Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-07 / 105. szám
Beszámoltatás, megfelelő intézkedések l"'-— ............... ■■■ii ii. ■■■ I. i . .............. ■■ ■ ii i ......... ii in n i T—r.«ii—n—i I ».i.M i iif .1 in r ■imi.i.i 11 ■« "iWfl T artósabb utakat, gyorsabb javításokat ferulékezetem szerint a tél soha néni tett annyi kárt az utakban, mint az idén. A 3- as számú főútvonal hatvan —kerecsenéi szakaszát már iá javították, ami az egri Közúti Vállalat becsületére válik. De Heves megye északi részén, főleg a nagy forgalmú munkásj áratokon, még kátyúk és gödrök váltják egymást, sok helyen az alapokat is kiforgatták a nehéz teherautók és buszok. Mennyi tengely,és rugó törik, hol és milyen veszély fenyegeti az utast? Az igazságnál: megfelelően szeretném előre jelezni, aogv az illetékes felsőbb szervek arra kötelezték a vállalatot hogy május végéig u fő közlekedési utakat. majd június 30-ig a tpbbit is hozzák rendbe. Az útépítők a legfontosabb feladatokra összpontosították erejüket és .Heves megyében kezdeti sikereket értek el, és eredményesen gazdálkodtak 1969-ben. Ám a közelmúltban. amikor az‘'“Útépítő Tröszt vezetősége Egerben beszámoltatta az útépítőket, nyomatékosan felhívták a ügyeimet a további helyre- illítási munk'k jó szervezésére, u munkaerő és a gébek lehető legjobb kibasz- lálására. Borsodba« miért építkezuek ? Jogos aggály merült fel, logy a Mátrában. Nógrád és leves megye különböző út- ;zakaszain nem haladnak ;lég gyorsan, s ezt a vállast vezetői sem cáfolhatták, -ehet, hogy a vállalat rézére gazdaságilag előnyös- iek látszott, de semmi kö- ülmények között nem he- vesélfielő, hogy Borsod mesében is válldltak ötmillió orint értékű munkát, holott ti jelölt területükön is nehe- ,en birkóznak meg u felada- okkal. Az útépítő vállalat az elmúlt évben 26 millió forint- al, mintegy 20 százalékkal övelte teljes termelési érékét. Jól gazdálkodtak a étszámmal, az országosnál oob a gépek kihasználása, lőtt az egy főre eső tetme- ékenység is-, de a termelés lövelésének csak egyharma- ■a származik a termelé- .enységből. Éppen ezért — lár a beszámoltatás kedve- ő eredménnyel befejeződött - tovább vizsgálandó, hogy z egyre szaporodó és egy- e nagyobb értékű gépeket ■z idén jobban kihasználják, ízt követelik a fokozódó fel- •datok, a nehézaszfaltút-épí- és egyre növekvő aránya, z eszközgazdálkodás színvonlának növelésére utal a állalat és a népgazdaság éreke. valamint a közúti köz- j Kedés egyre gyorsabb üte- nú fejlődése. \ KAZINCBARCIKAI CONNYCBETONGYAR ryártási és szállítási fflun- takörbe 17. életévüket üvöltőit érti segéd ■Inka) /esz lel, árom műszakos, folya- natoS termelésre. Munka- end héti 42 órás. Jelent- :ezes a gyáregység mun- :aügyi csoportjánál. Cinünk: Könnyűbetongyar, iazmcbareika, p£.í 409. Tudom, a 12 tonnás ceglédi aszfaltkeverő gép nem a legjobb konstrukció, de közel egymillió forintba került és egyelőre nincs más, ezzel kell dolgozni. Az útépítők érdeke, s egyben kötelessége, hogy a gépeket a leggazdaságosabban kihasználják, esetleg változtatásra tegyenek javaslatot. Vajon a gépkezelők és a gépészeti szakemberek összetétele, szakmai képesítése kifogástalan? Igényesebb szakmai képzéssel, jobb munkaszervezéssel, körültekintőbb irányítással nem lehetne többet és olcsóbban termelni? Évről évié egyre több millió forintot költenek fejlesztésre, gépesítésre, miért ne lehetne a termelés növelésének több mint egyharmadát, minél előbb kétharmadát, a termelékenység fokozásával elérni? Két műszakbau is A nagy gépekhez nincs meg a szükséges kiszolgáló gépesítés. A gyors fejlődés újabb gondokat szül: korszerű aszfaltkeverő gépre, új géptelepre és rakodógépre lesz szükség. Az előzetes számítások szerint mindez, körülbelül 12 millió forint-' *ba kerül, de a vállalat saját erejéből hatmilliónál aligha tud többet fedezni. Mikor és honnan lesz meg a hiányzó hatmillió forint? A vállalatnál sokan azt mondják, hogy a beruházásokhoz hiányzó összeget adja a tröszt. De ugyanezek az emberek nehezen akarják megérteni, hogy a milliós értékű gépeket, járműveket és rakodógépeket, amikor lehet, két műszakban kell használni, mert csak így gazdaságos, csak így lehet gyorsabban és olcsóbban építkezni. Az egri útépítők az elmúlt évben megfelelően kihasználták a műszaki fejlesztés lehetőségeit? Iparkodtak, a vállalatnál már elég jól felszerelt laboratórium is működik, de a tröszt vezetői úgy értékelték — a megállapítással a vállalat vezetősége is egyetértett —, hogy a műszaki fejlesztés lehetőségeit eddig nem használták ki eléggé. A gépköltségeket, a génkihasználást, & az újabb fejlesztési Igényeket csak együtt, kölcsönös összefüggésben szabad vizsgálni, csak így lehet helyesen dönteni. Gondosabb szerve* zést, irányítást A téli fagykárok, a tönkrement utak és az egyre no-' vekvő forgalom előre jelzi, hogy az útépítőkre az idén az előző évinél nagyobb feladatok várnak. Ehhez tegyük hozzá, hogy időnként nincs elegendő kő, cementes bitumen. Ez olykor átcsoportosítást tesz szükségessé és mindez még nagyobb körültekintést, még gondosabb szervezést és irányítást követel. A vállalatnak már van URH-készüléke, telexe és sok telefonja, mégis az információk és az utasítások olykor késnek, máskor hiányosak, nem mindig megfontoltak. Amikor a tröszt és a vállalat vezetői előzetes írásbeli előterjesztés és nyílt vita során összegezték a vállalat beszámoltatását, kedvezőnek ítélték meg a vállalat helyzetét és munkáját. A beszámoltatáskor és e cikkben is az eredmények méltatása mellett több szó esett a növekvő feladatokról és a várható gondokról. Furcsa ellentmondás, hogy a világűrben szputnyikok keringenek, az országutakon korszerű kamionok, nagy autóbuszok és egyre újabb típusú autók közlekednek, de az útépítés technológiája nem tart lépést a járművek fejlődésével, hamar tönkremennek az utak. Természetesen ezt a következtetést nem szándékozom az egri Közúti Építő Vállalat nyakába varrni, ez országos gond. De a vállalattól azt várjuk hogy a beszámoltatás után megfelelő intézkedéseket tegyen, amennyire tőlük függ, tartósabb utakat építsenek és gyorsabban végezzék a javításokat. Dr. Fazekas László BKV, . 33 ország látványos bemutatója A KGM a legnagyobb hazai kiállító Mint ismeretes, május 22- én nyílik az idei Budapesti Nemzetközi Vásár, amely méreteit, látványosságát tekintve ez alkalommal is az év legnagyobb ipari seregszemléje lesz. A bemutató részvevői már régóta készülődnék. A hazaiak mellől ez alkalommal sem hiányzanak a külföldiek. Az érdeklő-’ ' •> jellemző, hogy legs legkorszerűbb termékeivel — közöttük sok újdonsággal — 33 ország képviselteti magát. A magyarok lenagyobb kiállítója ismét a KGM lesz. A Kohó- és Gépipaii Minisztériumhoz tartozó vállalatok 25 100 négyzetméteres, fedett és szabad területen — ami a tavalyinál kereken 600 négyzetméterrel tágasabb — 15 szakosított bemutatót rendeznek a más tárca által irányított, illetve tanácsi vállalatokkal, gépipali szövetkezetekkel együtt. A szakma 143 vállalata összesen 2500 gyártmányát „vonultatja fel” — belőlük többet működés közben is megtekinthetnek a látogatók. A BNV jóval energiu.gé- nvesebbnek mutatkozik a tavalyinál. A vasúi- időtartamára előreláthatólag együttesen 1,7 millió kilowattóra villanyáramot kell biztosítani. A korszerűsített energiarendszer lehetővé teszi may i, hogy az úgynevezett csúcs időben akar négy- mega-a alt teljesítménnyel is működjenek a kiállított gépek. Ez a mennyiség — egy kisebbiuj- ta város ellátására is elégedő lenne. Filléres „hőbörgők" Húsz fillért a legjobb akarattal sem lehet nagy pénznek nevezni, s különösen akkorának nem, hogy megérne egy félórás vitát, izgalmat. veszekedést, nyilvános megszégyenítést. Általában nem or meg ennyit húsz fillér. Kínos jelenetnek voltam tanúja a napokban az egyik távolsági vonat büféjében: félórás tata, veszekedés, nyilvános megszégyenítés játszódott le húsz fillérért — s mégis megérte. A büfében a fehér köpenyes elárusítót figyelve feltűnt, hogy ennek az embernek Darius kincse sem lenne elég, ha aprópénzben, adnák, mert bármennyire tízvagy húsfillérest is fizettek neki, a következő vevőnek már nein tudott visszaadni. A filléresek és fém forintosok eltűntek valahol a pult egyik fiókjában, s az eladó kedves mosollyal, tanácstalanul széttárt kézzel kért elnézést a következő vevőtől,, hogy sajnos eppen ebben anélkül, hogy visszaadott vona, elkérte a panaszküny- vet. Nem kell fantázia hozzá, hogy az ember elképzelje, mi következett. Az eladó húzta, halasztotta a kiszolgálást, a „háborgó” ellen hangolva a várakozókat. Igyekezett nevetségessé tenni a „smucig alakot!”. S ugyanaz a vevő, aki az előbb még maga is bosz- szankodott a büfés eljárásán, most maga is a „hő- bürgő” ellen fordult, mintha ezzel . bizonyítaná, hogy ő mennyire nagyvonalú, gáláns és jómódú, aki számo- latlanul rakja u pénzt a pultra... Ugyanazok, akik a legindokoltabb áremelkedést is észreveszik, még ha néhány fillérről van. is szó, a legritkább esetben emelnek nyíltan szót, ha becsapják őket. S ami még szomorúbb: ha a piUanatlmn- fogyott -ki az aprója. Régi trükk ez, s mint kipróbált, be is válik legtöbbször. De a büfésnek aznap nem volt szerencséje, mert egy elszánt férfi személyében megjelent a „kukaeos”, a „hőbörgő” vevő. Látszott ugyan rajta, hogy nem húsz fillér, húsz forint sem vágná földhöz, de mikor az eladó arcátlanul visszabámult rá. •Valaki szóvá tesz. ilyesmit az üzletben; esetleg az egész " vásárlóközönség ellenszenvét érezheti maga körül. Néhány fillér visszajáró pénzt szóvá tenni; reklamálni, hogy két dekával kevesebb a felvágott, hogy jócskán hiányzik a féldeciből, hogy nem fordult át a benzinkút órája — ilyesmit mindenki restell. "Ezen csak belülről illik dühüngeni. Nem mondom, hogy álmaink közé tartozna az olyan üzlet, ahol a vevők folyvást reklamálnának, mindent szóvá tesznek, de azt hiszem helyesebb lenne, ha a reklamációk száma elsősorban a kereskedőkön ées nem a vásárlókon mánia. A kereskedelmi fegyelem és morál megszilárdítását távlatokban csak a jobb üzlethálózattól, a nagyobb konkurrenciutúl várhatjuk — ez tény. Ám olyan kon- kurrencia, olyan kereskedelmi hálózat nem nagyon képzelhető el, álról ne lenne tele az apró trükköknek, finom kis „átveréseknek”. És olyan ellenőri hálózat sem lesz soha, amely meg tudná akadályozni az ilyesmit. Erre csak a vásárlóközönség lenne képes. S itt nem is elsősorban a tfzfillérekről, húszfiHevekről, vagy néhány deka sajtról van szó, hanem összességében a kereskedelem és a fogyasztók viszonyáról, kapcsolatáról. S most, ha azt mondaná valaki: van úgy is elég panasz, minek még a kereskedelem ellen panaszt tevőket buzdítani, azt válaszolnám: ha a büfében már az első becsapott vállalta volna a „filléres hőbörgő hálátlan szerepét, lényegesen kevesebb elégedetlen ember távozott volna a pulttól. Eötvös Pál A legendás T—34-es Moszkva, Leningrad, Sztálingrád, Kurszk, Szevaszto- pol és még számtalan szovjet, valamint európai város kapujában — talapzatra emelve egy-egy szovjet páncélos áll, a leggyakrabban a T—34-es. Ezzel a felszabadult népek tiszteletüket és hálájukat fejezik ki a hős taniásták iránt. Ha figyelmesebben megszemléljük a talapzaton álló páncélost, eszünkbe jut a páncélosok jelszava: „Páncél, tűz, átütőerő!” A T 34-esek története nem mindennapi történet. A világon első ízben szereltek fél páncélosra 76,2 milliméteres, hosszú csövű ágyút, amelyben igen nagy a lövedék kezdősebessége. Ez a páncélos volt az, amelyben először a világon megbízható, nagy teljesítményű, gazdaságos Diesel-motor üzemelt. Különösen előnyös volt a széles lánctalp és a torziós felfüggesztés, ezek növelték a találati pontosságot és lehetővé tették a terep legnagyobb akadályainak a léküzdését is. A páncél vastagsága, az acél minősége, a védőlemezek optimális hajlásszöge —• ezt egy német, katalógus „ideálisának nevezte — n lehető legnagyobb védelmet biztosította a szemelyzetszáVégül, de nem utolsósorban, rendkívüli előnye, hogy a lÖ6zerkészlet elfogytával a T 34-es képes volt az ellenség páncélosait; eltaposni. Erre az 1942-es év tankcsatái- ban több alkalommal is sor került. A T 34-est úgy tervezték, hogy tábori körülmények között is könnyen javítható legyen. 1939. december 19-én fogadta el egy honvédelmi minősítő bizottság és a háború végéig 60 ezer darabot gyártottak belőle. A katonai szakértők egyetértenek abban, hogy a T 34- es hosszú időre meghatározta a világ harckocsiépítőinek munkáját. E téren említhetjük meg a németek sikertelen kísérletét, a Panthert, az amerikai M—26, M48, vagy az angol Komét, a korszerű amerikai . M—60 és a nyugatnémet Leopárd típusú páncélosokat. Ezek még a laikus szemlélő számára is a T 34-est idézik. A közelmúltban Nyugaton megjelent egy könyv: „Oroszország az 1941—1945. háború időszakában”. Szerzője így ír: ,.... A T 34-esek voltaic a lehető legjobb közepes páncélosok a második világ háborúban”. A közelmúltban a Soldat und Technik nyugatnémet folyóiratban megjelent Wieder — Paulus 6. Hadseregének felderítőtisztje — tollából egy cikk „Katasztrófa a Volgánál” címmel. Itt írja: „...A T 34-es vitathatatlanul igazi hozzájárulás volt a haditechnika fejlődéséhez. A háború kezdetére a Szovjetunió messze megelőzte a többi országokat a harckocsiépítésben”. Ez idáig a T 34-es műszaki értékeléséről írtunk, de nem mehetünk él szó nélkül a szovjet harckocsizok tevé- ' kenysége mellett. A Nagy Honvédő Háborúban tanúsított hősi magatartásuk elismeréséül 250 ezer harckocsi- zót tüntettek Iá érdemrenddel, vagy érdeméremmel. 1140-en kaptak Szovjetunió Hőse kitüntetést, közöttük 16-an két alkalommal. 104- en a Dicsőség Érdemrend tulajdonosai lettek. A tervezők megbecsülése sem maradt el. Koskin, a fő- konstruktőr, valamint Morozov és Kucserenkó az Állami díj első fokozatát kapták meg 1942. április 10-én. A nagy évfordulón emlékezünk azokra, akik műszaki tehetségükkel eS hősi magatartásukkal létrehozták és győzelemre vitték a felejthetetlen T 34-est. (APN—KS) tűz, átütőerő!” ^ H-'li-m. május esti törlik
