Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

KOSSUTH

8.20 Áriák.

9.00 Regényrészlet.

9.20 Könnyűzenei híradó.

9.50 Szovjet indulók.

10.05 ifjúsági műsor.

11.00 Mozart-művek.

11.30 A Szabó család.

12.20 Ki nyer ma?

12.30 Tánczene.

13.15 Népi zene.

13.40 Eredmények, feladatok.

14.00 Operarészletek.

14.46 Két dalciklus.

15.10 Kóruspódium.

15.18 Szimf. táncok

15.50 Az élő népdal.

16.05 Muzsikáról fiataloknak.

16.39 Acstörténetek.

17.20 Üj felvételek.

17.47 Riport.

18.00 Operett.

18.45 Madarat tolláról.

18.55 Súlyemelő EB.

19.30 Áriák.

20.05 Töltsön egy órát kedvenceivel.

21.08 Gondolat.

21.48 Könnyűzene.

22.20 Verbunkosok.

22.55 A történettudomány problémái

23.15 Szimf. könnyűzene.

0.10 Sárai: Budapesti rapszódia.

PETŐFI

8.05 Nóták.

9.00 Orosz muszika.

9.40 A mikrofonnál . . .

12.00 Zenekari muzsika.

13.40 Orvosi tanácsok.

Kettőtől — hatig . . .

18.10 Súlyemelő EB.

18.15 Kis magyar néprajz.

18.20 Capek jelenetei.

19.00 Népi muzsika.

19.35 25 év gazdaságtörténet.

20.00 Súlyemelő EB.

20.43 Vázlatók E. T. A. Hoff- manról.

21.08 Könnyűzene.

21.28 Händel: Rodelinda.

MAGYAR

9.09 Az ismeretlen ostroma. (Filmösszeállítás.)

9.35 Az egyenlítői őserdőkben.

9.35 Maigret felügyelő ... A véletlen halál.

10.50 A másik Amerika.

11.20 Zeneszerzői arckép.

17.58 Hírek.

18.05 Csipkerózsika. (NDK-báb- film.)

18.30 írók, könyvek, kritikusok...

18.56 Riportműsor.

19.25 Esti mese.

19.35 Madridi fesztivál. (Zenés spanyol film.)

20.00 Tv-híradó.

20.20 A félelem bére.

(Magyarul besz. francia film.)

22.25 Tv-híradó.

22.45 Súlyemelő EB.

POZSONYI

9.50 Hárman a IX. emeletről.

10.45 Dalműsor.

16.00 Salakpályás kerékpár- verseny.

18.00 Hitparádé.

19.00 és 22.15 Tv-híradó.

19.50 Dalok.

21.45 A testvériség érődéi.

(Dók.-film.)

= FffI

EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33)

Az előadások, kezdete: fél 6 és 8 órakor.

Csak délután:

Az öregember és a gyerek Francia film Este:

Veréb is madár Színes magyar film ■

EGRI BRÓDY:

(Telefon: 14-07)

Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor.

A titokzatos szerzetes Színes szovjet film EGRI KERT:

Az előadás kezedte: 8 órakor.

Hét aranyember

Színes francia—olasz—spanyol

film

EGRI BÉKE:

Fehér apácák titka GYÖNGYÖSI PUSKIN:

Ölj meg, csak csókol) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Minden dalom a tiéd GYÖNGYÖSI KERT:

A Pál utcai fiúk HATVANI KOSSUTH:

Dr. Holst fantasztikus esete

Jttlmények, kilométerkövek:

A Thrák tengertől —

a Boszporuszig

III. Rodostó és hajnali ébresztő

A görög ember szívélyessége után az embert óhatatlanul elfogja a szorongás: vajon milyen a török? Hasonlóan nyíltszívűek-e, vagy zordabbak. komorabbak? Buta dolog ez, de részben magyarázható, hiszen a törökökhöz kötődő ismeret- anyagunk nagy része inkább a múltba nyúlik vissza, a jelenről, a máról, jóval kevesebbet tudunk.

Ki nem mondott kérdéseinkre hamar választ kapunk. Az ipsalai határállomáson nagyjából ugyanaz

véget. Hajnal öt óra lehetett, amikor furcsa hangokra ébredtünk.

Valahonnan monoton dallam hangzott, hol mélyebben, hol mágasbban, hol erősebben, hol elhalkulón. Aztán rövid szünet, s újra élőiről.

Kis időbe beletelt, míg rájöttünk: a müezzin szólítja imára, s felkelésre az igaz hívőket, s dicséri Allah nagyságát.

Felkeltünk, megkóstoltuk a birkahúsból készült, majoránnával ízesített kolA Rákóczi-ház Rodostóban.

Egerben: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsiiinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére i$.

Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Jókai utca 41 »zám alatti rendelőben. (Tele- tImi: 17-27.)

a helyzet ismétlődött, mint amikor Görögországba érkeztünk. Amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, röpködtek a nevek: Albert,

Bene, Puskás, Tichy, s amikor az is kiderült, hogy Egerből érkeztünk, az egyik vámtisztviselő egy üres borospalackot mutal ott: Badacsonyi kéknyelű. Kézzel- lábbal magyarázta, hogy az egri bikavér még jobb, de olyan palackkal jelenleg nem rendelkeznek. S, hogy még jobban kimutassák baráti érzelmeiket: megvendégeltek minket egy-egy csésze, forró teával. Egy kicsit csalódottak voltunk, azt hittük, a csészékben török Fekete van. Itthoni elképzeléseinkkel ellentétben azonban a törökök inkább a teát részesítik előnyben, s csak nagyon kevesen hódolnak a fekete élvezetének. Mit tehettünk? — leszámoltunk egy illúzióval.

Borús, esős időben indultunk tovább. A széles országút mellett csendben ’Húzódtak az apró falvak, melyeknek egyetlen ékessége a többnyire hófehér mecset és minaret. Este volt már, mire Tekirdagba, vagyis Rodostóba érkeztünk. Már az országúiról feltűnt II. Rákóczi Ferenc, a nagy fejedelem nappali háza. Este lévén, a látogatást másnapra halasz- tottuk.

Tekirdag' abszolút török település. Bizonyára furcsán hangzik ez a megállapítás törökországi helyről, de nehéz másképpen meghatározni. A szűk, macskaköves sikátorok, a több száz éves, fekete-szürke fahózak, a kiugró homlokzatok, a parányi ablakok, a milliónyi apró boltocska, melyekben cipőfűzőtől joghurtig minden kapható, a parányi műhelyek, és az utcán áruló zöldségkereskedők, a tereken, utcákon kóválygó kutya-, macskasereg — mind-mind azt az európai . hatásoktól mentes, hermetikus török hangulatot idézi, amely ma már egyre kevesebb helyen tapasztalható.

Késő este volt, amikor lefeküdtünk.

A néhány órás aívás azonban különös epizóddal ért

bászt. még egy sétát tettünk, s elindultunk a Rákóczi-ház- ba.

A bújdosó fejedelem egykori nappali háza, — külön hálóháza is volt — ma emlékmúzeum. A szép épület, domboldalra épült, homlokzati ablakaiból a Márvány-tengerre látni.

Az ember megilletődötten járkál a fapadlcs, fameny- nyezetes szobákban, nézegeti a kuruc zászlókat, a korabeli bútorzatot, a fejedelem leveleit, a különböző kiadványokat. Az egyik szobában a magyarországi török építészet emlékeinek fényképei, köztük az egri minaret nagyméretű fotoja.

Lapozgatunk az emlékkönyvben, az idei évben három magyar nyelvű bejegyzés, egy jugoszláviai magyar, házaspár néhány sora, a szabadkai gimnázium tanulóinak, nevelőinek meghatott mondatai, s utoljára a magyar parlamenti küldöttség bejegyzése, élén Kállai Gyulának, az Országgyűlés elnökének aláírásával.

A múzeum gondnoka — idősebb, ősz hajú hölgy — tapintatosan néz ki az egyik ablakon, nem akarván zavarni az emlékezésben. Feljebb megyünk egy emelettel, nézegetjük a díszes, mozaik ablakokat, melyeket a szabadságharc bujdosóinak tiszteletére készítettek. Olvassuk a heveket: Rákóczi Ferenc, Bercsényi gróf, Kő- szeghy. Teréz, Mikes Kelemen ...

Furcsa érzés keríti hatalmába az embert. Itt, Tekir- dagban, már nagyon is érzékelhető távolságban vagyunk Magyarországtól, szinte tapintható ez a távolság. .

S milyen örök távolságban volt a haza a bújdosóknak, különösen pedig Mikes Kelemennek, aki a végén egyedül maradt, s innen küldözte leveleit képzeletbeli nagynéniéhez. Hiszen Rodostó, a török nagylelkűség ellenére is, csupán lakóhelyet adott, s nem hazát.

Még egyszer végigjártuk a szobákat, aztán indultunk lefelé. A múzeum gondnoka bezárja az ablakot, eloltja a villanyt. A macskaköves,

több száz éves utcácskán ballagunk a tenger felé. A víz zöldeskék hátán mormolva futnak végig a fehér hullámok, s csapódnak a part köveihez.

Az egyik laposabb szikla előtt pillanatra megállunk. Arra gondolunk: ki tudja, ült-e, s hányszor ült ezen a helyen Mikes Kelemen, hallgatva a tenger mormolását, s nézve a végtelen vizet. Hányszor juthatott eszébe, hogy a világ bármely részébe eljuthatna, csak egyetlen helyre nem. Mert a felséges mondat kegyetlen és könyörtelen volt: Törökországból

nincs visszatérés.

Kaposi Levente

Nem szeretek számolni. Csak ha nagyon muszáj. Most muszáj.

„Nagyhalászon évi kétezer zsákot előállító gyárat létesítenek — írja a Hétfői Hírek. Teljes kapacitása esetén évente ötezer darabot állít majd elő és 1200 dolgozót foglalkoztat.’’

Így a hír és számolok én. ötezer zsák évente, osztva 1200 dolgozóval, az annyi mint 4,1 zsák évente és dolgozónként., Vagy meghökkentően alacsony termelékenységre tervezték ezt a zsákgyárat, vagy Gellérthegy nagyságú, kézi szövésű zsákokat gyártanak majd Nagyhalászon, — vagy a Hétfői Hírek még nálam is kevésbé szeret és tud számolni.

Tessék, itt a nyár! Most jobb?

(-6)

Tíz nap Bulgáriában . . . Segítség az árvízkárosultaknak ... Lakótelepi ügyek ... Nem vagyok azonos

Nagyszerűnek ígérkező eseményről számolt be Kará- csondról Dán Gyula, az úttörőcsapat vezetője. A karácsonyi úttörőcsapat és a KISZ-szervezet 60 tagja izgalommal várja július 15-ét. Nagy nap lesz az életűikben, hiszen nem sok 10—14 éves gyerek mondhatja el, hogy: „Én már voltam az Aranyhomokon.” Ekkor indulnak tíznapos kirándulásra, amelynek célja Várna. Az utazás ugyan hosszú, de ezzel mit sem törődnek, a fáradságot feledteti majd a sok-sok csodálatos élmény. A nyaralás nem csak a tengerparti fürdőzést, hanem Bulgária gazdasági eredményeinek, a hős bolgár nép történelmének megismerését is jelenti. A kirándulók eljutnak a balcsiki várba, a híres Rózsakertbe, a csodálatos hírű Nessebár- ba és repülőgéppel Burgasz- ba is. Azok a tanulók és fiatalok, akik a földrajzórákon már megismerték a csodálatos szépségű bolgár tájakat, alig várják, hogy a valóságban is meglássák. A csoport július 15-én a Belgrádon és Szófián keresztülhaladó Po- .lónia Expresszel indul. Reméljük, kellemesen érzik magukat a fiatalok és nagyszerű élményről adnak számot hazatérésük után.

Czene János, a Mátraballai Községi Tanács vb-titkára a mátraballaiak segítségéről számol be, pontos adatokkal. A lakosok 24 ezer forintot, mintegy 45 ezer forint értékű ágy- és ruhaneműt és több mint 13 ezer forint értékű élelmiszert gyűjtöttek össze. Mátraballa lakói 83 850 forint készpénzt küldtek el az árvíz sújtotta vidék lakosságának. A helyi Űj Barázda Termelőszövetkezet ezenfelül 32 mázsa tavaszi árpát is adott, s a szövetkezet gondoskodott gépkocsiról, hogy elszállítsák Fehérgyarmatra és Nábrádba.

Kóczián Antal Gyöngyösről Benedek József gépkocsi- vezető beszámolóját írta meg. „Május 16-án, vasárnap, ebéd után ledőltem egy kicsit aludni, s nem gondoltam, hogy a következő két hétben nemhogy rekamién nem

fekszem, de még pihenni és aludni sem fogok. Ahogy el- szenderedtem, felköltöttek és odabent közölték velem, hogy rövidesen megyünk az árvíz sújtotta területek felé. Néhány órával később négy darab 8 tonnás Skoda billenős gépkocsi indult Gyöngyösről segíteni. A gyöngyösieket Tokajba irányították, s ott megkezdődött a szinte pihenés nélküli munka. 72 órán keresztül szállították a gátak erősítésére a követ rossz, csúszós, sáros utakon. Szálláshely nem volt, de idő se, hogy lefeküdjenek. Napokkal később jutottak csak néhány órás pihenőhöz. Azután napókig kohósalakot szállítottak az elmosott, átázott utak feltöltéséhez.

Hetek óta tart az ember- feletti küzdelem a rendkívüli áradással szemben, szinte megállás nélkül hordják az anyagot a gátak erősítéséhez. A gyöngyösi üzemegységtől az első napoktól kezdve dolgoznak a gépkocsivezetők, jelenleg is 45-en, a gépkocsi- vezetőkkel és a karbantartó —javító személyzettel együtt.

A gátakon végzett munka mellett máshogy is igyekeznek segíteni. A nyíregyházi 5-ös számú AKÖV 68 dolgozójának összedőlt, 38-nak megrongálódott a háza. Ezek felépítéséhez, rendbehozásához segítséget adnak az autóközlekedési vállalatok dolgozói. A Heves megyei AKÖV elküldött és felszerelt egy fa lakóházat és 48 órás rohammunkával rendbehozták a komlótótfalusi Gál József gépkocsivezető házát. A gyöngyösi AKÖV dolgozói is felajánlották szabadnapjaikat, sőt szabadságuk egy részét, hogy segítsenek a lakóházak, intézmények épületeinek rendbehozatalában.

A gyöngyösi 80-as lakótelepen a Lokodi utca 4. szám alatt lakik Bányai Attiláné, nyugdíjas. így ír levelében; „Nyugdíjas vagyok. így több időm és alkalmam van meglátni olyan dolgokat, amelyekre, míg dolgoztam, nem terjedt ki a figyelmem. A lakótelepiek itt is sorra átcserélik a lakáshoz tartozó szén- és fafűtéses tűzhelyeket

Veszélyes útszakasz UjÖHgTÖ^Öll

(Tóth Lajos tudósítónktól): Gyöngyösön, a Szövetkezet utcából a Róbert Károly és a Vöröshadsereg utcákba veszélyes a gyalogos közlekedés. A Róbert Károly utca elején építik á toronyépületet. Az utca bal oldalán, a toronyépület mellett, a járdát már elkészítették, de esős időben a nagy sár miatt nem használható. így az állami építőipari vállalat és a Mátraalji Szénbánya Vállalat dolgozói kénytelenek a 3-as főútvonalon közlekedni

munkahelyükre.

A Szövetkezet utca és a Vöröshadsereg utca kereszteződésében az arra járóknak át kell menniük a jobb oldalon megépített járdára. Ezen közlekedve a gyologos azonban 30 méter után azt veszi észre, hogy a járda megszűnt. Le kell lépni az úttestre és ott járni a sokszor nagy forgalom ellenére is...

Az illetékeseknek intézkedniük kellene, hogy a torony- épület jobb és bal oldalán a járdát mielőbb elkészítsék.

gáz- és villanytűzhelyekre. A régi tűzhelyek lekerülnek a mosókonyhába, csak a mi lépcsőházunkban már öt ilyen van. Lassan kikezdi a rozsda, nem szólva arról, hogy a helyet is foglalják. Fölmerült .bennem az a gondolat, milyen kár ez, hiszen ha máshol nem, talán az árvízkárosult területeken szükség volna rájuk.”

Hatvanból Marosvárí János egy eléggé általános lakótelepi problémáról ír. Hatvanban a Mező Imre utcai lakótelepen próbálom megvédeni a gyerekek jogait is. Egy évvel ezelőtt kiirtották a bozótot, aránylag szépen parkosítottak. Bevetették fűmaggal és rózsákat is ültettek. Sajnos a pázsit gondozása már elmaradt, a fű derékig ér, nincs aki lekaszálja, száraz időben meglocsolja. Sajnos a parkosítással most már ott tartunk, hogy a gyerekek lassan le se mehetnek játszani. Miért labdáznak, fociznak a gyerekek? — mondják komoly, egyébként értelmes emberek is! Az udvarnak nevezett, kis teret most még tovább kurtították. Garázsépítésre vettek el belőle. Ezért még nem is szólnánk semmit, de éppen ezek az emberek zavarják el onnan a gyerkeket, mondván, hogy a hangosságukat nem lehet tűrni. Előfordult, hogy egyik-másik felnőtt elvette a gyerkektől a labdát és szétvagdosta. Erről csak a felháborodás hangján lehet beszélni. Nem tudom, hol mozogjon és játsszon a gyerek, ha nem a szülők sze-. me előtt, a házakhoz tartozó udvaron. Vajon az jobb volna, ha galeriben töltenék az idejüket?”

Levélírónknak igaza van. Gondoskodni kell a lakótelepi gyerekek részére is mozgáslehetőségről és a hagyományos, hintával, homokozóval felszerelt játszóterek mellett labdázóhelyről is. Mert valóban szükség van arra, hogy a nagyobbak is játszani tudjanak.

Csont Istvánná Egerből fordult kéréssel hozzánk, s kérésének szívesen teszünk eleget, mivel az ,.Ellenőrző portyán Egerben” című cikkünk egy része valóban nem rá vonatkozik. Szóvá tettük a cikkben a Zöld Hordó pe- vű italboltban tapasztalt, nem kis mérvű súlycsonkítást. A hibás nem levelünk írója, hanem a kisegítőként alkalmazott, Szabó Józsefné, nyugdíjas volt. Miután mindketten szemüveget hordanak, sajnálatos félreértéssel levelünk íróját azonosították a súlycsonkítást elkövető dolgozóval. Nem róla van szó!

1970. június 24., szerd®