Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

RjCklüí KOSSUTH 8.20 Verdi: A trubadúr. Négyfelvonasos oper­11.12 Chopta-keringők 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 13.13 Népdalok 13.40 Riport 14.00 Zongoramuzsika 14.19 Kóruspódium 14.32 Operettkettósök 14.43 Válaszolunk hallgatóink­nak! 15.10 Mai témák, mai dalok 15.20 Iskolarádió 16.05 Muzsikáról, fiataloknak! 16.32 Majakovszkij: Lenin 17.30 Népi zene 17.55 Kozmosz 18.20 Vezényel: Lehel György 19.20 Rádió Kabarészínháza 20.30 Könnyűzenei olimpia 21.32 Luxemburg grófja 22.20 Zenekari muzsika 23.42 R. Strauss: Capriccio 0.10 Tánczene PETŐFI 8.03 Fúvószene 8.17 Dokumentumműsor 8.42 időjóslás, népdaljáték 9.32 Jelenidőben 11.55 Néhány perc tudomány 12.00 Zenekari muzsika 13.03 Haydn-művek 13.40 Orvosi tanácsok 14.00 Kettőtől — hatig ... 16.33 Honvéd—Kragujevac KK- mérkőzés n. félidő 18.10 Kis magyar néprajz 18.15 Dallal, tánccal a világ körül 18.52 Villanófényben ... 19.07 Lemezgyüjtők húsz perce 19.35 Gyermekkórusok dísz- hangversenye 21.53 Homérosz: Iliász 23.15 Tánczene MAGYAR 9.W A csütörtök. (Magyarul beszélő olasz film) 10.40 Delta 11.05 Két kisfilm 17.58 Hírek JTó~M Vend ég asz ta'l 18.40 Felszabadult melódiáik. 18.55 Esti mese á 19.05 Integrál 20.00 Tv-híradó 20.20 A revizor. (Tv-vállozat) 22.25 Tv-híradó POZSONYI 19.00 Tv-hiradó 19.40 Dokumentumműsor 20.05 A kaktusz virága. (Színházi közvetítés) 22.25 Tv-híradó EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadás kezdete: fél 6 órakor. Harc Rómáért (Dupla helyárak!) EGRI BRÚDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 es fél 8 órakor. Egymillió karátos ötlet EGRI BÉKE: Átutazók, paradicsom GYÖNGYÖSI PUSKIN: Valcerklrály GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Japán feleség HATVANI KOSSUTH: A csodatvö tüzszerszám CÄ01 ÜBYELET Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajesy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. 4. A A A A A JL Memsm*» Először makelten Készttl£d6s a Barátság H. kőolaj-távvezeték építésére fit ft 19 • f « 9 id’s, 1? /t mh nil Álaméin, az EAK legfiatalabb olajmezöje, Ißlfzgune Mj ■ ll uun imely 1967_ben kezdte meg a termelést. Je­lenleg 13 olajkút ontja a „fekete aranyat”, évente mintegy kétmillió tonna mennyiségben. (Foto: ADN—MTI—KS) Nemrég az egyik szovjet lap cikket kért a Barátsági, kőolaj-távvezeték magyaror­szági szakaszáról abból az alkalomból, hogy egy évti­zede kezdődött meg ennek a négy szocialista országot érin­tő távvezetéknek az építé­se. A cikk megírása kapcsán kezembe kerültek azok a fel­jegyzések, amelyek az egyko­ri nagy munkáról szólnak. A száraz műszaki nyelvezet el­lenére is izgalmas olvasmány volt például a hatalmas cső­kígyó átvezetésének történe­te a Duna alatt. Ha figye­lembe vesszük, hogy mintegy másfél év alatt 14 vasutat, 30 műutat és 3 vízfolyást, — közöttük az Ipolyt — kellett keresztezni, képet alkotha­tunk a vezetéképítők teljesít­ményéről. Most pedig itt van a kü­szöbön a másik nagy fel­adat, a mintegy 300 km hosz- szú Barátság II. kőolaj-táv­vezeték építése, amely nem­csak hosszabb, hanem na­gyobb teljesítményű is lesz elődjénél. Hiszen amíg a Barátság I-en a nemrég el­készült szád ad nyomásfokozó üzembe helyezésével is csu­pán 4, a Barátság II-n 10 millió tonna kőolaj szállít­ható évenként. Most is akad bőven nehéz terep, kritikus műtárgy, fo­lyó, patak, keresztezés. A nagy átmérőjű csövet töb­bek között át kell vezetni a Tiszáin. Mondhatni, nagyrészt attól függ, megjelenik-e 1972. december 31-én a távvezeték százhalombattai végén a hömpölygő fekete arany, a Volga környékéről érkező olaj, hogy mennyire sikerül folyamatossá tenni az épít­kezést. Ezt lényegesen befo­lyásolhatja a Dunai Vasmű, amely a csöveket szállítja, a Szabolcs-Szatanár megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, amely a létesítményeket ké­szíti, és folytathatnám a közreműködők sorát. Természetesen leginkább a beruházó, a Kőolajvezeték Vállalat munkájának szerve­zettségétől függ a siker. A vállalat vezetői ennek meg­felelően igyekeznek biztosí­tani a maximális szervezett­séget. Ügy határoztak, hogy pontosan feltérképezik a te­rületet, amelyen át a távve­zeték halad. A Képzőművé­szeti és Iparművészeti Válla­lat már megbízást kapott ar­ra, hogy a Fényeslitkétől — a szovjet olaj fogadóállo­másától — számított 20 km- es szakasz makettjét készít­se el. Ennek segítségével a Kőolajvezeték Vállalat szak­emberei tereptanulrrjányt vé­geznek, és kijelölik az anya­got szállító járművek, mun­kaképek számára a legmeg­felelőbb utakat, átkelőhelye­ket. A makett alapján a munkások, gépkocsivezetők, gépkezelők is alaposan meg­ismerhetik a munkaterületet, s az erdők sűrűjében, a me­zők, rétek végtelenjében sem tévednek el, nem kényszerül­nek arra, hogy értékes órá­kat, napokat vesztegessenek el. Egyébként vizsgálják an­nak lehetőségét, hogy a to­vábbiakban légi felvételek segítségével jelöljék ki a leg­célszerűbb szállítási utakat. A Barátság II. építésénél több vállalat működik közre. Most az előkészületek idején a legfőbb óhaj, hogy a „be­dolgozó üzemek”, a partne­rek kellő előrelátással ké­szüljenek. Időben elkészül­jenek az importot helyette­sítő, jó minőségű, nagy át­mérőjű csövek a Dunai Vas­műben, létrejöjjenek az if­júsági táborok, minden terv a kivitelező keaében legyen, amikor kell, megfelelő ütem­ben építse fel az objektu­mokat a Vegyiműveket Sze­relő Vállalat, a Villamoserő­mű Termelő és Szerelő Vál­lalat. Amikor a vezeték által érintett 6 megye, és az érde­kelt vállalatok KlSZ-fiatal- jadnak képviselői elhatároz­ták, védnökséget vállalnak a Barátság II. felett, nem volt hiány lelkesedésben. Remél­jük, nem lesz a vezeték épí­tésekor sem. Tanácskozásra gyűltek össze Hatvanban a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak aktívái. A tanácskozá­son részt vettek a tanácsta­gok is, szám szerint mintegy ötvenen — írja levelében Szűcs Ferenc hatvani tudó­sítónk. Dr. Bartos Imre is­mertette a részvevőkkel a bizottsági és tanácstagok so­ron következő feladatait, kérte a bizottság tagjait, se­gítsenek a tanácstagi beszá­molók és különböző tanácsi rendezvények megszervezé­sében. Kiss László, az MSZMP városi bizottságá­nak osztályvezetője az új gazdaságirányítás bevezetése óta eltelt idő tapasztalatai­ról, s az ezzel kapcsolatos feladatokról számolt be. Dr. Novák Pálné ország- gyűlési képviselő, a Hatva­ni Városi Tanács V. B. egész­ségügyi csoportjának veze­tője a VII. békékongresszus munkájáról számolt be az aktíváknak. A beszámolók után sok értékes hozzászólás hang­zott el, a résztvevők, a nép­front aktívái és a tanácsta­gok sok olyan problémát vetettek fel, melyre a lako­sok hívták fel a figyelmü­ket. Az egyik felszólaló az új-hatvani általános iskola fűtési problémáiról beszélt, a másik arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a Mező Imre úti lakótelep parkosításánál megfeledkeztek arról, hogy játszóteret hagyjanak a gyer­mekeknek. Jobban figye­lembe kellene venni a lakó­telepi szülők véleményét is. Az egyik felszólaló szólt arról, nem helyes, hogy Me­ző Imre emlékét egy tábla sem őrzi volt lakásán. Többen tettek olyan ja­vaslatot, melyekkel a városi tanácsnak kell majd foglal­koznia érdemben. A jövőben többször is szerveznek majd közös aktí­vaértekezletet, mert mint ez is bizonyítja, hasznos javas­latok születnek egy-egy ilyen tanácskozáson. Vécsen a véradók, és vér­kapók gyűltek össze tatáikor zóra. A találkozón, melyen mintegy száz véradó jött ösz- sze, dr. Rónai Endre vécsi körzeti orvos üdvözölte a megjelenteket, s dr. Hatfa- ludi László, a gyöngyösi kórház baleseti osztályának főorvosa beszélt a véradás jelentőségéről. Megköszönte a véradók segítségét és na­gyon sok példát ismertetett, amikor a véradók nemes adományának volt köszön­hető, hogy a sérült életben maradt. A kedves és megható ün­nepség kultúrműsorral foly­tatódott, számolt be levelé­ben az eseményről Szajcz Nándorné. A vécsi ifi vörös­keresztes csoport adott szí­AKTÍVAÜLÉS HATVANBAN... VÉRADÓK VÉCSEN... VETÉLKEDŐ A NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓN... 25 ÉVES FIATALOK... nes műsort. Hatvani István, a hatvani városi kórház gondnoka ezután felolvasta azokat a leveleket, amelye­ket a gyógyult betegek ír­tak véradóiknak. A megje­lent vért kapók kis ajándé­kokat adtak át véradójuk­nak. Sor került a találkozó ke­retében arra is, hogy átad­ják a többszörös véradók részére az okleveleket és a jelvényt. A véradók és vérkapók ta­lálkozójának megrendezésé­hez tevékenyen hozzájárult a vécsi termelőszövetkezei vezetősége is. Az egri Ady Endre fiú- kollégium az idén a negyed- százados évfordulóhoz méltó módon készül az ünnepség­re — írja többek között Nagyidat Imre, a kollégium a felszabadulási versenyt, s lakója. Ismét meghirdették a pályázók versmondással, prózával, saját költeménnyel és gyűjteménnyel is indul­hattak. A legsikerültebb gyűjteményekből kiállítás készül. A helyezést elérők komoly jutalomban részesül­nek. A diáktanács tagjai a kol­légiumban szemléltető táb­lákat helyeztek el. A felsza­badulás óta eltelt idő ered­ményeit ismertetik a táblák a fiatalokkal. (Sz. M.) Tavasz és tél a Blikkben A szeszélyes időjárás elle­nére is valóságos gépkocsi- karavánok népesítették tje húsvét hétfőjén a bükki uta­kat. Több száz kiránduló kereste fel Lillafüredet, Bükkszentkeresztet. Hollós­tetőt és a többi kiránduló- helyeket. Hatalmas csokro­kat szedtek a Garadna völ­gyének napsütéses oldalain kihajtott fűzfák „húsvéti barkáiból” és a nyíló hóvi­rágból, ibolyából. A téli sportok kedvelőinek is kedvezett még a hosszúra nyúlt tél maradéka. A Bükk északi lejtőin, Bánkút, Já­vorkút környékén még nein olvadt el teljesen a hó, s szép számmal hódoltak a té­li sport örömeinek a síelők. vss/ssssyssjjssfsssssss/sssssssss//sfsssss///ss/s//sffssss//sssssssssssssyssss/syssssssssss/sssssf//ss/s/sssssssss/ssssssss/ssss/ss/s/yss/ssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssi M. Zaharov: Bejártam a tundrát, megfordultam Közé p- Azsiában, átkeltem a Bajkálon, megtekin­tettem Ulan-Batort, Varsót, Prágát, Pá­rizst, Berlint és Kar- lovy-Varit. Visszatér- temlcor közeli barátom — s egyben szomszé­dom — tárt karokkal üdvözölt a lépcsőház­ban. — Na végre! — rik­kantott örömében, és erősen átölelt. — Nos. mi újság? Hogy utaz­tál? Mit láttál? Mit hallottálMeséljI Mesélj! Most. azonnal! Alig várom!... Kinyitottam a szá­mat, hogy elkezdjem élménybeszámolómat, de a barátom, közbe­vágott: — De könyörgöm, mindent sorjában! Ki ne hagyjál semmit! Hogyan, mint, hol, mi­kor? De elsősorban a te dolgaid érd-ekeinek. Ezt magad is jól tu­dod. Egy pillanat! Gratulálhatsz nekem: holnap befejezem a ta­tarozást. Bizony be! Az egész ^plafont befehérí­tettem és áj tapétát ragasztottam! Nyomban gratulál­tam neki, és a mondó- kámba kezdtem. — Amikor leszállt a gépünk az Orly-i re­pülőtéren ... — Egy pillanat, — szakított félbe a ba­rátom, — az ajtókat is befestettem mindent, a zárakat kicseréltem, az üvegeket megtisztí­tottam. Minden úgy ragyog, mintha vado­nét új lenne! ■.. No, de most már mondjad, kérlek, csak ki ne hagyj semmit! — Igyekszem, — szóltam. — Mindenek­előtt a Notre Dame­ban tett látogatásról szeretnek... — Ö, a látogatásból nekem is elegem van, — szúrta közbe a ba­rátom. — Tegnap le­jöttek hozzám a ne­gyedik emelet lakói, ß megnézték, hogyan tö­möm be a hasadéko- kat. — Aztán voltam a Varsói Képtárban, — folytattam bátortala­nul. — Hát én vajon hol be nem jártam! — szólt a barátom. — Voltam a Danilovszki áruházban, minden vasboltban, de olajos­hígítót sehol nem ta­láltam! Hanem én nem hagytam ám ma­gamat. Elmentem a negyes számú gépko­csitelepre, tudod, ott raktáros a sógorom, és hát képzelheted, egy tele hordóval adott. De várj csak, te hol is fordultál még meg? — Egész Európát be­utaztam, — kezdtem újra a beszámolót, — vagy tízezer kilomé­tert tettem meg. — O, én csak mind­össze nyolc négyzet­métert. Rendbe tettem a fürdőkádat, a vécét, csupán a konyhában maradt még nyolc csempe, de holnap az is meglesz... De hát miért hallgaszt? — Talán. ■. talán majd máskor, — aján­lottam ■ elővigyázato­san. — Isten ments! Ké­sőbb nem lesz oldó­szer! Most kell bemá­zolni. Es milyen prima oldószer ám ez! A tíz ujjadat megnyálnád utána. Rá sem ismer­nél a konyhánkra. Ügy ragyog ott minden, mint a patikában... Hát ez az újság ide­haza. Es nálad? No, mesélj, már! — De hát... tulaj­donképpen ... egész rövidre fogom... le­kerekítem ... — kezd­tem bele újra a mon- dókámba. — Jaj, hát én már jó ideje, hogy meg­késtem, a lekerekitést, — vágott újfent köz­be a szomszédom. — Ep most különben is roppant divatos. Elő­ször az asztalt gömbö­lyítettem le, — ere­detileg négyszögletes volt, — aztán a gyúró­táblát fabrikáltam el­lipszis alakúra... De te miért nem beszélsz? Szólalj már meg! — En már mindent elmondtam, — jegyez­tem meg félénken. — Ugyan már! Részletesen mesélj mindenről, engem na­gyon érdekel minden, s különben is megígér­ted, hogy mesélni fogsz! — Ezt te csak úgy képzelted, — válaszol­tam hirtelen. — Saj­nos, nem szolgálhatok semmi újsággal. — De hát valahol csak -megfordultál! — Hogyne, a GUM- ban, ajtókilincsért — sziszegtem mérgesen. — Ne -mondd! — villanyozódott fel eb­ben a pillanatban a szomszéd. — Sorold csak, miket lehet még ott kapni? ... No, be­szélj hát, beszélj hát, van valami újdonság? — Dehogy van. Min­den a régi. — En is így gon­dolom ... De most hallgass meg engem!.., — Es az elkövetke­ző három és fél óra alatt hallgattam, hall­gattam öt, s még csak félbe se szakítottam. Fordította: Barate Boaália Gyöngyösön érdekes talál­kozóra került sor a felsza* badulási ünnepségsorozat ke­retében: 25 éves fiatalok ta­lálkoztak a városi művelő­dési házban. Erről adott hírt levelében Patócs László Gyöngyösről. A városi KISZ- bizottság rendezésében került sor a város 25 éves fiatal­jainak találkozójára. Az ün­nepségen az emlékező beszé­det Gácst László, a városi tanács vb-elnökhelyettese tartotta meg, s részt vett a fiatalok találkozóján az MSZMP városi bizottságá­nak osztályvezetője, Bokros László is. A találkozó résztvevőit az egyik honvédségi alakulat irodalmi színpada és a váro­si Művelődési Központ népi együttese szórakoztatta. A találkozó a fiatalok báljával fejeződött be. A kerecsendi kisállatte­nyésztők nevében a társulás elnöke kereste fel levelével szerkesztősegünket, s a tár­sulás 19 tagja nevében kéjé­té, tolmácsoljuk köszönetü- ket a baromfikeltető állo­más dolgozóinak, akik a ki­váló minőségű tenyészanyag szállításával sokat segítettek a társulás tagjainak a jó eredmények elérésében. Ké­résüknek eleget téve gratu­lálunk az egri szövetkezeti baromfikeltető állomás dol­gozóinak. 1970. április 1.« int dm I

Next

/
Oldalképek
Tartalom