Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

/RMdtei KOSSUTH 8.05 Műsorismertetés. 8.20 Fúvószene. 8.30 Könnyűzenei híradó. 9.00 Az emberi társadalom biológiája. 9.25 Verbunkosok. 10.05 A gyászbeszéd. Elb, 10.21 Zenekari muzsika. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Közv. a birkózó EB-ről. 12.40 Melódiakoktél. 13.40 j.\. háztáji szőlőkről. 14.00 Muszorgszkij-dalok. 14.20 Kóruspódium. 14.32 Áriák. 14.50 Közv. a birkózó EB-ről. 15.15 Gogol: A revizor. R.-vált. 18.40 Amerika népzenéje. 17.15 Hat Monteverdi-madrigál. 17.32 A fővárosi közlekedésről 17.58 Töltsön egy órát kedven­ceivel. 19.30 Kritikusok fóruma. 19.40 Népdalok. 19.59 Gluck: Orfeusz. 3 felv. opera. 21.50 Közv. a birkózó EB-ről. 22.20 Népi zene. 23.00 Versek. 23.21 Bartók: I szvit. 0.10 Tánczene.* PETŐFI 8.05 A budapesti zenei verse­nyek történetéből. 9.40 Tartini: A-dúr szimf. 9.50 Magánvélemény, közügyek­ben. 12.00 Filharmonikusok. 12.45 Haydn: Esz-dúr szonáta. 13,03 Miskolci stúdió. 13.20 Operarészletek. Kettőtől — hatig . .. 18.10 A Rilke-fordító párttitkár. 19.11 Hangverseny a stúdióban. 20.25 Közv.’ a birkózó EB-ről 20.35 Ifjúsági Vidám Színpad. 21.35 Népi muzsika. 21.57 Rádióhangversenyekről. 22.27 Történészszemmel London­ban. 22.47 Lendvay: Mauthausen. 23.15 Offenbach: Périchole. Részletek. KOSSUTH 10.00 Labdarúgó VB: NSZK—Pe­ru. 17.58 Hírek. 18.05 Tegeződjünk! 18.55 Esti mese. 19.05 Fabula. Irodalmi műsor. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Tánczenei műsor. 20.50 Rózsák háborúja. 8. A pró­fétanő. 21.45 Az egyenlítői őserdőben ... 22.10 Tv-híradó. 22.20 Költészet. 22.50 Labdarúgó VB: Anglia —C sehszlo-vákia. POZSONYI 9.45 Doktor Schlüter. 11.10 Népdalok. 14.00 Labdarúgó VB: Románia Brazília. 19.00 és 22.20 Tv-híradó. 20.00 Bratislava lant ’70. Nem­zetközi dalfesztivál. 20.50 Stendhal: A varázsital. (Tv­változat.) \Fib*> g EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és ■ 8 órakor. Bye, Bye, Barbara Színes francia film EGRY BRODY: (Telefon: 14-07) ' Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor, örök fiatalság birodalma Csak este fél 8 órakor: Minden évben újra Színes NSZK film EGRI KERT: Az előadás kezdete: 8 órak'or. Fehér farkasok Színes NDK film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Történelmi magánügyek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Hajrá, magyarok FÜZESABONY: Kis titkok ÜGYELET Egerben: 19 órától péntek reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától péntek feggel 7 óráig a Jókai utca 41. Szám alatti rendelőben. (Tele- iám: 17-27.) HARANGOK Alkimisták láthatatlan légiója A harang egyike az emberiség legősibb hangszereinek, a köztudatban azonban múlt­járól, szerepéről, történelmi és művelődés- történeti jelentőségéről mégis keveset tud­nak. Közel háromezer éves múltra tekinthet vissza. Bronzból készült harango­kon kívül ismerünk agyagból és porcelánból készült ha­rangokat is. A fentmaradt legrégibb harang asszír ere­detű és az i. e. nyolcadik században készült, de a kí­nai írásbeli emlékek szerint eredete ennél sokkal régebb­re nyúlik vissza. Európában az i. u. hetedik században tűnt fel, és az első harang­öntők Franciaországban mű­ködtek. Egyházi szerepe Fa- binianus pápa 604-ből szár­mazó rendelkezésével kezdő­dött; rendeltetése: „Vivos voco, mortuos plango, ful- gura frango” (Hívom az élő­ket, elsiratom a halottakat,, megtöröm a villámokat) jel­zi, hogy szertartási célok mellett egyebekre (viharok, árvizek, tűzvész, ellenség kö­zeledésének a jelzésére) is használták. A keleti egyhá­zakban csak a kilencedik században honosodott meg, de használata rohamosan ter­jedt. Kezdetben igen drága volt, s a templomok az arany kegyszerekkel egyenlő becs­ben tartották, használata mégis egyre terjedt, szapo­rodtak a harangöntők (akik legtöbbször ágyúöntők is vol­tak) és bár a történelem vi­harai igen sokat pusztítottak el, mindig pótolták őket. Sok harangot semmisített meg az első és második világháború féméhsége; a beolvasztott ha­rangok számát mintegy 200 ezer darabra becsülik. A XVIII. századig a harangké­szítés egy-egy mester nevé­hez fűződik, a XIX. század­ban azonban ezek szerepét a nagyobb műhelyek, ipari vál­lalatok veszik át; a harang­öntés is indusztrializáiódott. A rekordokra való törek­vés a harangot sem kerülte el. A templomok is, a ha­rangöntő mesterek is azon igyekeztek, hogy mindig na­gyobb harangokat állítsanak elő. Míg a XV. században csak 15 tonnát nyomott a legnagyobb harang, a XVII. században a japánok már 75 tonnás harangot is készítet­tek. A világrekordot az ún. „Cár-harang” tartja a maga 200 tonna súlyával; 1735-ben készítették. Felszerelésre azonban sosem került, mert egy tűzvész alkalmával meg­repedt, s ma a Kremlben, állványon elhelyezve Moszk­va egyik nevezetessége. ★ A harang, mini ütőhang­szer nemcsak önmagában, vagy társai együttesében fejt i ki zenei hatást (több harang esetében az együttesben az egyes harangok hangzására is tekintettel voltak), de vezér­lő és mozgató mechanizmu­sokkal összeépítve már zene­darabok előadására is alkal­mas. A harangjátékos auto­maták közül legrégibb a strasbourg-i dóm 1352—1354. között épített világórája. Ne­vezetesek a salzburgi, lübe- cki, prágai harangjátékok is. Hazánkban legnagyobb hírre a szegedi Dóm tér harang­játéka tett szert, amely régi magyar dallamokat és diák­dalokat játszott. ★ A régi harangok történeti, művészeti, művelődéstörténe­ti jelentőségének köszönhető, hogy a múzeumok régóta gyűjtik őket. Felirataik tör­ténelmi jelentősége, dombor­műveik művészeti. szépségei bőven indokolják ezt. Ha­zánkban a Magyar Nemzeti Múzeumnak van a legna­gyobb haranggyűjteménye; a két világháborúban az ágyú­gyártás céljaira beszolgálta­tott harangok közül a törté­nelmi és művészeti szem­pontokból nevezetesebbek ugyancsak ide kerültek. Pár jelentősebb haranggal vidéki múzeumaink is rendelkez­nek. G. F. A Tarsusban született, s Kufában — a VIII. század második felében — élt Abu Mussa Dsabir Ben Hajjam Ben Abdallah ti Sufi el Tar- susi el Kufi, akit Geber né­ven tart számon a tudo­mánytörténet, s aki Dsafer el Sadie főpaptól tanulta a titkok tudományát, aligha gondolta, hogy századokkal később a kémia megalapí­tójaként emlegetik majd ne­vét. S azt még kevésbé gon­dolhatta. hogy munkásságá­val a modern világ leglát­ványosabban fejlődő ipar­ágának szülőatyja lesz. Ö a Lapis philo íophorumot, a bölcsek kövét kereste, mely arannyá változtatja a nem nemes elemeket. Ahogy ezt, a bölcsek kövét, a nagy elixírt kereste Basilikus Va­lentinus, Albertus Magnus — aki arany helyett végül is a cinket fedezte fel —, Hom­berg és Böttger, s ezernyi elődük, utóduk; az alkimis­ták. Magyarországon 1969. de­cember végén 102 ezer „al­kimistát” tartottak számon; ennyién dolgoztak a vegy­iparban. S további ezrek tartoznak még az alkimisták mai, láthatatlan légiójához: kutató intézetekben, egyete­mi tanszékeken, kísérleti la­boratóriumokban. Mai aranycsinálók Adatok: hazánkban az ipar bruttó termelési értéké­nek mindössze négy százalé­kát állította elő 1950-ben a vegyipar, napjainkban vi­szont részesedése 12 száza­lék fölött van. 1961 és 1965 között 15 milliárd forintot ruháztak be az ágazatban, 1960 és 1969 között a vegy­ipar termelése évente átla­gosan tíz-tizennégy száza­lékkal emelkedett, s az 197Q. évi terv 12 százalékos termelésnövekedéssel szá­mol. Adatok, százalékok. So­kat mondanak a szakember­nek, de mit annak, aki szívesebben számol forint­ban, darabban, vagy kilo­grammban ? Az adatok, százalékok át­fordíthatók a mindennapi élet nyelvére. Például: 1938- ban évente — hatóanyagban számolva — a megművelt területek egy hektárjára 2 kg műtrágya jutott. 1950- ben még mindig csak 6 kg. S 1968-ban? 112 kilogramm! Márpedig egy tonna nitro­gén 15—20 tonna termésnö­vekedést eredményez bú­zából. Még pontosabban: 1 kg nitrogén hatóanyag átla­gosan 10,9 kg terméstöbblet­tel kamatozik a gabonánál, 70,4 kg-mal a burgonyánál! A foszfor minden kilója 7,7 kg többletgabonát, 36,4 kg burgonyát fial a kálium pe­dig kilónként 8,4 kg gabona, és 54,4 kg burgonyatöbblet­tel fizet. Márpedig hazánk­ban — hatóanyagban szá­molva — 1950-ben csak évi 13 ezer tonna nitrogén mű­trágyát termeltek, 1968-ban viszont 245' ezer tonnával, s a foszfor műtrágya terme­lése is ez idő alatt megtízszereződött! Va­jon amögött, hogy hazánk immár évek óta nem szorul gabonabehozatalra, a mező- gazdaság dolgozóinak szor­galma mellett nem lelhető fel a mai aranycsinálók fá­radozása is? Olajból ruha A vegyipar minden ter­mékének eredete, készítése pontos technológiával leír­ható. Mégis, a nem beava­tott számára titokzatosnak tűnik, miként is leáz avtöbb­szörösen földolgozott kőolaj­ból, vagy földgázból — ru­ha ... Márpedig lesz. A pet­rolkémia ontja az oefineket, az aromás vegyületeket, a szintézisgázokat, a vegyipar többi területe is a legkülön­bözőbb alapanyagok sokasá­gát, melyekből végül is gyógyszer, gyermekjáték, hriűbőr, kempingfelszerelés, acélnál ellenállóbb fogaske­rék, fát helyettesítő műa­nyag borítólemez, kötőfonal — mint amilyen a közked­velt cashmilon — takaró, bú­tor lesz. Termékek ezre, tíz­ezre. Mégpedig olyan ter­mékek serege, amelyek tíz, vagy tizenöt esztendeje is­meretlenek, vagy alig ismer­tek, s ezért nagyon áhítottak voltak. Mint például... mint például a formás női lába­kon feszülő nylonharisnya, vagy a még diszkrétebb hol­mi, a nylonfehérnemű (1969- ben 25 millió pár szinteti­kus harisnya készült ha­zánkban). A példák már sejtetik: a ma embere létezni is alig tudna a vegyipar termékei nélkül. Gázzal főz, olajjal tüzel, habszivaccsal bélelt bútorra ül le, műselyemmel borított paplannal takarózik. Ha ideges, Andaxint vesz be, nátha ellen szintetikus úton előállított C-vitaminnal védi magát, gumimatracra fekszik, ha napozni akar, feleségét műszálas kötött ruhával lepi meg, s eszébe sem jut, hogy a polipropilén termelésen elmélkedjék, bár ennek növekedése nélkül a *?2EBBQÉ/V i// LBHSL: ^ A 0/170 AÉT Az ember örül a leg­kisebb szárazulatnak, egy villamosbelsőnek. Akár csak egy szellős peronnak, amilyen az ötvenkettesé, a Marx téren. Odakinh lucs­kos tél. A sárga, nyir­kos lég a járdáig lóg súlyosan. A járókelők lelkére tekeredik, kik úgy burkolóznak a kedvetlenségbe, akár a téli holmijukba. Oda- kinn a jorgalom, mint a szüntelen, reményte­len szárazra, kályha­közeibe igyekvés. A peronra kiskato- nák csoportja tódul. Csupa gyerekarc a té­li daráéban. Ruha és arc kontrasztja, merev szigor és oldott lágy­ság összezárva. Ifjonti élénkségük hirtelen be­világítja a nyitott pe­ront, szétkergeti a dél­utáni tér szomorú, lucskos álmosságát. Mintha egy kályhács- kát gyújtottak volna be itt, és piros fény­nyel kezdene duruzsol­ni. A sarokban, az üveg fémkeretének tá­maszkodva derűs őszes civil álldogál, puhán, szolid szürke kabátjában, megfelelő kalapjában, kesztyűjé­ben, s a lecsendesült élet lassan, diszkréten elölopózó kerekségei­vel, az áll alatt, az arc gödrös részein, s mindenütt, ahol a bé­kés kitöltödésnek he­lye van. Álldogál ez a civil, egy szolid hiva­talnok, vagy nyugdí­jas hivatalnok. Baju­szából, mint' egy me­leg téli prémből, ba­rátságosan kimosolyog a katonákra. — Eltávozás? — kérdi. A kiskatonák, a ma- maillatú gyerekek oda­fordulnak, készségesek és vidámak. — Az — mondják. — Nohál, ez nagy­szerű — mosolyog a ci­vil atyai bajusza. — Nincs a katonának na­gyobb öröm. Magam se voltam másképp. De régen is volt. Bólogatnak a kiska­tonák. illedelmesen, mint nemrég az isko­lában,- a tanáruknak. Mondanak ők is vala­mi barátságosat, egyik is, másik is. — Es fegyveretek nincs? — nézi őket szelíden a civil. A gyerekek csodál­koznak. — Minek az? Nincs háború. — S ha valaki meg­támad, hogy védekez­tek? Nevetés. Egészséges fogsorok. — Mért támadna? — Mit tudom én, az utcán. Együtt nevetnek e valószínűtlenségen, a barátságos civil, s a boldog kiskatonák. — Az én időmben meséli a civil — bajo- nétunk volt... — Bajonét? Kíváncsian hallgat­ják a fiúk. Egyikük a tisztelettudás határára merészkedik. — Es használni is tetszett? Az atyai bajusz me­leg és barátságos, és elnéző. Pedig várná az ember, hogy parányit megrezzen. De nem, szokva van kicsi tiszte­letlenségekhez. — Egyszer... Bizony egyszer használtam is. — Szeme mozdul csak kicsit az idős úrnak, egészen icipici fény­nyel, régi, ifjonti hety­keségek elkésett, kósza sugaracskája, hogy mindjárt el is mene­küljön a bölcs derű csendesen fodrozó ta­vába. Egyetlenegyszer. A kiskatonák egy csomóban, mint az összebújt csirkék. Nem tudják, mit kérdezze­nek. Egyikük azt kér­di: — Milyen érzés le­hetett? — Hát... — mereng a tekintet, a szürke hivatalnok-kalap alatt a bajusz sötétebb színt ölt. — Háború volt. Tizennyolcban volt... Húsz lépésre volt az orosz állás. Ba­rátkoztunk, cigarettát cseréltünk. S egyszer jött a parancs, bajo- néttal kellett mennünk, emberre.., Kell a szünet, egy hosszabb lélegzet miatt, a tekintet léleg­zete miatt is, hadd pi­henjen meg a kiskato- nákon, a mamaillatú orcákon. jóságos szelí­den. Sápadtak a gye­rekorcák, háromszor se sütött ki a nap, mióta ez az idő be­állt. — ügy volt— fejezi be emlékezését a peron fémkeretének támaszkodó hivatalnok —, hogy akkor először használnom kell a ba- jonétom. Húsz lépésig volt így, s mikor oda­értünk az állásukhoz, ök is eldobták, meg mi is eldobtuk a bajoné- tunkat. A villamos felléleg- zik, a kiskatonák is újra élénken izegnek- mozognak. A bajusz mosolyog, megkegyel­mezett hallgatóságá­nak. Ahogyan neki is megkegyelmezett a sors, egy életre szóló lelki súly erejéig. — Persze volt más is — teszi hozzá az igazság kedvéért. — Csúnya dolog a há­ború. De énnekem eny- nyi volt a dolgom a bajonéttal, tizennyolc­ban ... — Tizenhétben volt az. — Az iménti kis- katona mondja, kit az ördög nem hágy nyug­ton. A barátságos bajusz most is csak elnézően mosolyog. — De jól megtanul­tátok a történelmet hála és öröm hitvesi csókját aligha kaphatná meg a mu­tatós ruháért. Ahogy • azon se elmélkedik, vajon az ’960. évi 300 tonnás kaprolaktán- termelés növekedése az 1969. évi 5044 tonnára mikent ment végbe, de természetes­nek veszi, hogy mind több danulonfonalat, vagy abból készült fehérneműt, kötött­árut, s danamid förccsöntöit terméket vásárolhat. Világszerte: vágta! Tíz esztendeje, 1960-ban a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga határozatot hozott a vegyipar fejlesztésének és korszerűsítésének irányáról, új tevékenységi körök léte­sítéséről, s mindezek végre­hajtásának meggyorsításáról. Az azóta eltelt évtized — mint azt az iparágban meg­fogalmazták — a vágta ide­je volt. Az évi tíz-tizennégy százalékos termelésnöveke­dés, ezen belül a műanyag­ipar alapjainak lerakása, a gyógyszertermelésben a vi­lág első tíz országa közötti szilárd hely, a műtrágya, a gyomtalanító vegyszerek nagy tömege: a vágta egy- egy pihenő nélküli, de' meg­jegyzésre érdemes állomása. A vágta határainkon túl is megtalálható. A vezető tőkés országok mindegyiké­ben a vegyipar fejlődése 1950 és 1967 között jóval meghaladta más ágazatokét, s például Japánban több mint tizenkétszeresét, Olasz­országban két és félszeresét, a Német Szövetségi Köztár­saságban közel hatszorosát tette ki a bázisév, 1950 tel­jes termelésének. Az európai szocialista országok minde­gyikében ugyanezen idő alatt a vegyipar termelése lega­lább megháromszorozódott, de van ahol az 1950. évi ti­zenhétszerese lett. A harmadik ötéves terv­ben, 1966 és 1970 között a vegyipari beruházások ösz- szege minden esztendőben meghaladta a 3,5 milliárd forintot. Az ágazat 61 válla­latának nagy többsége az egyéni fogyasztók előtt is is­mert, hiszen a Biopon mosó­por, a padlólakk, a festék éppúgy nélkülözhetetlen mindennapi életünkben, mint a már korábban föl­sorolt termékek. A fejlesz­tésre költött milliárdok te­hát nemcsak száraznak tűnő százalékadatokat szültek. A teljes termelés, az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés nagy tempójú emelkedése, a százalékok mögött a maga gazdaságában bomlik ki az élet. Az élet, amelyet köny- nyebbé, kényelmesebbé, egy­szerűbbé tesznek az alkimis­ták boszorkánykonyháiból kikerülő termékek. M. O. Segítség a színtévesztő autósoknak A férfiak mintegy 5 szá­zaléka (a nőknek azonban csak 0,5 százaléka) daltoniz- musban, azaz színtévesztés­ben szenved. Nem teljes színvakságról. van szó, csak részlegesről. A színtévesztők többsége a vörös és a zöld színt és árnyalataikat nem tudja egymástól megkülön­böztetni. Lengyelországban a dal- tonizmusban szenvedő autó­vezetők igazolványába be­jegyzik „színtévesztő”. Hi­vatásos gépkocsivezetői iga­zolványt nem kaphat. Dél-Afrikábán nemrég — a világon talán először — a közúti jelzéseknél kör ala­kú a zöld jelzőlámpa és négyszögletes a vörös. Ezzel a szintévesztő vezetőknek kívánnak segítséget nyújtani. Lengyelországban (és másutt) hasonló könnyítést jelent az, hogy az útkereszteződések­nél elhelyezett jelzőberende­zéseken a zöld jel rendsze­rint alul, a vörös felül van. 1970. június 11.. csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom