Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-13 / 110. szám
Rád& AOSSUTh 8.20 Régi melódiák 8,52 Elbeszélés 9.12 Puccini: A fecske, Háramfelvonásos opera 11.18 Fúvószene 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 13.15 Népdalok 13.4b válaszolunk hallgatóinknak! 14.01 Kamarazene 14.32 Mai témák — mai dalok 14.42 Kórusművek 15.10 Magyar századok 10.05 Muzsikáról, fiataloknak 10.33 Pedagógusszemmel, Amerikában 17.20 Beethoven: Tavaszi szonáta 17.44 12 hónap története 18.09 Könnyűzene 18.24 Operarészletek 19.25 Az Öttusabajnokságról 19.30 Népzenei magazin 20.10 Házi muzsika 21.19 Gondolat 22.15 Vietnami jegyzet 22.25 Ritmikus percek 22.40 A hazai társadalomkutatásról 23.00 Operettrészletek 0.10 Áriák PETŐFI S.05 Rádiójáték gyermekeknek 8.33 Szimfonikus táncok 9.07 Ázsia munkásmozgalma 9.22 Népdaljáték 11.55 Néhány perc tudomány 12.00 Népdalcsokor 12.25 Haydn-művek 13.03 Szimfonikus zene 14.00 Kettőtől — hatig... 18.10 Kis magyar néprajz 18.15 Velencéről 19.00 A pozsonyi és a budapesti rádió közös hangversenye 20.25 Iráni írók művei 20.55 A pünkösdölés 21.15 Offenbach: Az elizondói lány. Daljáték . 22.07 Szimfonikus hangverseny MAGYAR 9.00 Agatha Christie: A Fülemüle villa. (Bűnügyi játék) 9.30 Delta 10.00 Beszélgetés Lehár Ferenccel 17.58 Hírek 10.05 Méhecske. (Rajzfilm) 18.15 Radar 18.35 Muzsikáló képek . . 18.55 Esti mese 19.05 Tv-mintabolt 20.00 Tv-híradó 20.20 Mii. tenne ön az én helyemben ? 21.10 Riportfilm 22.10 Tv-híradó POZSONYI 16.45 Közvetítés a kerékpáros békeversen y r öl 19.00 'Tv-híradó 20.10 Gogol: Játékosok. (Tv-játék) 22.10 Tv-híradó \Fffn*\ EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások, kezdete: fél 6 és 8 órakor. Jöttem, láttam, lőttem Színes olasz—spanyol film EGRI BTiODY: (Telefon: 14-07)" Az előadások kezdete: fél 6 órakor. A halál 50 órája Színes amerikaiw film (Dupla, hely árak) EGRI KERT: Elza ,<z vadon szülötte (Oroszlánhűség) EGRI BÉKE: Az oroszlán ugrani készül GYÖNGYÖSI PUSKIN: ítélet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Őfelsége herceg elvtárs HATVANI KOSSUTH: Ködös éjszaka ÜGYELET Egerben: 19 .órától csütörtök reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 17-27.) Hirdessen a „Nagymamák napja"... Látogatóban a televízió. . . Tavasz a konzervgyárban . . . Ballag már a vén diák . . . Pálfy József: Latin-amerikai útinapló Indián anya gyermekével. Az új kormány a földreformmal nincstelenek százezreinek ad földet. Az elmúlt vasárnapon megyeszerte köszöntötték az édesanyákat. A sok ünnepség között külön is említésre méltó a nyugdíjasok pe- tőfibányai csoportjának kezdeményezése. Ök a nagymamákra is gondoltak. Ebben az évben ismét megrendezték a nyugdíjas mamák, nagymamák találkozóját. A találkozóra meghívták azokat az asszonyokat a környékből is, akik a tröszt valamelyik üzeméből mentek nyugdíjba. A kedves találkozóról Csalogány Károly számolt be levélben. Ötven nagymama gyűlt össze a meghívásra. A vendégeket szépen megterített asztalokkal várták. Négy kis úttörőlány köszöntötte őket kedves műsorral. Garamvölgyi Lajos nyugdíjas szakszervezeti titkár és Nagy Ferenc, a pártalapszervezet titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség után ebéd következett. A vendégek a fehér asztal mellett mondtak köszönetét a figyelmességért. Minden anya, — pontosabban nagymama — egy virágvázát is kapott ajándékképpen. A nagymamák köszöntése nem az egyetlen tette a mintegy 1400 nyugdíjas tagot számláló csoportnak. A csoportot régi szakszervezeti tagok fogják össze és irányítják. A tröszthöz tartozó üzemek szakszervezeti alapszervezetei rendszeresen segítik anyagilag, is a nyugdíjas csoportot, így biztosítják az ilyen találkozásokhoz az anyagi kellékeket. Kedves vendégek érdekes látogatásáról írt a héten Sziícs Ferenc hatvani tudósítónk is. A Magyar Televízió munkatársai meglátogatták a hatvani MÁV-állo- más „November 7” szocialista brigádját. A televízió munkatársai megismerkedtek a brigád életével, s felvételeket készítettek a brigád három nyugdíjas tagjával is, akikkel a brigád rendszeresen tartja a kapcsolatot. A régi nyugdíjas brigádtagokat is meghívják a különböző brigád rendezvényekre, s amikor sor körül rá, ők is ■megkapják a brigádjelvényeket. A három nyugdíjas közül egy arany, kettő pedig ezüst fokozatú brigádjelvénnyel rendelkezik. Mivel a brigád életében sok olyan kezdeményezéssel találkoztak a tv munkatársai, melyek követésre méltók, szó van arról, hogy az ipari rovat is ellátogat a „November 7” brigádhoz. Nagyon megváltozott a hatvani konzervgyár íő- zeléküzemének környéke. Erről a változásról számolt be régi levelezőnk, Fekete Lászlóné. A korábbi években az üzemrész mellett elterülő, mintegy 300 négyszögölnyi telek parlagon hevert. Most az üzemrész szocialista brigádjai — valamennyien nők, — elhatározták, hogy barátságosabbá teszik a környéket. Vállalásuk teljesítésében nem akadályozta meg őket a hűvös, esős időjárás sem: 85 társadalmi munkaórával megváltoztatták az üzem környékének képét. Miután befejezték a környék parkosítását, úgy döntöttek, hogy továbbra is vállalják a parkok rendben tartását. Az elmúlt hét végén a megye minden középiskolájában ballagtak az „öreg” diákok. Több helyről kaptunk levelet a kedves búcsúzkodásról. Hatvanból, az új-hatvani szakközépiskolából Hudák Zsuzsa írt. Virág borított ezen a napon minden osztályt, — írja többek között. Az érettségizők köny- nyes szemmel búcsúztak el az iskolától, s mi, akik még ott maradtunk, őszintén kívánjuk nekik; hogy boldog, szorgalmas munkával töltsék életüket, s az „Életbe’ a sikerek várjanak rájuk. Rozgonyi István hevesi tudósítónk a hevesi gimnázium végzős diákjainak búcsúzásáról írt. Az ifjúságra váró nagy feladatokról itt az iskola igazgatója, Nagy Sándor beszélt a búcsúzó diákoknak. A diákok végigsétáltak az iskola termein, a községen, így vettek búcsút diákéveik színhelyétől. Mint minden héten, most is érkezett panaszos levél is. Id. Bodó János tavaly vásárolt a gyöngyösi TÜZÉP- telepen 500 cserepet. A tél folyamán a cserepek összetöredeztek. Kárigényét bejelentette az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalatnak, s a vállalat azt válaszolta, 1970. tavaszán kivizsgálják panaszát. Igaz, a hűvös idő nem mondható tavasziasnak, de a tavaszi hónapok mégis elérkeztek, s a vállalattól még mindig nem jöttek kivizsgálni a panaszt. Sőt, most már a levélre sem válaszoltak levélírónknak. Egy nagyobb esőnél beázik az épület, s a kár fokozódik. Vajon riiikor érkezik meg a tavasz a cserépipari vállalathoz, hogy hozzálássanak a panasz orvoslásához? 2. Tábornokminisztereknél Peruban Baráti fogadtatás Limában Hogy ment végbe a puccs? Valóban hideg a Humboldt-áramlat Peru fővárosának, Limának napfényben fürdő csodálatos főterén, a Piaza de Ar- mason fényképezgetem a ka- tedrálist, az elnöki palotát, a koloniális spanyol barokk műemlékeket, öt perce csak, hogy a szállodában kicsomagoltam. Az éjszakai repülőút fáradtsága eltűnik a szikrázó verőfényben, a simogató melegben: kora reggel van, a hőmérő 28 fokot mutat. Mellém lép egy férfi. Fényképezőgépem után érdeklődik, aztán kilétem felől. Nem vagyok amerikai. Megtoldom a már ismert kifejezéssel: „Nem vagyok gringo, magyar vagyok...” A férfi szeme felcsillan, s egy pillanat alatt elősorolja, amit rólunk tud. „Budapest, Debrecen, Szeged, Eger, Miskolc” — mondja a városneveket. „Csepel, Ganz” — magyar cégek nevét is ismeri. Elcsodálkozom. Kiderül, hogy közgazdász, roppant érdeklik a szocialista országok és gazdasági fejlődésük. Távol álljon tőlem, hogy ebből a véletlen találkozásból messzemenő következte - téseket vonjak le, de az tény, hogy Peruban ma igen baráti érzelmekkel fogadják a szocialista országokból érkezőket. (Már a repülőtéren észrevenni ezt: nem méregetik gyanúsan, mint másutt, nem akadékoskodnak bürokratikus előírásokkal. S ilyenkor az embernek kétszeresen fáj, hogy — Mexikóban ötven dollárt kértek a vízum fejében!) Nem sok szervező munka kell ahhoz, hogy a magyar újságíró bejusson a tábornok-miniszterekhez. Fogad Edgaro Mercado Jarrin brigádtábornok, a külügyminiszter is. (Pedig, s ez nem titok, maga sem szégyelli, — valamikor az Egyesült Államok katonai hírszerző iskoláján tanult!) Most a beszélgetés kétharmad részében ar-. ról esik szó, hogy a latin- amerikai államoknak össze kell fogniuk és együttes fellépéssel kell megvédeniük érdekeiket az Egyesült Államokkal szemben. (Ottjár- tamkor a perui fővárosban tárgyalt Charles Meyer, amerikai külügyi államtitkár, Richard Nixon különmegbízoftja. Azért jött Limába, hogy nyomást gyakoroljon a katonai kormányra és megpróbálja megmásítani annak döntéseit amerikai olajtársaságok államosításáról, amerikai rézbányák ellenőrzésének megszigorításáról.) A tábornok-külügyminiszter hosszan szólt Peru és a szocialista országok új kapcsolatairól. A végén pedig megkért, tolmácsoljam üdvözletét a magyar népnek. Egy másik brigádtábornok, Jorge Fernande/ Maldonado Sölari, az energia- és a bányaügyi minisztérium élén áll. ö a perui katonai kormány legbaloldalibb tagja. Még részletesebben nyilatkozott azokról a lehetőségekről, amelyek Peru és a szocialista országok kapcsolataiban nyitva állnak: a szakemberek küldésétől a bányagépek szállításáig, a közös vállalatok alapításától az árucsere fokozásáig. (Az olvasónak feltűnhetett, milyen hosszúak a latinamerikai nevek. Egy kis ma- gyarázat: elöl a keresztnév, vagy keresztnevek, az utolsó előtti az apa. az utolsó az anya családneve.) Peruban 1968 ősze óta van hatalmon a- katonai kormány. Nacionalista és antiimperia- lista tábornokok akkor kergették el az Amerika-barát Belaunde Terry elnököt. (Valaki elmesélte nekem, hogyan is zajlott le a puccs. A Peru életében az utolsó évtizedekben nagy szerepet játszott APRA párt — Amerikai Népi Forradalmi Szövetség —, amely azonban a végén amolyan szociáldemokrata & az USA-t kiszolgáló, csak a saját vezetőinek hatalmi vágyát kielégíteni akaró párttá süllyedt, nos, az APRA párt központjába hírek érkeznek: az egyik laktanyában melegítik a tankokat! Egy félóra múlva újabb hír: már 18 tank áll készen! Éjfélkor a harckocsik elindulnak. Belaunde Terry elnök mit sem sejtve alszik az elnöki palotában. Felesége nem él vele. csak a leánya. Az ébred elsőnek a zajra, hogy a tankok begördülnek az elnöki palota udvarára. „Papa, mi ez a dübörgés?” — ébreszti az elnököt. „Semmi, leányom, bizonyára csak a szemetesek...” — válaszolja álmosan Belaunde Terry. A valóságra akkor ébred, amikor egy ezredes csőre töltött pisztollyal a kezében féltépi az elnöki hálószoba ajtaját: „Elnök úr, ön a foglyom!” Egy félóra múlva az elnök már repülőgépen ül. Buenos Airesbe viszik.) Az ország társadalmi struktúrájában lassan, de módszeresen új meg új változások jelentkeztek azóta. A katonai kormány becsületes földreformot hirdetett meg — és ami nagy szó La- » tin-Amerikában — végre is hajtja! Államosították az amerikai IPC olajtársaságot. (A bányaügyi miniszter szobájának sarkában felfedeztem egy díszes olajkannát: az államosított kutak első hozamából.) Üj bányaügy! törvényt hoztak az amerikai társaságok kizsákmányoló tevékenységének előbb korlátozására, aztán meg is szüntetésére. A jobboldali sajtó két orgánumát, az Expresót és az Extrát elvették a múl- timilliomos Ulloától és az újságírók, nyomdászok kezébe adták: legyen szövetkezet! S így tovább. Gazdag ország Peru. Rengeteg a reze és tömérdek — a hallisztje. (Mi is ott vásároljuk ezt a fontos takarmányt.) Jártam a híres kikö- ' tőben, Callaóban, ahol már félig szárítva ömlik a halászbárkákból csövökön át a teherautókba az anchoveta-ha- lak áradata. A gazdag halfogás titka a Humboldt- áramlat, amely kellemes-hűvös tengervizet sodor Peru csendes-óceáni partjaira. Magam is meggyőződtem róla. Erről. — hogy a partokon uralkodó hőség ellenére is hideg a víz, — s módom volt személyesen is meggyőződnöm. Nagyon kellemes élmény volt. (Folytatjuk) 1970. május 13., szer#» A futóboSoncl Minden reggel, pontosabban minden kora reggel feltűnik az utca forgatagában egy melegítés langaléta pali, enyhén őszülő halántékkal, még borotválat- lanul, — és fut. Egy háztömb körül fut, cikázik inkább, a gyalogosok, autók, motorok között, zihálva szedi a lélegzetet, látszik, hogy soha életében már sportoló nem lesz, de mégis fut. Mint valami megszállott. Minden reggel! Azok, akik arra járnak kora reggelenként, már eleve úgy osztják be idejüket, hogy legyen néhány percük, amíg jól kiröhögik magukat a melegítés langaléta palin. Aki elkésik, izgatottan kérdi a járókelőktől: — Elfutott már? — Már egy kört lenyomott az ürge ... De jön rögtön megint — nyugtatják meg a későn jövőt, aki megelégedetten sóhajt és egy cigarettái dug a szájába, hogy teljes legyen az élvezet. Es valóban, a mele- gítös langaléta pali tántorog elő a sarkon, majd fellök egy hátikosaras kofát, kikerül egy babakocsival loholó mamát, pardont mond egy idősebb férfinak, és gyorsan átlihegve két megtorpanó autó előtt, hátában az autósok átkával, már az egyenesben törtet a következő sarok felé... — Hülye? — kérdi valaki tömör és világos egyszerűséggel. — Nem hiszem, hogy teljesen begolyózott volna az ipse, de hogy gipszes, az biztos — magyarázza nagy szakértelemmel egy aktaláskás, aztán vigyorogva figyeli, mint esik majdnem hasra a futóbolond, mert a kanyarban, ott a sarkon, rálépett egy almacsutkára. — Nekem volt egy katonacimborám. Légnyomást kapott a Donnál, amikor futottunk vissza. A'z még évek múlva is futott. Már régen béke volt, de még mindig futkosott. A légnyomástól — fejti ki szakszerű nézetét egy overállos motoros és elpöccintve a cigarettáját, az órájára pillant — Hűha, ellcések! — Minden bele, Zátopek ... — Nem Zátopek ... Azzal valami baj volt. Mecset! — Azzal is volt valami baj! — vitázik két ifjonc és már öten vannak és már öten ujjonganak és hujjon- ganak: — Nyomjad, ürge... Tied a világcsúcs ... Hajrá! A melegítés langaléta pali most fordul harmadszor az egyenesbe. Egy öreg, kendős néne, aggódva szólal meg: — Nem kellene hívni a mentőket.. ■ ? Hogy mik vannak manapság. Ilyen szép ember és megbolondult. Az atomtól van ez is, én mondom ... — Sose aggódjon, nyanya. Ez már napok óta csinálja, négy-öt kör, azíán eltűnik ott szemben, abban a házban. Ez a hobbyja -+■ nyugtatgatja egy fiatalabb férfi az aggódó nenőt. Es a melegítős langaléta pali zihálva fut be valóban most már a kapu alá: a mai napra vége az ingyencirkusznak. Többen megfogadják, hogy holnap is eljönnek, mások azon tanakodnak, hogy a tanácsnak mégiscsak intézkednie kellene: szabadon futhat egy ilyen nagy város belterületén egy futó bolond? Na és mi van, ha egyszer késsel a szájában kezd futni? Ámokat fut. Vagy hogy is nevezik. Hogy mik vannak! Hiába, ilyen ez a mai világ. Borzasztó. A langaléta pali, otthon zihálva veszi le a melegítőt és káromkodik: — Nem, ezt nem csinálom többet. Hát rajtam röhög már a fél város. Mit a fél, az egész! Hülyének néznek és igazuk is van. Hát jöjjön az a nyomorult szívinfarktus, nekem mondhatnak, amit akarnak az orvosok, a gyógyító, a megelőző futásról. Nem futok. Ha meghaltam, legalább tisztességgel megsiratnak, de nem röhögnek ki. Nem! ... és másnap reggel a röhögő, vigyor- gó kórus közepette ismét kerülgeti a háztömböt. Melegítőben. Zihálva. . A belváros forgatagában. Gyurkó Géza
