Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
„Árván" maradi fiatalok Valójában nem árvák, mert jól kereső szüleik vannak, akik ruházzák, iskoláztatják őket, finanszírozzák szórakozásukat. És mégis árvák, mert magukra hagyot- tan csellengnek, bizonytalan- kodnak az életben, tanácsokra lesve, sokszor tévútra vetődve. Sokan vannak, s számuk egyre gyarapszik. Érdekükben, értük kell szót emelni, mert a felnövekvő nemzedék nem kis hányadát alkotják, s a társadalom számára sem közömbös, hogy milyen emberré formálódnak. Felszínesség — késő bánat Nemrég keresett fel egy szülő. Elkeseredetten panaszolta: értesítést kapott az iskolától, közölték vele: fia három tárgyból bukásra áll, rendszeresen hiányzik, emiatt valószínűleg ismételnie kell a tanévet. Faggattam az aggodalomterhes apát, s kiderült, hogy az év folyamán csak néhányszor kérdezte fiától: tanul-e. milyen jegyeket szerzett. Az eszébe sem jutott, hogy felkeresse az osztályfőnököt, aki idejében tájékoztatta volna. Későn hazajáró fiától esetenként ugyan megkérdezte: hol töltötte idejét. Az azonban eszébe sem jutott, hogy utánajárjon, igazat mond-e a fia. Megelégedett a látszatigazsággal, nem firtatta — kényelmességből — a valódi okokat. Bármennyire akartam udvarias lenni, még látszatra sem tudtam együttérzést mutatni kései kétségbeesésével. Hasonló történetek sorát idézték pedagógusok is. Azok, akik rendszeresen értesítették a szülőket: gyerekeikkel problémák adódtak, többet kellene foglalkozni nevelésükkel. Sajnos, az esetek jó részében a szülők felszínesen reagáltak. Amikor aztán a felszínes törődés konfliktust szült, siettek a pedagógusokhoz. És jött a panaszáradat: „Mindent megadok a gyereknek, mindig figyelmeztetem, mndig korholom. Hiába makacs, nem enged, nem bírok vele, céltalan beszélek. Nem számít a fenyítés sem.” Deformált jellem, elkallódó képességek Sajnos, ez az őszinte önkritika még ilyenkor sem átgondolt, még ilyenkor sem átérzett. A legtöbb szülő még ilyenkor sem gondol arra, hogy könnyelműségből fakadt felszínes törődése idézte elő a konfliktust. A szülők jó része konfliktus esetén is az iskolától, a pedagógustól vár segítséget, s arra nem gondol, hogy korábban kellett volna jönni, korábban észrevenni a kórtiimteket. A gyökerek ugyanis mesz- szebbre nyúlnak. A legtöbb családban mindkét szülő dolgozik, nemegyszer váltott műszakban, így általában kevés idő jut a gyereknevelésre. Ez a jelenség különösen akkor káros, amikor a gyerek kamasszá érik, amikor rácsodálkozik a világra, amikor segítséget várna titkainak megértéséhez. Ilyenkor a szülők lehetnének a legjobb tanácsadók: érzelmi hangolt- sággal ők formálhatnák a szilárduló jellemvonásokat, ők szoktathatnák a fiatalt rendszeres tanulásra. így a szüleit majd minden esetben példaképnek tekintő fiatal erős szálakkal kötődne a családhoz, az otthonhoz, s védőszemüvegen nézné a világot. Ilyen esetben eredményesebb lenne az iskolai nevelés, s képességei maximumát nyújtaná a fiatal. Csakhogy az esetek jó részében nem ez történik. A szülők mindent az iskolától várnak, a pedagógusoktól remélik, hogy jól képzett, korrekt jellemű embert formáljanak gyerekeikből. Ez persze irreális igény: az Iskola a jelenlegi körülmények között képtelen megoldani ezt a feladatot. A magára hagyott fiatal észreveszi a szülők sietségből fakadt könnyelműségét, más, erre legtöbbször alkalmatlan „kalauzok” után néz vagy éppen maga indul el feltérképezni a világot. Pénzt kap, lehetősége adódik szórakozóhelyekre járni, nem megfelelő társaságba keveredik, minden az újdonság erejével hat rá. Hanyagolja a tanulást, céltalan cselleng szabad idejében. Mivel lehetősége adódik, rászokik a ha- zudozásra, jelleme deformálódik, képességei elkallódnak. Már keveset jelent számára az otthon varázsa, hiszen ösztönösen érzi a törődés hiányát. Az esetenkénti felszínes korholásra nyeglén reagál, a szülői tanácsot kényszernek érzi. Innen már csak egy lépés a konfliktusig. Mindennapi aggódást A jelenség azért elkeserítő, mert a deformált jellemű fiatal már passzívan fogadja az iskolai nevelés jobbító törekvését is, megtanul alalcos- kodni, nemegyszer mesteri színvonalon, s felnőtté válva „leértékelt árut” jelent a társadalomnak, mert képességei nem bontakozhattak ki, mert deformált jelleme túlontúl messzi korunk erkölcsi normájától. Mindez elkerülhető lenne, ha a szülői törődés nem esetenkénti felbuzdulás, hanem mindennapi aggódás lenne. Az otthon nevelését' — bármennyire közhely ez. nem lehet elégszer ismételni — nem pótolhatja semmilyen jó szándékú társadalmi, iskolai ráhatás. Ezek hatékonyságát kétségtelen lehet fokozni, ám az elérhető legtöbb kis hányada az otthoni, a családi nevelés erejének. Igaz, minden szülő foglalt, mégis jut idő arra, hogy a rendszeres törődést, a rendszeres ellenőrzést meg lehessen valósítani. Ha a fiatal érzi a mindennapi őszinte aggódást, ha tudja, hogy szülei számára mindennapi gongot jelent sorsa, ha nem sablonmondatokat. elsietett biztatást és számonkérést hall a szüleitől, akkor felelősségérzet alakul ki benne, olyan érzemi töltés, amely taszítja a kóros hatásokat; akkor egészségesen formálódik jelleme, képességei kibontakoznak. Akkor nem lennének „árván” maradt fiatalok... Pécsi István Vizsgáznak az Artistaképző Iskola tanulói Nyilvános óra keretében a szülők és a szakmai közönség előtt az ÉVIG művelődési házában mutatták be tudásukat az iskola tanulói. Képünkön: a golyószakcsoport bemutatója. Friedmann Endre felv.) (MTI foto — Wmm Gigant ontania ? Magyarázható többféleképpen az a jelenség, ami most már tendenciájában is tapasztalható Gyöngyösön: a nagy méretek varázsa. Ennek legújabb formája az a kétszintes útkereszteződés, ami a 3-as és a 24-es út találkozásánál épülne meg. Vagyis: a Mátrába vezető utat a Mérges utcánál egy olyan, külsőre is nagyon hasonlatos felüljáró-rendszerrel akarják hozzákötni a Miskolc felé vezető úthoz, ami az Erzsébet-híd budai lábánál nagyon figyelemre méltó, érdekes és szükséges is, de nem feltétlenül kell ugyanez Gyöngyösre. Ha a költségeket nézzük, kiderül, ennek a megoldásnak az igénye majdnem huszonötmillió forint. Lehet, hogy nem illik, de hadd hasonlítsam össze ezt a pénzt a lakásépítkezés költségeivel. Száz kétszobás lakás árát kapom meg akkor. Áldozatot hozni kell a szükség esetén, ha másként a feladatot nem tudom megry-/'",/yy'/,yyyyyyyyyyyyy-'yyyyyy-/yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy.'Yyyyyy.'/yyyyyyyyyyyyysyyyyyysyyyyyyyyysyysysssssys. KÜßT?ANDRÁS ? XXVI. — Semmi sem marad a régiben! — hangzott ekkor valahonnan a magasból. Az encarregador especial kiáltott. Alig lehetett észrevenni, a karzat sarkában, a padlón ült törökülésben, csak a fejét dugta ki a könyöklő rácsai között. Furcsa módon teljesen józannak látszott. Olyan csend támadt a különleges megbízott kijelentése nyomán, hogy tisztán hallani lehetett, amint odakint a nehéz esőcseppek végiggurultak a terasz pálmale- vél-tetőzetén. Senhor Carbo felállt, leporolta a nadrágját, nekitámaszkodott a könyöklőnek. — Ide húzódtam — mondta kissé zavartan —, mert nem szeretem a verekedést. Gyűlölöm gyerekkorom óta, de ez nem tartozik a tárgyhoz. Illetve mégiscsak a tárgyhoz tartozik. Mert ha revolverhős lennék, már hetekkel ezelőtt egymagám letartóztattam volna senhor Mullerót és cimboráit. De nem vagyok az. Ráadásul ismét elromlott a ráidóadóm. így Manausba csak írásos jelentést küldhettem. Ha minden jól megy, az Ilhával egy szakasz rendőr érkezik a jövő héten. Majd ők kezelésbe veszik a szóban forgó urakat — Ember! Megőrült maga? — ordított fel a karzatra Eberhardt. — Milyen vád, miféle bizonyítékok alapján akarna letartóztatni bennünket? Odafent *a kövérkés, pan- tallós fiatalember udvariasan bólintott. — Máris felelek a kérdéseire. Kezdjük a kishalakon. Gonzales és Camancho közönséges bűnözők, fél éve szöktek meg a mexikói Mafelhívja a figyelmünket. Mi jóhiszeműen felvettük őket, mert munkára Jelentkeztek. Mi semmit sem tudtunk az előéletükről! — Félek — jegyezte meg tartózkodóan az encarregador especial —, hogy ez a figyelmeztetés itteni hivatalos tevékenységem utolsó aktusa lett volna. De tartsunk %70. június 17., szerda tamoros fegyházából, egy sikeres börtönlázadás után. Lopás, rablás, emberölés miatt ültek ott. A fényképes kö- rözvény az irodámban van, a vasszekrényben. Az érdeklődőknek holnap délután négy és hat között szívesen bemutatom. Nem díjnyertes sztárfotók, de a két urat azért kitűnően fel lehet ismerni. — Ez a legnagyobb disznóság! — kelt ki magából Müller. — Kötelessége lett volna, hogy erre azonnal rendet. Ernest úr következik. öt azzal vádolom, hogy meggyilkolt két cidurói lakost, Vicente de Quental és Samuel Michaelis aranyásókat. Jó, ne szóljanak közbe, én állapítottam meg mindkettőnél, hogy önkezükkel vetettek véget életüknek. Játszanom kellett a deliriu- mos köztisztviselőt. Mert a két halotti szemlén ott állt mögöttem Ernest is és én nagyon kényelmetlenül éreztem magam. — Én is ott voltam — szólt yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyj közbe senhor Plombái. —És ott volt Dias úr, a kereskedő is. — Igen. És nagyon jó, hogy ott voltak. Quental esetében például éppen Dias úr egy megjegyzése vezetett nyomra. Az, hogy ők bizonyos szempontból hasonlítottak egymásra, mindketten balkezesek. Utánaérdéklőd- tem, és kiderült, hogy a szegény Vicente valóban mindent a bal kezével csinált. Akkor miért lőtte magát főbe jobb kezével, az ügyetlen jobbjával? Mert a pisztoly a jobb kezében volt Ezért másnap végeztem még egy vizsgálatot az elárvult bányatelken, de most már egyedül. Fél napig kutatgat- tam ott És az egyik bokor mögött találtam egy bozótvágó kést Annak a lapjával ütötte le áldozatát Ernest, aztán a pisztolyt az eszméletlen ember jobb kezébe tette, halántékához illesztette, mutatóujjával megnyomta a ravaszt. A machetét közben elvesztette valahogy. Miért éppen Ernest? Dias úr üzleti könyveléséből bárki meggyőződhet arról, hogy — a repülőszerencsétlenség nyomán sokkal később hozzánk érkezett Ewans professzor úr kivételével — azóta senki sem vásárolt bozótvágó kést a Nagyáruházban. Minthogy azonban ez nem döntő bizonyíték, gondos csomagolásban a bokor mögött talált machetét is elküldtem Manausba és egy poharat, amelyet innen, hm . .. szereztem, a Madame készletéből, s amelyen raita vannak Ernest ujjlenyomatai. Gondolom, hallottak már a daktiloszkó- piáról. Örömest fogadok bárkivel. hogy az ujilenvomat- vizsgálat az ő bűnösségét fogja iga7.olni. Mondiuk. egy üveg oálinkába. Mert nekem az. ital meg sem knttvnn csak tettettem magam részegnek. Ami nedig a két felbujtót, a banda vezéreit illeti... (Folytatjuk) oldani. Ez Alaptétel. De — kell-e most ilyen áron út- csatlakoztatást építeni Gyöngyösön ? A határozott válasz előtt még említsünk meg néhány „apróságot”. Például azt, hogy a 3-as út mostani vonala csak ideiglenes, mert a nem is olyan messzi távolban az országnak ezt az egyik legforgalmasabb útját „kiviszik” Gyöngyösről. Hogy miért, ezt magyarázni sem kell. Már tavaly foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy az új 3-ast, amit M—3-asnak és Ill-asnak is szoktak nevezni, még az idén elkezdik építeni Gyöngyös és Kápolna között, az ismert megoldással: kikerülve a lakott településeket. Ennyire közeli az a bizonyos „távlati” terv. És mégis, a mostani szakaszon meg akarnak építeni egy elágazást, huszonötmillióért. Egy olyan elágazást, ami csak ideiglenes jellegű, hiszen a majdani M—3-ast nem kapcsolja a Mátra irányába. Mert az új 3-as másutt lesz. Külön pikantériája a dolognak, hogy a nagyon szép útkereszteződést két lépcsőben akarják megoldani. Az első lépcsőben a 24-es utat egy szintben csatlakoztatnák a 3-as úthoz a Mérges utcában. Erre majdnem hatmilliót kell szánni. Körülbelül tíz év múlva készülne el a második lépcső, ami most már felüljáróban valósulna meg, további tizennyolcmillióért. Mire elkészülne, a 3-as út már lefokozot- tan, „mellékúttá” alacsonyít- va működne, szerényen meghúzódva friss, izmos, osztott pályás testvére mellett. Az útkereszteződés érdekessége még. hogy a kétszintes formájában egy ha- tamas feltöltést is igényel. Ez a töltés olyan magas lenne, hogy a környező kis családi házak tetejét túlhaladná. Folytatásában pedig hatalmas betonlábak terpeszkednének a szintén kisvárosi környezetben, bár ennek egyik oldala már az új városrész több szintes házait is érintené. Esztétikailag nagyon vágná a környezetét ez a behemót építmény. Az útkereszteződés elvenne egy olyan területet is, aminek hasznosítására már készülnek a beépítési tervek: mozi, klubkönyvtár, más kulturális intézmények, de még egy szép lakóépület is elférne ezen a helyen. líogy a déli városrészben csupán csak egyetlen étterem és egy falatozónak nevezett, külső- jébén ugyan modernebb korcsma van, ennek a nagyon szomorú körülménynek a taglalását nemigen kell elvégeznünk. Egyelőre közel tízezer, néhány év múlva még újabb ötezer ember nem tud mit kezdeni az idejével, ha a .munka végeztével hazamegy. Mintha csak szálláshelynek építették volna' meg a 8-as és a 8/A lakótömböt, most pedig a Mérges utcai lakótelepet kezdték volna el ugyanilyen céllal építeni Nem lehet elkerülni a nyilvánvaló összefüggést az ilyen építkezés és a mostanában annyit emlegetett elidegenedés között. Végre a városi tanács csináltatna valamit a volt AKÖV-garázs, az úgynevezett Pacsirta-telep helyén, és akkor az UVATERV azt mondja, itt pedig egy mutatós útkereszteződés lesz. Semmi más. Mert ez kell Gyöngyösnek. Mi az, hogy mozi, klub, mi az, hogy könyvtár? Mindez nem érdekli azokat, akik a Mátrába akarnak eljutni. Nem állítom, hogy ez az érvelés elhangzott volna az UVATERV tanulmányi munkája során. De ezt a felfogást sugallják a tervek. Nem tagadom, ha tervező lennék, én is szeretnék olyan dolgokat csinálni, amik nagyon mutatósak, rangosak, feltűnőek, tehát kifejezik, mit tudok én. El is várjuk ezeket a kitűnő ötleteket a tervezőinktől. Ne ragadjanak meg a kisszerűségnél, ha a holnapot is számításba vehetik. De ennél az útkereszteződésnél a holnap éppen a mostani tervek alaptalanságát bizonyítja. A tervnek a valóságtól való elrugaszkodását, öncélúságát. Még az sem közömbös, hogy mennyi pénzt kell feláldozni egy ilyen kis, budai Erzsébet-hídfői útelágazás megépítésére. Ez az én pénzem is. Elvárom, hogy tőlem is kérdezzék meg, mit szólok hozzá. ’ Amikor demokratizmusról beszélünk — méghozzá megalapozottan és okkal —, akkor a közvéleményt is beleértjük. Amikor patriotizmusra nevelünk, akkor a város dolgaiba való konzultálás lehetőségét is hozzágondoljuk. Ne csak akkor legyen köze a városhoz a lakónak, Kovács Péternek és Kiss Józsefnénak, amikor az adót, vagy a városfejlesztést kell befizetnie, amikor társadalmi munkára várják, hanem akkor is, amikor az 6 jövőjét is meghatározó ügyekben döntenek az illetékesek. Építettünk már monumentális szabadtéri színpadot Gyöngyösön, amivel nem tudunk' mit kezdeni. Most dolgozgatnak a tizenkilenc emeletes toronyházon, aminek létét semmi nem indokolja, mert hely is van bőven, a környezet épületmagassága is kisszerű, de hát volt rá pénz. Legyen valami érdekessége Gyöngyösnek. Legyen egy meszire látható toronyháza is. Nem akarok én bántani senkit, magam is gyöngyösinek vallom magam, mert ehhez a városhoz köt minden lényeges szál, de az indokolatlan „nagyvonalúságot” sem anyagi, sem esztétikai, sem várospolitikai okból nem tartom helyesnek. G. Molnár Ferenc
