Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-16 / 113. szám

Merre tovább, fiatalok? Interjú a beiskolázás tapasztalatairól Az apci Qualität már exportál is A közelmúltban befejező­dött a Qualitál Könnyűfém- ipari Feldolgozó Vállalat ap­ói, központi gyártelepének 120 millió forintos fejleszté­se. Ami örvendetesebb: a tervezett beruházásoknak mindez csupán egy része — kisebb hányada —, ám a lé­tesítmények máris valóságos nagyüzem benyomását kel­tik. S hogy ez utóbbi észrevé­tel mennyire igaz — Kor­béli Lajos beszédes szám­adatokkal is bizonygatta lá­togatásunk alkalmával. Szil­váiból — többi között —ki­derült, hogy az apciak a so­roksári kis gyáregységgel együtt az idén már 430 mil­liós értéket termelnek. Évi 16 ezer tonna úgynevezett öntészeti tömb. 1300 tonna különböző présöntvény, más­fél ezer tonna kokillaönt- vény és 800 ezer tonna sín­hegesztő por készítésére ké­pesek. Mindezekből: decem­ber végéig kereken 30 mil­liós nyereséget várnak. | „Érik a gyümölcs” Korábban — kellő gyakor­lat híján — többnyire még csetlettek-botlottak az apci­ak, idő kellett ahhoz, hogy a környéken újnak számító szakmát megtanulják. Az ügyesebbek, a szorgalmasab­bak már egyre jobban „be­lejönnek” a munkába, mind kevesebb velük a gond. Se­gítenek ebben a vállalatnál indított különböző tanfolya­mok is, amelyek elvégzésé­vel állandóan gyarapodik a képzett targoncavezetők, da- rúkezelők, öntők, művezetők tábora. Mind többet számít­hatnak már a százhat ifjú szakmunkásnövendékre is, akik közül harmincán éppen a közeli hetekben szereznek segédlevelet. Remélhetően, valamennyien a törzsgárdát erősítik majd a jövőben, tu­dásukat a Zagyva-parti gyár­ban kamatoztatják. Sokat erősödött a műszaki állomány: nemrég — az „in­dulásnál” — mindössze há­rom felsőfokú végzettségű embere volt a vállalatnak, ma pedig már harmincket- ten vannak! Hozzáértő, kép zeit „vezérkar” irányítja a közös munkát — amelyen kétségkívül érezhetők a vál­tozások. Meglehetősen biztató, hogy — elég hosszú idő után — ismét tervteljesítést emleget­nek. Sikeres volt az első ne­gyedév, bizonyos fokig fe­ledtette a tavalyi „kisiklást”, a kudarcot, s felcsillantotta annak a reményét, hogy ta­lán a folytatás is hasonló le­het. Érdemcü iparkodni S ezért a folytatásért — mint hallottuk — érdemes Apcon is lelkesedni, hiszen a hazai alumíniumprogram­ból egyre jelentősebb szere­pet kapnak. Egyebek mellett •részelnek a járműgyártásból, miután a győni MAN-koope- rációlios Diesel-motorok több alkatrészét öntik, s néhány héten belül — 7 szerszám­mal — megkezdik a FIAT gépkocsik tartozékainak ké­szítését is. Az idén Svájcba és as NDK-ba exportálnak, s a hazai megrendelések tel­jesítésével egyidejűleg a kül­földiek további igényeinek kielégítésére készülődnek. Még alighogy befejeződött az emlegetett nagy beruhá­zás, már újabb megkezdésé­ről is beszélnek Apcon: a második „lépcső” további 360 millió forintos fejlesz­tést jelent. Üj homoköntőde létesül, korszerű energiabá­zist teremtenek — tüzelőbe­rendezéseiket már a gázfű­tésre is alkalmassá teszik — Huszonöt év távlatából Egy miniszteri biztos emlékezik Közei egy hónapja, hogy megszülettek a felvételi dön­tések, s a posta több ezer címre kézbesítette az örömöt vagy gondot jelentő értesí­tést. Mivel nem kevés a csa­lódottak, a tanácstalanok szá­ma, érdemes összegezni a felvételűi, a beiskolázás ta- Ijasztalatait. E célból kereste fel lapunk munkatársa Krup­pa Lászlót, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét. Sláger — a szakközépiskola — Melyik iskolatípust ost- sxonolták legtöbben? — A tanév végén 5583 ta­nuló fejezi be általános isko­lai tanulmányait. Közülük 4950-en jelentkeztek tovább­tanulni. 2126 fiatal középis­kolában, 2649 pedig szak­munkásképző-intézetben sze­rette volna tanulmányait folytatni. Nem mindenkinek sikerült, mert egyes iskola­típusokat valósággal megro- liamoztak. Legélénkebb ér­deklődés — s ez már évék óta így van —, a szakközép- ■iskolák, iránt mutatkozott, mert az itt érettségizők szak­mai képzettséget is szerez­nek. Egészségügyi, és keres­kedelmi tagozaton 172 férő­helyre 325-en pályáztak. Kö­zel kétszeres volt a túlje­lentkezés a közgazdasági és ipari jellegű szakközépisko­lákba is. így érthető, hogy sok kérelmet kellett helyhi­ányra hivatkozva elutasíta­ni. A gimnáziumok iránt vi­szont észrevehetően csökken az érdeklődés. Itt 960 férő­hely várt gazdára, mégis csak 303 fiatal pályázott, ezek zö­me is a tagozatos osztályok­ba. Elgondolkodtató az is, hogy bizonyos építőipari szakmák valósággal riaszt­ják a tanulóitat. Erre panasz­kodtak a szakmunkásképző- intézetek igazgatói. Sok eset­ben téveszmék vezetik félre mind a szülőket, mind a f ia­talokat. Erre csalt egy példát: évek óta valósággal fetisizál­ják a kémia—biológia tagoza­tot. Szülők, tanulók egyaránt azt hiszik, hogy az itt szer­zett érettségi biztos ajánló- tévéi orvosi egyetemre, mér­nökkarra stb. Ez korántsem igaz. Érdéi«», hogy bizonyos tagozatoktól — ilyen a ma­tematika—fizika — viszont idegenkednek, holott az itt elsajátított plusz ismeretek legalább annyira hasznosít­hatók, mint a kémia—biológia tagozaton szerzettek. Objektív elbírálás? — Többen kifogásolják a jelenlegi felvételi rendszert, s vitatva objektivitását, pro­tekciós szempontok érvénye­süléséről beszélnek. Mi erről az osztály véleménye? — Ügy érezzük: a jelenle­gi felvételi rendszer kellő precizitással kidolgozott, s biztosítja az objektív elbírá­lást. örvendetes, hogy az ál­talános iskoláktól konkrét, valóban jó jellemzések ér­keznek a középiskolák igaz­gatóihoz. Ezek alapján meg lehet ismerni a felvételre je­lentkező tanuló egyéniségé­inek főbb vonósait. Helyesnek tartjuk, hogy a tanulmányi eredmény, az iskolai jel­lemzés és szociális körülmé­nyek mérlegelése alapján szü­letik. elsősorban a döntés. Igaz, ahol legalább kétszeres a túljelentkezés, ott felvéte­li beszélgetéseket tartanak, tulajdonképpen csak tájéko­zódó, s nem vizsga jelleggel. Véleményem szerint túl sok támpontot nem adnak ezek a beszélgetések, mert az ese­tek többségében — s ez sze­mélyes tapasztalatom is —, indiszponált p tanuló. Emiatt aztán hamis kép formálódhat egyéniségéről. Helytelennek tartom, hogy egy-két közép­iskolában túlzottan fontosnak tartották, túlértékelték ezeket a beszélgetéseket, s ami még ennél is helytelenebb: „álcá­zott" felvételi vizsgákat ren­deztek beszélgetés, tájékozó­dás ürügyén. A közeljövőben osztályunk megvizsgálja eze­ket a kóros jelenségeket, s intézkedik kiiktatásukról. Igaz, a felvételi döntés joga a rendelkezések szerint az igazgatóé, ám a legtöbb he­lyütt igényelték az igazgatók a párt, a szakszervezeti tit­károk és az ifjúsági szerve­zet képviselőjének javaslata­it, így végeredményben ob­jektív, testületi jellegű dön­tések születtek. — Tapasztalataink szerint ennek ellenére is előfordul, hogy akadnak olyan igazga­tók, akik túlzottan hallgat­nak az illegális felkérésekre, telefonhívásokra, s babérra ■nem jogosultakat juttatnak be a „kiskapun”. — Jó érzéssel mondhatom, hogy igazgatóink legtöbbje nem ilyen. Ezek inkább egyedi esetek. Ha ilyen elő­fordult, s a jogtalanul beju­tottak miatt felvételre sokkal érdemesebbek kaptak eluta­sító levelet, az ő problémá­juk is rendeződik, mert a fel­lebbezések elbírálása során a maximális objektivitásra tö­rekszünk. Osztályunk mérle­gel ' minden lényeges körül­ményt, s csak az arra méltókat részesíti megkésett „babérban”. Akiknek nem sikerült? — Sokan kaptak elutasító értesítést, sokan tanácstala­nok. Mi lesz az ő sorsuk? — Gondoltunk rájuk is. A fellebbezések elbírálása után az elutasítottakat értesítjük arról, hogy milyen lehetősé­gek közt válogathatnak még. Gondoltunk azokra is, akik nekikeseredetten nem felle- beztek. A munkaügyi osz­tállyal együttműködve pró­bálunk négy- és hatórás munkalehetőséget biztosíta­ni számukra. Így keresethez is jutnak, s a dolgozók kö­zépiskolájában esti tagozaton folytathatják tanulmányai­kat. Erről mindannyiukat értesítjük majd. Ügy hiszem, ha ez nem is oldja meg min­den gondjukat, mégis csök­kenti a tanácstalanság, az el­keseredés érzését. Hit ígér a következő év ? — Lényegében lezajlott a beiskolázás. Hogyan össze­gezné a legfontosabb tapasz­talatokat? — A jövő tanévben pályá­zóknak ajánlanék mindenek­előtt néhány gyakorlati hasz­nú tanácsot. Felvételi kérel­mükben ne jelöljenek mind­két helyre szakközépiskolát, mert az azonos időben törté­nő elbírálás esélyeiket mini­málisra csökkenti. A kétsze­res elutasítás után már hiába kopogtatnak a gimnáziumok .kapuin. Úgyszintén nem sze­rencsés másik helyként tago­zatos osztályt jelölni. Ha er­re is gondolnának a fiatalok, úgy kevesebb lenne a neki­keseredett, a csalódott.. Az objektív elbírálást segíti majd elő az is, hogy osztá­lyunk arra inspirálja az igaz­gatókat, hogy a felvételi dön­téseket tegyék „testületibb” jellegűvé; s vegyék még in­kább figyelembe az általános iskolai jellemzéseket. A kö­vetkező évben jobban figye­lemmel kísérjük a fizikai dolgozók tehetséges gyerekei­nek támogatását, mert ezt a szempontot egy-két esetben — a felvételi statisztikák jel­zik — nem vették kellőképp figyelembe. Egyszóval még igazságosabb, még körülte­kintőbb felvételi gyakorlatot akarunk biztosítani. Pécsi István Gyöngyöst Néplap. Í943. május 13.: „Ha kezedbe ve­szed, elvtárs, pártunk köz­ponti lapját, a „Szabad Nép”-et, és elolvasod an­nak cikkeit.... megállapít­hatod, hogy visszhangzik hasábjairól a földosztás di­csősége, a fölötte való meg. elégedés, valamint annak nagy jelentősége Ezeknek a harcos időknek volt cselekvő részese Gyön­gyösön Petrik László, mint a földosztást irányító, ellenőr­ző miniszteri biztos. Negyedszázados emelékek. Ki hipné, hogy ez a fiatalos külsejű férfi két és fél évti­zeddel ezelőtt aktív részese, mondhatni végrehajtója volt a 600-as rendeletnek ? — Szép idők voltak. Tele szaladó munkával. Mai szem­mel nézve hihetetlenül hang­zik, hogy gyalog jártuk a já­rást. — Mégis csinálták... — Szív, lelkesedés és aka­rat kellett hozzá. Ezt azok érthetik meg' igazán, akik végigcsinálták. 1945. febru­árjában esett szó először kö­zöttünk a földosztásról. Igaz, elekor már a kommunista párt plakátjai hirdették a gondolatot. Én együtt rend- őrösködtem Czakó Sándor bácsival, a 19-es veteránnak Ismertük a gyöngyösi pa­rasztságot, tudtuk, hogy föl det kíván. — Hol kezdték? A felső részen. Tálán, mert Sanyi bácsi is arrafelé la­kott. Létrehoztuk a földre­form-bizottságot, amely lis­tára vette az igénylőket. — A tagjaira emlékszik még? — Hogyne! Orbán István, Hegedűs János, Baranyi Jó­zsef, Sípos János. Az admi­nisztrációs és a szervező munkát rám bízták. :— Persze, özönlöttek a je­lentkezők __ — Eleinte kevesen. Féltek az emberek! A németek még az országban voltak, meg az egyes pártok is többet ártot­tak, mint használtak. Gyöngyösi Néplap, 1943. április 27.: „A Kommunis­ta Párt helyi szervezete minden nélkülözhető mun- liaerejét re ndelkezésünkre bocsátja, akik ennek a nagy feladatnak tudatában teljes komolysággal és felkészült seggel vesznek részt a munkában. A többi párt részvétele már majdnem az érdektelenség határát éri el" — mondotta Losonczi János, a Parasztpart titká­növelik a szerazámüzem. a présüzem kapacitását, még ogy tömbösítő csarnokot épí­tenek. Számítanak a tűrzsgárdára A kétségkívül biztató start ellenére sem elégedettek még Apcon. Még mindig nem elegendő a tudás, a ru­tin, nem mindenki használ­ja ki képességei, ereje sze­rint a munkaidőt, számotte­vő a vándorlás — alacsony a termelékenység. A helyzet javítására ugyan több in­tézkedés is született, a várt eredmények még" késleked­nek. Szeretnék egy kicsit siettetni a megnyugtató vál­tozásokat. Megpróbálnak gátakat ál­lítani a csellengők, az üze­mek, gyárak, vállalatok kö­zött vándorlók elé. Töreicsze- nek a törzsgárda megtartá­sára. Javítják a szociális kö­rülményeket, törekszenek az igazságosabb bérezés meg­valósítására, a minden tekin­tetben vonzóbb munkahelyek kialakítására. Akitől kapnak. — annak adnak is, s minél többet. Hozzáfogtak már a lakásgondok enyhítéséhez is. Hatvanban elkészült 18 la ­kás, másik tizennyolc építé­séhez nemrég kezdtek. Az „R”-alapból további öt dol­gozónak juttatnak összesen 110 ezer forintos hosszú le járatú, kamatmentes köU csont kislakásépítéshez. Apcon is úgy vélik, hogy a munkához kedv kell. S ha ezt a kedvet megadják a Qualitál embereinek — bizo­nyára sikerülnek mind az évek, valósággá válnak a ter ­vek, Apcon megteremthetik, a magyar aluminium feldol­gozó ipar tekintélyes bázi­sát. Gyón! Gyula — Mi történt ezután? A földreform-bizottság egy nagygyűlésen átalakult, a tu­lajdonképpeni földigénylő bi­zottsággá. Tagjai voltak: Czakó Sándor, Majzik Sán­dor, Bágyi Ferenc, Maticsek Ferenc. Itt kell megemlíte­nem, hogy az összes admi­nisztrációs munkát elekor Krupánszki Mária és Bratis Ölga végezték. Március ele­jén pedig már földet osztot­tunk. — Mikor kapták meg a mi­niszteri biztosi megbízóleve­let? — Úgy március közepe kö­rül. Hárman. Mégpedig: Lo­sonczi Jáno6, Fülöp Ernő és én. Ellenőriztük a földosztást a városban és a járás közsé­geiben. — Ment minden simán? — Kisebb-nagyobb zökke­nőkkel hiszen nem szület­tünk miniszter! biztosnak. Eleinte, mivel kevés volt az igénylő es hogy fogyjon a föld, többet osztottunk. így később több helyen vissza kellett venni a földet és megaprózni. Markaaon, Do- moszlón, Karáesondon, Gyön­gyöspatán pedig népgyűlésen kellett leleplezni a földosz­tást akadályozó reakciót. .— És mikor talált gazdám az első birtoklevél? — Pontosan hűsvét vasár­napján osztottuk lei. Egyéb­ként májusban már a járás minden községében működ­tek a földigénylő bizottsá­gok. Szerény ember Petrik László. Olyan ember, aki az elmúlt 25 év alatt is a mun­ka élvonalában dolgozott, amit a négy kiválpdolgozó- oklevél is bizonyít. Jól is­merik üzemében, a gyön- gyösoroszi ércbányánál, ahol 10 éve szocialista brigádve- zelő és a szakszervezetben is aktívan tevékenykedik. Laczik János 197«, május 16,, -zxrmba* üVEB-dossizié Magas a tervezési díj — kevés a társulás Két évre, 1968-ra és 1968­re terjedt ki a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság vizsgálata, amelynek so­rán azt igyekeztek feltárni, hogyan használták fel a ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok az állami támo­gatás ösztönző hatásait. A riszgálat huszonnégy terme­lőüzemre terjedt ki. a levont következtetések tehát alkal­masak arra, hogy tendenciá­jában tárják fel a valóságot. Igen örvendetes az a tény, hogy megyénk mezőgazdasá­gi vezérkara az alap- és já­rulékos beruházások megva­lósításában messzernenően gondosan, és a távlati szem­pontokból is tervszerűen járt el. A termelőüzemek vezetői — jelentős részben termelés- fejlesztési terv alapján — egy-két, népgazdaságilag is fontos ágazat kifejlesztésére koncentrálták az erőforráso­kat. Az új beruházások elő­készítésével és megvalósítá­sával kapcsolatban a gazda­ságok viszonylag könnyen és gyorsan vehették igénybe az állami támogatásokat. Az új beruházások gazdaságosak Ezekben a létesítményekben csökkent a termékek előál­lítási költsége, fokozódott a gazdasági hatékonyság és 'avult a munkaerő-gazdálko­dás. Az új létesítmények szakszerű és folyamatos üze­meltetéséhez a megfelelő képzettségű munkaerőt és a (WÉnika feltételeket egy eset kivételével mindenütt biztosítottak. A komplex beruházások mellett a gazdaságok egyelő­re szerény keretek között igyekeznek gondot fordítani a hiányzó egészségügyi és szociális létesítmények meg­valósítására is. A népi el­lenőrzési bizottság megálla­pítása szerint a beruházások nagy része még mindig pót­ló, szinten tartó jellegű. A korszerű beruházások egye­lőre még csak helyettesítik a régi, elavult termelő egy­ségek munkáját. Az új létesítmények álta­lában a tervezett időben ké­szültek el, az esetleges ha­táridő-eltolódások leggyako­ribb oka az építőanyag-hiány volt. ezen belül is elsősor­ban a cementhiány. Negatí­vumként említették meg, hogy a tervezési költségek magasak, különösen magas a szőlő- és gyümölcsültetvények terve­zési díja. Helyes gyakorlat az, hogy a gyenge termőhelyi adott­ságú termelőszövetkezetek hitelkérelmét nem verse­nyeztetik együtt a jo és kö­zepes gazdaságok kérelmé­vel, részükre külön hitelke­retet biztosítanak. Ez a ke­ret azonban meglehetősen behatárolt. A megvizsgált termelőszö­vetkezetek jelentős hánya­dára jellemző, hogy a nagy fejlesztési terv időszakában a: mennyiségi növelésre for­dították a1 fő hangsúlyt, és még alárendelt szerepet ját­szott a minőségi változások olyan követelménye, mint például az épületek optimá­lis nagysága, a termőtelepek kiépítettsége, a kedvező bel­ső szerkezeti arányok kiala­kítása. Ezek a kérdések a legújabb létesítményeknél elsődleges problémaként ke­rülnek szóba. A 1 termelőszövetkezetek egymás közti, illetve más vállalatokkal kötött társulá­sáról megállapították, hogy nem fejlődnek a kívánt mér­tékben. Kevés az élelmiszer- feldolgozó, és egyáltalán uiucs építőipari társulás létrehozására törekvő kezde- ményezes. A társulási kedv gátló té­nyezőjeként elsősorban a kellő anyagi eszközök hiá­nyát említettek, valamint a hiteligények kielégítetlensé- gét. Tovább bonyolítja a helyzetet a társulásokkal kapcsolatos pénzügyi es jog­szabályok rendezetlensége. A népi ellenőrzési bizottság túlságosan rövidnek találta a négy-öt évre szóló hitel- kedvezményt. Szakosított te­lepeknél, vagy az élelmiszer- ipari tevékenységnél a beru­házás megtérülése még meg sem kezdődik, mire a hitelt vissza keli fizetni. Ezeknek a hiteleknek a legkedvezőbb visszafizetési ideje nyolc, vagy tíz év len­ne. Az állami vállalatok — monopolhelyzetükből kiin­dulva — több esetben olyan feltételeket diktáltak a ter­melőszövetkezeteknek, ame­lyek sértették a közös gaz­daságok érdekeit, de a több- csatornás értékesítés korlá­tozott lehetőségei 'miatt azt kénytelenek voltak elfogad­ni. A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság összefog­lalóban megállapitettu. hogy a közgazdasági szabályozók az elmúlt évben összességé­ben hatékonyan segítették a gazdálkodás színvonalának további javulását, nőtt a ter­melékenység, javult a költ­ségszint, szélesedett a gazda­sagok kiegészítő tevékenysé- Se. __ L Sü, A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom