Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

/ Utolsó előtti erőpróba... ? írásbeli érettségi az egri Szilágyi Gimnáziumban Az ősi' falak között szo­katlan a csend;- az ismerős diákzaivajgás „száműzve” az utcára. Jókora felirat állít meg az első emeleti folyo­són: „Tilos az átjárás! Írás­beli érettségi!” Egy-két re­nitens érdeklődő azért feljut a tUtó tábláig. Tanárokra várnak, kíváncsiak a tételek­re. Érthető is; egy-két év múlva ők lesznek soron, s legtöbbjük drukkol valaki­nek... A folyosón nyitott ajtók. A látogatót észre sem ve­szik az ünneplő ruhás lá­nyok. Mindenki egyre kon­centrál, mindenkit egy köt le: a munka, a készülő érett­ségi dolgozat. Tíz óra elmúlt. Az arcok­ról már eltűntek az izgalom rózsái, emlék már a másfél órával korábbi nyugtalanság, a témaválasztás bizonytalan­sága. „Szemle” köziben Pó­lyák Alajos igazgató értéke­li a tételeket: / — A valódi képességekhez mérlek, lehetőséget adnak arra, hogy a tanulók bizo­nyítsák: nemhiába ismerked­tek négy éven át az iroda­lommal. Ez a véleménye a IV. b-s Adóm Máriának is; — Nekem a második tétel volt a szimpatükusabb. Rad­nóti Miklós VII. eclogáját kellett összehasonlítani Si­mon István Buchenwaldi rapszódia című versével. — Már múlt időben mond­ja? — Tetszett a téma, mindig érdekelt a verselemzés ezért dolgoztam aránylag gyorsan. Már csak a záró mondatok hiányoznak. — A diák mindig számít. Bevált az „előrejelzés”? — Azt hittük, Váci Mihály vagy Veres Péter munkássá­gának egy-egy részterületét kapjuk tételként. A csalódás mégsem volt kellemetlen, mert egy év alatt minden tételt feldolgoztunk. — S mi lesz holnap, a ma­tematika írásbelin ? Beszédes tekintet a válasz. Adáim Mária számára a szá­mok világa bizonytalanabb terület Barna Margit is a második tételt választotta: — Az első téma átfogóbb, attól tartó t-am, kifutok az időből, s elkalandozom. Rad­nótit egyébként is szeretem, s úgy érzem, az összehason­lító műelemzés érdekesebb az Ismeretrendezésnél. — Meddig tartott az izga­lom? — Nálam tegnap délelőtt bak adódnak: kinek a to­vábbtanulás, kinek az állás­szerzés. A felügyelő tanács, dr. Orosz Istvánná, diákköri em­lékeit idézi: — Én is úgy voltam, ahogy a lányok. Addig a percig iz­gultam, mígg meg nem tud­tuk a tételeket. Ezt magya­ráztam ma is, kezdéskor. Hogy nem volt haszonta­Túl u Izgalmon • M volt a krízis. Aztán otthon agitáltak, magyarázták: „Nem olyan nagy dolog ez, kár izgulni, majd csalc sike­rül.” Addig-addig győzköd­tek, hogy reggel már meg- békültem kedélyeimmel. ' Látva tamáskodásom, így érvel: — Ez nem az utolsó, de nem Is az utolsó előtti erő­próba, érettségi után újab­lan a pedagógus praktikus biztatásai azt bizonyította az a nyugodt munkatempó, ahogy a lányok dolgoztak. — Tizenegyre elkészülünk, lesz elég időnk a tisztázásra, a stílus csiszolgatására. Sehol egy riadt, sehol egy segélykérő tekintet Látni: nincs szükség: „illegális se­gédeszközökre”. .. (pécsi) Lejárt határidejű határozatok Pontos nyilvántartás — Számot kell adni a testület előtt Minden tanácsi testület ülésének napirendje előtt az elnök beszámol a lejárt ha­táridejű határozatok végre­hajtásáról. Hosszabb-rövi- debb ideig tart a felsorolás, kívülálló mindenesetre úgy véli, teljesen haszontalan időtöltés, hiszen mechanikus a szavazás is, amellyel a tes­tület jóváhagyólag tudomásul veszi. Csak a legritkább eset­ben fordul elő kérdés, hoz­zászólás az elhangzottakkal kapcsolatban... Csak formalitás az egész? tettük fel a kérdést Hevesén és Szihalom községben. A vá­lasz mindkét -helyen határo­zott nem. De hát mi is van tulajdonképpen a lejárt határidejű határozatok mö­gött? , — Mi öt nappal az ülés előtt, írásban a testület vala­mennyi tagjának megküldjük a lejárt határidejű határoza­tod végrehatjásáról szóló je­lentést — hallottuk a hevesi járási tanács titkárságán, Kiss Józseftől. — Amikor az elnök ismerteti a jelentést, már a vb vagy a tanács minden tagja tudomást sze­rez róla, s ha csak nem tar­talmaz negatívumot, ez a na­pirend előtti esemény való­ban olajozottan, idegen szá­mára formálisnak tűnhet. — Nem csupán adminiszt­ráció? — Sok munka van az ülése­ken hozott határozatok pon­tos nyilvántartásával is. Tu­lajdonképpen ezzel kezdődik és fejeződik be a munka. A testületi döntéseket írásban megküldjük az illetékes szak­osztályoknak, ahol érvényt szereznek azoknak. Határidős nyilvántartást vezetünk, s így a hetenkénti kölcsönös informálás mellett időben fi­gyelmeztetni tudunk, sürget­ni és számon kérni a végre­hajtást. A jelentést . pedig csak abban az esetben fogad­juk el, ha a felügyeletet gya­korló vezető aláírja. — Említene egy példát? — A 206—3-as számú vb-ha- tározat a községi szolgáltató tevékenység fejlesztésére szabott feladatokat a szak­igazgatás számára. A kisipari szolgáltatás fejlesztése érde­kében évi 20—25 engedély ki­adását irányozta elő. A meg­szabott határidőre elkészült a jelentés arról, hogy a szol­gáltatások „fehér foltjai” is­meretében 59 kisiparosnak adtak engedélyt, legtöbbet az addig mostoha építőipari jel­legű szakmákban. — Minden határozatnak „súlya van”?' — Az üléseken sok olyan döntés születik, amely ható­sági vagy szervezési jellegű. A tavalyi tanácsülések 56 ha­tározata közül 28 tartozik a „súlyos” kategóriába. Vala­mennyi végrehajtásáról szá­mot kell adni a testület előtt. A vb-üléseken y 0 olyan ha­tározatot hoztak, amelyekkel foglalkoznunk kell. SZIHALOM, Albert Tibor, vb-titkár: — A tanácstagok, vb-tagjaink minden határo­zatra emlékeznek, ha nem tartanánk számon valameny- nyit, akkor is megkövetel­nék pontos végrehajtásukat. A léjárt határidejű határo­zatokról szóló jelentés leg­alább olyan érdeklődést vált ki a testületi üléseken, mint a hasonló, közérdekű témá­val foglalkozó napirend. Élénk vitát vált ki, ha vala­melyik döntés végrehajtásá­ba hiba csúszik. — Volt ilyenre is példa. Azt, hogy a végrehajtás el­maradt, természetesen indo­kolni kellett. Tavaly vízmű- és orvosi rendelő bővítést, a műút mellett járdaépítést ha­tározott meg a tanácsülés. Az utóbbi elmaradt. — Május 12-én jár le a járdaépítésre és a művelődé­si ház építésére hozott idei tanácsi határozat. A művelő­dési házzal kapcsolatban megnyugtató választ tudunk adni. Helyszíni tervtárgya­lásra került sor, ősszel meg­kezdi a munkát a füzes­abonyi községi költségvetési üzem. Az' új kultúrház ma­kettjét is bemutatjuk a ta­nácsülésen. Tanácstagjaink határozatot hoztak arról is, hogy a 3-as út korrekciójá­val együtt a falu szépítése, a járda építése is tartson lé­pést. Erről csak azt tudjuk jelenteni, hogy az útépítők még nem érték el a községet, még a kisajátításokra sem került sor, a határozat végre­hajtására még nincs lehető­ség. A testületi döntéseket nem lepi be.a por, s a lejárt ha­táridejű határozatokról szó­ló jelentés lehet sokszor for­mális, de a tartalom, a ha­táridős nyilvántartás, a szi­gorú számonkérés mindenkor mozgalmassá teszi azokat. P. E. Gyöngyösi zenei hetek: XII. dalosünnep Túljutott a tízes számon a gyöngyösi kórustalálkozó, ami annak a jele is, hogy erre az ünnepi alkalomra már számítanak a megyénk­ben működő énekkarok, de azok a kórusok is, amelyek szinte évenként visszatérnek a városba. Kialakul tehát egy olyan versengés is, ami al­kalmat ad az egyes produk­ciók összevetésére éppen úgy, mint az előző évi teljesítmé­nyekkel való összehasonlí­tásra. Egyik érdeme a gyön­gyösi dalosünnepnek éppen ez á lehetőség. A jól szervezett rendez­vényen az idén hat énekkar szerepelt. A házigazdák kezd­tek, a Városi Művelődési, Központ Vegyeskara Nagy György karnagy vezényleté­vel jó előadásban, megérlelt karvezetői felfogással adta elő műsorát, amiből Men­delssohn Búcsú az erdőtől cí­mű műve kiemelkedett, i Az ÁFÉSZ füzesabonyi Er­kel Ferenc Férfikara sokat lépett előre a legutóbbi gyön­S7 PE *4 0 xm. Kovács parancsot adott, hogy Farkas őrnagyot azon­nal értesítsék és rohant a helyszínre. Útközben felsze­dett két erdésznek álcázott rendőrt. Mire odaértek, a kollégiu­ma őr a bejárat előtt állt. A lányt a társalgóban fektették le. Mér kijött hozzá az orvos is. — A kollégium legszebb lánya... — mondta a portás. — A Saci? — kérdezte Kovács. — Igen ... Tetszik ismer­ni? Zsoldosék a folyosón vár­ták. — Gratulálunk, hadnagy úr — mondta Zsoldos. — Örülök, hogy elfogták a sza- tírt. Méghozzá bravúros nyo­mozással ... Kovács, ha indulataira hallgat, szájon vágja. De úgy /TM ilpmlLcnn MIO. május 12., kedd látszik, még győzte cérnával, bár érezte, hogy nem sokáig bírja. Nem szólt egy szót sem. Végre az orvos szólt, hogy bejöhetnek. — A fejen kemény tárgy- gyal okozott zúzott seb. Nem veszélyes. Miután kompliká­cióktól és főleg az idegrend­szeri következményektől tar­tani lehet, kórházba szállít­tatom. — Kihallgathatom? — Kíméletesen, kéi'em ..; Most adtam neki egy nyug­tató injekciót. Saci kóbultan ült egy fo­telben. — El tudja mondani, hogy mi történt? — Sétál tám a kertben ... Egyszerre előttem termett valaki. Lefogott. Durva sza­vakat mondott. Síkoltani akartam .,. Felemelte a ke­zét, úgy láttam, egy kő volt benne ... Azt mondta: „csak ezt érdeműtek” és ütött. Aktán nem tudom, mi tör­tént... * — Milyen volta az arca? Fiatal? Nem ismerte? — Fiatal ember volt... Vad volt az arca ... Nem tu­dom, rémlik, mintha láttam volna valahol... Talán itt, az egyetemen. — Lehet, hogy egyetemis­ta? — Lehet... Az elsőéve­seket alig ismerem... Megjött a mentő. Kovács kirohant az orvos­hoz: — Feltétlenül szükséges, hogy elvigyék? Ügy látom, a seb nem veszélyes ... Talán a társai körében jobb len­ne... Saci meglátta a mentőket: — Nem ... Ne vigyenek el... — sikoltott. — Nyugodjon meg... Nem is akartuk ... Kovács, miután Sacit le­fektették és megszervezték mellette az ügyeletet, behív­ta Zsoldost és néhány társát a társalgóba. — Holnap alkalmat kell keresni, hogy Ildikó minden­kit végignézhessen. Az lenne jó, ha Saci is olyan állapot­ban lenne... — A rektorral kell megbe­szélni. Délelőtt felsorakoztat­juk az egész társaságot. Nemsokára , megérkezett Farkas őrnagy is. Átvette a nyomozás irányítását. Kovács félrehívta Zsoldost: — Hol van Ildikó? — Elküldtem lefeküdni. Nagyon kiborította a dolog. Kapott egy sevenál-injekci- ót... — Lehetséges, hogy ez nem a mi saa tírunk? — kérdezte Farkas. — Mindenesetre szokatla­nul viselkedett. Az orvos szerint semmi nyom nem mutat arra, hogy erőszakot akár csak’ meg is kísérelt volna... Bízzunk benne, hogy dél­előttre olyan állapotban lesz, hogy részt tud venni a vizs­gálatban. Saci reggel pihenten és nyugodtan ébredt. Vállalta a feladatot. Ildikó is előkerült. Az udvaron felsorakoztatták az egyetem hallgatóit. A te­repet a rendőrök körülfogták, ha netán valaki menekülni próbálna. Évfolyamonként és osztá­lyonként létszámellenőrzést tartottak, beadták a hiány­zók névsorát. Aztán elvonul­tak Saci és Ildikó előtt. A kísérlet eredménytelen maradt. Egyik lány sem is­merte fel támadóját. Délután végigjárták a helybéli hiány­zókat. Semmi. — Ezek után nincs értel­me, hogy maga visszamen­jen az egyetemre... — mondta Kovács Ildikónak. — Engedje meg, hogy egy napig még ott legyek — kér­te a lány. — Ahogy akarja... Délben értek a városba. Ahogy az emberek a rend­őrautóba néztek, abból telje­sen világos volt, hogy már mindent tudnak. A Levendu­lában újra telt ház volt. Zöldi szónokolt: — Rosszul tájékoztatják a sajtót. Itt tenni kell valamit. Ambrus úr leszállt a kö­zel-keleti kérdésről. Most mtg Terebesi is elismerte, hogy formában van. — Világos ez, kérem. Az igazi tettes valaki olyan, akit kínos lenne leleplezni. Ke­resnek h4t egy madarat, egy nimolistát, akire rávarrják a dolgot. — Uraim! Én kinyomoz­tam, hogy ez a Borzák nem is lehetett a tettes — mond­ta Zöldi, aki ezúttal eddigi fenntartásait félretéve, Amb­rus úr asztalához telepedett. — Az ipse kórházban volt. — De hol van Kerekes? — Kérdezte valaki. Felhívom! Tegnap adott egy nyilatkozatot, hogy a népfrontbizottság köszönetét -fejezi ki a rendőrségnek. Gratulálok neki — mondta Zöldi, aki mindig irigyelte Gergely bácsi népszerűségét. — kerekes Gergelyt ké­rem ... Kézcsókom! Gergely bácsi? _ Rosszul van — hallottá K erekesné hangját. — Ami­kor meghallotta, hogy mi történt kapott egy szívroha­mot. Tudtam én. hogy ez lesz a vége... De bocsánat, most jött az orvos... — Mi van? Beolvastál ne­ki — kérdezte Terebesi a visszatérő Zöldit. — Az öreg szívrohamot kapott... (Folytatjuk.) gyösi szereplése óta Koczka István karnagy irányításával. A szólamok beértek, előadás­módjuk lendületessége elis­merésre méltó. Kodály Föl­szállott a páva című művét meglepő színvonalon szólal­tatták meg. A budapesti Danuvia Gor­kij Művelődési Központ fér­fikarát Neszmélyi Károly ve­zényelte. Régi ismerősökként fogadta az énekkart a gyön­gyösi közönség. Hatásosan, szépen énekeltek, bizonyítva, hogy ennek az énekkarnak a hangverseny-tapasztalata sok-sok éven át érlelődött. Muzikalitásuk kiemelkedő. Azt nyújtották, amit meg­szoktunk már tőlük a koráb­bi hangversenyeken is. A hevesi Móricz Zsigmond Járási Művelődési központ pedagóguskórusát örömmel hallgattuk. Szabó Tivadar karmesteri munkája olyan érettséget fejézett ki, ami fi­gyelmet érdemelt. AZ ének­kar felszabadultan interpre­tált, élvezettel énekelt. A ha­tásos, széles befejezések fo­kozták a hangulatot. Sikors­ky Mazurkája kellemes per­ceket szerzett a hallgatóság­nak. A káli fogyasztási szövet­kezet Bartók Béla férfikóru­sa Galambos László vezény­letével jól összeállított mű­sorral lépett dobogóra. Bar­tók Huszárnóta Című műve ilyen jó előadásban, szinte meglepetésnek hatott, hiszen nem könnyű mű. Jól into- nálnak, lelkesen énekelnek. Fejlődésüknek most is hatá­rozott jelét adták. A Salgótarjáni Pedagógus Kórus, vezetője Virág László. Üj művet hallottunk előadá­sukban: Szüts Schuyer Fe­renc emlékére írott darab­ját. Az igényes kórusmű meg­lepetésként hatott. Nagyon szépen szólaltatták meg, ahogy műsoruk más számait is. Muzikali­tásuk kiemelkedő, érettség­gel és szép hangzással pá­rosul. Élmény hallgatni ének­lésüket. A tizenkettedik gyöngyösi dalosünnep maradéktalanul megfelelt a várakozásnak. Ez a találkozó ott szerepel már a kórusok műsomaptárában. Igaz, a vendégek száma al­kalmanként változó, de egy­ben a vissza-visszatérő kó­rusok azt is bizonyítják, hogy ennek a május vasárnapi hangversenynek vonzása van, még a megye határain túlra is. Talán elérkezik az, idő, amikor országos rendezvény- nyé nőhet" ki a gyöngyösi zenei hetek kórustalálkozó­ja. (G. Molnár F.) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom