Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
Eüiberség — zátonyon McKr'farorsT'tg a nemzetek versenyében Közhelyként hat emlegetni: az atomkorban élünk, amikor az ember . sr-* hely, említeni még mes, mert a nagy Sietség, ^ atomkari tempó gondokat is relent, melyekről vajmi ke SiríW» ster-jsrs r N»rx« sk dtum tortoléw« W* ez. hanem nagyon is reális orobléma: a kartotékok ?ött San elfelejtik meglátni az embert, miniatűr <* számára néha mindent jelentő — gondjaival. Olvasation* télig Olvasott kérvények Különösen érezhető es a káros je^E^k ismerd Sí panaszolta nekikeseredjem hogy több nur* két í»was«Ss-. ■yiisss^ 'jisrss tetták. Találkoztam énnél sokkalta furább esettel is. kérvényező három szervhez SSWSÄiÄ SS SeSdött, aÄ két nap szerv illetékese közölte vele, hogy emberileg érthetőin riokolt kérése aamimsztraU szempontok miatt nem tol i esi the tő. Eltekintve attól, hogy forrt benne a jogos me- regy újabb felfedezésekre jutott: kérése lényegét mindhárom szerv teljesen ellen rétesen — mindhárom ÍSÍfL értelmezte. A jelen^magyarázata egysem futólag olvastak ds sem figvelve döntött«. Könnyű elképzelni, morális ellenerőt indukál Z üyesfajta nagyon is atom- kori tempójú ügyintézés, amikor a hanyagul l”te2Ctt ügyekről gonddal 'te ; akkurátuson iktatott de telmetlen határozatok sz: u Leinek, a mögöttük elúszni az emberség. Egy üzemvezető dühöngött a múltkorában. Az igazgatóm állandóan így fogad: „Sietek, fogjad rövidre, öt percem vám.” Lehet ennyi idő alatt minden problémáról számot adni? Egyet lehet érteni a szubjektív hangoltságú panasszal, mert az ilyen gyors információ- felvétel nyomán csak felületes „vezéri” döntések születnek. Kóklereknek — zöld jelzés Ez a jelenség annál inkább aggasztó, mert szövődményei társadalmilag veszélyesek. Erre csak egy példát. Egy középüzem joviális igazgatójánál jelentkezett az új fő- mémökjelölt. Kellemesen elcsevegtek, a fiatalember elmondta hol dolgozott, beszélt terveiről. A diskurzushoz csatlakozott a személyzetis is. Végül úgy döntöttek: legyen a szimpatikus jelentkezőből főmérnök. Szívélyes, majd hogy baráti búcsú után az új munkatárs indult hazafelé. Még nem jutott ki az épületből, amikor az egyik beosztott megkérdezte az igazgatótól — történetesen ismerte a fómérnökjelöltet —, hogy az új munkatárs diplomát mutatott-e? Erre utánasiettek, s a „vallatásnál” kiderült, hogy a delikvens csak érettségivel —abból sem márkással — rendelkezik. Ha nincs ott az a véletlen ismerős, aki hallott leendő főnökének szélhámosságairól. akkor a nagystílű kóklerből egy középüzem főmérnöke lesz. Ez csak egy — de jellemző — példa, ám hány hasonlót produkálnak a mindennapok. Az embernek valahogy az az érzése támad, hogy átestünk a ló másik oldalára. Jó tizenhat évvel ezelőtt túlságosan — mereA Legfelsőbb Bíróság bün- . tető kollégiuma — a bírósági gyakorlat elvi irányítására — állást foglalt a garázdaság súlyosabb megítélése vonatkozásában. A büntető törvénykönyv súlyosabb büntetést helyez kilátásba, ha a garázdaságot három vagy több személy követi el. A bíróságok előtt gyakran felmerül az a kérdés, hogy ezt a súlyosabb esetet kell-e megállapítaná akkor is, ha a garázdaságot ven, szemellenzősen, skrupulózusan — „feltérképezték” az embert. Ez kóros jelenség volt, ám ma — nemegyszer — az ellenkező végletnél kötünk ki. Elúszó emberség Ám ez csak az egyik oldal. Még ennél is károsabb az, hogy a túlzott sietség, a rohanó tempó nyomában messze ballag az emberség. Idősebb pedagógus kollégám panaszolta egyszer: „Évek óta dolgozom ebben a 70 tagú tantestületben, ám a főnök még egyszer sem kérdezte meg, hogy élek, mivel szórakozom. Csak, ami hivatalos, csak ami a munkával kapcsolatos. Esetleg néhány viccbefonnyadt semmitmondó mondat, olcsó banalitás.” Az idős pedagógus kolléga gondja, keserűsége sem egyedi eset. Igaz, nem lehet általánosítani, igaz, nem minden munkahelyen van így, mégis egyre inkább terjed ez a kór. Beszélni kell róla, szót kell emelni ellene, mert fojtja az alkotókedvet, rontja a munkahelyi miliőt, s ví 3 soron idővel fokozatosan csökkenti a munkateljesítményt is. Ezt vizsgálták, bizonyították szakemberek, pszichológusok is. Ennek kiiktatására szerveztek és szerveznek vezetőképző tanfolyamokat, ahol az irányítás pszichológiájával ismerkednek meg a részvevők. Mindez nem teremtett alapvető változást. A kór mais kór, ma is terjed. S ez annál furcsább, mert olyan minta bumeráng, visszacsap, mindenki lehet egyik viszonylatban sietséggel intézkedő, az emberségre süketen „hallgató” ügyintéző; a másikban viszont könnyedén, csak iknem . egymást támogató, egyetértő, hanem eredetileg egymással szembenálló személyek követik el. A Legfelsőbb Bíróság most kimondotta, hogy súlyosabban büntetendő a garázdaság akkor is, ha az elkövetők eredetileg egymással szembenálló személyek voltak, akik egyénileg külön garázdálkodtak. A garázdaság ugyanis a közrendet és a köznyugalmat sérti, illetve veszélyezteti. Három vagy PETŐFI APOSTOLA, Bar tók Concertója világszerte hirt ad érzés világunkról; Mátyás reneszánsz állama, Kossuth Európa-szerte fáklyát gyújtó heroizmusa, a Tanács- köztársaság vakmerő szembeszegülése a múlt irdatlan túlerejével — történelmünk e felfénylő pillanatai helyet jelöltek számunkra a nemzetek között. Mégis: mennyi erő és szándéik vált tört reménnyé, szembekerülve az elmaradottsággal, a fejlődés mellékösvényére szorult ország áporodott közállapotaival, a „magyar ugar” társadalmi-gazdasági viszonyaival! Hol a helyünk ma a világ nemzetei között? Nem szabad elhamarkodott, egyszerűsített választ adni erre; azért sem, mert hiszen nincs bíró, aki országok-nemzetek fejlődési versenypályáján másodpercórával mérhetné a teljesítményeket. Ámbár ki tudja — ha jelképes alakban is — van ilyen bíró? Akadnak mércék, amelyek megközelítő pontossággal egybevetési alapot adhatnak ezekhez a teljesí tményekhez ? Ha társadalmi szempontból, a történelmi horizont magaslatából pillantunk a nemzetközi versenypályára, akkor különösen pontos jelzőműszer áll rendelkezésünkre. Lényegében az olvasható le a műszer skálájáról: a múlt vagy a jövő, a haladás vagy az elmaradottság erőinek oldalán álltunk és állunk-e? Jelen időben szólva egyértelmű a válasz, és már önmagában ez is történelmünk imént idézett nagy korszakaihoz rokonítja jelenünket. Ám .hívjuk a bírót, aid a nemzetek versenypályáján elfoglalt helyünket határozottabban, pontosabban kijelölheti. A nemzetközi összehasonlítás tényei tölthetik több személy garázdálkodása, még ha nem is lépnek íe, szervezett huligánbandaként, olyan fokozott veszélyt jelent a közrendre, hogy vele kapcsolatban feltétlenül indokolt a súlyosabb jogi megítélés és a szigorúbb büntetés. Három vagy több személy fellépése jelentős mértékűén megfélemUtőleg hat másokra, s gátolja a garázda elemekkel való szembeszállás lehetőségét is. (MTI) be ezt a funkciót — a gazdasági fejlődés számsorai, amelyek a maguk tömör kifejezésmódján a legtöbbet mondhatják erről. A LEGFONTOSABB tényező. amire elsősorban utalnunk kell: a gazdasági növekedés ütemének gyorsulása, ami egyszersmind azt jelenti, hogy előbbre kerültünk a sorban a gazdasági versenypályán és sokat behoztunk a korábbról, különösein az iparosítás századának, a XIX. századnak elmaradottsági örökségéből. Ma- gyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 1938 és 1966 között, tehát 28 év alatt, 3,6 százalék volt; a fejlett tőkés országokban ez az arány mintegy 2,5 százalék. Egészében véve: egy főre jutó nemzeti jövedelmünk értéke meghaladja a 600 dollárt, gazdasági fejlettségünk tehát, a nemzetközi statisztikai besorolás szerint közepesnek mondható. (A háború előtt azonban csaknem minden tekintetben a gyengén feji- k kategóriájában szerep nk; az elmaradott, túlnyomórészt külterjes agrárgazdálkodást folytató ország valamennyi ismérvével). A „közepes” fejlettség közelebbről nézve azt jelenti,' hogy a gazdag kapitalista országok a mi egy főre jutó nemzeti jövedelmünknél 2— 4/-szeresen többet érnek el, viszont a világ országainak abszolút többsége a mi színvonalunk negyedén, vagy annál is alacsonyabban áll. Pontosabb számítások szerint a világ összlakosságának mintegy a negyede-ötóde nálunk gazdagabb — háromne- gvede-ötöde pedig szegényebb, fejletlenebb országban él A fejlődés átfogó adatairól szólva talán azt sem árt hozzátenni, hogy a felszabadulás óta, immár az elmúlt negyedszázad belső fejlődési szakaszait tekintve, gazdasági növekedésünk üteme gyorsuló jellegű. Az előző negyedszázadhoz, a Horthy- korszakhoz képest — amikor a növekedés üteme mintegy 1,5 száza’ék volt —, a dinamika mintegy három-négyszeres. ÍA tárgvilagc* egybevetés igénye itt azt a megjegyzést veti közbe, hogy a tök«; országok is gyorsabban fejlődtek a második világháború óta. mint a két világháború között) A Központi Statisztikai Hivatal Gazdaságkutató Intézetének adatai szerint azonban 1950 és 1967 között az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi rátája már 5,2 százalék volt hazánkban, s ezen belül: 1950 és 1958 között évi 4,6 — 1959 és 1967 között pedig erő: jesen felgyorsulva, évi 5.7 százalék. SZŰKÍTSÜK vizsgálódásunkat az összegező adatokról most már a gazdaság néhány részterületére. Érdekes adat tudósít például a képesség gazdasági és társadalmi átrétegződéséről; arról a népvándorlás méretű feg- lalkozásváltozási hullámról, amely a mezőgazdaságban és a háztartásban dolgozó százezreket az iparba vezette át. Magyarországon, 1968. évi adat szerint, a keresők mintegy 33 százaléka — összesen 1 700 000 foglalkoztatott — dolgozott az iparban; a megfelelő arány Olaszországban 30, az NSZK-ban 40 százalék. Ami ugyanennek a jelzőszámnak a másik oldalát: a mezőgazdasági foglalkoztatottságot illeti, negyedszázad alatt rendkívül sokat törlesztettünk korábbi elmaradottságunkból, de természetesen a következő években, ebből a nézőpontból is erőteljesen folytatódik a korszerűsítési irányzat. A felszabadulás előtt, 1941-ben a keresők 50,4 százaléka dolgozott a mező- gazdaságban — 1968-ban ez az arány 30,5 százalék volt. (Összehasonlításul: a Közös Piac országaiban az arány 16, az NDK-ban 15, Csehszlovákiában 19 százalék.) Talán célszerű az átrétegződés margójára azt is feljegyezni, hogy miközben a mezőgazdaságban dolgozók száma erőteljesen csökkent, agrártermelésünk értéke 1968-ban a háború előttinél 34 százalékkal volt maP-saKS. NÉHÁNY SZAMOT idéztünk csupán — és folytathatnék még a sort: az iparszerkezet árnyalatút szemléltető adatoktól addig a számig, amelyből kitűnik, hogy átlag több orvos jut nálunk 10 000 lakosra, mint Ausztriában, Franciaországban, az NSZK- ban. Tények tömege jelezhetné azokat a mérföldköveket. amelyek nemzetünk művelődésének, létbiztonsága a’akulásánák, társadalmi-szociális ellátottságának ne- gvedszézados útját szegélyezik. Kétségkívül hozzátehetnénk sose olyan tényt isi amelyek gondjainkat, fejlődési gyengéinket jelzik — a termelékenység viszonylag mérsékelt ütemétől az egy lakosra jutó személyautó-áltatószámként kezelt ügyfél. Pécsi István Állásfoglalás a garázdaság súlyosabb mc°ítéléséről ljudmilla Kunyeckaja: Lenin dolgozószobájában 8. Személyes kapcsolatok A nagykövetek cseréje Afganisztánnal rendkívül jelentős esemény volt. Moszkvában türelmetlenül várták az afgán nagykövetség munkatársainak megérkezését. Miután Mirza Muhammed-kan Jaftali nagykövet és munkatársai megérkeztek Moszkvába, a diplomatákat fogadta Vlagyimir Iljics, és hosszú beszélgetést folytattak. Lenin hangsúlyozta, milyen nagyra értékeli az afganisztáni kormány baráti lépéséi, Mirza Muhammed-kán Jaftali visszaemlékezéseiben így emlékezett vissza a találkozóra: „.. .Taskenttől Moszkváig 13 nap alatt érkeztünk meg. Rosszul közlekedtek a vonatok, folyt a polgárháború. Útközben az afgán diplomáciai misszió tagjai az oroszokkal együtt bontották a kerítéseket, nemegyszer régi faházakat, hogy tovább tudjon menni a mozdony. Nehéz idők jártak Moszkvában. A fiatal szovjet államot minden oldalról szorongatták az ellenségek. De élt Moszkvában egy rendíthetetlen akaraterejű ember, Lenin .,. Megérkezésünk uián hamarosan fogadóit bennünket a Kremlben, ahol átadtuk a független Afganisztán kormányának levelét. Lenin arra kért, biztosítsam Afganisztán kormányát, fess? jet-Oroszország határozottan támogatja kelet szabadságáért és függetlenségéért küzdő népeit, mivel a szovjet állam arra törekszik, hogy a világ minden népe szabadon éljen.” Mirza Muhammed-kán Jaftali 1957. július 19-én lépte át ismét Lenin dolgozószobájának küszöbét Tagja vob annak a küldöttségnek, amely Mohammed Zahir sah afgán király vezetésével kereste fel a Szovjetuniót. Az afgán király a látogatás végén kijelentette: „Ezek a kellemes emlékek alapozták meg mai szoros barátságunkat”. 1920 végén érkeztek meg Moszkvába Irán nagykövetségének munkatársat Ismeretes, hogy az októberi forradalom előtt ez az ország a cári Oroszország és Anglia érdekszférájába tartozott. Október után azonban az orosz egységek elhagyták a perzsa területeket és az iráni nép nyomására az angol csapatok is kénytelenek voltak távozni. Vlagyimir Iljics két alkalommal, 1920. december 8-án és 9-én fogadta az iráni nagykövetet. E találkozók egyik részvevője, Szajah úr, Irán ismert politikusa — 1964. szeptember 2-án járt a kremli múzeum- mai, szégyellem, hogy ma is meghatódom, — mondotta —, hiszen azok a percek, amelyeket 1920-ban e dolgozószobában töltöttem, életem legemlékezetesebb percei”. Szajah úr ma is élénken emlékezik az akkori találkozóra. Lenin irodája ajtajában fogadta az iráni vendégeket. Azonnal észrevette, hogy nem lesz elég szék: maga hozott székeket a szomszédos tanácsteremből. Vendégeit leültetve Lenin négy nyelvet — .oroszt, németet, franciát és angolt — javasolt társalgási nyelvként. A nagykövet a franciát választotta. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított a szovjet politikusok és a kapitalista államok képviselői között személyes kapcsolatoknak. Lenin személyesen is igen sok külföldi politikust és üzletembert fogadott. Különösen sok üzletember érkezett Amerikából, mivel megértették, milyen nagy előnyökkel kecsegtetnek a gazdasági kapcsolatok és lehetőségek, amelyek nyitva álltak mindenki előtt, aki együtt akart működni Szovjet-Oroszor- szággal. (Folytatjuk) lomány nemzetközileg még szerény adataiig. Valóban: sok még a behoznivaló, sok a gond is, de negyedszázada sokkal-sokkal több volt! A számok higgadt, tárgyilagos tudósítása ilyen képet közvetít a versenypályáról: csökkent az előttünk haladóktól elválasztó távolság, előbbre kerültünk a nemzetek versenyében! Tábori András Meghökkentő postarekord Gyöngyösön Meghökkentő, s egyszersmiad talán országosan vagy éppen- seggel nemzetközi viszonylatban is említésre méltó, páratlan teljesítményről beszéltek a napokban Gyöngyösön. A szó egy borítékba csúsztatott, s borítékján helyesen, világosan, címmel ellátott húsvéti üdvözlet körül forgott. Ezt az üdvözletét a címzett ugyanis több mint egy hét után kapta meg — a tulajdon szomszédjától... / Máig is érthetetlen, hogy & helybe küldött jókívánság miként került Budafokra és onnan miért csak a feladástól számított kilencedik napon továbbították Gyöngyösre. Mert a gyöngyösi posta ugyan több szőr is megtréfálta már a jám bor címzetteket, feladókat, de ilyenféleképpen még aligha! Merjük remélni, hogy ez is csak amolyan pillanatnyi kisiklás volt a hivatal dolgozói részéről és nem ismétlik meg rendkívüli bravúrjukat... <—ni) 1070. április 15,, «6x4» Vvmxt. Kemintees Hl kongresszusán 1921. .iúniuwt&üL
