Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-08 / 106. szám

Nehéz az év a Mátra vidéki kőbányászoknái A korábbi kilátások ugyan ■mást mutattak, az idén mégis csak fizettek részesedést a Mátra vidéki Kőbánya Válla­latnál. Igaz, hogy a dolgo­zók átlagosan mindössze 3—4 "mip búrét kapták, s ehhez a tartalékalapból kellett „el­csípni” 1U0 ezer forintot... de nein érhette szó a „ház ciejét”. Legalább is annyi szó, mintha teljesen üresen maradt volna a boríték. Mert az igazsághoz tartozik, hogy lueszéinek még a tavalyi év­ről, aligha felejtik el egyha­mar! No, de hagyjuk a múltat, hiszen a tények többé-kevés- bé ismertek. Nem lenne túl­ságosán sok értelme a tör­téntek ismetelt feszegetésé- nek, a „bizonyítvány” ma- gyarázgatásának —, nézzük inkább a jelent. A helyzet nem sokat változott A szomorú évnél Valami jobbról szerettünk volna hal­lani, ám találkozásunk al­kalmával Kocsis István igaz- yaió, sajnos nem örvendezte­tett meg bennünket túlságo­san. ‘ Több más mellett; a ked­vezőtlen időjárás, no meg a zökkenőkkel teli vasúti ko­csiellátás miatt — mondta—, mat az idei első negyedévet 40 ezer tonnás „adósággal” zárták. A nagy beruházásból ismert úgynevezett „súlypon­ti üzentek” közül a recski bányában még csak most sze­relik az „igazi”, a számotte­vőbb teljesítményű elektro­mos kotrógépet, s rá a IX. félévnél előbb nem számít­hatnak... Az alsó telepen — a nemrég kapott 10 millió forintból —, a Nógrád me­gyei építők legfeljebb őszre végeznek a törő- és osztályo­zóberendezések szerelésével Ennélfogva a bányászok ke­vésbé használhatják ki a szá­razabb tavaszi, nyári időt, •noha ez kedvezne a szeny- nyeződés nélküli őrlemé­nyeknek, amelyek iránt Imiben már nem vidék a vidék Mezőkövesden jártam, kiván- cfeisáprból. A hír igaznak. bi- xonyult: a mezőkövesdi áru­ház áruválasztékában nyu­godtan felveheti a versenyt bármelyik fővárosi társával. A mezőkövesdi áruház, — bocsá­nat a kifejezésért — „falusi»* áruház, Fppen úgy, mint a füzesabonyi, amelynek műsza­ki cikkeit szint* nyálcsorogva nézheti az effajta árukra ki­éhezett vevő. De említhetném Pétervásárát, Hevest, Verp elé­tet, vagy akár olyan, viszony­lag kis községet, mint Tarna- l ele szí, ahol ma már szintén korszerű, modem és gyakran a magasabb igényeket is ma­radéktalanul kielégítő áruvá­laszték hirdeti, hogy a falu, — már nem olyan, falu, mint \ olt akár egy évtizeddel ease lőtt is. Járom a megyét —■ Kiskörén például olyan ABC-áruházát találhat a kedves vevő, amely nemcsak a megyeszékhelyen, de jl fővárosban is megállná a helyét. Mind több — falusi kis vendéglő —•* amelyeket a föld művessáövetkezet tart fenn —, ma már nemcsak egyszerűen ettéiőhelyiség, pontosabban kulturált étkezőhelyiség, ha­nem olyan „üzemegység’», amelynek konyhájára a fel­lendült autosforgalom miatt metszi lóidról rájárnak a ven­dégek. A falu nagy társadalmi átalakulását hol nyomon Köve- . ti, lioi megelőzi a külső arcu­lat változása is, és ezt szó szerint is lehet, sőt kell érte ni: nagy kereskedelmi porta lók, modern épületben elhelye­zett fényes cukrászdák, üzle­tek mutatnak előre. amikor valóban eltűnik majd a város és a falu közötti különbség. Am bármily paradoxonnak tűnik, sok szempontból a vi­dék, túl a romantikáján, már vonzó a városi, fővárosi ember számára: érdemes például be­vásárolni Mezőkövesden, vagy Füzesabonyban, mert oly áru­cikkekhez is hozzá lehet jutni, amelyek a városban a hiány­cikkek listáján szerepelnek. Krdemes elmenni a falusi kis­vendéglőbe „csemegézni”, mert oly speciális ízű ételféleségek­hez juthat az ínyenc, amely egyesíti magában a „naturá­lis” formst az íny es mesterség korszerű tudományával. Igen* 'inr a falu koz lelted' ’■■'lázat szempont jábó' •» falu. mint volt akar egy évtizeddel ezelőtt •fc 14* kuk«) egyébként nagy az érdeklő­dés. Ami viszont az egerbak- tai rekonstrukciót illeti: szin­tén csak a II. félévben vál­hat a vállalat hasznára. Annál is inkább lesújtok mindezek, mivel a beruhá­zást jó szándékkal siettető imk-múhelynek nincs elég ideje a már üzemelő beren­dezések kellő karbantartó sa­ra, főként a szükségmegol­dásként használt gépmatu- zsálemékkel sok a baj, aka­dozik a termelés. S ha megy is a munka a bányában, ma nincs rend a szállítások kö­rül, változatlanul hullámzik a ’ szállítókapacitás, szűkös rakterűiét vagy éppenséggel az idegesítő létszámhiány akadályozza az erőteljesebb aaladásti Ez utóbbira jellem­ző, hogy például Gyöngyus- solymoson a napokban meg kellett szüntetni az alsó bá­nya termelését, s jelenleg csupán a fölsőben dolgozhat­nak? Vállalati szinten: a ter­vezett 594 helyeit mindössze 411 emberre számíthatnak! Keresik a kiutat A vállalat a recski és eger- báttai fejlesztéshez annak idején nyolc évre kapta a *8 millió forintos bankhitelt. Ebben az évbeli a mátrai üzemektől ti55 ezer tonna kö­vet kér a népgazdaság. Nagy a kötelezettség. Valósággal hihetetlen, de az igazgató mégis bizakodik: — December végére feltét­lenül behozzuk a 40 ezer ton- rtós lemaradást. Év közben 3—4 százalékos bérfejlesztést tervezünk, úgy hogy a jövő tavasszal a mos taninál tisztességesebb osty­áét fizethessünk reszesedes- f is Tudom. hogj rendkívül nehéz időszaknak Sík elébe, de bizonyara túltesszük rajta «»agunkat... S utána sokkal kormyeob lesz! _ Miből gondolja, k önnyebb lesz.. '■ _ Megvalósulnak emlege­tett beruházásaink. Ezek lé­nyegesen növelik majd atei- melést, javítják a minőséget. Az értékes állóeszközök a to­vábbiakban tekintélyes amor­tizációs összeggel gyarapít­hatják a fejlesztésre szánt fo­r intmennyiséget, s e pénzből már jobban jut elhanyagol- tabb üzemeinkre is, újabb el­képzelések megvalósítására nyílik módunk. — Mik ezek az elképzelé­sek? — Nemcsak az útépítők­nek szükséges kőre alapoz­zuk a jövőnket. Tudjuk, hogy még a recski kő kiemelt, or­szágosnál magasabb ára sem jelenthet tartós biztosítékot a „megélhetésünkhöz”, ezért mindenképpen bővítjük ter­mékeink választékát. Színes kövekben a jovo? — A Mátrában és a kör­nyékén eddig tízfajta színes követ találtunk. Ezek alkal­masak különböző őrlemé­nyeknek, mozaiklapoklioz, vagy éppenséggel tömbösen — hasítva, csiszolva — re­mek burkolóanyagul szol­gálhatnak... Mint ismeretes, tardosi diafoázunkkal díszí­tették a moszkvai KGST-pa- lotát, s legutóbb a pesti met­ró Baross téri aluljáróját is. Nemrég a gyöngyössolymosi riolittufából az első szállít­mányunkkal 587 ezer dollár­nyi követ értékesítettünk az NSZK-ban. Biztató, hogy ez a kőfajta hőkezeléssel tovább színezhető. A nyugati piacon keresik. Szeretnénk egy köl­csönösen előnyös szerződést kötni a külföldiekkel: ők ad­nák a gépeket, mi az alap­anyagot. Jó üzlet lenne!... A közelmúltban egy tsz-szel közös vállalkozásba kezdtünk, s így a bányánkból termelt fekete mészkővel lengyel im­portot helyettesíthetünk ház­gyárainkban ... Sólymosa őr­lőüzem tok a jelenlegi körül­mények között nem dolgozik gazdaságosan, ezért a köze­lében levő régi kvareitbánya megnyitásával, illetve a du- risi határrészen levő ande­zitbánya művelésével új programot, összehasonlítha­tatlanul nagyobb jövedelmet akarunk biztosítani a szá­mára... Csak ez a mostani év sikerüljön. Csak ezen az esztendőn jussunk túl! Ha nagyon akarják —mi­ért ne sikerülne... ? í Gyón] Gyula Uj típusú autó a magyar utakon Rövidesen új tí­pusú személygép­kocsi színesíti a hazai utakon is az autóparkot. Az Autóközlekedési Tudományos Kutató- intézet gépkocsivizsgáló osztályának szakemberei már vizsgáztatják a szovjet gyártmá­nyú kisautót. Jóllehet a kocsi négyszemélyes, de ez a szovjet autócsaládnak így is a legkisebb tagja. Jelenleg az úgynevezett futópróbákat végzik — fogyasztás, úttartás, zaj­vizsgálat, stb. A hazai autósok a közeli hónapokban már több száz Zaporozsec típus» gépkocsival találkozhatnak a magyar utakon. (MTI foto — Bajkor József felv.) Á döntés joga és a választás lehetősége Nagyon tanulságos ülésen vettem részt a minap. Vá­lasztott testület ülésezett és többek között arról kellett dönteniük, hogy kinek ítél­jenek oda egy díjat. Az elő­adó felsorolta a jelölt ér­demeit, méltatta munkássá­gát, adatokat citált és bizo­nyított, miszerint jobb ke­zekbe nem kerülhet az a díj, mint az általa említett jelöltébe. A testület tagjai végighall­gatták a felsorolást és egy­két közbebólintásból az is kitűnt; nagyjából egyetér­tenek a jelölt személyével. Várták, hogy a többi jelölt érdemességét is sorra ve­gyék, hogy aztán választhas­sanak közülük. Hiába vár­ták ... az ügy előadója máris szavazásra szólította a testü­let tagjait; egyetértenek-e azzal, hogy a jelölt — az egyetlen jelölt — megkapja a díjat? Egyetértettek. Ami viszont ezután követ­kezett, az volt ennek az ülésnek a tanulsága. Sorra szólaltak fel a testület tag­jai, hogy ezt a módszert nem tartják rendjén levő­nek, mert a döntési joghoz szervesen kapcsolódnia kell a választás lehetőségének. Egyetértettek ugyan a ja­vasolt személyével, de mint mondták, szerették volna megismerni a többi tizenegy jelölt „pályázatát” is, hogy valóban nyugodt lelkiisme­rettel emeljék fel kezüket a szavazásnál. Szerették voir» tudni, hogy a többiek meg^jk-c azt a szintet, mint az egy szem javasolt, netán egjfoen-más- ban előbbre is tart valame­lyikük, vagy éppen más mércével mérnék meg őket, mint akik a javaslatot ösz- szeállították. Megállapodásuk egyértel­mű volt: ez az utolsó eset, hogy ilyen módszerrel dön­töttek. Hozzátették, hogy tovább­ra is bíznak a szakemberek tapasztalatai alapján ösz- szeállított javaslatok igazá­ban, hitelében, de változat­lanul igénylik a választás lehetőségét. A taxi tompított fényű Lámpákkal nyeli a kilométe­reket. A kocsiban mély csend ül. Ha a hátúi helyet foglaló két fiatalember szólni akar és megkocogtatja az utastól a vezetőt elkülönítő plaszti­kot, a kocsit vezető fiatal, csinos szőke nő rideg szava csendre inti őket. Ha falu. lakóterület, vagy szembe jövő autó közeledik, a taxisofőr pisszent es a két fiatalember máris a kocsi al­jában kuporog és izzadt te­nyérrel drukkol, hogy észre ne vegyék őket, vagy meg ne állítsák a kocsit. Amikor el­szaladnak az út melletti fé­nyek, a taxisnó és a két fiú fellélegzik — az autó tovább nyeli az ázott út kilométe­reit, az ablaktörlő pedig csi­korogva tépi az idegeket. A kocsiban ülő fiúk sut­togva beszélgetnek, gondola­taik versenyt száguldanak, megelőzik a hali tan duruzso­ló taxit. — Vajon sikerül-e? — Mi lesz ha elfognak?! — És ha a taxisnő megáll egy rendőrőrs előtt és azt mondja a rendőrnek: tessék, itt vannak, ezek a jó mada­rak disszidálni akartak! — Odaát hogyan fogadnak bennünket? — Itthon mit szólnál-: a szülők, a haverok? — Látjuk-e még az élet­ben Egert, a várat, a Nép­kertet? Csak már tül len­nénk az egészen ... A taxisnő gondolatai sem nyugodtak. „Mi lesz. mit csi­nálok. ha rám támad ez a 1 kel rnhaiK- es visszakövetelik A taxizás és a disszidensek az ötezer forintot, tarnt a szombathelyi fuvarért fizet­tek! Láttam, persze, hogy láttam rajtuk, hogy disszizni akarnak — ezért kértem tő­lük ennyi pénzt. Hiába, mit csináljak, szükségem van minden fillérre, amióta egye­dül maradtam a két gyerek­kel, , mert az a csavargó fér­jem a 1 «tárnak ment. Szegény srácok, sajnálom ezt a két fiút. Hogy össze­bújnak, hogy remegnek, ami­kor falun megyünk keresz­tül, hogy lapulnak pisszen- tesemre a kocsi aljában. Csak nem sejtenek valamit? Már bánom, hogy elvállal­tam a fuvart, de hát ötezer az csak ötezer és egy fél éj­szaka alatt?!” Több mint két óráia, hölgy hosszú . „keringőzés” után el­hagyták a fővárost és vág­tatnak a nedves éjszakában. „Elég messzire megyünk már?” — kérdezi magától a taxisnő. Nem pirkad még, amikor a taxi lámpáit leolt­va letért a műútról és egy fiatal nyárfaetdőben féke­zett. Az erdő mélett beton­oszlopok állnak vigyázzban, az oszlopok között drótsávok tekeregnek. A taxisnő suttogva szólal ateg". „Az. oii u toka! Vi­gyázzanak. a dróthoz ne ér­jenek,' lehet, hogy áram alatt van. Innét néhány kilomé­terre van egy község — az már túl van, az már odaát van.” Jó utat és sok szeren­csét kívánt a fiúknak, halk berregéssel lámpafény nélkül tolatott ki a fóútra és induit visszafelé. A két fiatalember néhány percig tanakodott, aztán egy üis mélyedésbe ereszkedve csúszott a betonoszlopok kö­zé. Lélegzetüket visszafojtva, izzadva, egymást szem elől nem tévesztve, szinte centi­méterről centiméterre halad­va. szinte a sáros földbe búj­va kúsztak a diótok alatt, a betonoszlopok között. Beletelt egy jó órába, ami­kor végre fellélegezhettek: „...végre túljutottunk, itt- vagyunk, a jó szentségit.” Verejtéktől és sártól masza- tos arcukról inkább a féle­lem és a fáradtság, mintsem az öröm tükröződött. Egy ki­csit kifújták magukat, aztán bokortól bokorig, fától fáig lopózva közeledtek a még éj­szakai álmát alvó falu felé.. . Sárosak. vizesek, lépettek, koszosak voltak, amikor az elad huzat elérték. Egy kicsit — amennyiro lehetett «— rendibe szedjék magukat és már virradt, amikor a falu közepe felé elindultak. Néhány száz métert me­hettek, ami korú az első em­berrel, egy idős paraszttal találkoztak, akii egy vödörre! a kezében a kútra ballagott. — Guten morgen, papa — köszönt az egyik fiú jó han­gosan. — Adjon isten, jó reggelt — válaszolt az öreg. — Nézd. itt is magyarul beszémek!? — kérdezi meg­lepetten a másik fiatalember. — Hát, hogy az istenbe beszélnék — így az öreg. — Hol vagyunk? — kérde­zik ijedten az újonnan jöt­tek, szinte egyszerre. — Hol, fiaim? Halászon! Hogy-hogy milyen halászon, hát Gyöngyös-halászon. Nem látjátok, az ott nem messze Gyöngyös. — És az ott, ni? — kér­dezik a betonerdőre mutat­va. — Az fiam a rédei új tele­pítés, szép, ugye? A két fiatalember se köp­ni, se nyelni nem tud, csak egy pohár vizet kérnek nyögve. Aztán később, amikor már bent szalonnáznak a meleg * konyhában, elmesélik az öregnek, hogy Pestről jön­nek, Egerbe, haza igyekez­nek, csak sajnos iájuk sza­kadt az éjszaka és a sötét­jén eltévedtek. (Az igazsághoz hozzá 1a* tűzik, hogy a hihetetlennek tűnő történet megtörtént — 1956 télén.) I’app János Joggal! Számos esetet sorolhatnánk fel, amikor ilyen „kényszer- helyzetbe” hozzák a válasz­tott testületek tagjait, le­gyen az tanácsülés, pártve­zetőségi értekezlet, KISZ- gyűlés, vagy éppen szövet­kezeti közgyűlés. Régi „ha­gyomány” ez, bár örvende­tes módon mind kevesebben szeretnék követni, és növe­kedik az igény arra, hogy mindenütt érvényesüljön szo­cialista demokratizmusunk egyik alapvető tétele: akinek döntési joga van, legyen választási lehetősége is. A nemrég nyilvánosságra hozott tájékoztató szerint, — amely az MSZMP Köz­ponti Bizottságának és a magyar forradalmi munkás —paraszt kormány 1970. áp­rilis lö-i együttes üléséiről megjelent a napákban, •— választási rendszerünkben is jobban érvényt kell szerezni ennek az elvnek. Mindez nem jelenti .azt, hogy akár választási rend­szerünk. akár testületi de­mokratizmusunk alapvető reformra szorul, hiszen ed­dig is lehetett élni ezekkel a lehetőségekkel, ahol élni akartak vele. Továbbfejlesz­tésre azonban szüksége van mindkettőnek. Jó alap és újabb lehetőseget kínál a tervezett módosítás, amely síkroszáll a több jelölt állí­tása mellett — már a legkö­zelebbi választásoknál —- akik egyenlő eséllyel indul­hatnak és a választók döntik el, hogy melyikük képvisel­je őket a különböző szintű tanácsokban. A lehetőségek tehát tovább bővülnek és módot adnak arra, hogy minden szinten es fórumon a döntési joghoz társuljon az eddiginél is nagyobb mértékben a válasz­tás lehetősége. Azon az említett testületi ülésen is ennek a változás­nak kedvező előszelét lehe­tett mar érezni, s jó volt tapasztalni, hogy megint szaporodott eggyel azoknak a kollektív döntési joggal felruházott testületeknek a száma, ahol megnőtt. az igény a megalapozottabb, a választáson alapuló határo­zás iránt. Nemcsak ók hangoztatják, de mind többen. akiknek dönteniük leilet és kell, ezt a módszert igényük. Jogos ez az igény ... raj­tunk múlik, mikor válik tel­jes valósaggá. hogy aki dönt, az választhasson, s aki választ, dönthessen. Kovács Endre l&lö- május 8, nemek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom