Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Hol vagytok, régi barátok map >. 8-j»B*aafr&gL jmuaHMI •••• 1945 ... Huszonöt évvel fiatalabbak vol­tunk, ez egyszer szentigaz. Lángoltunk, lel­kesedtünk és türelmetlenek voltunk — ez Is így igaz. Aztán az évek során elváltak «íjaink. Vajon kit és merre vitt sora? És mit csinálnak most napjainkban az egy­kori lelkesek, a gyöngyösi MADISZ-osok? Örzik-e meg a lobogás emlékeit? Ezekre * kérdésekre keresem a feleletet, ezért ke­resem fel a régi barátokat. Határőrség... Valahol Ma­gyarországon — ez a szoká­sos katonai helymeghatáro- aás. A kapuban őrség. — Er­délyi Jóskát... Erdélyi elv­társat keresem — próbálok igazodni a katonás rendhez. „— Az alezredes elvtársat? r~ kérdez vissza az ügyele­tes altiszt. Míg a kiskatona felvezet az irodaépülethez, megpróbá­lom rendezni emlékeimet. Ott lakták Jóskáék a bá- nyaszlakások egyikében, az Srsekföld bejáratánál. Apja kőműves, ő kereskedőnek ta­nult. Hat elemije volt mind­össze. A főtéri nagy textil- üzletben dolgozott, naphosz- szat állt a pult mögött s ud­variasan kínálta, mérte a szöveteket. — Alezredes elvtársnak, je­lentem... — zökkent a má­ba a katonás regula.- Átveszem én is e szöveget: *r- Alezredes elvtárs, MA- ijlSZ-ügybev. kérek kihallga­— Pihenj, szerelvényt iga­zíts, asztalhoz. Bort, pálinkát, vagy feketekávét paran­csolsz? — Nem iszom, tudod, a rómyomasom... — Én sem iszom, nékem, meg a szivein ... No, de hagyjuk a jelent, inkább a múltat idézzük. Jól emlékszem, 5 b ott volt Gyöngyösön a MADISZ bölcsőjénél, őszintén szólva, nem nagyon tudtuk, mi lesz belőle, csak vártuk, hogy megalakuljon, hogy nekünk is legyen egy ifjúsági szer­vezetünk. Amikor megala­kult. Erdélyi Jóska lett a já­rási szervező. Járta a Gyön­gyös környéki falukat, agi­tált, szervezett. Nehéz munka volt ez akkoriban. — Mondd, mire emlékszel legszívesebben? — A lelkesedésünkre, arra, hogy mindenben benne vol­tunk, mindig ott voltunk, ahol tenni, csinálni kellett valamit. Emlékszel az első május 1-re? Az csodálatos volt — én így raktároztam el emlékezetemben. A kör­nyező községeikből is sokan bejöttek Gyöngyösre. A MA­II ISZ-székház elől indult a menet, énekeltünk, táncol­tunk, délután pedig Mátrafü- réden folytattuk az ünnepsé­get. . Néhány nap múlva megint ünnepeltünk. Május 9-én vége lett a háborúnak. S lá­tod milyen az élet! Az első emlékem ezzel kapcsolatban az, hogy szabad volt éjszaka járni-menni, nem volt kijá­rási tilalom. A szovjet kato­nák olyan lövöldözést ren­dezték, hogy öröm volt hall­gatni a géppisztolyok ropogá­sát Ez olyan szép volt akkor. Meg az is, hogy reggelig táncoltunk. Persze, senki ne gondolja, hogy csak ünneplésből és táncból állt a MADISZ élete. MM. & — Nem bizony, mert ez nem lenne igaz. Valóban ki­vettük a részünket a táncból, de a falujárásból és a válasz­tási harcokból is. Volt úgy is, hogy megdobáltak ben­nünket. — De azért a legtöbb he­lyen szívesen, fogadtak. Em­lékszem, egy este Nagyfü- gedre mentünk, ahol tábor­tűz mellett rendezték a vá­lasztási gyűlést. A kommu­nista párt képviselője beszé­det mondott, mi pedig mű­sort adtunk. — A választások előtt már én is tartottam előadásokat. Halmajon és Hevesugrán. Mit tett a Magyar Kommu­nista Párt Magyarországért — ez volt az előadás címe. Tizenkilenc éves voltam ak­kor. .. — És már tagja voltál a pártvezetőségnek is. Te vol­tál az ifjúsági felelős. — Igen, aztán 1946 feb­ruárjában Debrecenbe küld­tek, kéthónapos pártiskolára. Amikor elvégeztem, én lettem a városi pártvezetőség propa­gandistája. — Mesélj! Mire emlékszel még? — Kultúrmun kásáinkról nem akarok beszélni, látom, Szemes Mari erről mindent elmondott, amikor vele be­szélgettél. De mutatok né­hány fényképet A kis fényképek gyenge, megsárgult amatőrfotók s ezért nem tudjuk megmutat­ni olvasóinknak. De mi fel­ismerünk rajta néhány régi barátot Az egyik kép május 1-én készült:' fiatalok éne­kéinek egy feldíszített lovas kocsi tetején. A csoport kö­zepén Bognár Pali, egy má­sik képen Szemes Piroskát látjuk, egy harmadikon Je­néi Bélát. A következő ké­pen Szepesi Erzsi ül vala­milyen elnökségben... — El ne felejtsem egyik nagy élményemet. Részt vet­tem a MADISZ kongresszu­sán. Ez 1946-ban volt Hatan voltunk küldöttek. Szemes Piroska és Ilonka, Bognár Pali, Szepesi Pista, Cyön- gyössolymcsról Gál Imre és jómagam. A kongresszus na­gyon lelkes hangulatú volt, arról beszéltek az előadók, hogy milyen fontos szerep vár az új rendben a fiatalok­ra. A kongresszus után már csak egy szűk esztendőt dol­goztam \ ifjúsági vonalon. 1947 augusztusában átmen­tem a járási pártbizottsághoz gazdasági vezetőnek. 1948- ban pedig behívtak katoná­nak. Innen kezdve már egyedül kell elmondanod a történe­tet. — Megpróbálom, mégpedig katonás tömörséggel. Sze­rencsre vonultam be a határ- vadászokhoz. Három évre. De már az első hónapokban mindenáron le akartam sze­relni. Nem engedtek,- azt mondták, itt is szükség van kommunista fiatalokra. Az­tán lassan megszoktam a katonaságot őrvezető lettem, majd háromhónapos politi­kai tiszti iskolára küldtek. 1949. február 1-én avattak M. «Ri« — Muszáj közbeszólnom, mert te úgyis elhallgatnád, de én emlékszem: te voltál az első gyöngyösi, akit hat elemivel a háta mögött, tiszt­té avattak. — Hol van már az a hat elemi!? Közben elvégeztem a főiskolát s lassan végig­mentem a tiszti rendfokoza­tokon. 1964-től alezredes va­gyok. — Zubbonyodat sok kitün­tetés díszíti. — Pontosan kilenc. Köztük a Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetés is. — Család? — Te ismered a felesége­met, hiszen úgy is mondhat­nám, a MADISZ-toól nősül­tem. Eperjesi Márta. És van egy kis Mártánk is, no nem olyan kicsi, első éves a köz- gazdasági egyetemen. Búcsúzás titán az ajtóból még visszaszólok: — Jó, jó, hogy alezredes vagy, de mit csinálsz tulaj­donképpen? —■ Hogy néked milyen ci­vil kérdéseid vannak?! — Csakugyan... Márkusa Lászlé 150 millió — 100 falu 100 könyvtár Irta: Kiss Jenő. az Országos Népművelési tanács titkára A FELSZABADULÁSI év­forduló gazdag kulturális programjából, a bemutatók, fesztiválok, pályázatok és ve­télkedők sorából kiemelkedik az egész országot átfogó Száz falu — száz könyvtár moz­galom. Az Országos Népmű­velési Tanács 1969 augusztus 20-án hirdette meg és három hónap alatt 261 község jelen­tette részvételi szándékát a megyei népművelési taná­csoknak. Az ONT február 23-i döntése a jelentkezések elbírálásáról, illetve a köz­ponti támogatás felosztásáról nem az akció lezárását je­lenti, de alkalom az eddigi eredmények összegezésére és a további tennivalók számba­vételére A mozgalom a falvak la­kossága, a társadalmi, álla­mi és gazdasági szer­vek erejét összefogva, a kis települések művelődési lehe­tőségeinek javításával, 100 faluban új könyvtár létesíté­sével kívánta méltóan és ma­radandó módon ünnepelne a 25. évfordulót. Az összefogás — és ez az egyik legfőbb eredménye — a mozgalom minden szaka­szában érvényesült. A köz­ponti támogatási alapot a társadalmi és tömegszerveze­tek, a minisztériumok és or­szágos főhatóságok adták ösz- sze, közöttük olyan szervek (pl. a SZOT, a Fővárosi Ta­nács), amelyeknél-: „saját” kulturális feladataik is sok gondot adnak. Jelentkezett a Déryné Színház, hogy az avatási ünnepségen előadást ad a működési területén lé­tesülő intézményeknek. A Képzőművészek Szövetségé­nek tagjai pedig műalkotáso­kat ajánlanak fel az új klub­könyvtáraknak. A falvakban a termelőszövetkezetek és a tanácsok, a fogyasztási, a kisipari szövetkezetek és a vállalatok, a KISZ és a nép­front, a lakosság minden ré­tegének összefogása tette le­hetővé, hogy 150,5 millió fo­rintot fordítsanak a tervezett intézmények létesítésére. A megyékben — a népművelés: tanácsok szervezésében — megyei alapok születtek (pl. .Pesten, Tolnában) a központi támogatásban nem részesülő intézmények bérén dezéssei való segítésére. Hajdúban a megyei szervezetek felhívá­sára az ÁFÉSZ-ek berende­zési tárgyakkal, a kisipari szövetkezetek az építés soron kívüli és jó minőségű elvég­zésével segítik az emlék- könyvtárakat. A JELENTKEZETT közsé­gek több mint a felében ed­dig nem volt művelődési in­tézmény, illetve a meglevő nem volt alkalmas a felada­tok ellátására. A mozgalom tehát a kulturális „feher fol­tok” felszámolását is segí­ti, éppen ott, ahol a legtöbb a gond és a legnehezebb az előrelépés: a művelődési szempontból hátrányos hely­zetben levő megyékben és az apró falvakban. Több mint 50 községben eddig más célt szolgáló helyiséget, épületet (pl. az összevonások folytán megszűnt tanácsházat, feles­legessé vált szolgálati laká­sokat, körzetesítés révén megszűnt iskolákat) alakíta­nak át könyvtárrá, klub­könyvtárrá. Közel 80 község tervezi az eddig korszerűtlen (csupán nagyteremből álló, a célnak meg nem felelő) művelődési intézmény felújítását, jelen­tős korszerűsítését. Majd­nem 100 a teljesen új, most létesülő klubkönyvtár, illet­ve könyvtár; sok közülük a leendő nagyobb művelődési intézmény első ütemeként épül. Az ONT a központi alapot 100 község intézménye között osztotta fel: berendezésre, felszerelésre, az induló könyvállomány biztosítására. Ezek 40—200 ezer forintot kapnak berendezésre és 10— 70 ezret könyvbeszerzésre; a lakosság számától, az intéz­35. A halál közelsége ellen a megnyugvás szelídségével védekezett Németh László János. Amíg tartott a vizs­gálat, kínszenvedéseit meg­kettőzte az önvád. Egysze­mélyijén érezte magát fele­lősnek társaiért. Átélte a többiek gyötrelmét is, a ma­ga fájdalmaira alig figyelt, társainak sebei erősebben, sajogtak testén, mint a sa­játjai. Lázuktól ő kétszere­sen vacogott és szemérmes­sége még annyit sem enge­dett meg neki, hogy legalább bevallja bűntudatát. Most, amikor méterről méterre ra­gadta az autóbusz a végle­ges és teljes múlt idő felé, nem kellett mástól szenved­nie, csak a halálfélelemtől. Sopronkőhidán a fegyőa-- telep elemi iskolájában tar­tották a József Attila Kör tagjainak hadbírósági tárgya­lását. Minden vádlottra egy- egy szuronyos csendőr vigyá­zott. Dr. Demeter Zoltán fő­hadnagy, Faragó Béla, Bede Antal zászlós, Csiba Sándor törzsőrmester, szintén föl­fegyverkezve álltak sorfala: az ablak felőli oldalon. Ök voltak a tanúk, ennek elle­nére megengedte nekik a bíróság, hogy kézigránátok­kal, géppisztolyosan vegye­nek részt a tárgyalásom. A tanterem belső harma­dában. a dobogóra helyezett asztal mögött hárman ültek: középütt egy tábornok, mint a bíróság elnöke, balján egy százados, mint laikus szava­zóbíró. jobbján a tárgyalás- vezető dr. Dominies Vilmos hadbíró őrnagy. Rohamtempóban zajlott a tárgyalás. Dr. Dominies Vil- ance pillanatnyi szünetet sem engedélyezve pásztázta vé­gig mogorva megvetéssel a vádlottakat. — Kívánnak-e szólni az utolsó szó jogán? Németh László János a hadbíró szalonnásan kerek, sötétbarna képébe nézett. — Igen. — Hát akkor ne vacakol­jon sokat, pofázhat, de csak röviden. Itt állt két szurony kö­zött a költő és mondania kellett valamit. Valamit, amiből barátai és halálos el­lenségei egyaránt megértik, hogy erőszakkal őt nem lehet büntetni. Ezeknek vigaszt kell nyújtania, azoknak bebi­zonyítania, hogy jobban tisz­teli a jogot, mint gyilkosai. — Mielőtt elhangzana a verdikt, inkább a barátaim­hoz szólnék, mint a vádlóim­hoz. — Hol marad a megszólí­tás, te hazaaruló! — hördült rá Dominies. A költő veszedelmes köny­vűségben lebegett, attól félt, ereje és akarata összeroppan’ lelkigyengeség teszi képte­lenné a gondolkodásra. , — Tisztelt bíróság. Önök úgysem adnak az én szavam­ra, tehát bármit mondanék, helyzetem nem enyhülhet súlyosabbra pedig aligha változtathatnám. Még abban sem reménykedhetem, hogy kötél helyett golyóval végez­zenek velem. — Rövidebben, fattyú, rö­videbben — ordított rá Do­minies őrnagy. ~ Barátaim, sokat vívód­tam miattatok, ezerszer szó­lalt meg bennem a lelkiisme­ret hogy jogom volt-e ön- feláldozást kémem tőletek Többe nincs bennem tépe- lődés. Mindannyian úgy vi­selkedtetek, ahogy csak a szabad akarattal rendelkező emberek bírnak. Köszönöm a bizalmatokat és ha a sok szenvedés után a harc ered­ményét is látni fogjátok, csi­náljátok meg mindazt a szé­pet, amiről annyit beszélget­tünk. Dominies az asztalra vert tömzsi öklével. — Fogja már be azt a kommunista [»fáját! Még egy gyanús kijelentés, es meg­vonom a szót. Az aranygalléros tábornok türelmesebb hangon ve­tette közbe: — Vádlott, ön joghallgató volt. illene tudnia, hogy az utolsó szó jogán a bíróság­hoz szokás beszélni. — Köszönöm, tábornok úr­nak, hogy erre bátorít — mondta a költő a lélek po­koljárása után következő nagy nyugalommal. — a tisztelt hadbíróság, eltekint­ve a hangnemtől, szigorúan ügyel a külső alakiságra. Mindössze az n szokatlan, hogy a vád tanúi fegyvere­sen jelenhettek meg a tár­gyalásom. — Ehhez semmi köze! — torkolta le Dominies. Mint akit fullasztó káni­kula kínoz, aléltan sóhajtott Németh László János. — Akinek az életéről Van szó, annak nem mindegy, hogy mivel és hogyan vádol­ják. — A «vizsgalat során beis­merték bűnösségüket, ma­gukra bizonyult az államel- lenes szervezkedés! $Fb*1fíatjuk,) meny. nagyságától, a helyi erőforrások mértékétől füg­gően. Ez az összeg biztosít­ja, hogy a felszabadulási em­lékkönyvtáraknak külsőse gükben. működési feltételeik­ben is méltóan képviselje’.: az évforduló , jelentőségét például szolgáljanak a ha­sonló intézményeknek. Ezért nem lehetett az összeget va­lamennyi jelentkező között egyenlő arányban elosztani, ahogy azt több megyében S3, javasolták. A MEGYÉK SEM EGYEN­LŐ arányban részesültek tá­mogatásban. Nehéz is lett volna a 100 „támogatott” in­tézményt a szokásos szem­pontok (a megye lélekszámú, települések száma stb.) fi­gyelembevételével igazságo­san 19 felé osztani. Méltá­nyos, ha a központi támoga­tás azokat segíti, akik a leg­nagyobb helyi erőt mozgat­ták meg. Hogy egy-egy megy« három vagy éppen nyolc in­tézménynek kapott berende­zést, abban elsősorban ez, valamint a hátrányos hely­zetben levő és aprófalvas megyek támogatásának — a felhívás céljából következő — szándéka fejeződik ki. A jelentkezett városokat, nagy­községeket sem azért kellett figyelmen kívül hagyni, mintha ott nem lennének kulturális gondoK. vagy kö­zöttük méltó jelentkezők, ha­nem azért, mert ez a mozga­lom a kis falvak segítségéi tekintette feladatának. A támogatás egyik lénye­ges feltétele volt, hogy a ter­vezett új intézmény valóban korszerű, a mai követelmé nyeknek megfelelő, vagy azo­kat megközelítő legyen. Az előzetes vizsgálatok során több esetben is el kellett te­kinteni egy-egy intézmény javasolásától, mivel nem fe­lelt meg a mai., igényeknek. Hasonlóképpen kizáró ok volt, ha az építés évekkel ezelőtt kezdődött vagy nem fejeződik be az évforduló esztendejében. Remélhetőleg ezek az intézmények is fel­épülnek, de felszabaduló^ emlékkönytárrá való minő­sítésük az akció hitelét ron­totta volna. A berendezés és felszerelte költségei hamarosan megér­keznek a megyékbe és ez meggyorsíthatja az intézmé­nyek befejezését. Egyharma- duknak avatását április 4-re tervezték, a többinek a befe­jezése áthúzódik az év máso­dik felére. A mozgalomban részt vevő szervezeteknek, községeknek most az építés befejezésére kell összefog­niuk erejüket. Ismerve az építkezés nehézségeit, ez sem lesz könnyű feladat. Az ava­tás után pedig következik a munka, a működési költsé­gek folyamatos biztosítása, az induló könyvállomány rendszeres gyarapítása, az eleven kulturális élet meg­teremtése ugyanolyan össze­fogást igényel a jövőre is, mint amilyen a létesítésben megnyilvánult. Ma még nem lehet látni, hogy a mozgalom keretében hány „Felszabadulási Bmlék- könytár” épül fel. Száznál mindenképpen több, hiszen a megyei alapokból támogatott és a pusztán helyi erőből épülők is joggal tartanak igényt erre a címre. A jubi­leumi év végéig hátralévő 8 hónap még sok lehetőséget nyújt, sok félig kész intéz­ményt juttathat el a befeje­zésig. A MOZGALOMBAN RÉSZT VEVŐ községek méltó mód­ját választották a nagy tör­ténelmi évforduló megünnep­lésének. Korszerű művelődési intézményük minden haszná­lóját, a falu minden lakosát emlékeztetni fogja az évfor­dulóra. Meg arra is, hogy ha jó a cél, méltó az alkalom, a központi és helyi elkép­zelések találkoznak, van le­hetőség az erők összefogásá­ra, meg lehet találni a mód­ját. hogy sokféle szervezet együttesen segítse a falu mű­velődését. A közművelődés jövőjét illetően ez a „Száz falu — száz könyvtár” moz­galom legfőbb tanulsága,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom