Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-23 / 94. szám
f Koszorúzást ilnrcpség a budapesti Lenin-szobornál A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa V. I. Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából szerdán délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Felvonulási téri Lenin-szobornál. (MTI) inm VARSÓ Háromórás tanácskozás vezette be szerdán délelőtt Varsóban a lengyel—nyugatnémet politikai megbeszélések harmadik menetét. A plenáris ülést megelőzően Duckwitz államtitkár és Winiewicz külügyminiszterhelyettes, a két küldöttség vezetője' mintegy félórás', négyszemközti eszmecserét tartott. A plenáris ülés légköre — mint ezt dr. Heinrich Doex, a nyugatnémet delegáció rangban második embere később elmondotta — „éppolyan tárgyszerű és reményt keltő volt, . mint az előző megbeszéléseken,” A UPI jelentése szerint a két küldőttségvezető a délután folyamán ismét tanácskozásra ült össze. Űjabb plenáris ülés csütörtök délutánra várható. (PAP) SZÓFIA Az áradó Duna bulgáriai szakaszán Vidintöl Ruszéig továbbra is megfeszített munka folyik a nagy veszéllyel fenyegető elemi csapás elhárítására. Legutóbbi jelentések szerint Vidinnél a vizszint magassága elérte a S92 centimétert, amelyhez hasonlóan magasat a folyó eddigi története folyamán itt még nem mértek. A kikötő a hozzá tartozó épületekkel együtt víz alatt áll. Ennél azonban nagyobb aggodalmat okoz az, hogy a közel ötvenezer lakosú megyeszékhely területének több mint kétharmad része alacsonyabban fekszik a viz jelenlegi szintjénél, s ha a gátak nem bírják tovább a hullámok feszítő ostromát, több tízezer ember válhat hajléktalanná'. Hasonló a helyzet Lomnál is, ahol máris víz alatt áll az utcák egy része, több folyó menti raktár, a kikötő, a húskombinát stb. Ennek oka nem annyira a folyó kiöntése, hanem a csapadék, a lehullott eső ugyanis a Duna magas vízállása miatt nem tud a folyóba távozni, sőt a folyó is a csatornákon keresztül kiönt. Elöntötte a víz a Dunával párhuzamosan haladó országút több szakaszát is. A megfeszített védelmi munka, amelyben a bolgár néphadsereg több egysége is részt vesz, a veszélyeztetett szakaszolion éjjel-nappal folyik. (MTI) BUDAPEST Dr. Fakhri Kaddurinak az Iraki Köztársaság gazdasági és kereskedelmi miniszterének vezetésével szerdán iraki gazdasági delegáció érkezett Magyarországra. A látogatás célja a két ország gazdasági együttműködésének megkötése. (MTI) BERLIN Az NDK külügyminisztériuma szerdán állásfoglalá sában tiltakozott az ellen, hogy az NSZK továbbra is akadályozza az NDK felvételét az egészségügyi világ- szervezetbe. (ADN) BUDAPEST Szerdán belga vegyipari küldöttség érkezett Budapestre. R. Janssen a Belga Vegyipari Gyárosok Szövetségének elnöke vezetésével. A magyar vegyipar és külkereskedelem képviselőivel tárgyalnak a kapcsolatok szorosabbá tételéről. (MTI) április 23., csütörtök ANKARA Richardson amerikai külügyminiszter-helyettes szerdán megérkezett a török fővárosba. Megérkezésekor adott nyilatkozatában többek között kijelentette: „Az amerikai kormány reméli, hogy Sisco közel-keleti ■ tárgyalásai bebizonyíthatják a két félnek, semmilyen megoldás nem lehetséges addig, amíg a konfliktusban részt vevők egyike sem mond le szélsőséges álláspontjáról.” „A Közel-Kelettel kapcsolatos kilátások nem valami biztatóak de reméljük, hogy meg lehet győzni a két szemben álló tábort, hogy tartsák magukat a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatához.” (AFP) BUDAPEST Jászberényben, a svájci Si- bir cég megkezdte a 60 literes abszorpciós hűtőszekrény gyártását. A gép műszaki megoldása igen jó, energia- fogyasztása alacsony, zajtalanul működik. A Jászberényi Hűtőgéfpgyár vezérigazgatója bejelentette, hogy a svájci licenc alapján készült hűtőszekrények első sorozata májusban jelenik meg. . (MTI) Napi külpolitikai összefoglalónk Kambodzsai, | g véleménykutatás A Nixon-beszéd visszhangja *wvww Figyelme*" ' érdemlően tanulságos válaszokat kapott az amerikai Associated Press Phnom Penh-ben, ahol a helyi diplomáciai képviseleteknél tájékozódott az általános hangulatról]1 Az AP abban foglalja össze a tapasztalatokat, ] hogy a Kambodzsa fővárosában állomásozó diploma- t ták egyre bizalmatlanabbak a puccs útján uralomra jutott új kormány iránt. Képesek-e egyáltalán túlélni Lón Nolék az ellenállók katonai nyomását? A fővárosban dolgozó diplomaták ezzel kapcsolatban meglehetősen pesszimista álláspontot foglaltak el. A helyzetre ugyanis nagyon jellemzőnek tartják, hogy az ellenállók már *9 kilométerre (Budapest—Vác távolság!) megközelítették Phnom Penh-t. A kambodzsai főváros diplomáciai missziói attól is tartanak, hogy rövid időn belül megszakad minden összeköttetés Phnom Penh és a külvilág között. Véleményük szerint a főváros repülőtere egy-két héten belül a partizánok lősugarába kerül. Maroknyi partizán !« elég ahhoz — hangoztatják véleményüket a diplomáciai képviseletek —. hogy lezárják a Thaiföld felé vezető országutat, amely pillanatnyilag az egyetlen, még zavartalannak minősíthető összeköttetésű út a kambodzsai fővárosból.. A francia hírügynökség, az AFP is foglalkozik a kambodzsai helyzettel. Lón Nol hadseregéről megállapítja, hogy az "nagyrészt újoncokból áll, de még a sereg úgynevezett veteránjainak többsége sem rendelkezik harci' tapasztalatokkal. Megállapítja az AFP, hogy a puccsista rezsim szemlátomást elszigetelődik: a délkelet-ázsiai fővárosokban az emberiesség ellen elkövetett bűntettéről, az új kambodzsai rezsim mérhetetlen cinizmusáról és politikai ostobaságáról beszélnek. Az a meggyőződés is általános, hogy egyik nagyhatalom sem kíván az új Phnom Penh-i rezsim védelmére sietni. Nixon hétfő éjszakai beszédét kommentálja a világsajtó. A párizsi Figaró szerint a beszéd nem egyéb ügyes kompromisszumnál. A Les Echos című francia lap szerint Nixon vietnami- zálósi politikájának sikere igen kétségesnek látszik. A zágrábi Vjesnik című napilap szerint Nixon bejelentései megint semmit nem változtatnak meg Vietnamban: az amerikai elnök újból csak szavakat kínált, miközben a világ tettekre vár. Az Apollo 13. utasainak saj tókoufercnciáj a WASHINGTON. Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Sajtókonferencián számolt be élményeiről és problémáiról az Apolló 13. űrhajó három utasa: James Lovell, Frjed Haise és John Swigert. Tapasztalataik összefoglalásaként Lövell azt mondotta, hogy a legfontosabb, milyen kiválóan tud alkalmazkodni az egyes ember és az egész kiépített szervezet, a rendkívüli körülményekhez, milyen gyorsan tud dönteni és alkalmazni a döntéseket. Az űrhajósok beszámolójából kiderült, hogy a szerencsétlenség után egyszer valóban szükség volt a gyors döntésekre életük megmentéséhez. Lovell két) fontos momentumot emelt ki. Az egyik fontos tényező, amely lehetővé tette visszatérésüket, az volt, hogy a holdkomp fedélzetén sikerült gyorsan működésbe helyezni azt az irányzó berendezést, amelynek segítségével meghatározhatták a térben elfoglalt helyzetüket. Enélkül nem tudták volna használni a a holdkomp hajtóművét a visszatéréshez. Másodszor kulcsfontosságú volt, hogy sikerült végrehajtani az űrhajó felgyorsítását, mert enélkül tartalékaik a kritikus határra csökkenhettek volna és az űrhajó az Indiaióceánra szállt volna le. A szerencsétlenséget követően több esetben kellett improvizált megoldásokat al- kalmazniok, mert műszereik egy része egyáltalán nem működött az űrkabinban, másrészét viszont ki kellett kapcsolni, hogy takarékoskodjanak az elektromos energiával. Lovell például elmondotta, hogy még az Apolló 8. űrutazása során felmerült, hogyan használhatják a visszatérés során alkalmi orientációra a Föld, a Nap és Hold helyzetét. Ennek módszeréről szó volt ugyan, de nem hitte volna, hogy valaha ilyenre sor kerül. Most viszont annál a kritikus manővernél, amellyel a visszá- térés utolsó szakaszában helyes irányba fordították az űrhajót, ezt a módszert kellett alkalmazniok. Ugyan4 csak rögtönzött, alkalmi módszert kellett felhasznál- niok az űrhajó belső levegőjének megtisztítására, de még a vizelet tárolására is, mivel a korábbi eljárások nem voltak használhatók. Magáról a robbanásról a három űrhajós elmondotta, csupán kisebb vibrálást tapasztaltak a hangos puffanás után, de az első másodpercekben még nem tudták, mi történhetett. Csak a műszerek vészjelzése után derült ki, milyen súlyos a helyzet. Ekkor került sor a különböző hirtelen döntésekre, amelyhez a földi irányítás nagy segítséget nyújtott. Az űrhajósok elmondották, meglehetősen sokat szenvedtek a hidegtől, mivel az űrkabin teljesen lehűlt. Lovell, aki korábban úgy nyilatkozott, hogy az Apolló 13. lesz utolsó űrrepülése, nem titkolta csalódását, hogy a világűrben töltött közel egyhónapos tapasztalata ellenére nem sikerült a Holdra lépnie. Ha úgy döntenek, hogy újból repüljek, természetesen szívesen vállalom, de személyes véleményem az, hogy most a fiataloknak kell alkalmat adni — mondotta. Haise*és Swigert természetesen kész az újabb útra. Az űrhajózási szakértők egyébként még nem döntöttek arról, hogy szükséges-e újból megkísérelni azt az utat, amit az Apolló 13. személyzetének kellett volna megtennie, vagy ezt kihagyják a programból és újabb feladatokra kerülhet sor. A szerencsétlenség kivizsgálása maga is legalább egy hónapot igényel. Lovell mindeneseire módosította azt a korábbi kiielentését. hoev az Apolló 13. útja. hosszú időre az utolsó holdmisszió lesz. Képünkön: az Apollo 13. parancsnoka elmagyarázza, hogyan történt az űrbaleset. (Telei oto — AP—MTI - K,<^/VAA/VV^AAA^AAAA^%*AA^VVNA^VVVV\AAAAA/V''wriMWv'W/. VWV Nőkérdés ? A párt Központi Bizottságának megSSt1 ülése megvitatta a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét és határozatot hozott az e téren mutatkozó tennivalókról. „A nőkórdéssei való foglalkozást a mindennapi pártmurika részévé kell tenni, mert ez előfeltétele, hogy össztársadalmi üggyé váljék”. — állapítja meg egyebek között az ülésről kiadott közlemény. Nőkérdés — Magyarországon? Akadnak talán, akik meglepődnek az ilyen fogalmazás hallatán. Hiszen társadalmunk átlagembere réges-rég lezárta magában ezt a kérdést. Megszokottá vált az. egyenjogúság tudata sót, hajlamosak vagyunk néha már a férfiak egyenjogúsítását emlegetni. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük az egyenjogúság teljessé tételének követelményeit, rá kell jönnünk, hogy nem olyan egyszerű a dolog. Ezt tette a Központi Bizottság ülése is, ezt megelőzően pedig-mindazok, akik a ;nőkről szóló napirendi pont előterjesztésének összeállításában részt vettek. Igen, valóban az a helyzet, hogy a nőknek a férfiakkal való egyenjogúságát évtizedekkel ezelőtt kimondta, deklarálta a dolgozók állama. A tanulás, a társadalmi előremenetel, a bérezés viszonylatában egyaránt régóta rögzítettek az elvek: csak épp a gyakorlati megvalósulásban mutatkozik elmaradás sok helyen. Minden joggá! rendelkeznek aD^anhá családanyák is egyben, hogyan szakítanak maguknak annyi szabad időt, amely új ismeretek szerzéséhez, az érettségihez, vagy az egyetemi diplomához szükséges? Lehet belőlük miniszter, és gyárigazgatós mégis elenyészően kevesen emelkednek magasabb tisztségekbe azok közül is, akik képességeiknél fogva méltóak lennének erre. Régi elvünk az „egyenlő munkáért egyenlő bér” követelménye, de bármelyik üzemi közösségben ellenőrizhető, hogy a női dolgozó ugyanazért a munkáért, ugyanabban a beosztásban kevesebb fizetésért dolgozik, mint fórfimunikatársa. Különösen az utóbbi években tett sokat az állam an- ; nak érdekében, hogy megpróbáljon könnyíteni a speciá- ; lisan női gondokon, amelyeket gyermeknevelés, háztartás, ' s más hasonló címszavaik alatt ismerünk mindnyájain. Mindez azonban távolról sem' elegendő, hiszen épp a Központi Bizottság állapítja meg, hogy a „a nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyelmet kell kapni jogalkotásunkban, gazdasági, kulturális és szociálpolitikánkban.” Van tehát nükérdés ma is. SlttT-ho^^t problémakört a mindennapi pártmunka részévé kell tenni. Lehet-e ez egyáltalán pártmunka? S ha igen, miért es mennyiben ? Aki üzemi közösségben él — hiszen ilyen a keresőképes korú nők 65 százaléka hazánkban — az jól tudja, hogy a napi munka gyakorlatában ezernyi apró-cseprő ügyijén kell intézkedni, segítséget nyújtani a nők számára, olyan ügyekben, amelyek a gazdaságvezetés felsőbb régióiból^ nézve számítanak csak kis ügynek. Aki köny- nyebb beosztást kér, mert gyermeket vár, annak ez igenis nagy ügy. S a társadalom számára is az kell hogy legyen. Annak az asszonynak, aki nem tudja a gyermekét óvodában elhelyezm, hiába beszélünk arról, milyen nagyot nőtt az óvodai férőhelyek száma, ezzel nincs kisegítve. Meg kell próbálni elhelyezni az ő gyermekét is. Az a dolgozó nő. aki vállain viseli a család együtt tartásának ezerféle gondját, a közösségtől is joggal vár türelmet, segítőkeszséget, gondoskodást a hétköznapi életben. Pártmunka-e ha igyekszünk neki segíteni? Feltétlenül az. Része-e a pártmunkának, ha lehetőség szerint mégkülönböztetett gonddal kezeljük a dolgozó asszonyok jogos kéréseit, sőt harcolunk is ezek érvényesítéséért? Mindenképpen! És annál inkább fontos ez, mert az utóbbi időben számos példa van arra. hogy amit a párt lelkiismereti ügyének tekint, azt ugyanígy kezeli a társadalom egésze is. Nyilván, szükség van g*“* ^£“1' amelyek az eddigieknél pontosabban rögzítik a helyes elveket. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósít belőle a társadalom. A megvalósulás pedig mindig és minden helyzetben a kisebb közösségek munkája. Elvégre ők azok, akik a helyi viszonyoknak, adottságoknak megfelelően tettre váltják a gondolatot s ezzel élettel töltik meg a paragrafusokat. Ha tehát a pártszervezetek érdemben foglalkoznak mindenütt a lányok és asszonyok ügyeivel, gondjaival, ezzel amellett, hogy a törvény megvalósulását segítik, egyben új törvények születését is sugallhatják. A nőkérdés másként vetődik fel a szövőgyárban, másként a íróasztalok mellett, más problémakört jelent egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben. A társadalmi szervezetek, elsősorban a pártalapszervezet, kötelessége éppen az, hogy foglalkozási áganként alkalmazza a törvényt, s ne a holt betűt nézze, hanem az embert, akiért a törvény született, t Azelőtt a nagyobb közösségekben 1^ony^ táskörü nóbizottságok intézték a nők érdekvédelmét. Szamos területen ilyen támaszra sem szárnitliattak a dolgozó nők. Ismeretes, hogy a jövőben ez nem így lesz. Most minden szinten közvetlenül a párt veszi kezébe a rrök között végzett elvi-politikai munka irányítását, a nők gondjainak megoldását szolgáló határozatok végrehajtásának ellenőrzését, koordinálását. A tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunisták egyetemes kötelességévé válik, hogy munkaterületükön gondoskodjanak a pártirányítás megvalósulásáról, a dolgozó nőket érintő kérdések a párt- politikának megfelelő eldöntéséről. A pártot az intézkedés meghozatalánál a realitások felismerése vezette, s az a szándék, hogy már a legközelebbi években teljesebbé tegye azokat az eredményeket, amelyeket a női egyenjogúság. a nők társadalmi helyzetének állandó javítása terén sikerült elérni. A társadalomnak, benne mindenekelőtt a kommunistáknak, pedig nem szabad elfelejtkezniük arról, hogy a mostani generációk megtisztelő kötelessége nemzedékekre megalapozni a szocialista nemzet erkölcsi-politikai egységét, amelybe nagyon is beletartozik az egyenjogúság teljes megvalósítása. K. I. \
