Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-04 / 102. szám
A Ráktérítő — Hiszen, ha mindenkinek jutna egy Ciprus szigete ... — sóhajtottam fel szombaton este, miután felálltam a képernyő elől. Tekinthetem szimbolikusnak is akár, ám még szimbólum formájában sem jut millió ember közül sem egynek tán oly sziget, ahol „rendet teremthetünk önmagunkban”. Hámori Ottó Ráktérítő című televíziós filmje egy fiatal mérnök személyében ezt a rendteremtést vizsgálja: lehet-e, vagy sem megtenni ezt önmagunkban csak, vagy csakis egy közösség körülményei közepette. Előne kell boosátanom — annak ellenére, hogy az alapgondolat sem nem új, sem nem specifikus — érdekes, sok pillanatában elgondolkodtató tó-filmet láttunk, s azt is meg kell mégpedig örömmel állapítani, hogy elsősorban a főszereplő Dávid Kiss Ferenc személyében izgalmas és szép alakítást. Ami azonban zavart és végső soron is a film felvetette kérdések megválaszolása ellen hatott — az éppen a feltett kérdések zsúfoltsága volt Hogy emiatt mintegy három dimenzióba rendeződött a film, hogy az emlékképeknek is megvolt a magük emlékképrendszerük, ez egymagában még csak nehézkessé tette volna csak Hámori Ottó filmjét. Az a tény azonban, hogy még az alapkonfliktus — a fiatal mérnök állítólagos kitűnő tudományos dolgozata és a környezet ugyancsak állítólagos konzervatizmusa — mennyit« megalapozott, nos, ' hogy még erre sem jutott idő a hiteles válasz megfogalmazásában — gyökérte- lenné tette a Ráktérítőt. Zoltán patologikus esetté, Ski-i VI. zofrén alkattá vált, s mint ilyen, lehet érdekes tanulmány egy orvos, szájtáti látnivaló a naiv néző számára, de semmiképpen sem lehet egy nemes szerzői szándék gondolati hordozója. Azzal kezdtem, hogy nem mindenkinek jut egy Ciprus szigete, ahol egy modem korba rosszul átplántált rous- seau-i gondolat jegyében rendezgethetné teljes életét követelő gondolatait. S abban sem vagyok biztos, helyes és jó lenne-e, ha jutna is ilyen sziget mind valamennyiünknek, hogy konfliktusaink idején duzzogva odaloholjunk el a tényekkel szembenéző töprengés, vitázás, meggyőzés és meggyőzetós helyett. Végül is az alapkonfliktusra sem az író, sem Szőnyi G. Sándor rendező nem tudott választ adni. Kár pedig! Egy valóban érdekes film, egy „pszichoanalitikus” film vált kissé pszichopatalógikus adaptációvá. Gyurkó Géza ___________________i. Ü dülőtelep a Tisza II. partján Megalakult a Közép-Tisza vidéki Üdülőterületi Előkészítő Bizottság Közismert, hogy a Kiskörén épülő Tisza II. vízlépcső nemcsak a víz gazdasági hasznosítása szempontjából jelentős. A Balaton egyötödének, illetve a Velencei tó négyszeresének megfelelő, 122 négyzetkilométernyi vízfelületű tározótó partján az előzetes felmérések szerint mintegy 30 ezer ember üdülhet egyszerre. A festői környezetben a -napfény, a levegő és a víz szerelmesei nagyszerűen pihenhetnek, üdülhetnek majd. Bár az építkezés még most folyik, egyre többen jelentik be igényüket áz illetékes tanácsokhoz: víkendházakat szeretnének építeni a tározótó partján. Eddig mintegy kétezer magántelekre és négy százötven személyes vállalati üdülőre jelentettek be igényt Az építkezés, a leendő üdülőterület jelentőségéhez mérten már a tervezés előkészítésére szerdán megalakult Hevesen a Közép-Tisza vidéki Üdülőterületi Előkészítő Bizottság, melynek titkársága —. tekintettel arra, hogy legnagyobb területtel Szolnok megye érintett, a Szolnok megyei Tanácsnál működik. A bizottság tagjai a tározótavat területileg érintett megyék — Szolnok, Heves, Hajdú és Borsod — valamint Debrecen megyei jogú város tanácsainak vb-el- nökhelyettesei. A bizottság két társelnöke: Kéri István, a Heves megyei Tanács, Soós István, a Szolnok megyei Tanács vb-elnökhelyettese. Titkár Mészáros János Szolnok megye főépítésze lett. A bizottságban azonban képviselve van a Minisztertanács tanácsszervek osztálya, sz ÉVM Területrendezési Főosztálya, a KISZ-kb és a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság. A bizottság mellett még további húsztagú szakértői csoport dolgozik: idegenforgalmat és üdülést érintő különböző területek neves szakemberei vesznék abban részt. Az üdülőterület! előkészítő bizottság alapvető célkitűzése, hogy a tározótó környékének még ez évben készülő regionális tervprogramját összhangba hozzák az ágaaatl fejlesztési érdekekkel és koncepciókkal. Május hónap végére ugyanis elkészül a tervezési program, amelyet a különböző szakemberek áttanulmányoznak, véleményeznek. A részletes terv ez év végére lesz kész. Az anyag előreláthatólag a jövő évben kerül kormányszintű elfogadásra. Amennyiben az megtörténik, akkor az előkészítő bizottság a fejlesztési program kidolgozása és végrehajtása során koordinációs szerepet tölthet majd be. A készülő regionális terv egyébként többek között választ ad arra is, amit a bizottság megvizsgálni javasolt. Így többek között a várható üdülési és idegenforgalmi igények feltárását, a fontosabb közlekedési kapcsolatok felülvizsgálását a folyamatban levő közműberuházások vizsgálatát, az üdülőterületi igények felmérését, a fásítást, a víz minőségének óvását, a szennyeződések megakadályozását Varga Viktória A Pécsi Balett új műsora A pécsi Nemzeti Színház április 28-án mutatta be a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Pécsi Balett új műsorát. A koreográfiát tervezte és rendezte Eck Imre. Képünkön: részlet Szokolay Sándor „Extázls” c. balettjéből. (MTI foto — Benkő Imre felvétele) Gyöngyösi zenei hetek: Kitűnő nyitány az ifjúsági énekkarokkal Az idén már bővült a gyöngyösi zenei hetek programja, mivel a tavaszi idényben minden hangverseny ennek a már hagyományos rendezvénynek a jegyében zajlott le. De a május 2-án megtartott ifjúsági kórustalálkozó a vasárnap sorra kerülő felnőtt énekkarok szemléjének hangulatos nyitányaként említhető, 'amely egyben ezt a funkcióját emlékezetes teljesítménnyel töltötte be, jó alapot adva a folytatáshoz. A fiatalok együttesei az idén újabb fejlődésről tettek tanúságot. Kimunkáltabb, szebb az együttes éneklésük, a műsorukban pedig az igényesség mutatkozott meg. (Most már nem elégszenek meg azzal, hogy az ünnepi VI. Farkas őrnagy átnézte az összes jegyzőkönyvet, a helyszínrajzot, újra elmeséltette Kováccsal, amit eddig tudott. És ez nem volt sok. A hadnagy felettébb kellemetlenül érezte magát és kérte, hogy mentsék fel az ügyben való részvétel alól. — Ide figyeljen, Kovács elvtárs. 1948-ban. amikor a pályát kezdtem, engem egy gyárból vittek be a rendőrségre. Első ügyem egy gyilkosság volt. Képzelje el, hogy én a gyilkossal mesél- tettem el magamnak az eseményeket, fizettem neki három fél rumot, és meghívtam anyámhoz vacsorára. A mi munkánk egy kissé hasonlít a kártyáséhoz. Kell hozzá tudás, szerencse, intuíció, sőt, még jó lapjárás is. Maga most rossz passz- ban van. — Igen, de az őrnagy elvtárs azt mondta, hogy menjek el villamosellenőrnek. — Engem annak idején cukrásznak küldött a főnököm ... Este Farkas javaslatára lementek a Levendulához címzett zenés presszóba. — Szét akarok nézni — mondta Farkas. Amint beléptek, megállt a zene és mindenki kíváncsian nézte Kovácsot. Nyomozgatunk, Lacika — csivitelt Lillácska a presz- azogép mögül és Kovács szeretett volna elsüllyedni. Farkas csendesen megjegyezte: — Csinos».. Zöldi egy pillanat alatt az asztaluknál termett. — A sógorom, egyben a megyei lap helyi tudósítója — mutatta be Kovács. — Apropos! Irt.már erről az ügyről valamit aZ újság? — Sikerült megakadályoznom — büszkélkedett a hadnagy. — Elég rosszul tette. Hallom, a városban tízesével számolják az áldozatokat, írni kell róla, jobb ha az igazat tudják. — De megzavarjuk a nyomozást ... — Gondolja, hogy a szatír az újságból tudja meg, hogy keressük? — Köszönöm, őrnagy elvtárs. Hiába, megyei szinten jobban látják a helyzetet — bókolt Zöldi és kajánul nézett sógorára. — Nicsak! A mi Sherlock Holmesünk — lépett az asztalhoz Kerekes Gergely nyugdíjas gyógyszerész, a helyi népfront titkára. — Az elvtárs jött a megyétől? — fordult Farkashoz. — Honnan tudja, hogy egyáltalán jött valaki a megyéből — kérdezett vissza az őrnagy. — Ä patikában mondta valaki... Tudod, kérlek — megengeded, hogy tegezzelek — én örültem neki. Persze, mi nem hibáztatjuk Lacit, mert szeretjük. Tagja a népfrontbizottságnak is. De ez a szégyen, ami a várost érte, borzalom... — Mi lenne ebben a városra borzalom? — Nem jó feltűnni. Most mindenki ránk figyel. Hamarosan kiderítik azt is, hogy nem jó a politikai munka... — Senki sem fogja a szaluért a népfrontot felelőssé tenni... — Akkor is kínos. Mi büszkék vagyunk N.-re. Nálunk ilyen dolgok nem fordultak elő. Másodikok vagyunk a megyében a tisztasági versenyben. A klubok pedig itt működnek a legjobban. A múlt évben is hatvan előadást tartottam... — Gratulálok — hajolt meg Farkas. — Ez a ti bajotok — sértődött meg az öreg. — Ti, pestiek, mindig lenézitek a vidéket. Tudod, hogy milyen nehéz húsz embert beszervezni egy ateista előadásra? Persze, amikor a Hirschler jön nemi felvilágosítást tartani, akkor tele a terem.. . — Ezek szerint a lelki életnél jobban érdeklik az embereket a materialista dolgok. Lehet, hogy a szatírt is ti világosítottátok fel? Szerencsére Kerekes bácsi megsértődött. Különben elmesélte volna a kétezer méter betonjárdát, a tíz hintát, mely a népfront patronálá- sával épült. Kivágódott a Levendula ajtaja. Valaki bekiabált: — Laci, gyere ki! Megvan a szatír! Mindenki az ajtónak ugrott. Kovács és Farkas utoljára jutott ki. Kerekes Gergely bácsi intézkedett: — Helyet a rendőrségnek! A presszó előtti téren egy nagy csoport közepén hosszú hajú suhancot tartottak fogva. Beatles-frizurája csap- zottan lógott, szeme ijedten forgott. A tér másik oldalán futva közeledett Sipos és Csontos. — Itt kell meglincselni — sivított egy éltes nő. Végre sikerült megtudni, hogy mi történt. A fiatalember mellett álló lány az erdőn jött haza. A fickó mellészegődött és megtámadta. Csontos Kovács fülébe súgta: — Ez a huligán tett nekem is ajánlatot. A lányt és a fiút bekísérték a kapitányságra. — Az úgy volt — kezdte a lány —, hogy az erdőn át jöttem haza. Akkbr a szatír mellém szegődött. Először csak azt mondta, hogy szép este van és ilyenkor csak két dolgot lehet csinálni, de neki nincs kedve moziba menni. Aztán meg azt mondta, hogy az apja bent vah a gyárban és üres a lakás... — Ez csak nem bűn — szólt közbe a fiú. — Maga most hallgat — tanácsolta Farkas. — Bántotta magát? — kérdezte Kovács. — Nem ... De követett és mindenfélét mondott. Aztán én szaladni kezdtem és mire kiértem az erdőből, sok ember jött, akik elfogták... — Sóder az egész. Amikor vakerálni kezdtem neki, még vihogott is. Érte én azt hittem, hogy jó vagyok nála. Hát ráhajtottam. Erre bedi- lizett. Azt hittem, hogy úrilány, aki mielőtt utolérik, fut két tiszteletkört. Ki a fene gondolta volna, hogy ez lesz belőle. — Egyáltalán ki maga? — Bartos Zoltán. A faterom a gyár igazgatója. Én nem lakom itt, csak két napra látogattam meg az öreget ... Kovács felhívta Bartost. A fiú igazat mondott. — Jegyzőkönyv nem lesz? — kérdezte a lány. — Ha akarod, én felveszem — ajánlotta a fiú. Együtt mentek ki az épületből, egyenesen a Levendulába. — Ezeket sikeresen összeboronáltuk — nevetett Farkas. — Nehogy azt higgye, őrnagy elvtárs, hogy holnap az egész város, ezt az esetet is nem írja a szatír számlájára. Az emberek lassan száz esetről beszélnek, holott ösz- szesen három volt... — Négy — szólt közbe Sipos, aki már előbb belépett, de nem merte a tiszteket a dialógusban megzavarni. — Micsoda? — Jelentem, egy fiatal pár van itt. A lányt ma este megtámadták. — Engedje be őket. Az újabb áldozat Kiss Anna volt. A fiú, aki bekísérte, egyetemi évfolyamtársa és vőlegénye: Zsoldos Géza, az egyetem KlSZ-titká- ra. A lány csak annyit tudott, hogy egy fiatal, kisportolt termetű férfi volt a támadó. A sötétben semmit sem látott. A fiú sírt dühében és tehetetlenséggel vádolta a rendőrséget, — Ne féljen, fiatalember. Egy hetet nem adok és kezünkben lesz a tettes. Másnap reggel megjelent Farkasnál Bálint János, a gyár párttitkára, országgyűlési képviselő. — Elvtársak. Itt tenni kell valamit. Nem fenyegetni akarok, de ha nem kapják el azt a bűnözőt, én interpellálok a nemsokára kezdődő országgyűlési ülésszakon. — Pont ez hiányzott — morgott Farkas. — Kovács elvtárs! Hívja be a munkás- őr-parancsnokot. A segítségüket fogjuk kérni... (Folytatjuk.) alkalomból pódiumra lépjenek, hanem bizonyos versengésre is készek, ha nem is nyíltan. Ennek az összevetésnek addig van haszna, amíg a jobb teljesítményre ösztönöz, és nem a minden áron való felülkerekedést táplálja. Két vendégegyüttes jött el Gyöngyösre május második napján. Az Egri I. számú Általános Iskola kórusa Moskovszky Vincéné vezényletével nagyszerűen szerepelt. Szépen énekeltek, olyan érettségről tettek bizonyságot, amit csak az ének-ze- netagozat ténye magyaráz meg. A budapesti I. István Gimnázium énekkara Kodály Kállai kettősét szólaltatta meg zenekari kísérettel, Zó- borszky József irányításával. A gyöngyösiek közül az I. számú Általános Iskola énekkara nyitotta meg a sort Vetul-a Gyuláné vezényletével. Szépen énekeltek, a kórus muzikalitása szembetűnő. A III. számú Általános Iskola kórusát Kürthy Bolond né irányította. Nehéz, igényes műsorukból Svesnyi- kov Szülőföldünk című darabja emelkedett ki. A IV. számú Általános Iskola énekkara Dicső Csabáné irányításával mutatkozott be. Műsoruk nehéz műveket foglalt magába, de ezeket lelkesen énekelték. A VI. számú Általános Iskola kórusát Nagy György vezényelte. Egy év alatt nagyon sokat fejlődött az Erkel Ferenc Szakmunkásképző Intézet énekkara. Balogh Istvánné sokat tett ezért a sikerért. Ha lehetne fiúkkal is bővíteni a kórust, az újabb előbbre lépést eredményezne. A Vak Bottyán Gimnázium kórusát Mocsáry Lászlóné dirigálta. Igényes műsorukat igényes előadásban szólaltatták meg, sikerrel. A Berae Nagy János Gimnázium énekkarát Bakos Erzsébet vezényelte. Jó előadás, jó teljesítmény es bátor műsorválasztás jellemezte szereplésüket. Amit az I. számú Általános Iskola kamarakórusától hallottunk, az csak arra volt jó, hogy megerősítse az együttesről szerzett ismereteinket: szépen, könnyeden, finoman énekelnek. A kórust Vetula Gyúláné irányítja. A találkozó második részében — mondhatjuk így is — versenyen kívül valami nagyon szépet hallhatott a közönség. Az egyesített énekkarok és a Városi Szimfonikus Zenekar, valamint Dur- kó Katalin zongoraművész, Kevderessy Zoltán, J. Baghy Emília, Tihanyi Éva és Ba- dóczi Zsuzsanna, Szentmáry Kálmán, Derecskéi Zsolt szólisták közreműködésével nagy együttesek műsorát szólaltatták meg. Különösen a befejező szám, Beethoven Karfantáziája volt magával ragadó. Záborszky József dirigensi munkája itt érte # a legjobb teljesítményét. (G. Molnár FJ
