Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Építőiparunk az érdeklődés középpontjában A világon — a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint — kereken 180 millió lalcás hiányzik... Az indiai nagyvárosban, Calcuttában hatszázezer ember alszik az utcákon, Olaszországban kétmillióan élnek kimondottan rossz körülmények között, a jelenlegi tapasztalatokat, a fejlődés mostani ütemét tekintve még az Amerikai Egyesült Államokban is nem kevesebb mint 280 év kellene ahhoz, hogy a lakásínséget felszámolják, a gondokat végérvényesen eloszlassák. A múlt öröksége: teher Ahogy világszerte, sajnos hazánkban sem beszélhetünk általános elégedettséggel a témáról —, mint ez a közelmúltban, Pesten egy országos konferencián is elhangzott— noha meglepő módom az első tiz ország között vagyunk, miután háromszáz lakás jut minden ezer emberre — s évente ugyanennyinek 6,5 új otthon is létesül. A napjainkban nálunk számlálható 3,2 millió lakásból a legutóbbi negyedszázadban épült 1,1 millió. Nagy teher a múlt örökségé, hiszen rendkívül sok még ma is a vályogból, sárból készült lakóház, jócskán akad háború előtti, s meg régebbi rozzant, öreg epulet. Ma is kedvezőtlen a komfort nélküli lakások aránya, hatvannyolc városunkban nz otthonok megközelítően felébe jutott csak eddig vízvezeték, korántsem kielégítő a csatornázás. _ Építőiparunk számáramár az említett helyzet javítasa is jókora feladatot jelenthetne. nem is beszélve^ az egyéb munkákról. Építőiparunk azonban egyelőre saj- nos az igények előbbi részének tökéletes kielégítésére sem képes! A tavaly átadott 61 800 lakás építésével a tanácsi és a szövetkezeti ipar a tervezettnél jóval kevesebbet teljesített. Csökkent a lakosságnak végzett munka, s a 22 nagyobb beruházásból csak 18 valósult meg december végéig. Egyedül __ a Gyárkémény-, Kazán-, Kemenceépítő, Hő- és Savszi- getelő Vállalat visontai ki- rendeltségénél akkora a lemaradás, hogy az egész cég összes embere sem lenne képes pótolni! Közismerten baj van az utainkkal: hálózatunkban mintegy 1600 kilométernyi szakaszt kellene sürgősen kijavítani, felújítani. , ,, Nagymértékben hátráltatta az előrehaladást a szokásosnál érezhetőbb munkaerő-vándorlás, a termelői létszámhiány, s az állományban dolgozók jelentős részének felelőtlensége. Ilyenolyan kifogások miatt ta- tavaly naponta átlagosan 17 ezer ember volt távol a munkahelyektől! Rövidítette a hasznosítható időt a negyvennégy órás munkarendre való fokozottabb átérés, nem kívánatos létszámgazdálkodással, vagy éppenséggel a kellő gépesítés elmulasztásával rontották sok helyütt a termelékenységet, A feladatok helytelen szervezésével és végzésével eiég gyakran egymás munkáját tették tönkre. S mindezekhez járult a zökkenőkkel teli anyagellátás, a kereskedelem számos tévedése, amelyet sajnos még ma is érzünk. Sok a tennivaló Igen sok lenne a tennivaló az állapotok orvoslására! Mindenekelőtt valamennyi munkahelyen az eddiginél jóval komolyabban kellene venni a megbízatásokat. Feltétlenül szükséges az országos és megyei, a megyei es a helyi, az egyéni és nép- gazdasági érdekek alapos egyeztetése. Egy-egy építkezés megkezdését sokoldalú előkészítés előzze meg. A városrekonstv u1: >ókat elsősorban ne szanálásokkal hanem megfelelő üres ’.érdietek célszerű beépítésevei igyekezzenek elvégezni, hogy pótlás helyett gyarapítsuk is épületállományunkat. A lakótelepek helyét ne csak „szemre” próbálják mégha-. tározni, valóban a legalkalmasabb helyet keressék számukra. Vegyék észre, hogy például egy látványos 22 emeletes bérház építési költségéből a benne lévőnél jóval több lakást is készíthetnének egy kevésbé óriás vagy rendkívüli — de a maga nemében igazán impozáns épületben, házsorban. A technológiai tervezésnek az eddiginél jobban szinkronban kellene lennie az építési tervezéssel, sürgős javulásra van szükség a szerelő- és mélyépítő munkáknál. A beruházásokat általában úgy illene megvalósítani, hogy a befejezése után is korszerűek, praktikusak maradjanak! Kétségtelen, hogy sokat javult az építkezés koncentráltsága, a háború előtti 23 nagyvállalkozás összesen háromezer lóerős potenciáljával összevetve számottevő változást jelent a mai 680 ezres teljesítőképesség — ám napjainkban még ez is kevés! A technika fejlődésével jobban lépést kell tartani! A magasépítésben bátrabban kell alkalmazni az újabb technológiákat, ahol különösen érdemes: a csú- szózsalus, alagútzsalus módszereket. Számítsanak mindenütt még jobban a házgyárakra, ne féljenek a készített épületek egyhangúságától, hiszen ma már például a 3. számú budapesti házgyár is 13 féle variációt tesz lehetővé elemeivel! Kerüljön az eddigieknél inkább előtérbe az ember is! Mindenütt törődjenek jobban a munkahelyi körülményekkel, tegyék vonzóbbá a vállalatokat. szövetkezeteket. Ésszerűen igyekezzenek elkerülni a túlórázásokat, mert a 12—14 órás műszakok sokszor több kárt okozhatnak mint hasznot! S tő rődjenek a dolgozók állandó képzésével is, próbáljanak az emberekből bizonyos fokig univerzális mestereket faragni. Sürget az idő Annál is inkább szükség van mindezekre, mert az építőipar feladatai egyre sürgetőbbek. Még az árvíz előtt csupán lakásokból 70 ezer elkészítését terveztük az idén, de szeretnénk 18 ezerrel megtoldani ezt a számot, A IV. ötéves terv ben pedig 400 ezer új lakás építése szerepel programunkban, százezerrel több mint a jelenlegi tervidőszakban — s ezzel egyelőre akár meg is oldhatnánk problé máinkat. S természetesen szükség van új üzemekre, gyárakra, iskolákra, kórházakra, megfelelő utakra és még sok más létesítményre, amelyek kivitelezése korántsem gyerekjáték. S feltétlenül gondoskodni kell a má,r meglévő építmények állagának megóvásáról — amelyről eddig valahogy országosan megfeledkeztek — ami további erőfeszítéseket igényel. Kormányunk reálisan mérlegeli a lehetőségeket, józanul tervezi a jövőt, már jóváhagyta az építőipar fejlesztési koncepcióját. Eszerint a IV. ötéves tervben 24 milliárd forintot szán az építőiparnak, további 18-at az építőanyag-iparnak és 5,5 milliárdot a két iparággal szorosan összefüggő, együttműködő tárcáknak. Ha az elképzelések az építőiparban dolgozók mindegyikének akaratával, legjobb tudásával találkoznak, az idén, a következő öt évben és azután, nem remélt távolságokra juthatunk, évtizedek mulasztását pótolhatjuk. Gyón! G”ula Megnyílt az apa üzletház... Mintegy kétmillió forintos beruházási költséggel elkészült Apcon a Qualitál- üzemmel szemben a szövetkezet új üzletháza. Az üzletházban bisztrót és élelmiszer-háztartási boltot létesítettek. A bisztróban egyszerre 80 vendég szórakozhat kulturált körülmények között. Az új bolt és vendéglátó egység szolgálja ki az üzembe naponta érkező, illetve távozó mintegy 1300 munkást. A tervek szerint az új bisztróban az üzemi étkezést is bevezetik. Az építkezést az üzem vezetősége különböző juttatásokkal segítette. Képünk az új ön- kiszolgáló boltban készült. (Foto: Szabó Lajos) A HUNGAROCAMION NEMZETKÖZI AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT kocsiparkjában megjelentek a Rába—Man szerelvények. A 22 tonna teherbírású járművek első 10 darabja már nemzetközi forgalmat bonyolít le. Év végéig további 40 szerelvényt kap a vállalat. Képünkön: Rába—Man szerelvények az M 7-es úton, Budapest határában. (MTI-foto — Jármai Béla felvétele) Veszélyzóna: a garázdaság • •. Négy ittas fiatalember az utcán éjjel feltartóztatott egy hazafelé igyekvő férfit. Tüzet kértek tőle. „Sájnálom, kérem, nincs nálam, nem dohányzóm ...” — szabadkozott a férfi. Erre mindnyájan nekiestek, agyba-főbe verték, aztán mintha mi sem történt volna, fűtyörészve tovább ballagtak. ... A vendég távozni készült egyik éttermünkből, éppen barátaitól búcsúzott, amikor valaki hátúiról nagy erővel tarkón vágta, mert összetévesztette haragosával. A férfi megfordult s ekkor újabb ütés csattant az orrán, nyomban elöntötte a vér. A férfi barátai közbeavatkoztak, hogy a támadót megfékezzék. A garázda férfi velük is dulakodni kezdett, majd rátámadt az intézkedő rendőrre is. Jóllehet az összbűnözés — az elmúlt tíz év átlagában — csökkenést mutat, ám ezen belül a garázdaság és az erőszakos büntettek aránya mindinkább növekedő. Szinte naponta hallunk garázda vagy erőszakos bűncselekményekről. A Kriminalisztikai Intézet legutóbb megvizsgálta a garázdaság miatti büntetőeljárások számának alakulását: az 1967~es adatok l!)64-hez viszonyítva több mint 80 százalékos növekedést mutatnak. Ennél is szembetűnőbb az emelkedés a szabálysértésként elbírált ügyek alakulását vizsgálva. Az erkölcsi követelmények szintjét magasabbra emeltük, mindinkább szigorúbban ítéljük meg a közrendet és köz- biztonságot sértő, veszélyeztető magatartásokat, fokozódik a rendőri felderítés. Mindezek azonban csak részleges magyarázatok lehetnek az emelkedés okaira. Napokban olvastam a Legfőbb Ügyészség titkárságának egyik friss kiadványát: Városi és községi bűnözés Magyarországon 1968-ban. Roppant izgalmas és rendkívül tanulságos elemzés. Mutatja a kóros csomópontokat, hol hatalmasodik a fertőzöttség, hol szükséges a gyógyító erejű beavatkozás. Hol kell a nagyobb készenlét a megelőző szigor és keménység, meddig terjed az érzékeny „vadhús”, amit késsel vágni és kiégetni kell társadalmunk szervezetéből. Fertőzöttség ünk rangsora A tanulmány a 10 000 lakosra eső ismertté vált közvádas bűntetteket mérve, felállítja a városok összbü- nözési fertőzöttségi rangsorát, de feltérképezi a községek, járások bűnözését is az egyes büntetőcsoportokban és kiemelt bűntettekben. A városok összbűnözési fertőzöttségi rangsorában, mondhatni, kedvező helyezést foglalunk. Az ország 69 városa közül: 42. Gyöngyös, 51. Hatvan és a 60. EJger. A járásonként! összesítésben 81. a füzesabonyi. 84. a hevesi, 103. a gyöngyösi, 104. az egri és 105. a volt hatvani járás. Ha az ismertté vált közvádas büntettek körén belül az erőszakos és garázda jellegű bűntetteket vizsgáljuk, itt is felállíthatjuk a fertőzöttségi rangsort. A legtöbb erőszakos és garázda jellegű bűn- cselekményt Hatvanban követték el, kevesebbet Gyöngyösön s ennél is alacsonyabb a bűnözési szám Eger-, ben. Járási összesítésben a hevesi „vezet”, ezt követi szorosan a füzesabonyi, nagyobb leszakadással az egri, a hatvani. Legjobb eredménnyel a gyöngyösi járást említhetjük. Sokatmondó az adat: az összbünözésnek 11,3 százaléka volt erőszakos és garázda jellegű bűntett. E csoporton belül leggyakrabban a szándékos súlyos testi sértések fordulnak elő. Részesedésük a 11,3 százalékból 3,4. Ezután legnagyobb a részesedésük (2,1 százalék) a garázdasági eseteknek. A szándékos emberölések, erős felindulásban elkövetett emberölések, emberölési kísérletek a 11,3 százalékból 0,5, míg- a rablások és zsarolások 0,3 százalékkal részesednek. Nyílt színen és kulisszák mögött Utcák, terek parkok, vendéglő, italbolt — a helyszín sohasem számít, a garázda csak a kedvező lehetőségre vár, s elcsattan az ütés, repül a pohár, az üveg, levegőbe emelkedik a szék, s előkerül a belső zsebből a kés, megvillan a bicska pengéje. Törvényeink a garázdaságot egyformán súlyosnak, társadalomra veszélyesnek ítélik, akár nyilvánosan követik el, akár a kulisszák mögött, családi otthonok falai között. Az idegen személy elleni, az otthonon kívüli cselekményeket a külső környezet észreveszi, leleplezi idejében és a cselekmények véghezvitelét nemegyszer meg is akadályozza-. Nem így azokat a bűntetteket, ame- lyket „kulisszák”’ takarnak. A családtagok elleni cselekmények nem leplezhetők le, erről legtöbbször már csak akkor tudunk, ha vér folyik. A családi otthon falai között az indulat és a gyűlölet, a gátlástalanság és brutalitás kibontakozhat egészen az élet elleni cselekményig. És ennek a kibontakozásnak az útját senki nem gátolja. Hét végi és fizetési napokon, ünnepek idején a különböző kocsmákban, italboltokban állandóan napirenden szerepel — a garázdaság. Nagyon sok bűnügy indul el a pohár mellől, a kocsmákból, presszókból és más italházakból, s igen sokan próbálnak így védekezni a törvény előtt: „Részeg voltam, nem tudtam, mit csinálok .. A garázda és erőszakos bűncselekmények nyolcvan százalékánál konkrétan kimutatható: az ittasság, a túlzott alkoholizálás vezetett a bűntettig. Sokan azt tartják, szükség lenne korlátok közé szorítani az italfogyasztást, ezzel megszűnnék a garázdaság tápláló forrása, így csökkenne a társadalomra veszélyes bűnesetek száma. Mások alátámasztják ezt a véleményüket azzal is, hogy az ital- fogyasztás „világranglistáján'’ Franciaország, Olaszország. Svájc, az USA, Belgium és Anglia után a hetedik helyet foglaljuk. Hozzáteszik még a statisztikai adatokat is: kb. minden századik magyar állampolgár ápolásra, rendszeres orvosi beavatkozásra szoruló alkoholista. E véleményekkel vitatkozom: nincs szükség semmiféle korlátozásra, semmiféle csodaszerre. Kormányrendelet írja elő: 18 éven aluliakat és ittas egyéneket kiszolgálni tilos! Ezt a rendeletet kell betartatnunk könyörtelen szigorral. Akkor az ivópulttól sokak útja majd nem a börtönbe vezet. Ki fogja le a lendülő kart.. . ?! Nemrég riportot készítettem olyan büntetőbíróról, aki erőszakos. élet elleni bűnügyekben tárgyal, ítélkezik, s tevékenysége során már nemegyszer osztott halált. Megkérdeztem: a bűn- cselekmények közül melyiket tartja a legveszélyesebbnek? Válasza: a becsületsértést és a rágalmazást. Valóban így igaz. A szidalmak és rágalmak tartalmában a legsúlyosabb magatartás, a másik ember megvetése, hitelének rontása és megsértése nyilvánul meg. Ez a személyi magatartás és viszonyulás rontja legjobban egy társadalom ég közösség erejét, mert azok a finom kapcsolatok és hajszálcsövek sérülnek, amelyek az embereket észrevétlenül is összekötik. A szidalmazó és a rágalmazó elveszti természetes érzékenységét, az emberiességhez való fogékonyságát, s ettől az indulatos állásfoglalástól már rövid az út a garázdaságig, a testi épség elleni bűncselekményig. Komolytalan és lényegtelen sérelmek és kellemetlenségek, kiszólások, megjegyzések váltanak ki és indítanak el olyan eseménysort, amelynek a vége garázdaság, testi sértés, és nemegyszer emberhalál. Kis. szinte figyelemre sem méltó sérelem az egyik oldalon, — és jóvátehetetlen társadalmi sérelem, betegség, halál a másik oldalon. Egy ingerült hang. pár kurta szó, s ezt követi az ökölcsapás. Sokan passzívan szemlélik a látványt, tétlenek maradnak, közömbösségből. vagy kényelemszeretetből nem fogják le a lendülő kart. A garázdaság elleni küzdelem nem maradhat csupán ügyészségi, rendőrségi és bírósági kérdés. A bűnüldöző szervek nincsenek és nem lehetnek ott minden támadás elkövetésénél. Nekünk, magunknak, közösen es együttes erővel kell lefogni minden lendülő kart. könyörtelenül és keményen, társadalmunk, a köznyugalom legjogosabb védelmében. Pataky Dezső 1979, május 24., vasárnap
