Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-21 / 92. szám

IBM nmutTJiWAi, Bonsvunmi AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXL évfolyam, 92. szám ARA 80 FILLÉR 1970. április 21., kedd Leninre akkor emlékezünk méltóan, ha tetteink egybeesnek a szavakkal Felavatták az új Lenin-szobrot Politikai nagygyűlés Egerben Szovjet vendégművészek nagy sikerű műsora Már az április 19-ét megelőző napokban érezhető volt á készülődés, az ünnepi han­gulat a megyeszékhelyen: a p laka tőle, a fel­iratok a középületeken, a széllengette piros, nemzetiszínű és kék zászlók — mind a jubi­leumra emlékeztettek, Lenin születésének századik évfordulójára, A politikai nagygyű­lés színhelyéhez, a Gárdonyi térhez vezető útvonalakon vasárnap délelőtt már kilenc óra előtt szünetelt a forgalom. Itt gyülekez­tek a város üzemeinek, vállalatainak, intéz­ményeinek dolgozói, hogy háromnegyed tíz­kor zárt rendben, zászlókkal, és transzpa­rensekkel vonuljanak a térre, ahol az első, igazán meleg tavaszi napsütésben (— egyelőre még fehér lepelbe takarva —) ott állt a város és a megye új büszkesége, az új Lenin- szobor. A politikai nagygyűlés elnöksége — amely­ikek tagjai között ott láttuk Pullai Árpádot, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, Garamvölgyi Józsefet, a Központi Bizottság helyettes osztályvezetőjét, J. V. Ponomarjovot, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosát, Szalay Istvánt, a megyei tanács vb-elnökhelyettesét, Makrisz Agamemnon világhírű szobrászművészt, a Lenin-szobor alkotóját és feleségét, Makrisz Zizi grafikus- művészt is — tíz órakor foglalta él helyét, majd felcsendült a magyar és a szovjet himnusz. MajakovsnMJ Leninről írott versét Virágh Tibor mondta el, majd, Pelyhe Szilárd, a vá­rosi pártbizottság első titkára köszöntötte az ünnepség mintegy húszezer részvevőjét A politikai nagygyűlés szónoka Oláh György, ács MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbizottság első titkára VOlt - -JiatELi fc .»i. Oláh György ünnepi megemlékezése A nagygyűlésen megjelent Pullai Árpád elvtárs (a kép jobb szélén), az MSZMP KB titkára, mellette Oláh György, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára, a KB tagja, és Pelyhe Szilárd, az egri városi pártbizottság első i titkára, (Foto: Kiss Béla) Ezekben a napokban az egész haladó emberiség em­lékezik. A népek haladásáért, a dolgozók jogaiért, az em­beribb életéit, a kultúráért és a békéért küzdő emberek gondolatai egy évfordulóban összpontosulnak: április 22- én lesz 100 éve annak, hogy az akkori cári Oroszország Szimbirszfc nevű városkájá­ban született Vlagyimir Iljics Uljanov, akit Lenin néven ismert meg nemcsak Orosz­ország, hanem az egész vi­lág, áld az emberi történe­lem legnagyobb alakjai kö­zött is a legkiemelkedőbb he­lyet foglalja el. önmagában az a tény is jól érzékelteti Lenin nagyságát, hogy nem­csak a Szovjetunió népei, ha­nem velük együtt az egész haladó világ emlékezik rá a halhatatlannak, a géniusznak kijáró tisztelettel. Lenin az orosz föld szülöt­te, Oroszország zseniális fia, eszméi azonban, amelyek to­vábbfejlesztették Marx és Engels, a tudományos szocia­lizmus elmélete megalapítói­nak tanításait, túlnőttek Oroszország, a Szovjetunió határain, a nemzetközi mun­kásmozgalom egyetemleges kincsévé váltak. Gyakorlati tevékenysége, amellyel elő­készítette és vezette a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalmat, megalapozta a szo­cialista gazdaságot, az embe­riség történetének sorsfor­dulójává vélt, amellyel meg­kezdődött az emberiség igazi történelme. Nemcsak az el­méletben, hanem a minden­napos gyakorlatban is meg­kezdődött és azóta is folyta­tódik a szocializmus térhódí­tása a világon. Lenint így jellemzik az SZKP Központi Bizottságá­nak Lenin születése 100. év­fordulójára kiadott tézisei: „Lenin a proletárforradal­már legkiválóbb vonásait testesítette meg: lenyűgöző elme, mindent legyűrő aka­rat, a rabság és elnyomás iz­zó gyűlölete, forradalmi szen­vedély, következetes inter­nacionalizmus, határtalan hit a tömegek alkotó erejében, szervező géniusz.” Lenint a burzsoá gondolkodók becsü­letesebb része is elismeri, bár nem érti. Például Stephan Thomas Possoni, az egyesült államokbeli Stanford egye­tem professzora az alábbia­kat írja Leninről: „Lenin gondolkodó, politikus és stra­téga volt. A Lenin-típusú ember intellektuális hozzá­járulását a világ szellemi gazdagodásához, sikereinek okait még mindig nehéz len­ne megmagyarázni.” Lenin olyan időszakban kezdte tevékenységét, amikor a munkásmozgalom már ren­delkezett a szocializmusért folytatott harc tudományos elméletével, Marx és Engels tanításaival, de a nemzetkö­zi munkásmozgalomban az opportunizmus uralkodott, amely szavakban hirdette a szocializmust, a gyakorlat­ban azonban lemondott a forradalmi harcról, a társa­dalom gyökeres átalakításá­ról, megelégedett reformok­kal. A II. Internacionálé pártjai részben elhallgatták Marx és Engels tanításait, részben pedig tudatosan fél­remagyarázták meghamisítot­ták azokat. Lenin érdeme mindenek­előtt abban áll, hogy megis­mervén Marx és Engels, az emberiség e két magasan ki­emelkedő gondolkodójának tanításait, harcba szállt ér­tük, sikeresen védelmezte azokat a tudatos ferdítőkkel szemben, elősegítette, hogy a nemzetközi munkásmozgalom egyre szélesebb méretekben, a maga valóságában és igaz­ságában ismerje meg a tudo­mányos szocializmus elméle­tét. Ha Lenin nem tett volna többet, mint ezt, neve akkor is századokon át fennmaradt volna. Lenin azonban nem­csak megtisztította a marxiz­must a torzításoktól, hanem felismerte annak forradalmi lényegét, képesnek bizonyult arra, hogy ennek az elmélet­nek forradalmi törvényszerű­ségeit a megváltozott hely­zetre, kora viszonyaira a cse­lekvés vezérfonalaként al­kalmazza. Lenin — tanulmá­nyozva kora gazdasági és po­litikai viszonyait — felismerte, hogy a kapi­talizmus fejlődésének új szakaszába lépett, az im­perializmus korszakába, amikor az osztályharc alap­vető törvényei nem változ­nak ugyan, de az osztályharc proletariátus szempontjából sikeres megvívásának körül­ményed, feltételei jelentősen módosultak Ezzel együtt fel­ismerte azt is, hogy korunk a proletár» forradalmak korszaka, a történelem olyan időszaki, amikor a proletariátus önál­ló erőként harcba lép a ha­talomért, az új, az emberibb társadalomért. Leniin — mint igazi forra­dalmár — nem tudott és nem is akart megbékélni a nem­zetközi munkásmozgalomban akkor eluralkodott opportuniz­mussal. Világosan felismerte, hogy olyan típusú pártra van szükség, amelyet a marxizmus elvei vezérelnek, amely a társadalom gyökeres' megváltoztatását tűzi ki cé­lul, amely a hatalmat forra­dalmi változás eredménye­ként a munkásosztály kezé­be adja, amely párt szervezi, mozgósítja a tömegeket a burzsoá rend, a tőke hatal­mának megdöntésére. Lenin Oroszországban a forradal­márt jellemző szívóssággal és céltudatossággal létrehozta ezt az új típusú pártot. Ezzel a forradalmi elmélet mellé a proletáriátus kezébe adta azt az erőt, amely képes a töme­geket megszervezni és vezet­ni. Ha Lenin tevékenysége csak odáig tartott volna, ne­ve akkor is mindörökké az emberiség legnagyobbjai kö­zött, a legnagyobb forradal­márok 'között maradt volna fenn. Az emberiség szerencséjé­re és boldogságára Leninnek megadatott, hogy betetőzze a nagy művét. Tanításaival és vezetésével a bolsevik párt képesnek bizo­nyult arra, hogy a föld leg­nagyobb országában, amely az adott időszakban az im­perializmus leggyengébb láncszemének bizonyult — a cári Oroszországban —, meg­szervezze és sikerre vezesse a proletariátust, végig vigye a történelem első szocialista forradalmát, létrehozza a vi­lág első proletár hatalmát, megalapítsa a szocialista köz­társaságok szövetségét. Le­nin elévülhetetlen érdeme marad, hogy 1917. hovember 7-től létezik és a világ dol­gozóira egyre nagyobb hatást gyakorol a Szovjetunió, amelynek segítségével kiala­kult és sikeresen fejlődik a szocialista világrendszer. A leninizmus az eleven, élő marxizmus Lenin életében és még in ­ább halála óta a burzsoázia ' a munkásmozgalom reng, (Folytatás a 3. oldalait 1970. április 19.: Lenin-szobor avató centenáriumi nagygyűlés Egerben. (Foto: Kiss Béla,

Next

/
Oldalképek
Tartalom