Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-19 / 115. szám

KOSSUTH 8.20 Zenés játékokból 8.59 Harsan a kürtszó! 9.34 Lendvay: Az ólomkatona 10.05 Operarészletek 11.00 Iskolarádió 11.35 Mozart-müvek 12.30 Ki nyer ma? 12.30 Melódiákoktól 13.45 €j Georglkon 14.00 Kóruspódíum 14.00 Rádiójáték gyermekeknek 14.51 Lányi: Három dal 15.10 Rádióiskola 18.05 Ot/arettdalok 16.18 Mi is az a gyors- olvasás? 16.38 Népdalgyüjtóúton Kodály nyomában 11.05 Kassel előtt 17.20 Mozart: Thamos... Kísé­rőzene 18.03 Riport 18.28 Könnyűzene 19.25 A Szabó család 19.55 ügy rádiós naplójából 20.40 Népi zene 21.03 Kilátó 22.20 Beszélgessünk zenéről 22.40 Riport 22.50 Tánczene 23.15 Operarészletek 11 [i 0.10 Könnyűzene PETŐFI 8.05 Mendelssohn: Skót szimfónia 9.00 Chopin-művek 9.30 Ritmus és melódia 11.45 Elbeszélés _ 12.00 Buzsáki KlSZ-lakodalmas 12.21 Kórusmuzsika 12.45 Törvénykönyv 13.03 Balettzene 14.00 Kettőtől — hatig.;; Zenés délután 18.10 Áriák 18.30 Az emberi társadalom biológiája 18.55 Népi zene 19.14 Kamarazene 20.00 Hangverseny 21.50 Operettmuzsika 22.30 Táncdalok 22.40 Brahms: Négy komoly ének 23.15 Verbunkosak MAGYAR 8.05 rrv 17.58 Hírek 18.05 A tolvaj szarka. (Raja­film) 18.15 Riportfilm 18.45 Esti mese 18.55 A Bánk bántól a Magyar kérdésig 20.00 Tv-híradó 20.20 A város dala. (Szovjet zenés film) 20.50 Napirenden: a labdarúgás. (Folytatás: 22.00) 21.50 Tv-híradó POZSONYI 11.00 16.50 Közvetítés a kerék­páros békeversenyfől 17.45 Kisfilm 19.00 Tv-híradó 21.45 Az ember szolgálatában \£lh*91 EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások, kezdete: fél 6 és 8 órakor. Koronatanú Szovjet film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete; fél 6 és fél 8 órakor. Egy ember az örökkévalóságnak Színes angol film EGRI KERT: Az előadás kezdete: három­negyed 8 órakor. Közkívánatra Utazás a Nap túlsó oldaléira GYÖNGYÖSI PUSKIN: Hétszer hét GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: N. N. a halál angyala HATVANI VÖRÖS CSILLAG: A csendőr nősül HATVANI KOSSUTH: Kis titkok HEVES: Egy őrült éjszaka FÜZESABONY: Japán feleség Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele­ti»; 17-27.) „En édes asszonyom, Szibill...” Születésnapi beszélgetés Gázon Gyulával „Te bájvilág! ... hol én a színfalak mögött Töltém el ifjú életemet. Hol vagytok istennőim? íme kereslek, ragyogtok-e még, Vagy sápadt már orcátok színe S nem pótol az új nemzedék S én-----------------------------­. .. Többé már a színpadon Ismert világom nem találva Kiábrándult szemüvegem Idegen szépre szegezem S közönyös néző unalmába Merülve, szótlan állok majd, S lelkem a múltakért sóhajt!’’ (Puskin: Anyegin) A rákosli­visszavonult a filmtől. Legtovább a rádióban ját­szott. Hangjátékok 1 kedvelt alakja volt — jellegzetes re­kedtes hangszínével, különös orgánumával. A napokban is feltették egy lemezét — kí­vánságműsorban —, Berky Lilivel kettőst énekelt a Schubert-operettből, a Há­rom a kislányból. Régi ismerős vitt el hoz­zá. Aki a felszabadulás után az első riportot csinálta a szí nészházaspárral. Így írt róluk: „... Gózon Gyula és mel­lette a „Nagyasszony”: Ber­ky Lili. Fémjelzett nevek, amelyeknek értékállandósá­geti udvar lombjavesz- tett fád közül csendesen, szomorúan szólt a dal: „Én édes asz- szonyom, Szi- bill...” — ez a kedvenc dala, ezt éne­kelte csend­ben magának — és mind­nyájan. tud­tuk, Berky Lilire gondoL Egy éve még a rákos- ligeti ősi házban láto­gattam meg Gózon Gyu­lát Ahol minden kő, minden bo­kor, a szo­bák, a búto­rok az elmúlt időiről beszélt. K-V” Operett- és kabareszmpa- iok, prózai drámák és víg­játékok hőse, a Belvárosi Színház, a Nemzeti Színház tagja, a Kossuth-díjas érde­mes és kiváló művész a na­pokban volt 85 éves. Az egykori Büitzky ka­iét, Szilvái Tódor, Lombai, 3-obbo és Vackor visszavo­nult a színpadtól. A becsapott újságíró, a Böském, a Tavaszi zápor, a Szent Péter esernyője, az Aranyóra, az Erdélyi kas­tély, a Meseautó, a Budai cukrászda, a Dolovai nabob lánya, a Hippolit a lakáj és egy sereg film főszereplője ga kiállta napjaink árfo­lyamváltozásait. Elitjei, ked­vencei a magyar színpadnak, filmnek. Ha az utóbbi idő­ben már nem is játszhattak, örök alakításaik a közönség szívében éltek és visszavár­tuk őket.. Akkor elmesélte Gózon Gyula, hogy eleinte a néme­tek elől a környező falvak­ban bujkált, sokszor napon­ta váltogatta búvóhelyét. Végül aztán nem bírta to­vább és hazajött. A ház te­le volt németekkel és kü­lönféle illegális menekül­tekkel. „Lent a lakásban voltak a németek, mi pedig fenn, a padláson. Ügy lát­szik, jó helyet választottunk, mert a német főhadiszállá­son senki se mert bújkálók- ra gondolni”. A veszélyes percekben Berky Lili kopog­tatott a mennyezeten, ö volt az összekötő a földszint és a padlás lakói között. Aztán egy epizód. „Egyik este csöngetnék a kapun. Ki az — szólt ki a feleségem. Csend. Ki van itt? — mondja megint. Sen­ki sem felel. Reggel aztán kiderült, egy csomagot talál­tunk a rács mögött: „Szere­tett művésznőnek”. Egy ki­ló zsír volt benne. Nem mondom, jól jött, de az is­meretlen tisztelő bíztató szeretetére talán még na­gyobb szükség volt”. Az emlékezés az első sza­bad május elsejével folyta­tódik. — Olyan május elsejei tö- megfélvonulást, ének- és — zeneszámokkal tarkított mű­sort rendeztem — mondja Gózon Gyula — Rákoslige­ten. hogy mindenki csodál­ta. Mindig van valami dol­gom. Színdarabok, szavala­tok, énekkar betanítása. Per­sze a színpadot nem pótol­ja semmi. Már nagyon sze­retnék komolyan dolgozni. Sokszor arra gondolok, leg­jobb lenne összeállni hatan- heten, egy szekeret keríte­ni, aztán hajrá! gyerünk ját­szani, faluról falura. Régi szerepeket, sikereket emlegetünk. Tétován maga elé néz. So­kat sétált a kertben, az ut­cán. Ha elfáradt, ismeretlen ismerősök kísérték haza. Néhány hónapja elhagyta a rákosligeti házat. Fogadott lányának családjával mo­dem lakásba költözött Az új tulajdonos szeretet­tel és kegyelettel ápolja a színészházaspár volt ottho­nát. A hajdani magyar szo­bát emléküknek áldozza. A régi berendezés egy részét és a Berky—Gózon házaspár személyes tárgyait őrzi ben­Megkérem, énekeljen. — Jó — mondja és vala­mi nagyon szomorú dalla­mot próbál. Néhány taktust fütyül, aztán énekli: „A da­los madárnak nincsen párt­fogója — ...” Kádár Márta „Összkomfortos” ébresztő £%amee% gyártja a képen látható, rádióval egybeépített „minden­tudó” ébresztőt. A készülék jobb oldali skálája állomás- keresésre szolgál. A bal oldali óraszerkezet számára több­féle „utasítás” adható. Ha kell, a kívánt időpontban fel­erősíti az automatikusan bekapcsolódó rádió hangját; a mélyenálvók számára erős hangú berregőszerkezet lép mű­ködésbe, mely hétperceként — ötször egymás után — meg­ismétli az ébresztést, egyre fokozódó hangerővel; a könnyen felébredők gyengébb, ütemes kopogtató hangot „rendelhet­nek meg’’ a készüléktől. Arra való tekintettel, hogy áram- kimaradás esetén kellemetlen meglepetés érhetné az elek­tromossággal működtetett ébresztő szerkezet tulajdonosát, szárazelemeket is elhelyeznek a készülékben és olyan kap­csolószerkezetet építenek bele, amely automatikusan átvált zavar esetén. Ami a nagy Brehmből kimaradt... Az alábbiakban egy olyan zoológiái jelenségről lesz szói amelynek nyomát az állatok nagy számbavevője, a tudós Brehm teljesen kihagyta munkáiból... Pontos képet kap­hatunk viszont az emberi nem és az állatvilág Darwin fel- tételezéseinél jóval szélesebb körű összefüggéséről, ha nyitva tartjuk fülünket bizonyos vendéglátóipari egységekben, né­mely közlekedési eszközön. Kiderül például, hogy egy ilyen megszólításféle, hogy „maga vén majom”, nem feltétlenül Böbének szól, a veszp­rémi állatkertben, egy „pók” is járhat nyugodtan nyolc helyett két lábon, egy ürgének sem kell feltétlenül a négy­lábúak birodalmába tartoznia, egy jó tyúk viszont minden­képpen kétlábú lény, akár tollat hord, akár minit. A macs­ka azonban már két változatban dorombolhat a férfiember fülébe... S az öreg kandúr sem egyértelműen jelenti az egerek rémét csupán. Ugyanez a fogalmi bizonytalanság megtálalható a nagy kakas, a vén kecske, a falu bikája ér­telmezését illetően is. Női vonatkozásban pedig ez a sor a kedves csibe, csirke, a jóhúsú pipi szintjéről indul, s eljut egészen a nem hízelgő buta libáig. A veréb is madár, de ugyanakkor könnyen rászedhető, „naivista” embertársun­kat is illethetik egyesek ezzel a névvel. Aztán a hűséges házi állataink becsületes nevének meghurcolása sem ritka hangosabb vitáknál, könnyen kineveznek valakit vén mar­hának, lónak, avagy sült- és hatökörnek a párbeszéd rész­vevői, s hogy az importnevek is szerepeljenek: hevesebb je­leneteknél kedvelt minősítés a „maga teve” és az „ön ví­ziló” is... Nem szívesen tesszük, de az igazság és a tel­jesség kedvéért meg kell írnunk, hogy rossz modorú egyé­nek egyes asszonytársakat vipera, sőt sárkány névvel is il­letnek! Persze, az ilyen állatneveket osztogató „jómadarak nincsenek elragadtatva, ha őket illetik hasonló finom meg­szólítással!... Abody Béla: Atomok a hivatalról A részletek fontosak! — figyelmeztet Bálint György. Nagy igazság. Apróságok. Atomok. De a világ atomokból áll. Mozgó elektronokból. Mozgásuk te­hát, ha jól értettem, a világ mozgása. Oda kell figyelni. Egyúttal a Hivatalról. Mert jelentkezett a nyáron éppen háromszor, a Balaton part­ján. Három kis talány, titkos értelmű atomok. Segítenek megfejteni? Üdülőhely a Balaton part­ján. Nem vagyok regényíró, to­vábbá becsülöm az olvasó idejét, tiszteletben tartom szuverén képzeletét s a pa­pírtakarékosság szempontja­it: a tájleírás ezúttal elma­rad. Üdülő, na; üdülő gon­doljanak, amelyikre akarnak. Nagy sor a közértben Sajtot kérek. Minden in­doklás nélkül. Mint aki a jo­gával él. Kellemetlen elszá­molási kötelezettségektől, szo­rongásoktól, a bűntudat bel­ső előmunkálataitól mente­sen. Mögöttem vagy húszán. Nem számoltam meg. — Körülbelül húsz dekát kérek — mondom szerényen. — Aztán ha tizenkilenc vagy huszonegy, hát rekla­mál, hogy így meg úgy? — Hát akkor húszat lenne olyan jo, pontosan. — Mert ugye összevissza beszélnek, hogy körülbelül, meg én nem tudom, közben a sor; az ugye neki édes­mindegy, hogy más siet a dolgára: ahelyett, hogy be­mondaná, hogy húsz dekát kér, aztán kész. De nem! Ö szónokol, feltartja a többi népeket a szövegével. Tényleg: már harmincán vannak. Legalább. Szólnék, de nincs rá mód. — Egyáltalában: a pontat­lanság! Húsz deka, az húsz deka. De ő nem! Magyaráz, hogy így meg úgy, meg ez meg az; szóval, tartja a bol­tot, pedig talán másnak is sietős a dolga! Kérem, mi itt dolgozunk; ez nem mesedél­után, meg alapfokú szemi­nárium, itt nem kell sokat magyarázni, itt meg kell mondani, hogy mire van szükség, aztán mi már tud­juk a többit. Negyven ember. Köztük; kismama, népzenész hegedű­vel, apátplébános papicivil­ben, kezében felfújható kro­kodil, angol közhivatalnok halk Old Spice-lllattal. — Csak azt ne higgyék, hogy ez az illető az egyetlen. Ezért megy lassan a munka! Az egyik többet mond, mint kellene, a másik értelmetle­nül kéri, a harmadik itt akarja eldönteni, mert ugye egy született Rómeó és Júlia az illető, hogy lenni vagy nem lenni, szilvát vagy kör­tét visz, és mindenki beszél, beszél, beszél, az ember feje összezavarodik; meg kellene tanulni a vevőnek is, hogy az idő úgy bizony, az idő a legdrágább portéka, több a kápénál is, idő nélkül nincs munka, nincs élet; ez az úr is, hogy kábé húsz deka sajt, hát ügye most legyen okos az ember ... Hatvanan. Központi veze­tőségi tag pólóingben, az is­mert hőstenor szatyrában harcsával, a még ismer­tebb lírai költő, kínjában láthatóan gondolkodik. — Mert mindenki dumál, dumál, feltartják a munkát, a sok szöveg, a dolgozó meg csák hallgatja, hallgatja, mert ügye... Több százan. A falak meg­repednek, hullik a vakolat, ötven fok Celsius, mentő, or­vos, utolsó kenet. Még hallom: — Szóval, szájalnd azt mindenki tud, áll a munka, ők meg beszélnek, beszél­nek ... Másik üdülőhely. Vagy ugyanaz? Már nem is tudom. Telefon az állomáson. Született úr; egy tan túsz helyett ötöt ad vissza. Egy ideig még nézném, meddig bírja, de van egy másik hátránya a dolognak: nem működik. Szólni kellene az állomáson. — Kérem, nem a mi dol­gunk. — De nincs vonal. Viszont sok tantusz jön ki belőle. — Altkor sem. Szívesked­jék a postához. — Ez így rossz üzlet önök­nek. — Mindent a maga helyén. — Önök nem értesíthetik a postát? — Nem. A posta: — Kérem e? csak fiókjo­gú intézmény. Különben is: volt tanú? — Talán. — Mert az döntő. — Itt nem jelenthetem be? — Csak a központban, írásban. — Nem lehetne, hogy mégis önök? Addig is fogy a tantusz. Közvagyon. — Lehet, elvtánsam, én ugye ilyennel nem foglalko­zom, mindjárt zárunk Is; le­hetőleg személyesen és írás­ban ... Akkor meleg volt. Most je­lentkezem, személyesen írás­ban. Remélem, még nem késő. Győzi a kisöreg. ott az állo­más mellett. Tantuszban gaz­dag ország vagyunk. Konferencia, ez ;s a Balaton partján, júniusban. Ilyenkor — talán az évszak miatt? — meleg van. Hozzászólásom nyilván hatástalan. Ha csak nem szá­mítom három színigazgató és több dramaturg megsértődé- sét. Ami viszont haszon: egy-két évig megint nincs premierizgalom, civakodás, drámaírással járó fáradalom, több időm marad családom­ra, szenvedélyeimre és pró­zám fejlesztésére. Fürödni kell. Ha a konfe­renciákat. vándorgyűléseket, szimpozionokat Albertírsán vagy Pécelen tartanák, erről is lemondanék. De ha egy­szer így alakult, s itt a Bala­ton, az orrom előtt? Ideoló­giailag sem lehet durva hi­ba a lépés, hiszen a Népsza­badság munkatársa is akcep­tálja szempontjaimat, és ve­lem tart. Egészen a strandpénztárig, ahol választékos modorú) ápolt, középkorú hölgy fo­gad. — Sajnos, nem lehet. — Mért? — Mert a strand zárva van. — Hiszen ez az; miért van zárva? — Elment a pénztáros ér­tekezletre. — Nem is jön vissza? — Mire visszaérne, úgyis zárnánk. Barátom célratörőbb elme. — Nekem nem a pénztáros kell, talán legközelebb. Ne­kem a Balaton kell. Kora délután van, június és me­leg. Fürödni akarok. Máshol nem lehet? — Tilos. Csak itt. Hatósá­gilag ez van kijelölve. — Ha odaadnánk a pénzt, maga meg holnap átadja a pénztárosnak? — Én nem kezelhetek pénzt. Gyors, váratlan, optimista poén, minden további szóvál­tás nélkül: a hölgy elment. Mi a nyitott kapun bemen­tünk a strandra, meg'füröd- tünk. megtörülköztünk. Jó volt a kedvünk; nálunk va­lahogy mindig elintéződnek a dolgok. A kapuban megint ott állt a hölgy. Kissé félrefordult. Nem fogadta a köszönésün­ket. (A szerző Mindent bele! című új kötetéből.) 1970. május 19., ked# Á 85 éves Gózon Gyula .. (Bényi László rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom