Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
ELMENNEK A FIATALOK A figyelmet a KISZ-titikár felmondása irányította a fiatalokra a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-nél. Feibojdult a közvélemény. Voltak, akik a titkárt marasztalták el, amiért otthagyta a szövetkezetei, hiszen itt kezdett, jól ismerték, meg is barátkoztak vele. Űj munkahelyén ugyan több mint ezer forinttal lett több a fizetése, de akkor is .. ! Mások viszont a tsz vezetőinek makacsságát bírálták. Miért volt olyan szűkmarkú, miért nem honorálta jobban a fiatal szakembert, hiszen a nagyüzemi gazdaság nemcsak jó kétkezi munkásokat követel, hanem diplomásokat is egyre nagyobb számban. O O O O A kertészetben három fiatal szakmunkást kérdeztem meg. Ök is menni készülnek, mint ahogy aznap már három másik társuk sem ment dolgozni, mert ott akarják hagyni a tsz-t. Szklenár Ilona, Endrész Elvira és Tóth Anna annak idején egymást hozták a tsz-be, szakmunkástanulónak, hiszen barátnők. Most is azonos a szándékuk. Az idősebbek állandóan piszkálják őket, minek jöttek ide, miért nem mentek máshová, mit kezdenek azzal, hogy a tsz-ben dolgoznak? Idézik a többieket. A fiúknak sem merik megmondani tánc közben, hogy kertészszakmunkásak. Az rendben volna, hogy kertészek, de hogy tsz-ben ... ! Ennek a lekicsinylő véleménynek a gyökerét mutatja, hogy összesen két lavórjuk van abban a nagyon barátságtalan külsejű, öreg épületben, ami itt az öltöző, az ebédlő és az iroda is egyidő- ben. O O O O Dredor György indulatosabb, mint a lányok. Hét évvel ezelőtt végzett Sátoraljaújhelyen. Most arról beszél, hogy egyre kevesebb lesz a fizetése, ahogy telnek az évek. Az ősszel rábízták a fóliáskertészetet. Neki sem volt semmi tapasztalata, másnak sem. Márciusban a szél felborította a fóliákat, összetöredeztek a tartók, a hó belepte a palántákat. Kapott érte eleget. De amikor hozzákezdtek, senki sem ment ki tanácsot adni: említi emeltebb hangon. Most ő a hibás mindenért. Ha elmegy máshová, akkor napi nyolc óra után a maga úra. Még szabad szombatja is lehet. Inkább keressen néhány száz forinttal kevesebbet, de legalább kulturált módon élhet. O O O O Sorolják azoknak a nevet, akik az utóbbi időben mentek el a tsz-től, pedig végzett szakemberek voltak. Itt maradt viszont Erdei Ferencné. Ö már nyolc éve tsz-tag Most a mezőgazda- sági szakközépiskola első évfolyamát végzi. Elégedett a keresetével, a helyzetével. Soha sem jutott eszébe, hogy szégyenkezzék a kertészet miatt. A virágkertészetben is megmaradtak évek óta a szakmunkások, ahogy Imri- csik Rozália és társainak példája is mutatja. o o o o A mezőgazdasági technikum segít a káderfejlesztési terv kidolgozásában a tsz- nek, ahogy ezt Hodászy Miklós, az intézet igazgatója elmondotta. Ö mondta azt is, hogy a diploma nagyon sokat számít. A fiatalok ugyan marsallbottal a kezükben mennek ki a tsz-be, de hogy mi lesz belőlük, ott dől el. A városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Csernyák László, a TOT tavaly kiadott irányelveire hivatkozik, amikor azt mondja, hogy a tsz-ben a szakkáde- rek száma nem kielégítő. Ebben a kérdésben is, mint minden más dologban, a tsz szervei döntenek. A döntés legtöbbször az egyes személyék szemléletétől függ. o o o o A tsz-ben az elnök, Vison- tai László távoliétében a helyettesével, Szepessy Bélával beszéltem. Szerinte a káderszintjük a közepesnél jobb. A középfokú vezetőknek majdnem mindegyike rendelkezik technikusi vagy szaktechnikusi végzettséggel. Kellene ugyan még vagy ötven szakmunkás. A TOT ajánlása szerint az operatív irányításba még három egyetemi végzettségű szakember is kellene, de hiába jönnének, most nem tudná őket hová tenni személycsere nélkül. A párttitkár, Sípos Sándor szanatóriumi tartózkodása miatt a helyettese. Nagy Oszkár tolmácsolta a párt- szervezet véleményét. Eszerint a tsz-ben levő személyi ellentétek riasztanak és nem vonzanak. A fiatalok közül néhányan feleslegesnek érzik magukat, mert nincs lehetőségük a képességeik megmutatására — szerintük. Az idősebbek pedig kénytelenek „versenyre kelni” a fiatalokkal, nehogy lemaradjanak. Ennek a versenynek lett a következménye, hogy a tizenegy brigádvezető közül csak háromnak nincs technikusi végzettsége. o o o o A városi tanács elnökhelyettese Gácsi László, ő foglalkozik a tsz-ügyekkel. Megállapítása szerint a környező tsz-ekben sokkal több a szakember, mint a gyöngyösiben. Mintha az itteniek nem ismerték volna fel korábban a szakemberek munkájának gazdasági kihatását. Az egyesülés óta tapasztalható ugyan fejlődés, de a szükségesnél kevesebb gondot fordítanak a fiatal szakemberek megtartására. A városi pártbizottság állásfoglalását Vadász József, a pártbizottság titkára összegezte: azelőtt a tsz-vezetők és középkáderek is ellenezték az új diplomások felvételét. Az egyesülés óta alapvető változás következett be. Most már a tagság is másként ítéli meg ezt a kérdést. Ma már nemcsak fogadják. hanem szervezik is az új kádereket. A szakkáderek szükséges mértékű beállítása a gazdaság tevékenységébe nemcsak lehetőség, hanem szükségszerű folyamat. Éneikül korszerű, eredményes termelést nem lehet tartósan biztosítani. o o o o Ügy látszik: akad még tennivaló, mert a kétféle szemléiéi még nem tűnt el. Vannak. akik nem akarnak több szakembert, mint amennyi most rendelkezésére áll a tsz-nek, és vannak, akik azt mondják: a jövő. a holnap és a holnapután gazdasági eredményeinek biztonsága döntően függ a szakemberektől. Ezért kell az eddigieknél okosabban gazdálkodniuk a tsz-ben a fiatal szakemberekkel. Hiszen a mai ötvene- sek-hatvanasok előbb-utóbb kénytelenek átadni a helyüket nekik, mert ez az élet rendje. Legyen hát ott mindegyikük mögött a saját nevelésű utód, hogy a folyamat egy pillanatra se szakadjon meg. G. Molnár Ferenc Alkotóműhely a manzárdszobában Nem ritka, de nem is mindennapos dolog, hogy az apa szenvedélyét egyszerre két fiú is örökölje. Molnár Ágoston, a Mosonmagyaróvári Szakmunkásképző Iskola tanárának fiatalkori hobbyja a fafaragás. A hat elemit végzett gyereknek később ez kereseti forrása lett egy ideig, inajd tehetsége révén az Iparművészeti Főiskolán Ohmann Béla szobrászművész tanítványa lett. Szenvedélyét beleoltotta két fiába, Ágostonba és Istvánba is. Most az apa és fiai szabad idejük jelentős részét ezzel töltik. A fába álmodott mintákat népművészeti motívumokból merítik. Az apának egy vándorkiállítása körbejárta a Dunántúlt, az ifjabb pedig tavaly kapott aranydiplomát a Kisfaludy-napok alkalmával Győrben rendezett kiállításon. Az idén szintén hármasban vesznek részt a szigetközi napok alkalmából Magyaróvárott megrendezésre kerülő kiállításon. (MTI foto — Bajkor Jcizsef felvétele) Meggöxbülnek a kvarkok is? ez sem igaz, mert a Holdon más a nappal, más az éjjel tartama. ott nyilvánvaló nem földi, hanem holdi „óra” szerint jár az idő... Sok dolog van, amit nem értek: a tulipánpingáláshoz, a vízi orgonához, vagy a Hold-kőzetek elemzéséhez szükséges készséget és tudást tisztelem, ám mindehhez és még sok máshoz egyszerűen nem értek. S miután nem értek, sok dolgot nem is értek meg. Például nem értem meg Einstein relativitás-elméletét sem. Tér és idő, a tér görbülete . .. lehet, hogy az idő is görbül... a fénysebesség közeledtével lelassul az idő: ezeket mind szépen elolvasom, megjegyzem, megcsodálom, naivabb társadalmi körökben e kifejezéseket használom is — de bevallom, hogy nem értem. Es ebbe bele lehet őrülni! Ülök a televízió elölt. Értem, hogy a tv-híradó, amit most látok, az tegnap készült, mostanáig egy dobozban állt a kép, a hang. De nem értem meg, hogyan lehet mégis egy megdermedt hangot, egy, vagy száz celluloid szalagra másolt embert életre kelteni. Pedig látom, hogy ülésezik valamilyen ülés, az emberek mozognak, beszélnek most, pedig ami most történik előttem, az tegnap este történt a hátam mögött. Ez a tér és idő relativitása? Vagy. Ülök a televízió előtt, helyszíni közvetítés Mexikóból. Ülök és este 24 órát. pontban éjfélt mutat az órám. És akkor Mexikóban már egy nappal előbb jár az óra? Vagy egy nappal hátrább? Más szóval, ott süt a nap. pompás dél- után van és ugyanakkor, most, amikor én nézem az ottani délutánt, nálam még a mai éjszaka van es mondjuk Vlagyivosztokban még a tegnapi éjszaka van? Vagy fordítva? Ez a tér és idő relativitása. Bele lehet örülni. Vagy. Helyszíni közvetítés a Holdról. Itt és most nézem, én nézem a közvetítést. Most. Velem együtt, egy időben látják különböző időben. Egy időben különböző idő, illetőleg különböző időben egy idő, de Tehát egy időben különböző földi és holdi idők érvényesek és azok mind együtt adják azt a pillanatot, amikor én most nézem a képernyőt. Ez a tér és az idő relativitása? Nos, tehát sok dolog van, amit értek, csak nem értek meg, e sok dolog között is megkapóan és meghatóan fogalmam sincs a tér és az „A behirdetett előadás e.marad" (?!) Elég gyakran olvashatjuk a címben idézett nyelvi formát. Benne a behirdet igealakot tesszük rostára. Lobén is a be igekötői hibáztatjuk. A meghirdet igeaia- kot megfelelőbbnek tartjuk az idézett szövegben a nyelvi szerep vállalására. Néhány érvet sorakoztatunk fel állításunk igazolására. Nyelvhasználatunkban, szóban és írásban elég gyakran, de sokszor feleslegesen vállal nyelvi szerepet a oe igekötő. A felesleges használatra idézzük a következő mondatokat: „Ót is bedelegálták az elnökségbe.” — „Bepótolták mulasztásukat.” — „Bebiztosították a továbbjutást.” — „Beindította a tanácskozást.” Ebben a rövid példatárban az igekötős igék semmivel sem mondanak többet, mint az igekötő nélküliek. A helyes igealakok tehát: delegál, pótol, biztosít. A tanácskozást pedig nyissuk meg, kezdjük meg és ne indítsuk be! A be igekötő változatos nyelvi szerepet vállalhat Eredetileg az volt a szerepe, hogy a zárt tér belsejébe való irányulásra utaljon: bemegy, bejut, betér stb. Kifejezi a cselekvés befelé irányulását is: bekopog, benéz, beszól stb. Alkalmas igekötőnk a cselekvés befejezettségének kifejezésére is beforr, beszerez, bekapál, besötétedik stb. Más jelentésváltozatokat árnyalatokat ritkán vállal igekötőnk. Ha vállal, feleslegesen tolakodik más igekötők helyére: beérik, beígér, beijed, beszüntet, beindul stb. Használjuk a be igekötő helyett inkább a meg és az el igekötőket: megérik, megígér, megijed, megszüntet. megindít, elindít, megindul, elindul stb. A hivatalos nyelvben különösen sokszor találkozunk igekötőnkkel: beperel, bepanaszol, befektet, beruház, betervez, bekönyvel, beindul stb. A köznyelvben azonban ne írjuk és mondjuk, hogy beindult a tanítás, hanem írjuk és mondjuk: megkezdődött a tanítás. Adódhat olyan beszédhelyzet, amelyben a be igekötő sajátos jelentésárnyalatot, stilisztikai értéket is képvisel. Az ijedt ember, a megijedt ember és a beijedt ember jelzős szerkezetek összefüggésében van ilyen nyelvi szerepe igekötőnknek. Az igekötő tehát igen változatos, hajlékony, színes kifejező eszköz nyelvünkben, csak tudjunk vele megfelelően élni. Dr. Bakos József idő eme relativisztikus fur- fangjáról. Am mindez már nem zavart, megszoktam, tudomásul vettem és nem is firtatja nálam e tárgybani műveltségemet senki. De most, hogy a protonok, neutronok, elektronok és neutrínók eleddig ugyan szintén csak értett, de meg nem értett, ám mégis megszokott világában megjelentek a kvarkok és nyomukban mindinkább realitást kap egy anti világ lehetősége—, teljesen kétségbe vagyok esve. Mire valamit csak megértek, illetőleg csak ennek a valaminek a fogalmát fel- fogom agyammal, addigra már ... á, addigra már csak kvartyog hatok a kvarkok titokzatos világa után is. Tér és idő, görbület és fénysebesség és kvark és anti világ — mennyi mindent nem értek és nem tudok ... Am a konnektort egymagám, minden segítség nélkül dugom be abba a fali izébe... (egri) 1970. május 21,, vasáriul) nagy vigasz, a bánatban a biztató, $ — pusztulás csak átmeneti, mert $ van és lesz erőnk, hogy közösen $ újjá- és felépítsük azt, amit a víz $ elpusztított. $ A szerkesztőségek telefonja per- $ cenként cseng: jelentkeznek válla- $ latok, hivatalok, szövetkezetek, ma- $ gánosok. A postás hozza a levele- $ két: írnak válalatok, hivatalok, sző- $ vetkezetek, magánosok. Nem azért, \ hogy önmaguk segítő készségével fi- $ togjanak, hanem azért, hogy segítő- 5 készségük híre új erőt és bizodal- $ mat öntsön azokba, akik könnyek- $ tői fuldokolva nézik, hogy tűnik el $ az áradásban mindaz, ami eddig $ életüket, munkájukat jelentette. Nem kellett sezrvezni! Dolgozó $ népünk spontán, valpban „alulról” $ kezdeményezve, önmaga szervezte $ meg az országot átfogó társadalmi $ segítséget a megszervezett, a gátat § és_ a vagyont közvetlen védő segít- ^ ség mellett. ^ Erős hitű, nagy akaratú nép let- $ tünk újból, egy negyedszázad múl- $ tán? ^ A vizsga, a számot adás keserű, $ de nagy ph’anata ezt igazolia. £ '/////,- ........,.. //////////////// sabb és ad hosszú ideig gondot annak is, aki áldozata volt, s annak is, azoknak is, akik segíteni akarnak az árvíz kárvallottjain. Nem hiszem, hogy népünknek pont egy pusztító árvízre lenne, lett volna szüksége, hogy megmutassa lelki erejét és nagyságát, összeforrottságát és rendíthetetlen, valóban minden gátnál erősebb hitét a jövő iránt. De ha már pusztít az ár, ha megdolgozott, meggürcölt otthonokat most szerteszét, ha tájat, házat, embert is elönt mégis, éppen ezért kell elmondani, hogy már eddig is, már most is jelesre vizsgázott népünk erőből, tudásból, segíteni akarásból, — emberségből. S ha a gátakat el is moshatta az ár, azt a hitet és optimizmust nem tudja semmi „elönteni”, amely a bajban a vesek hozzánk. Aszály, már szinte a rothasztó esővel váltotta egymást, jégverés és félelmetes májusi fagyok, hosszú hónapokig bújdokló napsugár és gátakat törő vízáradat. Nem tehetünk meg mindenkor és mindent a természet vak erőivel szemben, részben képességeink, i'észben lehetőségeink miatt, részben mert a természet még mindig diktálni tud az embernek és nem az ember a természetnek. Egyszóval, nem voltak olyan: éveink az utóbbi időkben, amire rámondhattuk volna, — ha, ez simán, elemi csapások nélkül búcsúzott a szilveszterrel. De kétségtelennek tűnik már most is, hogy hosszú-hosszú évek óta az idei árvíz, ez a későn és váratlanul jött természeti csapás volt a legsúlyot Nem kellett szervezni! : A párt, a kormány „hivatalos” in; tézketíései csak mintegy summázták, ; jogi formába öntötték a nagy, a i spontán, a kollektív segíteni akarást. Nem kellett az üzemekben sem szervezni, csak segíteni kellett, hogy az önmaguktól megszervezendő emberi érzések megtalálják a segítés útját. Megmozdult az ország, hogy segítsen elesettjein! Hivatalosan is lehetett volna csak és nem is eredménytelenül segíteni. Bárki mondhatná — ha merné munkatársai szeme előtt, füle hallatára —, hogy azért az állam, ez a szocialista állam, hogy a jóban, de a rosszban is gondoskodjék állampolgárairól. Ám mégis más a személyes, a spontán, a nem hivatalos, a szívekből, érzésekből azonnal felbuggyanó segíteni akarás ténye. Mondhatnánk, hogy végtére is az állam m i vagyunk. Ha az állam segít, mert segít, mert lényegéből fakad a humanizmus, a megszorultak segítése, támogatása, nos, ha az állam segít, akkor mi segítünk, akik végtére is az állam vagyunk. Csakhogy ez így nem igaz. Nem keresi senki jogi formuláját, elméleti megfogalmazását, hogy miért nem igaz, pontosabban miért nem igaz így, hanem aki teheti, segít: forintot ajánl fel, bútort, munkát, élelmet, otthont, amit tud. Az utóbbi évele nem voltak kedKeserű vizsga — sikeres számotadás
