Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
Ax Egyesült Ixxában jártunk Csak a nőkről pan szó Startol a meleghengersor a próbaüzemelést az új meleghengersor, amely része az üzem területén végrehajtott 7 milliárd forintos nagy beruházásnak. A tervek szerint a próbaüzemelést hamarosan követi majd a folyamatos termelés. Az meleghengersor év ént j mintegy 60 ezer tonna alumínium készárut fog termelni, vagyis egyedül annyit, mint hazánk korábbi ilyen üzemei összesen. Képünkön: a meleghengerállván y a kifutógörgőkkel. (MTI foto — Jászai Csaba felvételei Tapasztalatok a lakosság ellátásáról, a fogyasztási cikkek minőségéről és az árszínvonalról éit egyszerűen nem lehet a nőkről nem beszélni. Sokan vannak, másfél ezren. A félvezető üzemben pedig szinte csak nőket lehet látni. Mégsem a nők határozzák meg a gyöngyösi Izzó jellegét, de mostanában ők állnak a középpontban. A Központi Bizottság határozata is a nökérdésre irányította a figyelmet. Amikor ilyen apropóval elindultunk az Izzóba, éppen ezért tettük, mert kíváncsiak voltunk: milyen lehet a helyzet egy tipikus női üzemben, egy olyan nagy hagyományú és nagy tekintélyű vállalatnál, mint amilyen az Izzó. Ha az Izzót vesszük példának, hogyan lehet a többi munkahelyet ehhez a szinthez mérni a megyénkben? A legilletékesebbek ebben a kérdésben maguk a nők. Némi csalódást okoztak nekem a beszélgetés során. Szíj- jártó Pálnéról azt mondták a társai, hogy szókimondó. És mit tudtam meg tőle a nők helyzetéről? Hogy nagyon elégedettek, mert kényelmes, meleg munkahelyen dolgozhatnak, csak az a baj, hogy a társadalmi munka után nem tudnak mivel hazautazni a gyárból. Hepp Ödönné a harmadik műszakot említette, amit a többiek is kifogásoltak. Szerinte a havi 1200 forintos kereset kevés a három műszak miatt Némelyik helyen a norma is magas szerinte, ezért is nem tudnak eleget keresni a nők a félvezető-gyártásban. Bernáth Já- nosné tizenhárom évig dolgozott kőművesek mellett a tsz-ben, mielőtt idekerült. Csak felső fokú jelzőkkel tud szólni mostani helyzetéről. Csupán az éjszakai műszak. .. ! Mert otthon a gyerekek, á család, a férjét is el kell látnia, ahogy mondja, és az éjszakai műszak után nem nagyon tud aludni. Azt senkitől sem várhatja otthon, hogy segítsenek neki, utóvégre mindeniki fáradtan ér haza. Furcsa. Eszébe sem jut, hogy ő is fáradtan megy haBOLDOG UTCAI szélesek, szabályosak, akár a török kiverése után épült községeké. Ám itt is találhatók azért kanyargós, keskeny mellékutcák, öreg, megviselt házacskákkal, nagy, falus csönd honol ezekben, mintha megállották volna az órák, és álomba omlanék az élet. A főútra terebélyes diófák lombjai terítenek híves árnyékot, ebben a zöld alagútbán ballagunk Medveczki Sándor vb-titkárral. — Boldogasszonyfalva, igy hívták valaha e falut, abból rövidült a mai név. Sáros, mocsaras rész húzódott erre, vadvizek uralták a síkot, s ez akkor védelmet is jelentett a korai elődöknek. A legenda, a ma is élő szájhagyomány szerint egy Bóta nevezetű bíró szúrta le botját e helyütt a földbe: „Emberek, itt álljunk meg, itt leszünk mi boldogok ...” Szegény község volt ez, cselédek, szolgák televénye. Az asszonynép sianmás munkára szegődött uradalmakhoz, a férfiak csákánynyal, lapáttal, furikkal jártak a kenyér után. Országos hírű kubikos község volt ez. Még ma is öt-hatszázan kijárnak innét kubikra. Az összes eljárók száma meghaladja az ezret. Kevés a földterület. A tsz-ben egy tagra 2 holdnyi jut mindössze. — Őseink nem voltak nemesek, így annak idején címerünk sem lehetett. Ma már 'lehetne címerünk, s a fő mezőkbe mindenképp a paprika, a káposzta kerülhetne ... Erre kanyarog a Zagyva, a vízpartig nyújtóznak a földek. Parcellák sorakoznak egymás mellett, mérnöki terv szerint szabottak. Napfényben fürdenek, ezüstösen csillognak a fóliasátrak. A műanyagboltívek alatt fehér virágpamacsokkal virít a paprika, s a zöld száracská- kon már ott kövérednek a gyümölcsök. Húsosán duzza, ha éjszakás, még le sem fekhet, foghat hozzá a ház körüli teendőkhöz, mert ő a nő, az anya, a feleség. Csáki Sándornénak nincs gondja a bevásárlással, az a férjére tartozik. Neki minden nagyon jó. Itt kezdett el dolgozni, mondja. Ami más szavakkal: itt vállalt munkát először fizetésért. Szinte csak ámuldozik, hinni sem akarja, hogy minden ilyen nagyszerű lehet a valóságban. Fatcsik Istvánná korábban a MÉK-nél dolgozott, egészen más körülmények között. A rácsodálkozók közé tartoztak a Móczár-testvések is: Anna és Mária, akik a fővárost cserélték fel Gyöngyössel. Egy ktsz-t a nagyüzemmel. Fodor Józsefné pedig lakóhelyét, Gyöngyössolymost szokta összehasonlítani az Izzóval, és ilyenkor nagyon elégedett új munkakörülményeivel. Egy sor derűs nyugalom, nyájas elégedettség. Pedig szocialista brigád tagjai mind, a Gagarin már többször elnyerte a kitüntetést. Politikai tanfolyamokat is végeztek a tagjai, és mégis: mintha Tündérországban élnének, indulatok és panaszok nélkül, sérelmek é? vágyak nélkül. Ha őket hallgatja az ember, kénytelen elhinni, hogy ebben a gyárban a maximumát kapják a nők minden földi jónak. A jól fésült mondatok miért ilyenek? Miért a férfiaknak, a gyár felelős vezetőinek kell kimondaniuk bizonyos dolgokat a nők helyett? A nőkért a nők helyett a férfiaknak kell kiállniuk? Vagy az újság nyilvánossá- tól való óvatoskodás tette ilyen nyájassá őket? Hol van a nők harciassága? Pedig Meggyes István, a szakszervezeti bizottság titkára azt mondotta, hogy a nők mindig aktívak a külön-' bözö demokratikus fórumokon: termelési tanácskozásokon, csoportgyűléseken. A hozzászólók zöme nő. Amit mondanak, annak túlnyomó zadók, étvágygerjesztőén kívánatosak, kelletik magukat a kóstolásra. A VlZPARTI FÖLDEKEN már igen régen palántákat ültettek, vízfogó gödröket ástak, türelmes gondossággal kertészkedtek. Püspöki Mihály író, a falu szülötte, így beszélte el a boldogi kertészkedés történetét: — A húszas-harmincas években kezdődött a próbálkozás. Volt a faluban egy Őszi Gergely nevezetű ember, ő volt ennek a dolognak úttörője. Szobrot érdemelne küzdelmeiért. Nagyatádi Szabó idejében itt is volt földosztás. A legsilányabb földeket adták. A határi föld három kapálásra hozta a kukoricát, ezt hatszor is kapálhi kellett, akkor is gyötrődve adta a termést Ebből a silány földből kapott Gergő is, közel a Zagyvához. Nagy-nagy gödröt ásott a földjén, tágult, csodálkozó szemmel figyelték, hogy rpit akar, mi ütött bele. Víztároló lett az a gödör. Előbb korai káposztával kísérletezett. Aztán egy év múlva már paprikát palán- tázott. ő volt az első, aki itt bogyiszlói paprikát termelt, később ültetett szarvaspaprikát. paradicsompalántát, tölteni való, húsosat és másféléket. Vízhúzó kerékkel, lóval dolgozott, s utóbb már motort vett, azzal nyomatta a vizet a parcellákra. Fivérei követték először a példáját, aztán rendre „elharapózott” a paprikaláz. Még mi is megpróbáltuk apánkkal, hogy megfogjuk a pénznek az anyját. Mennyi reménytelen küzdelmet megértünk része közügy, a személyes természetű dolgaikkal csak kevesen hozakodnak elő ilyen alkalmakkor. Hozzátette, hogy a bizalmiak közül is a nők agitálnak, serénykednek többet, nem a férfiak. A nők lelkesebbek, dinamikusabbak. Miért voltak ilyen „bűbájosak”, amikor velem beszéltek? Pedig közel sincs minden a helyén, még ha a meglevő eredményeket nem is akarjuk kisebbíteni. Az igazgató, Skultéti János hivatkozott olyanra, hogy a nők nincsenek arányuknak megfelelő mérékben a különböző vezetői posztokon. A bérezésük sem felelt meg még néhány héttel ezelőtt sem az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének. A nők kevesebbet kaptak. Mit tudnak tenni a második műszak megkönnyítéséért? Erre is keres megoldást a gyár vezetősége, és van is elképzelése. Az éjszakai műszakot két éven belül megszüntetik a félvezetőben. A kérdések sorába olyan is tartozik, hogy a férfiak felfogását is meg kell változtatni, amikor a nők munkájának anyagi elismerése kerül napirendre. De azoknak a különböző alsóbb és középszintű vezetőknek a szemléletét is, akik mindig hajlamosak akár a bérezésnél, akár a premizálásnál a nők hátrányára dönteni. Egy sor sürgős feladat, közülük nem egy komoly erőfeszítéseket követel, és mindezt a férfiak hozzák szóba. Elgondolkoztató. Nem azokat igazolja ez a túlzott szerénység, akik a férfiak fölényét szokták emlegetni? Jó, nem feledkezem meg arról, hogy itt a nők nem rendelkeznek nagyüzemi-közéleti múlttal, nekik mindez szokatlan, mindezzel még ismerkedniük kell, még sokuknak a szeme most nyiladozik, még csak most eszmélnek. A sok kérdőjel után vajon meg lehet-e találni a megnyugtató, vagy legalábbis reális válaszokat? G. Molnár Ferenc Sáros, mocsaras rész húzódott erre, vadvizek uralták a síkot. A vadvizeket lecsapolták, a mocsarakat feltöltöttek, így építették meg házaikat az őstelepesek, a vizet mégsem száműzhették teljesen, megőrizték máig a felszínhez közeli rétegek . —■ csak pár méterre kell leásni, s máris előbuggyan, A talajnak ez az adottsága a kertészkedésnek igen kedvezett. Nevelték, gondozták a palántákat, kapálták, locsolták, őrizték a termést. S mikor elközelgett a korai szüret, lőcsös szekerek egész karavánja indult neki a fővárosnak, hogy pénzre váltsák fáradságos munkájukat. Délután felpakolták, éjszaka szekereztek, s hajnalban már üres kocsiderékkal tartottak visszafelé. Alit IGEN SOKSZOR reménytelen küzdelmet folytattak, mert a meleg idők beköszöntésével a gödrökből elszökött a víz, s minden fáradozás odaveszett. Azok érezhették magukat szerencséseknek, akiknek földje a Zagyváig kiért. A folyómederben mindig volt víz, ritkán veszélyeztetett a kiszáradás. A vízpartiak mind arra törekedtek, hogy ki tudja kifogni a mederből a legtöbb vizet. Emiatt egyszer viadal keletkezett, ka- szára-kapára kaptak egymás ellen,- s csordult a vér is. Csordás István — ma is él még az idős ember — találékonyan és közmegnyugvásra megoldotta a kérdést. Ötlet szülőanyja a szükség — tartja a közmondás. A szükség sarkallta a fiatal „tudós” gépészt is, hogy a reménytelen küzdelmeknek végét szakítson, Ügyes, ötleA Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága a közelmúltban a területünkön levő üzletekben, árudákban tájékozódott a lakosság idei, első negyedéves ellátásáról, a fogyasztási cikkek minőségéről tes kútfúróeszközt szerkesztett, amellyel 2—3 ember rövid idő alatt biztonságosan lehatolhat 10 m-nél nagyobb mélységbe is, a vízadó rétegekig. Eredeti találmány, bár a feltalálói címmel sohasem illették ezért az öreget. Nem is a cifrálkodó címek a fontosak, hanem a hasznosság és jótétemény. És Csordás István ezzel a i hasznossággal és jótéteménnyel szolgált falujának, embertársainak — expresszkútjaival. Ezután már a magasabban fekvő területeken is biztonsággal kezdődhetett a kértészkedés, a víz többé nem okozhatott gondot senkinek. A boldogi paprika, a boldogi zöldségtermesztés jövőjét a Béke Tsz kertészete mutatja: gazdálkodásuk megalapozott, példásan hasznosítják a szocialista nagyüzemi munka, az agrotechnika új módszereit és eredményeit. Kertészetük 250 kh területű, 130 hollandi ággyal, s emellett fóliasátrakkal. Sikerrel folytatják a szakszerű termelést. Nemcsak piacon értékesítik termékeiket, vállalkoznak feldolgozásra is: savanyítót létesítettek. Évi bevételük a paprikából átlag 5—6 millió forint. A BOLDOGI PAPRIKA története a kétkezi ember történelme. A kétkezi ember történelmének emlékeit sok minden őrzi a faluban. Egy-egy régi szerszám, fénykép, irat, sok-sok olyan tárgy, amelyek verejtékező és munka fölé görnyedő ősök gazdag képességeiről tanúskodnak, amelyek méltók az utódok megbecsülésére. Ezeket a régiségeket, emlékeket nem szabad veszni hagyni, össze kell gyűjteni, „leltárba” venni, méltó része lehet a történelmi dokumentumoknak. Nem felesleges az. ha a mai utódok is tudják Boldogon: mik is voltak azok a csaholós kutak...? Pataky Dezső és az árszínvonal alakulásáról. Mint a tapasztalatokból kiderült: megyénkoen a tavalyi, hasonló időszakhoz képest lényegesen, 11,5 , százalékkal növekedett a kiskereskedelmi forgalom — leginkább a vegyes iparcikkek körében, utána sorrendben az élelmiszerekből, ruházati cikkekből, valamint a vendéglátás területén —, s ez jóval meghaladja a szomszédos Nógrád és Borsod számait, sőt az országos átlagot is! S talán érdekességként ide kívánkozik még, hogy egyidejűleg az OTP-ben, illetve a takarékszövetkezetekben levő betétállomány is szépen gyarapodott: 165 millió . forinttal túlhaladta a január elsejei összeget, elérte az 1 258 000 000-t! Üzleteinkben általában élénkebbé, bizonyos fokig bátrabbá vált a készletgazdálkodás. A - számottevő mennyiségi növekedés mellett azonban az élelmiszer- boltokból még mindig sokszor hiányzott a hús, a húskonzerv, az üzletekben nem lehetett mindig hozzájutni a Sörhöz — gyakran a hazai italhoz sem — kevésbé szólhattunk elégedetten a választékról. Különösen a ruházati cikkek között nem találták a vásárlók az olcsóbb, a keresett árukat mint például a női, bakfis, vagy leányka szövetruhákat, a kártolt férfiöltönyöket. S hasonlóan sok bosszúságot okozott néhány televiziótípus vagy kerékpár, bútorféleség és több zománcedény hiánya is. Kedvező tapasztalat, hogy mérséklődtek az áremelkedéMit tagadjam, nem szereteti a gumibotot. Azok közé az emberek közé tartozom, akik szükséges rossznak tekintik a fegyelmezés eme eszközét. Még játékból sem, sőt, még játéknak sem szeretem % ezt az ütőszerszámot. Éppen ezért fogadtam kissé felborzolva a csemege- és édesipari gyár legújabb kreációját, a rágógumival töltött gumibotot. A szóban forgó gumibot természetesen sokban különbözik igazi ősétől. Vékony, átlátszó műanyagból készült, tíz darab golyócskával, azaz rágóguipi- cukorkával van töltve, de azért van neki jó markolata, s bizony ütni is lehet vele. Ez utóbbi tulajdonsát* miatt tarsek, átlagosan nem érték el a tervezett 1,5 százalékot sem. A bolti élelmiszerek árszintje minimálisan haladta túl a tavalyi hasonló időszakét, ugyanekkor az idényáras cikkekhez általában 8— 10 százalékkal olcsóbban hozzá lehetett jutni. Tíz-tizen- két százalékkal csökkentek a szabadpiaci zöldségárak —, de furcsa, hogy Egerben még mindig jóval drágább a piac, mint' másik két városunkban. Gyöngyösön vagy éppenséggel Hatvanban. A vendéglátóiparban egy százalék alatt maradtak az áremelkedések, míg a ruházati, illetve a vegyes iparcikkeket illetően megközelítően az országos tapasztalatok érvényesültek. Általában alapvetően megváltozott az áremelések és árcsökkenések aránya. Amíg ez a viszonyszám tavaly 90:10 volt. addig az idei év első három hónapjában 60:40-ról beszélhettünk. A KPVDSZ érdeklődése során még mindig elég sok olyan esetre derült fény, amelyeknél — a minőségi előírások be nem tartásával — megkárosították a fogyasztókat. A legtöbb példa a ruházati szakmában akadt. Jellemző erre, hogy a Pleves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat saját ellenőrzésekor csupán a 23. számú boltjából 19 laminált zekét és 4 női szövetruhát, 22. számú boltjából pedig 19 nagy kamasznadrágot küldött visz- sza szállítóinak munkahibák, mérethibák miatt! Mindent összevetve: kereskedelmünkben érvényesültek a Központi Bizottság 1969 novemberi határozatai, ur/ áruellátásban lényeges a javulás, kielégítő az árszínvonal — a vásárlók érdekében azonban még jócskán van tom én rossz játéknak a csomagolásnak ezt a formáját. Arról nem is beszélve, hogy gondolataimban felötlik a jövő, amikor esetleg hatlövetű coltba csomagolják a csokoládédrazsét, géppisztolyba a gyermekek csemegéiét, a Zi- zit, és nehézbombázóba a pralinét, hidrogénbombába a Nem, több tippet egyelőre nem adok . • (márkusz) 1970. június 4. i'sütörtttlp MM.!.. ■ I — I I. ■ H ■■■■■■ M ' .I.H. Boldog címerében: A PAPRIKA tennivaló. (gyóni) I Töltött gumikot — ízesítve
