Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
8.20 9.00 10.05 11.30 12.20 12.30 13.15 13.50 14.05 14.30 15.10 15.20 15,40 16.05 :6.27 16.38 17.20 17.53 18.08 48.54 19.30 21.43 22.20 22.50 KOSSUTH Operarészlctek. Régi melódiák. Zenekari muzsika A Szabó család. Ki nyer ma? Tánczene. Népdalok. Válaszolunk hallgatóinknak! Arany és a muzsika. Noki öl, nőknek. Liszt—Grabócz: XIII, rapszódia. Verdi-basszusáriák. Versek. G. Csajkovszkij: Kamaraszimfónia. Dezséry műsora. Népdalgyűjtőűton Kodály nyomában. Lemezek közt válogatva .. . A IX. közgazdász-vándorgyűlésről. Nóta-est. A kardvívóbajnokságról. Zenekari hangverseny. Bordalok operettekből. Iráni útijegyzet. Egy falukutató jegyzet, füzetéből. PETŐFI 8.05 Fúvószene. 8.15 Könnyűzenei híradó. 9.00 Kíváncsiak klubja. 9.50 Kórusművek. 12.00 Népi muzsika. 12.20 Fúvószene. 12.40 Házunk tája. 13.03 Áriák. 13.40 Orvosi tanácsok * napozásról. 14.00 Mindenki kedvére H kettőtől — ötig .. • 17.00 ötórai tea. 18.10 Kis magyar néprajz. 18.15 Vietnami útijegyzet. 18.45 Kodály-dalok. 39.14 Kortársaink. 20.28 Népi zene. 20.53 Egy tanító arcképe. 21.08 Muzsikáról, fiataloknak. 21.41 A KGST-országok együttműködéséről. 22.01 C. Krauss vezényel. MAGYAR 9.00 Riportfilm. 9.20 Maigret felügyelő . .. Majestic pincéi. 10.35 Delta. 11.05 A vörös agitátor. (Magyarul beszélő szovjet film.) 17.28 Nyugdíjasok műsora. 18.15 Hírek. 18.20 Madridi fesztivál. (Spanyol zenés film.) 18.45 Radar. 19.20 Esti mese. 19.20 Beszélgetés. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Dokumentumfilm. 21.20 Üriemberek. (Magyarul beszélő NSZK film.) 21.40 A Párizsi Jégrevü műsorából. 22.30 Tv-híradó. 22.50 Labdarúgó VB: Negyeddöntő közv.-e Mexikóból, POZSONYI 10.00 A gyilkos háromszor csenget. (Tv-játék.) 16.10 Kerékpárversenyek. 19.00 és 21.40 Tv-híradó. 19.50 Doktor Schlüter. (NDK tv-sorozat.) 22.50 Labdarúgó VB: negyeddöntő. I Fífm I EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Bye, Bye Barbara Színes francia film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Célpont a híd Színes jugoszláv film . EGRI KERT: Az előadás kezdete: 8 órakor. Fehér farkasok Színes NDK film EGRI BÉKE: A nősülés keservei GYÖNGYÖSI PUSKIN: Horoszkóp GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Délután: örök fiatalság birodalma Este: Melyik úton járjak? HATVANI KOSSUTH: Veled Madridban OMSl UamcT Egerben: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Bajcsy-ZstlinszUy utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Jókai utca 41. ■zám alatti rendelőben. (Tele- üm: 17-27.) ff ' ' , BMiijSSPiÉá s*37a**s* * 'tf « i- ^ Húszéves a Ferihegyi repülőtér A Ferihegyi nemzetközi repülőtér húsz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A korszerű légi pályaudvar fel- és leszálló pályája több mint 3 km hosszú, így alkalmas a világ bármilyen típusú polgári repülőgépének fogadására. Az elmúlt húsz év alatt jelentős fejlődésen ment át a repülőtér. Tíz évvel ezelőtt 200 ezer, 1969-ben már 750 ezer utas vette igénybe. A MALÉV gépei a Ferihegyi repülőtérről kiindulva 1970-ben 28 ország 34 városával tartanak fenn menetrendszerű kapcsolatot, 16 külföldi. légi társaság járatai szállnak le rendszeresen Budapesten. Képünkön: TU 134-es utasszállító gép a Ferihegyi repülőtér „állomásépülete" előtt. (MTI foto — Bara István felv.) Ez nem igazság! Az új, V csinos titkárnő első munkanapja. Az első két órában az ifjú hölgy, akinek asztala a főnökéé mellett van, felveszi a szinte szünet nélkül csöngő telefonkagylót, azután átadja a főnökének. Egy idő múlva azonban már nem nyúl utána. — Kisasszony! — ordít a főnök. -- Nem hallja a telefont? Vegye fel a kagylót! — ó, már elegem van belőle. Hozzá sem nyúlok többé: mindig csak önt, csak önt keresik! Az alkotóház a Balatonra néz Badacsonytördemictől három és fél kilométerre fekszik festői környezetben a Magyar Népköztársaság Irodalmi Alapjának szigligeti alkotóháza, ahol naponta több ezer sor születik íróink, költőink tollából. A kastély, amely valamikor az Eszterházy- család kényelmét szolgálta — 24 vendégszobával, 15 holdas védett parkkal, saját úszómedencéjével, jeljes komforttal rendelkezik. Nem csoda, hogy ez a valóban pihentető vidék a szó szoros értelmében vonzza íróinkat, művészeinket. A vendégek közt olyan nevekkel találkozhatunk, akiknek műveit az egész ország ismeri; — itt írta Fekete István számos novelláját, önéletrajzát, Lengyel József a Banica végnapjait, Mészöly Dezső a Lép a királyné című verses vígjátékát, itt állította össze Somlyó György legújabb kötetét, a Válogatott műveket, Erich Kästner: itt kerekedett egésszé Száva Istvánnak a II. Rákóczi Ferencről írt regényes életrajza és még sokáig lehetne sorolni, ki mit alkotott itt. De nemcsak a szigorúan „irodalom” alatt értendő versek, prózák csiszolódtak, formálódjak az ódon falak közt: Székely Júlia tv-játékot, Szűcs László István négyrészes tv-darabot, Sólymos Ida igaz kritikáit írta a lombos fák alatt. A mindig visszatérő vendégek közé tartozik Módos Péter, Nemes György, Palotai Boris, Kolozsvári Grandpierre Emil, Rab Zsuzsa, Hintsch György, Kahá- na Mózes, Bede Anna és Gyertyán Ervin is. Nagy elismeréssel nyilatkoztak a környezetről, a családias légkörről, a PEN Cub és az Irodalmi Alap külföldi vendégei is, mint az amerikai Frederic Will, a francia Yves Gandon, a szovjet N. Alescsenko és Geiger Béla, a jugoszláv Dragoljub BrajoMese az értelemről Egyszer volt, hol nem volt, élt egy öregapó, akinek az volt a szokása, hogy értelmesen gondolkodott. Egy napon az öregapó azért jelentkezett az Egyesített Dollárhatalmak legfőbb államfér- fiainak tanácskozásán, hogy szüntessék meg a villongásokat és teremtsenek jólétet. — Ki tudja, milyen zagyvaságot agyait ki az öregember— gondolták a legfőbb államférfiak, amikor bejelentették az apót. Lassan lépett be öreg lábaival a hatalmas tárgyalóterembe, melyben ovális asztal körül ültek a hatalmasok. Régimódi, kopott ruhájában egy üres székhez totyogott és leült. Az államférfiak kegyesen mosolyogva adták meg az engedélyt az öregapónak, hogy beszéljen. — Uraim! Államférfiak és miniszterek! Eljöttem önökhöz, hogy elmondjam gondolataimat. Kérem, hallgassanak meg. Nem én, hanem az ésszerűség mondatja el velem. Éljenek a jövőben a népek valamennyien békében. Részletezzem? Utazzanak haza, hazájukba. Alkotmányukban gondoskodjanak arról, hogy az emberek közölt felosszák a nagy vagyonokat. Ezzel az intézkedéssel elérhetik, hogy minden családnak külön kis háza lesz, több szobával és garázzsal a kertben. Ráadásul adjanak ajándékba minden családnak egy gépkocsit. Mindehhez azután számoljanak hozzá a Föld minden olyan településén, melynek több mint ötezer lakosa van, egy újonnan felépítendő, emeletes iskolát, és a legtökéletesebben felszerelt, modern kórházat. Irigylem önöket. uraim! Biztos vagyok benne, Ha mindezt megteremtik, létre jöhet a népek közötti barátság és béke. Önöket pedig áldani fogják. A kis öregapó szivart vett elő tárcájából, rágyújtott, majd folytatta. — Mégsem irigylem ö két, uraim, inkább bo' lennék, ha mindez megva1 >■ sulna. vies, hogy csak a kiemelkedő egyéniségeket említsük. Itt festette talán legszebb képeit Ferenczi Júlia, itt merített ihletet műveihez Pándi Kiss János szobrászművész és az Európa-szerte ismert fotóművészünk, Cink Károly is. A táj harmóniája, nyugalma, áttörhetetlen békéje segítette munkájában neves zeneszerzőinket; Kadosa Pált, Maros Rudolfot, Petrovics Emilt, Székely Endrét... Ha van szabad hely, a kulturális élet más területein dolgozók is kipihenhetik évi fáradalmaikat, sok neves tudósunk, színészünk keresett és talált itt megnyugvást, vagy érezte az alkotó munka örömét. Túl az óperencián, de a Badacsonyon sem innen, sem túl, hanem pontosan a közepén van egy kis kastély; a híres szigligeti alkotóház. Az irodalmat, művészeteket szerető emberek igazi örömére. A hatalmas asztal körül helyet foglalt államférfiak arcán kissé torz mosoly jelent meg. A fő államelnök szót kért és rekedtes hangon mondta: — Es mekkora összeg szükséges az ön gondolatainak megvalósításához? — Mekkora? — ismételte a kérdést az öregapó és hangján kis idegesség volt érezhető. — Számoljon, kérem. Mennyi pénz szükséges ehhez a kis munkához? — Egybillió dollár, uram' felelte nyugodtan az apóka. — Eqymilli&rdban ezer- millió van és egybillióban Negyven munkás esztendő illán... — Féléves tervét 104 százalékra teljesítette... Jutalmak az építők napján... — Jól sikerült a kirándulás... — Panaszok, bosszúságok... Ritka ünnepség színhelye volt a Kisnénai Általános Iskola az évzáró napján. Molnár Ilona számolt be levelében arról, hogy 40 éves nevelői munkája után búcsúztatták a nyugdíjba vonuló Bérezés János iskola- igazgatót. 1949-től az évzáró napjáig a kisnánai gyerekeket tanította. Munkatársai, a község vezetői és a gyerekek az évzárón köszönték meg évtizedes munkáját. Részt vettek az ünepségen azok is, akik a községben 1949-ben első tanítványai voltak. Szűcs Ferenc hatvani tudósítónk az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat hatvani vasárudájának tervteljesítéséről számolt be. Féléves tervüket a bolt dolgozói 104,5 százalékra teljesítették annak ellenére, hogy sok árucikk hiányzik. A boltvezető igyekszik mindenféle árut beszerezni, sok esetben a miskolci, szolnoki, vagy az ország más területén levő nagykereskedelmi vállalatokkal is felveszik a kapcsolatot. A bolt dolgozói dicséretes munkát végeznek és bizonyos, amint javul az áruellátás, fokozódik a terv teljesítése is. Megyeszerte megünnepelték az építők napját. A KPM egri Közúti Igazgatóságának dolgozói szintén ünnepséget tartottak, Kristóf Sándor szb- titkár tartotta a beszédet, majd a szakszervezeti bizottság 22 aktívája kapott tárgyjutalmat munkájáért. A szakszervezeti mozgalomban 25 éve résztvevő, tíz szak- szervezeti tag emléklapot kapott és a tagsági könyvre díszes borítólapot. Az építők napján búcsúzott el munkatársaitól a nyugdíjba vonuló Seberényi Dezső elő- kalkulátor. Ebből az alkalomból Kiválódolgozó-jelvényt és oklevelet kapott. Az ünnepség után a szakszervezeti bizottság vendégül látta a résztvevőket. A Közúti J »azgatóség ünnepségéről Váraljai István számolt be. Kassa István, az egri II-es számú Általános Iskola tanulója is felkeresett bennünket levelében. Tanulmányi kirándulásukról írt. Utunk első állomása — írja — a Füzesabonyi Állami Gazdaság dormánd-pusztai állatezermilliárd. Egy egyes és tizenkét nulla. Maga, öreg, tökéletesen bolond! — kiáltott közbe valami főtisztviselő. Az öregapó csodálkozva szembenézett az elnökkel és megjegyezte: — Tudom, ez mérhetetlenül sok pénz, uraim, de az utolsó háború, mint azt a statisztika kimutatta, pontosan ugyanennyibe került. A tanácskozás részvevői viharos derültségben törtek ki. Csapkodták combjukat, szemükből a nevetéstől a könny folyt. Az öregapó ta nácstalanul nézett egyikről a másikra, azután folytatta: — Nem értem, uraim, a derültséget. Mondják meg, miért mulatnak ennyire. Ha egy hosszú háború belekerült egybillió dollárba, miért ne kerülhetne ugyanennyibe egy hosszú béke is. Az egész földön. Ez, uraim, annyira nevetséges? Még mindig nevettek, de már kissé csendesebben. Egyikük nem tudott a helyén maradni. Felugrott, a nevetéstől nyilalló oldalát tapogatta és ráordított az öregapóra: — Maga egy vén hülye! Egy háború, az háború, az egészen más! Hogy a háború valóban egybillió dollárba kerülne? Ez csak az ellenség propagandája! Fordította: Révész Tibor tenyésztő telepe volt. Útikalauzunk. az egyik agrármérnök, elmondotta, hogy a gazdaság egy több mint 100 kilogrammos kost nevel az őszi mezőgazdasági ' kiállításra. Megnéztük a korszerű istállókat is. A legérdekesebb számunkra a borjúnevelő volt. Miután megéheztünk, egy szép tisztáson fogyasztottuk el az otthonról hozott ennivalót, de előtte még megcsodáltuk a modern, vízvezetékkel felszerelt öltözőhelyiségeket. Ellátogattunk Mezőkövesdre és megnéztük a Matyó Múzeumot is. Itt láthattuk, hogyan voltak berendezve « régi matyó szobák és gyönyörködtünk a népviseleti ruhákban is. Hazafelé még futballmérkőzést is rendeztünk, csodálatos élménnyel zártuk az iskolaévet. Egerből, a Lenin úti lakosoktól kaptunk panaszos levelet. Kissé aggódva olvasták a hírt a Lenin út szélesítéséről. De addig is — írják — amíg erre sor kerül, jó lenne, ha az illetékesek rendbe hozatnák az új ÁBC- áruház melletti területet. Négy lakóházat bontottak itt le, a törmelék jó darabon teljesen elborítja a gyalogjárót. A környék lakóinak, köztük a gyerekeknek is, a forgalmas úttesten kell járniuk. Féltik őket a balesettől, és sok bosszúságot okoz esős időben a sár is. Tizedik hónapja, hogy nem javítják meg a gyalogjárót. De nemcsak az ÁBC-áruház környékén lakók bosszankodnak. A sportpálya bejáratának közelében is elmulasztották a törmelék elszállítását, s a lebontott házak helyén „fél- hivatalos” parkolók létesültek. Sártengerré válik az út a Közúti Igazgatóság előtt is, ha esik az eső. Ügy vélik, a Lenin út Jakói, hogy ezeknek rendbe hozása hozzátartozna a Lenin út rendezéséhez. Hiánycikk a cement és még többre van szükség az árvíz sújtotta területek építésénél. Ezt mindenki megérti. De azt már kevésbé, hogy amj van, azért szinte verekedni kell, és nem mindigaz jut« cementhez, aki időben érkezik, hanem az, aki élelmes. Antal József füzesabonyi olvasónk erről ír panaszos levelében. Megérkezett a cement a füzesabonyi TÜZÉP- hez és reggel ötkor már 10— 15-en várakoztak az ajtóban cementre. Nyoc órára már százra növekedett a várakozók száma. A telepvezető megnyugtatta a várakozókat, hogy mindenkinek jut cement, de kérte őket, nyugodtan, fegyelmezetten álljanak sorba. A sorbaállásból természetesen nem lett semmi. A pénztárablak előtt tülekedtek az emberek, aki odajutott és fizetett, az már visszafele nem tudott kijönni. Az emberek idegesek lettek, a TÜZÉP és a szomszédos Vegyes Ktsz dolgozóit viszont mulattatta a tülekedés. Tíz órakor leállították a cementeladást, aztán újrakezdték, aztán elfogyott. Sokan maradtak ott cement nélkül, akik hajnal óta várakoztak. Megértjük, hogy nincs — írja levélírónk, de azt már nem, hogy nevetgélnek rajtunk a TÜZÉP dolgozói és azt sem, hogy az jut előnyhöz, aki gorombábban tud tolakodni. Mindezt meg lehetne előzni, ha például sorszámot adnának, és csak any- nyit, amennyi cement is van. Nem szükséges a nehézséget még fokozni is. 1970. június 17., szerdf
