Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Az ifjúságpolitika néhány főbb kérdése

Irta: Hazai Béla

A

z MSZMP Központi Bizottsága 1970. februárban átfogóan foglalkozott az ifjúság helyzetével, a párt-, a KISZ-, az állami és tömegszervezeti szervek ifjúságpolitikai tevékenységével és feladataival.

Az előző, 1957-es elemzés és feladatmeghatározás óta eltelt 13 esztendő jelentős változásokat hozott hazank társadalmi, politikai és gazdasági viszonyaiban. E megváltozott viszonyok közepette serdültek ifjúvá fiataljaink. Viszonyaink megváltozásából következik, hogy társadalmunk növekvő követelményeket támaszt a fiatalokkal szemben és az ifjúság elvárásai is összetettebbé váltak a társadalommal, vezetőivel és nevelőivel szemben.

Megyénk ifjúságának többsége sajátjának tekinti szocialista céljainkat, helyesli és tevékenyen támogatja apárt politikáját. Szocialista rendszerünk megadja a lehetőséget ahhoz, hogy biztosítsuk if júságunk harmónikus szellemi és fizikai fejlődését, kibontakoztassuk politikai aktivitását, feloldjuk a meglevő és törvényszerűen keletkező ellentmondásokat E feladat megoldása a párt vezető szerepének érvényesítése és az állami, társadalmi szervek összehangolt munkája révén lehetséges.

Megyénkben 52 ezer 14— 26 életév közötti fiatal él. Arányuk megyénk összlakosságának 15,0 százalékát teszi ki. Fiataljaink 43 százaléka a szocialista iparban és építőiparban, 13 százaléka a mezőgazdaságban, 17 százaléka különböző helyeken (közlekedés, kereskedelem, hivatalok, intézmények stb.) dolgozik, míg 27 százaléka tanuló.

Az ifjúság helyzetét és problémáit konkrétan kell vizsgálni, alapul véve társadalmi, gazdasági viszonya- . inkát és a jelen időszak politikai fő feladatát, a szocializmus teljes felépítését Figyelembe kell venni, hogy a fiatalok különböző társadalmi osztályhoz, réteghez, csoporthoz, nemhez tartoznak, különböző a szakképzettségük. Mindezek alapján a legfőbb kérdésekben jelentkező azonosság vagy hasonlóság mellett a szűkebb terület, a munkahely, a foglalkozás, az érdekviszonyok és más ténvezőkre is figyelmet kell fordítani a fiatalok helyzete vizsgálatakor. Helyzetük, szerepük és törekvéseik szempontjából nagy jelentőségű kérdés a társadalomba való beilleszkedés és az életre való felkészülés.

A fiatalok számuk és

szellemi érettségük miatt jelentős társadalmi és politikai erőt képviselnek, nézeteiknek, törekvéseiknek nemcsak befolyásolása, hanem érdemi figyelembevétele is szükséges.

Az ifjúság társadalmi értékének, megítélésének legfőbb mutatója — ugyanúgy, mint a felnőttek körében is —, hogy mit tesz a gyakorlatban, hogyan dolgozik, él, tanul, miként teljesíti kötelességét. Megállapítható, hogy megyénkben is a fiatalok többsége teljesíti társadalmi kötelezettségét, becsületesen dolgozik, tanul, tudatát és erkölcsét egyre nagyobb mértékben a szocialista eszmék és ideálok formálják. Vonzódnak a szocializmus iránt. Műveltségük meghaladja az előző korosztályokét. Az őszinteség és becsületesség természetes igényük: az élet különböző jelenségeit kritikusan fogadják. Mindezeket joggal tekinthetjük szocialista rendszerünk jelentős eredményének.

Szocialista rendszerünk a fiatalok életének természetes közege, ezért a mai fiatalok gondolkodását, cselekedeteit és érzésvilágát döntő módon a szocializmus eredményei, problémái, az ellentmondások feltárásáért folyó harc intenzitása és eredményessége befolyásolja.

— A kapitalizmusról elítéli felfogásuk van, ezt, mint

kizsákmányoló társadalmat, történelmileg túlhaladottnak tekintik. Kevesekben a fejlett kapitalista országokkal szemben vannak illúziók, az ellenséges hatásokat érzéketlenül fogadják.

— Jelentős számban vannak, akik nézőpontjából kiesik a politika, a közéleti kérdésekkel való foglalkozás.

— A hazával és a nemzetköziséggel kapcsolatos kérdések jórészt a marxizmus felfogása szerint szívódtak fel a fiatalok tudatában, de az erősen differenciált rétegek és korosztályok szerint

— A munkásfiatalok egy része tudatosan, más része ösztönösen vallja a szocializmust. Osztályhelyzetük, társadalmi elhivatottságuk még csak a legaktívabbakban tudatosodott A termelési feladatok megoldása többségükben lelkiismereti ügy. Vannak közöttük a politika és a közösség kérdései iránt közömbösek és tevékenységüket munkahelyükön nem megfelelően látják eL

— A parasztfiatalok társadalmi helyzetében, erkölcsi, politikai nézeteiben alapvető változást hozott a szocialista termelési viszonyok létrejötte és megszilárdulása. Többségük a szocialista rendszert és a termelőszövetkezetet természetesnek tartja, termelőmunkáját becsületesen végzi. Körükben is találhatók jelentős számban olyanok, akik nem érdeklődnek politikai kérdések iránt. Viszonylag nagyobb arányban találhatók körükben vallásos fiatalok.

— Az általános iskolák tanulóinak 85—87 százaléka továbbtanul (az országos 80 —83 százalékkal szemben). A továbbtanulók 42 százaléka középiskolában (ennek több mint fele szakképzést nyújtó középiskolában). 46 százaléka szakmunkásképző iskolákban tanul. Többségük tanulmányi kötelezettségének igyekszik eleget tenni, erkölcsi-politikai felfogásuk alapjában véve megfelelő. A szocializmusról tanultak és a valóság közti tényleges vagy vélt ellentmondások meg nem értése viszonylag több problémát jelent számukra.

C /.ámos tényező együt.. tesen, egymással kölcsönhatásban alakítja az ifjúság világnézetét, magatartását. Nézzük a legfontosabbakat vázlatosan:

Nevelőmunkánkban nem vettük eléggé figyelembe azt a lenini tételt, amely szerint minden kor ifjúsága más és más úton jut el a haladó eszmékhez, a szocializmushoz, más körülmények között él és fejlődik, mint az előző nemzedék. A fiatalok értelmi és érzelmi kapcsolata más a múlthoz, a jelenhez, a kapitalizmushoz és a szocializmushoz, minta felnőtt nemzedéknek. Az osztályharc közvetlen céljai es formái jelentősen eltérít a 10—20 évvel ezelőttitől Nevelőmunkánk nemen- nek megfelelően differenci- alt, gyakran egyoldalú, legfőbb gyengesége: nem tudtuk megértetni, hogy a napi feladatok megoldása — a termelékenység emelése, a mi- héseg javítása, a tananyag jobb elsajátítása, a szocia- hsta eszmeiség és erkölcs erősítése, a közösség érdé- keinek érvényesítése stb. — is harc, igazi forradalmi tett, azonosulás eszmei, politikai céljainkkal, az ennek megfe- lelo tudatos szándék és cselekedet a forradalmár szintjére emeli az embert.

~~ A társadalmi változások hatására — pl. a nők növekvő foglalkoztatása — átrendeződik a családok életmódja: csökken a fiatalkorúcsaládi ellenőrzése és be- folyasolása, amit intézményeink még nem tudnak felkészültségük és hálózatuk helyzete folytán pótolni. A családok egy részében a fiatalok életfeltételeinek biztosításán túl nem fordítanak kellő gondot erkölcsi-eszmei fejlődésükre, elhanyagolják munkahelyi-iskolai kötelezettségeik teljesítésének ellenőrzését, szabad idejük felhasználásán-ak és baráti körüknek figyelemmel kísérését.

— A családi nevelés csökkenő időalapját és tartalmi hiányosságait az iskola ma még nem tudja pótolni. A nevelőiskola szocialista típusa, amely tanítási órán és azon kívül hatékonyan befolyásolja a fiatalt, felhasználja az értékes diákközösségi életet is, nem vált általánossá. Hiba, hogy a tanítás után bezárják a középiskolát, ahelyett, hogy az iskola válna a fiatalok értékesebb szórakozásainak, művelődésének, testedzésének szervező központjává.

Az ifjúság nevelésében " nagy szerepe van a társadalmi összefogásnak. Az ifjúság nevelése még nem vált össztársadalmi tevékenységgé, a különböző szervek e tevékenysége ma még nem eléggé céltudatos és ösz- szehangolt. Találkozni olyan helytelen nézettel is, amely az Ifjúság nevelését túlzottan a KISZ-re akarja hárítani és minden e téren jelentkező problémát azon kér számon.

Még nem alakítottuk ki annak módját és formáit, hogy felkeltsük az ifjúság igényét a közéletben való részvételre, pedig gyakorlat és élmények nélkül, csak kizárólag eszmei ráhatás útján, érzelmi kötődés nélkül nem lehetséges a forradalmi tudat és cselekvés kialakítása. A közéleti aktivitás fejlesztésében a szélesedő szocialista demokráciát kellően nem használtuk ki és a fiatalok elé állított feladatok egy része nem volt elég vonzó és nem a fiatalok elhatározásából született. Képviseletük a különböző választott és tanácsadó testületekben sem számarányukkal, sem értelmi képességeikkel és készségeikkel nincs arányban.

Megyénkben a KISZ 739 alapszervezetben 23 000 fős létszámával soraiba tömöríti a munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalok jelentős részét, a 14—26 évesek 44 százalékát. A KISZ kommunista jellege a pártszervek és alapszervezetek közvetlen irányításával fejlődött: a szocialista építés eszmei, politikai harcaiban, a gazdasági építés feladatai megoldásában, az ifjúság nevelésében és mozgósításában jelentős segítséget, értékes hozzájárulást nyújtott sikereinkhez.

A

KISZ-munka hatékonyságának növelését gátolja: a területi KISZ- szervek számos állami feladatot látnak, ed, amely elvonja figyelmüket a mozgalom előtt áldó feladatokról; a szervezeti élet döntően a munkahelyi és iskolai szervezetekre koncentrálódik és gyenge a lakóterületi KISZ- munka (pedig a fiatalok 65 százaléka megyénkben lakóhelyétől távol dolgozik, tanul.)

Pártszervednk és alapszervezeteink a KISZ létrehozása óta növekvő figyelmet fordítottak és jelentős eredményeket értek ed az ifjúság nevelésében, a KISZ párt- irányításában. A pártirányítás tartalma és módszerei fejlődtek, ennek eredményeként nőtt a fiatalok körében a párt befolyása, erősödött a párt ifjúsági szervezete, a KISZ.

A társadalom szükségleteit

több vonatkozásban nem tudta 'követni a pártszervek és alapszervezetek ifjúságpolitikai tevékenysége. E munkában túlzottan a KISZ-re támaszkodunk és a munka más — fontos — szereplői (az iskola, az állami és társadalmi szervek, a család) nem kapnak megfelelő részt a munkából és tevékenységük összehangolására sem fordítunk kellő figyelmet.

Nem lehet kielégítőnek tartani az ifjúság gondjaival, problémáival való közvetlen foglalkozást sem: több helyen nem utasítják vissza a helytélen általánosításokat és egyben nem lépnek fel kellően a negatív jelenségekkel

szemben. A pártfunkciót viselők és párttagok személyes kapcsolata nem kielégítő a fiatalokkal, amely nehezíti problémáik, törekvéseik megértését és érdemi megoldásuk elősegítését.

A Központi Bizottság — kiindulva a társadalom szükségletedből, a párt szerepéből és felelősségéből —, utat mutatott elemzésével, következtetéseivel és a határozatba foglalt feladatokkal az ifjúságpolitika kérdéseiben. Az ifjúság nevelése, felkészítése a társadalmá kötelezettségek teljesítésére fontos, a szocialista építés összetett és szerves feladata, a pártmunka, az állami és társadalmi szervek tevékenységének elválaszthatatlan része.

Ifjúságunkat olyan fed* nőtté kell nevelni, akiknek szocialista céljaik vannak, akik munkáját, gondolkodását, magatartását a marxizmus—lenini zmus világnézete határozza meg; akik művelt, képzett, munkakörüket hivatásnak tekintő emberekké válnak; akik szeretik a szépet és járt, tisztelik embertársaikat és szüleiket; akik életük értelmét és célját az építésben, az alkotásban, a szocialista haza gyarapításában és nagy közösségünk, a szocialista világ- rendszer erősítésében látják.

Az Ifjúság nevelésének kulcskérdése a társadalom felnőtt és ifjúsági szervezetei közötti munkamegosztás, valamint az ifjúsági szervezetek és klubok-egy es illetek közötti viszony. A KISZ egymaga nem vállalhatja eszközei és szervezeti ereje folytán a különböző korú, rétegű, érdeklődésű fiatalok szervezését, képviseletét, aktivizálását és igényei kielégítését E felismerésből adódó fontos következtetés: az ifjúság nevelésének össztársadalmi üggyé kell válnia. A párt-, állami, társadalmi szerveknek többet kell magukra vállalniuk abból, amit ma még a KISZ végez. Elő kell segíteni — az alkalmasság alapján — arányosabb képviseletüket a különböző váiasetett és kánevewfl Marvekben, részt biztosítva ne-, kik az elemzésben és döntésekben. Ez elősegíti értelmi fejlődésüket, a sikerek és kudarcok érzelmileg is szocialista céljainkkal és harcunkkal — járva a nehézségek leküzdésének útját — azonosítja a fiatalokat.

P

ártszervezeteink tudatosítsák az ifjúság nevelésének társadalmi jelentőségét, segítsék elő az ennek megfelelő szemlélet és magatartás kialakítását: közvetlenül és közvetve irányítsák és koordinálják az ifjúság nevelése érdekében kifejtett széles körű társadalmi tevékenységet.

A KISZ közvetlen pártirá- nyítását úgy kell megoldani, hogy az átfogó eszmei, politikai és szervezeti kérdések legyenek előtérben, erősítve minden szintű KISZ-szerv öntevékenységét. Az irányító munka politikai eszközökkel, a KlSZ-szervezeteknek és ifjú kommunistáknak adott pártmegbízatások útján történjék.

Növelni kell a tanácsok, tömegszervezeti szervek szerepét az ifjúság nevelésében, szervezésében, az ehhez szükséges feltételek biztosításában.

A Központi Bizottság elvi álláspontja, hogy a KISZ, a párt és a magyar ifjúság

egyetlen politikai tömegszervezete, amelynek hivatása: az ifjúság körében a párt politikájának hirdetése, érdekeinek védelme, tagjainak kommunistává nevelése. E hivatás teljesítése megköveteli a KISZ kommunista, politikai jellegének elsődleges biztosítását, egyben tömegszervezeti jellegének fenntartását

A Központi Bizottság határozatának végrehajtása folyamat a szocialista építés irányába mutató és feladatai körébe tartozó kérdés. Végrehajtása révén megfelelünk egyik fontos feladatunknak, az Ifjúságot felkészítjük a szocialista építésre, egyben közéletünket gazdagítjuk az ifjúság frissítő lendületével, alkotó energiáinak felszabadításával és helyes mederbe terelésével.

A kommunista és munkáspártok képviselői tavalyi moszkvai tanácskozásról kiadott dokumentum mindjárt bevezetőjében szögezi le: „A kialakult helyzet megköveteli a kommunisták és az összes antiimperialista erők akcióegységét avégett, hogy a mind újabb lehetőségek maximális kihasználáséval, szélesebb körű támadást bontakoztassanak ki az imperializmus ellen, a reakció és a háború erői ellen".

Ez a programadó dokumentum nemhogy vesztene aktualitásából, de napjaink eseményeinek fényében mind na- nagyobb időszerűségre tesz szert. Egyrészt azért, mert az imperializmus a tanácskozás óta eltelt idő alatt minden vonalon fokozta támadásait a nemzeti függetlenségükéit védelmező népek, valamint világszerte a dolgozók demokratikus vívmányai ellen. Igaz, az imperializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést. Mi sem bizonyítja jobban, mint a vietnami háború, hogy micsoda nagy különbség van az imperializmus agresszív tervei és a tervek megvalósításának tényleges lehetőségei között. De tény az, hogy Washington gyakorlatilag befagyasztotta a vietnami kérdés rendezéséről folyt párizsi tárgyalásokat és az agresszió kiszélesítésére törekszik egész Indokínában. A március 18-i kambodzsai puccs mindennél világosabban leleplezi ezt a szándékot. Az imperialisták nem hagynak fel a területrabló Izraelnek nyújtott támogatással és ezáltal állandósítják a közel-keleti válságot. Nem hagynak fel a forradalmi Kuba eltiprásának terveivel. Európában Washington és szövetségesei mindent elkövetnek, hogy meghosszabbítsák a NATO életét, erősítsék szervezetét, s fenntartsák^ az Egyesült Államok „katonai jelenlétét” az európai kontinensen. A Földközi-tenger térségében a politikai és katonai nyomás állandó eszközéül szolgál a 6. amerikai flotta és az a katonai támaszpontrendszer, amely veszélyezteti a béke ügyét ebben a térségben. Hogy mit jelent az amerikai jelenlét a Földközi-tengeren, arra éppen eléggé jellemző a ciprusi helyzet többszöri kiéleződése, a görögországi fasiszta puccs és a puccsista ezredesek fenntartásához nyújtott NÁTO-támogatás.

Délkelet-Ázsiában és a Távol-Keleten a SEATO, az ANZUS, az úgynevezett amerikai—japán biztonsági szerződés jelent szüntelen fenyegetést a térség népeinek nemzeti függetlenségére és haladó vívmányaira. Különösen szembeszökő kihívás az imperializmus távol-keleti politikája a koreai nép ellen, amely hazája békés újraegyesítéséért küzd. Latin-Amerikában a „Szövetség a haladásért" program, s különösen annak nixoni értelmezése vezet oda, hogv katonai junták számolnak le a demokratikus és szabadságtörekvésekkel.

Mindez a kihívás, fenyegetés, erőszak és elnyomás a népeket és a demokratikus mozgalmakat világszerte az ellenállás fokozására készteti. Hiába volt a kambodzsai puccs, az amerikaiak ezzel csak siettették Indokína népei egységfrontjának létrejöttét; azt, hogy vietnamiak, laosziak és kambodzsaiak vátl-váll mellett küzdjenek a betolakodók és hódítók, s azok kiszolgálói ellen. Az arab egység növeke dése, a palesztínai felszabadító szervezetek megerősödése. ; földközi-tengeri haladó erők akcióegységet sürgető értekezletei is hasonló folyamatokra utalnak.

Igen nagy jelentőséget van annak, hogy a fejlett tőkés országokban, magában az Egyesült Államokban is erősödőik

Szolidaritásunk u világ haladó erőivel

a demokratikus mozgalmak; mind szélesebb tömegek küzdenek a faji megkülönböztetés, a rendőri kegyetlenség, a

szellem szabadságának elnyomása ellen. A tőkés kizsákmányolásra válaszul harcos sztrájkokat rendeznek Olaszországban, Angliában, Amerikában. Az értelmiségiek, a szabadfoglalkozásúak, az Egyesült Államok vallásos köreinek képviselői is egyre aktívabban kapcsai ódnak be a társadalmi tiltakozás mozgalmába és a békemozgalomba.

„Hogy véget vethessenek az imperializmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre — hangoztatta a moszkvai tanácskozás dokumentuma — a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népieknek egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály és minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocialimusért harcol”.

Az értekezleten képviselt kommunista és munkáspártok, történelmi felelősségük tudatában egységes akciókra szólították fel mindazokat, akik készek harcolni a békéért, a szabadságért és a haladásért A tanácskozás egész menete és az elfogadott dokumentumok világosan kifejezik annak a szükségszerűségnek a felismerését hogy egy széles antiimperialista összefogás magva és fő ereje a kommunista vi- iágmozgalom. Az imperialistaellenes erők harcának bázisa: a szocialista világrendszer, amelynek egysége, összeforrott- sága — a küzdelem sikerének záloga.

Jelenleg a proletár internacionalizmus új tartalmat nyer, úgyis megjelenik, mint szocialista internacionalizmus, vagyis mint a szocialista országok dolgozói széles rétegei nemzetközi szolidaritásának elve. mint a szocializmus világrendszeréhez ^tartozó államok nemzetközi szolidaritásának elve, amely kiterjeszti hatósugarát a világszerte folyó antiimperialista küzdelemre. Lenin a mozgalmat arra figyelmeztette, hogy érezze át a munkásosztály nemzetközi küldetésével járó felelősséget. Ez a küldetés az igazi internacionalista irányvonal következetes megvalósításéra kötelez. A dolog lényege, mint Lenin mondotta — „nem az internacionalizmus meghirdetése, hanem az, hogy még a legnehezebb időkben is képesek legyünk tettekben internacionalisták lenni".

Ezek a tettek — a moszkvai tanácskozás máig érvényes értelmezésében — magukban foglalják mindenekelőtt a vietnami nép sokoldalú támogatását, az arab népek igazságos ügyének győzelméhez nyújtott támogatást, a fasiszta veszély ellen folytatott nemzetközi küzdelmet Európában és az egész világon. Az imperialistaellenes erők akcióegységének alapvető láncszeme marad az a harc, amelyet a háborús veszély, a népeket továbbra is tömegpusztítással fenyegető termonukleáris világháború veszélye ellen, a tartó® békéért vívnak.

Természetesen — ahogy erre a moszkvai dokumentum is rámutat — saját népünk érdekeinek, a szocializmus kö- 'ös ügyének önzetlen és odaadó szolgálata ele"««dhr'’ ’en "eltétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok egységes akciói, összefogva a világ haladó erőivel eredményesek legyenek: hogy biztos legyen sikerük kitűzött történe/* mi céljaik ed eresében.

iaDo K István