Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
< i műveltséget nem Iskolapadban, nem egyetemi \ előadótermekben szerezte, hanem autodidaktaként, szívós kitartással. Uradalmi cselédek leszármazottjaként a balmazújvárosi Veres Péternek mindenért magának kellett viaskodnia. 1907-ben — négy elemi után — már megízlelte a cselédsors minden keserűségét. Tizenhat éves ifjúként került a pályamunkások közé. Nyitott szemmel járt, s nem fogadta el a világot úgy és olyannak, amilyen. Olvasni kezdett, megismerte a magyar és világirodalom klasz- szikusait. Látni tanította a valóság, érteni az első világégés realitása. A tanácshatalom idején szülővárosában tevékenykedett az új rend oldalán. Elkötelezettségét nem rendítette meg az üldöztetés, a csendőrök ütlegel sem. Írásaiban — az elsők a Népszavában jelentek meg — osztálya érdekében emelt saot, a sum- másélet paraszti alakjai elevenednek meg novelláiban. Az o képviselőjükként lett a felszabadulás «tán a debreceni nemzetgyűlés tagja. Értük lett az Országos Földbirtokrendezö Tanács elnöke, s járta az országot, hogy segítse, hogy gyorsítsa a földosztást Közéleti aktivitása — volt újjáépítési, honvédelmi miniszter is — nem csökkentette írói alkotókedvét. Sót e téren is többre, minőségileg is jobbra inspirálta az új társadalmi légkör. 1951-ben megjelent írásai — a Próbatétel és a Pályamunkások — mint érett írót mutatják be. Bennük az ifjúkor, a múlt emlékei, figurái elevenednek meg a jelennek is szóló tanulsággal. Eredeti jellemformálás, ízes stílus egyéni cselekmény- bonyolítás jellemzi e két kötetet. A hajdani pályamunkásból az akarás teremtőereje a magyar próza rangos alakját formálta. Alkotóerejét nem törte meg a kor, se egyre gyarapodó évtizedek. Mint publicista, mint közéleti ember számtalan közérdekű kérdésben hallatta szavát. Eredeti, megfontolt gondolataival nemegyszer találkozhattunk a Népszabadság, a napilapok és folyóiratok hasábjain. Nem ismert fáradtságot, mert érezte, tudta: van mit mondania korának... Legutóbb — néhány hónappal ezelőtt «-* a tévé képernyőjén találkozhattunk vele. A Röpülj páva egyik — balmazújvárosi —* elődöntőjét vezette be. Néhány mondatot akart csak mondani, aztán teltek a percek, gondolatai lebilincselték mind a hallgatóság, mind a nézők figyelmét, akarnak írásai. Olyan alkotó volt, akire mindig cartwwwi figyelni... ✓%WA/WWVAíVWN^AAAA^V^*^WVWWWSAAAAA/WWWV G. Molnár Ferenc : Az autóbusz az italbolt előtt állt meg. Vele együtt öten szálltak le. Három bátyus asszony és egy idősebb ember. Nem volt ideje körülnézni, mert a csomagjaival bajlódott. A kalauz készségesen segített. Megköszönte. Aztán csak állt, és riadtan nézett a busz után. Tehát megérkezett. És most hová, merre, kihez? — Az új kolléga? Megfordult Egy mosolygós, barna férfi állt mögötte. Pillanatok alatt felmérte. Vele egyidős lehet nagyjából. Szürke kabát, alatta pulóver, kordnadrág, hasítottbőr cipő. A haja mint a szög. Nem töri a fésűt. Két perc múlva már a csomagokon osztozkodtak és ballagtak at iskola felé. — Kicsi hely ez, de nem lakják rossz emberek. Ne számits mégse valami majálisra. Messze a város, sok az erdő, gyár csak a szomszéd járásban. Kemény Itt az élet, kemények az emberek is. Majdnem mindenki iszik. De a pedagógusokat becsülik. Előre köszönnek még az öregek is. A járástól pedig csak egy évben egyszer szánja rá magát valaki, hogy kijöjjön. Akkor is előtte való nap kitelefonál, hogy legyen kint érte valaki az állomáson. Az ide három kilométer. Reggel csak vonattal lehet ide jönni. Szóval: nem is olyan rossz ez a falu. Van rosszabb is. Azt hiszem, mi jól meg fogjuk egymást érteni. Biztatóan mosolygott. Az iskola, még a század elején épülhetett. Ablakait azóta már kicserélték, a mennyezete azonban még gerendás maradt. A hosszú folyosót beüvegezték. Ennek a végén volt a nevelői, mellette az igazgatói szoba. — Meghoztam az új kollégát, igazgató úr. — Derék, ez nagyon derék. Mutasd magad, öcsém. Ügy látom, kemény kötésű fiú vagy. Mert ide az kell. A hegyek megkövetelik. No- érezd jól magad. A szállásod, kosztod már elintéztük. Havi ötszázat kell érte fizetned. Ebben minden benne van. Julcsa néninél leszel. Ügy fog rád vigyázni, mint a saját unokájára. Itt az iskolában pedig a fegyelem a legfontosabb. Pontosság, fegyelem. Majd megszokod. Remélem, megszereted ezt a helyet. A fiatal kolléga elkísérte a szállására is, jövendő otthonába. Julcsa néni körültopogta, fiacskámnak szólította, de megkérdezte, nem sérti-e ezzeL Friss vizet öntött a lavórba, tiszta törülközőt tett a székre, kinyitotta a szekrényt, hogyköny- nyebben bepakolhasson, megbontotta az ágyat megmutatta a frissen húzott dunnát és azt mondta, hoz egy kis harapni valót. — Estére itt leszünk mindnyájan nálad, jplrre készülj fel. Ez itt így szokás. Neked nem kell törődnöd semmivel, mert a nők hozzák az «mivalót a férfiak pedig az italt Elüldögélünk egy órácskát aztán megyünk haza. Holnap pedig szépen sorra látogatsz mindenkit. Ez itt így szokás. Előbb a tantestületet, utána a tanácsot, aztán az erdőgazdaságot. Egy hét alatt végezned kell a bemutatkozással. Arra vigyázz, le ne itassanak. Mindenütt erőszakoskodnak majd, de ha berúgsz, véged van. Az első alkalommal áll- nod kell a próbát Utána már eleresztheted magad. De az első nap, az fontos. Estére együtt volt az egész tantestület a kis szobában, asszonyostól, családostól. Még a nevüket sem tudta megjegyezni mindegyiknek. Vele szinte nem is törődtek. Ettek, ittak, mintha saját lakásukban lettek volna. NaFogadtatás gyokat nevettek, vicceket meséltek és pletykálkodtak. — Mit szólsz hozzá? — kérdezte a fiatal kolléga, amikor mellételepedett a sarokba. — Nem is tudom. — Ez van. Nem kell meg- botránkozni, nem kell pofákat vágni, el kell fogadni őket ilyeneknek. Most társadalmi életet élnek. Nem ők tehetnek róla, hogy nekik nem jutott más. — Te az igazgató úrnak ez a fiatal asszony a felesége? — No-no! A fene a szemed. Tabu, kisöreg, a közelébe se! Kacérkodik majd az asszony, de ez is csak olyan próbatétel. Ha beugrasz neki, már szedheted is a sátorfádat. Az töreg ma is szép csendesen leszívja magát, mint máskor, akkor elkezd mesélni élményeiről, elpanaszolja, hogy kár volt megnősülnie, a többiek pedig biztatják. A legjobban a felesége. De te egy szót se szólj. Egyelőre egy szót se szólj. Legyél nagyon udvarias, de tartózkodó. Még újonc vagy itt, még nincs szavazati jogod. Egy bajúszos férfi, akiről csak később tudta meg. hogy az igazgatóhelyettes, az ágy szélére telepedett a feleségével, mert Kevés volt a szék a szobában. Julcsa néni ugyan akart behozni még székeket, de nem engedték. Majd meglesznek — Hogy is volt, amikor az öreg Skodával elsüllyedtetek? — adta a szót a helyettes. — Az volt az utolsó szép nyaram. Rá két héttel már nős voltam, láncot raktak a kezemre. — Vedd le a láncaidat. Ki kényszerít rá, hogy viseljed? — mosolygott az igazgatónő. Az igazgató csak legyintett, aztán hozzáfogott a történethez. Volt a szomszéd faluban egy új tanítónő. Csüstül jártak utána a férfiak. Fiatalok, idősebbek, mind. De ő nagyon tartotta magát. Ettől még jobban megvadultak a férfiak. — No, Pista, most mutasd meg, mit tudsz. Csak mosolygott. Bált rendeztek a tűzoltók a faluban. Beült a Skodába, azzal ment a lányért. Ügy bánt vele, mint egy hercegnővel. Udvariasan, tisztelettel, tartózkodóan, de azért azt sem titkolta, hogy tetszik neki. Egy ujjal sem ért hozzá, tánc közben sem húzta magához. Hagyta, hadd érjen a dolog. Eleinte az ivásra sem biztatta. Éjfél körül már biztatni sem kellett. Ügy látszik, a terve bevált. A lányt kezdte bosszantani a férfi hűvös udvariassága, tartózkodása. Egyre kacérabb lett. Ö csak várt, figyelt és semmit sem változtatott addigi magatartásán. valahogy', mondták. Átölelte az igazgatóhelyettes a felesége vállát, a másik kezében pedig a borospoharat tartotta. Akkorákat tudott nevetni, hogy majdnem szétfeszítette a falakat. Az igazgató az ablak alatt ült. Tőle jobbra a felesége az asztal másik oldalán. A helyettessel szemben, és állandóan azzal beszélgetett. Csillogott a szeme. — Öcsém, gyere ide, öcsém! — intett most az igazgató. — Ülj ide mellém, beszélgessünk. A nyelve már nehezen forgott. A szavaknak úgy gyür- kőzött neki, mint a súlyemelők. Levágta a fejét a mellére minden szó elején, hogy az első hangot ki tudja préselni magából. — Helyet az jij kollégának, helyet! — harsogta a helyettes az ágy széléről. — Vigyázzon, kisfiú —nézett rá az igazgatónő. — Meg ne botoljék a szék lábában. Az ilyen kisfiúk mellé még gyámolító kéz kell. Anyáskodó jószívűség. — Hagyd békén ezt a gyereket — mordult rá a férje. — Nem látod, milyen tapasztalatlan még. Óvakodj a nőktől, öcsém, soha se nősülj meg. Nekem is akikor volt jó dolgom, amikor még legény voltam. Az enyém volt minden valamire való lány és asszony az egész környéken. Nem hiszed? Ök is megmondhatják. Éjfél jóval elmúlt, amikor friss levegőre vágyott a kislány. Autózzanak egyet, ajánlotta. Ha kedve van. De csak akkor. Szép, langyos, csillagos éjszaka van. A hegy lábánál jobbra kanyarodott a Skodával. Tudta, hogy itt a völgyben van egy nedves, tocsogós rét, erre te- ■ hát még véletlenül sem téved senki. — Minek álltunk meg itt? — kérdezte a kislány úgy, mintha nem értene semmit. De amikor megcsókolta, alig ellenkezett. Egyszer csak azt vette észre, hogy valami furcsa, vizes nyirkosságot érez, ha a keze leér a kocsi aljára. A derengő hajnali fényben alig tudta megállapítani, mi történt. Víz tocsogott a Skoda alján. Az autó pedig már tengelyig merült az ingoványos talajba. A kislány megrémült. — Hogy megyünk ki innen? — Valahogy majd sikerül. A kocsi ajtaját alig tudta kinyitni. Kilépett volna, de a cipője elmerült a sárban. — Öltözz fel, téged kiviszlek a hátamon. Hazamész. Tudsz szerezni valakitől egy demizson bort? — Minek az most? — Kell. Itt van egy tanya nem messze, onnan akarok lovakat szerezni. De üres kézzel nem állíthatok be hajnalban. uvíeizzadt, amikorra a hátán kiieipelte a kislányt a tocsogóból. Szerencsére, néhány méterrel arrébb már szilárdabb talajt ért a lába. A cipőjét még a kocsiban levetette, a nadrágját térdig felgyűrte, így csak a lába szára lett csupa sár. A kertek alatt osonlak be a házak közé, a kislány szállásáig. A lány sirt. Rászólt, hogy ne csináljon cirkuszt. Mással is megtörténik az ilyen. — De mi lesz ha meglát bennünket valaki? — hüppö- gött a kislány. — Elsüllyedek a szégyentől. — Nem mászkál ilyenkor senki az utcán. Ne bőgj! — De én bort nem kérek a házigazdáméktól. Mit mondanék, minek az nekem most? Van egy demizsonom, azt odaadom. Vegyél bort a kocsmában. A demizsont ne is hozd vissza. Ne gyere ide többet. Mezítláb ment be a kocsmába. A lábát megmosta az utcai kútnál. Ügy tett, mintha nem látná, hogyan bámulják csupasz lábát az emberek. Gondoljanak, amit akarnak. A tanyáig egy negyedórát is megtartott az út. Nagy nehezen felverte a gazdát. — Drága bátyám, segítsen rajtam, ha istent ismer. Elakadtam a mocsárban. Hú- zasson ki. Itt egy demizson bor, meg pénzt is adok. — Mennyi pénzt ad a kartárs? — Nézze, bálból jövök. Le akartam rövidíteni az utat, ezért jöttem erre. Csak egy ötvenesem maradt. Tegye meg ezért az ötvenesért. Igaz, száz forintnál is több volt a zsebében, de arra gondolt, hátha olcsóbban is megússza. Igaza lett. A gazda a két lovát felszerszámozta és megindult velük a mocsár felé. A lőcsöt tartó karikát oda kellett drótozni a kocsi vázához. Mint a disznó, olyan lett, mire vállig benyúlva, sikerült a műveletet elvégeznie. A két ló szép csendesen kiballagott az autóval. A tanyaudvaron megmosdott, kimosta a sarat a nadrágjából. Felakasztotta a ruháit száradni a gallyra. A kislány azonnal áthelyeztette magát, ő pedig megnősült, amikor kitudódott a dolog. Nem tehetett mást. Magyarázhatott ő, amit akart a kollégáknak, hogy miért kellett az ünneplő ruháját kimosnia a kútnál, miért ért haza sártól csöpögő autóval a bálból, amikor mindenki látta, hogy a kislánnyal volt egész este. — Én mentettem meg a becsületét — mondta most a felesége nevetve. — Azzal, hogy feládoztam magam. Mennyire hálás volt, hogy akadt valaki, aki mindennek ellenére is hajlandó volt hozzámenni feleségül. — A tanulság: ne autózzál lányokkal, és akkor néni kell megnősülnöd — mondta az igazgató. — Motorral is érheti az embert baleset — nevetett a helyettes. — Még gyalog is — toldotta meg a felesége. — Te is gyalog jártál világ életedben. Aztán egyszerre szedelőz- ködött a társaság. — Holnap várjuk ám, kisfiú — búcsúzott az igazgatónő. A kezét úgy tartotta, hogy meg kellett csókolni. Hűvös tenyere belesimult a markába. — Számold meg a sarkokat, és amit álmodsz, az igaz lesz. Utoljára a fiatal kolléga ment ki. Kikísértó a társaságot a kiskapuig. Felnézett a csillagos égre. Az erdőből szél indult el. Állt az ajtóban. — Mikör költsem reggel, fiacskám? — kérdezte a háta mögül Julusa, néni, , In memóriám: VERES PÉTER
