Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

í^jckUfr' KOSSUTH s.zn Áriák. 9.00 Az emberi társadalom biológiája. 9.2S Verbunkosok. 10.05 Zenekari muzsika. U.08 Ünnepi könyvhét, 1900. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiakoktél. 13.10 Ivorkey 70. 14.00 Zongoramüvek. 14.34 Válaszolunk hallgatóinknak! 14.49 Filmdalok. 15.10 Zengjen dalunk. 15.40 Operettrészletek. 16.05 Barokk versenyművek. 16.37 Amerika népzenéje. 17.15 Operarészletek. 17.45 Nyitott stúdió. 18.13 Magnósok, figyelem« 18.25 Kritikusok fóruma. 19.35 Hangverseny. 22.15 Az öttusaversenyról. 22.20 Nóták. 22.40 Világgazdaság. 23.00 Ritmus és melódia. 29.35 Operarészletek. PETŐFI 8.05 Fúvósmüvek. 8.15 Tánczene. 9.00 Oláh Gusztáv emlékezete. 12.00 Népi zene. 12.20 Rádióiskola. 12.43 Kodály-kórusok. 13.01 Győri stúdió. 13.20 Caruso énekel. Ifjúsági randevú kettőtől m hatig ... 18.10 Glinka-dalok. 18.34 Riport. 20.28 Népdalcsokor. 21.00 Könyvismertetés. 21.10 Nemzetközi gyermekkórtu- találkozó. 21.59 Táncdalok. 22.09 Beethoven: D-dúr szonáta. 22.29 Rádiómonológ. , 23.15 jemnitz: Vonósnégyes. 23.35 Nóták. MAGYAR 9.00 Iskola-tv. 8.30 Labdarúgó VB: Csehozlová- kia—Brazília. 17.58 Hírek. £8.05 Pályaválasztási műsor, 18.50 Kertbarátok. 19.90 Két rajzfilm. 20.00 Tv-hiradó. 20.20 Az egyenlítői őserdőben. (Belga kisfilm.) 30.40 A rózsák háborúja. ?. Yorki Edward, ja.90 A Tv Galériája. 32.10 Tv-hiradó. POZSONYI ff. 45 Gyilkos szakadék. (Tv­játék.) 16.45 Labdarúgó VB: Csefo- szlov ákia—Brazília. 30.15 Az újságíró. (Szovjet film, I. rész.) EGRI VÖRÖS CSILLAG! (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Akit nem lehet elítélni Szovjet film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. A kacsa fél 8-kor csenget Színes olasz—nyugatnémet film EGRI KERT: Az előadás kezdete 8 órakor. Őfelsége herceg elvtárs Színes NDK film GYÖNGYÖSI PUSKIN3 Veled Madridban GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Hullaégető FÜZESABONY: Brúnó a vasárnapi gyerek ÜGYELET Egerben: 19 órától péntek reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától péntek reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele­fon: 17-27.) Olvassa Tudósítóink jelentik Fejezetek Indokína múltjából 1. Az ázsiai „Nagy Ármádia” pusztulása Hevesről Még nincs egy esztendeje, hogy megkezdte munkáját a BUDAGANT kesztyűkészítő üzem hevesi részlege, de már­is biztatóak a tapasztalatok az üzem további fejlődésére. Kezdetben 15 dolgozója volt a részlegnek, ma már 109-en dolgoznak, köztük százan nők. Az üzemben sok a fia­tal, 50 százalékban 20 éven aluliak. Többségük betanított munkás, vagy most tanítják őket a szakma alapismere­téire. A begyakorlás idősza­ka alatt 800—1000 forintot keresnek az új munkások. Megfelelő gyakorlat után, jó minőségű munkával, havi 1600 forintot kereshetnek. Az üzem dolgozói hevesi­ek. vagy a környékről jár­nak be. A rendszeresen be­járók mellett bedolgozókat is foglalkoztatnak. Harmincki­lenc olyan asszony részére tudnak munkát biztosítani, akik a családi elfoglaltság mellett nem tudnak naponta nyolc órát a családtól távol tölteni, de szociális helyze­tük miatt szükségük van a keresetre. A bedolgozók ha­vi 1000—1400 forintot keres­nek. Vannak elképzelések az üzem továbbfejlesztésére is- A tapasztalatok alapján 50 fővel növelik a munkáslét­számot, s így havonta az ed­digi 6000 párról 10 000 párra növelik a termelést. Jelentős ez azért is, mert a hevesi kesztyűk 95 százalékát ex­portálják. Távlati tervek sze­rint 5—6 esztendő múlva a dolgozók létszáma 500 főre növekszik. Ami gond az üzemben, hogy Hevesen nincsen sza­bász, s így Budapestről szál­lítják le a kiszabott kesz­tyűket összeállításra. Meg­kezdődött az utánpótlás ne­velése, hét általános iskolát végzett fiúval már megkö­tötték a tanulószerződést, s további 12 jelentkezett. Az idén öszesen 15 fiatallal köt­nek iparitanuló-szerződést. Kiss József Petőfibányáról Évente mintegy 200 segély­kérelmet bírál el a petőfibá­nyai gép üzem szakszervezeti bizottságának segélyezési al­— Mi van veled, talán csak nem bánt a lelkiismeret azok /után, amit a főnököd tett ve­led? — nevetett Murphy. — Ne bolondozz, nyisd ki az aj­tót és lássunk munkához. Egy pillanatra ugyanis megálltam, ingadozva a kö­telességtudás és a gazdaság utáni vágy között. Biztosan az első győzött volna, ha nem akarok bosszút állni azért, mert Ryan, a főnök Poskitot ajánlotta előléptetésre, nem engem. Kihúztam a kulcsokat, a zsebemből, és kinyitottam a bejárati ajtót. Mihelyt belép­tünk, kikapcsoltam a vész­jelző berendezést és bezár­tam mögöttünk az ajtót. — Siessünk, Hopkins — idegeskedett Murphy. — Nem szeretem munka közben vesztegetni az időt. Hogyan kerültem ilyen megrögzött bűnösök közé? Azért egyeztem bele a betö­résbe, mert meg akartam gazdagodni, vagy azért, mert bosszút akartam állni? Mindhárman átvágtunk az üres banképületen, a páncél- szekrény felé. Először az én íróasztalomon, aztán Poskité mellett mentünk el. Banktisztviselő! Nyomorult, harmadosztályú banktisztvi­selő voltam. Senki és semmi, akiből talán lehetett volna valaki, ha nem kerül elébem ez a Poskit, s ha főnököm, Ryan nem becsül le. Murphy és Briggs a pán­célszekrényhez lépett. Köny- nyű munka volt a számukra. Áltálában legnehezebb a pán­célszekrényig eljutni, és gaz­dag betörői múltjukban ed­dig még egyszer sem fordult élő velük, hogy gondtalanul, úgyszólván törvényesen sé­táljanak be a bankba, egye­nesen a páncélszekrényhez, s a munka után ugyanolyan kényelmesen odébbálljanak. Én mindent elvégeztem a szá­mukra, elloptam a kulcsok másolatot, s minden íodtó­bizottsága. A szakszervezeti és vállalati alapból nem ke­vesebb mint 40 ezer forint kiutalásáról döntenek. Székely Miklós, a segélye­zési albizottság vezetője el­mondotta, hogy a segélyezés két alapvető formájának megfelelően döntenek a ké­relmekről. Vannak kötelező­en járó segélyek — (szülés, haláleset), s vannak a szo­ciális körülményektől függő­en kiadható szociális segé­lyek. Havonta alapos lelkiis­meretességgel bírálják el a kérelmeket. Az albizottság tagjai, egyes munkaterületek szakszervezeti bizalmijai, szinte minden dolgozónak is­merik körülményeit, anyagi helyzetét. így valóban annak ítélik a segélyt, aki rászorul. A szabályzatok keretein be­lül a lehetőségekhez képest igyekeztek minden jogos ké­relmet teljesíteni. Dobrocsi Pál Hatvanból Hatvanban évente jelentős számú ember végzi el a marxista középiskolát. Az 1969—70-es években hárors helyen szervezték meg a fog­lalkozásokat. Az egyik cső port a városi pártbizottsá­gon, a másik a városi taná­cson, a harmadik a hatvani MÁV-állomáson tartotta fog­lalkozásait. Az alapszervezietek tagjai között növekszik azok szá­ma, akik elvégezték a marxista középiskolát, s a tanfolyamok eredményes el­végzése megmutatkozik as alapszervezetekben folyó po­litikai munkában is. A marxista középiskoláit zárófoglalkozásait június 1- én tartották meg. A hallga­tók valamennyien jól felké­szültek, jó eredménnyel vizsgázott 60 százalékuk, a többiek közepes szintű osz­tályzatot értek eL Az új oktatási évben hat­vanötén segítik majd a pro­pagandamunkát. A három csoport vizsgázóinaik ünne­pélyes keretek között adták át a bizonyítványt, A marxista középiskola végzett hallgatói közül sokan jelentkeztek továbbtanulásra a marxista egyetemre. Szűcs Ferenc ßat megmagyaráztam nékik a pénzről és a páncélszek­rényről. — Miért nem tudtad meg a zár rejtjelét is? — mérge­lődött Briggs. — Még mit nem akarná­tok! — tem olyan gosam megtettem magamét, most rajta­tok a sor. Ha a rejtjelet tudtam vol­na, nem vesz­lek be ben­neteket a munkába. — ördögien erős ajtó — morgott Mur­phy, megko­pogtatva a páncélszek­rényt. — Jó sok robbanó­anyagra lesz szükségünk, hogy feltör­jük. — Jobb lett volna, ha a rejtjel-szakértőkkel lépsz kapcsolatba, nem velünk di- namítosdkkal — ismerte el Briggs. — Kénytelenek le­szünk összetörni főnököd be­rendezését. — Elég volt a morgásból, kezdjetek hozzá. De ne csap­jatok túl nagy zajt, az ut­cán még elég sok járókelő van. — A zaj miatt nem kell aggódnod. Vastag takaróval letakarjuk a páncélszekrényt, s ha kint valaki meg is hal­laná a zajt, nem fog arra gyanakodni, hogy ilyenkor betörők járnak a bankban. Pekingben, a kínai fővá­rosban, az egykori császár lakhelyének, a téli palotá­nak kapuján belül, ma is meglepi a látogatót az el­mondhatatlan fényűzés. A legmegragadóbb az a kes­keny út, amelyen a bejárat­tól a trónusig lehet eljut­ni. Talán egy kilométer hosszú. Ez a hosszút út csupa egy­forma kőlappal van kirakva. Mindegyik akkora, mint egy- egy közepes nagyságú író­asztal lapja. Ha valaki ké­réssel akart a császár elé járulni, térden kellett meg­tennie ezt az utat és minden követ fejével kellett érinte­nie. Ha a császár közelébe került ember feje nem da­gadt meg, ha nem volt vé­res, nem is engedték oda. Családi ügy, vallási dogma alól való mentesítés, panasz a szomszédra, a helyi kisis- tenre, — ki tudja már, mi mindennel jöttek el Peking- be a távoli Taiwanról, Jü- nanból, Vietnamból, Laosz- ból, vagy Kambodzsából. Ha kegyet kaptak, boldogan tér­tek meg távoli vályogházuk­ba fél év, egy esztendő múl­tán. De ha a császár megha­ragudott, egy lábmozdulattal dárdákkal bélelt verembe ta­szította a vakmerőt. A palo­tában régen nem lakik a császár, múzeum lett, (amely az úgynevezett nagy kultu­rális forradalom óta zárva van). A sár- és bambusz- viskók azonban állnak még minden olyan területen, amely valaha a Kínai Biro­dalomhoz tartozott. Kína nagy hatalma és le­nyűgöző kultúrája nemcsak ártott ezeken a területeken, de sok szempontból hasznuk­ra is volt az ott élő népek­nek. A többi között azzal, hogy utazó kedvű kínaiak bejárták az egész birodal­mat, többek között a „déli tartományokat”, Vietnamot, Kambodzsát, Laoszt is, és le­írták, mit láttak ott. A ré­gi Kambodzsáról például enélkül jóformán semmit sem tudnánk. Az első, hitelt érdemlő feljegyzés időszámí­tásunk után, $45-bői szár­Pillanatok alatt teletöltöt­tek a zárat robbanóanyaggal, rárakták a takarót, a páncél- szekrényre, s nehezékül né­hány vastag könyvet tettek rá. Briggs meggyújtotta a kanócot, Murphy pedig egyik asztal mögé húzódott fede­zékbe. Alig, hogy a padlóra vetettük magunkat, robbanás hallatszott, s a szétszakadt takaródarabok beborították a szobát. — Fiúk, felkelhettek, sike­rült! — hallottam Briggs örömteli hangját. A páncélszekrény felé sza­ladtunk, amely még mindig vastag por és füstfelhőbe volt burkolózva. De így is láttuk a nyitott ajtót. Két lépést tettünk azonban, s akkor földbe gyökeredzett a lábunk. Egyenesen a páncélszekrény­ből egy alak indult felénk. — Ryan! — rebegtem. Murphy ás Briggs szinten mazik. Akkor járt ott két bátor kínai felfedező, Kang Thai és Csu Jing. Elbeszé­lésük nyomán ismerünk va­lamint az ősi khmer főváros pezsgő életéből. A nagy ki­terjedésű te­lepülés egyet­len emeletes épülete a ki­rályi lak. De nemcsak ezt a palotát, a kis házakat is művészi £a- ragványokkal díszítették. Az ipar és a ke­reskedelem egyaránt vi­rágzott. A ne­mesfémesek a bámészkodók szeme láttára készítettek aranygyűrűt, karperecét, ezüstedényt. A gazdagok azonnal meg­vették a leg­szebbeket, a szegények meg csak áhítoztak rá­juk. Erről az időről alig maradt tárgyi emlék. Az a napló azon­ban, amelyet Csen Tha- kuan, Kína XIII. századi kambodzsai követe ve­zetett, már könnyen ellen­őrizhető, hála az észak­kambodzsai őserdőnek, amely híven megőrizte a mi ko­runknak Angkor Vat, Bajon és Angkor Tom bámulatos templomvárosait. A modern tudomány is megállapíthatja, milyen virágzást ért el ez a birodalom a nagy khmer te- tenkirályok négy évszázados uralma alatt, időszámítá­sunk után, a IX—XIII. szá­zad közötti időszakban. A nagy khmer királyok, a Jajavarmanok és Sunjavara- manok ebben az időszakban fényükkel és hatalmukkal valóban elhomályosítottak alaposan meglepődték. Azt hitték, álmodnak. Főnököm, Ryan még min­dig a fülén tartotta kezét, arca meg-megrándult a fáj­dalomtól. Mohón beszívta a friss levegőt, közben én a legközelebbi székhez támo­gattam. — Hopkins, Hopkins, kö­szönöm, hogy segítettél — da­dogott. — Megmentetted az életem. Ha még egy órát bent töltök, meghaltam volna. Mint az egér az egérfogóban. Ryan Briggshez és Mur- phyhoz fordult, akik tovább­ra is ijedten, hökkentem áll­tak, nem értették még min­dig, hogy mi történt. — Ez a két úr biztos rob­banás-szakértő. Gratulálok uraim. Gazdagon megjutal­mazom önöket. Ami pedig téged illet, Hopkins, nyugodt lehetsz, hogy elő leszel lép­tetve. Holnap reggel mindent elintézek. — De miért nem próbálta meg belülről kinyitni a zá­rat, ha már a páncélszek­rény-ajtó magára csapódott? — érdeklődtem. — Elromlott a szerkezet. Hát nem hallottad, amikor kiabáltam a kulcslyukon ke­resztül. Akkor azt felelted, hogy dugjam be a fülem zsebkendővel és húzódjak minél távolabb az ajtótól, te majd robbanás-szakértőket hívsz, hogy kiszabadíts. A te hangod volt, nem? Elsápadtam. Eszembe ju­tott, hogy a munkaidő befe­jezése előtt tíz perccel jöt­tem el a bankból, hogy ta­lálkozzak a két jómadárral. Tehát nem voltam ott, ami­kor Ryan bennrekedt akasz- szában. Ebben a percben kinyílt az ajtó. Valamennyien arra fordultunk. Akkor érkezett a szobába lihegve Poskit, két egyenruhás rendőrrel. A haj­tókájukon ott csillogott a robbanás-szakértők századá­nak különleges jelvénye. embert és istent egyaránt. Vietnam az időszámításun­kat közvetlenül megelőző év­században független ország volt. Kína azonban leigázta és beolvasztotta deli tartó­mányaiba. Eleinte Nam Viet néven Kerepelt Kína meg­hódított területeinek sorá­ban. A hatalmas Hanh-csá- szárok azonban végképp el­taposták függetlenségének maradványait. A századok folyamán Vietnamban szám­talan lázadás tört ki a kínai császárok uralma ellen. Vi­etnam egy része időnként felszabadult a hódítók ural­ma alól, de akkor új táma­dók igyékeztek rátenni kezü­ket. A XII—XIII. század­ban például mongol portyá- zók vetettek szemet Viet­namra. A támadók a Vörös folyó és a tenger mentén haladtak előre. A vietnami védők azonban vastag, ki­hegyezett törzseket vertek a folyó és a tengeröböl med­rébe. A mongol flotta a da­gállyal érkezett és könnye­dén át is kelt a csapda fö-1 lőtt. Elérkezett az apály ide­je és a büszke mongol ha­jóhad, Ázsia „Nagy Ármá­diája” belefutott az ébenfa­csapdába. A cölöpök felnyár­salták a hajókat, valameny- nyi a habokba veszett... Laosz ősi történelméről még kevesebbet tudunk, mint a másik két „indokí­nai” országról. A vad he­gyek, erdőségek közé ékelt települések között sok olyan akad, amely mindmáig nem látott idegent és még az ős­közösség idejét éli, 6—8 ezer évvel elmaradva Európa és a Közel-Kelet társadalmi fej­lődése mögött. E tájon a buddhizmus ortodox, szigo­rúan merev törvényei ural­kodnak. A királyi hercegek se gazdagok. A régmúlt em­lékei sokkal szerényebbek, mint Kambodzsában és Viet­namban. Időgépünkön évezredeket jártunk be percek alatt, de még mindig csak a XIII. századnál tartunk. Kétszáz esztendő választ el attól az időponttól, amelyben Ko- lombus Kristóf, Amerika fel­fedezője megszületett. Ki gondolt volna akkor arra, hogy egyszer majd ameri­kaiak lépnek fel olyan igénnyel, hogy „kultúrát” vigyenek arra a területre, amely hasonlíthatatlanul kulturáltabb volt Ameriká­nál és sok .szempontból ci­vilizáltabb ma is. • Máté György (Következik: 2. Hármas keresztelő és búcsú). 1970. június 4. csütörtök Richard Cummins: A feltört páncélszekrény Magával ragadó táncosnő-ábrázolás az Ang« kor-Tom-i király palota falán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom