Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-29 / 124. szám
képtdvírónkon érkezett Közel a kilencvenedik évéhez, végre nyugdíjba ment John McCormack, az amerikai képviselőház elnöke. A búcsúztatása alkalmából adott díszvacsorán Jonhson exelnök is megjelent és a többi között — mint képünkön látható — bizalmasan elbeszélgetett utódjával, Nixonnal. Vajon mit mondhattak egymásnak? A nemzeközS helyzetről ítélve, Johnson akár ezt is mondhatta: „Én leköszöntem, mert nem vállalhattam tovább a vietnami háborút Te azt ígérted, befejezed és mégis folytatod? Vigyázz, nehogy hamarosan engem kelljen követned!” (Telefoto — MTI—KS) Tiemeenben iálálkoxtáh Algériai—marokkói közös közlemény ALGÍR Algírban közzétették a Bu- medien algériai elnök és II. Hasszár marokkói király között Tiemeenben lezajlott találkozó eredményéről szóló közös közleményt. Mindkét fél — elégedett a kapcsolatok fejlődésével. A felek elhatározták, hogy vegyes bizottságot hoznák létre a két ország közötti határvonalak pontos kijlölése céljából. A Spanyolország által elfoglalt területet illetően a felek megállapodtak, hogy a gyarmatok megszüntetésére vonatkozó ENSZ-határozat ügyeimbe vételével összehangolják tevékenységüket. A két államfő mélységes sajnálkozását fejezte ki a délkelet-ázsiai helyzet rosz- szabbodása miatt. Szolidaritásukról biztosították az arab népeket és kötelezettséget vállaltak arra, hogy megadnak minden szükséges anyagi és erkölcsi támogatást a Palesztinái szervezeteknek. Az algíri lapok a közleményt kommentálva az Algéria és Marokkó közötti határproblémák végleges rendezéséként üdvözlök a határozatot. Szombaton ül össze Kairóban a Palesztinái Nemzeti Tanács Szombaton nyílik meg Kairóban a Palesztinái Nemzeti Tanács ülésszaka, amelyen első ízben vesz részt valamennyi Palesztinád ellenállási szervezet A Palesztinái Népd Felszabadítása Front, az Arab Felszabadítási Front és a Palesztinái Általános Felszabadítási Szervezet először képviselteti magát az ülésszakon. Az ülésszak elsősorban arra hivatott hogy megválaszsza a Palesztinái Felszabadítási Mozgalom Központi Bizottságát, amely az eddigi egyesített parancsnokság örökébe lép. Az ülésszakra Kairóba érkezik a Palesztinái Szakszervezeti Szövetség küldöttsége, s a szakszervezet főtitkára kérni fogja, hogy 5-ről 15 személyre emeljék fel a nemzeti tanácsban a munkásképviselet arányát Napi külpolitikai összefoglaló „Azonnal abbahagyni ezt az erkölcstelen háhornt!” Május 30: tömeges tiltakozás napja - A „lovaglás” Pipinelisz A kenti egyetemen négy, aztán Augustában hat, Jack- sonban pedig két halott jelezte az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben egyfelől a béke érdekében folyó tömegtüntetések erősödését, másfelől a tüntetőkkel szemben álló fegyveres terror fokozódását. Ezen sajnálkozik legutóbbi számában a Time című amerikai folyóirat, megjegyezve, hogy a rendőrség, a nemzeti gárda, a katonaság most egyre gondosabb kiképzést kap arra vonatkozólag: hogyan kell szembeszállni a tüntető tömeggel fegyver használata, halálesetek előidézése nélkül. Meglehet, e „kiképzés” eredménye, hogy csütörtökön, az Ohio állambeli Columbus egyetemen, a tüntető diákok és a rendőrök közötti összecsapásnak nem volt egyetlen halálos áldozata sem. A békeharc azonban ennek ellenére fokozódik, s azt a mégoly „békés” eszközöket használó állami erőszakszervezetek sem tudják megakadáHajnali négy óráig tartott a zavargás a párizsi Quartier Latin-ben, azoknak a szórványos tüntetéseknek a nyomán, amelyekre szerda délutántól kezdve a kormány által feloszlatott Proletár baloldal nevű anarchista szervezet felhívására került sor. A rendőrség 450 tüntetőt őrizetbe vett, néhányan megsérültek az összecsapásokban. Ezek az 1968 május—júniusi eseményekre emlékeztették a párizsiakat, anélkül azonban, hogy — amint azt az Aurore találóan megállapítja — annak a „lelkesedését és méreteit” elérte volna. Az Humanaté „rendőrfesztiválnak” minősíti az összecsapásokat. Az anarchista szervezet által meghirdetett tüntetés — írja —, csak egyet bizonyított, hogy ezeknek a csoportoknak a befolyása, enyhén szólva neon valami nagy méretű. Fényt derített arra is, hogy az ilyesfajta kalandorkodások idegenek a munkás- és demokratikus május 29., péntek lyozni. „Fent” és „lent” egyaránt állandóan nő azoknak a száma, akiknek nemcsak a szemük nyílt ki, de véleményükért kiállni is hajlandók. Most például egy olyan veterán politikus, mint Arthur Goldberg, az USA egykori ENSZ-képviselője foglalt állást az indokínai háború azonnali befejezése mellett. „Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai katonai politikája csak arra volt jó, hogy az egész országban széthúzást idézzen elő. Ez a politika csődöt mondott. A gyilkosságok folytatása erkölcstelen ugyanúgy, mint maga az egész háború!” — jelentette ki. A vietnami háború befejezéséért küzdő amerikai diákmozgósítási bizottság szintén hallatta szavát. Bejelentette, hogy május 30-án Washingtonba^, New Yorkban, San Franciscóban, Chicagóban és más nagyvárosokban nagyszabású háborúellenes tüntetéseket rendez, amelyeken az elesett katonák emmozgalomtól. Ilyen körülmények között milyen célt szolgált akkor a kormány által megfúvatott riadó, a belügyminiszter mennydörgő nyilatkozata a kormány ülésén és a példátlan rendőri mozgósítással kísért tiltó intézkedések? Mindez kísérlet volt arra, hogy a közvéleménnyel elfogadtassák a kormány egész antidemokratikus politikáját. A tüntetést az említett Proletár baloldal nevű szervezet azért hirdette meg, mert szerdán állították bíróság elé a szervezet kiadásában megjelenő La Cause du Peuple című folyóirat két szerkesztőjét: Le Dantec-etés Le Bris-t. A lap szerkesztését azóta — mint már jelentettük —, névleg Jean-Paui Sartre vette át, aki a bíróság előtti tanúvallomásában szerdán furcsállotta, hogy ő ellene nem indítottak eljárást. A perben csütörtökön délután hirdetnek ítéletet, miután az ügyész súlyos börtönbüntetés kiszabását követelte a cikkeiben erőszak .. akciókra, merényletekre é. szabotázsokra félszólító lap szerkesztőire. lékének áldoznak. Mindez és egyre több, naponta érkező jelentés arra vall: az amerikai fegyveres erőket nem a tüntető tömeg elleni hatásos védekezésre, azok vértelen szétoszlatására kellene kiképezni, hanem elsősorban az Indokínából való minél gyorsabb visszavonulásra. Kiszivárgott, hogy a római NATO-ülésen több európai ország képviselője elutasította Rogers amerikai külügyminiszter javaslatát a görög- országi fegyverszállítások felújítására. Pipinelisz görög ... Jacksonban ragyogó tiszták az utcák. Emlékszem, a Missisippi helytörténeti múzeumban említés sincs a négerekről. Az impozáns városháza épületén csiszolt réztábla hirdeti: rabokkal építtették. Láttam rendőrt is. Kifogástalanul szabott zubbonyt, éltartósított nadrágot, kitűnő cipőt, príma, vastag bőrlábszárvédőt viselt. Sapkája tetejét német módra hátratörte, vékony bőrszíjon fütyülő fityegett mellén, övén pisztoly, tőr és kézbilincs függött; véres orra és arca előrehaladott érelmeszesedésről árulkodott. A rendőr Európában harcolt és találkozott a mieinkkel az EibánáL Amikor fényképezőgépemmel célbavettem meg is jegyezte: „Aztán nehogy úgy kapjon le, hogy SS-nek látszana.. Máig is koholom magam, hogy akkor nem mentem el Missisippi állam kollégiumába. De hát ki sejtette? ★ Most az épület homlokfala golyóverte. A golyók nyoma oly sűrű, hogy ha az ember bármilyen pózban oda állt volna jó néhány golyó fúrta volna át testét. Ilyen falakat láttam sok évvel ezelőtt Minszkben, Bresztben, Varsóban. No, de ez nem Varsó, hanem Jackson. A fal pedig r.em egy erőd fala. hanem egy lánykollégiumé. És rém vou háhonl ezelőtt részt vett a rendő: aki szégyelte magát az Síhez való hasonlatosságáért. A hatóságok véleménye külügyminiszter úgy megsértődött, hogy „elégtételt követelt”, valósággal párbajra akarta hívni az athéni rezsim ellen legélesebben kikelő Härtling dán külügyminisztert Pipinelisz, az agg külügyminiszter, régi katona. Ettől a „lovagias” szemléletétől azonban senki nem fog meghatódni, ismerve azokat a lovagiasnak semmiképp nem mondható körülményeket, azokat az embertelen kínzásokat, amelyek a görög börtönökben a foglyokkal szemben uralkodnak. szerint váratlanul robbant ki a missisippi néger diákok (a jadksoni kollégiumban csak négerek tanulnák) tiltakozása a kambodzsai háború, a kenti sortűz, a georgiai négergyilkosság ellen. A hatóságok véleménye szerint ez huligánkodás volt A diákok ugyanis kivonultak a Lynch- utcára (nőmén est omen), kiabáltak, kövekkel hajigálóz- tak, sőt néhány kirakatot is bevertek. A natóságok természetesen jobban szerették volna, ha a diákok írásban tiltakoznak, ahogyan egy demokratikus ország polgáraihoz illik. De a diákok más formát választottak. A teret természetesen nyomban körülvette a rendőrség és a nemzeti gárda. Mikor pedig másnap elkezdődött a tüntetés, már a katonaság is kivonult, teljes harci készenlétben. A katonák szuronyt szegezve, gránátokat hajigál- va haladtak a diákok felé apró léptekkel, mint szuronyrohamkor: testsúly a begörbített jobblábon, balláb féllépést előre, a jobb nyomban utána, ismét a bal. majd megint a jobb, mint egy szabályos gyakorlaton. Ekkor néhány méterre az első csatárlánctól földrepottyant és eltört egy colás-üveg. Ezután pontosan az történt, ami néhány nappal előtte Kentben és nemrég Augustában. Harminc másodperc alatt 230 lőt-óq ^i- ,oi td;" m'tu eg> szabályos gyakorlaton. Kenthez hasonlóan, a rendőrség nyomban kinyilaitkoz„ Rend őrfesztivál" Párizsban Gítw Q/ői'k-L UalL: Erőszak néSkül Római telefonfelentés A NATO értekezlete után A NATO először fordul hivatalosan a szocialista országokhoz a maga „javaslataival”, amelyet a római értekezlet határozata szerint az olasz diplomácia fog eljuttatni a Varsói Szerződés tagállamaihoz éppúgy, mint az európai semleges és el nem kötelezeti országok kormányaihoz. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ezzel a NATO a Varsói Szerződés országainak diplomáciai gyakorlatát utánozta: 1969 tavaszán a „Budapesti felhívást” a politikai tanácskozó testület megbízásából a magyar nagykövetek adták át a NATO-országok külügyminisztériumaiban ...) A NATO római miniszteri tanácsülésén a fő kérdés az volt: miképpen kelthetnének olyan látszatot a világ, és saját országaik közvéleménye előtt, mintha készek lennének átfogó és konkrét keleti—nyugati tárgyalásokra, ugyanakkor azonban továbbra is ki akarnak térni a szocialista országok kezdeményezésének elfogadása elől. továbbra is el akarják odázni az európai biztonsági konferencia összehívását. A nyugati sajtó a római értekezlet fő témájának igaz, mást tüntetett fel: az Atlanti Szövetség „javaslatait” az úgynevezett kölcsönös és kiegyensúlyozott haderöcsök- kentésre Európában. Erről különnyilatkozatot is kiadott a miniszteri értekezlet — nem minden vita nélkül. Mi sem jellemzőbb, hogy ezt a deklarációt, amelynek szövegét Franciaország nem is fogadta el, előbb egy szerkesztő bizottság tagjai egy egész éjszakán át vitatták szerda reggelig, a miniszterek pedig szerdai teljes napjukat is azzal töltötték, hogy valahogy megegyezzenek a záróközlemény és a különnyilatkozat dolgában. Főleg amerikai nyomásra dolgoztak ki most Rómában a NATO urai újabb halogató taktikát az európai biztonsági konferencia elodázására. Alig lehet egyszerűen megfogalmazni a NATO feltételeit: majd egyszer készek lesznek egy vagy több biztonsági konferencián való részvételre, de előbb 1. előrehaladást kell észlelniük a már megindult különböző kelet—nyugati tárgyalásokon, megbeszéléseken! 2. csak ez után vizsgálják meg, hogy érdemes-e többoldalú tárgyalásokon a biztonsági konferencia előkészítésébe belefogniuk; és 3. ha ez a több oldalú előkészítés is sikert ígér, akkor ülnek le egy európai biztonsági értekezlet tárgyalóasztalához ... Teljesen negatívan azonban mégsem lehet értékelni a római értekezletet. Megmutatkozott, hogy az amerikaiak nemkülönben a görögök és portugálok ellenében egész sor atlanti ország tartja hasznosnak és szükségesnek földrészünk problémáinak egy biztonsági értekezleten való megvitatását. A NATO-n belül nagyon lassú fejlődés a realitások elismerése felé abban Is megnyilvánul, hogy most került először bele hivatalos NATO-dokumentumba a Német Demokratikus Köztársaság nevét rövidítő három betű. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a NATO elismerné az NDK-t, sőt Brosio, a NATO főtitkára sietett hangsúlyozni, hogy az NDK-nak nem küldi el a római határozatokat. Míg az Atlanti Szövetség tagországainak miniszterei a római ultramodern kongresszusi palotában üléseztek, az olasz fővárosban tíz és tízezrek tüntettek a NATO ellen az olasz kommunista párt és más baloldali szervezetek felhívására. „Olaszország hagyja ott a NATO-t!” — volt a tüntető tömegek jelszava és ez „NATO fasizmus és erőszak!”. A szerda esti római nagygyűlésen felszólalt Theodorakisz, az ismert haladó görög zeneszerző, aki nemrégiben szabadult meg a fasiszta athéni rendszer fogságából. A görög katonai diktatúra ügye egyébként a NATO-t is foglalkoztatta. A dán külügyminiszter a miniszteri tanács asztalánál éles hangú nyilatkozatban ítélte el a „szövetséges” athéni juntát. — Mégis Brosio főtitkár, amikor megkérdezték tőle, hogy foglalkozik-e az Atlanti Szövetség a görög üggyel, sokatmondó módon így nyilatkozott: „Nekünk itt az a feladatunk, hogy a NATO-t erősítsük, nem pedig, hogy gyöngítsük”. Pálfy József tatta, hogy a sortűz válasz volt egy orvlövész golyójára. A rendőrségnek azonban egyetlen sebesültje, egyetlen sérültje sem volt. A tüntetést filmező tv-sek magnója sem rögzített egyetlen magányos lövést sem a sortűzig. Hét évve! ezelőtt, 1963. június 13-án a fajüldözők Jacksonban meggyilkolták a néger Medgar Ewars-t, aki a fajgyűlölet elleni békés harcra szólított. Másnap 80 néger iskolásgyerek, akiket felháborított az ártatlan ember meggyilkolása, egy néger templomban gyülekezett, majd lassú gyászmenetben megindultak a Lynch utcán. A gyerekeknél nem volt kő, colás-üveg, bot, sőt lőfegyver sem. Apró csillagos-sávos lobogókat vittek. Alig mentek 100—150 métert a rendőrség rajtuk ütött. A kéksisakos, díjbírkózó kinézetű legények összeterelték a gyerekeket és rabszállító kocsiba tuszkolták őket. Három évvel később — 1966 nyarán — egy másik néger polgárjogi harcos. James Meridith, békemenetre indult az 51-es műúton Jack- son felé. Egymaga menetelt, és csak egy biblia volt nála. Be akarta bizonyítani a missisippi négereknek, hogy békésen és jószándékkal minden rosszat le lehet győzni. Nem jutott el Jacksonig. Vadászpuskából sebesítették meg. A sort Martin Luther King, az erőszakmentes polgárjogi harc apostola folytatta. Memphisből menetelt Jaek- sonba. Két évre rá a fajüldözők Memphisben meggyi1- A réíer iskolásgyerekek között, akiket hét évvel ezelőtt a kéksisakosok úgy szórtak be a rabszállítókba, mint a maciskakölyköket a vízbe, ott volt egy bizonyos Charles Bred nevű néger fiú. Bred, aki azóta erős, kemény kötésű fiatalemberré lett, most iámét részt vesz a missisippi gyilkosság elleni tüntetéseken. Miközben e sorokat írom, Georgia székvárosa, Atlanta felé megindult a fájdalom és a harag menete. A menet élén ütött-kopott öszvéríogat halad. Pontosan ilyet láttam két éve Bostonban, ahonnan a szegények washingtoni békemenetelésének egyik ága elindult. Két hónappal korábban ugyanilyen taligán vitték az atlanti temetőbe King holttestét. A mostani öszvérfogat hat üres koporsót visz. Szimbolikus temetése ez annak a hat embernek, akiket Augustában gyilkoltak meg a múlt héten. A menet emléket állít annak a kettőnek, akiket Jacksonban öltek meg. és annak a négynek, akik a nemzeti gárda golyóitól roskadtak össze két héttel ezelőtt Kentben. És megint hallani a hatalom tisztelőket: „Csalt békésen! Csak csendben! Csak erőszak nélkül!” Az ő szájukból ez — gúnyolódás. A jacksoni temetésen elhangzott a figyelmeztetés: tudják meg. akik a hatalmat gyakorolják, hogy mi itt ma ökölbe kulcsoljuk kezünket. Ezek az ökölbeszorított kezek megsemmisíthetik őket. Abernathy lelkész, King utóda, az Augustában meggyilkolt néger sírjánál így beszélt: nem csak azokért imádkozunk, akik az igazságért áldozták életüket, hanem ennek a gazdag országnak a lelkiüdvéért is, amely törvényesíti az önkényt, amely agyonlövi saját büszke fiait... H, Borovfk
