Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
Tornáméra 1970 Lépések a város felé pí„ Itt Ütötte wCP«M JfCP« fel a fejét leg- 11 ~ ■ először az aratómé it* n ^irájk. A föl- mii lit cl desurak a sztrájk letörésére arató- iacif'nntn gépeket vásárolJegronio- tak. - A kora” beli parasztság gépellenes magasai! B tartása így érthető.’’ ... már a népvándorlás korában is éltek és dolgoztak itt emberek. De... miként éltek? „Az asszonyok és gyerekek fűgombát és kökényt szedtek... az ártéri morotvákban elég sok volt a hal... a varjúfiókák is sok embernek adtak éleséget... Fehérjét, cukrot keveset fogyasztottak, a boltból csak a legszükségesebbet vásárolták...” — így mesél a régi... nem is olyan régi krónika. Mérán ezt ma már még mesének is erősnek tartják. Ma is élő öregek pedig a tanúi... így volt. Az aratósztrájk idején a környékbeli birtokosok „szövetkezetét” alakítottak a pa- rasztmozgalom letörésére és száz aratógépet vásároltak, hogy pótolják a kaszások, marokszedők munkáját. Ezeket a gépeket mindig odavitték, ahol a sztrájk felütötte a fejét... elsőnek és gyakran Mérára. Akkor a gép dien, a sztrájktörő gép ellen lázadtak... — Most legnagyobb gondunk, hogy minél előbb kicserélhessük a szövetkezet elavult gépeit. Mindössze négy traktorunk fiatal, a többi megérett a cserére — kontrázza a régi tételt Juhász Jenő, a nemrég egyesült közös gazdaságok elnöke. Mivel a falu nem kis része a közös gazdaságból él — és nem is rosszul —, feltétlenül szólni kell az itt bekövetkezett gazdasági, politikai és szemléletbeli változásokról. A gépesítés mellett nagy fába vágta fejszéjét az egyesült tsz tagsága. A szomszédokkal összefogva jó negyvenmilliós költséggel modem sertéstelepet építenek, ahol már valóban nagyüzemi módon termelhetnek és az emberek is úgy élhetnék, dolgozhatnak, kereshetnek, mint valami gyárban. Ezúttal hús- gyárban ..., mert itt, Mérán, kenyérgyár már működik és a ktsz, valamint a háziipar is sok falubelinek ad kereseti lehetőséget. A kereset... nem panaszkodnak erre a méraiak. A szövetkezetben várhatóan ötven forint körül alakul a munkaegység és majdnem háromszázan járnak el a környező városokba, ipartelepekre dolgozni jó pénzért. Ezernél több a keresőképes a faluban és mindenkinek van munkája, fizetése. A gondok egyike éppen az, hogy miként költhessék el hasznosan a pénzüket. A szövetkezet műszaki boltjában havonta félmillió forintot vásárolnak el és tizenkét-tizen- hat milliót évente a többi üzletekben, vendéglátóipari „egységekben”. Hiánycikk — ezért kapós ha van —, a motorkerékpár, amelyből egy hét alatt tízet is eladnának, a hűtőszekrény, a magnó, a modem csillár, a zománcedény, a női kerékpár és a táskarádió. A szomszédos nád kármentős cukrászdában a süteményeknek van nagy keletjük, és naponta háromszáz adag fagyi is elfogy. A takarékban és a postán pedig ott várják az újabb vásárlásokat a megtakarított milliók... Esti fürd« földmíves osztály ♦« ... régi, száza— ore- dos szokásoknak hódol, s az orvoSi segélyt csak is ÍJCHD“» a végső esetben <5 veszi igésybe.”-— Ami a legszomorúbb, ezt az „elvet” még a gyerekek esetében is betartották • régen és például a csonttörést Gál Agnes néni „forrasztóporával” gyógyították, vászonba teKerve a sérült végtagokat — idézi fel a nem is olyan régi múltat Galan- fy László. Az ő tanulmányából delhii ki az is, hogy az első mérai orvoshoz, Maczky tgnáchoz Nagyfüged, TárnáII. zsadány, Visznek, Tamaőrs, Erk, Zaránk, Boconád községek lakói is hozzátartoztak — mint „körzetbeliek” —, és itt volt a környék egyetlen gyógyszertára is. Egészségügyben most is teljes az összefogás a szomszédos községekkel, bár a külön körzeti orvos, állatorvos, gyógyszerész most már „természetes állapotnak” számit. — Sokat mondták az emberek tanácsüléseken, beszélgetéseken, hogy tudjük-e, milyen kín fájós foggal Gyöngyösre, vagy Hevesre utazni? Rögtön vázolták az elképzelést is; a zsadányiak- kal boconádiakkal összefogva fogorvosi rendelőt kellene építeni. Meglett... — summáz egy hosszú, és nem kis pénzbe kerülő közös akciót Bencze Béla, a községi tanács vb-titkára. Ám nem ez az egyedüli közösen hasznosított „intézménye” Mérának. Itt van például a strand, amely az egykori uraság gyönyörű ősparkjának a közepén kínálja gyógyító, frissítő termálvizét. Nemcsak a szűkebb környék örül neki és használja egészséggel, de felfedezték a gyöngyösiek, budapestiek, sőt szép számmal akadnak itt német és szlovák vendégek is. Ezt a strandot is a falu pénzén, munkáján hozták létre. Bármely város megirigyelhetné ...! Különösen, ha sikerülnek a további fejlesztési tervék; az újabb nagy medence kiépítése, a csó- nakázólaguna, a mini vendéglátó kombinát, újabb kabinok stb. Szép a mérai strand... 1 Nekem mégis az a sudár fákkal és pompázó orgona- bokrokkal takart tisztás tetszett, ahol az öregeknek építettek kis, kerek fürdőmedencét, s hozzá kabinsort. Kiss Béláné kabinostól hallottam ennek érdekes történetét. — Kezdetben sehogy sem tudták rávenni az idősebbeket, hogy kijárjanak ide fürödni. Látták a zajos, vidám fiatalságot, a modem fürdőruhákat, autókat, meg ahogy ettek, ittak, szórakoztak itt az emberek — és szép lassan visszafordultak a kapuból. Szerették volna pedig a vizet, mert sok jót hallottak róla... Gondoltuk, munka után szívesen eljönnének, amikor már csendes itt minden. Meghosszabbítottuk a zárórát este tízig. És eljöttek ... Előbb csak a hátsó gyalogúién, a bokrok között vetkeztek, egyszer csak tele lett a medence az öregekkel. Nem szeretik a zajt... ? Épült nekik ez a gyógymedence a tisztáson. Itt jól érzik magukat... Valóban kedvelt helyük ez az idős embereknek. Elégedetten nyújtóztatják ki fáradt testüket a meleg, kék vízben. Nyilván eszükbe se jut, hogy milyen „praktikáival” juttatták el őket ide ... felfrissülni, gyógyulni. Pedig mennyi „ősi szemérmet”, ma- radiságot, tartózkodást kellett legyűrni, amíg telt ház lehetett az öregek fürdőjében ... Az öregek esetében érthető ez a nehéz feloldódás, hiszen ők ebbe az urasági parkba csak mezítláb léphettek be, nehogy a bakancsuk tönkretegye a füvet. Mezítláb... és csak azok. akiknek dolguk volt errefelé. A „A gyerekek is‘ kólába leginkább csak télen jártak, 1 mert pásztorko^vanci^r- dásra lógták őket. Minden • ", "|W osztályban volt ClpOlOi 2—3 pár használt * cipő, amelyet az a gyerek kapott t*. kölcsön, akinek suszternál volt, vagy egyáltalán rdKCiaíO nem volt lábbelije.” Az öregek annak idején erre a területre csak mezítláb léphettek, most a kastély és a park az iskolásoké, kétszáznál több gyereké, akik bőven részesülhetnek a város áldásaiban itt a tarnamérai iskolájuk jóvoltából. A hosz- szas bizonygatás helyett lássuk a tényeket. Pari Sándorné tanítónő elsőnek vette át a megyében a Milyen nemi leiyen a vezető? számtan tanítás új módszerét, Eredmény: Molnár Pali, Fe hér Tibi, Gubics Ági első ősz tályos tanulók — versenyen —, kilenc perc alatt százhúsz írásbeli számtanfeladatot oldottak meg és a többiek is alig maradtak le tőlük. Az általános iskola teljesen „osztott”. Nyolc tantermes Délután a diákok a kastélyiskola alagsorában levő gyermekklubban, könyvtárban, matematikai, honismereti, sport-, lövész-, repülő rakétamodellező és fotoszak- körben tanulnak, szórakoznak. Mondják, hogy a rakéták amelyeket a mérai gyerekek bocsátanak fél, elérték mára 150 méteres magasságot és ejtőernyővel érnek le a földre... de még a rakétázásnál is jobban érdekli őket a zene. Ezekben a napokban utazott fel a mérai operabarátok köre a Bahcsiszeráji szökőkút megtekintésére. Busszal ötvennégyen mentek Csaran- kó Irén pedagógus vezetésével. Az operabarátok; tíz szülő és a többi fiatal régóta „bérlője” az Operaháznak. Feljárnak az érdekesebb előadásokra, mintha éppen a szomszédban lenne Budapest. Mindezek ismeretében nem Ids haraggal mutatnak egy jegyzőkönyvet, amely a néhány évtizeddel előtti egyházlátogató véleményét sűríti nem éppen kedvező formában. „Tárnáméra népe gyermekeit nem küldi isko. lába, hanem marhapásztor ként használja fel.” Lehetett akkor másképp? — kérdezik. Ez a harag most már „felesleges”, sértődékenységnek számít, hiszen a tanyasiakis beadják ismerőseikhez gyerekeiket, hogy a faluban... nyugodtan kimondhatjuk —, városi színvonalon tanulhassanak. & ez a lényeg < ★ Aki mindezek után olyan következtetést vonna le ebből a sok örömet adó tény- sorozatból hogy Tamaméra fölött mindig felhőtlen az ég, azoknak ajánlanám a szövetkezet és a tanács fejlesztési tervét olvasásra. Ebben Tárnáméra mint leendő faluközpont, afféle miniváros szerepel, sok-sok teendővel, sürgősen megvalósítandó ötletekkel. Ehhez persze pénz kell, nagyon sok pénz; iskolára, kultúrházra, strandbővítésre, új lakótelep kialakítására... De meglesz! — bizakodik a falu régi vezetője, Csintalan József vb-elnök... A méraiak ugyanis nem akarnak hagyományosan vett faluban lakni, fokozatosan megteremtik tehát a lehetőségét annak, hogy a faluból ki sem mozdulva, közelebb kerüljenek a városhoz. Kovács Endre '“Az idézetek Galánfy László és szerzőtársai Tarnaméráról rövidesen megjelenő könyvének kézirataiból valók. Furcsa kérdés? Vagy inkább az a furcsa, hogy kérdés egyáltalán?! Mert sajnos, az. Adott esetben, s társadalmi méretekben egyaránt. Kétmülió nő dolgozik hazánkban. Arányuk az aktív keresők között 1950-ben 30,5 százalék volt. 1960-ban már 35,5, s 1969-ben 40,8 százalék. Hódítanak. Nemcsak kedvességükkel, szépségükkel, hanem munkaerőként is. A kereskedelem. 340 ezer foglalkoztatottja közül 210 ezer: nő. A párt Központi Bizottsága nők helyzetéről szóló határozata nyilvánosságra kerülését követően az egyik vállalatnál jártam. A „vezérkar” osztályvezetői értekezletet tartott éppen, ahol témaként — dicséretes a gyorsaság — a párthatározat, s a belőle következő helyi teendők szerepeltek. Legalábbis e teendők körvonalazása. A vezetői testület komolysággal, megfontoltsággal vitatta, mit kellene, s mit lehet tenni. Csak egy baj volt. Az, hogy e tisztes testületben egyetlen nő sem akadt! Olyan vállalatnál, ahol a dolgozók hetven százaléka szoknyát hord! Már-már a humor területére tartozó illusztráció? Az. Ám sajnos, ezt az illusztrációt a napi gyakorlat nagy példányszámban sokszorosítja! Természetesnek tűnik, mert oly sűrű. hogy húsz pedagógusnőt egy szem férfi irányít; az iskolaigazgató. A nagy forgalmú ABC-áru- házban harminchét alkalmazottból három férfi: két raktári segédmunkás, s „természetesen” az áruházvezető. A gyári laboratóriumban seregnyi asszonyt, lányt dirigál a laborvezető, aki „persze” férfi... De miért persze, miért természetesen? A szembeszökő példák garmadája miért nem szúr szemet? Miként egyeztethetők a jót akaró szép szavak, a gyakorlatban tapasztalható esetek? Hogyan fér össze a gondosan kimunkált elvekkel az, hogy amikor dönteni kell férfi és nő között, akkor az hangzik el: inkább a férfi... Leegyszerűsítés lenne azt állítani: csupán előítéletekkel van dolgunk. Kuszá szálakból kell kiválasztani azokat, melyek valóban lényegesek. Kezdjük az első szállal. Talán azért kevés a női vezető, mert a nők képzetlenebbek? Magyarországon a tanult nők száma gyorsabban emelkedett az elmúlt két évtizedben, mint a férfiaké. A gimnazisták több mint a fele lány. Az 1938- as egyetemi évben mindösz- sze 1706 női hallgató volt a különböző karokon. 1988- ban számuk 23 077re rúgott ... Van persze ennek fonákja is. Az például, hogy a már dolgozó nők nehezebben vállalják a továbbképzéssel járó terheket, számukra már-már erejüket meghaladó feladat a „lépéstartás” a szakma új ismereteivel. Önbizalmuk kevesebb. rátermettségük kisebb? Akad ilyen is, de elsősorban arról van szó, hogy nekik nincs kire áthárítani a terheket odahaza. A háztartás. a gyermekek, a napi tennivalók serege, s máris Ovidius és Nemcsak tapintatlanság, de nagyfokú szemtelenség is, ha valaki egy készülő mű kapcsán, a készülés idején, már magát az alkotást bírálni merészelni. Ám most dacosan vállalom a tapintatlanság, sőt a szemtelenség látszatát is, mert olvastam a Népújságban, hogy készül a Nyelvtudományi Intézetben a Magyar utónévkönyv. E készülő könyvre az a tiszteletteljes feladat vár majd, hogy elkészülte után messzemenő segítséget nyújtson apáknak, anyáknak, sőt nagyapáknak és nagyanyáknak: milyen nevet adjanak gyermeküknek, unokájuknak azok megszületése alkalmából. Mondanom sem kell. hogy e mű valóban hézagpótló, valóban nagyon nagy szükség volt rá, mert hovatovább már kibírhatatlan volt, hogy egy üzemben, vagy egy osztályban, egy labdarúgócsapatban, vagy egy telefonkönyvben öt Kovács legyen és mind az öt István, avagy tíz Nagy, és mind a tíz Mária, esetleg Magdolna. Más szóval szűk és szegényesen egyhangú volt a választék keresztnevekben. — Hála — úgy látszik ebben is? — a gazdasági mechanizmusnak a névpiacon új áruk jelennek meg, s ezeket az árukat foglalja majd csokorba, katalógusba a Magyar utónévkönyv. De hát akkor végtére is mi a bajom ezzel az utónévkönyvvel? Elő egy példát: — Kérném szépen, van egy testi-lelki jó barátom, együtt jártunk egyetemre Moszkvában. Megfogadtuk, hogy ha gyermekeink lesznek és azok fiúk lesznek, egy- inás keresztnevéről nevezzük el őket. Kérem újszülött fiamat Szergejnek bejegyezni — mondja az újsütetű és boldogan lelkes apa az anyakönyvvezetőnél. — Szergejnek? Sajnos, uram, lehetetlen — tárja szét a karját az anyakönyvvezető. — Lehetetlen? De mién lenne az? — Mert nem magyar név, uram — érteti meg a dolgok lényegét az anyakönyvet vezető kartárs. És majd ekkor, az újsütetű apa fellapozza a már kész Magyar utónévkönyvet és ilyen neveket fog ott ol- vasandani: — ...Ovidius, Gilgames, Trajánusz, Zotmund, avagy Klaudetta, Nikodémia, Poppea, Seherezáde... Ha ezek nem igazi magyar nevek, akkor az én nevem legyen Szergejl <-ó) Elelmiszerhigiéniai laboratórium Vácott Az új intézményt magyar gyártmányú, korszerű műszerekkel szerelték fel. A laboratórium feladata első sorban a mezőgazdasági nagyüzemek élelmiszeripari melléküzemágaiban termelt készítmények ellenőrzése, fogy aszthatósága, állategészségügyi és közegészségügyi szempontból. Az állategészségügyi állomás ezzel a munkájával támogatja a napról napra nagyobb jelentőségű termelőszövetkezeti melléküzemágak szakszerű és higiéniás termelését. Képünkön: dr. Kiszler Gyula élelmiszerhigiéniai szakállatorvos kémiailag vizsgálja a termelőszövetkezeti melléküzemágakban gyártott húskészítményeket. (MTI foto — •erefch Ferenc fátvétóé.) az elveszett álmok birodalmába süllyed a továbbképzés, a tanulás, az új ismére tek elsajátítása, a vezetéssel járó más követelményekkel együtt. Húzzunk ki egy újabb szálat a kusza szövevényből. Vajon azon múlik csupán, hogy „inkább a férfi” mellett szól a döntés, mert férfiak döntenek? Része van benne ennek is ám annak is, hogy a nők — bár nen* ők tehetnek róla! — kevésbé „befoghatok”. A vezetőnek nincs oontosun meghatározható munkaideje, sok a külön elfoglaltsága, sűrűn álcád. váratlan, halasztási nem tűrő munkája, s így tovább. A férfi hazatelefonál, üzen ilyen esetben, a nőt várja a bölcsődében, az óvodában a gyerek, a bevásárlás. a főzés, a beáztatott ruha... Tehát akkor mégis „inkább a férfi?” Igaz, jogos döntés lenne? Nem az! Az adott lehetőségekhez mérten is jóval kevesebb a női vezető, nemcsak a kívánatosnál. A Központi Bizottság határozata, valamint az erre támaszko dó megtett, s megteendő kormányintézkedések éppen arra utalnak, hogy a nőik: helyzetét, munkahelyi körülményeit csak összetett módon, sok oldalról segítve, tökéletesítve lí-het javítani. Az észszerű szakképzéstől a foglalkoztatás-politika finomításán át egészen az otthoni teendők sokat emlegetett. de kevésbé megvalósított megkönnyítéséig. A Központi Bizottság határozata a tényleges és lényeges kérdéseket elemzi, letisztítva azokról a melléfogások és félreértelmezések sok-sok rétegét. Helyben is ennek, a tényleges kérdések megfogalmazásának jött el az ideje. S természetesen a válaszadásnak is, mégpedig tettekkel. S hogy mi se maradjunk adósak a címben feltett kérdésre adandó válasz- szak nem az a lényege«, hogy milyen nemű a vezető, hanem az,hogy nemüktől függetlenül melyikük az emberileg, szakmailag, politikailag rátermettebb, ki az alkalmasabb! Sí. O. Szorgalom a négyzeten Hangulatos Jelenet. Az utasok kihajolnak az ablakon és integetnek. Illetve, ha jobban szemügyre vesszük, nem is integetnek, legyintenek. A Salgótarján felől érkező személy- vonat a hatvani vasútállomás előtt vesztegel, mert nem engedik be, eközben a miskolci gyors elegánsan gördül ki az alig húsz méternyire levő másik vágányon. Ezután már semmi sem akadálya, hogy szabad jelzőt kapjunk. Az állomásfőnck és helyette* se udvariasan tájékoztat, hogy valóban hiba történt, elfelejtette a szolgálattevő bevárni a csatlakozást, de úgymond, ez csupán a túlzott szorgalomnak köszönhető. A miskolci vonatról ugyanis két kocsit át kell tenni a másik szerelvényre és a túlzott sietségben elfeledkeztek a csatlakozásról. Megyek a pénztárhoz, hogy visszaváltsam a gyorsvonat! pótjegyet. A pénztáros közli, hogy hozzak e^v igazolást a forgalmiból, amely szerint tényleg nem tudtam átszállni a miskolcira. Bizonygatom, hogy reumás vagyok és nem tudok százkilométeres átlagot huzamosabb ideig tartani. Megyek a forgalmiba. kérdezik, hogy minek kell, elmondom szorgalmasan és udvariasan kitöltik az igazolást. Boldogan megyek visz- sza a pénztárhoz, átnyújtom az igazolást. Kérem a pénzt. Korán. Előbb szíveskedjek odaadni a személyazonossági igazolványomat. Szíveskedem. Kérem a pénzt. Korán. A kedves hölgy kitölt egy kartont, beírja az adataimat, közben félénken megjegyzem, hogy az újraolíási bizonyítványom nincs nálam. Azt mondja, az nem kell. Szorgalmasan kitölti a kartont és visszaadja a kilenc forint körüli összeget. Bágyadtan leülök a padra. Ennyi szorgalom és mind a kedves ulasért, hát ez igazán megható! (sz. a.) 19T0. Június 3,, szerőx