Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-19 / 66. szám
Á Filharmónia egri ünnepi hangversenyéről Az Országos Filharmónia az ünnep közeledtén valóban nem fukarkodott bőkezűségével: kedden este a Gárdonyi Géza Színházban, a Budapesti MÁV Szimfonikusok, a Budapesti Kórus és Operaházunk magánénekesei mutatták be Bartók Cantata profanáját és Sugár Rezsőnek Romhányi József versére írott oratóriumát, a Hunyadi hősi éneket. Bartók egy román balladát fordít magyarra, hogy a szövegben testet és indítékot kapjon a zenei megfogalmazás. A hegyek vad .világában, az egeket ostromló erdők és csúcsok rengetegében még a csend is fájdalmas sóhajokkal teli, mint a nép lelke, amely évszázadokon át őrzi a sok-sok tragikum emlékét. A nép sorsa, az egyes emberek sorsa, ott, a havasok táján néha már mitologikus szféráikat érint. Megérti-e vajon, hogyan is érthetné meg az öreg apa, hogy sudár fiai erdei vadaikká változtak, hogy lőnie nem szabad rájuk?! Bartók hamgzatai ezt a sejtelmes, lenyűgöző és a balladái históriát magasabb régióba vivő művészi, emberi szándékot szólaltatják meg. A hallgató feltétlenül hatása alá kerül ennek a „pogány éneknek”, amely a nép fiainak ilyen szeretetéről tanúskodik. Mennyi találkozása és milyen tartalmú élménye lehetett a népdalgyűjtő Bartóknak, hogy ezeket a hangokat találta a balladai tragikum kifejezésére és saját érzelmi életének megörökítésére? S mégis, minden tragikum ellenére, vagy annak rriűvészi-emberi betetőzéséül a Cantata végén ott pihen az a fenséges és ünnepélyes harmónia. Egészen más hangvétel és téma uralkodik Sugár Rezső oratóriumában. Hunyadi Jánost ünnepli, a lánglelkű hőst, aki 1456-ban, Nándorfehérvár falainál világraszóló győzelmet aratott a hódí- iami kész törökök felett. Hunyadi a nagy hősök között az első, aki népével együtt küzd az ellenség ellen. Az oratórium szövege csaknem krónikás egyszerűséggel szól az eseményekről és csak akkor lépnek be a lírai motívumok, a tenor- és a női szólók, amikor a nép fájdalmát, szenvedéseit, a hőssé válás folyamatát keli érzéMuzsikáról röviden A szimfónia (8) Irta: Gál György Sándor A tnűBftj és a kor, amely ezt a műfajt kifejlesztette, a zenetörténet hegyi áncolatá- nak égjük csúcsa. Erre az óvómra a leggyakorlottabb vándor sem pattanhat fel egyetlen ugrással. A hegy alján kell kezdenünk. Már a XVH. században, sőt előtt is, ismeretesek voltak olyan művek, amelyeket cákldkusnák; sorozatosnak (több tételből állónak) mondhatunk. A ciklus úgy tevődött össze, hbgy a muzsikusok kedvelt táncokait fűztek össze, s így las» sabb-gyonsabb. ábrándosabb,' szenvedélyesebb táncformák váltakoztak. Ahogy a nagymesterek kézbe vették ezt a — mai szóval élve — „tánc- egyveieget”. mindinkább kialakult a gyakorlat, hogy a ciklust, a sorozatot bevezetés, prelúdium előzi meg. Ezótán következnek a táncok, megszakítva egy áriá vak a mi szókincsünk szerint: dallamos zenekari tétellel, a táncok végén pedig afféle finálé szólal, amely tempójával, vidám sodrával, életteljes ritmusával mintegy megkoronázza a művet. Innen már csak egy lépés, hogy a táncdallamok, ezek a köny- nyű zenei ihletésű melódiák „iákopjanak” a ciklusból, de megmaradjon a bevezető, erőteljes L tétel, aztán — a régi ária mintájára — egy lágy, dallamos IL tétel, erre következzék a régi táncsorozatból megmaradt menüett, s az egészet betetőzze az a bizonyos finálé, amely diadalmasan fejezi be a zenekari művet, amelyet immáron szimfóniának neveztekj A műfaj úgyszólván kész, mire a nagy bécsi klasszikusok (Haydn, Mozart, Beethoven) megjelennek a színen. Készen van tehát a nemesen metszett kristály edény, csak zamatos, pezsdítő, gondolat- és érzelemébresztő italt kell betölteni. A bécsi klasszikusok munkája nyomán a hajdani táncsorozat — immáron szimfónia — telítődik a legnagyobb, legemelkedettebb érzésekkel, a legrnagvasabb zenei gondolatokkal. Túlzás nélkül mondhatjuk: a XVIII —XIX. századi szimfónia a kor legteljesebb foglalata. Tudnunk kell azt is. hogy a szimfónia virágzásának kora bizonyos zeneszerzői módszer- rek kibontását is jelenti. Az I. tétel, majd mindig, legalább három dallamra épül: a hősies, férfias főtémára, a nőiesebb, álmodozó melléktémára, s a tömören fogalmazott zárótémára. Ezt követi az I. tétel — egyben az egész szimfónia, legdrámaibb fejezete: a három dallam elemzése, tovább .bonyolítása, szembeállítása, merész ki-1 fejlesztése. Aztán visszatér \ a három uralkodó dallam, -5 mintegy lecsitulva, egymás keltetniük. Az oratórium nemcsak ünnepli a harangok nyelvén is dicsőítendő nagy hőst, de el is siratja, mert a diadal nyomában ott leselkedik a mindenkit leterítő halál. A hős testi elbukásán túl azonban él szelleme és az a példa, amely időn és téren át hat, távolságokat legyőz emberöltők során és újabb hitet, lelkesedést küld a küzdelemhez. Ez az emberi diadalra törés harsam fel az oratórium utolsó akkordjaiban. Azért időztünk el ennyire a két mű hatása alatt, a felébresztett gondolatoknál, mert ritka alkalom vidéki városban két ilyen művet egyszerre hallani és ilyen kitűnő előadásban, mint ez alkalommal. Forrni Miklós ki- meríthetetlermek látszó karmesteri energiája uralkodott a zenekaron és a kóruson egyaránt. A Cantatában Metis György és Bartha Alfonz, a lírai elemek hangsúlyozására törtek, míg a Hunyadi- oratóriumban Barlay Zsuzsa, Dobránszky Zsuzsa, Bartha Alfonz és Melis György is — érthetően, hiszen a műből következik — inkább a nemes 'pátoszt tartották fontosabbnak. (Kár, hogy a kórus nem tudta maradéktalanul hozni a művek finomabb árnyalatait, mert a zenekar hangfüggönye mögül hátrányos akusztikai adottságok ■ mellett énekelt.) Az élvezetes és hatásos zenetörténeti bevezetőket a retorikai készségéről is jól ismert Lukin László mondotta el. A közönség lelkes tapssal ‘köszönte meg a Filharmónia ünnepi műsorát, Jelezve is egyben hasonló művészi élmények iránti igényét. (farkas) , Falumúzeum ^zül^fnbem Képíró Sándor a sarkad! könyvtár vezetője a luiumuteum szuieiooen korábbi években felhívással fordult a község lakóihoz a helytörténeti és néprajzi értékeket képviselő tárgyak begyűjtésére. A községben egy egész kiállításra való anyag gyűlt össze, melyet állandó jelleggel, a múlt évben nyitottak meg. (MTI foto — Kunkovács László felv.) A munkásmozgalom legszebb forradalmi dalai a tévében Március 21-én, a TqnáeskSztár- sa.su- kikiáltásának évfordulóján a televízió „Előkelőek nem vagyunk” címmel húszperces műsorban egy csokorra valót gyűjt össze a nemzetközi munkásai»’- galom legszebb forradalmi dalaiból. A korábbi hasonló műsoroktól eltérően, a dalokat ezúttal nem a megszokott kórusfelállí fife an, hanem újszerű keretek között mutatják be. A dalok hang- szerelése Is eltér a hagyományostól. A műsor egy új sorozat első darabja. (MTI) Március 31-ig lehet jelentkezni a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművészeti Főiskola igazgatósága, felvételt hirdet színész-szakra az 1970—71_es tanévre. Felvételre jelentkezhetnek érettségizett, vagy az idén érettségiző, 18—22 éves fiatalok. A felvételi kérelemhez csatolni kell érettségi bizonyítványt, életrajzot, orvosi igazolványt, az iskolabizottság, illetve a munkahely javaslatát. A művelődési miniszter utasítása értelmében a művészeti főiskolára jelentkezők egyidejűleg egy másik egyetemre is kérhetik felvételüket. A jelentkezés határideje március 31. (MTI) mellé sorakozva ismét A II., lassú tétel mindig gazdag dallammal ajándékoz meg bennünket. Ha fölkattantjuk ‘ a rádiót, jól figyeljük meg a m, Vs VL vagy a IX. Bee- thoven-szimfónia lassú tételét A harmadik — majd azt mondtam felvonás — helyesebben: zenei tétel, a már említett tánctétel. Beethovennél már ez is ikikopik a szimfóniából, s helyébe jő a scherzo. A jókedv, a mámoros öröm a kicsattanó erő zenei jelképe. A finálé, a záró- tétel olykor az első tétel építkezésének mása, (félreértés ne essék: nem a dal- lamkrncs, csak az építésmód egyezik) máskor úgynevezett rondó. Rondó, tehát kör. Egy bizonyos dallam mint a körbejáró óramutató, újra meg újra visszatér. Közben más dallamok is előbukkannak, 'de a rondó-melódia az uralkodó, ezen van a hangsúly, ennek már szinte várjuk visszacsen gósét A szimfónia mintegy a zenei műfajok királyává lesz a béethovend életműben, aztán, a regé- nyes-romantifeus század nagyjai más irányba terelik e műfaj fejlődését. Schubert, Schumann, Mendelssohn még a beethoveni mezsgyén jár, de a mi Liszt Ferencünk már megteremti a szimfonikus költemény műfaját. Elveti az egyes tételeket, s egyvégté- ben, egyetlen lendülettel, a dallamok szakadatlan mozgásával, visszatérésével, más- más színben, fényben, hangulatban való bemutatásával tölti ki remekműveit. A beethoveni szimfónia a klasz- szikús zenei korszak mesterműve volt. Liszt szimfonikus költeményei a romantikus kor szellemét tükrözik. Beethoven Goethét tartja mintaképnek. Liszt előtt a nagy romantikus festő: Delacroix, a lángoló, romantikus költők: Hugo, Byron. Lamartine példája lebeg. Liszt szimfonikus költeménye átvezet jelenünkbe. A modern zenét jósolja, sőt: készíti elő. Modern korunk új hangot csendít és új műformákkal kísérletezik. De a szimfónia a mai hallgató számára is az alkotó ember csodálatos, títáni erőfeszítésének jelképe. Nagy műfaj, amely óriásoknak szolgált mer eins JA, csütörtök 'Igérenc sér mmös 1«. Egyre izgatottabban visel-; kedtek körülötte' az emberek. Faragó hűvös magabiztosságot színlelve támasztotta a falat a cserépkályfia mellett, Weinhoffer kínlódva mocor- gott a széken íróasztala mögött, nem mert a demizson- hoz nyúlni ezekben a feszült percekben. Dobrai István csendőr őrmester félelmetes termetével, buta hűséggel ácsorgóit Demeter közelében, Bede Antal csendőr zászlós alig tudott parancsolni vibráló idegeinek, tettre készen izgett-mozgott, valósággal harapta a cigarettát — Remélem, senkinek sincs lámpaláza? — kérdezte könnyedén a főhadnagy merő formaságból. Dühét afféle vigyormo- sollyal palástolta Weinhoffer. Nem tudta megbocsátani Demeter Zoltánnak, hogy ilyen elegánsan, ilyen szemtelenül fosztja meg a sikerr tői. Oly magától értetődőn vette át az akció irányítását a vagongyári kommunisták ellen, mintha ő a világon se lenne. Utálata nem kímélte Faragó Bélát a helyettesét sem, aki arcátlanul keresi Demeter kegye'it, s vele, a parancsnokával egyre közönyösebben viselkedik. — Remélem, este tízig túl leszünk a nehezén — vélje a főhadnagy. — Mondja, Weinhoffer testvél', ide rendelte a két pártszolgálatost? — Természetesen. — Mindenekelőtt ’Németh Jánost hozzuk be Szabadhegyről. Egyébként könnyen, megszökhetne, ha hírt kapna a letartóztatásokról. Érte fog kimenni a két pártszolgálatos. Garantálják a megbízhatóságukat? * — Faragó testvér emberéi, 6 tudja — rándított a vállán Weinhoffer némi kellet- lenséggel. _ _ iűbaáaagf, fcteaimám vágyakpző Faragó sietett a megnyugtatással: — Vállalom értük a felelősséget. Nagyvonalúan vette tudomásul Demeter a kijelentést, s máris Dobrai Istvánra, a valószínűtlenül óriás termetű csendőr őrmesterre vettette parancsoló tekintetét: — Vezesse elő azt a munkaszolgálatost! — Parancsára, főhadnagy úr! Ez a jelenet a gúnynál is jobban megszégyerutetteWein- hoffert. Meg kellett érnie, hogy a saját szobájából, be-» osztását semmibe véve adjanak parancsot olyan ügyben, amelyben eddig korlátlan hatalma volt. Kedves pártszolgálatosai helyett a Nemzeti Számonkérő Szék csendőrei vigyáztak a fogdákra, beléjük botlott mindenütt, tőlük kellett elkérni a kulcsot, ha kissé verekedni akart. Mintha alattomosan a letartóztatottak védelmére kelt volna Demeter főhadnagy. Az pedig mindennél világosabb, hogy ezzel az akcióval teljes csúfot űz belőle. A nagy fogásra kiküldi a saját csendőreit, míg az ő pártszolgálatosainak csak a jelmezes próba marad. Mert minek tekinthetné, ha nem személyes megalázásnak ezt a bevezető komédiát? Tessék Szabadhegyre menni, tartóztassák lp azt az egy- szál bujkálót, addig ők a Nemzeti Számonkérő Szék híres szakemberei látványos színházi előadással fogják gyönyörködtetni a fő fejeseket, egyszerre tíz kommunistára csapnak le a vagon- gyári szerszámgép-üzemben! Dobrai István csendőr őrmester egy gyűrött munkaszolgálatost taszított a szobába hatalmas mancsával. — Igaz, hogy maga elektromérnök? — kérdezte tőle szelíden Demeter főhadnagy. A munkaszolgálatost megzavarta a váratlanul . szelíd hang és az a csodálatos tény, hogy magázták. — Igen, kérem .L; — Mi a neve? — Geiger Aladáh, jelentem alázatosan. —• Valódi békebeli név — jegyezte meg szinte barátságosan a főhadnagy. — Remélem, szívesen segít nekünk. A zászlós úr majd elmagyarázza a feladatát. A már-már udvarias hangnem egyre jobban zavarba hozta Geiger Aladár elektromérnököt. Nehezen dönthette el, hamis-e, vagy valódi az udvariasság. Az a sovány, üvegszemű nyilas egyszer kegyetlenül megverte. Az emberséges szavak minden átmenet nélkül emlékeztették önérzetére és nagyon kényelmetlenné vált számára, hogy arca ápolatlan, ruhája merő mocsok, bakancsa bűzlik a cella betonját borító ürüléktől. —* Tessenek velem parancsolni ... A nyugtalan, vibráló idegein uralkodni alig tudó Bede Antal zászlós a tőle telhető legnagyobb • türelemmel kérdezte:' — Mondja, Geiger, készítene nekem egy egészen kicsi áramfejlesztő induktort? — Megpróbálhatom ... — Mert szeretek kísérletezgetni. No persze, meghálálnám a segítségét. Mire lenne szüksége egy ilyen in- duktorhoz? — Elsősorban egy autőmág- nesre. Ebbe építenénk a forgórészt egy könnyen kezelhető tefcerőkarral. Még két huzal kell, elvezetni a forgatáskor keletkező áramot és kész. Bede zászlós szerényen meghallgatta a magyarázatot. Érdeklődő arckifejezése láttán aligha gondolhatta bárki beavatatlan, hogy a csendőrtiszt számára. semmi újat nem mond Geiger Aladár elektromérnök. Volt már egy iriduktoía á zászlósnak; használta Is bőségesen a Margit- körútí fegyházban Bajcsy- Zsilinszky Endre, Kiss János altábornagy, Tarcsay Vilmos vezérkari százados és Nagy Jenő alezredes vallatásakor, de kedvelt szerszámát a Nemzeti Számonkérő Szék naphegyi központjában felejtette, amikor elmenekültek Budáról. — Rendben van, mérnök úr. Holnap reggeltől szabad mozgást biztosítok önnek a városban, cserébe csupán arra kérem, hogy szerezze be az induktorhoz szükséges alkatrészeket. Huszonnégy órán belül átadja nekem a készüléket. Ügye megértette? — Parancsára... — Őrmester, kísérje visz- sza a mérnök urat — rendelkezett Demeter főhadnagy. Weinhofíer nem akart hinni a fülének. Micsoda világ lesz még itt, ha urazni kezdik a szökött munkaszolgálatosokat? És micsoda képtelenség hogy szabad mozgást biztosítanak a városban ennek az Aladárnak? — Kérem, adjanak utasítást a két pártszolgálatosnak az indulásra — szólt előzékenyen Faragóhoz a főhadnagy. — Amíg ők visszaérkeznek, addig még egyszer megbeszéljük a további tennivalók részleteit. Az elvártnál is fürgébben pattant Faragó Béla. Nem mintha ínyére lett volna a behódolás, talán többet lá- jzongott magában mint Weinhofíer, de hideg számítással felfüggesztette büszkeségét, létezni és boldogulni akart ’ mindenáron. Hiába lőtte agyon Urbantsok Tibor főmérnököt, a Gestapo hideg közönybe burkolózott iránta, így hát további bizonyításra érezte magát kényszerítve. Mindennapi környezetében Demeter főhadnagy testesítette meg a korlátlan hatalmat, többször tanúja lehetett, hogy a simulékony-félelme- tes nyomozófőnök mekkora tekintélynek örvend a. megyei notabilitások szemében, '.{MvtetfmikJ
