Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
/ Utolsó előtti erőpróba... ? írásbeli érettségi az egri Szilágyi Gimnáziumban Az ősi' falak között szokatlan a csend;- az ismerős diákzaivajgás „száműzve” az utcára. Jókora felirat állít meg az első emeleti folyosón: „Tilos az átjárás! Írásbeli érettségi!” Egy-két renitens érdeklődő azért feljut a tUtó tábláig. Tanárokra várnak, kíváncsiak a tételekre. Érthető is; egy-két év múlva ők lesznek soron, s legtöbbjük drukkol valakinek... A folyosón nyitott ajtók. A látogatót észre sem veszik az ünneplő ruhás lányok. Mindenki egyre koncentrál, mindenkit egy köt le: a munka, a készülő érettségi dolgozat. Tíz óra elmúlt. Az arcokról már eltűntek az izgalom rózsái, emlék már a másfél órával korábbi nyugtalanság, a témaválasztás bizonytalansága. „Szemle” köziben Pólyák Alajos igazgató értékeli a tételeket: / — A valódi képességekhez mérlek, lehetőséget adnak arra, hogy a tanulók bizonyítsák: nemhiába ismerkedtek négy éven át az irodalommal. Ez a véleménye a IV. b-s Adóm Máriának is; — Nekem a második tétel volt a szimpatükusabb. Radnóti Miklós VII. eclogáját kellett összehasonlítani Simon István Buchenwaldi rapszódia című versével. — Már múlt időben mondja? — Tetszett a téma, mindig érdekelt a verselemzés ezért dolgoztam aránylag gyorsan. Már csak a záró mondatok hiányoznak. — A diák mindig számít. Bevált az „előrejelzés”? — Azt hittük, Váci Mihály vagy Veres Péter munkásságának egy-egy részterületét kapjuk tételként. A csalódás mégsem volt kellemetlen, mert egy év alatt minden tételt feldolgoztunk. — S mi lesz holnap, a matematika írásbelin ? Beszédes tekintet a válasz. Adáim Mária számára a számok világa bizonytalanabb terület Barna Margit is a második tételt választotta: — Az első téma átfogóbb, attól tartó t-am, kifutok az időből, s elkalandozom. Radnótit egyébként is szeretem, s úgy érzem, az összehasonlító műelemzés érdekesebb az Ismeretrendezésnél. — Meddig tartott az izgalom? — Nálam tegnap délelőtt bak adódnak: kinek a továbbtanulás, kinek az állásszerzés. A felügyelő tanács, dr. Orosz Istvánná, diákköri emlékeit idézi: — Én is úgy voltam, ahogy a lányok. Addig a percig izgultam, mígg meg nem tudtuk a tételeket. Ezt magyaráztam ma is, kezdéskor. Hogy nem volt haszontaTúl u Izgalmon • M volt a krízis. Aztán otthon agitáltak, magyarázták: „Nem olyan nagy dolog ez, kár izgulni, majd csalc sikerül.” Addig-addig győzködtek, hogy reggel már meg- békültem kedélyeimmel. ' Látva tamáskodásom, így érvel: — Ez nem az utolsó, de nem Is az utolsó előtti erőpróba, érettségi után újablan a pedagógus praktikus biztatásai azt bizonyította az a nyugodt munkatempó, ahogy a lányok dolgoztak. — Tizenegyre elkészülünk, lesz elég időnk a tisztázásra, a stílus csiszolgatására. Sehol egy riadt, sehol egy segélykérő tekintet Látni: nincs szükség: „illegális segédeszközökre”. .. (pécsi) Lejárt határidejű határozatok Pontos nyilvántartás — Számot kell adni a testület előtt Minden tanácsi testület ülésének napirendje előtt az elnök beszámol a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Hosszabb-rövi- debb ideig tart a felsorolás, kívülálló mindenesetre úgy véli, teljesen haszontalan időtöltés, hiszen mechanikus a szavazás is, amellyel a testület jóváhagyólag tudomásul veszi. Csak a legritkább esetben fordul elő kérdés, hozzászólás az elhangzottakkal kapcsolatban... Csak formalitás az egész? tettük fel a kérdést Hevesén és Szihalom községben. A válasz mindkét -helyen határozott nem. De hát mi is van tulajdonképpen a lejárt határidejű határozatok mögött? , — Mi öt nappal az ülés előtt, írásban a testület valamennyi tagjának megküldjük a lejárt határidejű határozatod végrehatjásáról szóló jelentést — hallottuk a hevesi járási tanács titkárságán, Kiss Józseftől. — Amikor az elnök ismerteti a jelentést, már a vb vagy a tanács minden tagja tudomást szerez róla, s ha csak nem tartalmaz negatívumot, ez a napirend előtti esemény valóban olajozottan, idegen számára formálisnak tűnhet. — Nem csupán adminisztráció? — Sok munka van az üléseken hozott határozatok pontos nyilvántartásával is. Tulajdonképpen ezzel kezdődik és fejeződik be a munka. A testületi döntéseket írásban megküldjük az illetékes szakosztályoknak, ahol érvényt szereznek azoknak. Határidős nyilvántartást vezetünk, s így a hetenkénti kölcsönös informálás mellett időben figyelmeztetni tudunk, sürgetni és számon kérni a végrehajtást. A jelentést . pedig csak abban az esetben fogadjuk el, ha a felügyeletet gyakorló vezető aláírja. — Említene egy példát? — A 206—3-as számú vb-ha- tározat a községi szolgáltató tevékenység fejlesztésére szabott feladatokat a szakigazgatás számára. A kisipari szolgáltatás fejlesztése érdekében évi 20—25 engedély kiadását irányozta elő. A megszabott határidőre elkészült a jelentés arról, hogy a szolgáltatások „fehér foltjai” ismeretében 59 kisiparosnak adtak engedélyt, legtöbbet az addig mostoha építőipari jellegű szakmákban. — Minden határozatnak „súlya van”?' — Az üléseken sok olyan döntés születik, amely hatósági vagy szervezési jellegű. A tavalyi tanácsülések 56 határozata közül 28 tartozik a „súlyos” kategóriába. Valamennyi végrehajtásáról számot kell adni a testület előtt. A vb-üléseken y 0 olyan határozatot hoztak, amelyekkel foglalkoznunk kell. SZIHALOM, Albert Tibor, vb-titkár: — A tanácstagok, vb-tagjaink minden határozatra emlékeznek, ha nem tartanánk számon valameny- nyit, akkor is megkövetelnék pontos végrehajtásukat. A léjárt határidejű határozatokról szóló jelentés legalább olyan érdeklődést vált ki a testületi üléseken, mint a hasonló, közérdekű témával foglalkozó napirend. Élénk vitát vált ki, ha valamelyik döntés végrehajtásába hiba csúszik. — Volt ilyenre is példa. Azt, hogy a végrehajtás elmaradt, természetesen indokolni kellett. Tavaly vízmű- és orvosi rendelő bővítést, a műút mellett járdaépítést határozott meg a tanácsülés. Az utóbbi elmaradt. — Május 12-én jár le a járdaépítésre és a művelődési ház építésére hozott idei tanácsi határozat. A művelődési házzal kapcsolatban megnyugtató választ tudunk adni. Helyszíni tervtárgyalásra került sor, ősszel megkezdi a munkát a füzesabonyi községi költségvetési üzem. Az' új kultúrház makettjét is bemutatjuk a tanácsülésen. Tanácstagjaink határozatot hoztak arról is, hogy a 3-as út korrekciójával együtt a falu szépítése, a járda építése is tartson lépést. Erről csak azt tudjuk jelenteni, hogy az útépítők még nem érték el a községet, még a kisajátításokra sem került sor, a határozat végrehajtására még nincs lehetőség. A testületi döntéseket nem lepi be.a por, s a lejárt határidejű határozatokról szóló jelentés lehet sokszor formális, de a tartalom, a határidős nyilvántartás, a szigorú számonkérés mindenkor mozgalmassá teszi azokat. P. E. Gyöngyösi zenei hetek: XII. dalosünnep Túljutott a tízes számon a gyöngyösi kórustalálkozó, ami annak a jele is, hogy erre az ünnepi alkalomra már számítanak a megyénkben működő énekkarok, de azok a kórusok is, amelyek szinte évenként visszatérnek a városba. Kialakul tehát egy olyan versengés is, ami alkalmat ad az egyes produkciók összevetésére éppen úgy, mint az előző évi teljesítményekkel való összehasonlításra. Egyik érdeme a gyöngyösi dalosünnepnek éppen ez á lehetőség. A jól szervezett rendezvényen az idén hat énekkar szerepelt. A házigazdák kezdtek, a Városi Művelődési, Központ Vegyeskara Nagy György karnagy vezényletével jó előadásban, megérlelt karvezetői felfogással adta elő műsorát, amiből Mendelssohn Búcsú az erdőtől című műve kiemelkedett, i Az ÁFÉSZ füzesabonyi Erkel Ferenc Férfikara sokat lépett előre a legutóbbi gyönS7 PE *4 0 xm. Kovács parancsot adott, hogy Farkas őrnagyot azonnal értesítsék és rohant a helyszínre. Útközben felszedett két erdésznek álcázott rendőrt. Mire odaértek, a kollégiuma őr a bejárat előtt állt. A lányt a társalgóban fektették le. Mér kijött hozzá az orvos is. — A kollégium legszebb lánya... — mondta a portás. — A Saci? — kérdezte Kovács. — Igen ... Tetszik ismerni? Zsoldosék a folyosón várták. — Gratulálunk, hadnagy úr — mondta Zsoldos. — Örülök, hogy elfogták a sza- tírt. Méghozzá bravúros nyomozással ... Kovács, ha indulataira hallgat, szájon vágja. De úgy /TM ilpmlLcnn MIO. május 12., kedd látszik, még győzte cérnával, bár érezte, hogy nem sokáig bírja. Nem szólt egy szót sem. Végre az orvos szólt, hogy bejöhetnek. — A fejen kemény tárgy- gyal okozott zúzott seb. Nem veszélyes. Miután komplikációktól és főleg az idegrendszeri következményektől tartani lehet, kórházba szállíttatom. — Kihallgathatom? — Kíméletesen, kéi'em ..; Most adtam neki egy nyugtató injekciót. Saci kóbultan ült egy fotelben. — El tudja mondani, hogy mi történt? — Sétál tám a kertben ... Egyszerre előttem termett valaki. Lefogott. Durva szavakat mondott. Síkoltani akartam .,. Felemelte a kezét, úgy láttam, egy kő volt benne ... Azt mondta: „csak ezt érdeműtek” és ütött. Aktán nem tudom, mi történt... * — Milyen volta az arca? Fiatal? Nem ismerte? — Fiatal ember volt... Vad volt az arca ... Nem tudom, rémlik, mintha láttam volna valahol... Talán itt, az egyetemen. — Lehet, hogy egyetemista? — Lehet... Az elsőéveseket alig ismerem... Megjött a mentő. Kovács kirohant az orvoshoz: — Feltétlenül szükséges, hogy elvigyék? Ügy látom, a seb nem veszélyes ... Talán a társai körében jobb lenne... Saci meglátta a mentőket: — Nem ... Ne vigyenek el... — sikoltott. — Nyugodjon meg... Nem is akartuk ... Kovács, miután Sacit lefektették és megszervezték mellette az ügyeletet, behívta Zsoldost és néhány társát a társalgóba. — Holnap alkalmat kell keresni, hogy Ildikó mindenkit végignézhessen. Az lenne jó, ha Saci is olyan állapotban lenne... — A rektorral kell megbeszélni. Délelőtt felsorakoztatjuk az egész társaságot. Nemsokára , megérkezett Farkas őrnagy is. Átvette a nyomozás irányítását. Kovács félrehívta Zsoldost: — Hol van Ildikó? — Elküldtem lefeküdni. Nagyon kiborította a dolog. Kapott egy sevenál-injekci- ót... — Lehetséges, hogy ez nem a mi saa tírunk? — kérdezte Farkas. — Mindenesetre szokatlanul viselkedett. Az orvos szerint semmi nyom nem mutat arra, hogy erőszakot akár csak’ meg is kísérelt volna... Bízzunk benne, hogy délelőttre olyan állapotban lesz, hogy részt tud venni a vizsgálatban. Saci reggel pihenten és nyugodtan ébredt. Vállalta a feladatot. Ildikó is előkerült. Az udvaron felsorakoztatták az egyetem hallgatóit. A terepet a rendőrök körülfogták, ha netán valaki menekülni próbálna. Évfolyamonként és osztályonként létszámellenőrzést tartottak, beadták a hiányzók névsorát. Aztán elvonultak Saci és Ildikó előtt. A kísérlet eredménytelen maradt. Egyik lány sem ismerte fel támadóját. Délután végigjárták a helybéli hiányzókat. Semmi. — Ezek után nincs értelme, hogy maga visszamenjen az egyetemre... — mondta Kovács Ildikónak. — Engedje meg, hogy egy napig még ott legyek — kérte a lány. — Ahogy akarja... Délben értek a városba. Ahogy az emberek a rendőrautóba néztek, abból teljesen világos volt, hogy már mindent tudnak. A Levendulában újra telt ház volt. Zöldi szónokolt: — Rosszul tájékoztatják a sajtót. Itt tenni kell valamit. Ambrus úr leszállt a közel-keleti kérdésről. Most mtg Terebesi is elismerte, hogy formában van. — Világos ez, kérem. Az igazi tettes valaki olyan, akit kínos lenne leleplezni. Keresnek h4t egy madarat, egy nimolistát, akire rávarrják a dolgot. — Uraim! Én kinyomoztam, hogy ez a Borzák nem is lehetett a tettes — mondta Zöldi, aki ezúttal eddigi fenntartásait félretéve, Ambrus úr asztalához telepedett. — Az ipse kórházban volt. — De hol van Kerekes? — Kérdezte valaki. Felhívom! Tegnap adott egy nyilatkozatot, hogy a népfrontbizottság köszönetét -fejezi ki a rendőrségnek. Gratulálok neki — mondta Zöldi, aki mindig irigyelte Gergely bácsi népszerűségét. — kerekes Gergelyt kérem ... Kézcsókom! Gergely bácsi? _ Rosszul van — hallottá K erekesné hangját. — Amikor meghallotta, hogy mi történt kapott egy szívrohamot. Tudtam én. hogy ez lesz a vége... De bocsánat, most jött az orvos... — Mi van? Beolvastál neki — kérdezte Terebesi a visszatérő Zöldit. — Az öreg szívrohamot kapott... (Folytatjuk.) gyösi szereplése óta Koczka István karnagy irányításával. A szólamok beértek, előadásmódjuk lendületessége elismerésre méltó. Kodály Fölszállott a páva című művét meglepő színvonalon szólaltatták meg. A budapesti Danuvia Gorkij Művelődési Központ férfikarát Neszmélyi Károly vezényelte. Régi ismerősökként fogadta az énekkart a gyöngyösi közönség. Hatásosan, szépen énekeltek, bizonyítva, hogy ennek az énekkarnak a hangverseny-tapasztalata sok-sok éven át érlelődött. Muzikalitásuk kiemelkedő. Azt nyújtották, amit megszoktunk már tőlük a korábbi hangversenyeken is. A hevesi Móricz Zsigmond Járási Művelődési központ pedagóguskórusát örömmel hallgattuk. Szabó Tivadar karmesteri munkája olyan érettséget fejézett ki, ami figyelmet érdemelt. AZ énekkar felszabadultan interpretált, élvezettel énekelt. A hatásos, széles befejezések fokozták a hangulatot. Sikorsky Mazurkája kellemes perceket szerzett a hallgatóságnak. A káli fogyasztási szövetkezet Bartók Béla férfikórusa Galambos László vezényletével jól összeállított műsorral lépett dobogóra. Bartók Huszárnóta Című műve ilyen jó előadásban, szinte meglepetésnek hatott, hiszen nem könnyű mű. Jól into- nálnak, lelkesen énekelnek. Fejlődésüknek most is határozott jelét adták. A Salgótarjáni Pedagógus Kórus, vezetője Virág László. Üj művet hallottunk előadásukban: Szüts Schuyer Ferenc emlékére írott darabját. Az igényes kórusmű meglepetésként hatott. Nagyon szépen szólaltatták meg, ahogy műsoruk más számait is. Muzikalitásuk kiemelkedő, érettséggel és szép hangzással párosul. Élmény hallgatni éneklésüket. A tizenkettedik gyöngyösi dalosünnep maradéktalanul megfelelt a várakozásnak. Ez a találkozó ott szerepel már a kórusok műsomaptárában. Igaz, a vendégek száma alkalmanként változó, de egyben a vissza-visszatérő kórusok azt is bizonyítják, hogy ennek a május vasárnapi hangversenynek vonzása van, még a megye határain túlra is. Talán elérkezik az, idő, amikor országos rendezvény- nyé nőhet" ki a gyöngyösi zenei hetek kórustalálkozója. (G. Molnár F.) V
