Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

Végül iá minden a legnagyobb rendben: a fiatal mama egészséges, az újszülött csudaszép, az apa természetesen megviselt és boldog. A megviseltség egyrészt az apaság miatt kiállott izgalmak következménye, másrészt a néhány pohárka kollegiális üdvözlés, gratuláció eredménye is. A lényeg azonban mégis az, hogy új magyar polgár sikkan- tott bele a világba, örömteli gondot okozva ezzel fiatal szüleinek, három és fél kilós csodálatos napként pergetve maga körül féke vesztett bolygópályán apát, anyát, nagyszülőket.

Ahogyan ez már lenni szokásos.

A szülés természetesen a kórház szülőosztályán! történt, meglett a bábakelengye, a vállalati, a szak- szervezeti „segély”, hónapokig a teljes fizetés, azután három évig az „anyasági”, — ami ettől az országtól jelenleg telik, minden nagy és szép dolog olajozottan, golyóscsapágyon gördülve vitte a szülőszobára az anyát, hozta be a világba az újszülöttet, s viszi magával tovább az élet és az anyaság első és nem könnyű éveiben.

Ahogyan ez már lenni szokásos. A nagy dolgokkal.

Mert nálunk a nagy dolgokkal mindig úgy szokásos, „ahogyan az már lenni szokásos”: a nagy dolgok jól mennek. A demográfiai görbe emelkedő rendje azt igazolja, hogy állami szinten, miniszteriális szinten mindent elkövettek és elkövetnek, hogy ne csak csodáiéi legyenek az élet virágoskertjének, hanem sokan vállalják, örömmel vállalják a palánták nevelését is.

Egy hét múlva, vagy tán kettő telvén, a napokkal előbb még fáradtKOKTÉL

Újszülött bosszúságok

ságában is fellegeket kacsintó mo- solyú ifjú apa, gondterhelten rohangál az utcán.

— Beteg a kicsi? — teszi fel az ember a jogos és barátian együttérző, aggódó kérdést.

— En vagyok beteg. A gyerek, mint a makk. De én már nem bírom...

S hogy mit nem bír már, rövidesen az is kiderül: nem bírja már a strapát, hogy cumisüveget kerítsen. Olyan tűzálló kis üvegecskét — ismerjük mi jól azt valamennyien, — amelyre cumit lehet húzni, s amely grammbeosztással szolgálja arasznyi kis gazdája gyomrának egészségét Egy ilyen üveg, óvatos becslés szerint sem kerülhet öt magyar forintnál többe, de állitólag a húsz forintokat is megadnák érte a gondterhelt szülök, ha lenne. De nincs! Sok millió forinttal, világ- színvonalon berendezett szülőotthonaink vannak, de ötforintos cumisüveg, az nincs...

— Cumisüveg? Cumi sei — kap a fejéhez egy másik újdonsült apa, akit azzal bíztak meg hogy csecsemőszájat félrevezetőén, ily gumialkalmatosságot szerezzen. De nincs.

Mibe kerülhet? Fillérekbe, ha lenne.

Hát természetes, hogy ezek nem nagy dolgok. A nagy dolog például az anyasági segély, nagy dolog az a megszámlálhatatlan állami kedvezmény, amiben kötelesek a vállalatok, intézmények a terhes anyákat részesíteni. Ilyen nagy dolgok mellett ilyen kis dolgok... Apropó: hallottam, hogy meglehetősen nehéz feladat olyan kis zománcos, vagy nem zománcos edénykéhez jutni, amelyet a felnőtté nevelés első ülőfokakérrt szeretnének a szülők alkalmazni... Szóval, ilyen kis dolgok és az oly nagy dolgok mellett, mint a hároméves gyermekgondozás lehetősége, valóban eltörpülnek.

Megérti ezt apuka, anyuka, csaik az a butuska, ordító kis vakarcs nem érti meg Ez is igazolja, hogy az ember butának születik, s csak úgy lesz okos, hogy sók-sok ilyen, hiánycikk hiánya miatti töprengés során szerzi meg azt az értelmet, amivel... Amivel mégsem tudja megmagyarázni, hogy miért árulják külön a gyerekágyat és külön a matracot belé? Pontosabban: miért árulják külön, ha van, s ha van

gyermekágy külön, akkor külön miért nincs matrac, mert hogy egyszerre nincs... üsse kő... De hogy külön ne legyen?!

Igaz: nagy gond a gyermek. Igaz, az lenne a legjobb, a legideálisabb, ha minden házaspár újszülöttjét megfelelő lakásban fogadhatná. És hogy nem kevés azoknak a száma, akiknek nem a cumisüveg, hanem az otthon a legfőbb probléma, az tény, fájó tény, de e gondot azonban csak az évek múlásával, anyagi erőink gyarapodásával tudjuk véglegesen megoldani. A lakások tízezrei a forintok mllliárdjait, gépeket, munkaerőt, nyersanyagot igényelnek.

De cumisüveg és cucli, gyerekágy és matrac — mindez talán mégsem igényéi párt- és kormányhatározatokat? Mindehhez talán mégis elegendő lenne egy kis józan, apai, anyai megfontolás a gyárak, vagy az iparágak vezetői részéről. Mert a nagy dolgokban — végeredményben is — többé-kevésbé rend van nálunk, mint ahogyan ez szokás nálunk.

De azok a bizonyos „kis dolgok”,

— hogy azok miért keserítik meg a szülök életét, s miért nem édesítik meg az újszülött, a magyar állampolgár első létező kis hónapjait,

— azt nehéz megérteni.

Vagy lehet, hogy a cumit gyártó üzemben dolgozó bácsiknak és néniknek nincs, nem is volt és nem

is lesz

"bájuk?!

W'SSSSSSSSSMSSSSSMfSSSSSJ'SSSS'SSSSSSSSSSSSS/tJsSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*

Menő fejek

A pénz nem boldogít. Ilyen kategorikusan állapította meg az igazságot a közmondás.

— Ez nem igaz. Ha igaz lenne, a koldusok volnának a legboldogabb emberek — mondta Halász György.

— Miért hajszolja mindenki a pénzt, ha a boldogsághoz nem kell? — kérdezte ugyanakkor Szabó Lajos.

— Azt hiszem, a boldogsághoz

pénz is kell — ezt viszont nagyon komolyan jelentette ki Vámos Judit.

Valamennyien az érettségi előtt állnak.

Menő fejek. A mai zsargon szerint azok az emberek, akik jól élnek, akiknek van pénzük. Hogyan látják őket az érettségi előtt álló, tehát már a hivatalos oklevél szerint is érett, felelősen gondolkodó fiatalok?

— Az én ismerősöm orvos. Néhány éve lakik itt. Amikor idekerült, összesen két bőröndöt és egy szatyrot hozott magával, no meg a feleségét. Szereztek egy szobái, a kollégák néhány bútort adták a szobához: egy ágyat, egy asztalt, egy szekrényt és két széket. És azóta? ... Tudomásom szerint a negyedik autót cseréli ki. Trabanttal kezdte, aztán Skoda, majd Volkswagen következett, most pedig Ford-Taunusa van. A felesége csak Pesten hajlandó ruhát csináltatni,

Száraz, indulat nélküli, közömbös töltésű mondataiban most rövid szünet következett.

— Ennyi az élete. A férje korán reggel indul a betegekhez, délelőtt rendel, aztán megint a fekvő betegek következnek, délután ismét a rendelés, este pedig ugyancsak a fekvő betegek, úgy általában kilenc, tíz óráig. Gyakran még az ebédet is állva kapja be a konyhában. Mire letelik a napja, olyan fáradt, hogy elalszik a tv előtt. Pedig ilyenkor whiskyt iszik, hogy felfrissítse magát. Akadt már fekélye, az ujjai sárgák a nikotintól. Mióta az egyetemet ott hagyta, még egyetlen színházi előadást sem látott. Egyedül vasárnap ebéd után van ideje a családjára. Ez olyan díszkivonulás. Sajnálom őket.

kertes házat, a legdivatosabb helyen. A garázst és az olaj- tüzelésű kis kazánt már ő szereltette be, illetve építtette. És még egy villát a Balatonnál, ha jól tudom, Füred mellett, mert a déli part ma már nem divat

Most a tenyerébe fogta az állát, mint aki a következtetés megszövegezése előtt magában is rendet akar teremteni.

— A fia segédmunkás a' gyárban, mert kibukott a gimnáziumból, de az inasiskolából is. Pénze viszont a gyereknek annyi van, hogy mindnyájunkat zsebre tudna vágni. Ezért haverja is annyi akad, hogy ki sem látszik a gyűrűjükből, lányok is, akik szívesen csapódnak hozzá, mert a nagy- stílűség vonzza a lányokat Olyan misz-alakok ezek, akik csak elhúzott szájjal tudnak beszélni mindenről, de otthon, mint az angyalok. A mérnök úr lánya eddig már átbukdácsolt minden osztályon. Egyetlen vágya van, hogy minél előbb önálló lehessen, és attól kezdve ne kelljen csinálnia semmit. Un mindent. Az asszony?... Elég sok pletykát hallottam már róla, de ki tudja, mennyi igaz ebből.

Minden évben külföldön töltenek két-három hetet. Szerintem mégis üres emberek. Ütikalauz-lelkek: minden

látnivalót kipipálnak, és nagyon félnek attól, hogy valami kimaradj

Ujjnyi vae#ag táncok, csuklószélességű karperecek meg minden. És persze, telt idomok mindegyiken. Évente két hetet pihennek Hajdúszoboszlón. Az ízületeiket áztatják és a visszereiket meg a sajgó bokájukat. Mire mennék a güri zéssel? Hány gyűrűjük van? No és az autójuk? A házuk? A nyaralójuk? Mit élnék ezek? Azt már nem is kérdezem: minek élnék?

— Kell a pénz a boldogsághoz?

Mindnyájan azt felelik: kell.

De csak értelmes mádon kell. Ahhoz, hogy meg lehessen szerezni a segítségével azt, ami elengedhetetlen az értelmes élethez. Elég gyakran ismétlik ezt a szót: értelmes. A tartalmas célt akarjak ezzel a szóval hangsúlyozni, ami mögött viszont a tágabti közösséget látják.

— Bolond, aki fölöslegesen gürizik — mondja Vámos Judit, miközben fejmozdulatával hátra libbend hosszú haját. — De az is bolond, aki csak a pénzt látja maga előtt.

— Egy mondatot még — emeli fel a kezét Halász György. A bal ökle ott feszül a farmerja zsebében. — Nem minden orvos és mérnök él így, de még a ge- binesek közül sem mind, ahogy most mi lefestettük. De azt hiszem, ha valaki nagyon menő akar lenni ma, akkor a komoly ezresekért csak ilyen módon élhet. Kérdés: megéri-e ezt a hajtást? Szerintem nem.

Mindnyájan rábólintanak. Helyeslik Halász György végkövetkeztetését.

Azt hiszem, nefcifc van igazuk.

G. Molnár Ferenc

A figurális kerámia ifjú mestere

Németh János keramikus művész tíz évvel ezelőtt végezte el a főiskolát, azóta dolgozik Nagykanizsán. Kezdetben a nagykanizsai cserépkályhagyár tervezőművésze volt, de egy év óta önálló művészként dolgozik műtermében. Különleges figurális kerámiáira már sokan felfigyeltek, így a sok megbízatása közül ö tervezte a rédicsi határátlépő falikerámiáját.

(MTI foto — Kovács Sándor felv.)

Parádi csevice

Lapunk is hírt adott arról, hogy a parádi csevice „Parádi dúsított ásványvíz” elnevezéssel kerül forgalomba. Egy levélírónk éppen e híradással kapcsolatban kérdezi, az elnevezésben miért nem szerepel a csevice szó.

Levélírónk nagyon érdekes problémára tapintott rá kérdésével. A parádi természetes, szénsavas savanyúvizet általában a csevice névvel emlegetik. Íróink, köztük elsősorban Jókai és Mikszáth nagyon gyakran írnak a parádi csevicéről. Bár a szó nyelvjárási változat, népies elnevezés, ma már szélesebb körben ismert és használt hangsor. A kellemes, enyhén savanykás ízű savanyúvíz forrását is csevice forrásnak hívják a pará- diak. Maga a csevice hangsor valószínűleg eredetét tekintve egybevethető a szlovák, ugyancsak nyelvjárási jellegű csevica névvel.

A csevice szónak a magyar nyelvterületen két jelentése is kialakult. Megnevezi a savanyúvizet, de hazánk egy-egy vidékén a savanyú, gyenge, vékony, hitvány bort is ezzel a névvel illetik. Az egri nép is ismeri fezt a hangsort. Eger város jegyzőkönyveiben is többször olvasható a csevice szó. Mindkét jelentésben szerepet vállalt az egri nép ajkán. 1777-ben azt olvashatjuk a jegyzőkönyvek lapjain, hogy a Nyúzó bérc „iszonyú genyetség színű cse- vicét terem". 1785-ben egy hagyatéki jegyzőkönyvben olvasható „a csevicének való üveg” nyelvi képlet is.

A két jelentésváltozatban van közös mag: a savanyúságra utalás. Bár a csevice hangsor megnevezi a vin- kót, a lőrét, sőt a cefrét is egyes vidékeken, általánosabb és elterjedtebb az alapjelentése, s ez mindig a sá- vanyúvízre utal.

A „parádi dúsított ásványvíz” kissé elhivatalosított megnevezés ellen nem lehet kifogásunk. Természetesen megfelelőnek tartjuk az egyszerűbb, de a lényeget mégis kifejezőbb „parádi savanyúvíz, parádi csevice” megnevezést is. A dúsít, dúsítás, dúsított szavakkal megnevezett cselekvést, eljárást eddig inkább a bányákból kiszállított nyers ércnek a kohósításra alkalmasabb érccé alakítására használtuk. A parádi dúsított ásványvíz elnevezésben tehát új és szokatlan nyelvi szerepet kapott a dúsított hangsor.

Dr. Bakos József

— Mérnök. Építész. A vállalatnál napi nyolc órát dolgozik. Ahogy tudom, több mint háromezret kap fizetést, Ez a beosztás csak arra kell néki, hogy nyugdíj- jogosultságot szerezzen. Az igazi melót otthon csinálj aj Tervez. Én nem tudom, minek hívják, valami névjegyzékben van, ami lehetőséget ad neki a tervezéshez. Hallottam, amikor mondták, hogy nem kér sokat egy családi ház rajzaiért. De így is szép összeget gyűjt be havonta. OTP-lakást vettek,

— Gebinesek az ismerőseim. Van egy kisvendéglő, amit családi kezelésben látnak el. Náluk lehet a legjobb töltött káposztát enni. Mi pedig szeretjük a jó lucskos káposztát. Annyi a vendég, hogy alig győzik kiszolgálni. Azt is mondják, napi- díjcsárda az övék. A kiküldetésben levő pestiek is náluk esznek, isznak. Látástól vakulásig güriznek, hajtanak a tulajék. A gimnazista lányuk is felszolgál esténként. Nem sajnálnak ki semmit az ételből, a pohár sörben sem több a hab. mint amennyi kell ahhoz, hogy gusztusos legyen, a fél deci konyak pedig mindig legalább fél deci. ök a tisztességből akarnak megélni, szokta mondani a család feje. Ezért nem szednek Andaxint egyiken

sem.

Váratlanul elmosolyodott, mint akinek eszébe jutott valami.

— Mint a karácsonyfák, olyanok a nők: mindenütt aranyékszerek csillognak rajtuk. A mama csak a nagy- ujjára nem húz gyűrűt, de a gyűrűsujján kettő is látható.

Tar dós Péter:

A betegség előnyei

A betegség, a maga kellemetlenségei mellett, bizonyos előnyökkel jár. A beteg nem jár munkába, fellakmározza a legféltettebb dunszfosokat, rogyásig olvashat, alhat, megszólás nélkül ihat rumot, amely a fertőbe vezető útjelző szerepét ilyen alkalommal gyógyszerre cseréli fel. Ha egészséges vagy, a kutya sem kérdi, hogy aludtál, ha beteg vagy, újságolják a vendégeknek: „Képzeljétek, másfél órát szuny- nyadt délután”.

Ezekre a kellemes dolgokra gondolt Rátóti, aki valami könnyű műtéten esett át és felgyógyultan, első ízben lépte át hivatala küszöbét. Mi tulajdonképpen nem is tudtuk, mi baja volt, állítólag a lengő-bordáját vették ki, vagy középfülgyulladása volt, ezt az utóbbi tünetekből már nem is lehetett pontosan megállapítani, mivel hol az egyik, hol a másik lábára bicegett, sőt nagyot is hallott, amikor az elmaradt szakszervezeti díjat kérték tőle.

Rátóti kezdett furcsán viselkedni. Rájött arra, hogy a betegség előnyeit gyümöl- csöztetheti egészségesen is, csak annyi kell hozzá, hogy megjátssza a lábadozót és kivívja a szánalmat. Ezért, ha leült, fel-felszisszent, máskor — ha munkára való felhívást érzett a levegőben — a szívéhez kapott és tompán sóhajtott néhányat, mint a norvég polgári drámák hősei a második felvonás közepén, amikor rájönnek arra, hogy hiába az egész küzdelem, mert Hjalmar mindent tud.

Ha megkérdezték ilyenkor, mi a baja, csak maga elé merengett elfelhözött homlokkal és fátyolos hangon csak annyit mondott:

— Semmi, semmi Giziké, talán az operáció maradványai... De már nem is fáj!

Hősiesen összepréselte ajkait, mint aki nagy fájdalmát férfiasán palástolja. Most nem lehet kitörni a fájdalommal, itt a hivatalban, az igazi férfiak fegyelmezik magukat, talán otthon,

egyedül a párnába fog ordítani, de ez még nem biztos — ezt fejezte ki az arca.

Több sem kellett Gizikének, fordult egyet és fél perc múlva mosolygó barackkal teli befőttes üveggel tért vissza, amely rövid vita után Rátóti személyes tulajdonába ment át. Akárcsak Macsulá- né becsinált csirkéje, amelyet ugyan magának hozott be, de inkább átengedte a „nagybeteg"-nek, nehogy elvássa a gyomrát. Pedig attól igazán nem kellett tartania, hiszen az üzemi szakács is a legjobb falatokat tette félre számára.

A lábadozási trükk minden vonalon bevált. A „nagybe- teg”-et mindenki dédelgette, oltalmazta. A többiek különmunkát vállaltak, nehogy neki kelljen dolgoznia. Ha későn jött be, szemet hánytak, mire Rátóti is szemet hunyt és egyhuzamban aludt délig, amikor aztán kölcsönkérte Sramkó féltett 1 pengős regényét. azzal, hogy betegnek könnyű olvasmány kell.

Délután nem vett részt az értekezleten, mert kijelentette, hogy rövidhullámra kell mennie. Haza is ment és rövidhullámon tánczenét fogott Ilonkával, élni vágyó unokahugával.

A szakszervezeti bizottság ülésén egyhangúlag elfogadták Rátóti beutalását egy mátrai üdülőbe. Klimcsók bácsi javaslatát — ennek a szegény Rátótinak a betegségére biztos jót tenne a hegyi levegő —, heves tapsviharral jutalmazták.

Amikor Rátóti két hét után megjött az üdülésből, úgy festett, mint egy barnára sült díjbirkózó. „Maga az Elet” — mint ahogy Giziké fejezte ki magát szemérmesen lehunyva szemét és utolsó befőttjét nyújtva át a bajnoknak. Rátóti szórakozottan tett-vett egész nap, izmai pattanásig feszültek ruhája alatt, délben bevágott három adag káposztát és délután, amidőn egy sürgős kimutatást kértek tőle, bivalyerős hangon kifakadt, úgy, hogy a falak is remegtek belé:

— Ügy, hát így legfőbb érték az ember?! Már egy beteget sem kímélnek?!

1970. április 18., szombat