Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

i\üááUTH 8.20 RAnJd: -----­9.01 Harsán a KűrtSE« 9.36 Cigány dalok 10.05 Fiatalok 10.25 Áriák 11.00 iskolarádW 11.35 Schumann.; JStoa noveUette 12.20 na nyer n*» 13.30 Melódiakoktél 13.45 Törvénykönyv 14.00 opcrarészletek 14.14 A Gyenmekrádlű u-dúr 14.39 15.10 Mozart 15.25 Bádióiskola 16.05 Mai témák — mai dalok 16.16 Népdalok 16.37 Beneszánsa kórnsanűvek 17.20 v. Gull venényt* 17.55 Riport 18.28 Könnyűzenei hired* 19.25 A Szabó család 19.55 Beethoven; IX. szUntónla 21.14 Kozmosa 21.30 Nóták 22.15 A kurdok fOMJfta 22.25 Bach-szonáták 23.15 Ritmus és melódia 0.10 I.antmuzsika PETŐFI 8.0S Verbunkosok 9.09 Schirmer: Fekete arany 9.23 Muzsikusok közeiről 11.45 A tudomány növény, ábrázolásáról 12.00 Operallnáték 13.03 tiszt-művek 14.00 Randevú kettőtől a hatig ... 18.10 Fiatalok hullám­hosszán 19.40 Riport 20.28 Várnai Zseni élete 21.08 Szimfonikus hang­verseny 22.25 Nóták 23.15 Áriák MAGYAR ö.oo rrv 17.58 Ütifilm 18.25 Miről ír a világsajtó? 18.45 Esti mese 18.55 Tudományos műsor tizenéveseknek 19.30 összeállítás Mikszáth írásaiból 20.00 Tv-híradó 20.20 Fiatalok jubileumi vetélkedője 22.20 Tv-híradó POZSONYI 8.3Ő Csalt egy fog élni. <Tv- játék) 11.40 Népdalok 19.15 Közvetítés és 22.30 Tudósítás a kerékpáros b ékeverseny r ől 19.00 és 22.05 Tv-híradó 20.10 A barátság hangversenye EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél a és 8 órakor. Világfiak Csehszlovák film EGRI BRÖDY: (Telefon: J4-07) Az előadások kezdetei fél 6 és fél 8 órakor. Estély habfürdővel Színes amerikai film EGRI KERT: Az előadás kezdete 8 órakor. Díllinger halott GYÖNGYÖSI PUSKIN: O, az a csodálatos háború GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A tigris HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Brúnó, a vasárnapi gyerek HATVANI KOSSUTH: Árkon, bokron át HEVES: Vietnam amerikai szemmel FÜZESABONY: Elvira Madigan UHyiLET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Kendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele­fon: 17-27.) üsriSesseu a A Lábatlanban épülő Vékony papírgyár építése előrehaladott stádiumba lépett. A négy papírgyártó gép közül kettőnek a szerelésén dolgoznak már a finn szakemberek, az l-es papír­gép ez év második felében megkezdi a 6 hónapos próba­üzemelését. (MTI foto — Bajkor József felv.) A Venus jegyében Különös dolog, de igy történt: a modern magyar nyelvtudo­mányt megalapozó munka la­tin nyelven, a dán fővárosban és egy magyarul alig tudó, Bécsbe szakadt hazánkfia ösz­tönzésére készült el, most ép­pen 200 éve. Ebben az Időben a csillagá­szok kiszámították, hogy 1769 júniusában a Venus pályája metszeni fogja a Napot és a Földet összekötő egyenest, s en­nek az átvonulásnak a megfi­gyeléséből meg lehet határozni a Napnak bolygónktól számí­tott pontos távolságát. VTI Ke- resztély, Dánia és Norvégia ki­rálya, akinek mai szóval hob­byja volt a csillagászat, a je­lenség megfigyelésére alkalmas helyen, Verdő szigetén csillag­dát építtetett. A megfigyelésre pedig .kölcsönkérte” Mária Teréziától Hell Miksát, a kor egyik legtekintélyesebb csilla­gászát, a bécsi obszervatórium magyar származású igazgatóját. Hell aztán megbízható asszisz­tensről gondoskodott magának. Választása egykori tanítványéra, az akkor Nagyszombatban dolgo­zó Sajnovics Jánosra esett. ,,Hell Sajnovicstól nem csupán a csil­lagászati megfigyelésben, várt avatott segítséget — írja Zsirai Miklós, a neves nyelvész —, ha­nem azt Is remélhette tőle, hogy dűlőre juttatja mellesleg az eu­rópai tudóskörökben a magyar —lapp rokonságról elterjedt, a suttogó föltevések kérdését is. Hétinek ugyanis ez a vita sze­get ütött a fejébe. Mivel ő Időközben elfelejtett magyarul, a Fejér megyei születésű, ma­gyarul jól beszélő Sajnovicstól várta, hogy a lappok által la­kott Verdőn választ talál a kér- désr0^^ Hellék 1768. októberében ha­jón futottak be Verdőre. A Ve­nus és a Nap konstellációjáig még több mint fél év volt hát­ra, alkalma volt tehát Sajno- vicsmak, hogy tanulmányozza a lappok szokásait, igyekezzék összegyűjteni a magyar— lapp nyelvrokonság jelelt. így érke­zett el június 3-a és 4-e, s tu­dósaink szerencséjére az addig viharfelhős északi ég felderült: Hellék észlelhették á Venus át­vonulását. A sziget lakossága valóságos népünnepélyt rende­zett a nagy tudományos vív­mány tiszteletére, Szerencsé­jük folytatódott: visszatérőben rájuk tört egy súlyos tengeri vihar, amely a finnországi Mauersurdban hosszabb kény­szerpihenőre Ítélte őket. Itt Saj- novios megfelelő nyelvi környe­zetben fejezhette be nyelvésze­ti vizsgálódásait. A dán fővá­rosban aztán papírra Is vetette művét. 1770-ben, Koppenhágá­ban kiadott könyvének címe: „Demonstratio Idióma Ungaro- rum et Lappon um Idem esse”, azaz Bizonyítása annak, hogy a magyarok és a lappok nyelve azonos. (Az első hazai kiadás valamivel később, Nagyszombat­ban jelent meg.) Kérdés: Mit keresett Mária Terézia Makiáron? Felelet: Semmit Egy helytörténeti legenda és egy hiányzó e betű története A helytörténeti kutatókat is megtréfálja olykor a vé­letlen, s nem is kicsit. Egy hevenyén elnézett ragozás elindítja Mária Teréziát — Makiárra és kétszáz évig, egészen mostanáig előfordul a helytörténeti írásokban az a közlés, hogy a királynő 1770 májusában, tehát pon­tosan a kétszáz év előtti or­gonanyíláskor ebben a He­ves megyei községben tar­tózkodott. Mit keresett Mária Teré­zia Makiáron? — kérdezi a kétszáz év után felötlött kí­váncsiság. Abban a bizonyos tizen­nyolcadik században, amely­ben főúri püspökök és gaz­dag polgárok pénzéből, né­met és olasz építők művé­szetéből, igás parasztok ve­rejtékéből fölépült, kialakult Eger gyönyörűséges város­magja, a városnak, több bí­rája volt a fontosabb ügyek remiben tartására. A „feő” bíró alá tartoztak a vásárbí- rák, a piaci rend okából, a hegybírák, a szőlők felügye­letére, a malombírák, a pá- linkaíbírák, s nem utolsósor­ban a borbírák. Ismervén a világ dolgait, bizonyos, hogy nekik volt a legnagyobb el­foglaltságuk. A városnak saját szőleje is volt, bérelt is, szüretelt is, vásárolt is, mérte is a bort a kocsmákban, miután bérbe vette a bormérésd jogot két földesurától, a püspöktől, meg a káptalantól. Ezt mind számon kellett tartaná. Egy nevezetes elszámolás De talán leggondosabb munkája az volt a borbíró­nak, hogy pontosan nyilván­tartotta az ingyen adott bo­rokat Ilyen pedig sok volt. Illetményen és áldomáson kí­vül bőven gurultak a gönci hordók ajándékba, vagy aho­gyan akkor mondták: „dis- cretióba”. A legöregebb ál­moskönyvekben is olvasható, hogy a legreménytelenebb ügyek is kihajtanak, ha eg­ri borral öntözik a gyökerü­ket, a feőbíró kiutalta, a borbíró kiadta, elszámolta. Az elszámolt tételek közt olvasható Koczka István or- dinárius bíró 1770. május 20-i keltezéssel ellátott „Commi- sionja öt liter óborról, ami­kor ő császári felsége Mak­iáron tartózkodott vagy aho­gyan ékes német nyelven irata: wie Ihr Kayserl. Ma­jestät in Maglar ware.” „Ez az okirat arról tanús­kodik, hogy Mária Terézia királyné őfelsége az 1770. évi május hónapban Makiáron is megfordult” — írja Szabó Ignác, a városi levéltár egy­kori hiteles rendezője 1898- ban megjelent munkájában. (:Eger múltjából 0 Ahhoz nem fér kétség, hogy Mária Terézia szerette a magyarokat amire meg is volt minden oka. Mert alig­hogy trónra lépett ifjasszony korában, rátámadt Frigyes porosz király és megfosztot­ta a legértékesebb osztrák tartománytól, Sziléziától, Ká­roly bajor választófejedelem Einzig tört be, s Prágát is elfoglalta. Gyászruhában jött a huszonnégy éves szép és karcsú királynő az 1741-i po­zsonyi országgyűlésbe és könnyéli között kérte a ma­gyarok segítségét. A Halbsburg-ház a magya­roknak köszönhette, hogy megtarthatta trónját, s a lo­vaglás nemzet újabb száza­dokra nyakába ültette a zsarnokot. 1770-ben Mária Terézia már nem nagyon kedvelte a magyarokat, mert az életen és véren kívül pénz is kellett neki, s a map'ar nemesség nem akart adót fi­zetni. Terézián ekkor erőt A b.-i Grand Hotel grill- jében néhány hete minden éjszaka levetkőzik egy fiatal, szőke nő. Nem a meleg miatt, nem is erkölcstelen szándék­kal, aludni sem vágy. Csak vetkőzik, mert ezt a szakmát választotta élete hivatásául. Egyébként egész éjszaka kellemes műsort adnak itt a fővárosi és a helyi művészek közreműködésével egy tíze­sért. Muzsika maximális mennyiségben, ital maximá­lis áron. Énekelnek, táncol­nak a művészek és ez a csi­nos leány, valószínű, rossz a fülhallása, éjfélkor vetkőzni kezd. Megszólal a vérpezsdí­tő tam-tam, kijön a nő, esté­lyi ruhája végigsepri a par­kettet. A zenekar elé áll, fi­noman mosolyog és vetkőzik. Ütemesen, a zenére, először a könyökéig érő fekete kesz­tyűitől szabadul meg. Kö­zénk dobja. (Milyen bájos). Azután hátat fordít és nagy graciózitással lehúzza ruhá­ja cipzárját nyakától egé­szen... Igen, egészen a há­ta közepéig. Akkor ott a zár megmakacsolja magát, az is­tennek sem megy, akár csak egy centicskét is lejjebb. A vonagló ritmusból rán­gógörcsös vttustánc lesz, a graciőzításból ideges kapko­dás. — Istenem! — sóhajt az ezerarcú, egyszínű közönség és akkor a cipzár lemegy. A zene felgyorsul, hango­sabb lesz. A leányzó kilép a ruhából. Ott áll előttünk fe­hérneműben, illetve fekete­neműben. Fekete nylonharis­nya, fekete harisnyakötő, fe­kete ... Nicsak, a bal comb­ján két harisnyakötőpánt a levegőben lóg, árván, bénán. A csatok valószínű, már az öltözőben előre eljátszották szerepüket és kikapcsolódtak. A magyar ipar bosszúja! Mi­csoda blama: vetkőzni kell és a harisnya már előre lóg. A lány szemérmesen félrefor­dul, akár az utcán, vagy egy kapu alatt és megigazítja le­zser szerelését. Mórikálja magát, táncol egy keveset, forog, lassan kör- be-körbe, hogy a befizetett tízesért mindent lássunk. Alapos, munkaszerető kis­lány lehet, gondolom. Ügyes kezű, szorgalmas masamód- lány lehetett volna belőle, ha iparra adja aranyos szőke fejét. Amíg mozog, eszembe jut Gyarmati Mihály, ha­zánk fia, a párizsi Folies Bergeres igazgatója. Ültünk az irodájában, beszélgettünk, bejött hozzá két félvér lány félmezítelenül, vállukon a bundájuk, csak úgy, panyó- kára vetve. Bájosan köszön­tek, mosolygtak, ahogyan csak egy párizsi nő tud mo­solyogni, leültek, kicsi kosa­rakból előszedték horgolásai­kat és kezük, mint a motol­la, forgatta a fényes tűt. Mi, magyar újságírók tátottuk a szánkat és igen jót moso­lyogtunk bajuszunk alatt, amikor Gyarmati barátunk azt mondta: — Higggyék el, uraim, ezek tisztességes feleségek, jó csa­ládanyák, sőt, mint látják, háziasak is. Fellépnek itt, a színházamban, esténként 30 frank a gázsijuk. Megéri, tö­megesen jelentkeznek min­den évben. Amikor Gyarmati ezt ne­künk elmondta, igazán nem gondoltam, hogy nyolc év múltán, éppen a b.-i Grand Hotelben látok majd nyilvá­nosan vetkőző nőt. Hiába, a művészet, a kultúra nem is­mer országhatárokat. A leányzó, fittyet hányva súlyos gondolataimnak, idő­közben felrakta a jobb lábát egy idősebb úr székére, s szép lassan, módszeresen le­felé gyűrte harisnyáját, és azt is eldobta. Jobb érzésű, igazságos kislány a művész­nő, ezt mindenki megállapít­hatta abból az egyszerű tény­ből, hogy a bal lábával vi­szont egy lengyel társaságot tisztelt meg. Micsoda költemény egy ilyen harisnyalehúzás, micso­da mozdulatok. Benne az egész élet. Feszül a comb, a lábikra, kecsesen hajlik a lábfej, mint balettben a spicc. Mondanom sem kell, az a harisnya a lengyel test­vérnép fiaié lett. — Áh, Európa — mondot­ták meghatottam A leányzó sok mindent le­vetett még, de azért nem mindent. Dobpergés, sötétség. Volt leányzó, nincs leányzó. A ze­nekar tapsolni kezd, kitör a tomboló tapsorkán. Tánczene. A művésznő visszajön, utcai miniben. Felkérik, táncolni megy. Az egyik cinikus zenész odavi­szi hozzá a fekete melltartót, és azt mondja: — Ez a parketten maradt, szivi. — A leányzó nyugod­tan ráteszi a holmit a szék karfájára és tovább táncol. Végtére ez a munkaeszköze. A Folies Bergeres-ben fél évig adnak egy műsort. Ott az egész színház meztelen, csak az igazgató és a jegy­szedők nem. Elzarándokol ide minden külföldi, legjobban a tehetős amerikaiak. A jegy méregdrága, a magyarok in- gyen mehetnek, és az igaz­gatói páholyból nézhetik a műsort. Azt mondja Gyar­mati: — Tudják, uraim, a vér nem válik vízzé... Elvégre magyarok vagyunk. Es ott, Párizsban, az elő­adás végén, a szép mezítelen leányok lemennek a nézőtér­re, karon kapnak egy-egy totyakos amerikai turistát és felviszik őket a színpadra. Az öregurak a mezítelen höl­gyekkel összekarolva járják a kán-kánt. Igaz is: az urak­nak először térdig fel kell gyűrniük a nadrágjukat, tgy mulatságosabb a látvány. Azok a szőrös, remegő, pi­paszár férfilábak! Minden pénzt megér ez a látvány. Gurul az egész nézősereg. A produkció végén fájda­lomdíjként a színház igazga­tósága hatalmas üveg par­fümöket, miegymást oszt szét az amatőr táncosok között. B.-ben kihagyták ezt a fi­gurát és úgy hallottam a vájtfülü kollégáktól, hogy ■másutt is szegény az eklízsia az ilyen sztriptízbárokban. De én nem veszítettem el a hitemet, mert tisztában va­gyok azzal, hogy tanulékony nép vagyunk, igazságérze­tünk nagy, ha kell, lázadunk is. Igazságunkért. Kivereked- jük jogainkat. Ha egyszer megtudja a mi közösségünk, hogy ott, Párizsban hogyan mennek a dolgok... Szobám a grill mellett van. Lefekszem, a dobos a fülem­től öt méterre veri a bőrt és csak egy papírfái választ el tőle. Valaki énekel: „Gímbelem, gombolom .. dzsesszben, hogy modern le­gyem Suha Andor vett a történelmi feledé- kenység. Adott ugyan sok mindent, ami jár egy lova­glás nemzetnek. Alapított Mária Terézia rendet a ka­tonáknak. Szent István ren­det a polgároknak. Hazahozat­ta Raguzából első királyunk jobb kezét, de olyan vámpo­litikát kezdett, hogy a köz­gazdászok ettől az időtől kezdve számítják az ország gyarmati szintre süllyedését. Arról is tudunk, hogy a ki­rálynő többször megfordult az országban. Kirándult fér­je holicsi birtokára, ahol az­zal szórakoztak, hogy tót leá­nyokat és legényeket felöl­töztettek selyembe, bársony­ba, s közölték az udvari né­pekkel, hogy nemes urak és kisasszonyok érkeztek Mor­vaországból. Asztalhoz ültet­ték őket és azon mulattak, milyen esetlenül mozognak a vendégek a szokatlan ruhák­ban és szokatlan asztalne- műek között. De Maklárco? Még arra sem lehet gya­nakodni, hogy valamely makiári nyalka huszár vet­te meg a szívét, mert akkor már 53 éves volt és egyéb­ként is, bármit rebesgettek róla a rosszmájú népek, a történetírók tűzbe teszik a kezüket azért, tőgy a hites ura volt mind a tizenhat gyermekének az édesapja. Különben is, ha utazott, min­dig teljes udvartartással uta­zott. S mit tett volna ennyi udvari úrnak, dámának öt li­ter egri bor. Ha volt is, át­utazóiban lehetett De miért nem jött b* Egerbe? Hiszen ha nem ér­tettek is egyet Ekzterházy püspökkel az egri egyetem kérdésében, barátságosan le­velezték. Az a bizonyos e bein Hanem a fia, József, az nem szerette a papokat. Ej­nye, nézzük csak, hogy is szól az a borutalvány? „Wie Ihr Kayseri. Mayes tat. Ez bi­zony himnemű látogatót je­lent Ha nőnemű lett volna, akkor Ihre Majestät lett vol­na. Ennek az e betűnek a hiánya kerülte el boldogult Szabó Ignác figyelmét ami­kor lefordította a német szö­veget Az vessen rá követ ér­te, aki még soha nem téve­dett él ebben a sok csomóra kötött német ragozásban. Megzavarhatta a Felség cím­zés is, talán nem jutott hir­telen eszébe, hogy a király­nő még 1765-ben maga mellé vette fiát uralkodónak, kor- régensnék, s Így megillette az uralkodói cím. Hát persze, ő járt itt, a boldogtalan ember, aki már két feleséget temetett el, ő,a szigorú és komor trónörökös, ezen a tájon is kergette a nagy ceztrák birodalom déli­bábját, s meg akarta ismerni leendő országát Háromszor is megfordult itt, mint elszegényedett oszt­rák főnemes, gróf Fáikon- stein, szegényesen, nem is udvari fogaton, hanem vál­tott postalovakkal, neki fi- gyelroeskedtek az egri bírák öt liter óborral. Néki, aki olyan kopottan járt sovány csizmáiban, hogy csak akkor bontotta ki kendőjéből a job­bik kalapját, ha valahol fel­ismerték és már nem tudott kitérni az ünnepélyesebb fo­gadtatás elől. Sok tapasztalatot szerzett országjáró útjain, amennyit egyetlen uralkodó sem — ír­ják életrajzírói. Talán, ép­pen Makiárom vette észre, hogy a toronyban vihar elé harangoznak, él is tiltotta egy rendeletében ezt a régi szokást, hogy a harangozótle ne teremtse a toronyból a villámcsapás. De észrevette-e ugyan, hogy tele vannak virággal az orgonabokrok májusban? Makiáron. Dr. Kapor Elemér 1970. május 26., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom