Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
Ötletadó öt nap A nemzetközi audiovizuális konferencia mérlege öt napon át ülésezett Beerben a nemzetközi audiovizuális konferencia. Gyakorló pedagógusok, elméleti szakemberek, tévés, rádiós és filmes alkotók vitatták meg azt, hogy miként lehetne hatékonyabban, a nevelés és oktatás szempontjából. az eddiginél is eredményesebben felhasználni, az audiovizuális eszközöket. Eger városa már másodszor adott otthont ilyen tematikájú tanácskozásnak. Az elsőt két évvel ezelőtt tartották, lényegesen kevesebb hazai és külföldi részvevővel. A szombaton zárult ötna- po* tanácskozáson több mint kétszáz hazai s közel félszáz külföldi szakember vett részt 21 ország képviseletében. A részvevők egyöntetűen megállapították: ötletadó öt napot töltöttek Egerben. Konkrét célok A konferencia szervezői négy alapvető elv realizálását tervezték. Minél több gyakorló pedagógust akartak beavatni az audiovizuális eszközök használatának mű- heyytitkaiba, azért, hogy a konferencián szerzett tapasztalatok birtokában gyarapítsák a korszerű pedagógia híveinek táborát, hogy megismertessék a praktizáló tanárokat a legújabb eredményekkel, a közeljövő' és a távlatok kutatási feladataival. A pedagógia különböző területein ténykedő elméleti, szakemberek sajnos nem egy esetben „más-más nyelven” beszélnek, egymás munkásságát nem egyeztetik, holott a koordinálás, az erők összegezése, azonos célra összpontosítása feltétlenül több eredményt produkálna. Az iskolarádió és tévé, valamint az oktatófilm alkotógárdája igen ritkán működött harmonikusan együtt a pedagógia elméleti szakembereivel, így legjobb szándékú produkcióik sem érhették el a kívánt oktatási és nevelési hatásfokot. A konferencia lehetőséget adott az eszmecsere, a különböző nézetek egyeztetésére. Megvalósult a konferencia szervezőinek negyedik irányelve is: a megjelent külföldi elméleti pedagógusok,‘rádiós, tévés és filmes szakemberek megismerhették egymás tevékenységét, eredményeit, gondjait. Ez a tájékozódás, ez az információ- csere mindenképp hasznos volt, mert ötleteket adott a további munkához, az azonos alapelvek kialakításához. Nívós előadások, színes bemutatók Csak elismeréssel lehet méltatni a konferencia színvonalát: nívós, túlzott és céltalan elméletieskedéstől mentes hazai és külföldi előadások hangzottak el. Ezeket a legtöbb esetben kifejező bemutatókkal illusztrálták. Azok a praktizáló pedagógusok, akik részt Vettek az ötnapos tanácskozáson, sok gyakorlatilag, a mindennapi munkában is hasznosítható ötlettel gazdagodtak. Ezek a nívós előadások és bemutatók segítettek kialakítani egy korszerű igényszintet. Ez egyaránt hasznos az iskola-, rádió, az oktatófilm és az iskolatelevízió szakemberei és a gyakorló pedagógusok számára, mert elképzelések és életszerű követelmények egyeztetését segítette elő. Jó ötlet volt programba iktatni a szekcióüléseket, amelyek keretében az alkotók — az iskolarádió és tévé, valamint az oktatófilm szakemberei — találkoztak a felhasználókkal: a pedagógia elméleti és gyakorlati művelőivel. Itt lehetett' valóban egyeztetni az elképzeléseket és a gyakorlati pedagógia igényeit. Kár, hogy idő hiányában nem mindig formálódott parázs vita, mert csak ennek eredményeként alakul ki a közös álláspont. Tény, hogy eredmény a bírálatok, a javaslatok regisztrálása is, ám a magvas, a tartalmas vita .ennél mindenképpen többet profitált volna a hétköznapi pedagógia számára. Törekvés az együttműködésre' A konferencia alapvető eredménye, hogy sikerült az azonos nyelv alapszókin- csét kialakítani. A részt vevő hazai szervek képviselői egyaránt hangoztatták: hogy az együttműködés sürgető igény, mert csak rendszerben, azonos alapelvek szerint ténykedve lehet többet produkálni. A külföldi részvevők is hangsúlyozták: tájékozódni kell egymás tevékenységéről, meg kell valósítani a rendszeres információcserét, mert csak az ilyen kontaktus kamatozik valóban a gyakorlati pedagógia számára. Erénye a konferenciának az is, hogy az audioviuzális eszközök felhasználásának értékét új, eddig még ismeretlen oldalról, a nevelés szemszögéből vizsgálta. A tanácskozásnak vége. Határozatok nem születtek. Nem is lehetett ez feladata egy ilyen konferenciának. Ennek ellenére jelentősége mégis nagy: elvek, eszmék egyeztetését segítette elő. A holnap diákjainak érdekében. Pécsi István Technika, ó! Nem hiszem, hogy jó szolgálatot tett az atlétika barátainak a televízió, magának az atlétikának mindenképpen csak rossz szolgálat volt a szombat esti varsói atlétikai vetélkedő közvetítésének elmaradása. Nehezen, majd- hogy nem sehogysem érthető meg ma már, hogy előre megtervezett, megszervezett és nyilván ki is próbált közvetítőlánc úgy és annyi időre mondja fel a szolgálatot, mint éppen szombaton Varsó és Budapest között. Nehéz volt elhinni és megérteni — a laikus számára különösen, de gondolom a szakember számára sem könnyen —, hogyan volt lehetséges hosszú órákon keresztül tizenegyezeméhány kilométernyi tévékapcsolatot és hibátlan kapcsolatot teremteni ... nem Mexikóvárossal —, hanem a fővárostól távol lévő más városokkal is? De megértettük és elhittük, mert a hibátlan képiek meggyőztek róla, hogy lehet! Nemrégiben a sokat emlegetett svéd—magyar idején mondta fel a szolgálatot a televízió, aztán a minap az esti mesébe keveredtek b^le a súlyemelő világbajnokság képei, most, miután elmaradt a szombati varsói közvetítés, vasárnap még a Tévé-híradóba is idegen, feltehetően varsói televíziós képek kerültek bele, — anélkül, hogy bárki is észrevette volna ... mármint a televízió műszaki gárdájából. S ha mindehhez még hozzávesszük, hogy több tízezer, sőt televíziós néző mérgelődik a kékesi adó környékén, mert az utóbbi időkben a legváratlanabb pillanatokban és teljesen kiszámíthatatlan ideig fut a kép mind valamennyi képernyőn, amelyet szintén nem vesz észre csak a néző (a posta és a tévé, úgy látszik, nem nézi!) akkor teljesen jogos a felhorkanás: technika, ó! Tudom, nagyon jól tudom, hogy az utóbbi években ugyan rendkívül sokat fejlődött a Magyar Televízió még mindig komoly technikai, elhelyezési gondokkal is küszködik. Mindez azonban aligha lehet magyarázat ilyen „technikai bakikra”. A morgolódó mérgelődé- sen túl a hét vége kellemes szórakozást is nyújtott a televízió nézőinek. A „Lép>ések a ködben” című amerikai film ugyan műfaján belül sem tündökölt, sem logikájával, sem pergő ritmusával, de legalább volt bene ódon kastélynak beillő londoni palota és természetesen londoni köd és egy fekete, nyávogó macska, amelynek — pardon! —, akinek az égvilágon semmi köze nem volt a történethez. Annál kedvesebb volt a valóban kitűnő ötletre épülő csehszlovák televíziós film, a „Hat szökevény”. A némafilmek buries zkeszközelnek felhasználása és mintegy ellenpontozásul a mai, nagyon is modern világ és környezet nemcsak egyszerűen komikus, de valahogyan és valahol a dolgok mélyén tragikus is. A nő, mint a végzet, a nő, amely biztosabban adja, osztja a halált, a rabságot, mint a börtön, — a nő,- mint ötlet egy filmhez, egymagában aligha lett volna alkalmas arra, hogy Montreaux-ban nagydíjat nyerjen. Itt a „forma” az, amely tartalmat adott a — tartalomnak is! ’ A Világirodalmi Magazin most és először egy fordítónak, a képernyőről is már igen jól ismert Elbert Jánosnak adott egy hosszabb órácskát. És Elbert János a gyakran bizony mogorva „irodalmi estékből” igényes, magas szintű irodalmat nyújtó és derűs perceket is okozó programot szerkesztett Várkonyi Zoltán ötletes és az irodalmi mondandót szolgáló rendezése segítségével. Gyurkó Géza Segítenek az építők ^ ...................... _ mum-1' I fjúsági vitorlásklub Agárdon\J£T Vízisport Szövetség Agárdon nyitotta meg ifjúsági sportklubját, ahol a vitorlássport iránt érdeklődő fiatalok közül kiválogatják a tehetségeket.« Ugyanakkor lehetőséget biztosítanak a gyakorlottabbak elkészülésére, rendszeres edzésére is. Képünkön: ez is megesik. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) Már közöltük, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói mindjárt az első napokban milyen segítséget nyújtottak az árvíz sújtotta vidékek lakóinak. A pénzben és anyagi eszközökben adott támogatás összértéke meghaladta az egymillió forintot. Az ÉVM június közepén tanácskozásra hívta össze az állami építőipari vállalatok vezetőit, és közölte, hogy milyen feladatokat kell ellátniuk a tervezett munkáSzabó László — Sólyom József: — Derítsenek fényt erre az ügyre, és minden eszközzel akadályozzák meg, hogy hadászati terveink a nácik kezére kerüljenek! — adta ki a parancsot. Az OSS hálója négy semleges állam washingtoni követsége körül zárult össze. Törökország, Vichy-Francia- ország, Svájc és Svédország követségeihez vezettek a nyomozás szálai. Donovan, az OSS Qu 2-es csoportját bízta meg az akcióval. — Személyesen az elnök és a legfőbb katonai hatóságok kérése, hogy e négy semleges nagykövetség jelzésrendszerét és titkosírási kulcsát, tehát a sifrerend»»70. június 30., kedd szerüket megszerezzük. Komoly okunk van azt hinni, hogy ezek a követségek számunkra létfontosságú információkat szolgáltatnak a náciknak. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ellenőrizhessük távirataikat. A Qu 2-es csoport tökéletesen szabad kezet kap. Bármilyen pénzösszeg, amely a munkához szükséges, a rendelkezésünkre all. Amennyiben a csoport tagjai tetten érnék és az FBI letartóztatná őket, úgy személyes segítségemre számíthatnak. Ilyen körülmények között azonban a Qu 2-es csoport emberei természetesen nem tagjai az OSS-nek. Tehát jól értse meg: semmi közünk sincs egymáshoz, elfogatásuk esetén nem hivatkozhatnak rám. vagy szervezetünkre. Magatartásuk fejében ígér- rem, hogy az elnökön keresztül sietek segítségükre, ha bajba jutnak — jelentette ki Donovan. Vichy-Franciaország köny- nyű zsákmánya volt az OSS- nek. Igaz, hogy M. Henry Haye nagykövet a tengelyhatalmak és az öreg áruló Pétain marsall meggy őzöd é- ses híve volt, de gyakorlatilag a nagykövetség teljes személyzete: diplomaták, portások és titkárok kivétel nélkül mind dolgoztak már az angol vagy amerikai titkosszolgálati ügynökségeknek. A legtöbben -minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalkoztak feladatukra. Közöttük csak egyetlen kivétel volt: Madame du Clo- se. Ez az asszony nemcsak pénzt követelt az OSS ügynökeitől, hanem természetbeni szolgáltatást is: szerelmet — és nem csupán saját maga, hanem lánya számára is. Ami a pénzt illeti, viszonylag szerényen alkudozott. Ugyanezt azonban nem lehetétt elmondani, amikor az amorózus fizetségre került sor. A szó legszorosabb értelmében leányával együtt lefoglalták a Qu 2-es csoport két fiatal munkatársát. Később jutott csak tudomásukra. hogy e munkában a Secret Service egyik ügynöke is önfeláldozóan segített nekik. Vichy-Franciaország nagy- követsége már csak azért is fontossá vált az OSS számára, mert ekkoriban, 1942- ben, Amerika tárgyalást folytatott arról, hogy jelentős gazdasági segítséget küld a Francia-Észak-Afrikába. Az USA feltétele az volt, hogy a franciáknak garantálni kell: egyetlen gramm nyersanyagot sem engednek át a németeknek. A nácibérenc Vichy-kormány azonban becsapta az amerikaiakat. Erről a Qu 2- es csoporttal tökéletesen elégedett Madame du Closs értesítette az OSS-t. Az asz- szony rendkívül egyszerű módszerrel működött: a követség bizalmas iratairól másolatokat készített, s ezpket elrejtette terjedelmes keblei közé. A Qu 2-es csoport ezen a követségen különösen sikeresen dolgozott. A francia követségnek volt egy néger portása. Az OSS emberei megállapodtak . vele, hogy fiát az egyik amerikai tiszti iskolába küldik. Az okos öreg fekete lehetővé tette az OSS emberei számára, hogy éjszakánként bejussanak a nagykövetségre, felnyissák a páncélszekrényeket, lefényképezzék a katonai, haditengerészeti és diplomáciai rejt- jelző kulcsokat. A svájci követség már sokkal nehezebb dió volt. A Qu 2-es csoport abból indult ki, hogy minden hivatal irtózik a vákuumtól. Gyakorlati nyelvre fordítva, úgy okoskodtak. hogy ha elcsábítanak egy titkárnőt, akkor a nagy- követségnek másikat kell szereznie. Felkutattak egy céljuknak tökéletesen megfelelő fiatal, csinos amerikai nőt. Mrs. Geesnek hívták, ragyogóan beszélt franciául, németül, olaszul és természetesen angolul is. Tudott gép- és gyorsírni, s egy kollégiumban dolgozott. Megbeszélték vele, hogy munkahelyéről rendkívüli szabadságot vesz ki. Az OSS Mrs. Geest Washingtonba, a Connecticut éwenue egyik penziójába költöztette. — Azért jöttem Washingtonba, hogy egy jó háborús állást találjak, kövér fizetéssel — magyarázta jókedvűen a penzió tulajdonosnőjének. Véletlenül a penzióban lakott a svájci nagykövetségen dolgozó titkárnők, gépírónők többsége is. Mrs. Gees rövidesen jó barátságba került velük, s ekkor már az OSS- nek csupán létre kellett hoznia a légüres teret a svájci nagykövetség hivatalában. A Qu 2-es csoport egyik tagja felkereste az egyik legnagyobb amerikai részvénytársaság washingtoni irodájának vezetőjét. — Szeretnénk felkérni, hogy alkalmazzon egy új gyors- és gépírónőt. Kifejezettén kérnénk, hogy fizetése a szokásosnál lényegesen nagyobb legyen. Mindez nagyban segítené háborús erőfeszítéseinket. Természetesen az illető fizetését az OSS vállalja magára. — Erről szó sem lehet, mi adjuk majd a fizetést! — válaszolta hazafias felbuzdur lásában az iroda vezetője. Ügy rendezték, hogy a New York Times vasárnapi számába feltűnő hirdetés kerüljön. „Svájci származású fiatal titkárnőt keres egy nagy amerikai részvénytársaság.” Történetesen ugyanezen a napon Mrs. Grees meghívott négy lányt a svájci nagykövetség személyzetéből. Kávéval és hazulról érkezett süteménnyel kínálta ők.et. A lányok a mozi- és a divatrovatot olvasták a vasárnapi. New York Times- ban, amikor Mrs. Gees véletlenül a hirdetések oldalára fordított. (Folytatjuk) kon felül a vállalatoknak ahhoz, hogy az árvíz pusztítását kegyenlítsék, a romba dőlt lakóházakat még a tél előtt újjá építhessék. A Heves megyei . Állami Építőipari Vállalattól száz családi ház megépítését kérte a minisztérium. Az építők 112 ház megépítését vállalták. A minisztérium azt is kérte, hogy a házakban legalább egy helyiséget tegyenek lakhatóvá a tél előtt. A vállalat • vezetői megígérték, hogy a külső vakolás kivételével minden más munkát befejeznek november végére az általuk épített családi házakon. Mindjárt az értekezlet után hozzákezdtek a feladat előkészítéséhez. Megalakították a kihelyezett építésvezetőséget kilenc személy részvételével, irányítását pedig Nevedenszky Györgyre bízták. Politikai biztosi megbízatást kapott a vállalat pártbizottságától Varga István. Június 27-én Penyigére vonultak a művezetők és az összes gépek. Három ács is elment velük, hogy a Budapesten vásárolt száztíz négyzetméter alapterületű mo- dul-barakot felállítsák. Egy 300 négyzetméter nagyságú modul-barakot pedig Kecskemétről vásároltak meg, amit szintén ezen az építkezésen használnak majd felvonulási épületnek. Az egri és a gyöngyösi főépítésvezetőség több mini) száz dolgozót küld Penyigé-j, re, a hatvani főépítésvezetíH ség pedig húsznál többet! Szakosított brigádokat alaki-! tanak ki a dolgozókból! amelyek a szalagszerű építkezésen mindig ugyanazokat) a munkafolyamatokat végzik el. Negyven segédmunkást a helybeli lakosokból vesznek fel az építkezéshez. A pontos programozás szerint egy családi ház elkészítése éppen 31 napot vesz igénybe. Az első ház tehát a program szerint július 28- án készül el, az utolsó pedig november 1-re. A helyreállítási munkán részt vevő dolgozók kéthetenként váltják egymást. Naponta tizenkét órát töltenek az építkezésen. A Heves megyei Állami Épitőipari Vállalat dolgo^j® ismét bizonyságát adták < J gí tőkészségüknek. (—ár)
