Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
A% Egyesült laaóban jártunk (4) Beosztásról beosztásra Bővítik a tihanyi kőtárat A statisztika csak a bennfentes számára mond sokat. Én megelégszem néhány adattal. A félvezetőgyártásban, ahol több mint ezer nő dolgozik, a csoportvezetőkön kívül mindenki férfi az irányító apparátusban. Bár érdekes epizód is akadt Egy kisírt szemű asszony a kérdésemre azt válaszolta: isten mentsen a női főnöktől. Ha valakivel szimpatizál, akkor annak mindent megenged, ha őrről valakire, az nem állhat meg előtte. A nők a szívükkel gondolkoznak, ezt is szokták mondani. A megállapításban sok az igazság, hiszen a nők többsége nagyon hangulati lény. Mindhatnánk azt is, hogy éppen a gyárban fellelhető kivétel még a szabályt is erősíteni látszik, hiszen a műszaki irányító gárdában egyetlen nőt találni. Mint a fehér holló. A felső vezetők között senki sincs. Kám csodálkoztak, amikor megjegyeztem. Kérdezték, tudom-e, hogy kik a felső vezetők? Az igazgató, a főmérnök ,a főkönyvelő, a ... És közöttük nő? Miért ne? Csodálkoztam vissza én is. Mutat valamit a közhangulatból ez a mellékes körülmény is. Mihelyt tényleges beosztásról van szó, még a „legfejlettebb” ember is ellenkezni kezd. Mert elméletileg mégícsak könnyebb a dolog. Nem akarok én senkit leváltani a vezetők közül, de miért nincs egyetlen női vezető sem a komolyabb beosztásokban? Az szb-titkár adott indoklást. A nők biológiailag is mások, de a család is az ő gondjuk, ezért nem tudnak bent maradni a gyárban olyankor, ha a feladatok elvégzése ezt megkövetelné. Nem tudnak többet foglalkozni a dolgozókkal olyankor, amikor erre feltétlenül szükség lenne. Hiszen nekik a család... A férfiak mégis mások... Miért természetes az, hogy a férfiaknak nincs ott a család is a gyári munka után? — kérdezem. De még egy dolog: az a bizonyos egyetlen női műszaki mégiscsak elvégzi a munkáját, mert nem váltják le, tehát elégedettek vele. Ha az egy szem női műszaki vezető képes erre, honnan tudják, hogy a többi alkalmatlan ró csak azért, mert nő? Vagy: a gépgyárban a festők betanított munkások, nők. Erre a munkára férfit •fcem kapnának, mondta Vincze Árpád, az üzemgazdasági osztály vezetője. Meg sem tudnák fizetni a férfit. A nőt meg tudják fizetni? Vagy netán a nőnek kevesebb is elég? Furcsa, nem? Azokat teszik a festőkhöz, akiket már nem tudnak a félvezetőben foglalkoztatni, mert vagy a szemük gyengült el, vagy a kezük remeg jobban a megengedettnél. Tehát humanitásból lesznek festők. A nők kérik ide magukat, sem minthogy el kelljen menniük a gyárból. De a takarítónők kilencven százaléka is előbb-ütóbb festő akar lenni. Mondják, azért, mert ott többet kereshetnek és nem kell továbbra is azt mondaniuk, ha a foglalkozásuk felől kérdezik őket, hogy „csak” takarítók. Az szégyen, takarítónak lenni társadalmi mélypont Csak nők vállalkoznak a trafónál a fojtógyórtásra is. Bár tetszetős magyarázat is tartozik hozzá, de tény, hogy a legrosszabb keresetet adó munkáknál csak nőket lehet látni. Valamivel jobb a helyzet az adminisztratív munkakörökben. A különböző vezető beosztásban itt már gyakoribb a nő. De a teljes létszámhoz viszonyítva az arányuk itt is rosszabb, mint a férfiaké. Skultéti János, a gyár igazgatója nagyon röviden csak ezt mondja erre a kérdésre: itt van még mit tenni. De ez rövid idő alatt nem oldható meg. Elkészítették tehát a továbbképzési tervet, amely számba veszi azokat a női dolgozókai, akiknek fejlődését biztosítani érdemesnek látszik. Ahogy az igazgató kifejezi magát: alkalmassá akarják tenni őket a vezetői munkára. Vincze Árpád szerint egy-két év múlva lényeges változás fog bekövetkezni, hiszen a már két-három éve itt dolgozó, oklevéllel is rendelkező nők megszerzik a szükséges üzemi gyakorlatot is. Mert a többi képesség mellett erre a gyakorlati tapasztalatra elengedhetetlen szükségük van. Az élet sok mindenre orvosságot ad. A szándékolat- lan igazságtalanságra is. Mint a női szakmunkásoknak. Azzal kezdődött, hogy az esedékes bérfejlesztés előkészítésekor a statisztikai adatok kimutatták: a női szakmunkások bére alacsonyabb, mint a hasonló férfi szakmunkásoké. Ezt korrigálni kell, állapították meg. Statisztika azelőtt is volt, említettem meg ekkor. Miért csak most vált feltűnővé a régi adat? Mert most kezd égetővé lenni a szakmunkás- kérdés, válaszait Vincze Árpád. Azt már tudják, hogy fokozódó szakmunkán gényü- ket egyre nehezebb lesz kielégíteni, csak férfiakkal nem is tudják ezt megoldani. Tehát vonzani kell a nőket. Mi a legfőbb vonzó erő? A bér. De belejátszott ebbe az intézkedésbe az a szándék is, hogy a most végző szakmunkástanulókat is megkössék, megtartsák. Amikor a gyár vezetői döntöttek a női bérkorrekcióról, még nem látott napvilágot a Központi Bizottság határozata a nők helyzetéről. Szerénykedve nem hangsúlyozzék ezt a tényt. Az egyszeri rendezés még nem minden. Arra is ügyelnek a jövőben, hangsúlyozta Skultéti János igazgató, hogy a tervezett bérfejlesztéskor a nők mindig arányuknak megfelelően részesüljenek ebből, nehogy egy-két év múlva ismét a korábbi helyzet álljon elő. A férfiak sem angyalok, a forintok elosztásánál egyes vezetők mindig hajlamosak az ismeretséget is alapul venni, de a nőket is háttérbe szorítani. Lényeges, hogy a gyár vezetői jól ismerik a tényeket, és azok elemzésével eljutnak a megfelelő döntésig. G. Molnár Ferenc A tihanyi múzeum alatt elhelyezett kőtár az idén újabb érdekességei bővül. Feltárták egy pincerészt ahol bemutatják az első magyarországi földtani diorámát, amely jellemző Tihany földszerkezetére. Ezenkívül 30—40 új régészeti leletet mutatnak be, amelyek közül legérdekesebb a Palózno- kon talált késő római kori szarkofág. (Képünk.) (MTI foto — Kovács Sándor felv.) „Kész röhej, ti Egy levélírónk arról érdeklődött, durva-e a címűi adott nyelvi forma, s egyáltalában van-e olyan beszéd- helyzet, amelyben megengedhető a használata. Mivel a röhej szó a nagyon féktelen, az igen nyers és gyakran a sértő szándékú nevetést nevezi meg, az idézett szókapcsolatot is rosszalló értékű nyelvi formának kell tekintenünk. A választékosabb nyelvi formálásra törekvő társalgási nyelv sem igen tűri meg. Sajnos, sokan még közömbösebb beszédhelyzetekben is élnek az idézett szókapcsolattal. Általában gyakran tapasztaljuk, hogy napjainkban a nevetés különböző változa- ■ tait, fokozatait megnevező szavakban sem válogatnak egyesek a beszédhalyzetnek megfelelően, s ezért a hangosan, a nyersen, az otrombán és a teliszájjal történő nevetést megnevező röhög szóval élnek akkor is, amikor az embert, a beszélőtársat tisztelő szándék figyelembe vételével finomabb, választékosabb formákat kellene felhasználnunk. Nyelvünk ugyanis igen sok kifejező szóval tudja megnevezni a vidámságot, a nevetést, a jókedvet. Az érzelmeknek, a hangulatoknak, a lelki állapotoknak és a beszédhelyzeteknek legváltozatosabb formáihoz, módjaihoz igazíthatjuk a következő szavakat, kifejezéseket: nevet, nevetgél, somolyog, mosolyog, kuncog, göcög, kacag, hahotázik, hahotára fakad, töri a kacajt, ihog-vihog, vigyorog, nyihároz, heheré- szik stb. Természetesen a közömbös beszédhelyzetekben használt nevet szó, illetőleg a vele kifejezett cselekvés sem vállalhat sokat a mindennapi élet nyelvhasználatában. önmagában általában inkább közömbös szó, s változatosabb érzelmi viszonyt nemigen fejez ki. Választékosabb lesz nyelvi formálásunk, ha a nevet, nevetés szóhoz megfelelő jelzőket is társítunk. A fanyar, gúnyos, kaján, kárörvendő jelzők olyan stflusha- tást és kifejező erőt jelenthetnek, amelyet a nevet szó önmagában nem tud elérni, teljesíteni. A nagyképű, műveltkedő magatartás, viselkedés általában tartózkodik a pajkos, hangos, harsány nevetéstől, kacagástól, s csak a közömbös, semleges nevet, nevetés szavakkal élést tartja megfelelőnek. A kész röhej nyelvi formát természetesen egészen bizalmas beszédhelyzetekben, humoros stílusszínezettel használhatjuk, hiszen a fesztelen társalgási nyelvvel szemben is az a követelmény, hogy a változatosabb beszédhelyzetnek megfelelően változatos nyelvi formákkal éljünk. Ha azonban valaki csak ezzel a vulgáris és durva szókapcsolattal él, és nem válogat a megfelelő kifejezésekben, nyelvi és szellemi kulturálatlanságról tesz tanúbizonyságot Dr. Bakos József Kezébe vette az újságot, hátradőlt a karosszékben, de mielőtt olvasni kezdett volna, egyik lábáról levette a papucsot és megvakarta a talpát. Szerette a kényelmet. Aztán lapozgatni kezdett és úgy szemelte az újság címeit, mint jóllakott kappan a selejtes ocsut. . .thaiföldi csapatok megszállják a kambodzsai fővá- rost“ __. — Malvin... Hallod? Malvin! Hol van ez az izé, ez a Kambodzsa, meg az a hogyishívják, az a Thaiföld? — Mit tudom én? — mondta Malvin és tovább matatott a szekrényben, mint egér a lisztesládában. „Egy gátszakadás katasztrófa lenne a bulgáriai Vi- dinóen.. — Hallod, Malvin? Azt írja az újság, hogy valami Vi- dinben katasztrófa lenne egy gátszakadás... — Messze van az a Vidin? — forgatott a kezében Malvin egy fél pár selyemharisnyát. — Bulgáriában — mondta, mert olvasta. — És Bulgária messze van? — Hát... valószínű... Biztos, hogy messze van. — Akkor meg mit akarsz? — mormogta Malvin és re- zignáltan csóválgatta a fejét, hogy nem találja sehol a selyemharisnya párját. Jíddig harmincötezer halott, nyolcvanezer hajléktalan. .. Jelentés a perui földrengés pusztításairól...” — Földrengés volt Peruban. .. Érdekes lehet, ha csak úgy elkezd inogni az ember lába alatt a föld. Olyan lehet, mint a vursliban az óriáshordó. .. Emlékszel, milyen jót röhögtek az emberek, amikor látták a fene,.. Szóval, amikor elestél, Malvin — mélázott el a hír fölött. — Neked is csak, a hülyeségeken jár az eszed — mondta most már mérgesen az asszony, mert már a szekrény alján járt a keze, de a selyemharisnya párját nem és nem találta meg... „Lezuhant egy csehszlovák repülőgép és..— olvasta az újabb hirt félhangosan, de Malvin nem válaszait, csak elégedetten dünnyögött, megtalálta a párját a selyem- harisnyának. Így is van rendjén. Igaz, hogy tízéves is, sárgult is már a harisnya, de még azért egészen jól használható. A férfi most a másik papucsát vette le és a másik talpát vakarta meg. Aztán ledobta a földre az újságot: — Már megint semmi. Unalmasak ezek az újságok — és ásítozott, hogy belenyi- korgott az állcsontja. Aztán Malvint kezdte figyelni, mint csúsztatgatja le s fel nyitott tenyerén a megtalált selyemharisnyát. Hirtelen felkiáltott: — Vigyázz, te szerencsétlen, még beleakad a körmöd és fuccs az egésznek! Kész tragédia lenne — tette hozzá figyelmeztetően és mint aki dolgát jól végezte, lehunyta a szemét. Elszuny- nyadt. (egri) 1970. június 7., vasárnaf x Valamiféle zöldséghez elég lenne $ ez! De hát — ugye? — Egy nagy- üzem, nem a kis kertem alja, ahol ^ ha nem ápolom is, megterem a sós- i ka. | Szembe kell nézni azzal a tény- ^ nyel, hogy a lépéstartás, a szakmai % továbbképzés folyamatossága, új, $ más szakmák megismerése, s mint ^ mindennek az alapja, az általános ^ műveltség megteremtése és annak ^ gondos ápolása éppen úgy hozzá- $ tartozik egy igényes és holnapra te- ^ kintő szakmunkás szerszámaihoz, % mint — csak példának — a subler $ mondjuk. Vagy a kalapács! Az üzemek vezetőinek módjuk és $ lehetőségük van nemcsak elvárni, | hogy munkásaik ne úgy emlékezze- ^ nek vissza az egykor tanultakra, § mint nagyanyó bájos meséire. To- | vábbképző tanfolyamok szervezése, s új szakmák megismertetése, a tu- s dásban. tanulásban szorgalmat mu- $ tatók erkölcsi és anyagi elismerése, ^ egyszóval egy igényes — nem nagy- ^ képű kifejezés ez! — szellemi köz- ^ élet megteremtése az üzemen belül, ^ — ez legalább olyan fontos, mint i a termelés felfelé ívelő rendjének S biztosítása. S Annál is inkább, mert a tudás és ^ a rend elválaszthatatlan egymás- § tói. A jó pap holtig tanul? Hát még a jó szakmunkás! Ysssssss^sssrsssssssssrssrrsswrssAtrsrss/r/rrsssfss/trss» mely ágában, s egy-egy tudományos siker csak akkor valóban siker, ha a lehető leggyorsabban vezethető be a mindennapos termelés folyamatába. Ám egy új tudományos, technikai koncepció kidolgozása, megtervezése és kikísérletezése még nem több, mint valóban elvont, ha úgy tetszik lexikonba, tudományos folyóiratokba való szenzáció. Hogy „szürke” hétköznap legyen, hogy e szürkeség, amely persze éppenhogy abban nagyszerű, hogy mindennapossá válhat a termelésben, — nos, szóval, hogy a tudományos siker termelési siker legyen, ahhoz megfelelően kvalifikált szakmunkás- gárda is szükségeltetik — Illetőleg nem is „is”, hanem elsősorban és alapvetően rajtuk múlik minden. Ám mit tud kezdeni egy üzem, vagy üzemrész, mit egyetlen szakmunkás is a tudomány új eredményével, ha általános műveltsége alacsony, ha szakmáján belül a tájékozottsága ósdi, ha érdeklődő készsége még a kíváncsian szimatoló nyúl színvonalát sem éri eb Betört a számítógép-technika is hazánkba, s nemcsak számi tógép - tec h - jíikusofcra. -mérnökökre van és lesz mind többre szükség, hanem e gépeket elkészíteni, javítani, kezelni is tudó szakmunkásokra is. De azt hiszem, senkinek sem mondok újat, hogy a leghagyományosabb szakmákon belül is forradalmi módon tör előre az új: vilu- pálozott parkett, valkidos falfestés, kódokkal dolgozó automata szerszámgépek, esztergapadok, marók és mindezekhez természetesen másfajta, újfajta technológiák. Mindaz, amit egy szakmunkás tíz évvel ezelőtt tanult, mára az félig, vagy egészen elavult, s mindaz, amit ma egy szakmunkás megtanul, alapelveiben lehet ugyan örökérvényű, de technológiájában, fogásaiban, módszereiben már öt év múlva sem lesz úgy igaz, mint napjainkban. A tudomány, amely valamikor előkelő idegen volt a mindennapi élet gyakorlatában, ma termelőerő, elevenen ható tényező azj ipar, 4 (mezőgazdaság, vagy a közlekedés bárA jó pap is holtig tanul. A szakmunkás nem pap, tehát nem tanuk Különben is a munkásosztály és a papság közös nevezőre hozása a tanulás ürügyén, nagyon is átlátszó dolog kérem: a pap, ha jó, ha rossz, azért pap, hogy holtig tanuljon, a munkás meg azért munkás, hogy a nyugdíjig dolgozzék az üzemben. Így tehát a munkás nem is tanul. Nem tanul, mert már tanult, nem adják ingyen a szakmunkás-oklevelet, meg kell gürizni érte, és igazán nem kívánhatja el senki, hogy harminc-, vagy negyvenéves fejjel, öreg szakinak számítva, még tanuljon is az emberfia. Nem is tanul az emberfia! Illetőleg viszonylag „kevés” az olyan emberfia, ha munkás, hogy továbbtanuljon. És viszonylag kevés az olyan üzem is, ahol jó szemmel veszik, sőt ösztönzik, hogy továbbtanuljon a szakmunkás, ahol továbbképző tanfolyamokat szerveznek egy-egy szakmán belül, vagy lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy más szakniával, új szakmával is megismerkedjen az, aki az Isten és az állam jóvoltából már egyszer szakmunkás-bizonyítványt szerzett | Ha jól emlékszem, tíz esztendejénél alig több, hogy a televízió új szakmai lehetőséget adott, új szakmunkás-gárdát igényelt, — új és speciális szakterület jelentkezett általa a munkásszakisimeret világában is. Ha jól tudom — például — olyan új típusú gépkocsik jönnek be az országba, amelyeket a régi „szakmai” tudással megbütykölni lehet, de hozzáértően javítani már aligha. A jó munkás holtig tanul, de amíg él, biztosan
