Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
„Atomkorban - korszerű oktatást" Interjú dr. Erdey-Gruz Tiborral A nemzetközi audiovizuális konferencia első napján dr. Erdei-Grúz Tibor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tartott gondolatgazdag előadást. Elsősorban azt az izgalmas alapkérdést vizsgálta, hogy korunk tudományos-technikái forradalma mennyiben sürgeti oktatási és nevelési rendszerünk korszerűsítését. Elutazása előtt erről a széles körű érdeklődést kiváltó problémakörről beszélgetett vele lapunk munkatársa. Dinamikus szellemi magatartásra nevelni — Professzor úr, miben látja a ma és a holnapok iskolájának alapvető feladatát? — Véleményem szerint a következő évtizedekben a társadalom minden viszonylatára kiterjedő, olyan mélyreható, olyan gyors változások várhatók, amilyenekre a megelőző történelmi időszakokban eddig még nem volt példa. Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség alapvetően új feladatokat szab majd a nevelés és oktatás számára. Ügy is mondhatnám, hogy új típusú fiatalságot kell felnevelnünk, olyan fiatal gárdát, amely képes helytállni akkor is, ha tevékenységének időtartama alatt többször is mélyrehatóan átformálódnak, megváltoznak az anyagi-termelési, kulturális és egyéb társadalmi viszonyok. Épp ezért a jövőben előtrébe kell kerülnie a dinamikus szellemi magatartásra nevelésnek; a dialektikus materialista gondolkodásmódot szervesebben kell beépíteni a tanulók tudatába. — Az információrobbanás korszakában ismeretanyag özöne zúdul a tanulóra. Hogyan lehet megvalósítani az egészséges szelekciót? — Az ismeretanyag napjainkban ijesztően gyarapszik. Reménytelen lenne ilyen körülmények között arra törekedni, hogy az egyes ember tudása — bármilyen vonatkozásban is — lépést tartson ezzel a szédületes tempóval, ezzel az informá- cióözönnel. Ha az oktatás a ténybeli ismeretek növekedésével versengene, ha mind több ismeretet akarnánk elsajátíttatni tanítványainkkal, akkor elszakadnánk az élet valós követelményeitől, más szóval: csődbe jutna az oktatás. A tényismeretekkel túlzsúfolt agy egy idő múltán gondolkodásra, helyzet- megítélésre képtelenné válik. A korszerű iskola hivatása az általános műveltség, a fejlődőképes szaktudás közvetítése, gondolkodásra, az ítélőképesség fejlesztésére, eszmei-politikai tudatosságra nevelés. Nem paradoxon, ha azt mondom, hogy az iskolának a legfontosabb hivatása azt megtanítani, hogy miként szerezhetnek a tanulók arra vonatkozó ismereteket, amit nem tudnak. A többletet — iskolán kívül — A korszerű pedagógia egyik fontos feladata annak megállapítása, hogy mi az a minimális tényanyag, amely feltétlenül szükséges, s egyben elégséges is a dinamikus műveltség megalapozásához. A hétköznapi életben való biztos eligazodáshoz, a szakmai ténykedéshez szükséges ismeretanyag persze kevés a társadalmilag valóban hasznos, nívós munkához. A többletet azonban nem az iskolában, hanem az életben kell megtanulnia a fiatalnak. Az iskolának viszont ki kell alakítania a folyamatos informálódás belső szükségletét, arra kell nevelnie a tanulókat, hogy az információk egyre növekvő halmazából biztos érzékkel tudják kiválasztani a pillanatnyi célra leginkább alkalmasakat, az adott szituációban legértékesebbeket. Hogy ez megtörténjen, korszerűsítenünk keli oktató-, nevelőmunkánkat, ki kell dolgozni az iskolarendszer, a tananyag, a pedagógia, a didaktika továbbfejlesztését. — Az audiovizuális eszközök alkalmazása mennyiben segíti elő ezeknek az elképzeléseknek a realizálását? — Az iskolarádió és -tévé, az oktatófilm lehetőségeinek értő kiaknázása hatékonyabb, eredményesebb oktató- és nevelőmunkát biztosít. Fel- használásuk révén komplex, több dimenziós hatás éri a tanulókat, könnyebben rögzítődik az ismeretanyag. Az audiovizuális eszköztár a tudományos-technikai forradalom, korunk ajándéka: atomkorban csak felhasználásukkal lehet korszerű oktató-, nevelőmunkát végezni. — Személy szerint mit vár a konferenciától? — Bízom abban, hogy a tartalmas eszmecserék az audiovizuális eszközök fel- használásának és alkalmazásának új módszereit, lehetőségeit tárják fel. Remélem, hogy az előadások, a szekcióülések, és a viták tisztázzák az iskolarádió és -tévé, valamint az oktatófilm fel- használásának nevelési vonatkozásait. Bízom abban, hogy a konferencián részt vevő gyakorló pedagógusok valóban hatékony propagandával győzik meg a régi pedagógiai fogások kedvelőit az audiovizuális eszközök pedagógiai hasznosságáról. Koordináló bizottság — tartalmi munkával — A konferencia egyik elképzelése, hogy az audiovizuális eszközök alkotóinak munkáját egyeztesse, hatékony, közös tevékenységet biztosító, koordináló bizottságot hozzon létre. Mi erről a professzor úr véleménye? — Helyesnek, jónak tartom az ötletet, mert összehangolt tevékenységgel feltétlen eredményesebb munkát lehet produkálni. Ehhez azonban még nem elég a bizottság léte, programjának életízűnek, életközelinek kell lennie. Nem elég csak összeülni, s azon meditálni, hogy mit csináljunk, hanem ésszerű, eredményt ígérő javaslatok sorát kell az asztalra tenni. Az eredményes működéshez kell egy-két ötletgazdag, valóban agilis ember, akik motorjaik lehetnek az egész bizottságnak. Ha így lesz, akkor valóban a gyakorlati pedagógiát segítő társulattá formálódik ez a bizottság. — ön sok országban járt, több helyütt ismerkedett meg az audiovizuális oktatás eredményeivel. Mit kellene nekünk tanulnunk? — Elsősorban technikai lehetőségeket. E téren nem kevesen előbbre léptek már, mint mi. Ügy hiszem, a konferencia e vonatkozásban is ad ötleteket, segít bepótolni a viszonylagos lemaradást (pécsi) ALVÓ VAROS Valamikor szántóföldek voltak itt, most több tucat épület sorakozik egymás mellett, sok száz lakással és jó néhány ezer emberrel. Ez a gyöngyösi déli városrész. Elmúlt már tíz éve annak, hogy az első épületbe, a nyolcvanlakásos házba beköltöztek az első bányászcsaládok. Azóta is nyolcvanasnak nevezi a nép az új városrészt. — Mozi? — Bent a városban. Kettő is egymás mellett. Meg egy kertmozi, ami néhány évig nem is működött. — Könyvtár? — Az is az óvárosban, elég messzire ide. Legalább egy fél óra az út odáig. — Klub? — Több száz bányászcsalád lakik itt, de a bányászklub szintén a belvárosban van. Ugyancsak a Fegyveres Erők Klubja is, bár a honvédtisztek lakótömbje szintén itt található. — Hová mehet itt szórakozni esténként? — Van egy kocsma, amit falatozónak hívnak előkelőén és van egy étterem, presszóval összeépítve. Eny- nyi az egész. ★ Kovácséknál otthon találom az egész családot. A második emeleten laknak, kétszobás lakásban. A négyéves kisfiú kint játszik a hosszú, nyitott folyosón, a mama a , konyhában a vacsorát készíti, az apa pedig a bélyegeit rendezi. Nem hiányzik a televízió sem, de azt még nem kapcsolták be. A feleség nem szereti az időrabló szerkezetet. Ö nevezte így el, mert szerinte megfosztja a családot az együttlét örömétől. — Ha bekapcsoljuk, csak ülünk előtte, mint a megszállottak. Meredünk a képernyőre, és egész este, órákon át egy szót sem szólunk egymáshoz. Mert nézni kell a tv-t. Én kimondottan haragszom erre a szerkezetre, de hát legyen nekünk is ilyen. A mai élethez hozzá-, tartozik. Nemcsak én vagyok ilyen, tudok olyan családról, ahol tudatosan rekesztik ki a tv-t. Lehet, hogy nekik van igazuk. Persze, vacsora után az egész család ott ül a képernyő előtt. A kisgyerek is addig, amig el nem álmoso- dik. Ö is pizsamára vetkőzik, mint a papa és a mama. Úgysem nyit rájuk senki, hiszen mindenki a tv-t nézi ilyenkor. Legfeljebb a szomszédék ugranak át egy percre, elszívni együtt egy cigarettát, vagy kérni egy citromot, egy kis kávét kölcsön. ★ A falatozóban minden asztal foglalt. A pult előtt ösz- szecsomósodnak az emberek. Nő alig látható, gyerek is csak egy. Ö a szüleivel van, akik egy pohár sörre ugrottak be sétálás közben. Megisszák és mennek is. Nemsokára hazamennek, nézni a tv-t. Ha csak tehetik, lejönnek esténként sétálni egy fél órát, és megisznak egy pohár sört is. • A gyerek belenyalhat a sörbe, de neki fagyi jár, ősztől pedig egy szelet csoki. Kint, a járdán majdnem annyian vannak, mint bent, a pult előtt. Három férfi ül a járdaszegélyen, kezükben söröskancsó. A legfiatalabb- a pohara eltört, a sör habos csíkja ott kacskaringó- zik a szürke aszfalton. Asszonyok állnak idegesen a műkőből készült virágtartó körül. Várják a férjüket. Az egyikük türelmetlenül rángatja a nyűgös kisgyereket, aki már únja a várakozást. A másik gyerek jól elszórakozik: kis lapátjával a virágokat ássa ki a tartóból. Az anyja minden meggyőződés nélkül mondja neki, hogy ezt nem szabad. De tűri, hogy a gyerek kikotorja a virágot. — Vannak barátaik? — Igen. Együtt dolgozom a legjobb barátommal. — össze jár a két család? — Nem tudjuk az időnket egyeztetni. Itt is gyerek, ott is gyerek, az külön gond. A két asszony sem nagyon talál közös témát, az is igaz. Ügy havonta egyszer azért vasárnap délután megiszunk egy kávét együtt. Meg egy üveg sört. Ennyi az egész. Mit lehet itt mást csinálni? — Miért nem mennek az étterembe, az Olimpiába szórakozni? — Más az, nem olyan, ahová be lehet ülni, zenét hallgatni. Inkább a fiatalok járnak oda, akik élvezik ezeket a mai slágereket. A bányász- és építőszállóról is sokan ülnek be sörözni. Hová mennének máshová? Mit kezdhetnének az estéikkel,? Tud jobbat? ★ Három játszótér van az épületek között. Homokozók, hinták, mászókák a gyerekeknek. Padok a felnőtteknek, ahová leülni nem tanácsos, mert a kamaszok itt rugdalják a focit. Egy-egy pad a kapu De napsütésben nincs hová húzódni, mert a vékonyka fácskák semmi árnyékot nem adnak. A gyepre vigyázni kell. Nagy kincs, mert kevés a víz Gyöngyösön. A füves térségeket gyalogösvény szeli ét. A szeszélyesen kanyargó kerti utakat a természetes irányban rövidítik le az emberek. Nincs egyetlen nagy fa, amelynek árnyékában lehetne trécselni, újságot olvasni, a világbajnokságról vitatkozni. Aki egyszer belépett a lakásba, lehúzta a cipőjét, belebújt a köpenyébe, pongyolájába,' nehezen szánja rá magát-arra, hogy megint kijöjjön. Itt nincs udvar, ahová lezser öltözetben is ki lehet menni. Itt csak emeletek vannak, folyosók és erkélyek, szűkre szabott négyzet- méterek, elhatárolt kis térségek. A virágnak is csak ládában jut hely az erkély szélén. Zárt világ, különös világ. A házakat füves területek veszik körül, amiket hivatalosan parkoknak neveznek. Sok-sok évnek kell eltelnie addig, amig ezekből a kies zöld foltokból dús növényű parkok lesznek. Ezek a parkok nem összekötik, hanem elhatárolják az épületeket. A nyitott folyosó és az erkély az, ami jut a gyerekeknek és á felnőtteknek levegőzésre. De ez soha nem pótolhatja az udvart. És nem veheti át a déli tájak erkélyeinek szerepét. ★ Az új városrészen nincsenek sétáló utcák, ahol bámészkodni lehet, nincsenek régi parkok, ahová kiülni érdemes, nincs hangulatos presszó, ahová csevegni mehet az ember, nincs mozi, nincs klub, nincs könyvtár Csak italbolt van, csak '■ ű- szerüzelet van, csak borbély van, csak tv-szervíz van, aztán bücsőde, óvoda és t ■sírnia, de ezekben kevés a hely. Az emberek a belvárosból cipelnek majdnem mindent haza. És ha már hazamentek, akkor marad a tv és a négy fal. Mintha csak ágyrajárók lennének. Akiket nem fűz semmiféle szál egymáshoz, akik a lakásszigeteken hajótöröttekként élnek, kitéve az időjárás szeszélyeinek. Ezért illik rá az alvó város elnevezés. — Fogják meg! Fogják meg... ! Keskeny arcú, bajuszos, sápadt, negyvenes férfi legyint; — Itt mindig így van. — Utálkozás bújkál a hangjában. És nem mozdul. A menekülő mellette megy el. Tépi a két vonatkocsi között az átjáróajtót. A tömegben úgy tűnik, hogy csak a hang üldözi: — Fogják meg! Kopott bőröndön öregember ül. Pesttől Szolnokig nem szólt, nem mozdult. Most felnéz, mint aki ébred. Szemébe fényt lop a kíváncsiság. Kéthetenként hatszáz kilométert utazik. Otthon, a nyírségi kisvárosban, majd iszik egy nagyfröccsöt a vendéglőben. A menekülő eltűnik az átjáróban. Ö leejti a fejét, s csak akkor néz fel újra, amikor a tömegen átvágva masukat az üldözők, közeire hozzák a kiáltást: — Fogják meg! Kemény arcú, lányfrizurás fiatalember támasztja a WC ajtaját. Tetovált kézfején nyíllal átszűrt szív. Szakértő. Nem tudja, hogy mi történt, de a menekülőnek szurkol. — Engem is elmartak egyGiNémtm k június 36„ péntek; szer itt a kékek. Ott is vacsoráztalak, mert eltörtem egy palinak az állát... Az emberek másfelé néznek. Mindenki másfelé néz, aki a menekülő karját elkaphatta volna az előbb. De örülnek, hogy a tetovált mesél. És a saját állára gondol mindenki. A menekülő is behemót erős ember lehetett. Verejtékes arcú rendőrtizedes préseli magát a behemót menekülő után. A tizedes Vékonyka ember. — Merre ment? A bajuszos utálkozva int: — Arra. — S csak magának dörmögi hozzá: — Mintha másfelé is mehetett volna. .. A rendőr is eltűnik az átjáróban, Ott legalább félrehúzódnak előle, mert ott nem lenne szabad utazná Mondatok: —vLopott? — Biztosan kártyáztak.. — Legjobb az ilyenből kimaradni. Én, kérem, tanú se vagyok szívesen... — Most még istenes a vonat. Tizennégy éve járok. Hogy régen mi volt itt! — Én láttam, amikor cigányok estek egymásnak. Mindenki mond valamit. Az unatkozók rangért küzdenek, a rang a régebbi járás, az izgalmasabb történet. — Egy embert egyszer kihajítottak a vonatból... — Nekem a táskám emelték el. Nem is szóltam a rendőröknek. Öcska táska volt... — Egy ember meg lehúzta a cipőjét és úgy aludt. Mire felébredt, nem volt cipője. .. Közben, ahonnan az ember menekült, már érkezik a fülkétől fülkéig gyalogló hír: — összevesztek a kártyán és késeit. ^ .Változatok: — Meghalt.. 1 — Csak a vállába szúrt.. 1 — Bicska volt a másik kezében is... Az öregember dörtmög: — Meg kellett volna fogni, akkor meg, ha szürkéit. A hosszú hajú jósol: — Itt ugyan el nem fogják. Majd holnap vagy holnapután, ha megtudták, hogy ki volt. — Kis sajnálkozással fűzá hozzá: — Mostanában elég ritka az ilyen. — Mind elfogják egyszer. Ha nem ma, akkor holnap. Elfogynak a történetek. Az öregember, mintha bóbiskolna. De még Törökszentmiklós előtt rés nyílik a tömegben. A kis tizedes hozza a bilincselt kezűt. Az már nem hős. Lógatja a fejét, s mintha lépni is erőtlen lenne. A rendőr faszig ál ja maga előtt. Egy asszony szörnyűlködik: — Látták? Még az inge is csupa vér volt... — Nem cserélnék most vele. — Részeg volt ez. — Mázlija volt a zsarunak. Ha Törökszentmiklósig nem érte volna utói... — Biztosan azért futott. Karcagon a megszúrt embert leszedik a mentők. A maga lábán megy, de támogatják. S már teljes a történet. A fürgébbek elmennek megnézni, hogy melyik kocsiban volt a verekedés. — Pesttől kártyáztak. Meg ittak. Ügy verekedtek ösz- sze. Azt mondják, hogy alaposan adtak egymásnak. — Az ülés is csupa vér volt. — Egy asszony elájult. A következő állomáson két rendőr elviszi a bilincselt kezűt. És az út már tömény unalom újra. A hosszú hajú sajnálkozik: — Biztosan várták otthon a csórót. — Azt a másikat is várták. A szerencsések, akiknek hely jutott, aludni próbálnak. A többiek nézik az elfutó állomásokat. A hosszú hajú szívesen mesélné, hogy ő, amikor eltörte egy ember állát, de senki se figyel. Abbahagyja hát. Aztán Hajdúszoboszlón egy részeg férfit tesznek fel a vonatra a barátai. A részeg izgága. Esküdözik, hogy megveri, a jegyvizsgálót, ha jegyet merne kérni tőle. Hallgatják, mosolyogják. A hosz- szú hajú még bíztatja is. & Debrecenig majdhogynem reménykedünk, hogy jön a kalauz, hogy elér idáig, és ha összevesznek, akkor tíz percig minden elviselhetőbb lesz. Sokan az út felén se járnak, s ez a tíz perc ajándék lehetne a kéthetenként I hafcszáz kilométer első har- j G. Molnár Ferenc Újszíves zenekarvezető Dusán Vlacso és beat-zene- kara megindult a világhír útján. A 21 éves jugoszláv fiatalember, Dusán Vlacso első szerzeménye — „Az első lépések a holdon” — bestseller lett a jugoszláviai hanglemezboltokban és minden más sikert elsöprő slágerként fújják a dalt a belgrádi tizenévesek. S hogy miért tette meg ezzel az első nagy lépést a világhír felé az ifjú jugoszláv beat-ze- nész és komponista? Dusán Vlacso ugyanis egyike azoknak, akik a világ különböző országaiban átültetett szívvel élnek. Valcso 1968. szeptember 14-én kapott új szívet — egy akkor 36 éves amerikai férfi szívét operálta be beteg szíve helyére Houstonban dr. De Bakey professzor, — s a fiú azóta is egészséges, életvidám, energiával teli. Az orvosok Dusán Vlacso teljes felgyógyulását valóságos csodának tekintik, s azt elsősorban fiatal korával és rendkívül erős szervezetével magyarázzák. Néhány hónappal ezelőtt megszerezte a gépkocsivezetői jogosítványt, rendszeresen filmez és fényképez, s mindezek után — orvosi engedély- lyel — megalakította öttagú beat-zenekarát is. A zenekaff jelenleg az Adriai-tenger par** ján levő Herceg Navi-i Tapltíi hotelben muzsikál, érthet len óriási sákerral.
