Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-21 / 92. szám
( V_ A *r->« ^ délután Vasárnap Végállomás, kiszállni! Bár tudom, hogy képfelvételről lévén szó, ha elő is fordult volna — kivágták volna. Mármint, ha az előfordult volna, amitől érthetetlen módon az egész idő alatt rettegtem, hogy egy erőteljesebb mozdulat, s ösz- szedől a szoba. Nem a négy szoba, amiről hallottunk Taté László tv-játékában, hanem az az egy szoba, ami színpad volt a kamerák előtt, s amelyről messzire hírlett, hogy nem szoba, hanem csak díszlet Hogy az igazi színházban is díszlet a szoba, illetőleg szobadíszlet adja a keretet az olyan játékhoz, amely egy szobában' történik? Hát igen: ez a furcsa ebben a televízióban. Ami elmegy, ami törvényszerű, ami egyáltalán nem zavar a színpadon, az kínosan hat a kamerák előtt Kínosan hat hogy a romos városra néző ablakon besüt a napfény-reflektor, de az ablakon éppenügy nem láthatok ki, mint a színpadon, ami /ti színpadon rendben van, de a képernyőn sehogyan sem. Kínosan hat az is, ha egy tévéjátékban — nem egy színpadi előadás televíziós bemutatójában! — a szereplők elmondják azt amit látni kellene — például a „környező parasztokat”, akik gatyáért lisztet cseréltek, avagy a romeltakarításon dolgozó, munkát eddig soha nem végző dzsentriszármazékot .. És, amilyen szegényes — ki tudja miért? — volt a környezet, ahol a Végállomás, tessék kiszállni című Tabi-komédia játszódik, néhány szellemes, s valóban találó pillanattól, dialógtól eltekintve, bizony éppen- olyan gyengécskére sikerült az egyébként e műfajban nem lebecsülendő és méltán sikereket elért szerző tévéjátéka. Egy kitűnő alapötlet amelyből akár fergeteges komédia vagy magával ragadó szatíra is sikerülhetett volna, egy jó alapötlet fa- csarodott el a rutin, mint most is, kétségkívül szükséges, de önmagában rendkívül veszélyes futószalagján. Még a komédia keretein belül is sematikus papírfigurák és ennek megfelelő szituációk szabták meg a színészi játékot, s bár néha-néha a rutin vastag burkán átütött a jó alapötlet ereje, néhány rendezői ötlet újdonsága, a színészi játék jellemformáló lehetőségének néhány tűnőcske pillanata, egészében bizony sem LenAz élet és halál határát * menthetetlen beteg az újraélesztési kísérletek feladása nyomán lépi át. Kérdés, hogy meddig tekinthető életképesnek a szervezet, meddig van remény a gyógyulásra — és mikor folytatódhat a gépi életfenntartás szervátültetéssel, a vese vagy a szív átadásával? A Delta Magazin új száma foglalkozik ezzel a problémával és ismertet eseteket, amikor az agyműködés áramjeleinek megszűnte után is meggyógyultak betegek. Az agy anyagcseréjének támogatása, oxigénfelvételének mérése lehet az életképesség végső próbája. A Delta új száma ünnepi kalandozások a múltból a jövőbe címmel foglalkozik hazánk műszaki fejlődésének távlataival. A föld körüli űrállomásokhoz, bolygóközi utazásokhoz szükséges új rakétaművek, az évente egy másodperc eltéréssel működő kvarc-karórák, a meteorológiai műholdak, a modellezés jelene és jövője, a szupravezetés gyakorlati alkalmazása, tengeri korrallzátonyok sorsa szerepel a lap nagyobb témái között. 1*70. április 21., kedd gyei György ■ rendező, sem Tain László, a szerző sem remekelt. Czabarka György operatőr tisztes kétségbeeséssel próbált egy szobában atmoszférát teremteni — aligha csak rajta múlt, hogy az előkelő sivárság unalma terjengett képein. N^tott könyv. Balázs Samu a „történelmi osztály”, egy levitézlett társadalmi rend fenn- és megmaradt rekvizitumaként vitázik az Ebéd a kastélyban című Illyés-kisregény- ben — az íróval. A műről most ne szóljunk, megtette ezt Simon István, Ungvári Tamás és Dersi Tamás. Nem mehetek el azonban szó nélkül Balázs Samu alakítása mellett. A részlet, amely mintegy illusztráció volt Ily- lyés Gyula életművének bemutatásához, messze túlnőtt még az igényes illusztráció keretein is. Egy fanyar, önvizsgálatra is kész, de önmaga és osztálya történelmi felelősségét vállalni nem tudó és nem is akaró ember kitűnő, helyenként döbbenetes képét rajzolta meg Balázs Samu. Ily- lyés Gyula életképének hőse hússá-vérré változott a néhány perc alatt és töprengő tekintete, gesztusai, hangjának tónusa, még mozgásának ritmusa is a valóság hiteles levegőjét teremtette meg a képernyőn. Valóban, perszonálisán nem ellenszenves ellenfél éppen. Sőt, talán szimpatikus is, szánandó mindenképpen. De félelmetesen veszélyes, nagyon is ellenszenves mindaz, amit képviselt és mindaz, amit újra képviselni tudna — akár még emberileg szimpatikus vonásai ellenére is, ha újból módja nyílna efféle „képviseletre”. Ritkán látni Balázs Samut a képernyőn. Ritkán, de akkor mindig emlékezetes marad. , ( l Gyurkő Géza Az asszony a bankban dolgozik és végzi az esti egyetemet. Vasárnap reggel bevonul a kásszobába, telerakja az asztalt, a rekamiét és a padlót jegyzetpapírokkal. Ez részben a tanuláshoz ’ szükséges, részben barikád a minduntalan tolakodó család ellen. „Ember, ki itt belépsz; gondold meg, tovább- jössz-e? Mert, ha igen, ki leszel lódítva!” Ez nincs sehová felírva, de ezt mesélik a papírok, és ezt mondja az asszony tekintete. A szoba lakója bal kezében egy vaskos könyvvel, jobbjában golyóstollal tanul.- Amit nem ért, vagy ami nagyon tetszik neki és lényegesnek hiszi, azt vastagon aláhúzza a könyvben. Tízkor kiszól, hogy éhes, tizenegykor „Légy szíves, főzz egy feketét”. Tizenkettőkor megkérdi csak úgy, az ajtón keresztül, hogy a férje milyen összefüggést lát az áru értéke és csereértéke között. Választ tulajdonképpen nem vár de jólesik tudatni a nagyvilággal, hogy ő igen' komoly dolgokkal foglalkozik odabenn. Azért ebédig még egyszer kiszól: „Elmaradott vagy, fiacskám, és az is maradsz, ha nem tanulsz!” Ezt is a férjének mondja, aki, ő is tudja, mindezt nem is hallja, nem is hallhatja, hiszen nincs ott, még a közelben sincs. » A kis srác kimegy álmosan a konyhába, ásít és síró hangon reggelit kér az apjától. — Már megint kakaó? — nyafog a gyerek. Később eszébe jut, hogy vasárnap van és minden átmenet nélkül elkezd örülni. — Ma nincs suli — mondja és boldogan- hozzáfűzi: — A Bartókban a Csapajjeyet adják., _ _ ___ A Lenin- centenárium egri hangversenyéről A monumentális hatású Lanin-szobormak, Makrisz Agamemnon művének felavatása után szovjet művészdelegáció adott hangversenyt az egri Gárdonyi Géza Szín-. házban. A műsort Sosztakovics e- moll zongoratriójának III. és IV. tétele vezette be. A mű fájdalmas visszaemlékezés, requiem, elsiratás mindazokért, akik a második világháborúban elestek, akik életüket áldozták a szabadságért és a jövőért. A hegedű- és gordonkaszálam egymást átfonva jajong halottak és a szenvedések felett, visszaidézve a drá mai küzdelmek és tragédiák fojtogató pillanatait, míg az egész harmóniát fenségessé ötvözi a zongora futamaiból áradó magabiztosság és békevágy,, amely a népek elpusztíthatatlan lelkét szólaltatja meg. A trió előadói — Bcmdurjanszkij, Bezverhnyi] és Jampolszkij ezt a szenvedélyes és a legjobb értelemben vett patéti- kus alkotást őszinte lírával és érzelmi telítettséggel szólaltatták meg. Összeforrott együttes ők, akiknél az átélés és a mű tiszta értelmezése a nagy hatás lényeges pillérei. D zafarov operaénekes, a moszkvai akadémiai színiház szólistája az ünnephez illően Tulikov Lenón-dalát, majd Doluhanjan „És mi akkor fogunk élni’! című népi ihletésű dalát énekelte. És hogy az 6 szűkebb hazájának, az Azerbajdzsán Köztársaságnak és népének üdvözletét is tolmácsolhassa, Asuk dalát énekelte el egy azerbajdzsán operából. A keleti hangvétel és a pattogó ritmus tánccal egybefogott megelevenítése a hangverseny egyik legérdekesebb színfoltja volt. Dza- farov, ez a kitűnő művész a magyar opera moszkvai Bánk bán-előadásának hatására Bánk nagy panaszát, a Hazám, hazáimat megkedvelte — megszerette és most ennek szenvedélyes eléneklé- sével is mélyíteni kívánta a magyar—szovjet- barátságot. Galina Olejnyicsenko, az 'Állami Akadémiai Nagyszínház szólistája, népművész, ugyancsak népdalokkal kezdte műsorát A Volga-dal és a koloratuirszapránnak igen hálás Csalogány-dal után Csajkovszkij Románcát és Liszt Ferencnek Ha álmom mély című dalát énekelte. Érdemes felfigyelni erre a remek hanganyaggal és kultúrával rendelkező éneklési módra: a népdal bájos hangulata éppoly finom árnyalatokkal ébredt fel ebben az előadásban, mint a Lisztélal sokkal bonyolultabb világa. Galina Olejnyicsenko érzelmi gazdagsága minden megszólaltatott műben magától értetődő természetességgel hatott Nyma Lelcsíik zongoraművésznő nagy sikert aratott fellépésével. Beethoven Appassionatá-jának első tételét játszotta. Ez a Beethoven-alkotág a hangversenypódiumok állandó műsorszá- ma, a közönség mindig elfo- gódottan hallgatja a jellegzetesen magas szárnyalásé Urát Nyma Lelcsuk önálló értelmezésben, a lírát saját egyéniségén átszűrve adta elő ezt a darabot S mintha mindezt az ünnep kapcsán a maga részérói kevésnek találta volna, Chopin forradalmi etűdjével csatlakozott az ünnepi hangulathoz, Lenin ünnepléséhez. S hogy az ünnepnek köny- nyebb pillanatai, kedélyesebb percei is legyenek, Bezverh- nyij hegedűművész három rövid ebb számot adott etö Kabalevszkij és Prokofjev zenéjéből. A zongoraklséretet Djacsenko, a Moszkvai Állami Filmharmónia koncertmestere szolgáltatta, A műsorközlő tisztét László Zsuzsa töltötte be. A nagy hatású hangverseny nemcsak Sosztakovics zenéjével ajándékozta meg az egri közönséget, hanem azzal a szenvedélyes és nemes művészi pátosszal is, amely a kitűnő szovjet vendégművészeket jellemezte. (farkas) Felvétel az Állami Balett Intézetbe Az Állami Balett Intézetben megkezdődtek az 1970— 71-es tanév előkészületei. Az intézmény felvételt hirdet olyan 10—12 éves leány- és 10—14 éves fiúgyermekék részére, akik a tánchoz kedvet éreznek és elvégezték az általános iskola első négy osztályát. Az intézet keretében általános iskola és gimnázium működük, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Az Állami Balett Intézet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel. A felvéteü vizsgára jelentkezés ideje: május 3—15íg. A vidékiek szülői hozzájárulással, válaszbélyeggel ellátva, írásban, a budapestiek személyesen jelentkezzenek az Állami Balett Intézetnél (VI., Népköztársaság útja 25.) A felvételi vizsgára jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik. Vidéki jelentkezők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodniuk, miután az intézet diákotthoni elhelyezést az újonnan felvett növendékek számára biztosítani nem tud. így családapa déleloffje — Van pénzed? — kérdi az apja. — Igen, nekem mindig van — válaszolja a srác, némi iróniával arra célozva, hogy szülei gyakorta vitatkoznak a kosztpénzen. — Honnét? — kíváncsiskodik tovább az apja. — Az ötösökért ötösöket kapok anyától — csacsog a fiú és nyeli a kakaót. „Ötösöket? Milyen olcsó ez a srác” — gondolja az apja. „Az anyja egy ötösért akár ezret is elkér. Egy havi tanulásért az egész havi fizetést”. — Menj mosakodni — mondja hangosan a srácnak. — Minek? — szemtelenke- dik a gyerek. — Tíz' perc múlva megyek a Rudasba. A „Rudi” a legjobb fürdő, és itt van mellettünk. Délután kiengedsz a focimeccsre? Szevasz, ebédnél pontos leszek. A nagyfiú hálóingben ül a tv előtt, a sakkiskolát hallgatja. Aztán felállítja a bábukat és megpróbálja megoldani a sakkrejtvényt. — Géza háromra lép a világos huszár és akkor a sötét futó... — mormogja. A felesége hason fekszik a rekamién és keresztrejtvényt fejt. — Vízszintes, hat betű, olasz kikötőváros ... Megvan! Genova! — rikkantja és közben a férjéhez fordul: — öregem, tedd tisztába a kicsit. Hogy tudod eltűrni, már két órája könyörgök. Mit képzelsz, egész nap sakkozni fogsz? Nem hallod, hogy sír? — gügyög egy keveset a gyereknek, azután: — Függőleges; A pici mászik, mert mászó korban éL És nem igaz, nem is sír. Szótlanul rója a köröket, már talán a huszadik hosszat „ússza” a szobában. Időnként megáll, fölborít valamit, kéjesen felsikít, és egész testével nevet. Közben azt mondja: kak-ku! ö a legelsziyitabb és a legerősebb fickó a házban, pedig kislány. Nyolc napja oltották, most megfakadt, karja vörös és sebes, kicsiny teste lázas, de ő boldogan köröz a szoba padlóján. A szakács tíz órakor tízórait visz a feleségének, azután kimegy^ teraszra, hogy kicsit kiszellőztesse felesége szobáját, amelyben vágni lehet a füstöt, ötszázhatvan portörlő rongy röpköd a levegőben, ontja magából a lakások finom porát, öt- százhatvanhatan 1 al:nak a házban és ötszázhatvan srác hülyézi egymást az utcán. Tizenegykor beviszi a feketét az asszonynak. A reggeli már- régen kész, már megetette a kisfiát és megkínálta cigarettával a nagyfiút. Belép a szóbába a feketével. — Az áru értéke... — mondaná, de a felesége leinti. — Már késő, magam is rájöttem. — Olasz kikötőváros, hat betű: Nápoly! — segítene a menyének is, de ezzel is elkésett. — Egyébként is Genova. de apád mindent jobban akar tudni — suttogja ' a menye férje fülébe és a nagyfia hallgat, mert mit válaszoljon erre? A szakács felrakja a gázra az ételt. Húslevest főz, csir- kiepaprikás lesz nokedüvel. Amikor mindennel kész, karjába kapja unokáját és megindult közöttük egy sajátságos beszélgetés, mélyet a Li- pótmezőn sesm nagyon értenének meg a doktor bácsik. Gügyögés, csücsörítés, si- kongás, torokban^. — Kak-ku. \! — Puty-tyi. — Sziv-vi. | — Gsacs-csi. <i — Pacs-csi. t — Pu-szi. --' Nem, ezt a sziú indiánok sem értenék meg. Nem is baj, fő, hogy ők ketten értik. A kicsi nevetőgörcsöt kap, bugyborékol torkán a hang. Később minden jót összefőz neki, de a kicsi a lábast egy könnyed ökölcsapással a levegőbe repíti. Az ételből bőven jut a ruhára, az arcra, a padlóra. És ez olyan édes, ezen mosolyogni kell. És a kicsi is összecsapja, összeveri két kis dundi kezét, aztán mégis jóllakik és aranyos fejét csendben álomra hajtja. Délután. A tv-szpíker: ezen a szolid napsütéses délutánon 1:0- ra vezet a Ferencváros... Az idő tényleg kellemes, a meccs izgalmas, elekor megszólal a csengő, a szomszédok jönnek. Megengedik-e? Persze, hogy meg. — 2:0-ra vezet a Ferencváros, de ... Az idő kellemes,, a meccs izgalmas, s ekkor megszólal a csengő. A kis srác jön, éhes. Nyafog, csirkepöikcit volt délben is. — Nekem síró» kenyér kell, én zsíros kenyeret akarok — toporzékoL Az apa kimegy a konyhába, megkeni a kenyerei és mire visszajön: 2:l-re vezet a Ferencváros, de... Az idő kellemes, a meccs izgalmas és ekkor megszólal a csengő. Az apósék jöttek. A feleség: — Micsoda üröm::: Bábeli zavar, a férfi kimegy az erkélyre. Kint öt- százhaitvan srác, hülyézi egymást — Nem szabad, srácok, miért beszéltek ilyen csúnyán egymással? — okítja az ablak alatt levőket A félhomályból labda száll, ablaküveg csörren, kamasz- hörgés hallatszik, akkor nagyon komolyan leszól és megkérdi: — Hülye vagy, édes fiam? — azután visszamegy. — 4:3-ra vezet a Ferencváros. De kedves nézőink, figyeljük Szűcsöt Az idő kellemes, a meccs izgalmas és akkor a vendégek kászálódnak hazafelé. A felesége nyűgösködik, hogy őt egész nap senki sem szerette, senki sem figyelt rá, sokkal jobb élete van egy független nőnek. A szakács lefekszik. Olvas egy keveset, 11-kor eszébe jut valami. Magára kapja a köpenyét, és kulccsal a kezében a bérház ajtajához oson. A lépcsőházban kong a csend. A kulcsot a zárba illeszti és felsóhajt: „Nyitja!” Nagyszerű, nem kell megvárni a reggeli kapunyitást, ha akar, hajnalban is bemehet dolgozni. Éj ettől a tudattól, édes álombí merül. Suha Andor é
