Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-16 / 139. szám
* Griman: A megáradt Duna vize átszakította a gátakat és elöntötte Griman Mut. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A SZOT titkárságának saj tótáj ékozta j ó j a közérdekű kérdésekről Első szocialista alkotmányunk csaknem 20 évvel ezelőtt hivatalosan is deklarálta a férfiak és a nők egyenjogúságát a munkában, a magán- és a közéletben. Ma, 1970-ban sem beszelhetünk azonban teljes egyenlőségről. Via;géljük meg közelebbről £ nők helyzetét, szerepét a legfőbb társadat- mi tevékenysége en, a munkában. Rendkívül gyorsan nőve-' kedett a dolgozó nők aránya. Jelenleg körülbelül kétmillió asszony és lány dolgozik hazánkban, kétszer annyi, mint 1949-ben. A nők nagyarányú foglalkoztatása a társadalmi átalakulás és felemelkedés egyik legfontosabb eredménye és feltétele. A szocialista iparosítás, a munkahelyek számának gyors növekedése lehetővé és szükségessé tette a nők fokozott munkavállalását új szakmák elsajátítását, új munkakörök betöltését. Ezzel gazdaságilag BIZTONSÁGOSABBA VÄLT a nők helyzete, lényegesen növekedett a családok élet- színvonala. Igen sok dolgozó nő ma már el sem tudja kénzelni életét munka nélkül. A nők gazdasági aktivitásának Rendkívül gyors növekedését érthető módon bizonyos ellentmondások kísérték. A háztartásbeliek többsége vállalatokhoz kerülve, általában csak szakmai képzettséget nem igénylő fizikai munkát vállalhatott. Az ipar igénye és a munkavállalók lehetősége egyaránt ezen az alacsony szinten találkozott. Ám később is többnyire hiába bátorították a nőket továbbtanulásra, a háztartási munka, az anyai hivatás nem tette lehetővé az előbbre jutást. így jelenleg is a betanított munkások 56 százaléka, a segédmunkások 41,4 százaléka nő, a szakmunkások között pedig mindössze 17 százalékos a nők aránya. (A nők aránya egyébként az iparban dolgozók 41,4, az építőiparban 13,7. a mezőgazdaságban dolgozók 38,8 százaléka.) Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jelenleg is a nők végzik a legnehezebb munkák tömegét az iparban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban, az egészségügyi ellátásban. (Bár mostanában már nem várjuk el tólük, hogy bányászok, kohászok, kőművesek, traktorosok legyenek.) Meglepő módon viszont 1949-hez képest 3 százalékkal csökkent a nők aránya az adminisztrátori, alkalmazotti, igazgatási munkakörökben, holott ezek sokkal inkább megfelelnek a nők fizikai adottságainak. ■ Holott az iménti alkalmazotti munkakörök közé sorolják az utóbbi időben „elnőiesedett” betegápolói, pedagógusi állásokat is. A női munkaerő aránya általában azokban a munkakörökben magas, amelyekben ALACSONY SZÍNVONALÚ a társadalmi és az anyagi megbecsülés. Levonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a női munka kevesebbet ér, mint a férfi? Aligha. Sokkal indokoltabb következtetés: a női emancipáció társadalmi és gazdasági feltételei még nem teljesek. Az anya minden családban jelenleg még lényegesen többet vállal magára a gyermeknevelés, a házi munka terheiből, mint az apa. A nők társadalmi felemelkedésének fontos feltétele a gyermekintézmények, a szolgáltatások, a háztartási munka gépesítésének fejlesztése. Társadalmunk sokat tett már ezért. Elég, ha a világszerte egyedül álló gyermekgondozási segély bevezetésére utalunk. De a nők társadalmi felemelkedése csupán részben gazdasági fejlődésünk függvénye, részben szemléletbeli változást is igényel a „teremtés koronáitól”. TÖBB SEGÍTSÉGET otthon a családban és nagyobb megértést, jóindulatot a munkahelyen. Sok. vállalatnál, intézménynél a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, mint a férfiak. Visszaélnek például azzal, hogy a nők kevésbé követelőzőek és nehezebben cserélnek munkahelyet. Főként a nők által végzett betanított gépmunkáknál feledkeznek el a bérfejlesztésekről. Az alkalrríazotti munkát végző nők bérezésénél, előléptetésénél, az elbíráláskor gyakori az a megalapozottnak látszó, de valójában HAMIS ÉRV, hogy nem ők a családfenntartók. S ha az egyenlőtlen bérért nyújtott teljesítmények is eltérőek, mindjárt van rá kész ideológia: lám. ennyit ér a női munka. Gyakran elhangzik, hogy á nők alkotó energiáinak nagy részét leköti a magánélet, felemészti a gyermeknevelés, a házi munka. Sok igazság van ebben, s tegyük hozzá, nem is lenne jó, ha az anyák családdal szembeni felelősségérzetét is a férfiak nagyvonalúsága jellemezné. Mégis fontos feladat a nők munkahelyi gátlásának, az ambíciók esetleges hiányának felszámolása. Az anyagi gyarapodás öröme s a házi munka gondja sem feledtetheti a kulturáltabb, az emberibb, a teljesebb élet iránti vágyat. Hogy valójában mennyit ér a női munka? — erről csak az előítéletektől mentes, felvilágosult vezetők győződhetnek meg. KELLŐ BIZALOM ESETÉN sokszor bebizonyosodott már, hogy a nők a vezetésben, a kutató-fejlesztő munkában, a termelésben, a közéleti tevékenységben egyaránt a férfiak azonos értékű partnerei. A nők közismerten lelkiismeretesek, megbízhatóak, hűségesek a munkában, a béremelésre, az előléptetésre, a bizalomra utólag is méltónak bizonyulnak. Érdemes erről előítéletek nélkül, széles körben meggyőződni. Somoskői Gábor, a SZOT titkára hétfőn több közérdekű kérdésről tájékoztatta az újságírókat. A fiakai dolgozóik tehetséges gyermekeinek továbbtanulási lehetőségeiről szólva elmondotta, hogy az utóbbi esztendőkben kedvezőtlen tendenciák tapasztalhatók. A középiskolákban az 1966— 67-es tanév 54,7 százalékról az idén 50,2 százalékra csökkent a munkás—paraszt fiatalok aránya. Az egyetemek és főskolák munkás—paraszt hallgatóinak száma az öt évvel ezelőtti 45,7-ről 40,2 százalékra esett vissza. Ez azt jelenti, hogy a VIII. pártkongresszus ismert határozatának csak azt a részét hajtották végre, hogy származása miatt egyetlen gyermeket sem szabad kizárni a továbbtanulás lehetőségéből. Nem érvényesült azonban következetesen a kongresszus határozatának az a része, hogy a fizikai dolgozók gyermekei számára meg kell adni minden erkölcsi, anyagi és pedagógiai segítséget ahhoz, hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak az egyetemi felvételi vizsgákon. Ezt a problémát egyetlen intézkedéssel nem lehet megoldani, az egészséges fejlődési folyamat azonban kibontakozóban van. Számos vállalatnál felülvizsgálták a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak odaítélésének eddigi gyakorlatát, s több munkás—paraszt fiatalnak adnak ösztöndíjat. Egyre több vállalati művelődési intézményben létesítenek szakköröket a fiatalok felsőbb iskolai felvételének előkészítésére. Valószínűleg szükség lesz arra, hogy az állami szervekkel közösen országosan felülvizsgálják a társadalmi ösztöndíjak' odaítélésének módját és összegét is. Kívánatos a hétközi kollégiumok hálózatának bővítése is. A SZOT titkára foglalkozott az ifjúság és a nődolgozók helyzetével is. A nők helyzetének javításával kapcsolatban hangsúlyozta: a szakszervezetek véleménye szerint az eddiginél határozottabban kell törekedni a harmadik műszak megszüntetésére. Ilymódon mindenekelőtt az egyedülálló és a nagycsaládos nők helyzetén kell javítani. Fejleszteni keli a gyermekintézményeket is, ami mindaddig a vállalatok feladata marad,' amíg a tanácsok ehhez .megfelelő anyagi alapokkal nem rendelkeznek. Az ifjúság segítésében is fokozottan bekapcsolódnak a szakszervezetek, erre a támogatásra különösen a munkába lépés időszakában van a fiataloknak nagy szükségük. A szakszervezetek álláspontja szerint a kezdő fiatalok bérét felül kell vizsgálni. A továbbiakban lakáspolitikai kérdéséket érintett a SZOT titkára. Kiemelte, hogy a szakszervezetek véleménye szerint a lakáskérdés megoldása mindenekelőtt politikai és szociálpolitikai és csak másodsorban közgazdasági kérdés. Szólt a munkavédelem helyzetéről, a balesetek alakulásáról is. A kongresszusi munkaverseny kibontakozásáról szólva különösen azoknak a kezdeményezéseknek a jelentőségét hangsúlyozta, amelyeknek célja, hogy a vállalatok a nemzeti jövedelem növelésével pótolják az árvíz okozta károkat. Bár u szakszervezetek általában ellenzik a szombati és vasárnapi túlmunkákat, most támogatják az úgynevezett árvízi műszakokat. Végül a szakszervezetek második félévi feladatait ismertette Somoskői Gábor. ÍMTI) 1970. június 16., kedd Kovács József * Hiába, még a dohányos tudósok is kitartó lendülettel küzdenek a nikotin ártalmai ellen. E küzdelem érdekes és kétségkívül körváltó nagy pillanata lehetett, amikor a wisconsini egyetem tudós kollektívája sajtból állított elő cigarettaszűröt. Minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor az ember betér a trafikba és így kér cigarettát: — Kérek egy doboz trappista Fecskét. — Sajnálom, uram, a trappista kifogyott. De mit szólná a pálpusztai Románchoz? S ekkor legalább lenne magyarázat rá, hogy miért büdös a cigaretta! 0+0 — Néhány szál rózsát szeretnék .., Mibe kerül? — Kettő, négy és hal forint. — S mi a különbség közöttük? — Kettő forint, kérem-! (—6) Jubileum és megújhodás TANÁCSAINK jubilálnak az idén. 1950. június 15- en megalakultak tanácsaink. — Most 20 esztendeje hívta óikét életre a törvény, s választotta meg az első tanácstagokat az ország népe. Visszatekintve a két évtized elejére, túlzás nélkül mondhatjuk: a tanácsok megalakulása győzelmesen betetőzött“ egy politikai-harci szakaszt, amely a felszabadulással vette kezdetét, s a fordulat évével zárait. A társadalom többsége elfogadta a szocializmus felépítésének programját, vereséget szenvedtek az ezzel szemben álló politikai erők és szervezetek. A fordulat megérlelte a feltételeit annak, hogy a népképviselet, az államhatalom szervezete — híven a hatalomban véglegessé vált osztályváltáshoz — új keretet és új formát is kapjon a legalsó szinttől, a legfelsőig. A választók olyan képviselőket, tanácstagokat választottak, akik személyükben és tevékenységükben a szocialista program talaján létrejött, széles társadalmi szövetséget fejezték ki. AZÓTA TÖBB választás és több kiegészítő törvény összetételében, működésében, hatáskörében lényegesen megváltoztatta a tanácsokat, szerepüket, jelentőségüket. Az elmúlt két évtizedben a tanácsok eredményesen és becsületesen vették ki részüket az ország szépítéséből, a szocializmus felépítése történelmi programjának megvalósításából. AZ IS KÉTSÉGTELEN azonban, hogy épp most, a két évtized jubileumi időszakában vagyunk részesei és tanúi annak, hogy a tanácsok minden eddiginél jelentősebb megújhodás küszöbére léptek. Ennek iránya, célja, pontos meghatározást kapott a Központi Bizottság és a kormány áprilisi együttes ülésének határozatában. Napirendre került a tanácsok jogkörének minden irányú bővítése, önállóságuk növelése, önkormányzati vonásaik bővítése. Mindez a legteljesebb összhangban áll a szocialista államelmélet követelményeivel: a szocialista demokrácia szélesítésével, s az állami fegyelem, a demokratikus centralizmus erősítésével. A TANÁCSI MUNKA .továbbfejlesztésének — a sok összetevő között is . ■— döntő kérdése most: tevékenységük gazdasági megalapozása. Világos ugyanis, hogy az önállóság csak formális lehet, a hatáskör csak szóbeszéd, ha a tanács, mint a helyi lakosság népképviselete nem dönthet érdemben a község, a város lakóinak legközvetlenebb, legalapvetőbb gazdasági, kommunális, kulturális kérdéseiben; ha nem rendelkezik saját bevételekkel, anyagi alapokkal, hogy a döntéseit meg is valósíthassa. S mindennek előnyös, nagy jelentőségű politikai kihatása növeli az emberek egészséges lokálpatriotizmusát, közéleti felelősségérzetét és érdekeltségét, hogy részesei legyenek a közügyek megvalósításának — végső fokon ösztönzője és táplálója ez egy magas fokú politikai-közéleti aktivitás kibontakozásának. A párt és a kormány irányelvei következetesen elősegítik e fontos elvek; és célok megvalósulását. A NAGYOBB hatásköröknek természetesen együtt kell járniuk a nagyobb felelősséggel. A két évtized tömegesen kinevelt a tanácsokban olyan választott vezetőket, olyan apparátusi dolgozókat, s tömörített köréjük olyan tanácstagokat, társadalmi aktívákat, akik élni is tudnak a nagyobb önállósággal: van bátorságuk, képességük és képzettségük az öntevékenységhez, a kezdeményezéshez. Olykor megfeledkezünk arról, hogy talán a legnagyobb eredménye a tanácsoknak éppen az, hogy ilyen embereket tudtak kinevelni. A tanácsok jövője az ő kezükben — jó kezekben van. Sz. S. Mennyit ér a női munka? Vaskapu, (Románia): A román—jugoszláv kooperációban épülő vaskapui hidroenergetlkaí rendszer telephelyét ideiglenes vasgáttal kellett elzárni a Duna egyre emelkedő vizétől hogy a munkálatokat továbbra is zavartalanul folytathassák. Árvíz Romániában
