Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

Egri tapasztalatok a magyar városok vb-elnökei előtt

Interjú dr. Lendvai Vilmossal, az Egri Városi Tanács vb-elnökével — Budapesten

Pénteken délután az Eger mezőgazdaságának helyzetéről, a szőlőkultúra, a szőlőiművelés fejlesztésének eredményeiről távlati terveiről szóló tájékoztatóval zárult Budapesten, a Tanács- akadémián a járási jogú városi tanácsok vb-elnökeinek kéthetes vezetőképző tanfolyama. A tájékoztatót dr. Lendvai Vilmos, az Egri Városi Tanács vb-elnöke tartotta, s ez mintegy kiegészítése volt a néhány nappal korábban elhangzott, nagy érdeklődéssel kísért előadásának, amelyet „A városi tanács vb-elnökeinek munka- módszere” címmel iktattak a városi tanácselnökök vezetőképző tanfolyamának idei programjába.

— A gyakorlati tapasztalatok alapján készült előadást élénk vita, számos kérdés követte. Az előadó szerint minek köszönhető ez? Miben nyújtott újat más városok vb- elnökei számára? — kérdeztük pénteken a tanfolyamzáró tájékoztató után dr. Lendvai Vilmostól.

— Elöljáróban annyit —, kezdte válaszát dr. Lendvai Vilmos —, hogy igen hasznos és bevált az utóbbi években a Tanácsakadémia vezetőképző tanfolyamain az a módszer, hogy a tanfolyam számos fontos, tudományos igényű, elméleti előadásai közé beiktatnak egy-egy tapasztalatcsere jellegű, gyakorlati témát is. Ezeket minden esetben nagy érdeklődés kíséri. Ezen a tanfolyamon nekem jutott az a megtisztelő megbíztatás, hogy egy — minden elnök kollégámat közelről érintő —, gyakorlati témáról referáljak a saját tapasztalataim alapján. Ezek közül — az előadást követő kérdésekből ítélve — úgy érzem, sikerült néhány olyan dologról szólni, ami jó és új módszernek, más városban is használható tapasztalatnak bizonyulhat. Van például a magyar városok fejlesztésében egy, már oly sokszor szóvá tett negatív jelenség: egyik évben felszedik valamelyik utcában az útburkolatot, összetúrják, felássák, majd helyreállítják. Lerakják a földbe mondjuk a villanykábeleket. Aztán a másik évben újra felássák az utcát, mert közművet, vagy mást építenek. A ‘„módszer” természetesen — és joggal — élesebbnél élesebb kritikát kapott és kap. A tanács vezetői-védekeznek: kevés pénz áll egy-egy évben rendelkezésükre, nem futja egyszerre közműre, új útra, egyébre. Egerben 1966-ban a városi pártbizottsággal közösen kidolgozott várospolitikai célkitűzések jóváhagyása óta megkezdtük ennek a rossz módszernek a felszámolását. Alapelvünk: egyszerre inkább csakúgy utcán teszünk rendbe, de’azt teljesen, tökéletesen.

— Egy másik dolog. Minden fejlődő városban probléma van a kereskedelmi hálózat fejlesztésével. Egerben is. A megoldást mi úgy kerestük, hogy alaposan rpeg- vizsgáltuk a város kereskedelmi helyzetét, a fogyasztók, a vásárlók és a kereskedelmi vállalatok érdekein felül. Rájöttünk, hogy van egy pontja ennek a kapcsolatnak, ahol az érdekek ellentétesek. Ugyanis a Vásárló a minél kevésbé zsúfolt üzletet szereti és keresi, miközben a kereskedelmi vállalat pedig akkor ér el magasabb nyereséget, ha minél jobban kihasználja a meglevő üzleteit, boltjait. Ennek az ellentmondásnak a feloldására a KERORG-gal elkészítettük a „Kereskedelmi és szolgáltatási hálózati terv” című tanulmányt, amely megjelöli, hogy a város jelenlegi népességi, idegenforgalmi viszonyai között hol és milyen kereskedelmi egységet kell építeni. Ez a terv mind a jelenre vonatkozóan, mind távlatban optimális állapotot tartalmaz: kedvező a vásárlóközönségnek, egyben gazdaságos a kereskedelmi vállalatok számára is az előírt,- megtervezett fejlesztés.

— Ezek a kérdések, módszerek iránt mutatkozott legnagyobb érdeklődés, miközben elhangzott sok olyan kérdés is, ami viszont számomra jelentett újat... — fejezte be nyilatkozatát dr. Lendvai Vilmos.

(faludi)

szüntetni a jelenlegi munkaerő-vándorlást, munkaerő-csábítást? Központi intézkedésekre is szükség van, ugyanakkor a vezetőknek is okosabban, észszerűbben kell gazdálkodniuk, mint eddig. Természetesen azokra a vezetőkre gondolok, akik magúk is részt vettek a munkaerő-csábításban s hozzájárultak a jelenlegi állapotok kialakulásához.

Nagy József művézető, Eger

jjjemei

GORKIJ;

Kissé restelkedve mondom ál történetemet Tizenhét éven át dolgoztam a Mátna- vidéki Fémművekben. Erkölcsileg, anyagilag is megbecsült ember voltam. Egyre jobban kerestem. A gyár milliókat költ a dolgozók egészségvédői mére, üzemorvosi, szakorvosi rendelés, szinte kis kórháza van a gyárnak. Üdülőt vásárolt a Balatonnál, törődik a nyugdíjasokkal, a rokkant dolgozókkal, az idősebb dolgozók gyerekeivel. Még arra is odafigyelnek a vezetők, hogy a község üzleteiben van-e hús, friss kenyér.

Mindezek ellenére tizenhét éves munkaviszony után én mégis búcsút mondtam a gyárnak. Csábított, hogy a leendő munkahelyemen, amely a kertem végében volt, csak egy műszakban kell dolgoznom, így nem kell naponta, télen—nyáron 50 kilométert utazni. Ráadásul magasabb fizetést is ígértek, mint a gyárban volt. Nem hallgattam az üzem tömegszervezeti, gazdasági vezetőire. kiléptem a gyárból.

Aztán nemsokára jött a csalódás. Néhány hét múlva az új munkahelyemen rájöttem, hogy meggondolatlanul cselekedtem, amikor elhagytam a Mátravidéki Fémműveket. Rendkívül bántott a dolog, szinte belefogytam az idegességbe.

Végül is szerencsém volt. A Mátravidéki Fémművek, vagyis á régi munkaadóm vezetői, mikor megtudták, hogy rosszul sikerült vállalkozásom — függetlenül attól, hogy a gyárnak nincs különösebb munkaerőgondja, hiszen a gyártól nagyon kevesen mentek el. az elmúlt éveikben — üzentek, hogy ha levontajn a tanulságokat, visszamehetek. Nagyon jólesett az üzenet, hiszen az a gyár segített — és ki tudja már hányszor — amelyiket cserben . hagytam. Visszamentem. és közölték velem, hogy felvesznek ugyan, de csak azzal a bérrel, ameny- nyivel elmentem. A másik vállalatnál kapott béremelésem vesák figyelemörömmel éltem az alkalommal és ma már ismét jól érzem magam a régi kollektívában. Sajnos, a magam kárán tanultam, drágán fizettem a tandíjat, mert ámig távol voltam a gyártól, jelentősen emelték a dolgozók bérét és én ebből természetesen kimaradtam. A tanulság tehát: nem mind arany, ami fénylik.

Hegedűs Tibor a Mátravidéki Fémművek esztergályosa

Ésszerűbben,

okosabban

gazdálkodni

Az eszközlekötési járulék bevezetésének a helyes, a megfontolt takarékos eszköz- gazdálkodás volt a célja. Bizonyos mértékig aztán ennek lett a következménye, hogy a vállalatok a költséges termelőeszközök bővítése helyett a termelés emelésének olcsóbb útját választották. Nem a technika színvonalát emelték, hanem az olcsó létszámot növelték.

Ezen a szemléleten mielőbb változtatni kell. A termelést elsősorban nem az olcsó munkaerő növelésével kell emelni, hanem műszaki fejlesztéssel. Erre még akkor is szükség van. ha a gépesítésre fordított költségek pillanatnyilag rontják a gazdasági eredményeket, illetve a nyereséget. A fejlesztésre fordított költségek sokszorosan megtérülnek majd.

És lenne még egy javaslatom: a jelenlegi gondok, problémák megoldása mellett a jövőre is gondolni kell, hogy két-három év múlva ne ismétlődjék meg ez a munkaerő-vándorlási hullám. Szerintem, közgazdászoknak és tudományos módszerekkel mielőbb fel kellene mérni a következő évek munkaerőigényeit, lehetőségeit És ez alapján irányítani, szervezni a munkaerő- keresletet és -kínálatot Vége- aetült jtoeyaa lehetne meg

Mérlegbeszámoló a* emberekről

ELKÉSZÜLTEK a vállalati mérlegek. Termelés, adóterhek, termelési költségek, anyagfelhasználás, értékesítés, nyereség adatai sorakoznak a mérlegbeszámolóban, azaz: a gazdasági tevékenység egésze. Valami mégis hiányzik ezekből a szöveges mérlegekből. Közvetve szerepel úgyanis bennük, hiszen minden eredmény vagy kudarc azokhoz fűződik, akik a munkát végezték, mégis e beszámolókból hiányzik a mérleg az — emberekről!

A gazdasági folyamatok minden apró mozzanata az emberek kisebb és nagyobb csoportjaihoz kapcsolódik. Az új technológia bevezetése a mérlegbeszámolóban egyetlen mondatot kap csupán, ám végrehajtása esetleg megmozgatta az egész ’ gyárat, mérnökök, technikusok, munkások csoportjai vállaltak többletmunkát a siker érdekében. Az értékesítés bővítése, új piacok felkutatása isimét csak néhány számadat a mérlegben, de tehetséges embereket álh'tott előtérbe, képzett, s fantáziában, ötletességben sem szűkölködő közgazdászokat, kereskedőket. A munka majd minden részletéről elmondhatjuk ugyanezt Mert nemcsak a vezetői posztokon, hanem, a beosztottak, a munkások között is mérleget von napról napra az élet. A szerszámkészítőről kiderül, hogy a maga konstruálta célszerszámával megoldotta azt, amivel mások hónapok óta hiába birkóztak. A fiatal szerkezeti lakatosról, hogy kiváló szervező, mert beteg csoport- vezetője helyett rábízták az exportmunka irányítását, s határidő előtt, kiváló minőségben, példás szervezettség közepette teljesítette feladatát.

TRÉFÁSÁN azt mondogatják a gyárakban: a munka a legjobb káderes. Van benne igazság Munka közben, nehéz feladatok idején sok minden kiderül. Az iá, Tía valaki csak szájjal győzi a munkát, de az is, ha felnő a feladatokhoz, ha kibontakozik tehetsége, rátermettsége, ha tudását lelkesedése sokszorozza meg. E^ért reális az igény: készüljön

„mérlegbeszámoló” az embe vekről is. A gyárak, vállalatok pártszervezetei, szak- szervezeti bizottságai nagy alapossággal összegezzék: mi és hogyan történt az elmúlt esztendőben, kik voltak

azok, akik „kiugrottak” az átlag mezőnyéből, kik tettek tanúságot önzetlen odaadásról, kik voltak képesek jó közösséget formálni maguk körül s így tovább.

Az emberekről készült mérlegbeszámoló — s nyugodtan elhagyhatjuk az idézőjelet, mert valóban mérleg- beszámolónak kell ennek lennie — legalább olyan fontos. mint a gazdasági tévé kenység adatainak papírra vetése. Sőt: talán fontosabb. Mert valójában és lényegében arra felel ez a mérleg, hogy miféle kádemevelés valósul meg az adott helyen, hogyan fejlődnek, változnak az emberek, s mi várható holnap meg holnapután tőlük Választ ad tehát arra a nagyon fontos kérdésre is- hogy a soron levő gazdasági feladatoknak mennyiben van meg a személyi feltétele, az erkölcsi-szellemi kapacitások mennyiben elégségesek vagy elégtelenek

A MUNKA, a gazdasági tevékenység értelmét nemcsak az adja meg, hogy értéket hoz létre, hanem az is, hogy orrnál ja, alakítja, tökéletesei bé teszi az embert, hogy 1 iberi kapcsolatok kovács- lesz. Éppen ezért ahol észítik az emberekről ó mérleget, ott ne reste ék a fáradságot minden lényeges mozzanat földerítésére. Arra például, hogy év közben mi rontotta meg hetekre a hangulatot a végszereidében, mi keltett nyugtalanságot a szóbeszédnek körínyen hivők seregében, miért léptek ki föltűnően sokan a festőműhelyből. Keressenek választ arra is, vajon odafigyeltek-e a vezetők beosztottjaik véleményére, kik azok a kommunisták vagy pártonkívüliek. akik. megértek a kiemelésre, irányító posztra állításra, kik azok, akik emberi magatartásukkal, munkájukkal és társadalmi tevékenységükkel alkalmassá váltak a párttagságra. Benne legyen tehát minden ebben a mérlegben? Igen.

A TERMELÉSI szervezetben valamennyi poszt fontos mert minden poszt betöltőjének meghatározott szerepe, feladata van Ebhez, az úgynevezett elvárásokhoz kell mérni azt. ami történt’, illetve ami elmaradt, függetlenül attól, hogy kiről, művezetőről, vagy vezérigazgatóról van szó. — A mérleg úgyanis csak akkor lehet igazságos, ha nincs tekintettel beosztásokra. címekre. Sem 8 dicséret, az elismerés kimondásakor, sem a bírálat, az el marasztalás esetén.

MÉRLEGET készíteni any- nyi, mint összegezni, összegezni pedig a tapasztalatok, tanulságok, teendők világos megfogalmazásával egyenlő, A mérlegbeszámoló az'emberekről is ilyesfajta összegezés. Hasznos, mert tanulságokat ad. s nélkülözhetetlen, mert megmutatja a holnapi teendőket M. O.

Elutazott Budapestről a hágai világélelmezési konferencia szervezd bizottságának fél it kár helyettese

A. Vidil-Naquet, a hágai világélelmezési konferencia szervező bizottságának főtitkárhelyettese elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Karosai Károly, a FAO nemzeti bizottságának főtitkára. A főtitkárhelyettes Budapesten a világélelmezési konferencia előkészítéséről tárgyalt és résztvett a Magyar Nemzeti Élelmezési Konferencián. Meglátogatta a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet és a Mezőgazda- sági Múzeumot.

A. Vidal-Naquet elutazása előtt az MTI munkatársának elmondotta:

— Június 16—30 között

Hágában sorra kerülő világ- élelmezési konferencia előkészítésére 40 országban rendeznek nemzeti tanácskozásokat. A budapesti nemzeti konferencia tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy Magyarország rendkívül gondosan készül a hágai találkozóra. A konferencia példakép lehet a többi ország hasonló értekezletei előtt; a budapesti találkozón különösen az ragadott meg. hogy a szakemberek a magyar élelmiszergazdaság

gondjai mellett mennyire jól ismerik a világélelmezés problémáit és ezek enyhítésére hajlandók konkrét lépéseket is tenni. ,(MTI)

LENINRŐL

VI.

Amikor Londonban elbúcsúztunk, azt mondta nekem, hogy feltétlenül ellátogat Capriba pihenni.

Mielőtt azonban rászánta magát az utazásra, még egyszer találkoztunk Párizsban, egy kétszobás diákszálláson, amely csak a méretét tekintve volt diákjellegü, egyébként ragyogó tisztaságot és szigorú rendet tartottak benne. Nagyezsda Korísz- tkntyinovna teát főzött nekünk, majd elment, és mi kiütésben marrdtunk. Akkoriban bomladozott a Znanyi- je, s" én azért utaztam oda, hogy megoeszéijem Leninnel: szervezzünk egy olyan új kiadóvállalatot, amely a lehetősegekhez isé jest, minden írónkat egyesítené. Vlagyimir Iljicsnek, Vorovszkij- nab és még valakinek felajánlottam, hogy legyenek a kiadó külföldi szerkesztői. Oroszországban pec'i; Gyesz- nyickij-Sztrojcv képviselte volna őket

Ügy véltem, szükséges volna több könyvet írnia nyugati irodalmak történetéről és az orosz irodalomról, a művelődés történetéről — olyan könyveket, amelvek a gazdag adattárul szolgálnának a munkások önképzéséhez és a propagandához.

Lenin azonban elvetette ezt a tervet, • utalt a cenzúrára és arra, hogy milyen nehéz megszervezni embereinket; a legtöbb elvtársat leköti a gyakorlati pártmunka, nincs

idejük írni. De legfőbb és számomra legmeggyözőbo érve körülbelül így hangzott: vastag könyvre nincs idő, vastag könyvvel az értelmiség táplálkozik, az pedig, mint látja, a szocializmustól á liberalizmushoz pártol át, s mi nem tudjuk letéríteni a maga választotta útról. Nekünk újságra, brosúrára i van szükségünk, jó volna visszaállítani a Znanyije kiskönyvtárát, ez azonban Oroszországban a cenzúra, itt pedig a szállítási feltételek miatt lehetetlen: tíz- és százezrével'kell ontani a röplapokat a tömegnek, s ilyen mennyiséget illegálisan nem lehet szállítani. Várjunk a kiadóval, jobb időkig.

A’ reá mindig jellemző lenyűgöző élénkséggel és szabatossággal a dumára terelte a szót, a kadét-pártiakra, akik „szégyellik, hogy októbristák” (Októbristák — az 1905. október 17-i cári kiáltvány után nagytőkésekből é- földbirtokosokból alakult, a cárt támogató párt), mer hogy „nekik csak Jobb felé visz az útjuk”, majd egy se reg bizonyítékot sorolt fel hogy közel van a háború, s „bizonyára nem is egy, ha nem a háborúk egész sora” ■ ez a jóslata csakhamar be igazolódott a Balkánon.

Felállt, jellegzetes mozdulatával a hóna alá, a mellényébe dugta ujjait, és hunyorogva, csillogó szemmel lassan fel-alá járkált a szűk szobácskábán.

— Háború lesz. ElkerKSetetlen. A kapitalista világ elérkezett a rothadó erjedés állapotába, az embereket máris megfertőzte a sovinizmus, a nacionalizmus mérge. Azt hiszem, még megéljük az európai általános háborút. A proletariátus? A proletariátus aligha fog önmagában erőt találni a véres viszály elhárítására. Hogy js lehetne ezt elérni? Általános európai munkássztrájkkal? Ehhez nem elégfé szervezett, nem eléggé öntudatos. Egy ilyen sztrájk a polgárháború kezdete lenne: mi reálpolitikusok vagyunk, erre nem számíthatunk.

Megállt és cipője talpával a padlón csoszogva, komoran mondta:

— A proletariátus persze rettenetesen megsínyli majd, egyelőre ez a sorsa. De ellenségei ' gyengíteni. Ez is elkerülhe- etlen.

És hozzámlépve, mintegy naga is csodálkozva, igen lyomatékosan, de halkan ti jelen tette:

— Igen. Gondolja csak meg: miért hajtják a jóllakottak az éheseket egymás mészárlására? Ismer-e ennél idiótább és undorítóbb bűnt? A munkások szörnyű árat fizetnek maid ezért, de végeredményben ők győznek. Ez a történelem akarata.

Gyakran emlegette a történelmet, de beszédeiben sohasem éreztem, hogy feti- sista módon meghajolt annak akarata és ereje előtt

A beszéd felizgatta, az asztalhoz ült, megtörölte izzadt homlokát, hörpintett a hideg teából, és váratlanul megkérdezte:

— Miféle botrány volt magával Amerikában? Az újságokból tudom, miről van szó, de hogyan történt?

Röviden elmondtam neki. kalandjaimat.

N^n találkoztam még senkivel,. aki olyan ellenállhatatlanul nevetett volna, mint Lenin. Szinte furcsa volt, hogy egy ilyen szigorú realista, aki jól látja, mélyen átérzi a nagy társadalmi tragédiák elkerülhetetlenségét, S kérlelhetetlenül és rendíthetetlenül gyűlöli a tőkés világot — gyermek módjára, könnyesen fulladozva tud nevetni. Nagy “s egészséges lélek kellett ahhoz, hogy így nevethessen.

— Eh, hiszen maga humorista! — mondta kacagva. — Látja, ezt nem gondoltam volna. Tudja az ördög: nagyon mulatságos.

S a nevetéséből fakadt könnyeket törölgetve, immár komolyan, jóindulatú, szelíd mosollyal mondta:

— Jó dolog az, hogy tréfásán viseli él a balsikert. A humor kitűnő, egészséges tulajdonság. Nagyon megérten, a humort, bár belőlem hiányzik. Pedig az életben talán több a mulatságos dolog, mint a szomorú igen, több.

Megbeszéltük, hogy másnap felkeresem, de rossz idő volt. este sok vért köptem, s másnap elutaztam.

(Folytatjuk.)

IŐ7®o issüreäms 14* ssfflaa'teií

Hozzászólás az „Értük, vagy ellenük című cikkünkhöz

Nem mind arany, ami fénylik