Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-22 / 118. szám

Kongresszusra készülünk

A pontos dátumot ugyan nem ismerjük, de a Központi Bizottság február 18—19-i határozata értelmében biztos, hogy még az idén összehívják a párt X. kongresszusát. Ezt megelőzően sor kerül az alapszervezetek és a csúcsvezetőségek beszámoló- és újjáválasztó taggyűléseire, majd a járási és megyei pártértckezletekre, megválasztják a párt vezető szerveit és a kongresszusi küldötteket. A rövid felsorolás is mutatja, hogy mozgalmas napok következnek, nagy eseményekre készülnek a pártszervezetek.

Elkészült a megye politikai és szervezeti intézkedési terve, hogy az egymáshoz kapcsolódó zsúfolt programot egybehangolják és a sikeres lebonyolítást segítsék. Ezzel megyénkben is megkezdődött a nagy munka, de már most szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kongresszus előkészítése nemcsak a párt- bizottságok, hanem a kommunista vezetők, sőt minden párttag feladata.

Megfelelő körülmények között, jő politikai légkörben készülhetünk pártunk X. kongresszusára, mert jelentős eredményeket értünk el a szocialista építés különböző területein. A pártszervezetek irányításával, a párt vezető szerepének következetes érvényesítésével, a tömegkapcsolatok szélesítésével sikerült teljesíteni a IX. kongresszus és a legutóbbi megyei pártértekezlet határozatait. Mégis a megye kommunistái használják fel a most megélénkülő politikai hangulatot az előző kongresszus, a Központi Bizottság 1969. novemberi, illetve az 1970. februári és áprilisi határozatában megszabott politikai, gazdasági feladatok egységes végrehajtására. Nagyszerű alkalmak nyílnak most arra, hogy erősítsük a pártegységet, falvakban és városokban fokozzák a párt vezető szerepét, adjanak segítséget az új körülményekből adódó munkamódszer fejlesztéséhez, az irányítás politikai jellegének erősítéséhez, a döntésre érett ügyekben gyorsabban intézkedjenek és fokozzák a párttagság aktivitását.

Vajon a kongresszus csak a párttagok ügye? Nem, előző tapasztalataink szerint a kongresszus egész társadalmunk nagy eseménye, ezért feltétlenül alkalmas arra, hogy a párt vezető szervei és a párttagság kapcsolatát szorosabbá tegyük és ezzel egyidejűleg továbbfejlődjék a párt és a különböző társadalmi szervek közötti munkamegosztás.

Bármennyire is sok időt és energiát vesz igénybe a szervezeti élet fejlesztése, a szerteágazó kádermunka, és az események előkészítése, sehol se legyen öncélú „befelé fordulás”. Hogyan lehet ennek gátat szabni? Ügy, hogy a tisztségviselők, a propagandisták és a kommunisták magyarázzák pártunk politikájának mélyebb ősz- szefüggéseit, elemezzék az elmúlt időszak munkáját, ismertessék népgazdaságunk, megyénk és saját munkahelyük helyzetét. Mutassák meg az igények és lehetőségek összefüggéseit és hivatkozzanak a munka, a termelés és az életszínvonal törvényszerű összefüggéseire. A párttagok és a pártszervezetek lépjenek fel következetesen és kellő eréllyel pártunk politikájától idegen, jobb- és baloldali nézetekkel szemben, és ne tűrjenek el olyan magatartást, amely a párt fegyelmét és erkölcsi normáit sérti.

A kongresszust előkészítő munka első időszakában kiválasztják a vezetőség és a küldöttválasztó taggyűlések tisztségviselőit, ellenőrzik a tagnyilvántartást, elkészítik a statisztikai jelentéseket, majd ütemterv szerint megtartják a pártcsoport-érte- kezleteket, a pártbizottságok mellett létrehozzák a beszámolót készítő és előterjesztő munkacsoportot. A második szakaszban, augusztustól október végéig, taggyűléseket, csúcsvezetőségi tanácskozásokat, illetve pártértekezle- teket és küldöttértekezleteket tartanak. Tehát a feladat sokrétű és bonyolult.

Sikeresen helytál l hatunk? Jól felkészülünk a X. kongÉdes év Selypen

Szakmai sajátosság, hogy—• a cukorgyárak minden éve édes. S ha e jelzőt használnák is, a selypieknek különösen okuk lenne a legutóbbi időszak elé írni. Nemcsak azért, mert akkor a répa is edesebb volna a korábbinál, hanem inkább az üzemrészek általános, együttes eredményei miatt. A Zagyva parti gyártelepen ugyanis az elmúlt szezonban 28 ezer va- gomnyi termésből készítettek kiváló minőségű cukrot. Gyártmányukból több mint negyvenezer tonnát értékesítettek, jelentős hányadát exportként. Siker, hogy: a külföldiek a cukron kívül még a melléktermék, a melasz után is élénken érdeklődtek Mindent összevetve: a Selypi Cukorgyár megkétszerezte tervezett nyereségét, s az iparág 11 nagy gazdasági egységének versenyében az előkelő második helyen végzett...

Csökkeni nz önköltség

A dióhéjban közreadott adatokhoz mintegy kiegészítésül fűzte Fazakas Zsigmond főkönyvelő, a napokban folytatott beszélgetésünk alkalmával:

— Cukrunk önköltségét mázsánként 636,38 forintra sikerült csökken temünk a korábbi 701,55-ről. Megszokott tevékenységünket melléküzemi munkákkal bővítettük, ami ugyancsak jövedelmezőnek bizonyult. S nem utolsósorban az anyagi érdekeltség ..korszerűsítése” is segített céljaink elérésében.

Hernek István párttirkár a szocialista brigádok igyekezetét hangsúlyozta:

— Már a teljes létszám jóval több mint fele dolgozik a «apátokban, s rájuk, úgyszólván minden gondunkban, bajunkban számíthattunk, számíthatunk. Nagy részük van a takarékosság kiszélesítésében — egyre kevesebb a tárolási, gyártási veszteségünk —, amelynek következtében együttesein ötmillió forintot mentettünk meg. Osztoztak például az Iránnak küldött cukor sikerében, hiszen ehhez nem kevesebb, mint 44 259 órás különmunkát végeztek. Jól dolgoztak a műszakokban, s igyekeztek azon túl is. Szabó István mű- szerészcsapatában, vagy So- modi Ferenc „nyersgyári” brigádjában — mondhatom — szinte rendkívüli emberekre, szaktársaikra találtunk.

Évről évre sikeresebben

Dr. Hangyái Károly, agyár főmérnöke az immár évek óta tartó nagy rekonstrukció, számottevő műszaki fejlesztés hatását sorolta a kiemelkedő teljesítmények okaihoz. S mindjárt elmondta azt is, hogy az idén tovább folytatódik a megkezdett munka. Újabb ötvenmillió forintos beruházásból — egyebek mellett —, két, nagy teljesítményű bepárló berendezést szerelnek, két kazán beállításához fognak, turbinaház épül, a mostaninál háromszor nagyobb kapacitású, 4,5 megawattos turbógenerátor javítja majd az energiaellátást, s modernizálják a fogadóállomást.

Így már az idei, a legközelebbi kampány is sikeresebb lehet, a következő, akö- következők pedig még inkább. A Selypi Cukorgyár krónikájába csupa aranybetűs fejezetek kerülhetnek... A Zagyva partján nemcsak a tavalyi szezont emlegetik!

G». Gy.

resszusra? Ez főleg attól függ, hogyan tudjuk mozgósítani a pártszervezeteket, hány kommunista kap konkrét feladatot. Sok függ attól, hogy a következő hónapokban hogyan dolgoznak az alapszervezetek, a csúcsveze- töségek, illetve a pártbizottságok hogyan segítik az alsóbb szintű pártszervezetek munkáját.

A feladat közös, mert lényegében arról van szó, hogy a népgazdasági terv idei célkitűzéseit maradéktalanul teljesítsük, idejében és jól megalapozzuk negyedik ötéyes tervünket, teljesítsük a megyei területfejlesztési célkitűzéseket és megvalósítsuk a Központi Bizottság legutóbbi két határozatából adódó feladatokat. Mindez egész népünk ügyét szolgálja és minden dolgozó munkáját igényli.

Az üzemekben és munkahelyeken akad még tennivaló a gazdaságosság fokozására, a termelékenység növelésére, a munkafegyelem megszilárdítására. Nagy munkánk sikeréhez jól szervezett és az eddiginél is eredményesebb munkaversenyre van szükség. Éppen ezért a felszabadulási munkaverseny kongresszusi versenyben folytatódjék és csúcsosodjék ki. Kongresszusi munkaverseny adjon újabb lendületet, főleg a kommunistáknak, a szocialista brigádtagoknak, valamint a gyárakban, az üzemekben, a mezőgazdaságban és intézményekben dolgozó embereknek.

Nemcsak beszámoló készítéséről és nemcsak választásokról van szó, hanem szükséges, hogy a XX. kongresszus óta eltelt közel négy év politikai tapasztalatait leszűrjük, összegezzük. Ehhez a párttagság segítsége kell. Feltétlenül kollektív bölcsességre van szükség, hogy az elmúlt időszak tárgyilagos értékelése után helyes határozati javaslatokat terjesszenek az alaDszerveze- tek, a pártbizottságok maid a kongresszus elé. Ezért indokolt és szükséges, hoev mindenütt már most munkához lássanak.

Fazekas L,

Nincsenek földművesek — csak főldviták

isíemtiezejei „maszekok — kontra szederkény pusztai tsz

MESÉLIK az öregek, hogy milyen kínnal-keservvel szakították ki elődeik a rájuk szakadó erdőből a keskeny földparcellákat Istenmezeje és Szeöerlcénypuszta határában. Első évben „mindében” használhatták a fáktól, gyökerektől megtisztított földet, második évben félében, aztán csak harmadában, végül azé a földbirtokosé lett, akinek erdejét termőfölddé tették. Később megvehettek ezeket a kis parcellákat és szinte tótágast állva művelték a meredek hegyoldalakat és a víztől örökké fenyegetett réteket.

Most már egyre kisebb ez a művelési hév... legalábbis ami Istenmezejét illeti. A parcellák közül mind több maradt parlagon az utóbbi években és a vadszilva tövises bokrai lettek úrrá az egykori irtásokon. A falu bányászlakosságú. Ez eleve lehetetlenné tette itt a közös, nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését Most egy kézen meg lehet számolni, mennyi gazda él itt még kizárólag a földből. Mégis az utóbbi két évben a viták, panaszok, összeütközések a föld körül csúcsosodtak ki Istenmezején. A bíróságnak is elég gondot adnak ez ügyben és az évek óta zajló viták nem használtak a jó szomszédságnak sem, amely a „maszek” Istenmezeje és a szövetkezeti gazdálkodásban kimagasló eredményt elérő Szederkénypuszta kapcsolatát eddig jellemezte.

AZ TÖRTÉNT ugyanis, hogy 1968-ban földrendezést hajtottak itt is végre, és a parlagon levő földeket, meg amelyre nem tartott igényt a gazdája, a szederkénypusz- tai Béke Termelőszövetkezet kapta használatba

___ illetv

e ilyen nagyságú területet betáblásítottak a tsz-hez közelebb eső részen.

Azóta teljes a káosz a földek használati és tulajdonjoga körül. Akinek jó földje esett a szövetkezeti táblába, az nem akarja tudomásul venni a „kitelepítést”, vagyis, hogy máshol műveljen hasonló értékű földet. Vannak, akik azért mondottak le földjükről, mert gyerekeik elköltöztek, s azt mondták, hogy ők nem bírjál: már azt megművelni ... mégis felszántat.- ták az idén ... Mások az erdőnek mentek neki — sajátjuknak tartva —, és jelentős mennyiségű szerszámfát termeltek ki. Ismét mások ugaron hagyták a földet, de makacsul „harcolnak” annak megtartásáért. Egyszóval nem sikerült még tisztázná a szerteszórt, négy-ötszáz parcella sorsát, bár két éve megtörtént a rendezés.

Sok kár származik ebből. Említhetnénk a vitákat, az elfecsérelt munkaidőt, mert a tanácshoz szinte naponta jönnek érdeklődők, panaszosok ez ügyben. Folynak a perek, és közben tovább pusztul a föld... az a vitatott kétszáz holdnyi terület. A termelő- szövetkezet ugyanis már kidolgozta a tervet arra, hogy miként lehetne jobban hasznosítani ezeket az ősök által oly nagy munkával termővé tett, de azóta parlaggá gyengült földeket. Tudományos legelő- és erdőgazdálkodással már eddig is számottevő sikert értek el a hasonlóan rossz tulajdonságú földeken, mint amilyen a most vitatott terület. Ezeken a feljavított legelőkön elért 10 literes fejéri átlagnak az istenmeze- jeiek is. hasznát látják, hiszen a szövetkezetiek a bányászcsaládokat ebből látják el mindennap friss tejjel, mondhatni házhoz szállítva A termelőszövetkezet fuvarosai segítik ki sok esetben a szomszédokat és egyéb módon is „érdeke” a két településnek, hogy ne romoljon meg az eddigi jó viszony föle körül zajló áldatlan viták miatt.

Igaz, 1968-ban megtörtént a rendezés, de azóta is mindenki a maga nótáját fújja: a.volt tulajdonosokba tanács és a tsz egyaránt. Összevisz- sza művelik a kérdéses föl deket. Jogosság, jogtalanság éppúgy előfordulj mint jogos sértődés, vagy oktalan harag. Ezt a vitát eldönteni pem a mi feladatunk ..., de abban egyetértett valamennyi sértő és sértett, hogy mielőbb rendezni kell ezt a kérdést, s olyan türelemmel, amelynek nyomán mindenki megérti a rendezés fontosságát és előnyeit.

A HEGYNEK futó parcellákon sok helyütt tövises vadszilvafa terem..., jó lenne minél előbb tűzre vetni ezeket a tüskékét ott, a hegyoldalakban is, meg az emberek leikében, hangulatában

iS o o o

Kovács Endre

Pusztító árvíz Romániában

Bár szerdától Romániának szinte minden részében javulni kezdett az idő és eső csak elvétve, kis mennyiségben hullott, az előző napok bőséges csapadékja továbbra is jelentősen duzzasztja egyes folyók szintjét. A központi árvízvédelmi bizottság jelentése szerint emelkedni fog a Kraszna, Maros, Béga és Olt szintje. A Szamos apad.

A Maros felső folyásánál a víz visszavonulóban van, de továbbra is meghaladja az árszír.tet Gyulafehérvárnál 70, Dévánál 50, Sávarsinnél 130, Nagylaknál 120 centiméterrel. Arad 120 őrás drámai küzdelem után megmenekült az árvíztől. A gátakon 25 000 ember dolgozott éjjel-nappai, Arad megyében teljesen elöntötte az ár Bulcs, Óbod- rog és Kovaszine. részben pedig Lippa Opálos, Batta és Tótvárad helységeket. A nagy árhullám elérte a Saj- tény—Nagylak övezetét. A

román—magyar határnál, a folyó szintje alatt két méterrel fekvő Nagylakot csal: hősies küzdelemmel sikerült megmenteni a teljes pusztulástól.

Konvertibilis termékek

SZAKKÖRÖKBEN vita folyik arról, hogyan teremthető meg valutánk, a forint átválthatósága, pénzügyi szóhasználattal: konvertibilitása. Anélkül, hogy részleteiben elemeznénk e rendkívül bonyolultan megközelíthető cél minden részletét, csak arra utalunk: a külgazdasági forgalomban szabadon átváltható valuta egyrészt a legszorosabban kapcsolja a nemzetgazdaságokat a világgazdaság érrendszerébe, másrészt — s ez az előbbiből következik —: ilyen módon közvetlenül érzékelhetővé válnak a hazai termelők számára a nemzetközi piac jelzései, magas szintű követelményei.

Könnyű lenne a forintot átválthatóvá alakítani, ha egyszerű pénzügyi műveletről, csupán egy erről szóló rendelet kiadásáról lenne szó. Am az előbbi tömör összegezésből is világosan kitűnik: ha a pénz határok feletti viszonylag szabad áramlása közvetlenül továbbítaná vállalatainkhoz a világpiac impulzusait, akkor a versenyképesség, a nemzetközi színvonalhoz való igazodás minden törvénynél, előírásnál nyomatékosabb követelménnyé válna. S báláz imént bizonyos megkötéssel beszéltünk a szabad átválthatóságról, a „viszonylag” szót iktatva a fogalom elé — ami azt jelenti, hogy minden ország alkalmaz eszközöket gazdálkodása, ipara védelmében —, annyi ■mégis bizonyos: ez a védelem a konvertibilitás körülményei közepette sokkal lazább, a határon túlról érkező hatások elé sokkal kevésbé emel falat, mint a jelenlegi külgazgasági szabályozok.

MINDEBBŐL következik, hogy az átválthatóság feltételeit nemcsak, sőt nem is elsősorban a pénzügyi szférában kell megteremteni. Az erről vitázó szakértők álláspontja megegyezik abban, hogy mindenekelőtt a gazdálkodás hatékonysága, a magas termelékenység, röviden szólva: a népgazdaság versenyképessége teremthet olyan szilárd fedezetet, amelyre alapozva a valuta átválthatósága idővel megvalósítható.

Valójában nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy — a pénzügyi forgalmat némileg tágítva — konvertibilis termékeket kell előállítanunk. S itt érdemes kissé elidőznünk, azért is, mert olyan feladatról van szó, amelynek megoldása korántsem utalható a távoli jövőbe. Sőt, valójában az „átváltható” termékek előállítása évek óta napirenden levő követelmény, és megvalósítása napjainkban mind halaszthatatlanabb.

Már jóval az új gazdaság- irányítás bevezetése előtt sok szó esett gazdasági körökben arról, hogy vállalataink országcsoportonként más-más minőségben szállítják termékeiket. Magyarán szólva: kialakult az íratlan szabály, hogy a hazai megrendelőknek, a szocialista partnereknek és a tőkés piac cégeinek eltérő minőségi, korszerűségi követelmények alapján előállított gyártmányokat lehet szállítani. Valamiféle rangsort is törvényerőre emelt a szokásjog: ami errútt nem jó, amott megfelelő, ami a külföldi piacon nem adható el, az szállítható a belkereskedelemnek — ilyen meggondolások is szabályozták a termelést.

EGÉSZ SOR TÉNY mutat

arra, hogy a gazdaságirányítási változások nagymértékben lebontották a háromféle termékminőség elválasztó falait. Bizonyságul egyetlen folyamatra utalunk, amiből — ha következtetve is — kitűnik az előbbi állítás igazolása. Ismeretes, hogy tavaly, a belkereskedelem megrendeléseinek hirtelen csökkenése miatt sok ipar- vállalat időleges értékesítési akadályokba ütközött. Ez a gazdasági kényszer — és ne vizsgáljuk ezúttal, hogy eredete: a hazai megrendelések: csökkenése helyeselhető-e, — az export gyors növelésére ösztönzött. Kitűnt, hogy sok vállalat csaknem képes volt olyan termékekkel jelentkezni a külkereskedelemnél, amelyek a tőkés piacokon is jól értékesíthetők. Sok más tényező mellett, ez is hozzájárult a külkereskedelem tavalyi rekordszállításaihoz, s ezen belül a tőkés irányú export mintegy 30 százalékos növeléséhez. A példa tanulsága pedig az, hogy ha valóságos nyomás nehezedik a vállalatokra, ha bármily okból is, de kényszerré válik — méghozzá a gazdálkotörvényszerűségeiből a „ „ kényszerré hogy eltöröljék az említett háromféle minőség határait, akkor ezt több-kevesebb sikerekkel meg is teszik.

E tanulságokon túl, mélyebb elvi okok is indokoljak az „átváltható’’ — tehát minden piacon jól értékesíthető — termékek gyártásának követelményeit. Könnyű belátni, hogy a vállalati gazdálkodásban tartósan nem választható szét különböző igényszintekre a termelés; más szóval: nem lehet huzamosabb ideig úgy dolgozni, hogy az egyik irányba jót, a másik irányba pedig kevésbé jót, elavultat is szállíthatunk — ilyen módon ugyanis nem alakulhat ki az a termelési szervezet, s nem halmozódhatnak fel olyan termelési tapasztalatok. amelyek az egész gazdálkodás szintjét emelik, az egész termelés minőségét javítják. Magyarán szólva, ilyen körülmények között a viszonylag gyengébb szint válhat dominálóvá, vágj’ legalábbis ez a könnyebben teljesíthető követelményrendszer nőhet a vállalat termelésének mércéjévé.

KÉTSÉGTELEN, hogy a termékek „átválthatóságának” megteremtése elől még korántsem hárult el minden akadály. Pillanatnyilag például bizonyos értékesítési konjunktúra bontakozik 3d a hazai piacon, ami — előnyei mellett — azzal a következménnyel is jár, hogy az iparvállalatoknál erősödhet a korábbról jól ismert álláspont: a hazai megrendelőknek minden eladható. Am ha nem is máról holnapra, de idővel szükségképp meg kell teremtenünk a feltételeit annak, hogy a hazai és a külföldi piacokon egyaránt jó minőségű, korszerű, versenyképes termékeket szállítsanak a vállalatok. Különösen fontos ez olyan országban, ahol a külkereskedelem annyira meghatározó tényezője a gazdálkodásnak, mint nálunk, ahol tehát ezernyi szállal fonódik össze a hazai, illetve a különböző külföldi piacokra irányuló termelés.

Tábori András

1870. május petitet,