhatnám gyáva. És ez a gyáva, passzív férfiú egyszer csak találkozik nagy ellentétével, egy nagyon is céltudatos, bátor lannyal, aki dicsérni kezdi tehetségét, s felkelti benne a többet akarás reményét. Két magatartás csap össze <a pergő filmkockákon, az ingatag, passzív ember lázado- zása fut versenyt a művészek mindent akaró bohém világával. Andrzej Wajda most is érdekes filmet alkotott, olyat, amelyre érdemes odafigyelni. Érdemes még akkor Is, ha láttunk már Wajdától jobb s izgalmasabb filmet is, olyat, mint a Hamu és gyémánt, vagy a legutóbb bemutatott Minden eladó. A technikával most sincs semmi baj, Wajda rendezői módszerét, formanyelvét tanítani lehetne, mégis ' úgy érzi az ember, túl könnyűvé lett ez az éles, szatírát hordozó téma. Egyetlen példát mondok csupán arra, hogy helyenként milyen szatirikus zamaté van a történetnek. A kisszerű család szorításából kitörő Wlodeket az egyetemista lány karjaiban egy másfajta rabság várja. Mert az is elviselhetetlen, ha valakiből hozzáértő tehetsége nélkül akarnak mindenáron nagy művészt faragni. És amikor hősünk ebből az intellektuális sznob szorításból visszamenekül a családi fészekbe, megdöbbenve tapasztalja, hogy időközben felesége is megváltozott, most már ő is nagy művészt akar csinálni férjéből. Ugye mennyire elviselhetetlen ennyi „szeretet”, nem csoda, ha ez a szerény, csendes kis ember fennakad a szóban forgó „légyfogón”. Kár, hogy a film alkotói épp ezt a szatírát nem élezték elég hegyesre, s helyette szívesen időztek a művészvilág ironikus ábrázolásánál. A filmet Janusz Glowacki írta. Az operatőr: Zygmunt ' Samosiuk, tehetséges alkotótársnak bizonyult, úgyszintén a zeneszerző Andrzej Korzynski is. A' rendező nagyszerű típusokat vonultatott fel a filmben. A főszereplő Wlodek alakítója, Zygmunt Malanowicz érdekes arcú, tehetséges művész, aki jól hangsúlyozta a figura legfőbb jellemvonását, a tétova gyávaságot. Ellentétje Irena megszemélyesítője, Malgorzata Braunelc, jó alakítást nyújtott. A moziból kifelé jövet valaki megkérdezte: jó a film? Jó, — mondom hirtelen, de aztán hozzáteszem: inkább érdekes. Azt hiszem, ez tían közelebb az igazsághoz ... Márkusz László Kéziratok, szerzők, kérdőjelek Mérlegen: a húszesztendős ifjúsági könyvkiadás Fennállásának 20. évét tölti be az idén a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. Hazánk könyvkiadás-történetében az első kiadó, amelynek kizárólagos feladata gyermek- és ifjúsági művek megjelentetése. A két évtized során több ezer hazai és külföldi szerzőnek együttvéve mintegy 3500 művét jelentették meg, csaknem 100 millió példányban. A számszerű adatok mögött azonban ennél is jelentősebb eredmények, s még megoldatlan feladatok rejtőznek. Kováts Miklós, a kiadó igazgatója a következőket mondja erről: — Az év első fele sorozatos veszteségekkel sújtotta a jubileumához közelgő ifjúsági könyvkiadást. A legkülönbözőbb életkorú, kiváló szerzőink haltak meg. Ezt a veszteséget megérzi a gyermek- és ifjúsági irodalom. Bár húsz év folyamán — különböző formában és terjedelemben — az élő magyar írók többsége az ifjúságnak is írt, kifejezetten ifjúsági szerzőkben sohasem bővelkedtünk. Amikor a kiadót megszervezték: gondos kutató munkával feltárták az elmúlt 70—80 év ifjúsági „könyvtermését”. Meg kellett találni a gyermek- és ifjúsági irodalomnak saját nemzeti értékelt, hagyományait, klasszikusait. A May Károly- és Tutsek Anna-féle „szellemi örökséget” szerencsére ellensúlyozták a valódi értékek: Jelky András, Jókai Mór. Benedek Elek, Krúdy Gyula, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Molnár Ferenc, Móricz Zsig- mond halhatatlan ifjúsági művei. Gazdag az örökség: gyermekeknek, ifjúságnak írni szerencsére mindig vonzó volt legjobbjaink számára. Az irodalmi kritika és a kulturális közvélemény ldssé mostohán bánik az ifjúsági szerzőkkel. Az ifjúsági művekre külön honoráriumrendszert állapítottak meg, — ez kédvezőtlenebb a felnőttirodalom szerzői díjainál. — Mindezek ellenére az élő írók többsége érdeklődik, és rendszeresen, vagy alkalmanként az ifjúsághoz fordul műveivel. Mi, a kiadó pedig rendszeresen keressük a felnőttművek közül az ifjúságnak adaptálhatókat. Ez a folyamat is ősi az irodalomtörténetben, hiszen a Robinson, a Gulliver is eredetileg felnőttmű volt. Így került be az ifjúsági irodalomba Szabó Lőrinc,' Áprily Lagos, Illyés Gyula, Kassák Lajos neve, vagy újabban Csőri Sándor, Oravecz Paula, Palotai Boris, Szabó Magda. — Mindez persze nem pótolhatja az eredeti müveket: új, eleven kéziratokra van szükség: olyanokra, amelyek eleve a gyermekekhez, a fiatalokhoz szólnak. Állandó a kéziratéhség a leányregényekben, a kalandos köny. vekben, humoros művekben. Naponkénti ráhatással lehet a kiadóban dolgozni író- és költőlektoroknak elérniük, hogy minél több olyan író írjon a fiataloknak, akik lelki beállítódása, témái és — áldozatkészsége erre képes lesz. — Több elképzelésünk sorsa ma még nyitott, bár ezek a továbblépést ösztönöznék. A KISZ-szel, az űttörőszövetséggel és az író- szövetség ifjúsági tagozatával már korábban javasoltuk egy ifjúsági írói díj alapítását, melyet az év legjobb ifjúsági művének ítélne oda a társadalmi zsűri. Ilyen díjat már számos országban alakítottak, hogy csak az NDK-t, NSZK-t és Francia- országot említsem. — Közelebbi feladatunk azonban a második félév műveinek megjelentetése. Az- elmúlt években jogosán panaszkodtak a vásárlók, a gyermekkönyvtárak: kevés választékot jelent az évenként megjelenő 14«—15« ifjúsági mű. Az ezt előidéző különböző anyagi és könyvterjesztési okok jó része megszűnt, már az idén 170- re emelkedik a kiadott művek száma és csupán a második félévben 90 ifjúsági könyvűjdonság mintegy 2 millió 300 ezer példányából válogathatnak a fiatalok. Jövőre pedig 200—210 mű megjelentetését tervezzük. Az újdonságok között szerepel Fekete István posthumus regénye. a Ballagó idő, amely az író gyermekkorát idézi, — azt a fogékony kort, melyben természetszeretete kialakult. Szántó Tibor emlékét is posthumus-regény idézi. A Denevérkastély a magyar ifjúsági irodalom kimagasló teljesítménye: a gyermekkori álmok és a valóság költői összevetése. Ha én most lennék fiatal — cimmel tíz tapasztalt író és költő vall emlékezés, interjú _ formájában a kötet címében felvetett gondolatról. Ritka irodalmi csemegével lepik meg az óvodás, kisiskolás korosztályt is. A Tarka léggömbök című gyűjteményes kötetben a világirodalom legszebb kiselbeszéléseit adják ki. A 600 oldalas, számos képpel, rajzzal illusztrált Ezerszínű Magyarország több tucat író, költő összefogásából született. Hazánk valamennyi táját. városát bemutatja a kötet, idézi múltját, történetét, jelenét és minden nevezetességét. — Az ifjúsági művek választékát a továbbiakban is bővítjük a szomszédos baráti országok kiadóinak magyar nyelvű alkotásaival: évenként 30—40 művet magyarországi terjesztésre is átveszünk — fejezte be nyilatkozatát a Móra Ferenc Kiadó igazgatója. (MTI) Revolvergolyótól halt meg a költi Egy szürke rendőri hír közölte annak idején, hogy 1945. július 5-én krimibe illő körülmények között távozott az élők sorából a magyar líra egyik legtehetségesebbje — az első Nyugatnemzedék tagja — Nagy Zoltán. Debrecenben végezte jogtudományi tanulmányait. Franciaországba és Olaszországba utazott, majd Debrecenben 10 évig volt ügyvéd. A Tanácsköztársaság idején mint a debreceni írók tanácsának tagja részt vett az irodalom szervezésében. 1921-ben Budapestre költözött. A két háború között számos perben védte a haladó szellemű írókat. A költő, a jogtudós, öt nyelvet ismerő Nagy Zoltán nehéz körülmények között élt. A tragikus napon kibombázott, alig helyrehozott Fáik Miksa utcai lakásán tartózkodott, ahol ablaküveg helyett csak papír volt. A sors különös tragédiája, hogy ezt a finom és halk 1970. július 15., szerda szavú költőt, Ady, Babits, Tóth Árpád és Kosztolányi barátját, aki a csend, a magány, a szomorúság költője volt, a háborús zivatarok átvészelése után egy felbúj tott fasiszta suhanc terítette le. A húszéves fiatalembert két társa arra bíztatta, hogy az ügyvédtől milliókat szerezhet. A nyilas propaganda hatása alatt álló gyilkos, aki addigi cse lekedetei miatt Budapest romos házai között bujkált a felelősségre vonás elől, a kora esti órákban becsöngetett Nagy Zoltán lakásába. A csöngetésre ajtót nyitó ügyvéd irodájában fogadta a fiatalembert, aki revolvert rántott és kétmillió pengőt követelt. Nagy Zoltán, aki sokszor szembenézett a halállal, most sem adta meg magát. Támadójára vetette magát. Dulakodás, majd revolverdörrenés, s a költő és jogtudós élettelenül zuhant a padlóra. Utána önmagával is végzett üldözés közben a tettes. A Csend, Aranymadár, az Elégiák halk szavú Írójának akkor kellett eltávoznia amikor megnyílt az új alko tás, az új öröm, az új élet lehetősége. Szabó László — Sólyom József: Ranken pontosan ott volt. Az idősebb ember köszöntötte, majd leültette vendégét, aztán egy sovány, barna férfit vezetett be, aki szemüvege mögül jól szemügyre vette Ranken doktort. A Papa bemutatta őket egymásnak. Lang nem' volt túlzottan bőbeszédű, sőt igen bizalmatlannak mutatkozott. Az Abwehr ügynökének az volt a benyomása, hogy egyszerű munkással áll szemben, aki csupán szaktudásának köszönheti, hogy a Norden- gyárban kinevezték termelési ellenőrré. Rövidesen arra is rá kellett jönnie, hogy Lang rendkívül vágyódik hazájába, Németországba. Lassanként feloldódott közöttük a tartózkodás, és Lang részletesen beszámolt a gyárban folyó munkáról. A doktor kezdetben meglehetősen érdektelenül hallgatta, de annál inkább felesi gázódott érdeklődése, amikor a munkás közölte vele, hogy az USA légierői számára dolgozik egy bombázó célzókészülék előállításán. — A tervrajz, amit önöknek eljuttattam, ennek a nagy tervnek a része — válaszolta megfontoltan. — A világon egy hadsereg sem rendelkezik ilyen készülékkel, és én nagyon szeretném, ha Németországnak is volna ilyen berendezése, mert én sohasem felejtem el, hogy német vagyok. Feltétlenül szeretném, ha Németország kezébe kerülne ez a találmány, mert bizónyára nagy szüksége lenne rá. Ranken doktor megpróbált nyugalmat erőltetni magára, bár rendkívül Izgatott volt. Lang magatartása kevésbé hatott rá — inkább az, amit tervrajzairól és a kis pro- pellferről mondott. Es ekkor az amerikai német egy olyan csomagot vett elő, amelynek a párját Ranken Hamburgban kézhez kapta. — Az én feladatom a cél- zókészülók előállításának ellenőrzése — folytatta. — Ezért módomban van megszerezni és átadni önöknek a tervrajzokat. Esténként hazaviszem a tervrajz egy-egy részletét, s amikor a feleségem már lefeküdt, egyszerűen lemásolom őket. — A felesége is tud róla? — csapott le hirtelen Ranken. — Nem, szó sincs róla! Különben a hajóstiszt útján már elküldtem a terv két részletét. Most még két részletet hoztam magammal. Rankennak minden kétsége eloszlott. S ezt elsősorban az a tény tette, hogy Lángnak eszébe sem jutott a tervrajzokról mikroszkopikus fényképeket készíteni, vagyis olyanokat, amelyeket ekkor a modern kémszolgálatok már régen alkalmaztak. Ha pedig egyszerűen kézzel másolta le a rajzokat, akikor szó sem lehet arról, hogy ebben az FBI-nek benne lenne a keze... — Herr Lang! Hiszen ez pompás! — kiáltott fel Ranken, és sokáig hálásan szorongatta a hazafias érzelmektől áthatott német kezét. — Mondok önnek valamit, amit valójában ki sem sza- > badna ejtenem idegen országban a szómon. En német tiszt vagyok és kölelessései»nek tartom megmondani, hogyha a tervrajzok valóban azt ábrázolják, amit ön állít, óriási értéket ad a kezünkbe. Mert azt hiszem, azzal tisztában van, hogy bármelyik országnak sok-sok pénzért eladhatná ezeket a tervrajzokat. Nyilván Franciaország, de még Anglia is hatalmas ősz- szegeket fizetne érte. Még egyszer megkérdem öntől kö- telességszerűen is, hogy mit fizessünk önnék, ha szakértőink megállapítják, hogy valóban az új célzóberendezést juttatta a kezünkbe? Lang kihúzta magát, és határozottan válaszolt: — Herr Doktor. Ilyesmiről szó sem lehet. Amit teszek, hazámért teszem. Azt akarom, hogy ez a célzóberendezés a német hadsereg kezében legyen. Ha adna is pénzt, úgyis eldobnám, mert számomra átkozott lenne ... Ranken jó emberismerőnek tartotta magát, tapasztalt kém volt, de csodálkozott. — ön igazi . német, Herr Lang. A harmadik birodalom és a führer nevében kell önnek köszönetét mondanom ... Most pedig, ha szabad kérdeznem, hány tervrajzkészlet van még a birtokában? Lang higgadtan elmagyarázta Rankennak, hogy a célzókészülék még nincs teljesen készen, sok tervezésre van még szükség, és a berendezésnek mintegy háromnegyed részével készültek el eddig. — Megkaphatnám a többit is öntől? — Ami készen van, természetesen. És Ranken másnap este mát’ meg is kapu Hangtól az összes kész tervrajzok másolatait. A véletlen úgy hozta, vagy éppen Ranken intézte így a dolgokat, hogy az a tengerésztiszt, aki először került kapcsolatba Lánggal, ezekben a napokban éppen New Yorkban tartózkodott, s amikor visszaindult Hamburgba, a célzókészülék tervrajzai már a kabinjában rejtőzködtek. Ranken a legszigorúbb parancsot adta a hajóstisztnek, hogy senkinek ne szóljon az anyagról. Rejtse el és őrizze a tervrajzokat mindaddig, amíg ő vissza nem tér. Ranken saját maga akarta learatni a babérokat Canaris és a führer előtt. Mert biztos volt benne, hogy az ügy feltétlenül eljut a führer füléig, aki majd meg fogja kérdezni, ki bonyolította le az egészet? S akkor majd ő, Ranken, szerényen lehajtja a fejét... Egy ilyen húzásért lagalább is lovagkereszt jár. Ranken meghosszabbította amerikai tartózkodását, mivel Lang azt ígérte, hogy a tervezést két hét leforgása alatt teljesen befejezik. Így is történt, s amikor visszaindult Európába, már a komplett tervrajz a birtokéban volt. Hamburgban néhány nap alatt összeállították a részletrajzokat, amelyeket azután Ranken személyesen vitt a Luftwaffe főparancsnokságára. Elhatározta, hogy ugyancsak személyesen számol be Canarisnak is. Az Abwehr főnöke fellelkesült a hallottaktól. Nyomban magához rendelte műszaki tanácsadóját, és megparancsolta neki, hogy tanulmányozza át a. terveket. A mérnök két napot kért rá. Amikor Ranken ismét felkereste Canarist, a mérnököt ott találta a tengernagy irodájában. Mindketten elmerültek a tervrajzok tanulmányozásában. — Mondja, tudatában van annak, hogy milyen nagy dolog került a kezünkbe? — ugrott tel Canaris, amikor megpillantotta a belépő Kanként, majd a mérnök vette át a szót: (Folytatjuk^
