Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
Zúzzál többet, jobban élsz? Azt hiszem, mint egy elburjánaó jelenséggel szemben, sokkal energi- kusabban, s nem az okozott kár anyagi, hanem társadalmi, etikai súlya szerint kellene eljárniuk a rendőrhatóságoknak, a bíróságoknak egyaránt. Ügy eszembe jut: mi lenne, ha egy új személyvagon ülésének szakértő lenyúzója újságban láthatná viszont saját arcképét? Ű is és társai is, szülei is. gyermekei is, barátai is? Mi lenne, ha nem száz-kétszáz forintos szabálysértés lenne egy virágos park összetaposásának az ára, hanem javító-nevelő munkára való ítélés, a megfelelő nyilvánosság biztosításával ? Hogy aki tör és zúz, az rosszabbul, sőt kimondottan rosszul éljen, hogy közérzete a lehető legkellemetlenebb legyen, miáltal remélhető, hogy a társadalmi közérzet lényegesen tovább javul e téren is. Lehet, mondom, hogy feleslegesen éles e hang, de maga a hang semmiképpen sem felesleges. Ebben biztos vagyok. S abban is, hogy nem egyedül álló „hangocska” az enyém, hanem ha kell, olyan hangorkánná is fejlődhet hogy a leghatározottabb formában is kész elvenni közös kincsünk pimasz vámszédftinek duhaj kedvét! 'SSSSSf/SffSSSSSSSSSSS/.VSSSSSSSSWSSSSSS/SSSSSS/S/SSrfSSMIfM A háztáji a közösben A legutóbbi miniszteri rendelet nyomán AZT MONDTÁK a Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztályán, menjek Visznekre, ha pozitív eredményeket aikarok rögzíteni. Ott hagyománya van az állattenyésztésnek, a járás legjobb állattenysztő községei közé tartozik. És már foglalkoztáit a rendelettel. így kerültem Visznékre. Bent, a tsz-központban azonban hiába érdeklődtem a rendelet végrehajtásáról, az irodisták semmit nem tudtak mondani. Aztán megér - kezelt Csörgő Tibor tsz-el- nök, és ő mindjárt az adatokkal kezdte.- Ebből megtudtam, hogy most legalább tizenöt százalékkal magasabb az állatszám a községben, mint amennyi volt 1938-ban. a legjobb békebeli mezőgazda- sági állapotok idején. Április 15-én végezték az utolsó felmérést, Eszerint a háztáji gazdasagokban 157 tehén, 248 növendékmarha, 177 koca és 1353 6üldő volt található. A szövetkezet különböző juttatásokkal segíti elő a háztáji állattartást. Függetlenül attól, hogy tagja-e a tsz- nek valaki vagy sem, négy- szögölenkét két forintért negyven négyszögölnyi lucernást kap, a tsz-tagok pedig minden megkeresett száz forintjuk után még két négyszögöl lucernaföld teljes termését vásárolhatják meg mázsánként 40—60 forintos .áron. Kaphatnak egy mázsa szalmát nyolc-tíz mázsa trá- . gyéért. AZ ÖSSZES ilyen juttatás értéke mintegy félmillióra tehető. Hogy a háztáji gazdaságokat komolyan veszik a tsz vezetői, az elmondottak bizonyítják. Tenát nem kell ' attól tartani, hogy gátolnák a szóban forgó rendelet alkalmazását. Ugyanis a nemrég megjelent miniszteri rendelet lehetővé teszi, hogy a háztáji állattenyésztésben eltöltött idő a nyugdíj-jogosultságba beszámítható legyen, csupán a háztáji gazdaságban való tevékenységgel meg lehessen szerezni az évi kötelező munkanapmennyiséget, az SZTK-jogo- sultságot is, természetesen Ennek fejében a háztáji gazdaságból az értékesítést a tsz-en keresztül kell lebonyolítania a tsz-tagnak. Az elnök azt mondta, nem jelentkezett senki olyan, aki kérte ennek a rendeletnek az alapján az ő személyének a figyelembevételét. Valamit beszéltek az asszonyok a határban. mondta előzőleg az egyik irodai dolgozó, de azt csak tréfásan emlitették, Valahogy úgy: mikor lesz r..ár az, hogy otthon maradhat és a munkanapot mégis elszámolja a tsz? Hogy a tsz-tagokkal is szót válthassak, együtt kimentünk a tehénistállóhoz a tanyára. Hajdú István volt az első, akivel beszélgettem. Ő még nem gondolta végig a rendeletet. Neki ugyan már nem lesz rá szüksége, mert ott áll a nyugdíj határánál, de talán a felesége. Kerekes Pál eleinte úgy szólt, hogy ő nem is gondolt a rendelet lehetőségeire. A felesége azonban még csak negyvenöt éves. Nem tagja a tsz-nek, mert a kislányuk még iskolás, most érettségizik a gyöngyösi gimnáziumban. De ha ő kérné...! MOST EGV tehén és öt borjú áll az istállóban otthon. Mindig foglalkoztak az állattartással, tenyésztéssel. Miért ne szerezhetne ezen a módon nyugdijat az asszony is magának? Tette fel a megfontolandó kérdést önmagának. Rövidesen bekapcsolódott a beszélgetésbe Tóth Lajos főállattenyésztő és Horváth János párttitkár is. ^ Számolgatni kezdtek. Legalább kétszáz személy kérheti a községben, hogy alkalmazzák rá a rendeletet. Ezek közül százötven most nem tagja a tsz-nek. Ha őket is felveszik a tagok közé, akkor a kötelező munkanapok letöltése után a háztájira jogot tarthatnak. Mennyi hold ez? Honnan veszik ki? Mi lesz a Az élet kegyetlen. És pimasz is. Csúfondárosan húzza keresztül a nagy tervek megvalósítására törő ember megfontolt elgondolásait, s mint valami kemény, sőt durva balhátvéd, ott és akkor tart be, amikor a legszélesebb tempóban törne előre az ember céljai felé. Eme bölcs és életem példázta megállapításokat nem holmi elaggott filozófus motyogó töprengése adta toliam végére, hanem keserves életem megbuktatott terveinek igazsága. Én, kérem, író akartam lenni, meg költő. Irtó jó dolog az, ha az mber író lehet, vagy költő például. Kitalál magának egy hőst, mint író, s úgy játszik hősével, mint kislány a babájával, vagy szép szerelmes verseket ir és akkor ömlengve hullnak elé a legszebb lányok és asszonyok, hogy csak győzze pennával. Nem beszélve arról, hogy nem nagy dolog odaülni egy asztalhoz, és csak’ími, írni, közben kávét és konyakot inni, mindenesetre kisebb dolog, mint anyagmozgatónak lenni a Rákos-rendezőn. Dt én nemcsak író- akarközössel? Előzőleg már azt mondta az elnök, hogy csupán a gazdasági szerkezet megváltoztatásával ki lehet egyensúlyozni azt a munkaerő-kiesést, amit a rendelet alkalmazása kiválhat. Ha megépül a ser- téskombinátjuk, utána pedig a többi, valóban modem, gépesített állattistálló, akkor egy sor, ma még foglalkoztatott ember feleslegessé válik. A paradicsom és a paprika is inkább azért kerül a földbe, hogy foglalkoztatni lehessen a tagok egy részét. Nincs ugyan tsz-en belüli munkanélküliség, de néhány ember kezének hiányát sem éreznék meg. Slzóval: van még belső tartalék. A gépesítést is lehet fokozni, de a termésátlagokat is növelni a még korszerűbb agrotechnika és -kémia segítségével. Mintha némi kis ellenkezés azért csak fellelhető lenne a rendelettel szemben. Még Viszneken i6. PEDIG A RENDELET célja világos: még több húst biztosítani a népgazdaságnak. Közvetlenebbül: mindanynyiunk tányérjába. Ezért önérdekünk a rendelet minél teljesebb végrehajtása. De a tsz-ék sem járnak rosszul, mert ezzel a közös jövedelme is megnő. G. Molnár Ferenc tani lenni, hanem nekem az akaratomhoz nagyszerű ötleteim, regénytémáim is voltak. Am az élet rendre bele- köpöttt a levesembe, ahogyan ezt irodalmilag meg szokás fogalmazni. Volt például egy rendkívül érdekes regényötletem. A regény maga így kezdődött — már írni is kezdtem! —: „Eh bien, mon prince ...” — majd néhány sor további francia szöveg után ... „így szólt 1805. júliusában a híres Anna Pavlovna Scherer, Marija Feodorovna cárné udvarhölgye és bizalmasa .. Képzeljék el, francia szöveg, cári Oroszország, udvarhölgy, még remek címet is találtam a regényhez: Háború és béke ... Amikor elmondtam a tervemet Fecni Alfonznak, ö megértőén bólintott, csupán arra hívta fel a figyelmemet, hogy ezt a témát egy bizonyos Tolsztoj nevű orosz úriember már megírta. Sebaj! — mondtam én, aki író akartam lenni, s akinek any- nyi a témája, amennyi csak kell. Üj regényhez kezdtem, egy izgalmas, érdekes ostrom Igenis, nagyon kegyetlen az élet TESSÉK SÓHAJTANI és egy bolond ember története lett volna, s már megírtam az első sorokat is, íme: „Esztendők óta együtt szoktam vacsorálni az István főherceg vendéglőben az én igen T. barátommal, gróf Pongrácz Károly képviselővel és tábornokkal...” Istenem: gróf, főherceg, ostrom, bolond főúr, micsoda regény lett volna, ha nem mondja Csemcsegi, hogy pontosan így kezdődik egy Mikszáth nevezetű volt magyar író regénye, valami Beszterce ostroma című, ha jól emlékszik... Jól emlékezett! „Az első fénysugár, amely bevilágít és vakító ragyogással oszlatja szét a halhatatlan Picwick úr közéleti pályafutásának kezdetére látszólag boruló ködöt...” — olvastam, de leintett Pety- meg Elek, hogy ne fárasz- szam magam, mert esküdni merne rá, hogy ez valami angol, mégpedig egy Dickens nevezetű angol úrnak a regénye, legalábbis, ami a kezdést és a nevet illeti: Neki is igaza volt! Ekkor tértem át a költészetre. Utóvégre a költészet jobb is, hiszen amig egy regényt megír az ember, addig száz, százöt verset is képes megihleni. Es nekem nagyszerű költői gondolataim is vannak. Borcsuk Amáliának ajánlottan olvastam fel, Kóros és nagyzoló szószaporítás Valóban kóros jelenség, hogy a hivataloskouó nyelvben ijesztő mértékben szaporodnak el a nyelvi szerep nélkül terpeszkedő kifejezések, töltelék igék, s amit egy szóval is ki lehetne fejezni, azt körülményesen, bonyolultan több szóból szerkesztett nyelvi formákkal közöl egy-egy hivatalos megfogalmazás. A nagyzoló jelző pedig arra utal, hogy a tudákos nagyzolús is jellemzi egy-egy hivatalos irat stílusát, nyelvi formálását. Miért rostái gátjuk oly gyakran ezeket a nyelvi formákat? Elsősorban azért, mert a terpeszkedő, nagyzoló kifejezések eltorzítják magát a kifejezendő gondolatot is, s a felesleges nyelvi duzzasztás nemcsak nehezen érthetővé teszi a közölt gondolatot, hanem néha nevetségessé is válik maga a nyelvi formálás is. A megállapítást nyer, betekintést nyer, fontosságot nyer, elhelyezést nyer kifejezésekben pl. a nyer ige jelentése teljesen semlegessé szürkül, s így tartalmas közlést nem közvetíthet. E kifejezések helyett a következő szavak jobban teljesítik nyelvi szerepükét: megállapít, betekint, tájékozódik, elhelyez, fontos stb., stb. A felesleges nyelvi duzzasztásra és nagyzolásra szolgáltatnak szomorú példát a következő nyelvi képletek: * fogyasztói kereslet nem került kielégítésre, a konyhakész zöldségfélék egyben szolgáltatást is képeznek, kezdeményezésünk a közlekedésrendészet felé nem került megoldásra, az ügyben jelenleg is tárgyalásban vagyunk, a kereslet a lakosság részéről a sertéshús irányában mutatkozik stb., stb. Ha a kóros szószaporitásban leledző, körülményeskedő kifejezéseket a hivatalos irat meg- szerkesztője megszűrte volna, illetőleg a feleslegesen felduzzasztott nyelvi formák helyett egy-egy kifejezőbb igét. szót használt volna, közlése egyértelműbbé, érthetőbbé vélik. A „város képét is rontó bódékat jobb megjelenésűvé tenni” nyelvi képlet furcsa képzeteket kelthet az olvasóban, s éppen azért, mert a felesleges nyelvi duzzasztást semmi sem indokolja, már nemcsak a hivataloskodó nyelv szellőjének értékelhetjük ezt a nyelvi formát, hanem súlyos kifejezésbeli eltévelyedésnek, hibának, vagy ha úgy tetszik, a nyelvi humorra szolgáló meghökkentő példának. Mivel tartalmas, értelmes gondolatok szavakban születnek és fejeződnek ki, azért nem mindegy, hogy a gondolatot milyen szavakkal, kifejezéssel öltöztetjük nyelvi ruhába. Dr. Bakos József egyenesen őneki, a szeme és füle előtt, új versem első sorait; „Gőg és Magóg fia vagyok én...” — kezdtem, de Borcsuk Amália szűziesen megkérdezte, hogy ez a két muksó Amerikában él-e, kapok-e tőlük valamit és így tovább. Aztán bejött szűzies Amáliának a tizenkét éves fia, aki szerényen és tisztelettudóan közölte velem, hogy ezt a verssort neki holnapra kell tudnia az iskolában, mert valami Ady nevezetű megelőzött engem itt is, ebben is. Folytassam'? Vagy húsz nagy regénytémám, vagy ötszáz remek versem hullt bele az irodalomtörténet zavaros vizébe, mindent megírtak előlem, kegyetlenül kibabrált velem az élet. Oly korban születtem, amikor már semmi megímivaló nem maradt a számomra. Ilyen kegyetlen és ily pimasz lám az élet... ... és, ha még ezt, amit most megírtam, ezt is megírták előlem, mi maradhat hát a számomra végül is?! Talán a táncdalszöveg-irás. Ott van refrén is. (egri) 1970. májas 3J., vásárain» de hol a biztosíték, hogy e gyáva slemiljei a bűn perifériájának, holnap nem valóban nekem és nyil- tan szegezik a kést, — hiszen azt hiszik, hogy azt sem lehet majd leleplezni. A dolog — gondolom — úgy szokott kezdődni, hogy az ilyen alamuszi garázdaságra hajlamos páriája az emberi társadalomnak, mondjuk egy falat firkál össze. Vagy észreveszik és csak figyelmeztetik érte (vagy még azt sem!), vagy észrevételen marad hősi tettével, illetőleg tettének csak dühítő mementója , marad fenn a nappali utókor számára. Nem akarok túlozni, de az effajta firkálástól, vagy szemétgyűjtő döntögetéstől, az óvatos duhajkodástól jut el „hősünk” a társadalom vagyonának durva megcsonkításáig. Lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy egy-egy ilyen „kártétel” valóban csak idézőjelben kártétel, de egyetlen kártevő a pompás gyümölcsösben végül is az egész termésre jelenthet pusztító veszélyt. névtelenül és arcátlanul, azazhogy arcátlanul teszik tönkre meggürcölt vagyonkánkat, — a csótányok iránti undorral töltenek el. Azt hiszem, szinte kiszámíthatatlan az a kár, amit a vagon- és falrongálók, a kárpitszaggatók, a telefonrongá- lók, a fiatal facsemete gyilkolok okoznak, s akik mellé felsorakoznak a különleges különítmény tagjai: az utcai lámpák összetörői, a szabadban parkoló gépkocsik összekarcoló!, a mentőket hülye-gyilkos telefonokkal riogatok válogatott csirkefogói. Lehet, hogy úgy tűnik: feleslegesen éles a hang. Hiszen', mit mondjak, milyen hangot használjak gyilkosokkal rablókkal, visszaeső bűnösökkel szemben? Az igazság az — vélem legalábbis —, hogy ezek a nyílt bűnözéshez is gyávák. Nem szemtől szembe emelik fel a kést, hanem a nap közi szorgos, dolgos megnyerő mosolyé álarc mögül a sötétség óráiban emelik döfésre a hátam mögött ama bicskát. Igaz, nem a testembe szúrják, csak egy karosszékbe, — Vágj' lu.. _t! Esetleg törjél-zúzzáL Ám lehet tépni, szakítani, lerántani, meg- és eltaposni. Ha mindezt külön-külön, de különösen, ha együttesen teszed, minden bizony- nyal jobban élsz. Mert mi szükségeltetik a „jó” élethez? Erő, egészség és szabadság, illetőleg szabadosság. Erő ahhoz, hogy például kőből faragott szemétgyűjtőket hen görgessünk az út közepére, egészség ahhoz, hogy erőnk és ügyességünk legyen egyetlen mozdulattal lerántani a frissen kárpi-'' tozott ülések huzatját és szabadosság ahhoz, hogy meg legyünk győződve arról, miszerint mi nemcsak ezt, de még különbet is megtehetünk önmagunk szórakoztatására. Komolyra fordítva a szót: undorodom ezektől a gyáva garázdáktól. Azokat ugyanis, ha becsülni nem is tudom éppen; akik nyíltan, mindenki előtt, nagy garral fitogtatják alkoholtól zsugorított, amúgy is soványka szellemi képességüket, de legalább az elismerésnek egy sajátos formáját erezhetem velük szemben. Ostoba íajankók, pökhendi fráterek, szellemi törpék lehetnek ugyan, de legalább nyíltan teszik, de legalább van módom .ellenük védekezni. Egyedül, ha van erőm, akár ököllel is, ha nincs, gyors futással, ha többen vagyunk, a többség egységes (?) erejének határozott fellépésével: de szemtől szemben. Azok azonban, akik az éj leple alatt törnek és zúznak, hogy „job- ■ ban éljenek”; azok azonban, akik Zúzzál többet, jobban élsz
