Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

így készült a terv I. 1 Alapvető cél: a népgazdaság hatékonyabb működése 1971. JANUÁR elsejével indul a IV. ötéves terv. A tervjavaslat, amely a követ­kező öt esztendőre felvázol­ja a népgazdaság fejlődését, a termelőerők, a lakosság életszínvonalának, életkörül­ményeinek, egészségügyi és kulturális ellátásának fej­lesztését — a közelmúltban elkészült. A javaslat rövide­sen a párt Központi Bi­zottsága, majd a kormány elé kerül, s ősszel a parla­ment elé, amely ha részletei­ben és egészében mindany- nyiunk számára megfelelő­nek ítéli a tervezetet, meg­alkotja majd a IV. ötéves tervtörvényt. Napjainkban a tervezés nem állhat a részletes ja­vaslatok puszta összesítésé­ből, majd a terv lebontásá­ból gazdasági egységekre. Ma a tervezés fő módszere a kialakuló gazdasági folya­matok értékelése, elemzése. A feltárt jelenségek, tenden­ciák előrevetítése és azok be­folyásolására a lehetőségek megteremtése. Ez az utóbbi feladat a tervezésnek rend­kívül felelősségteljes szaka­sza: itt kell a központi ál­lami döntéseket — amelyek valamennyiünk érdekeit szol­gálják — összehangolni a gazdasági szabályozókkal, amelyek a vállalati gazda­sági környezetet befolyásol- já5c. A m. ÖTEVES TERV eredményei különben bizo­nyítják, hogy ez a bizonyos gazdasági környezet fő vona­laiban megfelelő a IV. öt­éves terv céljainak valóra váltásához is. Egy-két fino­mításra azért, természetesen, mégis szükség lesz. Ilyen kí­vánatos finomítás pl. — s ezen napjainkban még dol­goznak —i hogy a bérezés, de általában a jövedelem, az eddiginél jobban igazodjon a munka tényleges hatékony­ságához, minthogy a IV. öt­éves terv egyik lényeges, és általános programja is éppen a hatékonyság és ezen belül a termelékenység javítása. A tervjavaslat így fogalmaz: a nemzeti jövedelem évenkénti gyarapodását a teljes foglal­koztatottság fenntartása mel­lett, 85—90 százalékban a termelékenység emeléséből kell fedezni. (Ezt különben azzal is segítjük, hogy a tervjavaslat a magasabb ter­melékenységű ágaknak az átlagosnál gyorsabb ütemű fejlesztést biztosít majd.) Hogyan jutottak el azon­ban a tervezők, pl. ehhez a javaslathoz: a nemzeti jöve­delem 1971 és 75 között évenként 5,5—6 százalékkal gyarapodjon? Miért pont ennyivel? Nos, az egész tervjavaslat elkészítésénél lé­nyegében két fő módszer öt­vöződött szüntelenül: a köz- gazdasági elemző munka és a gépi programozást így tör­tént ez a nemzeti jövedelem számításánál is. A GYAKORLOTT közgaz­dász számára világos, hogy a nemzeti jövedelem alakulá­sára két tucat alternatívát felesleges kidolgozni. Vagyis, a tartomány — egyszerű becsléssel is — behatárolha­tó: 4-től kb. 8 százalégik. Ez az a sáv, amelyben a nemze­ti jövedelem évenkénti nö­vekedését gazdaságunk szín­vonalán — de a nemzetközi tapasztalatok alapján is — reálisan elképzelhetjük. Ezekután programozni már csak azt kellett, hogy végül is mennyi legyen a megadott határok között. Kiderült pél­dául, hogy 4—4,5 százalék Isözött kár lenne tervezni, ez visszafogná a fejlődé­sünk dinamikáját, ennél lé­nyegesen jobbak kondícióink. A 7—7,5 százaléknál viszont tüstént kiugrott, hogy ilyen ütemű növekedés tervezése lehetőségeink túlbecsülése lene, feszültségek keletkez­hetnének a végrehajtás so­rán, mert — egyetlen pont­ba . legalábbis — már egyen­súlyi zavarodat hozna magá­val. Nevezetest nemzeti jöve­delmünk ilyen mértékű gya­rapodását inként, lriilke­reskedelmüi t-, a világpiaci körűimén' . várható alakú­ián, tenné Keink műszaki ■^emvon.n niatt képtelen lenne realizálni — már a ráeső részt természetesen. Az évenkénti 5,5—6 százalékos növekedést ugyanakkor va­lamennyi összefüggés adat­sora visszaigazolta. Ez került tehát a tervjavaslatba. (A túlteljesítés a hatékonyság és a műszaki fejlődés meg­gyorsításával természetesen lehetséges, mint ahogy az most a III. ötéves tervben is bekövetkezett: öt eszten­dőre összesen a nemzeti jö­vedelem 20—25 százalékos növekedését terveztük — elő­reláthatóan 40 százalékos gyarapodást könyvelhetünk el. Ebben természetesen már szerepe van a harmadik éve funkcionáló új gazdaság­irányítási rendszernek.) AZ EGÉSZSÉGES arányok keresése — s persze nem­csak a nemzeti jövedelemnél — már az induláskor alap­vető cél volt: kiindulópont. A IV. ötéves terv összeállítá­sa mintegy két és fél évvel ezelőtt kezdődött: természe­tesen a koncepció meghatá­rozásával. Ebben meghatá­rozták, hogy a fő törekvés a III. ötéves terv során kiala­kuló gazdasági egyensúly ki- terjesztése, stabilizálása, s ez lesz a gazdaság fejlesztésé­nek is meghatározója. Az egyensúly megszilárdítása, il­letve megteremtése a lakos­sági piacon, a fizetési mér­legben, a beruházási piacon s általában az egészséges arány kialakítása a felhal­mozás és a fogyasztás kö­zött. Az egyensúly a lakossá­gi piacon megteremtődött, már a III. ötéves terv máso­dik félében — a mennyisé­gek szempontjából. A vá­laszték, a minőség még kí­vánni valót hagy maga után — a most következő tervidő­szakra. A fizetési mérleg egyensúlya is kedvezően ala­kult 1969-ben, sőt, ezen be­lül — s erre régóta nincs példa — tőkés fizetési mér­legünk is aktívummal zárta az évet. Ezt kell tartósítani 1971-től. A beruházási piac egyensúlyának megteremtése az, ami a legfontosabb fel­adat lesz a következő évek­ben. A másik lényeges momen­tum, amit a tervezőknek már az induláskor el kellett ha­tározni, hogy az egyensúly­ra alapozva — sőt, ezt elő­feltételként értékelve — élet­színvonal emelkedését leg­jobban szolgáló tervet készít­senek. Ebből a megfontolás­ból kiindulva határozza meg a tervjavaslat az árak és a jövedelmek alakulását, MÉG EGY DÖNTÖ körül­mény megfogalmazódott az induláskor, éspedig az, hogy épp az életszínvonal-orien­táció, s a beruházási piac egyensúlya érdekében a be­ruházások, fejlesztések szá­mát, helyét, arányát a szük­ségesség határozza meg. A népgazdasági szükségesség s nem az esetleges helyi igény, amely természetesen lehet jogos, de mert az adott lehe­tőségek mégis megkövetelik a rangsorolást, a szükséglet helyett a szükségesség legyen a döntő. Ezek az elvi elhatározások —■ amelyeket 1969. augusztu­sában a párt Központi Bi­zottsága is újólag jóváha­gyott, kijelölvén most már a tervezési munka konkrét gazdaságpolitikai irányait _ k épezték azután a most már adatokban is fogalmazó ter­vezés alapjait. Gerencsér Ferenc (A második részt a követ­kező számunkban közöljük.) Uj elnök a régi tsz-ben Néhány héttel ezelőtt zaj­lott le az őrségváltás. Az új elnök, Molnár Nándor még meg sem tudott melegedni Gyöngyöspatán a tsz-ben. A járási tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettesi tisztjét hagyta ott a szövet­kezeti gazdaság miatt. Még­sem került teljesen új, ad­dig még ismeretlen munka- körülmények közé, hiszen öt évet töltött már el tsz-elnö- ki beosztásban, mielőtt a ta­nácshoz ment volna vissza. Gyöngyöspatán sem isme­retlen az új elnök, hiszen nemcsak az apparátusból emlékeznek rá, hanem so­kan vannak olyanok is a községben, akik valamikor együtt töltötték hadifogoly éveiket vele. Emlegetik is mostanában, talán egy ki­csit büszkélkedve is ezzel, de a hatása nem marad el: rácsodálkoznak a többiek az illetőre. Együtt volt fogság­ban az, elnökkel. Mintha ez­zel valamiféle, ki nem fe­jezhető rangot is kapna az eddig ismeretlen tsz-tag. De az általános vonások helyett tegyük személyeseb­bé a körülményeket, kér­dezzünk meg néhány szövet­kezeti gazdát. Mi az 6 véle­ményük, mit várnak ők az új elnöktől? Tóth Ferenc, aki öt éve ül már a bakon és most bel­ső üzemes fogatos, csak annyit mond a kérdésre, hogy egy kicsivel több pénzt. Aztán magyarázza is, hogy ők azelőtt is termeltek ele­get a gazdaságban, de azt mondták a vezetők, hogy nem jut több forint a tagok­nak. Az elnököt jól ismeri, hiszen maga is járási tanács­tag volt. Népszerű ember, barátságos ember az új el­nök, mondja nyomatékkal. Mintha engem akarna meg­győzni, vagy talán azokat, akik a beszélgetésünkre kö- rénk gyűltek. A szó most már körbe jár. Jegyezni sem lehet, hogy ki, mit mond. Ezért csak név­telenül idézem a mondato­kat. — Akármennyire akar is az elnök, ő egymagában nem tud menni semmire. Az a fontos, hogy milyenek i: közvetlen munkatársai. \ — Megmondom én, sok volt a kemény szó eddig. Rugalmasabbnak kell lennie az új elnöknek. — Valamelyik nap meg­számoltam, összesen tizen­négy tehenet hajtottak ki a legelőre. Hát így becsülik meg nálunk a háztájit, így támogatják. Azelőtt legalább százötven tehén volt a há­zaknál. Meg sertés, meg juh. — Nem tűrték meg az embereket, azok elmentek. Nem kell itt hajtani senkit, mindenki akar dolgozni. Csak legyen értelme. A csoportosulás nem ma­rad meg sokáig. Ahogy el­mondja az egyik is, a másik is a magáét, már áll odább. Amikor megkérdeztem Bognár Sándort, ő hogyan néz a holnap elé, ő is a pénzt említette. Tavaly 1400 forintot kapott egy hónapra előlegnek, az idén májusban csak ezret. Azt mondják az irodán, hogy kevés a telje­sítmény. Az emberek pedig a magas normára panasz­kodnak. Majdnem az új elnökkel együtt jött Patára Rohács Gáspár gépészmérnök, mű­szaki vezető. Az Izzót cse­rélte fel a tsz-szel. Így kö­zelebb jutott lakóhelyéhez, Apchoz, de abban is bízik, hogy anyagilag is jobban jár. Egyelőre sok a gondja, mert a gazdaság gépei leromlott állapotban vannak, a létszám pedig kevés a szerelőknél. Vele együtt lépett a tsz- be Kiss Imre építésvezető, ö a hatvani szakmunkásképző intézetet hagyta ott Gyön­gyöspatáért. Mert ez a mostani munka­kör jobban megfelel az el­képzeléseinek. Az építőbri­gádba tíz szakmunkást akar, akikkel hozzá lehet majd fogni a műhely bővítéséhez, a kilencven férőhelyes bor- júnevelő megépítéséhez, és meg akarnak csinálni négy szolgálati lakást, mert erre is nagy szükség lenne. Talán akkor neki sem kel­lene Zagyvaszántóról átjár­nia naponta ide. Még nem beszélt az elnök­kel, de már kétszer látt- Illés Janos tanyás. Meg* merte, mert e"y évet egye húzott le velő hí '"ojságba Az ügyintézés korlátái Miért nincs posta Nagykökényesen ? A LÁBATLANT Vékony­papírgyár első papírgyártó gépegységét júliusban, a má­sodikat ez év őszén helyezik üzembe. Megtörtént a víz­tisztító mű és két derítő me­dence műszaki átadása. Az elektromos fogadóállomás már üzemel, a kazántelep és a víztároló a hó végére ké­szül el. Az 1-es és a 2-es papírgép indulásához jú­nius végén adják át a 21. sz. Állami Építőipari Válla­lat dolgozói a nagycsarnok épületet. Az új gyár 1971-től évi 35 ezer tonna vékonypa­pírt ad majd a népgazda­ságnak. Képünkön: érdekes megoldású tetőszerkezet a papírgyár egyik üzemcsar­nokán, háttérben az épülő nagycsarnok. (MTI foto — Mező Sándor felv.) Várja az alkalmat, hogy előhozakodjon a közös él­ménnyel. Amit szeretne, az pedig a több jövede­lem. A tavalyi 43,60-as munkaegység helyett az idén legalább ötvenet adjanak. Elmondták még, hogy az asszonyok közül sokan men­tek el dolgozni Gyöngyösre, az Izzóba. Mert itt a szőlő­ben kötöttek, metszettek, kapáltak. A kertészetben in­kább az idősebb asszonyok kapnak munkát. A fiatal le­gények is azt nézik, hogy ipari üzembe kerüljenek. A csányi keverőüzemben pél­dául hét forintot kapnak egy órára a legények, itt meg — panaszolta az egyik gépkocsivezető — háromöt- vennel számolták el őt egy hónapon át, amikor a mű­helyben dolgozott, mert el­vitték az autóját. Akárkivel beszéltem, min­denki a pénzt említette. Az­tán a közhangulatot is, ha már belemelegedtek a be­szédbe. Mintha nem akar­tak volna szót érteni az em­berekkel a vezetők a koráb­bi időkben. Csak hajtották a munkát, csak idegeskedtek, és ez az állandó feszültség rossz hangulatot szült. Bi­zony, van itt mit csinálni. Molnár Nándorral akkor találkoztam. amikor jött vissza a határból. A tanyán akadtunk össze. Nehezen mondta ki a szavakat, hi­szen nehéz a helyzete. Sen­kit nem akar megsérteni, mert nem mindegy, hogyan vélekednek róla az emberek. Egyelőre csak ismerkedik a körülményekkel. Mindent maga akar látni, tapasztalni és keresi a lehetőséget, hogy beszélgessen a szövet­kezet gazdáival. Meghall­gatja a panaszokat, magya­rázza a félreértéseket, megy, érvel, vitázik kora reggeltől késő estig. Fáradhatatlanul. Tudja, milyen nagy fele­lősséget vett magára, amikor vállalta, hogy a gyöngyöspa­tai tsz elnöki teendőit ellát­ja. Ennek a felelősségnek szeretne minél hiánytalanab- ás minél eredményeseb- r- »felelni. A tsz-tagok /el, támogatásával. G Molnár Ferenc A falu közepén telefon- oszlopra erősített, kisméretű postaláda áll. A közeli kul- túrház mellett üvegkeretben biztonsági telefont helyeztek el, telefonálni azonban nem lehet! Hogy miért? Mert nincs posja Nagykökényesen! Az egyetlen telefon a közsé­gi tanácson van. Táviratot, expresszleveiet, pénzt, cso­magot feladni nem lehet, mert egyszerűen nincs hol. A község 846 lakójának a négy kilométerre levő Heréd­re kell sokszor begyalogolnia a postára, ha valamit el akar intézni, mert az autóbusz is ritkán közlekedik... De vajon miért nincs pos­ta a faluban? Ezt kérdezik a lakók is, sokszor elkesered­ve, sokszor már dühösen! A Szabadság út 32. számú ház udvarán épített nyári kony­hában működött korábban a posta, ami, tegyük hozzá, most is működhetne, de ta­valy november 3-án bezár­ták! Azóta jókora lakai és mellé illesztett pecsétviasz, be­porosodott ajtó és ablak hir­deti, hogy zárva van... A ház tulajdonosa, Polgár Fe­renc még 1965 januárjában 10 éves szerződést kötött a Miskolci Postaigazgatósággal, hogy a ház nyári konyhájá­ban berendezik a helyi pos­tát, amelyet Polgár lánya, Szabó P. Jánosné vezet. Egy ideig minden a legnagyobb rendben ment, míg Szabóné egy bizonyos idő után beteg­ségére hivatkozva a posta- szolgálatból kilépett. A pos­taigazgatóság ekkor Pázmán- di Tibornét — aki szintén nagykökényes! — bízta meg a posta vezetésével. A baj ez után kezdődött! A ház lakói a posta új vezetőjét és a postára betérő feleket ál­landóan zaklatták, bántal­mazták, különböző, nem kí­vánatos megjegyzésekkel ost­romolták, hogy elérjék; hogy a falu lakóinak nem kis elége­detlenségére becsukják a pos­tát. .. Mert, hogy nekik szükségük van a bérbe adott helyiség­re. Tavaly ősszel, amikor a fűtési szezon beindult, Pol­gárék és Szabóék a posta­helyiség kéményjáratát több alkalommal sárral betömték, csak azért, hogy a hivatalve­zető ne tudjon fűteni... Az igazgatóság ekkor birtokhá­borítást pert indított Polgá­rék ellen, s (közben) a helyi­ség fűthetetlensége Polgárék tarthatatlan viselkedése és a helyi tanács tehetetlensége miatt — november 3-án kénytelen volt a postái be­zárni. .. Polgárék ekkor, a • szerződést figyelmen kívül hagyva, önkényesen leszerel­ték a levélszekrényt, a postai címtáblát és az OTP-szol- gáltatásm utaló táblát. A postaládát a falu közepén, egy telefonoszlopra erősítet­ték, azóta is ott áll... A birtokháborítási ügyet ez év májusában tárgyalta a hatvani bíróság, s ítéleti- leg kötelezte Polgárékat az önkényesen leszerelt postalá­da és a táblák visszahelyezé­sére. Ez azonban a mai na­pig sem történt meg. Köz-1 ben a tanács vb-titkára le­velet írt a közlekedés- és postaügyi miniszternek, amelyben kifogásolja az igaz­gatóság eljárását, azt, hogy bezárta a postát és nem tesz semmit a probléma megoldá­sára, holott időközben a ta­nács felajánlotta, hogy irat­tárának leválasztásával he­lyiséget biztosítanak a posta * ismételt beindítására. A le­vél nyomán a Posta-vezér­igazgatóság utasítására vizs­gálat kezdődött és annaik so­rán bebizonyosodott, hogy .a tanács által felajánlott he­lyiség nem megfelelő, sötét, szűk és huzamosabb tartóz­kodásra nem való, ugyanak­kor nem lenne biztosítva cso­magraktár sem. Az igazgató­ság akkor javaslatot tett. hogy az irattár helyett a volt vb-elnöki szobát és a tárgyalóterem egy részét biztosítsák postának, ettől azonban a község vezetői me­reven elzárkóztak. Időközben a vb-titkár levelére a Posta- vezérigazgatóság elküldte a választ: „A vizsgálat megál­lapítja, hogy a Miskolci Postaigazgatóság minden le­hetőséget elkövetett, hogy a posta a községben újból el­kezdje működését. Az igaz­gatóság kiküldöttje három esetben is tárgyalást folyta­tott a helyi tanács vezetői­vel. Ez idáig a tanácstól el­fogadható segítséget nem ka­pott, amelynek figyelembevé­telével a posta további mű­ködését nem tudta megolda­ni.’’ A helyzet változatlan! To­vábbra sincs posta Nagykö­kényesen! A kis község taná­csának nincs pénze új posta építésére. A Miskolci Posta- igazgátóság viszont csak épü­letátalakításra tudna anyagi­akat biztosítani! Mindeneset­re a jegyzőkönyvek, levelek és ügyiratok helyett mielőbb valamilyen megoldást kelle­ne találniuk az illetékesek­nek, mert a nagykökényesiek hosszabb ideig nem marad­hatnak posta nélkül. , Mentusz Karolj'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom