Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-29 / 124. szám

képtdvírónkon érkezett Közel a kilencvenedik évéhez, végre nyugdíjba ment John McCormack, az amerikai képviselőház elnöke. A búcsúz­tatása alkalmából adott díszvacsorán Jonhson exelnök is megjelent és a többi között — mint képünkön látható — bizalmasan elbeszélgetett utódjával, Nixonnal. Vajon mit mondhattak egymásnak? A nemzeközS helyzetről ítélve, Johnson akár ezt is mondhatta: „Én leköszöntem, mert nem vállalhattam tovább a vietnami háborút Te azt ígér­ted, befejezed és mégis folytatod? Vigyázz, nehogy hamarosan engem kelljen követned!” (Telefoto — MTI—KS) Tiemeenben iálálkoxtáh Algériai—marokkói közös közlemény ALGÍR Algírban közzétették a Bu- medien algériai elnök és II. Hasszár marokkói király kö­zött Tiemeenben lezajlott ta­lálkozó eredményéről szóló közös közleményt. Mindkét fél — elégedett a kapcsolatok fejlődésével. A felek elhatározták, hogy ve­gyes bizottságot hoznák létre a két ország közötti határvo­nalak pontos kijlölése céljá­ból. A Spanyolország által el­foglalt területet illetően a fe­lek megállapodtak, hogy a gyarmatok megszüntetésére vonatkozó ENSZ-határozat ügyeimbe vételével össze­hangolják tevékenységüket. A két államfő mélységes sajnálkozását fejezte ki a délkelet-ázsiai helyzet rosz- szabbodása miatt. Szolidaritásukról biztosítot­ták az arab népeket és kö­telezettséget vállaltak arra, hogy megadnak minden szük­séges anyagi és erkölcsi tá­mogatást a Palesztinái szer­vezeteknek. Az algíri lapok a közle­ményt kommentálva az Algé­ria és Marokkó közötti ha­tárproblémák végleges ren­dezéséként üdvözlök a hatá­rozatot. Szombaton ül össze Kairóban a Palesztinái Nemzeti Tanács Szombaton nyílik meg Kairóban a Palesztinái Nem­zeti Tanács ülésszaka, ame­lyen első ízben vesz részt va­lamennyi Palesztinád ellenál­lási szervezet A Palesztinái Népd Felszabadítása Front, az Arab Felszabadítási Front és a Palesztinái Általános Fel­szabadítási Szervezet először képviselteti magát az ülés­szakon. Az ülésszak elsősorban ar­ra hivatott hogy megválasz­sza a Palesztinái Felszabadí­tási Mozgalom Központi Bi­zottságát, amely az eddigi egyesített parancsnokság örö­kébe lép. Az ülésszakra Kairóba ér­kezik a Palesztinái Szak­szervezeti Szövetség küldött­sége, s a szakszervezet főtit­kára kérni fogja, hogy 5-ről 15 személyre emeljék fel a nemzeti tanácsban a mun­kásképviselet arányát Napi külpolitikai összefoglaló „Azonnal abbahagyni ezt az erkölcstelen háhornt!” Május 30: tömeges tiltakozás napja - A „lovaglás” Pipinelisz A kenti egyetemen négy, aztán Augustában hat, Jack- sonban pedig két halott je­lezte az Egyesült Államok­ban az elmúlt hetekben egy­felől a béke érdekében fo­lyó tömegtüntetések erősödé­sét, másfelől a tüntetőkkel szemben álló fegyveres terror fokozódását. Ezen sajnálko­zik legutóbbi számában a Time című amerikai folyó­irat, megjegyezve, hogy a rendőrség, a nemzeti gárda, a katonaság most egyre gon­dosabb kiképzést kap arra vonatkozólag: hogyan kell szembeszállni a tüntető tö­meggel fegyver használata, halálesetek előidézése nélkül. Meglehet, e „kiképzés” eredménye, hogy csütörtökön, az Ohio állambeli Columbus egyetemen, a tüntető diákok és a rendőrök közötti össze­csapásnak nem volt egyetlen halálos áldozata sem. A bé­keharc azonban ennek elle­nére fokozódik, s azt a még­oly „békés” eszközöket hasz­náló állami erőszakszerveze­tek sem tudják megakadá­Hajnali négy óráig tartott a zavargás a párizsi Quartier Latin-ben, azoknak a szórvá­nyos tüntetéseknek a nyo­mán, amelyekre szerda dél­utántól kezdve a kormány ál­tal feloszlatott Proletár bal­oldal nevű anarchista szerve­zet felhívására került sor. A rendőrség 450 tüntetőt őri­zetbe vett, néhányan megsé­rültek az összecsapásokban. Ezek az 1968 május—júniusi eseményekre emlékeztették a párizsiakat, anélkül azonban, hogy — amint azt az Aurore találóan megállapítja — an­nak a „lelkesedését és mérete­it” elérte volna. Az Humanaté „rendőrfeszti­válnak” minősíti az összecsa­pásokat. Az anarchista szer­vezet által meghirdetett tün­tetés — írja —, csak egyet bizonyított, hogy ezeknek a csoportoknak a befolyása, enyhén szólva neon valami nagy méretű. Fényt derített arra is, hogy az ilyesfajta kalandorkodások idegenek a munkás- és demokratikus május 29., péntek lyozni. „Fent” és „lent” egy­aránt állandóan nő azoknak a száma, akiknek nemcsak a szemük nyílt ki, de vélemé­nyükért kiállni is hajlandók. Most például egy olyan vete­rán politikus, mint Arthur Goldberg, az USA egykori ENSZ-képviselője foglalt ál­lást az indokínai háború azonnali befejezése mellett. „Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai katonai politi­kája csak arra volt jó, hogy az egész országban széthú­zást idézzen elő. Ez a politi­ka csődöt mondott. A gyil­kosságok folytatása erkölcs­telen ugyanúgy, mint maga az egész háború!” — jelen­tette ki. A vietnami háború befe­jezéséért küzdő amerikai di­ákmozgósítási bizottság szin­tén hallatta szavát. Bejelen­tette, hogy május 30-án Wa­shingtonba^, New Yorkban, San Franciscóban, Chicagó­ban és más nagyvárosokban nagyszabású háborúellenes tüntetéseket rendez, amelye­ken az elesett katonák em­mozgalomtól. Ilyen körülmé­nyek között milyen célt szol­gált akkor a kormány által megfúvatott riadó, a belügy­miniszter mennydörgő nyi­latkozata a kormány ülésén és a példátlan rendőri moz­gósítással kísért tiltó intéz­kedések? Mindez kísérlet volt arra, hogy a közvéle­ménnyel elfogadtassák a kormány egész antidemokra­tikus politikáját. A tüntetést az említett Proletár baloldal nevű szer­vezet azért hirdette meg, mert szerdán állították bíró­ság elé a szervezet kiadásá­ban megjelenő La Cause du Peuple című folyóirat két szerkesztőjét: Le Dantec-etés Le Bris-t. A lap szerkeszté­sét azóta — mint már jelen­tettük —, névleg Jean-Paui Sartre vette át, aki a bíró­ság előtti tanúvallomásában szerdán furcsállotta, hogy ő ellene nem indítottak eljá­rást. A perben csütörtökön délután hirdetnek ítéletet, miután az ügyész súlyos bör­tönbüntetés kiszabását köve­telte a cikkeiben erőszak .. ak­ciókra, merényletekre é. sza­botázsokra félszólító lap szerkesztőire. lékének áldoznak. Mindez és egyre több, naponta érkező jelentés arra vall: az ameri­kai fegyveres erőket nem a tüntető tömeg elleni hatásos védekezésre, azok vértelen szétoszlatására kellene kiké­pezni, hanem elsősorban az Indokínából való minél gyor­sabb visszavonulásra. Kiszivárgott, hogy a római NATO-ülésen több európai ország képviselője elutasítot­ta Rogers amerikai külügy­miniszter javaslatát a görög- országi fegyverszállítások fel­újítására. Pipinelisz görög ... Jacksonban ragyogó tiszták az utcák. Emlékszem, a Missisippi helytörténeti múzeumban említés sincs a négerekről. Az impozáns vá­rosháza épületén csiszolt réz­tábla hirdeti: rabokkal épít­tették. Láttam rendőrt is. Ki­fogástalanul szabott zub­bonyt, éltartósított nadrágot, kitűnő cipőt, príma, vastag bőrlábszárvédőt viselt. Sap­kája tetejét német módra hátratörte, vékony bőrszíjon fütyülő fityegett mellén, övén pisztoly, tőr és kézbi­lincs függött; véres orra és arca előrehaladott érelme­szesedésről árulkodott. A rendőr Európában harcolt és találkozott a mieinkkel az EibánáL Amikor fényképező­gépemmel célbavettem meg is jegyezte: „Aztán nehogy úgy kapjon le, hogy SS-nek látszana.. Máig is koholom magam, hogy akkor nem mentem el Missisippi állam kollégiumá­ba. De hát ki sejtette? ★ Most az épület homlokfala golyóverte. A golyók nyoma oly sűrű, hogy ha az ember bármilyen pózban oda állt volna jó néhány golyó fúrta volna át testét. Ilyen falakat láttam sok évvel ezelőtt Minszkben, Bresztben, Varsó­ban. No, de ez nem Varsó, hanem Jackson. A fal pedig r.em egy erőd fala. hanem egy lánykollégiumé. És rém vou háhonl ezelőtt részt vett a rendő: aki szégyelte magát az Sí­hez való hasonlatosságáért. A hatóságok véleménye külügyminiszter úgy megsér­tődött, hogy „elégtételt kö­vetelt”, valósággal párbajra akarta hívni az athéni re­zsim ellen legélesebben ki­kelő Härtling dán külügymi­nisztert Pipinelisz, az agg külügyminiszter, régi katona. Ettől a „lovagias” szemléle­tétől azonban senki nem fog meghatódni, ismerve azokat a lovagiasnak semmiképp nem mondható körülménye­ket, azokat az embertelen kínzásokat, amelyek a görög börtönökben a foglyokkal szemben uralkodnak. szerint váratlanul robbant ki a missisippi néger diákok (a jadksoni kollégiumban csak négerek tanulnák) tiltakozása a kambodzsai háború, a ken­ti sortűz, a georgiai néger­gyilkosság ellen. A hatósá­gok véleménye szerint ez huligánkodás volt A diákok ugyanis kivonultak a Lynch- utcára (nőmén est omen), ki­abáltak, kövekkel hajigálóz- tak, sőt néhány kirakatot is bevertek. A natóságok ter­mészetesen jobban szerették volna, ha a diákok írásban tiltakoznak, ahogyan egy de­mokratikus ország polgárai­hoz illik. De a diákok más formát választottak. A teret természetesen nyomban kö­rülvette a rendőrség és a nemzeti gárda. Mikor pedig másnap elkezdődött a tün­tetés, már a katonaság is ki­vonult, teljes harci készen­létben. A katonák szuronyt szegezve, gránátokat hajigál- va haladtak a diákok felé apró léptekkel, mint szurony­rohamkor: testsúly a begör­bített jobblábon, balláb fél­lépést előre, a jobb nyomban utána, ismét a bal. majd megint a jobb, mint egy sza­bályos gyakorlaton. Ekkor néhány méterre az első csa­tárlánctól földrepottyant és eltört egy colás-üveg. Ezután pontosan az történt, ami né­hány nappal előtte Kentben és nemrég Augustában. Har­minc másodperc alatt 230 lő­t-óq ^i- ,oi td;" m'tu eg> szabályos gyakorla­ton. Kenthez hasonlóan, a rend­őrség nyomban kinyilaitkoz­„ Rend őrfesztivál" Párizsban Gítw Q/ői'k-L UalL: Erőszak néSkül Római telefonfelentés A NATO értekezlete után A NATO először fordul hivatalosan a szocialista or­szágokhoz a maga „javaslataival”, amelyet a római érte­kezlet határozata szerint az olasz diplomácia fog eljut­tatni a Varsói Szerződés tagállamaihoz éppúgy, mint az európai semleges és el nem kötelezeti országok kormá­nyaihoz. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ezzel a NATO a Varsói Szerződés országainak diplomáciai gyakorlatát utánozta: 1969 tavaszán a „Budapesti felhívást” a politikai tanácskozó testület megbízásából a magyar nagykövetek adták át a NATO-országok külügyminisztériumaiban ...) A NATO római miniszteri tanácsülésén a fő kérdés az volt: miképpen kelthetnének olyan látszatot a világ, és saját országaik közvéleménye előtt, mintha készek lenné­nek átfogó és konkrét keleti—nyugati tárgyalásokra, ugyanakkor azonban továbbra is ki akarnak térni a szo­cialista országok kezdeményezésének elfogadása elől. to­vábbra is el akarják odázni az európai biztonsági konfe­rencia összehívását. A nyugati sajtó a római értekezlet fő témájának igaz, mást tüntetett fel: az Atlanti Szövetség „javaslatait” az úgynevezett kölcsönös és kiegyensúlyozott haderöcsök- kentésre Európában. Erről különnyilatkozatot is kiadott a miniszteri értekezlet — nem minden vita nélkül. Mi sem jellemzőbb, hogy ezt a deklarációt, amelynek szöve­gét Franciaország nem is fogadta el, előbb egy szerkesztő bizottság tagjai egy egész éjszakán át vitatták szerda reg­gelig, a miniszterek pedig szerdai teljes napjukat is azzal töltötték, hogy valahogy megegyezzenek a záróköz­lemény és a különnyilatkozat dolgában. Főleg amerikai nyomásra dolgoztak ki most Rómában a NATO urai újabb halogató taktikát az európai bizton­sági konferencia elodázására. Alig lehet egyszerűen meg­fogalmazni a NATO feltételeit: majd egyszer készek lesz­nek egy vagy több biztonsági konferencián való részvé­telre, de előbb 1. előrehaladást kell észlelniük a már megindult kü­lönböző kelet—nyugati tárgyalásokon, megbeszéléseken! 2. csak ez után vizsgálják meg, hogy érdemes-e több­oldalú tárgyalásokon a biztonsági konferencia előkészíté­sébe belefogniuk; és 3. ha ez a több oldalú előkészítés is sikert ígér, akkor ülnek le egy európai biztonsági értekezlet tárgyalóaszta­lához ... Teljesen negatívan azonban mégsem lehet értékelni a római értekezletet. Megmutatkozott, hogy az amerikaiak nemkülönben a görögök és portugálok ellenében egész sor atlanti ország tartja hasznosnak és szükségesnek föld­részünk problémáinak egy biztonsági értekezleten való megvitatását. A NATO-n belül nagyon lassú fejlődés a realitások elismerése felé abban Is megnyilvánul, hogy most került először bele hivatalos NATO-dokumentumba a Német Demokratikus Köztársaság nevét rövidítő három betű. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a NATO elis­merné az NDK-t, sőt Brosio, a NATO főtitkára sietett hangsúlyozni, hogy az NDK-nak nem küldi el a római határozatokat. Míg az Atlanti Szövetség tagországainak miniszterei a római ultramodern kongresszusi palotában üléseztek, az olasz fővárosban tíz és tízezrek tüntettek a NATO ellen az olasz kommunista párt és más baloldali szervezetek felhívására. „Olaszország hagyja ott a NATO-t!” — volt a tüntető tömegek jelszava és ez „NATO fasizmus és erőszak!”. A szerda esti római nagygyűlésen felszólalt Theodorakisz, az ismert haladó görög zeneszerző, aki nem­régiben szabadult meg a fasiszta athéni rendszer fogságá­ból. A görög katonai diktatúra ügye egyébként a NATO-t is foglalkoztatta. A dán külügyminiszter a miniszteri ta­nács asztalánál éles hangú nyilatkozatban ítélte el a „szövetséges” athéni juntát. — Mégis Brosio főtitkár, amikor megkérdezték tőle, hogy foglalkozik-e az Atlanti Szövetség a görög üggyel, sokatmondó módon így nyilat­kozott: „Nekünk itt az a feladatunk, hogy a NATO-t erősítsük, nem pedig, hogy gyöngítsük”. Pálfy József tatta, hogy a sortűz válasz volt egy orvlövész golyójára. A rendőrségnek azonban egyetlen sebesültje, egyetlen sérültje sem volt. A tüntetést filmező tv-sek magnója sem rögzített egyetlen magányos lövést sem a sortűzig. Hét évve! ezelőtt, 1963. jú­nius 13-án a fajüldözők Jacksonban meggyilkolták a néger Medgar Ewars-t, aki a fajgyűlölet elleni békés harc­ra szólított. Másnap 80 néger iskolásgyerek, akiket felhá­borított az ártatlan ember meggyilkolása, egy néger templomban gyülekezett, majd lassú gyászmenetben megindultak a Lynch utcán. A gyerekeknél nem volt kő, colás-üveg, bot, sőt lőfegy­ver sem. Apró csillagos-sávos lobogókat vittek. Alig men­tek 100—150 métert a rend­őrség rajtuk ütött. A kéksi­sakos, díjbírkózó kinézetű le­gények összeterelték a gye­rekeket és rabszállító kocsi­ba tuszkolták őket. Három évvel később — 1966 nyarán — egy másik néger polgárjogi harcos. Ja­mes Meridith, békemenetre indult az 51-es műúton Jack- son felé. Egymaga menetelt, és csak egy biblia volt nála. Be akarta bizonyítani a mis­sisippi négereknek, hogy bé­késen és jószándékkal min­den rosszat le lehet győzni. Nem jutott el Jacksonig. Va­dászpuskából sebesítették meg. A sort Martin Luther King, az erőszakmentes polgárjogi harc apostola folytatta. Memphisből menetelt Jaek- sonba. Két évre rá a fajül­dözők Memphisben meggyi1- A réíer iskolásgye­rekek között, akiket hét év­vel ezelőtt a kéksisakosok úgy szórtak be a rabszállí­tókba, mint a maciskakölykö­ket a vízbe, ott volt egy bi­zonyos Charles Bred nevű néger fiú. Bred, aki azóta erős, kemény kötésű fiatal­emberré lett, most iámét részt vesz a missisippi gyilkosság elleni tüntetéseken. Miközben e sorokat írom, Georgia székvárosa, Atlanta felé megindult a fájdalom és a harag menete. A menet élén ütött-kopott öszvéríogat halad. Pontosan ilyet láttam két éve Bostonban, ahonnan a szegények washingtoni bé­kemenetelésének egyik ága elindult. Két hónappal ko­rábban ugyanilyen taligán vitték az atlanti temetőbe King holttestét. A mostani öszvérfogat hat üres kopor­sót visz. Szimbolikus temeté­se ez annak a hat embernek, akiket Augustában gyilkoltak meg a múlt héten. A menet emléket állít annak a kettő­nek, akiket Jacksonban öltek meg. és annak a négynek, akik a nemzeti gárda golyói­tól roskadtak össze két hét­tel ezelőtt Kentben. És meg­int hallani a hatalom tisz­telőket: „Csalt békésen! Csak csendben! Csak erőszak nél­kül!” Az ő szájukból ez — gúnyolódás. A jacksoni teme­tésen elhangzott a figyelmez­tetés: tudják meg. akik a ha­talmat gyakorolják, hogy mi itt ma ökölbe kulcsoljuk ke­zünket. Ezek az ökölbeszorí­tott kezek megsemmisíthetik őket. Abernathy lelkész, King utóda, az Augustában meggyilkolt néger sírjánál így beszélt: nem csak azo­kért imádkozunk, akik az igazságért áldozták életüket, hanem ennek a gazdag or­szágnak a lelkiüdvéért is, amely törvényesíti az ön­kényt, amely agyonlövi saját büszke fiait... H, Borovfk

Next

/
Oldalképek
Tartalom